Népújság, 1972. február (23. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-20 / 43. szám

Valutában nem mérhető Egyesülés után Bátorban TARGA Zoltánt örökre eltil­tották. Elnnél a futballistánál ez annyit jelent, hogy örök­re kenyértelenné tették. Igaz, hogy nem fog éhen halni, de mindenesetre kénytelen az eddigi kategóriájából egy egészen más kategóriába visszavonulni. „Császárból” „kutyaütővé” vált, hogy eze­ket a nyelvtani kifejezéseket használjam. S most, amikor megérkeztek a hírek Magyar- országra, soikan mondták: ezt aztán jól összehozta Var­ga Zoltán. S azt is mondták, hogy megérdemelte. Meg olyasmit is, hogy lám, lám, aki hűtlenül elhagyja hazá­ját, az előbb-utóbb a becsü­letét is elveszti. Nos, Varga Zoltán szerin­tem is megérdemelte az örö­kös eltiltást. Einnék azonban semmi köze sincs ahhoz, hogy ez egyébként na­gyon tehetséges futballista annak idején búcsú nélkül mondott búcsút nekünk. Var­ga azért érdemelte meg a súlyos büntetést, mert meg- vesztegethetőnek bizonyult. S akit megvesztegetnek, az eltiltást, súlyosabb esetben örökös eltiltást érdemel, bár­hol is ringott a bölcsője, bármilyen országban is kö­vette ed cselekedetét. S bár Varga szerintem is becste­len ember, nem most ját­szotta ed a becsületét, hanem akkor, amikor az olimpia előtt — csaknem négy esz­tendeje ennek — cserben­hagyta a magyar válogatot­tat, hazáját. Akkoriban bi­zony élég sokan akadtak, akik úgy véltek: Varga tu­lajdonképpen jó üzletet csi­nált. Odakint majd a hatal­mas pénzekért futballozhat, s jóval többet keres, mint idehaza tehetné. S most, ami­kor ezek az anyagi számítá­sok nem váltak valóra, rész­ben úgy vélekednek, hogy úgy kell Varga Zoltánnak, részben pedig úgy, hogy Varga észnél lehetett volna. Csakhogy a kérdést — ne­vezzük nevén a gyereket — a disszidálások problémáját, semmiképpen sem szabad anyagi oldaláról nézni. S nem igaz az, hogy a disszidálások nagy többségében anyagi kér­désekről van szó. Illetőleg: ha valaki anyagi megfonto­lásból fordít hátat hűtlenül, akkor sem szabad csak anya. giakban számolnia. És ezt egy másik sportoló, Nemere Zoltán párbajtőr-világbajnok távozása alkalmából is le le­het szögezni. Doktor Nemere Zoltán ugyanis barátainak, vívótársainak olyasmiket írt: úgy érzi kiegyenlítette a számláját, nem tartozik sen­kinek semmivel. MILYEN számláról van itt szó? Semmiképpen nem ar­ról, hogy ha valaki úgy véli, hogy odakint gazdagabb le­het, mint itthon, akkor mi sokkal szegényebbek le­szünk. Ami a gazdagságot illeti: tagadhatatlan, hogy a miénknél gazdagabb orszá­gokban többet lehet keresni. Disszidensekről szólva ilyen­kor illik megjegyezni, hogy persze odakint sem „kol­bászból fonták a kerítést”, meg hogy a felső rétegek jólétének óriási tömegek nyomora az ára, s ezek is tények. Disszidálás! iigyek­IRODA — az a hely, ahol különösen csillognak a fő­nökség érdemei, és ahol a beosztottak gyengéi is felna­gyíthatnak: hely, amelyik jel­lemzi az embert. GAVALLÉR — vőlegény l nyítékok nélkül. KÖTÉLTÁNCOS — ember, akiért nem lehet kezeskedni, hogy nem tér le az egyenes útról. PISZMOG AS — játék az idegek túlfe szíté sér e. KAPITULÁCIÓ — a teljes fizetés átadása a feleségnek. KARRIER — csigalépcső- szerű mozgás felfelé. ZSEB — az álmodozás, tervezgetés örök motorja. MINŐSÉG — a hajrá mostohaleánya. KINCS — egészen hasznos ásí'ány. KULCS — továbbfejlesz­tett sperhaltni. KÖNYÖRGÉS — elvek fel­adása térdenálló helyzetben. KÖNYVBARAT — azon áruház igazgatója, aki a pa- luuzkőnyvet a páncélszek- tartja. ben azonban véleményem szerint ezek az érvek nem perdöntőek. Mint ahogy az sem szempont, hogy a szöke­vény hogyan élt, hogyan ke. resett itthon. Dr. Nemere Zoltánt nem azért vádolom elsősorban hálátlansággal, mert itthon öröklakása, ko­csija, magas jövedelme volt, s a társadalom segítségével aranyat, illetőleg nyugatné­met márkát érő diplomák­hoz jutott, vívómesteri jam- folyamot végzett, fogorvos lehetett. Ha így számolunk, lehet, hogy Nemerének van igaza: amit kapott, , azért olimpiai és világbajnoki aranyérmeket adott cserébe. Szó sincs róla azonban, hogy így lehetne és kellene számolni. Egy olyan kis ország mint a miénk, bármennyire is szeretné, legalábbis anya­giakban, nem tudja úgy do­tálni a tehetségeit, mint ahogy a miénknél gazda­gabb országok megtehetik. Ez még akkor is így van, ha a mi kieméikedő embereink­nek, például a sportolóknak még sokszor erőnkön felül is juttatunk. Nem vitás, hogy ilyen természetű elismerést is érdemelnek, részben te­hetségükért, részben szorgal­mukért, legfőképpen pedig azért, mert címeres mezben dicsőséget szereznék az egész országnak, örömet mimdany- nyiunknak. NAGY tévedés viszant az elismerést és a kötelessége, két csak így számolni. Fur­csa ember az, aki úgy csi­nálja a számvetéseit, hogy mindig dáliára, vagy nyu­gatnémet márkára számol­ja át a dolgokat. A helyes számítás, amit mások, köz­tük nagy tehetségek és ke­vésbé tehetségesek, a magu­kénak vallanak: nékik csak akkor gyarapodás a gyarapo­dás, ha hazánkkal — amely­nél, mellesleg szólva, van­nak még a földön jócskán szegényebb országok is — együtt gyarapodhatnak. És akkor igazán siker a siker, ha azzal az ország gyarapo­dását szolgálják, s honfitár­saiknak okoznak örömet. S akik tudják: ha hívják is őket máshová, ha másutt ke­nyeret is ajánlanak fel ne­kik (esetleg nagyobb dara­bot, mint itthon jut), igazán itthon van rájuk szükség. Abban az országban, amely­ben születtek, s amely oly sok baj és gond után néhány évtizede halad a felemelke­dés útján. Abban, ahol ma is van gond és baj elég, s ahol még ma is nagy öröm­mel és megelégedéssel foga­dunk olyasmit, ami a nálunk gazdaságilag fejlettebb or­szágokban már régen termé­szetes. A számlán feltétlenül sze­repel a hűség rovata is. A hűség olyan kötelezettség, amely a születés pillanatá­ban keletkezik. A szülő kö­telessége, hogy felnevelje, táplálja, oktassa gyermekeit, a gyermekeké pedig, hogy felnőtt korukban sie feled­kezzenek el szüléikről. Ki hallott már olyat, hogy va­laki más édesanyát és édes­apát választott magának, mert annak szebb volt a há­za, dúsabb az asztala, jobba ruhája? S vajon csak a csa­KORZERV ATtV — aki jobban szereti a konzervet, mint a .friss sülthúst; vagy aki csökönyösen keresi a boltokban a borjúhúst. SZÁLLÓIGÉK — szavak, amelyek egyik fülön bemen­nek, a másikon ki. ERŐS DOHÁNYOS — aki időnap előtt kifüstöli magát a világból. HATTYÚDAL — olyan szám, amely vastapsra sem ismételhető. HORGÁSZZSINÖR — fo­nál, amely összeköti az em­bert a természettel. TÓCSA — víztároló, amo­lyan helyi jelentőséggel, amelyben az optimista a csil­lagokat, a pesszimista pedig a sötétséget látja. EMBEREVÖ — olyan em­ládnák tartozik Id-ki hálá­val és hűséggel? Aligha. A szélesebb közösséghez, a ha­zához való hűség teljesen természetes emberi köteles­ség. Különösen így van ez is­mert vagy különösen tehet­séges emberek, mint mond­juk Varga Zoltán vagy Ne­mere Zoltán esetében. Egy ilyen Ms ország, mint a miénk, nehezen tudja nél­külözni a tehetségeit, bár már volt — és lesiz is — rá példa, hogy egészen köny- nyen sikerül Az ő disszidá­lásuk — ha akarják, ha nem — egyben politikai tett. Al­kalmat ad azoknak, akik rossz szemmel nézik a mi fejlődésünket, s mindent megtesznek, hogy lejárassák hazánkat, hogy ezekkel a szö­kevényekkel bizonyítsák: Ma­gyarországon olyan élet fo­lyik, amelytől menekülnek az emberek. S ez a propa­gandagépezet nemcsak Var­gák és Nemerék disszidálá­sán örvendezik, hanem má_ sokén is. Ilyenkor felmele­gíthet régi meséket a „vas­függönyről”, meg hasonlók­ról, s zengheti a nyugati vi­lág dicsőségét. Elzárt nem igaz az, hogy X. Y., aki egy nyugati útról nem tért visz- sza, egyszerűen csak az eset­leges magasabb jövedelmet választotta. Es akkor miért várjuk, öleljük valósággal a keb­lünkre azokat a disszidense- ket, akik régebben távoztak, s most már akadálytalanul hazajöhetnék, sőt fitogtathat­ják dollárjaikat? Mindenek, előtt nem árt megjegyezni, hogy ha a látszat, s a gya­korlat sokszor az ellenkező­jét mutatja is, közülük nem az ér a legtöbbet, aM a leg­többet költ. Arról van szó, hogy a legutóbbi fél évszá­zad magyar történelme saj­nos bővelkedett olyan ese­ményekben, amelyek Mhaitot- tak az egyének életiére is. Sokan hagyták el az orszá­got olyanok, akik ezt ma nem tennék. Nem lenne em­berséges, ha bosszút állnánk embereken, akik ezt nem ér­demlik meg. Hazalátogatni a kint élő magyarok többsé­ge számára ma annyit tesz, mint megnézni, milyen so­kat fejlődött ez az ország, amelyben születtek. Ilyen számításokat végeztek, ami­kor — hosszú esztendőkkel ezelőtt — elfogadták az am­nesztiáról szóló rendeletét és lehetővé tették a disz- szidensek nagy részének ha­zalátogatásét. Nem dollár­ban és nem nyugatnémet márkában számoltak akkor sem. S VANNAK dolgok, amelye­ket most sem szabad ebben számolni. Varga Zoltán élőbb vesztette el a becsületét, mint a jövedelmét. Nemere Zoltán sokkal tartozik an­nak az országnak, amelyből megszökött. Nem az a kér­dés, hogy ki hogyan élt, vagy él itthon, s hogyan él, vagy élne odakint, A kérdés: csak a pénz, a jólét sízámít-e, vagy valami más is? Aligha keli bármilyen becsületesen gondolkozó embert is emlé­keztetni rá, hogy mi a fe­lelet. .. P. I. bér, aki saját szája íze sze­rint válogatja a barátait. ÜZLET — kereskedelmi egység, ahol mindent árul­nak, de nem minden kap­ható. BÚTORÁRUHÁZ — olyan üzlet, ahol meg lehet tudni, hogy melyik bútorgyárban gyártanak rossz bútort. MEDIKUS — írnok, aki latin kifejezéseket is képes leíTni. ORVOSTUDOMÁNY — ja­vítószolgálat, amelyik nem rendelkezik biztonsági pót­alkatrész-szolgálattal. MEMOÁR — könyv az életről, amelyiket szeretett volna megélni a szerző. ÁBRÁND — találkozás a vággyal, távollétében. MIKROBA — olyan élő­Hegyes-dombos vidék. A szántók, itt-ott erdők törik meg a látóhatárt. A széles völgyhajlatokban kopár völgykoszorú három egy­máshoz közel épült falut rejt magában. Bátor, Eger- bocs, Hevesaranyos ez a há­rom község. Három falu, három ter­melőszövetkezet. így volt ez a megalakulástól a múlt év végéig, amikor egyesültek. Január 1. óta bátort Bükk vidéke a neve az új terme­lőszövetkezetnek. Kibővült a határ. A föld minősége azon­ban mind a három faluban hasonló, egységesen gyenge s alacsony az aranykorona­értéke. — Arra gondoltunk — mondja az új elnök Molnár János —, hogy ezen a ré­szen legjobban a Bükk vi­dék elnevezés fejezi M a tájjelleget. — Ezért adtuk ezt a nevet a gazdaságnak. Energikus fiatalember az elnök. képzettsége agrár­mérnök. Ügy hírlik róla, hogy bátor kezdeményező, szereti az újat, a korszerűt. — Mi tette szükségessé az egyesülést? Gondolkodik. — Mind a három terme­lőszövetkezet az átlagosnál rosszabb feltételek között gazdálkodott, magas költ­ségráfordítással és alacsony hozamokkal. — Hogyan tudtak űzetni a tagoknak? — Sokszor nehezen. A ter­melés fenntartása, a megél­hetéshez szükséges jövede- ' lem biztosítása nem kis gon­dot okozott. Így hát az élet követelte meg az egyesí­tést. — Miként fogadták ezt a tagság körében? — A nagyüzemi termelést csaMs az egyesítéssel való­síthatjuk meg. (Mind a há­rom falu népe megértette ezt, hogy a jobb megélhe­tés így lehetséges. — Mekkora területen gaz­dálkodnak az egyesítés után? — Több mint hétezer hol­don, ami nagyobb felelőssé­get, körülteMntőbb, szerve­zettebb munkát igényel az új vezetőségtől és a tagok­tól is. — Mennyi a tagság lét­száma? — 500, de csak háromszáz az aktív dolgozó. Ügy kell tehát a termelésszerkezetet kialakítani, hogy az adott­ságoknak megfelelő ágaza­tok korszerűsödjenek. — Milyen ágazatokra gon­dol? — Mindenekelőtt a szán­tóföldi növénytermesztésre, a rét- és legelőgazdálkodásra, valamint az erdőirtásra. Ezekhez viszont gépekre, gépsorokra lesz szükség. Tűnődik. — Nagyon drága a kézi munkaerő. Ezen a vidéken pedig évtizedekig minden pénzt „megevett” a kapa, a kasza, a marokszedés. Vál­toztatni kell rajta, amit vi­szont csak megfelelő gépi színvonal biztosíthat. Az élő munkaerőt ésszerűen, gépek­kel kell kiegészíteni. Alacsony a föld arany­lény, amely képes meglátni a molekulát szabad szemmel is. SOKLATÖSZÖGÜSÉG — az elvtelen ember nézőpont­ja. AZ IFJÚKOR — ínyenc fa­lat, amelyiket úgy nyelsz le, hogy az ízét sem élvezed. MONOLÓG — az oroszlán és a nyúl dialógusa. TENGER — a csepp szó többes száma. BÖLCSESSÉG — útipogy- gyász, melyből minél több van, annál könnyebb. MÜZEUM — a tárgyi bi­zonyítékok őrző helye, ahol a rég történt dolgok szemta­núit kutatók helyettesítik, ZENE — a bérházszom- szédok párbajának korszerű eszköze. EGÉRFOGÓ — kiokosko­dott szerkezet, mely az egér ostobaságára épül. (Oroszból fordítottjai Sigér Imre) korona-értéke, sok a lejtő, a vízmosta terület. — Ahhoz, hogy a gazdál­kodást megszilárdítsuk, a földet meg kell védeni a to­vábbi pusztulástól. Már ké­szül a három község hatá­rára kiterjedő talajvédelmi terv. Ennek alapján látunk majd hozzá az erdőtelepíté­sekhez. — Most az egyesülés utá­ni hónapokban mi a leg­fontosabb? — Hogy a növénytermesz­tést megalapozzuk. A föl­dekre ősszel 35 vagon ve­gyes műtrágya került, ami dicséretes. Az itteni földek ennyi műtrágyát még soha­sem kaptak. Már ezekben a hetekben fejtrágyáznak a brigádok. Határozottan beszél. — Itt mindig nagyon ala­csony volt a búzatermés. Még tavaly is 9 mázsát ta­karítottunk be, amikor pe­dig országos rekord volt. Ezen változtatni kell, s leg­alább 12 mázsára emelni a hozamokat. — Hogyan kívánják ezt megvalósítani? — Mindenekelőtt gépek­kel. Most minden pénzt gé­pekre költünk. A gabona- termesztés gépeire, a talaj­műveléstől egészen a kom­bájnig. Azután gépesítem akarjuk a takarmánytermesz­tést is, hogy ennek követ­Ez a túlzottan optimistá­nak tűnő megállapítás, amely szerint Gyöngyösön 1975-ig minden jogos .lakásigénylő számára kikézbesítik az any- nyira áhított kiutalót, nem vágyálom. Legutóbb a ta­nácstestület állásfoglalása adta meg alapjának egy ré­szét, másfelől viszont a je­lenlegi helyzet és a jövő vár­ható alakulásának felmérése jelölhető meg a derűlátás forrásaként Vegyük azt, hogy a tanács­nál, a szakigazgatási szervnél 440 lakáskérelem található. Ebből jogos igényt tartalmaz mintegy négyszáz kérvény. A jogosultak közül bérlakás­ra 180 család számíthat az is­mert rendelkezések szerint, szövetkezeti lakásra pedig 220. Ehhez hozzá kell számíta­ni az éves átlagnak megfele­lő természetes növekedést is: várhatóan hányán jelentkez­nek lakásigényükkel. Ha most a jogos kérel­mek számát összehasonlítjuk a tervidőszak során megépü­lő több mint nyolcszáz lakás számával, kiderül, végre utolérik magukat a gyöngyö­siek. 1973 végéig a bérlakásra jogosultak mintegy nyolcvan százaléka kaphatja meg a kiutalást. A szövetkezeti la­kásra jogosultak pedig az 1973—75-ös években költöz­hetnek, ha a jelenlegi isme­reteinkre alapozunk. Hiszen mindennek a kulcsa az, hogy legyen lakás, ez pedig az építők munkájától függ. Eddig szanálásra hetven lakásra kellett számítani. Ha az Április 4-e téren megkez­dődő építkezések következ­ményeként szükségessé váló szanálást is hozzátesszük, ak­kor az előző számhoz hason­ló adatot kell figyelembe vennünk. Különböző közér­dekű igények felmerülésére a megépítendő lakások ti­zenöt százalékát tartalékolni kell. Amikor dr. Márton Béla tehát úgy tájékoztatta la­punk munkatársát, hogy 1975 végére az oly régóta gyötrő lakásgond végre lekerül a megoldatlan kérdések cím­jegyzékéről, akkor reális szá­mításokra alapozott. Ide tartozik még a leg­utóbbi tanácshatáro??t amely a korábbi rendeletet keztében az állattenyésztés hozamai is növekedjenek. Itt is van elég tennivaló, mert a tejtermelés éppen csak hogy meghaladja a két­ezer litert. A gépsorokra kevés a fejlesztési alapunk. Hogy mennyire sikerül a gépeket beszerezni, az attól függ, kapunk-e rövid, vagy középlejáratú hitelt a bank­tól. — Van-e elég szakember az új termelőszövetkezet­ben? — örvendetesen van, hi­szen négy agrármérnök, tíz felsőfokú és középfokú tech­nikus, illetve több szakmun­kás dolgozik. A bátori köz­ponton kívül Egerbocson és Hevesaranyoson üzemegy­ségvezetők irányítanak. Min­den ágazat élére felelős szakembert állítottunk, akik a tervek Mdolgozásában is részt vesznek. Az egyesülés után, az idd év eredményei, sikerei, vagy éppen sikertelensége döntő­en befolyásolhatja a továb­bi termelés megalapozottsá­gát Bátorban, Egerbocson és Hevesaranyoson bizakod­nak az emberek, optimistán teMntenek a jövő elé. A fe­lelősségteljes útkeresés ez! Mentusz Károly módosította. Ez a módosítás ugyanis lehetővé teszi az igényjogosultak körének bő­vítését A Népújság is több alkalommal Mfogásolta, hogy az igényjogosultak családjá­ban a havi átlagjövedelem bérlakásnál az 1200, szövet­kezeti lakásnál pedig az 1800 forintot nem haladhatja meg személyenként Bár ez a plat­form 200 forinttal haladta túl a más városok ilyen át­lagait, mégis túlságosan ala­csonynak tűnt Gyöngyösre vonatkoztatva. Szinte támo­gatta azokat, akik sem a munkában, sem a tanulásban nem törték magukat Végeztek felméréseket is néhány nagy vállalatnál. Ek­kor derült M, hogy egy év alatt az átlagbér mintegy kétszáz forinttal nőtt meg a városban. Az átlagjövedelem még ennél is nagyobb ősz- szeggel. Ezért is szánták rá magukat a tanácsnál a jöve­delemmaximumok megeme­lésére. A bérlakásoknál 1400, a szövetkezeti • lakásoknál pedig 2200 forintra növelték az átlagot. Ahhoz azonban, hogy a korábbi tanácsrendelet mó­dosítása érvénybe léphessen, a megyei tanács jóváhagyá­sa is szükséges. Ez még hát­ravan. De a városi tanács állásfoglalására örömmel hívjuk fel az érdekeltek fi­gyelmét. A módosított szin­tek már jobban megfelelnek a sajátos helyi viszonyoknak. Számba veszik a törekvő, jól képzett fiatalokat is, aki­ket éppen jó tulajdonságaik, társadalmi hasznosságuk mi­att zárt ki akaratlanul is a korábbi állásfoglalás. Örvendetes, hogy a városi tanács ilyen rugalmasan ke­zelte saját rendelkezését, és minden huzakodás nélkül változtatott azon a realitások figyelembevételével. Most már csak egy Mvánságot hadd fűzzünk ehhez az ese­ményhez: vajha minden ha­sonló esetben ennyire frissen tudna cselekedni a város ve­zető testületé! Hogy képes és alkalmas erre, most bebizo­nyította. (G. Molnár F.) 1972. február 20., vasárnap SZOFEJTES A Krokodil szatirikus enciklopédiájából A most folyó negyedik ötéves terv során Megoldódik a lakáskérdés Gyöngyösön 4 t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents