Népújság, 1972. február (23. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-19 / 42. szám
Rosszindulatú számok? A z olvasó nem szeret bíbelődni a számokkal. Ügy. is mondhatnánk, nem érdeklik a számok. Az olvasó szemét az izgalmas mondatokká összeálló betűk vonzzák, pedig a szürke eminenciásként háttérben álló számok gyakran többet mondanak mindennél. A számok dömpingszerűen jelentkeznek egy-egy szezonban. Betakarításkor elárasztják az újságokat a termésátlagok. Az olvasó átszalad a számok fölött, nem jegyzi meg, hogy az idén kenyérgabonából 30 mázsán fölüli hektáronkénti átlagtermést értünk el, csak az marad meg emlékezetében, hogy az idei év nagyon jó volt a mezőgazdaságban és ezt mindenki — még az is, akit nemigen érdekel a mezőgazdaság — megelégedetten könyveli el. Aztán jön a következő számdömping, amikor a zárszámadásokról szóló tudósításokban az egy tízórás munkanapra eső érték, a munkaegység értéke, a termelési érték, és még sokáig sorolhatnánk, hogy milyen számadatok sorakoznak egymás után. Az olvasó átfut a számokon és csak azt jegyzi meg, hogy a jó mezőgazda- sági esztendő ellenére az idén is szép számmal akad veszteséges termelőszövetkezet megyénkben, s a veszteség összege meghaladja a húszmilliós nagyságrendet. Az olvasónak eszébe jut az 1970- es esztendő, s felrémle- nek azok a számok, amelyeket az akkori rendkívüli időjárás negatív előjellel ruházott fel. Valóban, a legegyszerűbb következtetésnek s egyben a legkézenfekvőbbnek az látszik, hogy a jelentkező negatívumokat, a veszteséges gazdaságok rossz eredményeit, illetve ezek gyökereit az 1970-es esztendő kihatásaként könyveljük el. Ha azonban megvizsgáljuk a kevésbé érdekes, szürke számokat, nem mondhatjuk ki ilyen egyértelműen a szentenciát: bűnös az 1970-es év. A pétervásári Gárdonyi Termelőszövetkezet a / jól, megalapozottan tevékenykedő közös gazdaságok közé tartozik. Nem volt zárszámadáskor veszteséges, az egy dolgozóra eső napi kereset 95 forint 20 fillér volt. A nem nyugdíjas tagok évi jövedelme meghaladta a 22 ezer forintot. A termelőszövetkezet keny*érgabonából 16 mázsás átlagtermést takarított be holdanként, amely meghaladja mind a járási, mind a megyei' átlagot. Őszi árpából 1970-ben 9,9 mázsás átlagot takarított be, 1971- ben 19,9 (!) mázsát. Tavaszi árpából ez az arány így fest, 1970-ben 8,3 mázsa, 1971-ben 17 mázsa. A Gárdonyi Termelőszövetkezet az 1978-es 51 milliós halmozott termelési értékét az elmúlt esztendőben 69 millióra emelte. A fejlődés tehát rohamléptekkel haladt előre a termelés terén. És mégis. A közös gazdaságban a felosztható jövedelem a 24 millió 738 ezer forintról csupán 24 millió 984 ezer forintra emelkedett. Biztonsági alapot a termelőszövetkezet nem tudott képezni. Amíg 1970-ben fejlesztési alapra 6 millió 700 ezer forint jutott, 1971-ben ez az összeg 4 millió 600 ezerre módosult. Az adók és munkabérek közterhe több mint másfél millióval növekedett ez alatt az időszak alatt. A termelő- szövetkezet az 1970-es esztendőben tisztán egymillió forintot kapott a közgazda- sági szabályzók jóvoltából. Az elmúlt esztendőben a közös gazdaság a megváltozott közgazdasági környezet hatására a nem kapott, hanem a kifizetett rovatban több mint hárommillió forintot könyvelhetett el. A számok árulkodnak, ” és figyelmeztetnek: a közgazdasági ösztönzők az elmúlt évben nem a legjobban ösztönöztek. Szigethy András Este a De la Motte-tsastélyban Mire jó a hagymatea? — Olimpikonok alapoznak Nősz vaj on Szepesi Sámuel uram rendelésére, s a híres Fellner Jakab tervei . szerint 1772- ben kezdték építeni a nosz- vaji kastélyt, amely a későbbi tulajdonos, a szívrabló francia márki után a De la Motte nevet viseli. Az idei ev újabb jubileum az öreg épület történetében. • Húsz esztendeje indult meg itt a szervezett üdültetés, s ha minden jól megy, ezen a nyáron fogadják a kastélyban a harmincezredik vendéget. Végtelen nyugalom, egészséges hegyvidéki levegő, számtalan kirándulási lehetőség szól az üdülő mellett. No és egy talpraesett, hivatásának élő kultúrfelelős, név szerint: dr. Gereben Pálné. O az, aki kéthetenként szíves szóval, gazdag műsorral várja a kisipari szövetkezetek országos köz- pontja által beutalt 80 üdülőt, hogy később annál nehezebb szívvel váljon meg tőlük. — Az együtt töltött hetek sok eseménye, szórakozása valóban mindig nagyon ösz- szehoz a vendégekkel. Már a második napon nem tudom közömbösen nézn; problémáikat, s azon va" gyök. hogy erőmhöz mérten segítsem a megoldást — mondja a hollófekete hajú kedves asszony. — Adtam én már férjhez öreglányt, aki húzódozott minden férfitől. S békítettem ki nász- utasokat, ahol felhúzta az orrát a fiatalasszony, mert újdonsült férje táncra kerekedett néhány lánnyal az üdülő klubestjén. Eláruljam? Két évvel ezelőtt én is az üdülők között találtam férjet magamnak! Gerebenné nyolcadik esztendeje dolgozik különböző kiránduló-központokban. Szolgált a Duna-kanvarban. s a Balatonnál. Felkapott helyeken. — Nem unja ezt a kis falut? Az elzártságot? — Azért'jöttem,ide. mert szeretem, amit csinálok. Egy ilyen üdülő egyébként is szórakoztató annak, aki szereti az embereket. Én pedig szeretem. Szinte minden beutalt kötelességének érzi például, bogy elmesélje nekem az életét. Mást talán untatna, nekem mind megannyi izgalmas regény. Aztán jönnek az influenzás telek, mint az idei, meg a tavalyi volt! A betegek ápolása is az én dolgom, s ■Higeteg időt lefoglal. Némáig volt egy néniké. K8höeredménytelen maradt csillapításában. Emlékeztem rá, apánk mindig hagymateát főzött ilyenkor, azzal kúrált bennünket. Megpróbáltam, s bevált a nénikénél is. Szóval, elmegy az idő... Most egyébként gondjaim közé tartozik, miként lehetne Noszvajon fürdési lehetőséget teremteni? Az tenné igazán vonzóvá az üdülőnket! Alig öt kilométer ide Bogács, kitűnő melegforrással, kihasználatlan medencével. Szóltam az ottani elnöknek, azt mondta: ad vizet, csali vezettessük el ide! Főmérnökünk már le is jött Pestről, hogy szemrevételezze a terepet. Leülöd a kastélyüdülő hanguiátos bárjában. A parketten Spartacus-sportolók, mellettem Szilágyi Antal, :a pesti Fortuna Ktsz elnöke. Mindvégig kitart a narancs mellett. — Nyugtatom az idegeimet. Narancs és a noszvaji levegő. Egy hete sincs, hogy itt vagyok, s már jobban érzem magam. Dávid Gyula kajakosedző a presszógép mellől figyeli leányait, fiait. Rövidesen takarodót csinál. — Pihenünk és alapozunk, ez a dolgunk két hétig. S ebből nem engedek. Elvégre olimpiai kerettagokról van szó, olyanokról, mint Pelikán László, vagy Cserha István, alti kenu tízezren Európa-bajnok, s világbajnoki második helyezett. .. — S holnap? — Irmuska látványos programról gondoskodott. Egerbe látogatunk, megnézzük a várat, a Gárdonyi Emlékmúzeumot, s a főiskola i- res csillagvizsgálóját. Azt mondják, őriznek ott egy olyan távcsövet, amellyel- városszéli házalt konyháiba benézhetünk. — Nem gyengéd utalás ez a noszvaji étrend minőségére? — Nézze, úgy szokták mondani: az rázza legjobban a rongyot ilyen helyeken, alti otthon a zsíroskenyeret is sajnálja magától. Elégedjen meg annyival, hogy mi, bár kemény edzésben vagyunk, máig egy dekát sem vesztettünk! (moldvay) „Csebokszári” fecskéi Megkezdődött a költözés az új egri lakótelepre Ünnepélyies avatás, nagy ceremónia nem előzte meg a költözést, bár ők az egri, több ezer lakásos Csebokszú- ri (északi) lakótelep első fecskéi, az első lakói, s ez azt jelenti, hogy ma már „funkcióinál” a lakótelep... ! Sok és egyre több épületein még dolgoznak, nyikorog a darule lánca, érkeznek egy- re-músra a házgyárból az előre gyártott éternek, s a hatalmas teherkocsik kereke alól fröccsen a sár, de ami a legfontosabb: költöznek, sőt — laknak a telepen. Pontosabban. ... — Mi is a lakcímük? — kérdezem a lakását szemügyre vevő Szálkái Miklóst. — Cifrakapu utca 35. szám. — És hozzáteszi: — második emelet, 1. számú ajtó. — Jólesik kimondani... igaz? — Különösen, ha meggondolom, hogy 11 éve várunk lakásra. Köziben megnőttek a gyerekek is... A Kistályai úton laktunk, egy szűk, sötét, levegőtlen Saabéban. — Mikor érkezeit a kiutalás? — Most szerdán... és csak az túdja értékelni igazán, aki így és ennyit várt, mint mi. — A gép is segítette — jegyzem meg. — Na, igen, a komputer is válogatott, rendezett közöttünk ^mondta” a sorrendet... de a lakásügyi hatóságok is tudták, hogy milyen körülmények között érünk. A második „honfoglalás...” Volt több helyszíni szemle is nálunk, s végső soron 1-es sorszámmal, vagyis legéLŐ- ' szőr: mi kaptunk itt lakást az új telepen. A Iáét fiú tanul, az anya munkában, és töri bizonyára a fejét, hogy milyen bútort vegyenek — ez is kell,- hissen a régi lakásban „nagyszerű” bútorokat nem tudtak volna betenni. A férj pedig ellenőrzi az egyelőre még ülés két szoba összkomfortot, a nyugatra néző erkélyt, a szerelő pedig a hibákat javítgatja. A boylerrel van valami probléma. — Mennyit kellett fizetni? — Tanácsi lakás; a hozzájárulás 11 ezer 550 forint volt Hozzátegyem, hogy megérte? Fölösleges... — Mit szóltak, amikor megkapták a kiutalást? — És maguk mit szóltak annak idején... ? — Mi is. A lakótelep első fecskéje egyébként az épületben a házmestencsalád volt, miként ez már szokás is. Két hete költöztek be Szabó Andorék, két gyerekkel, és vadonatúj bútorokkal. Öröm nézni a lakást ahol minden sarokból, minden, bútorból kiabál az újdonság, az „elsők” kacér magaáilegeááse. — Az a heverő régi — hűti le a lelkesedést mosolyog- wa SaaTponé, a nagysaoba Barkába mutatva. — Azt eladjuk. A többi valóban mind új. Kiden® aaomben, hogy mean az első riport készül náluk, ök voltak ugyanis valaha régen, tíz évvel ezelőtt, 1962- ben az első lakok a Hadnagy utcai lakótelepen! Egy szoba összkomfortot kaptak, de lsét gyerekkel mindenképpen szűknek bizonyult az a lakás. így kapták meg a Cse- bcfczáiriban a két szoba, összkomfortot, és a házfelügyelői megbízatást. Negyvenkét lakás negyvenkét családja tartozik a „hatáskörükbe”. — Vannak fiatal házasók is? — Persze. És hogy tudnak örülni...! Odaadom nekik a kulcsot, és amikor kézbeveszik ... Leírhatatlan az a sóhaj. Már ezért megéri új ház új házmesterének lenni! Egyébként Laci fiam az ügyintéző; alig látszik ki a gumicsizmából, de mindenütt ott van, ahol érzi, hogy „tanácsaira” szükség van. ö az első fecsA hever őt majd odatesszük» (Tóth Gizella felvételei.) kék kedvence, no meg az építőké is, hiszen itt még sokáig folyik a munka. Nehéz a költözés: mindenütt sár, de ez már velejárója az új lakótelepek első „eseményeinek”. De nincs baj. fiit is érdekel a sár, ha a teherkocsi oda tud állni az épület elé, s a tulajdonos megpörgetheti az ujjún saját lakásárnak szép formájú kulcsát. 2 (hátai) „MAR EGÉSZEN TERMÉSZETES, hogy nálunk az értékelésnél, a brigádnapló : vizsgálatánál a művezető és a műhelytitkár csak azt kérdezi: hát azzal a harmadikkal hogy álltok?’’ — mondta nemrégiben az egyik szocialista brigádvezető. — Bármiképp is nézzük, sajnos, ez a harmadik, sorrendiséget is jelent a vállalások között. Ha valami bocsánatos bún, akkor annak számít az elmaradás a tanulásban, a kulturális munkában ... Érthető volt e méltatlankodás. jóllehet, a tapasztalatok mégsem hanyagságról, hanem túlterhelésről, elfoglaltságról. időhiányról szolnak. Szinte általános a megállapítás minden egyes szakmában: a brigádok a szocialista építés élenjárói. S ha a statisztikai jelentésből azt. olvassuk, hogy e növekedés teljes egészében a termelékenységből keletkezett, akkor nyugodtan könyvelhetjük a dicséretet, az elismerést elsősorban a szocialista brigádtagok milliós táborának javára. Valóban nagyszerű teljesítményt nyújtottak, nem sajnálva időt és fáradságot, ha az üzem, a gyár hitele, a márka becsi*- isis -feígött kockáé —- mié A harmadik — az a „bizonyos nőség vagy határidő dolgában. Sőt, túlóráztak, nem is keveset, szabad szombatjaikat, gyakran vasárnapjaikat is feláldozták, hogy pótolják a kiesést, amit például a munkaerőhiány okozott. Ám ezzel a gazdasági vezetők gyakran visszaélnek, mert az < üzemszervezési, kooperációs hibákat o szocialista brigádokkal korrigáltatják. Így aztán nem csoda, ha a vállalások között éppen az szorul háttérbe, amelyikhez szabad időre, elmélyülésre lenne szükség... Pedig nagy reményeket fűztek mind a szakszervezetek, mind a népművelők s a brigádtagok a munkaidő-csökkentéshez, a 44 órás munkahét bevezetéséhez. Éppen azért, hogy ily módon több időt fordíthassanak az emberek a tanulásra, művelődésre, a szocialista együttélés vállalásaira. Mindez az említett okoknál fogva csak szerényen valósulhatott meg. Jóllehet ez sem csekélység, A szakmai és politikai oktatásra a brigádtagoknak kétharmada jár, ám a tanulás „minősége”, a tanulmányi eredmény gyakran megsínyli a gyárbeli túlzott elfoglaltságot. SAJNOS, igen gyér mostanában az állami oktatás iránti érdeklődés. Különösen az általános iskolába jelentkezők száma csappant meg. Ez összefügg a felnőttoktatás presztízsének csökkenésével, módszereinek avultsá- gávaí, s egyéb feltételek romlásával. Pedig az nymodon való i alapműveltség megszerzése minden tekintetben indokolt, hiszen csak ennek birtokában lehet szakmát tanulni, s más, bonyolultabb ismereteket elsajátítani. De az állami oktatás mellett továbbra is jó „közege” a brigádélet a népművelésnek. Igen örvendetes intézkedés volt, bőven kamatozott a brigádok számára, hogy egyes múzeumokba» szómba“ fanként -űijisúm-fesö--» Mtr pés. Ennek hatására szaporodott a vállalások között a múzeum- és tárlatlátogatás, értéke pedig páratlan a maga nemében, hiszen újabb és újabb ismeretek felé nyitja meg az érdeklődést. Hiszen, amit a vitrinekben, tablókon látnak a brigádtagok, mindarról sokféle feldolgozást találnak az üzemi vagy a közművelődési könyvtárakban. Jó néhány brigádértekezlet, vezetői tanácskozás arról tanúskodott, ha azt a bizonyos harmadikat, tehát a kulturális vállalást nem sikerül teljesíteni, akkor nem csupán felületességről, köny- nyelmű felfogásról lehet beszélni, hanem sok esetben üzemszervezési zavarokról, gazdasági hibákról. NEM FELESLEGES tehát a szakszervezeti vezetőknek a brigádnaplók értékelésénél mélyebben nézniük az okok mögé, mert talán az egész termelésre kiható következtetésekre juthatnak. Az aka dúlyok elhárítása után pedig a brigádmozgalom emberi, művelődési — ha úgy tetszik, ideológiai — tartalma gazdagabban bontakozhat ki, aim által tovább gyarapszik A mtt&mis. czaiüdat.--- ... A Ne válás** olyan papát Amíg a Nagy Főnök fiáról volt szó, egeszen inasként állt a helyzet, A Nagy Főnök fia- szép volt és okos, a Nagy Főnök fia kezdeményező volt és ragyogó szervező, <8 Nagy Főnök fia szimpatikus, kellemes modorú és pótolhat- tatlan. így is nyilatkozott — égg is mondhatnánk, áradozott—• nap mint nap a fiú főnöke a fiú papájának, aki neki volt a Nagy Főnöke. Dicshimnuszok zengése, jutalmak gyakorisága, naponként többször is tisztelgés a Nagy Főnöknél, részletesen elmesélve, hogyan érzi magát e Nagy Főnők csemetéje, hogy az milyen bűbájosán okosat cselekedett például ma is, most is cégük és az ország javára — ez volt a lemez, ez volt az állandó műsor. A Nagy Főnök nem szerette ezt a napi tisztelgést, nem tetszett neki, bántotta a fülét « műsor, a csemetéjéről áradozó dicshimnusz, de fia főnöke levakarhatatlan, elűzhe- tetlen volt, mint az arc pirulása. Történt aztán egyszer, hogy a Nagy Főnök más vizekre hajózott, egészen másra, mint ahol fiacskája és annak főnöke ladikozik. És milyen véletlenek vannak az életben: fiacskája egyik napról a másikra nem volt szép éa okos, nem volt kezdeményező és ragyogó szervező, nem volt szimpatikus, kellemes modorú és pótolhatatlan. Sót! Olyannyira nem voll pótolhatatlan, hogy főnöke, miután néhány pogácsát dugott a tarisznyájába, elküldte világot látni, szerencséi próbálni. És a Nagy Főnök fia. most a világ országútiad járva percenként tapasztalja a bölcs igazságot: változnak az idők, változnak az emberek —, ha nem is mindegyik! Végezetül c kis meg nem történt mesének talán ez lehetne a „tanulsága”: ne válassz magadnak olyan papát, akit más vizekre küldhetnek hajóliázni. (papp) JtMM&Q MS& íebttsav -asmoxt V
