Népújság, 1972. február (23. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-18 / 41. szám

Egy párthatározat végrehajtása nyomában

AtnmreriUtnr nr A Budapesti Műszaki Egyetem atom/MOmreGlxlOr az egyeiemen reaktorát 1968-ban kezdték építeni ét 1971. május 22-én helyezték üzembe. A reaktor nagy előrelépést jelentett a magfizika gyakorlati oktatásában. Az egyetemi reaktor tudományos munkatársainak az oktatáson kívül kutatási feladataik is vannak: rádióizotópokat állítanak elő. Képünkön: az egyetemi

atomreaktor épülete.

(MTI foto — KS)

Hevesi szelsz bIéíí előtt

A MEGYEI párt-végre- hajtóbizottság 1987. június

20-i ülésén elemezte a korábbi évek kulturális fejlődését és határozatot hozott a népművelés időszerű feladatairól. Ennek alapján néztük meg, hogyan alakult az el* múl: öt évben a közművelődés helyzete a füzesabonyi járásban. A korszerű műveltség kialakításának sokféle összetevői közül most csak azokról szólunk, amelyek n*. eg valósítására határozat született.

A politikai, gazdaságpolitikai célkitűzések eredményes végrehajtása a járás művelődési életére is pozitív hatást gyakorolt. A közművelcklés, élve az adott lehetőségekkel, saját eszközével segíti a szocialista tudat formálását, jegyre több azoknak a művelődési formáknak a száma, amelyek elsősorban a termelési, gazdasági célok megvalósítása érdekében hatnak. Minden évben számottevő a termelőszövetkezetek szakmai tanfolyamának nyújtott segítség. A járási TIT ez évre máris nyolc termelőszövetkezettel kötött ilyen irányú szerződést. Az említett célt szolgálják a mezőgazda- sági könyvhónap rendezvényei is. illetve a műszaki hónap. Ugyanakkor az ipari üzemekben végzett szakmai ismeretterjesztéshez nyújtott segítség gyenge, nincs megfelelő kapcsolat az üzemek és a művelődési szervezetek között.

A KISZ, a Hazafias Népfront és a TIT saját profiljuknak megfelelően vesznek részt az egységes népművelési feladatok megoldásában, illetve koordinációjában. Nem mindegyikük tevékenysége egyforma szintű és hatású, helyenként, községenként változik. A Hazafias Népfront általában aktívan besegít a közművelődési rendezvényekre történő mozgósításban. A TIT munkája is figyelmet érdemlő. (Taglétszámuk jelenleg 100 fő.) Évente általában 450 előadást tartanai:, s a résztvevők száma tizenháromezer fő körül van.

A KÖZMŰVELŐDÉS tartalmi korszerűsége adott és biztosított, mivel a haladó világnézet alapján álló műveltséganyagot igyekszik adni. A művelődési otthon jellegű intézmények különféle kulturális szolgáltatásokkal segítsék elő a dolgozók kultúrálódását. Ügy tűnik, hogy általában a klubformák, kis közösségek hódítanak teret, itt zajlanak le a társadalmi, politikai rendezvények is. Ugyanakkor ezeknek az intézményeknek a hatóköre az elmúlt években csökkent, amelyben a művelődési igények változásán kívül az anyagi lehetőségek korlátozottsága is szerepet játszik, s ez a hatékonyabb kulturális tevékenység kibontakozásának a legnagyobb gátja. Kevés az állami támogatás, a bevételi lehetőségek pedig egvre csökkennek. Közös fenntar- tásbavételt sem sikerült a járásban elérni, pedig a művelődési intézmények sokrétű igénybevétele, társadalmi szerepe és hasznossága indokolja. hogy a községekben működő intézmények, üzemek, szövetkezetek is támogassák. esetleg közösen tartsák fenn.

A járás minden falujában működik könyvtár, egy-két községben több is; iskolai könyvtár, tanácsi könyvtár. Viszont — mélyponton áll a könyvbeszerzés helyzete! Ebből adódóan a könyvállomány fejlesztése, összetétele, korszerűsége a kívánt szint alatt van.

A JÁRÁSBAN dolgozó különböző beosztású vezetők egy része kellő megbecsüléssel kezeli a közművelődés ügyét. Támogatásuk anyagi hozzájárulásban csúcsosodik ki leginkább, az új' intézmények építésében, illetve a meglevők megújításában. Van ahol a fenntartáshoz járul hozzá a termelőszövetkezet egv-egy nagyobb ösz- szeggel. (Általában a termelőszövetkezetek anyagi támogatása dominál.)

A helyi közművelődés irányításában nagy segítséget nyújtanak a pártalapszerve- zetek. Amellett, hogy rendszeresen tárgvalnak közművelődési kérdéseket, útmutatást adhak a tervek elkészítéséhez, összehangolják a pártoktatási és a közművelődési feladatokat. Egyre általánosabbá válik az is, hogy a pitrtalapszervezetek vezetőségei beszámoltatják a művelődési intézmények vezetőit, illetve alapszervezeti párttaggyűlések napirendjén szerepelnek a közművelődési témák.

A közművelődés további javítása érdekében helyes lenne, ha a kultúra munkásai, a művelődési otthon jellegű intézmények az eddiginél még többet tennének azért, hogy a lakosság a szabad idejét kulturáltabban, sokoldalúan tudná kihasználni. Erre az emberek részéről az igény megvan, ugyanakkor nem valószínű, hogy rövid idő alatt látványos, gyors sikereket lehet elérni. A siker érdekében szükség van az újabb, hatékonyabb módszerek alkalmazására.

Tovább lehetne és kellene bővíteni a szakkörök számát, Az emberek érdeklődése manapság sokirányú, sokoldalú. Annak kielégítésére az igény megvan, adjuk meg akkor a lehetőségeket is úgy, hogy azzal élni tudjanak.

AZ ESZTÉTIKAI ízlés formálásáért az eddiginél többet kell tenni. A különböző előadások, bemutatók, kiállítások, zeneesték mind jól szolgálhatják a szépérzék helyes irányú fejlődését. Örömünkre válna, ha az öntevékeny művészeti mozgalom még jobban kiteljesedne. Ebben talán az lenne az egyik nagy lendítőerő, ha számunkra a járás művelődési szervei szereplési lehetőségeket biztosítanának, hiszen az öntevékeny művészeti csoportoknak ez az összetartó, éltető eleme.

Szabó Ferenc

Kő Pállal leginkább a vásárhelyi művésztelepen találkoztam. Ez pályája kezdetén volt. Abban az időben, amikor szülőfalujában. Hevesen nem volt még szívesen látott vendég. Mi több: lefújták tervezett kiállítását. Holott természetes és szép gesztus, ha valaki elsőként ott kíván elszámolni a rábízott aranyakkal, ahonnan vándorútra kelt.

Most a televízió jóvoltából, milliókhoz szólt Kő Pál művészete. Egy egész ország lehetett tanúja beérkezésének, stílust meghatározó szobrásza munkásságának. Annak az újszerű törekvésnek, amely korábban ellenségesnek tartott anyagokat, követ és fát, ólmot és rezet békít össze, s teremt általa eddig nem érzékelt harmóniát.

Tematikájában szintúgy rokonszenves a képernyő által közelünkbe hozott szobrá- szi anyag. Fő jellemzője: kötődés az elhagyott szülőföldhöz, annak egyszerű paraszti világához. Itt boronára támaszkodik egy munkában edzett, szilcár figura, amott repülő paripa teste szeli a levegőt. Majd jönnek a balladás szobrok, közülük is Budai László és Budai Anna történetének művészi vetülete, amelyet nyugodtan tekinthetünk a kétfrontos ábrázolás egyik iskolapéldájának.

Öröm és bizonyosság- számunkra a Tv Galériájának, szerdán este sugárzott műsora. Egy romlatlan, tiszta Szándékú művész érvényre jutása okozza boldogságunkat. Bizonyosságot pedig abban a hitünkben találunk

Kő Pál szobrai láttán, hogy: a mi megyénk, a hevesi táj sem hátrábbvaló a többinél. Megtermi, íme, képzőművészetben is a maga erős tehetségeit. Az olyan művészeket, akiknek mestersége által nemzeti öntudatunk gyarapszik, alkotókedvük fókuszában pedig mindenkor az ember, s az. emberi sors található karakteres megfogalmazásban, ízes sokszínűségében.

Csak egyre vagyunk most már kíváncsiak! A hevesi származású fiatal művész műcsarnoki kiállítása, illetve a televíziós közvetítés ha- tott-e úgy itthon, a megyében, hogy mielőbb valóságos közelből mondjuk, egri tárlaton láthassuk viszont .Kő Pál nagyszerű munkáit? Kisgalériánk jó szolgálatot tehetne e dologban...

(moldvay

Bert Frőber;

Öngyújtó fényénél

Croker. a manhattani bűnügyi osztály nyomozója, kényelmesen rótta New Orleans óvárosának éjsötét utcáit. Feladatát, amely a Mississippi-parti híres városba vezette, jól végezte, s máz holnap újra vissza kell térnie Manhattan kősivatagába.

— Bocsánat, szabad egy kis tüzet, uram?

Croker gépiesen zsebébe nyúlt, elővette öngyújtóját és felkattintotta. A láng ücie, fiatal arcot világított meg, szőke hajat, kék szemeket és keskeny szájat. A szeme': sehogy sem illettek a fiatal archoz. Tekintetük hideg volt, mint a jég.

Croker a tapasztalt nyomozó pontosságával véste emlékezetébe ezt az arcot. A férfi tengerész-egyenruhát viselt. A detektsvnek eszébe jutott, hogy latta a kikötőben a Susquehanna cirkálót.

— A Susquehannáról? ■ — kérdezte, csakhogy mondjon valamit.

— Igen — volt a rövid válasz. — Köszönöm. — S a két férfi elvált a sötétben.

★

Három évvel később.

_ Van valami az ön részére, Croker — mondta Mulligan, a manhattani bűnügyi osztály főnöke.

— Chicagóból egy jelentés, hogy elfogtak egy hírhedt rablógyilkost. A tag még aprólékos naplót j is vezetett dicső tetteiről.

— Megint valaki, aki saját hiúságának csapdájába esett — vélekedett Croker. — Talán még akkor is a zsebében voit a napló, amikor rajtaütöttek?

— Ahogy mondod — nevetett Mulligan. — És Chicago azért küldte el a jelentést. mert egy naplojegyzet bennünket illet. Pontosabban: Btooklynt. A jegyzet így hangzik- ..Brooklynban megöltem azt az ürgét, amikor védekezni próbált, aztán « B leaker.street en át mentettem, az irhámat. Tommy, » y&avu berezelt, es magamra hagyott. Nagy tévedés volt az eyesz Á kasszában mindössze nyolc dollárt találtunk. Március 29-eJ’

A főnök átnyújtotta Cro- * kernel: a táviratot.

Jelentéktelennek tartotta a Chicago: jelentést.

— Csak fontoskodik az ipse — mondta gúnyosan. — Napló, ugyan kérem . . . Croker úr, ne is. foglalkozzék tovább ezzel az esettel, már minden tisztázódott. Két nappal az öreg Walker meggyilkolása után elfogtuk a tetteseket: John Barkert és Bob Fillinget. Walkerné az abla'c mögött állt és mindent végignézett — felismerte őket. Barker és Filling természetesen tagadnak még, de vannak szemtanúk, akik a két jómadarat szökni látták.

Crokernel: az a csalhatatlan érzése volt, hogy nem szabad feladnia. a dolgot. Szemtanúk vallomása már nemegyszer bizonyult tévesnek.

Fim — töprengett. — Ügy látszik, valóban minden bebizonyosodott, De azért mégis szívesen megnézem azt a Barkert.

Croker belépett a cellába. és megpillantotta Jonn Barkert. Meg:epödött. Egy régi találkozás derengett emlékezetében.

— Helló, Barker — üdvözölte a rabot. — Croker nyomozó vagyok a Manhattanból. Hol is találkoztunk?

— Ne fáradozzon — felelt Barker egykedvűen. — Az itteni főnök is megpróbálta már ezt a fogást. Én ártatlan vagyok, és önnel sosem találkoztam.

Croker a rab mellé ült a pricesre.

— De mi már találkoztunk valóitól... — Ekkor képeseit

az agya: — Mikor lépett ki a tengerészeitől?

— Csapdát akar állítani? Én egyáltalában nem voltam tengerész!

— Matróz volt a Susqua- hanna cirkálón — vágott vissza türelmesen a detektív.

— Három évvel ezelőtt New Orleans-ban kimenője volt, és este későn tüzet kért tőlem az utcán. Mit szól ehhez?

— Badarság. Életemben nem mozdultam ki Brook- lynból. Ha a tengerészeinél lettem volna, az könnyen ellenőrizhető. Közben talán az is kitudódik, hogy nem én öltem meg az öreg Walkert.

A tengerészet legénységi nyilvántartása igazolta Barker állítását. Croker kimerítően beszámolt főnökének az esetről.

— Nem hinném, hogy a naplóíró merő dicsekvésből jegyezte volna fel, hogy megölte az öreg Wallcert. Utazzon el Chicagóba, és nézze meg azt a jómadarat.

Chicagóban megtudta, hogy Sam Kroy a neve az illetőnek, akit időközben átadtak

a springfieldi rendőrségnek, mert ott egy első osztályú nercbundát lopott kedvesének. Ezt is feljegyezte a naplójába. Közben kitudódott, hogy a naplót azért vezette, hogy szíve hölgyének

megmutassa, milyen merész' gengszter.

Springsfield felé utazva Croker azon tűnődött, honnan emlékszik a Kroy névre. Végre leesett a tantusz: Kroy visszafelé olvasva York. A York név pedig rajta volt a tengerészet legénységi listáján.

Kroy háttal ült az ajtónak egy sámlin, amikor a detektív belépett a cellába.

Ugyanabban a szempillantásban végigfutott a hideg Croker hátán, mert maga előtt látta John Barkernal: a brooklyni rabnak a képmását. Teljesen egyformák voltak. Szőke hajuk, keskeny szájul:, arcformájuk, karcsú alak >uk és kék szemük teljesen egyezett, Csak egyetlen különbség tűnt fel neki azonnal: Kroy tekintete a New Orleans-i matróz jéghideg, érzéketlen pillantása volt.

Croker elszántan farkasszemet nézett Kroy-jal.

— Mit akar tőlem? — kérdezte Kroy ellenségesen.

— Kicsoda ön tulajdonképpen?

— Gondolkozzék csak kissé — mondta Croker nyugodtan. *— Hiszen mi már találkoztunk, Sam York.

— York? Nem így hívnak

— vágott vissza felháborodottan.

— Kroy visszafelé olvasva York ... Parancsoljon egy cigarettát.

Kroy elvette a cigarettát.

— Mit jelent ez a játék?

— Semmi különöset. A York nét; igen gyakori — mondta a detektív. — Ámde az ön szeme sokkal többet mond. Hosszabb ideig a tengerészeknél volt, York?

— Én? Úgy hiszem, rossz tréfát űz velem.

— Egyáltalán nem tréfálok, York Mikor bocsátották el a téngerészetböl? Vagy talán inkább ezt kérdezem: Mikor szökött el? Március végén talán, amikor hajója New Yorkban horganyzott?

— Sohasem voltam a tengerészeinél — mondta a fogoly csökönyösen.

— Ezzel nem megy sokra

— Croker szavai úgy pattogtak, akár a gépfegyver. Samuel York neve rajta van a Susquehanna cirkáló legénységi listáján. És megtudtam, kimenője volt, amikor jó három évvel ezelőtt New Orleans -ban volt. Emlékezzél: csal: vissza. Késő éjjel útközben cigarettára akart gyújtani, nem volt gyufája, a régi francia negyedben valaki szembe jött magával és tüzet adott.

York nyugodtan felállt, és cigarettája füstjén át elképedve nézett Crokerra.

— Különös, ugye? — folytatta amaz szigorúan. — Vé- gigmegy az utcán, tüzet kér egy ismeretlentől, éppen egy New York-i detektívtől, aki az öngyújtó fényénél néhány másodperc alatt úgy bevéste emlékezetébe az arcát, hogy azonnal felismerte, amikor ide belépett.

York kivette szájából a cigarettát.

— Nem hiszem, hogy emiatt keresett fel. Mondja meg végre, mi az ördögöt akar tőlem?

— Ki volt az. akivel március 29-én Brooklynban betöri Walker üzletébe?

— Tommyra gondol —• mondta Kroy gondolkodás nélkül. — Tommy Nichols még a tengerészeinél van, az Ophir akneszedőn . ..

Ekkor döbbent rá, hogy lépre csalták. Tómmyt Char- lestonban szedték le az aknakeresőről és onnan szállították New Yorkba. Sam Yorkot is elhozták Spring- fieldből.

'Mindkettőjüket elítélték, és a SÍng-Singbe kerültek, abba a cellába, amelynek ajtaja felett ez olvasható: Crime does’nt pay, vagyis: A bűnözés nem kifizetődő.

Három nappal az ítélet után Croker detektív együtt volt John Barkerral és Bob Fillinggal. A röviddel ezelőtt még gyilkossággal várj dőlt két férfi hálásan szo-í rongatta Croker kezét.

— Ha ön nincs, végünIQ van — hebegte Barker.

— Dehogy, barátom, in-» kább mondd azt, hogy ha nem találkoztunk volna New Orleans-ban, amikor benned véltem felismerni a matrózt, akinek három évvel ezelőtt tüzet adtam a kikötőben. Akkor emlékezetem mélyén azonnal kétség merült fel. Valami a szemedben nem egyezett azzal, amit a New Orleans-i matróz szemében láttam. Csak amikor Springfieldben Sam York szemébe néztem, eszméltem rá, hogy miért kételkedtem.

— Rossz rá is gondolni, Croker úr — mondta Barker —, mi lett volna Bobbal és vetem, ha öngyújtója akkor, New Orleansban vé- ieílenül csütörtököl mund.