Népújság, 1972. február (23. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-02 / 27. szám
it Egy test, két szív A kiskörei népművelő vall gondjairól, terveiről amelyben dobog Hat-nyolc község művelődési otthona tartozik atillában egy járási, vagy körzeti igazgató felügyelete alá, ekkora területen keli érvényt szereznie azoknak a művelődési és politikai irányelveknek. amelyek mai életünket jellemzik. Ennyi falura kiterjedően kell módszertani segítőmunkában, mintafoglalkozások , szervezésében a tiszteletdíjas népművelők oldalára állnia. Mit kap Kisköre a járási központtól? Mennyiben segíti a hevesi művelődési központ a fejlődő községet? Dóra Zoltántól, a helyi művelődési otthon vezetőjétől várjuk a választ. — Első helyen szeretném említeni a körzeti tervelőkészítő összejöveteleket, pme- lyek a korábbi években eléggé formálisak voltak, legutóbb azokban már mindannyian komoly gyakorlati hasznot húztunk belőlük. Tanulmányozhattuk például a járásiak munkatervét, amelyben sok jó, megvalósítható ötletre találtunk. Én is ennek nyomán szerveztem meg gyermekklubunkat, ami eddig nem volt, de máris nagyon népszerű lett a tanuló- ifjúság körében. Ezen a találkozón állapodtam meg továbbá a járásiakkal, hogy az idén kilátogat hozzánk irodalmi színpadi együttesük, s mintaműsort rendez az irodalom barátainak. Hasonló foglalkozásra várjuk Kiskörére a hevesi ifjúsági klub vezetőit. Korábban nem volt gyakorlat, de tavaly sűrűn vendégeskedett már nálunk a járási művelődési központ igazgatója is, s nem minden haszon nélkül. Észrevételein, tanácsain kívül külön jól jött, hogy egyik látogatása éppen egy problematikus ŐRI-műsor idejére esett. Tájékozatlan voltam jogi ^érdesekben, ő azonban kisegített, igen erélyesen lépve fel a művészcsoporttal szemben,, amely jogtalan anyagi követelést támasztott. ★ Mikor utoljára jártunk Kiskörén, fájlalták a helyi vezetők a község és a Tiszai Vízlépcső lakótelepének különállását. Egy test, amelyben két szív dobog, mondották. S arra célozgattak, hogy össze kellene hangolni az építő vállalat szakszervezeti bizottságának kulturális mun. katervét a kultúrházéval. S jó lenne az anyagi bázist is egyesíteni, A mostanáig lelkes, csupa bizakodással teli népművelő homloka elkomorul e témánál. — Igazság az, hogy korábban kellett volna krzdení a közeledést. Akkor az elődömet sem tudták volna elmarasztalni azzal, hogy a kiskörei népművelési tervben nem tükröződik a vízlépcsőnél dolgozó sok száz vendégmunkás szórakoztatási, oktatási terve. Sajnos, a sorompó, amely az ipari lakótelepet elválasztja a községtől, húsunkba vágó valóság. Ügy osztja ketté ezt a települést, mintha más-más égitest lakói élnének két oldalán. Most azt mondják, ‘megszűnik a so- 3-ompó. Beviszik egészen az üzemig. Őszinte legyek? Ettől sem remélem a nézetek összehangolódását. Erről leginkább akkor győződtem meg, amikor nyár végén tanácselnökünkkel felkerestük a vállalat szakszervezeti vezetőit, KISZ-titkárát. Hajlottak közeledésünkre, mintha maguk is megérezték volna az ügy súlyát, fontosságát. Ígérték, hogy keresik hozzánk az utat. Az ifjúsági szervezet titkárén ez nem is múlott mindmáig! Am eltelt tó] esztendő, s ott állunk, ahoil voltunk. Szétfor- gácsolódnak erőink, s négyezer ember issza a csökönyösség levét... Én ilyen tekintetben szeretnék még sok-sök támogatást kapnr a járási művelődési központ munkatársaitól. Azt várnám, hogy a járási hivatalnál szorgalmazzák az ügyet, s ők maguk is mind többször ke- i’esnék meg a vízlépcsőt építő vállalat vezetőit, különböző párt- és társadalmi szerveit, s próbálnák megértetni velük, hogy nem magunkért, de a község egységes arculatának kialakításáért, az itt dolgozók kulturális felemelkedéséért agitálunk, amikor az embereknek még a tudatából is ki szeretnénk radírizni azt a sorompót. S még egy dolog: mint idéztem, eléggé járatlanok vagyunk általában a lcultu rálís jogszabályok területén. De ez érthető. Nem kenyerünk a népművelés. Csináljuk, mert szeretjük, mert szenvedélyűnkké vált. Azért nagyon jó lenne, ha a leg fontosabb eligazítást e kérdésekben megkapnánk a járási központtól. A [cár személyes találkozás, akár rendszeresen ismétlődő írásos körle vél formájában, azon nyomban. de psak a lényegre szorítkozva, amikor kijön valamilyen új, esetleg módosító rendelkezés! ★ Dóra Zoltán sokat vállalt magára ebben a Tisza-parti nagyközségben, s ha Szombat Da jós személyében nem lenne széles látókörű, az élet törvényeihez igazodó hivatali főnöke, igazgatója: felényi- re sem állná meg helyét a népművelés frontján. Nem könnyű heti 20 órában tanítani, olykor helyettesíteni, intézni a kultúrház adminisztrációs dolgait, jó mederben tartani az ifjúsági klub vitáit, hadakozni jobbra-balra, anyagi és erkölcsi megbe- csültetés igényével. Nem mi, ő mondta ki, hogy éppen ezek miatt ésszerű lenne kultúrház, könyvtár, mozi anyagi lehetőségeinek összevetésével függetlenített, egyszemélyi kulturális ügyintézőt állítani a három intézmény élére. Az anyagi lehetőségek futnák. Az így önállósított népművelési munkástól pedig már joggal lehetne számon kérni a legapróbb mulasztást is. Hogy kire gondolt ez esetben Dóra Zoltán? Nem tudni. Elgondolása azonban nem először fogalmazódott meg Heves megyében, amikor egy- egy nagyobb község kulturális helyzetével foglalkoztunk. Érdemes lenne egyszer komolyabban vizsga tárgyává tenni ezt, a kérdést, persze könyvtári és mozis szakemberek meghallgatásával. Moldvay Győző Mikófalvi jegyzetek Személyes vallomással kezdem. Szeretem ezt a dombok aljába fészkelt kicsi falut. Szépapám — kit Stephanus Pataky néven jegyeztek be a plébánia anyakönyvébe — sokáig élt itt megtelepedve, s innét vezette tovább szerteágazó népes családját, felfelé a vízfolyásos széles völgyben, Balatonig. Vannak a faluban szép számmal rokonságtartó rokonaim: Farkasék, Sikéék, Kovácsok és Kelemenek. Olyanok is vannak, kiket már csak a temetőben köszönthetek, mint a Dobogókő-tanya juhászát és juhásznéját: Kelemen pi- tar Bélát meg Róza nénit, a feleségét. Revolvergolyók oltották ki életüket, ezer pengőjükért gyilkolták meg őket a háború után. Négy totyogó gyermekük maradt árván ... Azért mondtam el ezeket, mert nem az ismétlődő ri- portutak alkalmi ismeretségei kötnek ehhez a faluhoz csupán. A tanácshózán Kovács Béla elnököt éppen munka közben találom. Egy lciskatona szabadságos okmányait „parafáiba”, pecsétet üt az írásra. Evődve tréfálkozik a fiatalemberrel, aki arra kapott pár napot, hogy az esküvőjét nyélbe igazítsa. Közöttünk is elébb a családi dolgok, változások kerülnek terítékre, majd a nagyobb család, a falu gondjait, változásait összegezzük. Az elnök visszatekintéssel kezdi: — Mikófalvának két ellensége volt: a tűz meg a víz! Ahogy a régi falumonográfia rögzíti, a község három ízben is leégett. A huszadik századot óriási jégeső és felhőszakadás vezette be. 1900. áprilisa végén ez a természeti csapás a hegyi szántókról a termőföldet lemosta. A hegyről letóduló víz a házak ablakáig ért, s úgy rohant végig a falun. Még a malom- hídat is elvitte. Nagy árvíz volt 1912-ben, ami ugyancsak sok kárt tett az épületekben, a terményekben és a háziállatokban. A vízre mai nap is sokat panaszkodhatunk: úgy rohan le a hegyről, hogy még a íonadékos vízfogó gátakat is szétvágja. A víz miatt nagy az út- lcopás. Az Akácfa utcában lassan ki sem tudnak jönni az emberek az udvarokból. Tizenhyolc család. Azután meg itt van a Lipót út! Csaknem a falu leghosszabb utcája, 30 családdal. Ha az őszi, téli idő beköszönt, oda vagy onnan, se be, se ki. Csak az Akácfa utcaiak gondján segíteni, ez 500 ezer forintot kívánna. Ám szegény az eklézsia, nincs pénze a tanácsnak. Pontosan tízévi községtejlesztési alap menne rá erre — Mindig is szokás volt itt a kaláka, az, hogy a nagyobb munkákat közösen, összefogva végzik el. Kalákában megjobbíthatnák a kopott utakat is. — A falu mindössze 1100 lelkes, s ha a csecsemőket is számítjuk, az egy főre eső társadalmi munka értéke évi 100 forint. Ez fokozható lenne, ám igen nehéz összehozni, összefogni az embereket. Sok az eljáró munkás, dolgoznak embereink Bélaoát- falván, Egercsehiben. Bo"- sodnádasdon. És most már nemcsak a férfiak ingáznak, hanem az asszonyok is. 120 százalékkal nőtt azoknak a nőknek a szárba, akik az utóbbi időben munkát vállaltak. Ezek mind az iparban keresik kenyerüket, a Fi- nomszerelvénygyárban, a téglagyárban, kórházban, sa- vanyítóban és más egri vállalatoknál. Reggel értük jön az autóbusz, este hazahozza őket. Elégedettek kell legyünk azzal, ka ki-ki a saját utcájában segédkezik valami közös munkán. Nyaranta kalákaformában, bandákban lejárnak az Alföldre is a mikófalvi asszonyok. Hatvan-hetven asszony is odavan a faluból kéthe- tekre távol. Terményért dolgoznak, amit, ha akarják, megválthatják pénzben. Nem megy ritkaságszámba, hogy napi 100—180 forintot megkeresnek kemény, szorgalmas munkával. — Sajnálatos dolog — mondja Kovács Béla —, hogy a szövetkezet legjobb munkaerői, a legaktívabb emberek vesznek batyut a hátukra és mennek idegenbe. Úgyhogy lassan már nem a tagok, hanem az alkalmazottak szövetkezete lesz a „Kossuth”. elforgácsolódik a sok-gok energia, és ez nem jó. Szakosítás kellene! Én idevalósi vagyok, életem tapasztalásából merítve mondhatom, hogy a szarvasmarha- és a juhtenyésztésre vannak itt megfelelő adottságok. A közművelődés témájához kanyarodva, elmondja a ml- kóíalvi tanácselnök, hogy a községben rendkívüli a tanulási láz. Az utóbbi években 110-en végezték el az általános iskola nyolc osztályát, csupa meglett ember. — Mindig is fő kérdésnek tartottuk a falu ifjúságának nevelését. A családban is a gyerekért történik minden, s hasonlóképpen kell legyen az ifjúsággal a nagyobb családban, a faluban is. A népes KTSZ-szervezetet említi elsősorban, mint a falu ifjúságának kovászát, egészséges magját. A fiatalok közül 46-an vunnak a KISZ-tagok. Jói működő ifjúsági klubjuk vun, de a klubnak fedelet adó hajlék nem valami kellemes, szívderítő. A klubot még az idén átalakítják, otthonosabbá varázsolják, ahol majd egy klubkönyvtárat is berendeznek. Dédelgetnek olyan tervet, hogy új tűzoltószertárat építenek, a régi épületet pedig rendbe hozzák, kicsinosítják, s falukönyvtárat létesítenek benne, ahol majd íróvendéget is fogadhatnak már. Ha már a termelőszövetkezetekre került a szó, a tanácselnök a gazdálkodásról alkotott véleményét sem rejti véka alá: — Növendékmarha, juh- tartás, szarvasmarha, sertés? Mindennel foglalkoznák a szövetkezetben. Elaprózódik, Mikófalva — hagyomány- őrző falu. Büszkeségük a múlt nyáron felavatott falumúzeum, ahol a művészi pásztorfaragástól a régi népeiét kincseiig, emlékeiig gazdag anyag fogadja a látogatót. Ám . élő múzeum ebben a kis faluban szinte valamennyi ház. Az asszonynépség a nyári nehéz munka bevégzése után sem pihen tétlenül: eszvátán szövik a háziszőttes vásznakat, no meg a híres rongypokrócokat, amelyeket tökéletes művészi érzékkel állítanak ösz- sze. — Azt szeretnénk, ha most újabb szép hagyományunk támadna fel. Állandó dalkar és tánckar szervezésen fáradozunk, hogy ne vesszenek el, ne menjenek végképp feledésbe szép palóc dalaink, régi táncaink... Pataky Dezső Kürti Andrási osmm , VBU- február U merd» ? ból lényegtelen, hogy én mit hiszek, mit nem, a tényekről van szó. Mindössze egy elmosódó éjszakai felvétel áll rendelkezésünkre arról a lényről, aki a magyar lapok híradása szerint a világűrből érkezett. Ennél sokkal jobb fotókat láttunk már például a repülő csészealjakról, a közismerten nem létező ufókról. Emellett szíveskedjenek tekintetbe venni, hogy itt, a leszállás helyszínén semmiféle külső jelét nem tapasztaljuk annak, hogy fékező rakéták működtek volna, nincs felperzselve a fű, nincsenek égési nyomok, stb. Ilyen körülmények között talán célszerűbb lenne a sajtó- tájékoztató elhalasztása egy későbbi időpontra, amikor meggyőzőbb és hitelesebb élmények alapján számolhatnánk be olvasóinknak a látottakról, hallottakról. Alig fejezte be mondóká- ját, Josuah Gass előlépett és kiabálni kezdett. Nem kellett éles megfigyelőnek lenni, hogy az ember észrevegye, az AFD tudósítója — enyhén szólva — nem szeszmenles italokat fogyasztott a nap során. — Micsoda finomkodás ez?! Világosan meg kell mondani, blöff az egész. Blöff, amelynek beugrottak a magyar sajtó felelős Irányítói és beugrottunk mi is. II« lelve, én nem! Mert az otromba tréfa kitalálójának — Kopra felé intett — interjújában, amelyet állítólag az éjszaka készített az állítólagos űrvendéggel, van egy apróság, egy kis logikai bukfenc, amivel azonnal leleplezte magát. Nem tűnt fel senkinek? ■IV» Odakérette Hetenyeit és tudtára adta, hogy tartsa magát mindenben Kopra utasításaihoz. Ezek után a vérig sértett rendezvényfelelős állandóan főnöknek titulálta a fiatalembert, percenként kérdezte meg tőle, hogy Pepsi- Colát, vagy Coca-Colát kapjanak-e a meghívottak? Döntse el, mekkorák legyenek a poharak? Foglaljon állást, milyen szedvicsaket szolgáljanak fel nekik stb. Kopra ezt a szekatúrát már könnyen viselte el, fő, hogy megmentette a bozótosát, a sufniját, nem haragította magára a szomszédasszonyt. Most is szótlanul felállt, összeszedte a lexikonokat, becipelte őket a szerszámkamrába. Aztán hozzálátott, hogy megborotválkozzék, rendbe tegye magát, elvégre ilyen robinzonos külsővel mégsem tolmácskodhat... ★ Aligha volt még'sajtótájékoztató Magyarországon, amelyre ennyien gyűltek volna össze, ekkora apparátussal vonultak volna fel a torn egkommuntkádós intézmény ek, «ügrk« felfokozóU izgalommal várták volna a fejleményeket a jelenlevők. A bozótos percek alatt a földbe taposódott, lökdösés, tülekedés, csoda, hogy fel nem döntötték az űrhajót. Ráadásul úgy tűnt, hogy mindjárt az elején kudarcba fullad az egész. Talán megrémítette a zajos roham a Mars-lakót, talán valóban nem érezte magát egészen jól, mert a sápadtan hebegő Kopra útján azt közölte a résztvevőkkel, hogy nem jön elő a gömbből. Viszont hajlandó válaszolni a kérdéseikre, már amikre módjában áll. A tévé operatőrjei, a filmesek levették a szemüket a készülék kukucskálójáról, megszűnt a fényképezőgépek csettintése is, a nem várt fordulatra kínos csend támadt. Georg Hort űr kért szót, a Grafics tudósítója; a Magyarországon akkreditált külföldi újságírók korolnökc. Választékos modorú, kitűnő tollú, tapasztalt és tekintélyes publicista. Kissé idege- nc5 hanglejtéssel, de egeszen jól beszélt magyarul. Néma gömbhöz, nem Koprához fordult, hanem a Tájékoztatási Hivatal helyettes vezetőjéhez. — Semmi okom sincs rá — jelentette ki, megfontoltan —, hogy kételkedjem az önök jóhiszeműségében. Mindazonáltal nehéz szituációba kerültünk mindnyájan. Délelőtt már' alaposan tanulmányoztuk a lapok rendkívüli kiadásait, továbbítottuk az első szenzációs értesüléseket saját újságjainknak, hír- ügynökségeinknek. És biztosra vettük, hogy ezen a mostani találkozón, ha többről nem is, arról személyesen meggyőződhettünk, hogy nem vezettük félre olvasóinkat. És most látunk itt egy nem túlságosan nagy fémgömböt, amelynek az előállítása aligha jelent megoldhatatlan feladatot bármely földi kisüzem számára. Látunk itt továbbá egy ifjú kollégát. Szerinte ebben a gömbben egy idegen bolygó lakosa tartózkodik, akivel ő valami gondolatátviteli mechanizmus révén kapcsolatban áll. Kérdéseinkre majd az ő szájából kapjuk meg az ürutas válaszét. Remélem, nem értenek félre, de mi itt olvasóink százmilliós táborát képviseljük. Ilyen szemponti í Hétezer érettségiző qz egyetemi előkészítőkön Újszerű tormák a hátrányos helyzetű diákok seaítésére A félévi kollokviumok, szigorlatok zömmel már lezajlottak — a felsőoktatási intézményekben ismét teljes „kapacitással” működnek az egyetemi, főiskolai előkészítő tanfolyamok. Több száz ingyenes szakkörben mintegy 700 egyetemista foglalkozik 7000 hátrányos helyzetű, többségében munkás- és pa- rasztfiatallal, érettségi előtt álló diákkal. Amellett a KISZ, a SZOT, a művelődési otthonok és a legkülönbözőbb társadalmi szervek, intézmények is indítottak tanfolyamokat a hátrányos helyzetű diákok segítésére. Az idei tanévben a SZOT például 1 millió 700 ezer forintot biztosított ezekre a tanfolyamokra és további kétmilliót költött szakköri fölszerelésekre, laboratóriumokra. Több felsőoktatási intézmény újszerű formákat, lehetőségeket keres a felvételi előtt állók esélyeinek kiegyenlítésére. Az F,ötvös Lóránd Tudományegyetem természettudományi kara és a Budapesti Műszaki Egyetem közösen mintegy 100 egyetemista, illetve egyetemi oktató irányításával évről évre több száz harmadikos gimnazista számára szervez nyári előkészítő táborokat. Eddig Esztergomban, Salgótarjánban, Budapesten, Székesfehérvárod, Vácott és Dunaújgegitesere ■ városban létesült ilyen tá-? bor. 8 Újszerű kezdeményezés,| i hogy az egyetem bölcsészka- ^ : yán levelező kapcsolatot te- ? - repítettek vidéki gimnazis- ^ : Iákkal: az elmúlt év nyári? ’ táborainak legszorgalmasabb $ : diákjaihoz sokszorosított fel- $ , adatlapon küldik el a nyelvig gyakorlatokat, az olvasmány- § t listákat. A levelezők szarná-^ i ra most tanév közben is^ • több személyes konzultációt § • tartanak az egyetemen. , Az ELTE jogi karán is§ : rendszeres konzultációkon ta- ? i lálkoznak a negyedikes és a? harmadikos középiskolások-& ’ kai. A találkozók program- jában időszerű bel- és kül-4 i politikai események megvi-? i tatása is szerepel. ‘ Jelentő.^ lépesként szervez-^ te meg újabban az Eötvös^ Lóránd Tudományegyetem a ^ Cukor utcai gyakorlóískolá-? ban a hátrányos helyzetű? ■" középiskolások bentlakásos^ ■ kollégiumát. Itt a tervek? szerint 100 — elsősorban vi-^ déki — munkás—paraszt di- $ ; ák kap majd otthont. Ha*! ‘ sonló megoldásra gondolnak? 1 a Budapesti Műszaki Egye- * temen is: a műegyetemen emellett intenzív jellegű fel-, > vételi előkészítő tanfolya-: 1 mok, foglalkozások szervezé- • sét is tervezik. $ 5 Az eredmények mellett a ' szakemberek számos problé• mára is rámutatnak: gondot • okoz például, hogy sokan ..szulmaláng" hévvel kezdik az előkészítői, s a későbbiek során alábbhagy bátorsa-j guk, fogytán akaraterejük.? Száz jelentkező közül ótla-? gosan 30—40 még menet? közben kimarad. __ _ *
