Népújság, 1972. február (23. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-15 / 38. szám

Az ember elvárja f Az emberek zöme szeret dolgozni, nagyon soknak tét­elemé a munka és csak ke­vesekre áll az a mondás, hogy szívesen elmenne a munka temetésére. Az is tény viszont, — és ez termé­szetes —, az ember elvárja, hogy munkáját megbecsüljék és azt ne csak szavakban, ha­nem anyagilag is elismerjék, becsülje. Az utóbbi időben egyre gyakoribb beszédtéma, hogy mindenkit munkája alapjan ismemek-e el, van-e megfe­lelő differenciálódás a jöve­delmek között, azt kapja-e, úgy résaesedik-e egy-egy em­ber a társadalmi javakból, ahogyan megérdemli, annak arányában kap-e, amilyen mértékben ad, vagy adott. Az élmúlt év őszén a me­gyei pártbizottság .is foglal­kozott a kollektív és szemé­lyi érdekeltség érvényesülé­sének megyei tapasztalatai­val és azt állapította meg, hogy bár gazdasági, egysége­inkben a korábbinál jobb a helyzet, és jobban érvénye­sül a munka szerinti elosz­tás elve, a jövedéknek kü­lönbsége még mindig nem tükrözi teljesen a végzett munka eredményeinek elté­réseit és főleg hasznosságát. A tapasztalatok szerint erős társadalmi nyomás érezhető az alacsonyabb keresetű mun­kásak részéről a jövedelmek differenciálása éllen, és a ve­zetők sok esetiben nem lép­nék fel kellő határozottság­gal e szemlélettel szembem Szóval: az «gyik részről nyomás a differenciálás el­len, másrészről pedig raues meg a kellő fellépés, hatá­rozottság. Érdemes itt meg­állni és egy kicsit hangosan gondolkodni. Hát valójában leinek az érdeke a differen­ciálódás? Mit mond a jól dolgozó? Neki nem érdeke, mert kiné­zik a többiek, azt mondják, azért hajt, mert kapzsi, mert a másik elől altarja elvenni a többet. És aki rosszul meló­zik? Neki aztán teljesen mindegy, sőt még jobb is az egyenlősdi, mert ez jobban eltünteti az ő hanyagságát, gyengébb „kapacitását”, eset­leges hozzá nem értését. No és a vezető? Kétségtelen, hogy neki is kényelmesebb az egyenlősdiség, mert ke­vesebb az ütközési pont, nem kell annyi érv és nincs any- nyi vita. Persze, mindez nagyon le­egyszerűsített, de azért van benne valami. Itt van példá­ul az a feszültség, ami a ma­gasabb képzettségű munká­sok és a művezetők bérezé­sénél tapasztalható és amely­nek, következménye, hogy a legjobb szakmunkások nean szívesen vállalnak művezetői munkakört. Több munka, na­gyobb felelősség, sokszor má­sok helyett is intézkedni, gondolkodni, úgy látják, nem kifizetődő. No és mi van az erkölcsi elismeréssel, a munka erköl­csével? Erre azt lehetne mondani: ha a munkát anya­gilag nem ismerjük él, nem becsüljük, nem ismerjük elés nem becsüljük erkölcsileg sem. Ma már egyre sokasodik azoknak az embereknek a szánna, akik nem jiézik min­den mozdulatuknál: mennyit kapok érte, lesz-e nekem hasznom belőle, kifizetődik-e ez nekem, vagy sem. Ezek­nek az embereknek lételeme a cselekvés, a tenni' akarás, bennük már nem olyan éles a határ az egyéni és a közös­ségi érdek között. De ha ezek az emberek azt látják, hogy nem veszik észre őket, nem becsülik szorgalmukat, törek­vésüket, elpárolog belőlük a munkához, sőt még a munka­helyhez kötődő, addig szilárd­nak látszó kapcsolat megtar­tó ereje. A „vándormadarak” között nem egy akad, aki azért állt tovább, azért vált meg munkahelyétől, mert úgy érezte, hogy abban az üzemben egyformán keres a tehetségtelen, a lusta és a jó, a szorgalmas szakember. Ez pedig ellentétben, áll az ő elképzelésével, amit a szo­cialista bérezésről vall, ép­pen ezért keresi az. olyan üzemet, azt a munkahelyet, nho.1 elismerik, becsülik a jól dolgozó muinkásembert. Az embernek természetes vágya, hogy megtalálja szá­mítását, hogy boldoguljon az életben. És egyre több az olyan, aki egy lépéssel előbb­re jár, alti már arra is ad, hogy a ldsebb-nagyobb kö­zösség is elégedett legyen te­vékenységével, mert csak ak­kor érzi igazán munkája, lé­te értelmét. Étezre kell venni ezeket az embereket, és anyagilag, erkölcsileg egya­ránt megkülönböztetett fi­gyelmet kell rájuk fordítani. (papp) is AGROKER-től jelentjük9 Félmilliárd forint gép és eszköz Heves megye mezőgazdaságának ~ A HEVES MEGYEI ÄGROKER Vállalat már több mint egy évtizede rend­szeresen ellátja a termelőszö­vetkezeteket és állami gaz­daságokat gépekkel és külön­féle eszközökkel. A nagyüze­mek növekvő technikai fejlő­désének megfelelően a dol­gozók munkájának megköny- nyítésére, mind több és spe­ciálisabb eszközt hoznak for­galomba. Az elmúlt év eredményeit nemrég értékelték, s az ada­tok alapján Joó Imre igazga­tó adott tájékoztatást. El­mondta, hogy tavaly 175 mil­lió forint értékű gépet adtak el, amelynek nagy része me­gyénk mezőgazdasági üzemei­be került. 320 univerzális és lánctalpas traktort, 360 pót­kocsit értékesítettek. Trak­torekéből csaknem 80-at, tár­csából pedig 55-öt adtak el. Megnőtt a kereslet a vetőgé­pek iránt, továbbá a szovjet és NDK kombájnok iránt is. A VÄLLALAT tavalyi gépforgalma tehát jónak mondható, voltak azonban át­meneti hiányosságok, mert a szovjet MTZ univerzális traktorból például nem tudták kielégíteni a megnö­vekedett igényeket. Az igaz­gató azt is elmondta, hogy az eladott gépekért bizonyos ideig garanciát vállalnak és Tizeshonvéd utca. Péntek délelőtt kilenc óra. Nyesik a fákat, téli gaztól tisztogat­ják az árkokat. Egy öreg munltás valami dugulást bolygat lapátjával, négy fia­tal nézi. Azaz három, mert a legfiatalabb. a pirosképű. ízes történetet mesél társai­nak, az köti le minden fi­gyelmét. Ahogy végére ér, nagy hahota. Nevet minden­ki, a mesélő élvezi a sikert Csak akkor komorul el hom­loka, amikor észreveszi, hogy az ötödik, ott az árok obié- ben, lanlcadatlan buzgalom­mal piszkálja az átereszt. — Ejnye, öreg! Hát kinek jártatom én a számat? Azért viccelek, hogy kend a hátsó felét mutogassa? A megy. nUUtlií Iáéigyaute­a szolgáltató partnerrel; az egri MEZŐGÉP Vállalattal állandó szervizügyeletet tar­tanak. Az AGROKER a gé­peken kívül nagy mennyiségű alkatrészt is forgalmazott az elmúlt évben. Bár az alkat­részellátásban jelentős javu­lás tapasztalható, mégis, né­hány pótalkatrész „krónikus” hiánya bosszúságokat okozott, s emiatt több üzemben hosz- szabb-rövidebb ideig álltak a gépek. Sikerült viszont min­den mennyiségben ellátni a vásárlókat traktor- és pót­kocsi-alkatrészekkel, de to­vábbra is hiánycikk az egyes személygépkocsi-típusokhoz szükséges gumiköpeny. Joó Imre hangsúlyozta, hogy 1971-ben nőtt a műtrá­gya és növényvédő szer for­galma. összesen 110 ezer ton­na műtrágyát adtak el az üze­meknek, nitrogén-, foszfor- és kálitrágyákat, valamint összetett műtrágyákat is. A növényvédő szerekből külö­nösen a gyomirtó szerek, a gombaölő és rovarirtó szerek voltak a legkelendőbbek. A jövőben mind növényvédő szerekkel, mind pedig mű­trágyákkal, még jobban el­látják a háztáji gazdaságo­kat és a kiskerttulajdonoso­kat. A VÄLLALAT nagy gon­dot fordít a szaktanácsadás­áig pár másodpercre. De csak hogy lehúzza bakancsáról a sárkoloncokat. s markába pökjön, mielőtt újfent viun- kához látna. Arca nyugodt, szinte méltóságos. Nem ve­szi fel az odadobott kesztyűt. Fél órával később, bolti csomagokkal megrakodva ar­ra visz ismét az utam. A kép szánté azonos. Változás leg­feljebb annyi, hogy az öreg lapátos már a keresztutcánál tart, a pirosképű pedig, nép­szerűségben fürödve, maga is veri a térdét egy-egy adoma csattanójánál. — Rém jó, mi? — gurgu- lásza. — De hogy az öregnek mi az isten baja van, azt nem értem! Valóban! Lehet ezt érteni? m ni ra és a propagandára. A gé­pekhez és a szerekhez ismer­tetőt adnak, amelyek a keze­léshez, a felhasználáshoz és a balesetek megelőzéséhez ad­nak tájékoztatást. A gépeken és eszközökön kívül henge­relt árukat, építőanyagokat, valamint vasvázas épületszer­kezeteket is árusítanak. A közös gazdaságok tavaly kü­lönösen a vasvázas elemek­ből összeállítható épületeket vásárolták, amelyet főként kombájnszérűnek és gépszín­nek használtak feL (mentusz) Bonivárt Lajos ma is haj­nali négykor kelt. Begyújtott a kemencékbe, azután pedig nekilátott, hogy a kenyérnek való tésztát kiszaggassa. Ha­mar kimelegedett, s most már atlétaingben, meztelen vállakkal hajlong a lisztes gyúrótábla felett. Mögötte a polcokon, kerek fatálkákban sokasodnak a dúcosan göm- bölyödő tésztaadagok. Né­hány ágat dob még a tűzre, s amikor az utolsó fahasáb is elhamvad lángolva a kemen­cék boltívei alatt, a vonóla­páttal halomba húzza, kiko­torja a parazsakat. Aztán dolgozni kezd a sütőlapát, beveti a kenyereket. A kis műhelyben egy ideig csend lesz. A dagasztott tésztával teli hatalmas tégely pörgése sem zavarja most ezt a csen­det. .Várjuk, hogy pirosra és rózsaszínűre süljön a kenyér. Nem kell sokáig várni, s egyszerre meghitt, friss-me­leg illatok ölelnek körül ben­nünket. Bonivárt kezében új­ra ott van a hosszú nyelű sütőlapát, lassan, szertartáso­san mozdul. Vidám füttyszó jelzi, hogy a mester elégedett a munkájával. — Nagyon elégedettek azok az emberek is, akik nap mint nap a ropogós héjú, linóm, fehér makiári kenyeret fo­gyasztják— mondja Kérészy Károly, a termelőszövetkezet és a község pártszervezetei­nek csúcstitkára. Két esztendeje, hogy a maklari Lenin Termelőszö­vetkezet sütödét létesített. Senki sem gondolta volna ak­kor, mennyire nagy sikere lesz majd az itt sütött kenyérnek, Lehet ezt érteni? Népfrontgyiílés Gyöngyöslialászon Minden lényeges dolog terítékre került a közösség előtt Nem az tűnt fel, hogy Gyöngyöshalászon is komo­lyan vették az emberek a népfrontgyűlést, azon előho­zakodtak a község lakossá­gát legjobban érdeklő dol­gokkal, mert ilyen jelenség más község hasonló fóru­mán is tapasztalható. Még az sem, hogy a hallgatóság körében milyen szép szám­mal voltak láthatók a nők. Ami feltűnt, velük volt kap­csolatban : lényegében az ő ügyükről is szó volt, de nél­külük. Ők hallgattak. Azok a nők, akik szót kértek, ott ültek az elnökségben és a AMOLYAN általános kő­művesként kezdte annak ide­jén a munkát, megfordult a közeli erdészetnél, dolgozott a Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalatnál — fel­adatot Icapott Nagybátony- ban, Özclon, aztán meg itt­hon, „szűkeb b hazájában”, Parádsasváron —, s kős­óéit ... természetesen elkészí­tette a saját házát is. A környéken szokásos „kaláká­ban": rokoni, baráti segítség­gel, családi támogatással, amit aztán később ő is viszonzott. Kedve, szíve volt mindig az ilyenféle munkákhoz, jól- esően szemlélte, hogy keze alatt is annyit változott a sas-vá ri üveggyár. De bizony megállta a sok „csavargást”, s végül is úgy határozott, hogy nem megy már tovább Párádról, itt -marad az -üzem­ben. Egy „másik szákma" elsa­játítása lett aztán az ára a döntésének, hogy maradhas­son: kitanulta a kemencekő- művességet. Ezerkileneszázhatvanki- lencben iratkozott át eme­zekhez, éppen akkor, amikor a 2-es számú kemencét épí­tették. S most, hogy találkoz­tunk Csortos Bálinttal, me­gint csak ennél a kemencé­nél szorgoskodott. — Mert eljött az ideje — magyarázta a fiatalember —, rajta a sor, hogy kijavítsuk. Mit jelent a munka? Elég so­kat, szinte csaknem teljesen szétszedjük a kemencét, 90 százalékban átépítjük. Ügy­szólván csak a rekuperáló al­só, külső része marad a ré­gi... Az átlagosnál érdekesebb, precízebb munka, no meg a helyhez kötöttség vonzotta a megye és a járás népfrontbi­zottságát képviselték! Évekkel ezelőtt mondta valaki, hogy Gyöngyöshalá­szon még nem sok szavuk van az asszonyoknak. Az il­lető maga is a község lakója volt. Most az egyik felszólaló férfi mégis arról beszélt, hogy a faluban kialakult a nőuralom. A család feje az asszony lett. A feleség ma­radt a tsz-ben dolgozni, még a téli fagyokban metszeni is kimentek a szőlőbe, pedig az ugyancsak férfitudást igény­lő mesterségnek számított Itemcncékhez. S amikor ide­jött, a samott, a szilikát, a cirkozit a sokkal nagyobb fá­radságot is el feledtette vele. Annyira, hogy nemcsak meg­szokta, hanem valósággal megszerette új szakmáját. Pedig — kicsit „becsap­ta”... Azt hitte ugyanis, hogy itt, Parádsasváron vég­re kényelmesebb dolga lesz a korábbinál, nem kell annyit mászkálnia. Ám kiderült, hogy kemencekőmüvesként sem vethet horgonyt tartó- sabban ebben a gyárban, ha­nem az iparág parancsai sze­rint időnként továbbra is járnia kell az országot, ab­ba a gyárba kell mennie, ahol éppen baj van a kemen­cével ... Zagyvapalfalva, Salgótarján, Ajka kemencéit »gyógyította” is már, s leg­közelebb: Orosházára készül. Nem tehet -mást, belátja, kénytelen vállalnia a sorsát, önként választott második szakmáját. Ez a vállalása azonban ko­rántsem valami mártírom- ság, hiszen ha nem lenne kedvé munkájához, tavaly például bizonyára nem kap kiválódolgozó-kitüntetést. — Az adott szó kötelez — mondja. — Ha már ide kér­tem magamat, igyekszem is becsületesen helytállni. S ha másképp tennék, tudom, ki is néznének csapatomból. Zöld­koszorús szocialista brigá­domból! A KEMENCEKÖMÜVESEK brigádjából, amelyet derék társaságnak tartanak a gyár­ban, a vállalatnál, az iparág­ban, hiszen általában rövi- debb idő alatt végez a fel­adatával, mint kérik, s a mi­nőség ellen sincs kifogás. (gyóni) hajdanán. Ügy látszik meg­fordult a világ. Ő maga több mint tíz éve . hagyta el a falut, jegyezte el magát az iparral, de álmá­ban még mindig a paraszti munkákkal bajlódik. Kint izzad a határban, kapál, ré­pát szed, arat. Parasztnak tartja magát ma is. Nem is tud elszakadni a földtől. Ha ebéd után hazaér az üzem­ből, fogja a szerszámot, és megy ki a földre. De részes cukorrépát csak a szomszé­dos községben vállalhatott. A kukoricát is már csak ak­kor adták oda részesnek a tagságnak, amikor felvetet­te a gaz, kicsíráztak a csö­vek. Indulattal, lendülettel be­szélt. Mint aki saját ügyét mondja. Az összefoglalóban kapott válaszban aztán egy kis fej­mosásban is részesült. Miért ment el a faluból? Miért a kerítésen túlról hadakozik? A tsz ügyét nem lehetett áttenni más asztalra. Ahogy az óvoda gondját sem. De szóba került a köz­ség közterületének tisztasá­ga, díszessége is. Ebben is visszás dolgok keletkeztek. Alti felállt, hogy reklamál­jon a gaz miatt, megkapta később: miért nem vesz a kezébe egy kaszát, amivel levághatná a karnyújtásnyi­ra levő terület dudváit? De a háza előtt levő árkot is ki­tisztíthatná. Hányán ültettek el facse­metéket néhány évvel ezelőtt és hány facsemete erősödött meg azóta? Fontos és kevésbé jelentős kérdések sorakoztak egymás után a felszólalók ízlése, lá­tóköre szerint. De egyiket sem lehetett egyetlen váll­rándítással elintézni. Nem is akarta ezt senki. Kicserél­ték gondolataikat, vélemé­nyüket, és ha olykor talán feszítettebb módon is, mint ahogy az a rutinos tanácsko­zásokon szokásos, de őszin­tén, a közérdek talaján áll­va, abba a gondolatba ka­paszkodva, hogy itt élnek mindnyájan ebben a község­ben. Még egy érdekes megjegy­zést, ami azt is bizonyítja, hogy a gyöngyöshalásziak szembe mertek nézni önma­gukkal. Látják helyüket a környezetükben. Ezt mondta az egyikük: Máshol száz fo­rintokat adnak a menyasz- szonytáncban, nálunk pedig inkább csak egy tizesért vi­szik el a menyasszonyt. (G. (Molnár F.) ’ Kern ett cakóm íé v cs Kenyérillat - Makiáron hogy nemcsak a faluból, de a környékről, s még távolabb­ról is idejárnak majd kenyé­rért az emberek. — A járásban híre és rang­ja van a makiári kenyérnek. Természetesen nagyon örü­lünk ennek, de még jobban annak, hogy sikerült elérni azt a célt, ami a sütöde lé­tesítésében mindannyiunkat vezetett. Korábban igen rossz kenyeret kapott a község, s a szövetkezet asszonyai kény­telenek voltak befűteni a há­zi kemencékbe, ha jó kenye­ret akartak enni. A sütödével megszabadítottuk az asszo­nyokat a kenyérsütés gond­jaitól. A termelőszövetkezet sütö­déje a falu centrumában van, az Egri úton. Valaha iroda, raktár, később pedig klub- helyiség volt itt. Most való­ságos kereskedelmi kombiná­tot alakítottak ki ezen a he­lyen. A sütöde szomszédságá­ban van a községi vágóhíd, a húsbolt és egy gazdag áru- választékot kínáló fűszer-cse­mege bolt is, amit ugyancsak a termelőszövetkezet működ­tet. — Nem volt könnyű a sü­töde beindítása, üzemeltetése — emlékezik a két évvel ez­előtti állapotokra Polonkai Lajos, a termelőszövetkezet elnöke. — Hiába kértünk se­gítségei s sütőipari vállalat­tól, mereven elzárkóztak. Még csak egy selejt lapátot se voltak hajlandók adni. Németh József főkönyvelő, aki a sütöde gazdasági ügyei­nek is intézője, frissebb sé­relmeket, panaszokat említ: — Múlt nyáron szabadság­ra ment a pékünk, és a sütő­iparhoz fordultunk, segítse­nek ki bennünket két hétig kenyérrel. Az egri központ­ban kereken elutasítottak bennünket, és ugyanígy jár­tunk Füzesabonyban is. A ká­polnai ÁFÉSZ-hoz kellett vé­gül fordulnunk, ott egy szóra segítséget kaptunk. A makiári sütödében két kemencében sül a kenyér. Kis kemencék ezek, fával tü­zelnek bennük. Régóta dé­delgetik azt a tervet, hogy modernizálják a kemencéket, de tartanak attól, hogy az olajfűtés leronthatja a ke­nyér minőségét. Naponta hat mázsa kenyeret sütnek. A termelési költség évente 600 ezer forintot tesz ki, s ebből 30—40 000 forint a tiszta nye­reség. 73,3 kg lisztből sütnek 100 kg kenyeret.. Az elmúlt évben például nem kevesebb, mint 2122 mázsa kenyér ke­rült ki a kemencékből. A sütödében mindössze ketten dolgoznak: Bonivárt Lajos és a felesége. Mind­ketten Makiáron születtek, itt is laknak, Bonivárt mór 16 éve sütőipari szakmunkás, pékmester Az ő hozzaértf­sének, szaktudásának és gaz­dag gyakorlatának köszönhe­tő, hogy a makiári kenyérnek híre lett. Bár ó szerényen elhárít minden dicséretet, azt mondja, nincs semmi titok a dologban, a kenyérrel törődni kell, meg kell adni neki azt a munkát, amit a kenyér megkíván — ennyi az egész. Aztán lassan megtudom tőle, hogy ők ketten este, akár éj­félkor, bejönnek kovászolni, s mindennap hajnali négykor talpon vannak, hogy mire nyit a bolt, készen legyen a kenyér. A dagasztott tésztával teli hatalmas tégelyből kisebb, üstszerű edénybe kerülnek az újabb adagok, s ott foly­tatódik a munka, ahol az imént abbamaradt. Bonivárt mester meztelen vállakkal hajlong a lisztes gyúrótábla felett. A fatálkákba rakja a dú- cosan gömbölyödő tésztaada­gokat. Megvárja, amíg a ke­mencékben utolsót lobban a láng, és a sütőlapáttal beveti a kenyereket. S nemsokára ismét meghitt, friss-meleg kenyérillattal párázik a ke­mence szája. Patak? Dezső UpniiitSn Q Wl* té* Ml v &

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents