Népújság, 1972. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-15 / 12. szám

Pártiagg fülesekről jelentjük Eredményes lömegpolitikai munka Füzesabonyban Nyílt, szókimondó légkör jellemezte a füzesabonyi községi pártalapszervezet kö­zelmúltban megtartott tag­gyűlését. Dr. Román Gyula, az alapszervezet szervező tit­kára adott számot az el­múlt esztendő eredményei­ről, gondjairól. A vezetőség beszámolója hangsúlyozta, hogy az alapszervezet tevé­kenységének egyik legered­ményesebb része a község­ben folytatott tömegpolitikai munka volt. Községi alap­szervezetről lévén szó, a kommunisták nagy fontos­ságot tulajdonítottak annak, hogy a falu lakosait folya­matosan ! tájékoztassák és mozgósítsák a célkitűzések megvalósítására. A község az elmúlt évek­ben rendkívül sokat fejlő­dött és a jövőben ez a fej­lődés még gyorsul. Ebben az évben ismét jelentős össze­geket költenek az utak ja­vítására, a belvízrendezés­re, járdák építésére. Tovább folytatódik a kultúrház és a falusi vízmű építése is. Na­gyon szükséges azonban, hogy a község lakói társa­dalmi munkával is segítsék elő a feladatok megvalósít tását. Mint a beszámoló és ké­sőbb a hozzászólók is hang­súlyozták, a pártalapszerve- zetnek az elmúlt évekéhez hasonlóan jelentős agitációt kell kifejtenie, hogy a köz­ség lakói támogassák az el­képzeléseket s tegyenek meg mindent, hogy azok mielőbb megvalósuljanak. A pártta­gok javasolták, hogy a köz­ségi tanács a közeljövőben szervezzen falugyűlést, ahol ismertetik az idei feladato­kat s ahol mindenkinek al­kalma lesz a véleménynyil­vánításra. A községi alapszervezetnek sok idős, beteg tagja is van, akik tevékenyen már nem tudnak részt venni a mun­kában. Tapasztalataikra, vé­leményükre azonban igen nagy szükség van. Éppen ezért a fiatalabb tagok rend­szeresen felkeresik az idő­sebbeket, tájékoztatják őket az alapszervezet tevékenysé­géről és kikérik vélemé­nyüket. Különösen a bizal­miak járnak élen ebben a munkában s ezért dicséret il­leti őket. Természetesen a hibákról is szó esett. A vezetőség be­számolója szerint néha baj van a párttagság aktivitásá­val. Volt olyan taggyűlés, amely nem volt határozat- képes, mert sokan távol ma­radtak Néhány taggyűlésen pedig kevés volt a hozzászó­ló. Mindez arra hívja fel a figyelmet, hogy a jövőben egyrészt a vezetőségnek is olyan témákat kell napi­rendre tűznie, amely min­denkit érint és érdekel, másrészt pedig a tagoknak is el kell mondaniuk véle­ményüket a fontos kérdé­sekről. A hozzászólók jónak ítél­ték meg a vezetőség beszá­molóját és az alapszervezet tevékenységét, azonban fel­hívták a figyelmet -arra. a jövőben igyekezni kell, hogy több fiatalt vegyenek fel az alapszervezet tagjai közé. (k. U UJ vállalat éve bővítés mentig beruházást kíván? \ — Épftésjellegfi beruhá­zást egyelőre nem sokat, hi­szen megvannak a két vál­lalat telephelyei, s ajánlot­tak más területet is azok a községek, ahol szolgáltatást végzünk. Inkább termelő- eszközökre kell több pénzt fordítani, különösen a szál­lítást korszerűsítjük. Erre most egymillió-kétszázezer forintot kaptunk tanácsi ke­retből, s beruházásainkhoz az idén még újabb támoga­tást adnak. A talajerő vál­lalatnál 156-an dolgoztak, 300 embert vettünk át a vegyes- ipartól; a teljes létszámot 1972 végéig 600-ra bővítjük. s-t Mennyi megrendelést kaptak már? a— MÁK az eíműlí Sr no­vemberében megkezdtük a szerződéskötéseket. A talaj­erő-gazdálkodás osztály ter­mékei 80 százalékban lekö­töttek, s éppen a napokban állapodtunk meg a Mátra- vidéki Fémművekkél 18 mil­lió forint értékű koronadugó gyártásában. Az építőipari kapacitásunk 60 százalék­ban lekötött. Megrendelőink között található a vízművek, az ÉMÁSZ, rekonstrukciós munkákra, illetve transzfor­mátorállomás felújítására. Az egri járás óvodáinak, isko­láinak karbantartására szin­tén szerződésünk van a já­rási hivatal művelődésügyi osztályával. (hekeli) Három és fél milliárddal főbbet a tavalyinál Növekszik,a társada­lombiztosítási juttatás A SZOT Társadalombizto­sítási Főigazgatóságának költségvetése szerint erre az évre 30,7 milliárd forint ér­tékű társadalombiztosítási juttatást és szolgáltatást ter­veznek, 3,6 milliárd forinttal többet a tavalyinál. Ez az összeg azonban nem tartal­mazza a kórházi, rendelőin­tézeti és körzeti orvosi ellá­tás költségeit, amelyekről az Egészségügyi ' Minisztérium gondoskodik. Mint a SZOT Társadalom- biztosítási Főigazgatóságán elmondták, a legnagyobb összeget — 13 765 milliót — a nyugdíjakra és járadékok­ra szánják. Ehhez még to­vábbi több mint hárommil- liárd forintot kell hozzászá­molni, amit a mezőgazdasá­gi termelőszövetkezetek, a kisipari szövetkezetek, az ügyvédek, a kisiparosok és a magánkereskedők elkülöní-, tett nyugdíjalapjából fizet­nek ki. Arra számítanak, hogy a nyugdíjasok száma az idén öt százalékkal nő, s kereken • négy százalékkal emelkedik a nyugdíjak át­lagösszege, mivel az új nyugdíjasok nagyobb kere­setük után magasabb össze­geket kapnak az átlagosnál. Táppénzre több mintnégy- milliárd forintot terveznek. A gyógyszerköltségek várha­tóan ugyancsak 250 millió forinttal lesznek magasab­bak a tavalyinál, és elérik a 2,8 milliárd forintot. 1972-beii készül el \ m •ft«? Bő«» község határában, nem messze Miskolciéi épül a Bor­sodi Sörgyár. Az idén elkészüld gyár jelentősen hozzájárul majd Észak-Magyarország sörellátásának megjavításához. (MTI foto) Hl U IHK fl S O R Ü BC a Sz. S.-i az isten is mun­kásőrnek teremtette. Jó ala­kú, izmos,' nyurga, kemény és tisztességtudó. öt éve hordja a mundért, most 28 éves. Koromsötét hajnalon ri­71-72­AZ EREDMÉNYESEN 'dol­gozó Talajerő-gazdálkodási Vállalat, s a szanált Vegyes­ipari Vállalat összevonásával új gazdasági egységet hoz­tak létre, aínely januártól már ezen a néven szerepelj Heves megyei Szolgáltató Vállalat Az a szó, hogy „szolgáltató”, felkelti a fi­gyelmet, hiszen e téren a helyzet javításához megyénk­ben is akad még bőven ten­nivaló. Milyen feladatokat vállal magára e cél érdeké­ben az új vállalat? Erről kérdeztük meg Popovics Jó­zsef igazgatót. — A Talajerő-gazdálkodá­si Vállalat tavaly közel 33 milliós termelési értéket tel­jesített. Ez a terv 140 szá­zaléka. A nyereségünk is jó­val a tervezett fölött alakul. Ennél a vállalatnál már ko­rábban volt törekvés bizo­nyos szolgáltató profil kiala­kítására, az összevonás után pedig ez lett a legfontosabb tennivaló. A szolgáltató ága­zat kifejlesztése mellett meg­tartunk már korábban be­gyakorlott, eredményes ter­melői tevékenységeket, s eb­ben a szellemben a követ­kezőképpen szerveztük meg a vállalatot: változatlanul tovább dolgozik a talajerő­gazdálkodási osztály, arnely 10 ezer vagon szerves trá­gyát. valamint bioszupert ál­lít elő évente. Ez az osztály különféle' egészségügyi szol­gáltatásokat is végez Heves és Nógrád megyében. A má­sodik termelési osztály a ré­gi vegyesipar profilja: egri telepünkön a terv szerint :U4 millió koronadugót gyár­unk kooperációban a Mát- '.vidéki Fémművekkel. A •mipari részlegnek Kálban U van telepe, ott alumíni- umöntést végzünk bérmun­kában. A harmadik, építő­ipari és szolgáltatási osztá­lyunk lényegében új profil, s ennek fejlesztésével a ké­sőbbiekben fokozatosan szo­rítjuk majd vissza a ter­melő ágazatokat. A megye egész területén vállalunk la- ,káskarbantartást: először Egében alakítunk ki törzs­üzemet — még az év első félévében —, majd hálózat- fejlesztés során Pétervásá- rán, Gyöngyösön, Halvauban, Füzesabonyban hozunk létre telepeket. — A TALAJERŐ-GAZ­DÁLKODÁSI Vállalat mély­építő részlegét is hozzákap­csoljuk az építőipari szol­gáltatásokhoz. Kisebb csa­tornabekötéseket vállalunk. Van ezenkívül javítórészle­günk, amely dinamó és önin­dítók tekercselését végzi. Ez a műhely még bérelt épü­letben található, de az év el­ső félévében már saját terü­letünkre költözik. es Ez « fejlesztés, jprofil­H allották a legújabb viccet? Egészen ak­tuális, már 1972-rol szól. És nem is olyan vicces, mert nem túlságosan vidám. Így hangzik: ,.1972 átmeneti esz­tendő lesz.” „Átmenet 1971 és 1973 között. Rosszabb lesz, mint 1971 volt, de jobb, mint 1973 lesz!” Nem túlságosan rossz em­lékezetű lévén emlékszem, hogy ha nem is ugyanezt, de majdnem ugyanezt az él­cet tavaly is hallottam. Sőt, tavalyelőtt, meg azelőtt is. Körülbelül már tíz eszten­deje terjesztik némelyek mindegyik év elején. Az évszámok természetesen vál­takoznak, de a ..poén” ma­rad. Benne a vészterhes jós­lással: miknek nézünk elé­be, te jóságos ég, mi min­den várhat ránk a követke­ző esztendőben... Mondom, úgy a hatvanas évek elején tűnt fel ez a „panelvicc”. Körülbelül ak­kor, amikor az élet kezdett egyre jobbá válni. Azelőtt ugyanis senkinek eszébe sem jutott volna tréfálkoz­ni az új esztendővel. Min­denki csak arra szorítko­zott, hogy boldog új évet kívánjon a másiknak és fő­leg saját magának, s sóhaj­tozva mondja, hogy a követ­kező évnek jobbnak kell lennie, miirt az előző volt. És bár nemigen tették hoz­zá, miért veszik olyan biz­tosra a dolgok jobbra for­dulását, úgy is tudta min­denki. Azért, mert az előző év után. minden csak jobb lehet. S amikor aztán való­ban jobb lett, jött a vicc. Kissé vagy inkább nagyon cinikus, de azért — szerzői­nek szándéka ellenére — bizonyos ickíg eösrnaréei és­kast Annák: az elismerését, hogy bizony van félteniva- lónk. Nem is tilyan nehéz az élet mostanában — vagy ne kiabáljuk él, nem volt olyan nehéz az elmúlt évek­ben — mint amilyen lehe­tett volna- Igaz persze, hogy könnyebb, gondtalanabb sor­sot is elviselnénk. Sőt, ilyet képzeltünk el egyszer. Ak­kor, amikor még a gyakor­latban nem jöttünk rá, mi­lyen nagyon nehéz új vilá­got teremteni, s rendezni az élet minden dolgát. Egész átmeneti korszakra van szükség, bizony. . Átmenet? Csak hát nem mindegy, hogy milyen. Az emberi - életnek ugyanis az a kellemetlen sajátossága van, hpgy csak egy van belőle, nem úgy, mint a történelmi korszakokból. Következés­képpen: az ember, aki egy átmeneti korszakban él, át­menetileg sem szeretne rosz- szul élni. Pontosabban, sze­retné, hogy az átmenet so­rán fokozatosan jobban él­hessen, s átmenetileg sem romoljon a sorsa. Nos, azt hiszem, a legutóbbi tíz, ti­zenöt esztendőben nem pa­naszkodhatunk. Mert akad­nak ugyan gondok-bajok bő­ségesen, s ha valamelyiket sikerül megszüntetni, jön­nek a következők. Vissza­esésről azonban nincs és minden bizonnyal nem is le­het: szó. Akárhogyan is vic­celődnek,. 1972 biztosan jobb lesz, mint 1971 volt. s 1973 viszont sok tekintetben fe­lülmúlja maid 1972-t Erre mérget vehetünk, még ak­kor is, ha nem foglalkozunk jóslással. A szüntelen ígérgetés ugyanis az átmeneti társada­lom átmeneti betegségeként már megszűnt. Nem jelent­heti azonban ez azt. hogy hirtelen a semmit nem le­het tudni álláspontja kere­kedjék felül. S valami olyas­féle babonás -pesszimizmus, amely mindig rosszat vár, mert akkor a bajok láttán önigazolóan triumfálhat, a sikereknél pedig ,a bajokat emlegetheti. Ráadásul ahhoz, hogy egy év ne csak úgy általában, hanem mindenkinek .sikeres legyen, sok minden szüksé­ges. Szükség van például egészségre, meg arra, hogy például senkit ne hagyjon ott a menyasszonya. Nem árt, ha nem januárban vá­lik használhatatlanná a köz­ponti fűtés kazánja, rette­netes heteket okozva, amíg kijavítják. Az sem rossz, hogy nem akikor zu hog az eső, amikor júliusban kéthe­tes szabadságát a Balaton mellett tölti az ember. Az is előfordulhat, hogy valaki­nek kifejezetten balszeren­cséje van a közéletben is. Kifog egy olyan főnököt, akivel nem tud kijönni. És így tovább, sorolhatnám a kellemetlen. eshetőségeket. Ezek azonban semmit nem bizonyítanak, legfeljebb any- nyit, hogy az élet hajjal jár. És hogy minden esztendő legalább háromszázhatvanöt napból, bár ez az idei há- romszázhatvanhatbol áll, s minden nap érheti kellemet­lenség is az ember. r E s milyen érdekes: a sok rossz nap ellené­re egyre jobbak az eszten­dők. Olyannyira, hogy már némelyek viccelni is mer­nek a jövővel. Persze, né­hány rossz viccet .könnyen elviselünk. Csak rossz évek ne jöjjenek. S’ £ asztották a századot. Ide, a tanyavilágba, a kukoricás­ba vette be magát a két rendőrgyilkos. Átfésültek mindent. A brigantik sehol. Később kiderült, dél felé menekültek. Pitymallatkor azonban a munkásőrök öt­ven kerékpárt gyűjtöttek ösz- sze a kijelölt tanya udva­rán. Kerék, gumi, dinamó, lámpa egyiken sem volt. Ügy hevertek bénán, meg­csonkítva, rozsdásan a ku­koricásban. Sok a kerékpár a városban. Lő és autó he­lyett ezt kötik el a tolvajok az „értékesebb” alkatrésze­kért.^. T. (M. tanárnő húga férc­hez ment és leszerelt a munkásőrségből. „Vegyenek' be helyette” — kérte a pa­rancsnokot a tanárnő. Ez 1958-ban történt. Azóta arat­ja osztatlan sikerét a szá­zadban is, a gyermekeknél is. Csinos, szőke, szemüve­ges nő. Amikor bejelenti az osztályban: „Gyerekek, két napig hiányzó leszek”, a ne­bulók csillogó szemmel hall­gatnak. A szünetben hozzá­merészkednek: „Tanárnő, kérem, hozzon nekünk töl­tényhüvelyt!” A munkás­őrökre is hat a .szőkesége. Hiába veszi fel ő is a vas­kos szerelést, mind teszi a szépet. Annyi szent, puskát a tanárnő nem tisztít és a gyakorlatokra, ennivalót séfcn visz. Lehet, nem igazi ka­tona, de igaz ember, lénye napfény és mosoly a dara­bos férfiak között, a nehéz szolgálatban. Dr. M. M.-t, rendelőinté­zeti igazgató-főorvost, fehér köpenyben láttam először. Másodszor komiszban. Ami­kor arany kitüntetést tűzött zubbonyára a munkásőrség parancsnoka. Nem a lövé­szetben jeleskedett, bár ah­hoz is ért, mint törzstag, minden gyakorlaton részt vés*. QfUjtm. mokt «s* .»«Mt Féltő szemmel, vigyázó szte­toszkópjával figyeli az idős harcosok egészégét. És meny­nyi konfliktust szül az or­vosi jóság. „Magas a vérnyomása, öregem. • Maga nem szalad­gálhat le-fel a dombokon.” „Hogy lehet ilyen szívte­len, doktor elvtárs?” „Baj van a tüdejével, sza­natóriumba utalom.” „Nem megyek, csak , ha muszáj.” „Elromlott a kis motor, kímélje a szívét, Kovács bá­csi. Pihenjen, magára fér.” „Nem tudok.” ' , És akkor , jön az erőszak, győz az. orvos. S — jaj a legyőzőiteknek — orvossá­got szednek, leSzérelnek, kórházba mennek... 0 November 5. A századpa­rancsnok lánya meghalt. Re­pülőszerencsétlenség. Mérnök volt, nemrég végzett. Maradt utána egy csöppség, a gyász­ba roskadt férj, az összetört anya és apa, akinek szívét dörzspapírral fogta marokra a fájdalom. November 6. Ünnepi pa­rancskihirdetés. — Jő napot, elvtársak! — Erőt, egészséget, pa­rancsnok elvtárs! — szállt keményen a férfihang és a szemekben ott ült a könny. a a A munkasőrbakanes ma­gas szárú, duplacsatos és ot­romba. Amikor hordási ide­je lejár, a szárán 5 forint­nyi lyukat ütnek és a rá­szorulóknak olcsón eladják. Fiam azt mondja, ez a divat Jól vasalt civilnadrágját be­legyűri a csatos szárba és gólem léptekkel elindul a klubba táncolni. A haver­nak is ez a szerelése. Akkor egészen más a helyzeti Ha s* munkásőrbakancs divat! * A

Next

/
Thumbnails
Contents