Népújság, 1972. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-11 / 8. szám

\ Hétfő es ti külpolitikai kommentárunk U;ra off hon HA EGY LÓVERSENYPÁLYA beszélni tudna... Modern regényben akár így is meg lehetne írni a nem­rég még Kelet-Pakisztánnak nevezett országrész törté­netét. A lóversenypálya az országrész fővárosában, Dac- cában van. 1971. március 7-én itt tartott nagygyűlést Mudzsibur Rahman sejk, innen hirdette meg az úgyne­vezett nolgári engedetlenségi kampányt a kelet-pakisztáni < lakosságot, a bengáliakat elnyomó, megalázó kizsákmá-. < nyoló Jahja Khan-rendszerrel szemben. Ez volt a következménye annak, hogy a néhány hó- < nappal korábban, 1970. decemberében lezajlott választá­sok eredményét Jahja Khsrnék lábbal tiporták. Ismere­tes az is, mi következett Rahman sejk 1971. március 7-én elmondott beszéde után: március 25-e véres Szent Ber- talan-éjszakája következett, s a többi véres nappal és éjszaka, amelynek' következtében az országrész 75 mil­lió lakosa közül több. mint tíz Százalék: 10 millió mene­kült el otthonából. Át Indiába. Azután jött az indiai— pakisztáni háború, a Jahja Kahn-íéle rendszer gyors vereségével, a Bangla Desh hatalom megszilárdításával. ÉS A KÉTHETES HÁBORÜ végén ugyanitt, a daccai lóversenytéren tette le a fegyvert Niazi tábornok a ke­leti tartományban harcoló — és az utolsó percig tovább vérengző — nyugat-pakisztáni csapatok főparancsnoka Kormányválság követte a fegyverletételt, Nyugat-Pa- kisztánban Ali Bhutto került hatalomra, tárgyalni kez­dett az eddig tömlőében tartott Rahman sejkkel, akinek böntönbüntetését előbb házi őrizet enyhítette, majd sza­badon engedték. És eljött 1972. január 10-e. Mudzsibur Rahman, csak­nem tíz hónapi börtön után1 — miközben megválasztot­ták az újonnan alakult Bangla Desh állam fejévé — ha­zatért Daccába. Leírhatatlan örömmel lelkesedéssel fo­gadta népe. És Rahman sejk ismét a lóversenypályára ment, immár szabaddá és függetlenné vált hazájának erre a hatalmas kiterjedésű területére, ahol egymillió ember szorongott, hogy újra lássa, hallja őt. Rahman sejk pedig beszédet mondott. , Ez a beszéd alighanem Ali Bhutto végső reményét is kioltotta arra nézve, hogy a kelet-pakisztáni terület, hacsak valamilyen egészen laza, államszövetségi formá­ban is, amiként ezt Rahmannak ajánlotta, még egyszer Pakisztánhoz tartozzék. Mudzsibur határozottan leszögez­te: „Kapcsolataink Pakisztánnál örökre megszakadtak”. És így végezte beszédét:' „A Bangla Desh független or­szág és az is marad mindörökre”. Í DEL-ÁZSIA, a Hindusztáni-félsziget történelmében most, ezzel a daccai lóversenypályán elmondott beszéd­del kezdődött el igazán egy új fejezet. Wwvwwwvwvowwwvwwwvwvwvwwvvwvwwwvwwwww Kapcsolataink Pakisztánnal örökre megszakadtak (Folytatás az 1. Desh oldalról) csapatok és Bangla előtt. Mudzsibur Rahman beszé­dében — amelyet megin- dultsága miatt többször is félbe kellett szakítania — határozottan kijelentette, hogy a Bangla Desh és Pa­kisztán között a jövőben semmiféle kapcsolat' nem állhat fenn. „Kapcsolataink Pakisztánnal örökre megsza­kadtak” — mondotta. A szónok utalt Bhutto pa­kisztáni elnökkel folytatott megbeszélésére, közvetlenül szabadon bocsátása előtt. „Bhutto azt szerette volna, ha valamiféle, kapcsolatot továbbra is fenntartunk Pa­kisztánnal. Azt feleltem, még nem mondhatok sem­mit ... Hadd válaszoljak most Bhutto úrnak: kapcso­lataink Pakisztánnal örökre megszakadtak”. Rahman sejk így folytat­ta: „Éljenek békében és hagyjanak' bennünket is bé­kében élni”. A Bangla Desh vezetője megnyugtatta a nem bengá- liai származású mohamedán lakosságot, hogy semmiféle bántódás nem fogja őket ér­ni, csupán világosan kifeje­zésre kell juttatniuk, hogy bengálinak tartják magukat. Azokat azonban, akik „az el­nyomó szolgálatába szegőd­tek, bíróság elé fogják állí­tani”. Megismételte azt a korábbi kijelentését, hogy nemzetközi jogászbizottságot fog felkérni a kelet-btengá- liai lakosság ellen elköve­tett szörnyű bűntettek ki­vizsgálására. Beszédét így fejezte be: „Szeretném figyelmeztetni Nixon és a íridzsider A z 'amerikai Time Ma­gazin immár évtize­dek óta minden új esztendő­ben megválasztja „az év em­berét”: azt a személyiséget, aki az óesztendőben különö­sen figyelemre méltó cseleke­deteket hajtott végre. Miután 1972. választási év az Egye­sült Államokban és a Time közismerten jó kapcsolatok­kal rendelkezik a republiká­nus párt vezető köreiben —, nem keltett különösebb meg­lepetést, hogy Nixon elnököt választották „az év emberé­vé”. Az indoklásban különlege­sen nagy szerepet kapott, hogy az elnöknek — a lap szerűit —, sikerült megfékez­nie az inflációt és remény van arra, hogy az esztendő végére csökken a munkanél­küliség is. Ennek persze dön­tő szerepe vap. az elnökvá­lasztásokon, hiszen az ame­rikai gazdasági helyzet ala­kulása minden egyes szava­zó személyi érdekeit érinti. Érdemes éppen ezért meg­vizsgálni kissé, hogyan állja ki az év emberének gazda­ságpolitikai kurzusa a ref­lektorfényt. Bevezetőben mindenekelőtt azt kell leszögezni, hogy az amerikai gazdasági helyzet •korábbi „üzleti filozófiájá­nak” feladására kényszerí­tette Nixon elnököt. Nixon — és általában a republiká­nusok —, mindig a lehető legszűkebb határok között akarták tartani az állammo­nopolista beavatkozást és ál­talában a „szabad piacgazda­ság” hívei voltak. A gazda­sági fejlődésnek lelassulása, valamint az ezzel párhuza­mosan jelentkező infláció és munkanélküliség azonban ar­ra kényszerítette az elnököt, hogy ezzel a filozófiával gyö­keresen ellentétes módon cselekedjék. (Első , év végi nyilatkozatában be is vallot­ta: „Zavarban voltam, mert teljesen más gazdaságpoliti­ka mellett köteleztem el ma­gam.) w mm Mi » A gazdasági tényék persze mindennél erősebbek voltak: így történt, hogy Nixon előbb három hónapra befagyasztot­ta az árakat és a béreket. Ez a „fridzsider-szakasz” au­gusztus 15-től november 15-ig tartott. Ekkor lépett életbe a Nixon-féle g^dasági terv második része. Ezt az ame­rikai sajtó „II. fázis” néven emlegeti. A Fehér Ház sze­rint ez a bizonyos második szakasz az elnökválasztások előtt érne majd véget. Tartalmát tekintve abban különbözik az elsőtől, hogy a gazdasági jégszekrény itt már nem hűt olyan erőtelje­sen, mint augusztus 15. és no­vember 15-e között. Így is korlátozzák azonban mindaz árak, mind pedig a bérek emelkedését. Az amerikai szakértők 1971. utolsó nap­jaiban azt állították, hogy augusztus óta sikerült lénye­gesen lelassítani az amerikai inflációt. Augusztus előtt az árak átlagban évi 5 százalé­kos „sebességei” emelkedtek. A szigorú fagyasztás utolsó hónapjában, októberben ez a sebesség évi 1,2 százalékra esett. A „II. fázis” első hó­napjában, novemberben azonban megugrott, mégpe­dig a kétszeresére: 2,4 szá­zalékra. Ebből azt a következtetést kell levonni, hogy az állami beavatkozás valóban lelassí­totta az inflációt — de az inflációt kiváltó erők to­vábbra is működnek! Mihelyt 9 rendelkezésekben egy ki­csiny lazulás észlelhető, az áremelkedések üteme azonnal meggyorsul. Mindent összevéve azt jó­solják, hogy az inflációs nyo­más és a hivatalos beavat­kozás küzdelmének eredmé­nyeképpen 1972-ben 3 száza­lékkal emelkedik majd az árszínvonal. Ez valóban ke­vesebb, mint az 1971. augusz­tusi „fogyasztást” megelőző esztendő inflációs rátája. Ennek a beavatkozási po­litikának mindenesetre van egy választási szempontból nagyon kockázatos tulajdon­sága is. Nevezetesen az, hogy szigorú határt szab a bér­emelési követeléseknek és époen ezért növeli a bérből óm eiégöMiööágiét a tat many. iránt. Az utóbbi né­hány hétben az elnök áltál létrehozott bizottság számos szakma béremelési követelé­seit utasította vissza. (Sőt, a már megkötött kollektív szerződések felülvizsgálását is tervbe vették.) Az elért és statisztikailag mérhető sikerek ellenére a fagyasztási politika nymo­don választási szempontból nem kockázatmentes a Fehér Ház számára. Még bonyolultabbá teszi a kérdést, hogy a munkanélkü­liség területén a hivatalos gazdaságpolitika eddig nem hozott eredményeket. Igaz: a dollár leértékelése és a kon- kurrens tőkés valuták felér­tékelésének kikényszerítése javítja az amerikai áruk ver­senyképességét a világpia­con. Ennek elméletben ösz­tönöznie kell a termelést. Az Egyesült Államok azonban olyan ország, amely egész ter­melésének mindössze 5 szá­zalékát exportálja! Ennek következtében a valutavita megoldása kevesebb, mint 1 százalékkal növeli csak az Egyesült Államok termelését. Ez pedig nem elegendő ah­hoz, hogy a munkanélkülisé­get komolyan csökkenteni le­hessen. Az év első napjaiban nyilvánosságra hozott számí­tások szerint 1972. novembe­rében, a választás pillanatá­ban 4,4 millió munkanélküli lesz az Egyesült Államokban. Ez a dolgozó lakosság 5,5 százaléka, ami igen magas arányt jelent, hiszen e pilla­natban 6 százalékos a mun­kanélküliség' és a csökkenés így a Nixon-féie gazdasági tervek végrehajtása esetén is minimális. M indebből az a végkö­vetkeztetés adódik, hogy a pillanatnyilag mutat­kozó eredmények ellenére „az év embere” átfogó fordulatot aligha ér el a gazdaságpoliti­kában. Legfeljebb a helyzet további romlását akadályoz­hatja meg — s ezzel azt, hogy az amerikai gazdasági hely­zet tehertétel legyen számá­ra a nagy novemberi válasz­tási csatában. Bhutto urat, hogy ha égy nagyhatalommal összeeskü­vést szőve ismét rabszolga- sorba akarna hajtani min­ket, keserű kiábrándulásban lesz része. De figyelmeztetni akarlak titeket is, hogy ez a fajta összeesküvés még nem ért véget. A Bangla Desh független ország és az is ma­rad mindörökre”. ★ Mudzsibur Rahman sejk, a kelet-pakisztáni független­ségi mozgalom vezetője Lon­donból hétfőn reggel Delhi­be érkezett. Rahman sejket az indiai fővárosban állam­főnek kijáró megkülöbözte- tett tisztelettel fogadták. A repülőgépből kilépő politi­kust 21 ágyúlövés köszöntöt­te. Fogadására megjelent V. V. Giri, az Indiai Köztársa­ság elnöke, Indira Gandhi miniszterelnök, a kormány és a vezérkar tagjai. Giri elnök és Gandhi mi­niszterelnök-asszony megin­dult szavakkal köszöntötték Rahman sejket, aki válaszá­ban köszönötet mondott „a bengáli nép barátainak — India nagy népének és kor­mányának.” Kijelentette, hogy „most, amikor vissza­tér szeretett hazájába, nincs gyűlölet szívében, noha nem tudja, hogy korábbi munka­társai közül kiket talál még életben”. Hozzátette, hogy hazája, a Bangla Desh, a szocializmus és a demokrá­cia viszonylatában ugyan­azokat az elveket vallja, mint Indira Gandhi. Kife­jezte azt a reményét, hogy a világ szabadságszerető népei rokonszenwel kísérik és tá­mogatják majd az uj állam törekvéseit. Mudzsibur Rahman mind­össze három órát töltött az indiai fővárosban, ez alatt tárgyalt az indiai kormány vezetőivel. A megbeszélésről távozóban újságírók előtt ki­jelentette, hogy „a két or­szágot kölcsönösen érintő kérdésekről” volt szó, és hogy „elégedetten Utazik to­vább”. Kairóban megnyílt az afro-ázsiai szolidaritási konferencia Hétfőn délelőtt dr. Mah­mud Favzi egyiptomi mi­niszterelnök nyitotta meg Kairóban az afro-ázsiai né­pek szolidaritási szervezeté­nek ötödik konferenciáját, amelynek munkájában hat­vanhárom afrikai és ázsiai ország küldöttsége vesz részt, s amelyre megfigyelői minő­ségben további harminc or­szág és több nemzetközi szerveset küldte el képviselőit. Hazánk küldöttségét Kiss Károly, a Magyar Szolidari­tási Bizottság alelnöke veze­ti. A nagyjelentőségű tanács­kozáshoz üzenetet intézett a többi. között Leonyid Brezs- nyev, az SZKP KB főtitká­ra és Anvar Szódat, az EAK elnöke. Magyar részről Kál­lai Gyula, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának elnöke üdvözölte a konferen­ciát. A szolidaritási szervezet határozata nyomán Favzi egyiptomi miniszterelnök Nasszer-emlékérmet adott át Szadat egyiptomi állam­főnek, Jasszer Arafatnak, a PFSZ elnökének, Mirzo Tur- szun Zadénak, a szovjet szo­lidaritási bizottság elméiké­nek és másoknak. Ezt követően Joszef Esz- szibai az afro-ázsiai népek szolidaritási szervezetének főtitkára terjesztette elő az állandó titkárság jelentését. A jelentés részletesen elemezte az Indokínában, a Közel-Keleten, az indiai szubkontinansen kialakult helyzetet, továbbá az afrikai és ázsiai kontinens más, megoldását sürgető kérdése­it. Elítélte a Vietnami De­mokratikus Köztársaság sű­rűn lakott területei ellen végrehajtott barbár amerikai légitámadásokat, az Egye­sült Államok indokínai ag- . ressziójának fokozódó eszka­lációját. Az állandó titkárság azon­nali akciót sürget az India és Pakisztán között kialakult helyzet politikai megoldásá­ra. A közel-keleti válságról szólva a főtitkár kiemelte, hogy ennek megoldatlansá­gáért az Egyesült Államok által támogatott Izraelt ter­heli a felelősség, mert ma­kacsul szembehelyezkedik a Biztonsági Tanács és az ENSZ rendezési határozatai­val. tjabb amerikai bombatámadás SAIGON: Ismét amerikai bombatá­madás érte a ^Vietnami De­mokratikus Köztársaságot. Az Egyesült Államok saigoni hadvezetősége bejelentette, hogy egy F—105-ös típusú amerikai, repülőgép, amely B—52-es repülőerődökkel együtt laoszi területeket tá­madott, ■ vasárnap átrepült a laoszi észak-Vietnami határ fölött, és 15 kilométer mély­ségben észak-vietnami terü­leteket bombázott. Az új év kezdete óta egyébként az amerikai légierő már há-' romszor intézett támadást a Vietnami Demokratikus Köztársaság különböző terü­letei ellen. Hétfőn a dél-vietnami ha­zafiak Saigon külvárosában áthatoltak az egyik kor­mányhivatal köré telepített aknazáron és felrobbantották az épületet. A hazafias erők akciója következtében az épületben tartózkodók közül kilencen meghaltak. 1971. szeptember 19. óta a dél-vi­etnami hazafiak most köze­lítették meg először ennyire Saigon belső területeit. Saigonban hétfőn hivatalo- ■ san közölték, hogy Dél-Viet- nantban jelenleg 15.4 000 amerikai ' katona tartózko­dik. A bejelentés szerint a2 új esztendő első hetében 300 amerikai katona hagyta el Dél-Vietnamot. Brit üzenet Máltához v>. Sir Duncan Watson, Nagy­Britannia máltai főmegbíá zottja hétfőn átadta Dobi * Mintoff miniszterelnöknek' a brit kormány újabb üze-, netót. Huszonnégy órán be­lül ez a brit kormány Dom' Mintoffhoz eljuttatott máso­dik üzenete. Az üzenet tartalmát, nem hozták nyilvánosságra, de jól értesült körök szerint mind­kettő a szigeten állomásozó angol csapatok kivonásával foglalkozik. Kalózakció BERLIN: Szombaton Genscher nyu­gatnémet belügyminiszter utasítására Kiel-Noltenau zsilipjénél (NSZK) a szövet­ségi köztársaság’ határőrei behatoltak az NDK zászla­ja alatt hajózó Eichsfeld mo­torosra. A hajó legénységé­nek szembeszállása ellenére.' fizikai erőszak alkalmazásá­val a behatolók lefogták a hajó kapitányát és több órán át őrizetben tartották. Az NDK külügyminiszté­riumának szóvivője közvet­lenül az erőszakos cselek­mény ismeretessé válása után tiltakozott a nyugatné­met hatóságok provokációs akciója miatt. A szóvivő rá­mutatott: az NDK kormánya fenntartja azt a jogát, hogy megtegye a szükséges intéz­kedéseket az NSZK-nak a nemzetközi jogba ütköző ilyesfajta cselekedetei meg­előzésére. Többször felhasználható űrhajó modellje Ennek a rakétaként és űrállomásként használható, de repülőgépként landolni képes mo­dellnek a kifejlesztésére 5,5 milliárd dollárt engedélyezett Nixon a NASÁ-nak, az iumc­iikai űrkutatási hivatalnak. , fitefefcto — AF—MTI—KS;i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents