Népújság, 1972. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-01 / 1. szám
Milyen gazdái Magyarország? Mégis furcsa az a a megszokott, naponta ismétlődő, újdonság- értékében is némileg megkopott napihír-típus, a jól ismert igealakokra rímel: felépült, üzembe helyezték, átadták rendeltetésének ... E hírek összegezett eredményét, amelyet a fejlődés fogalmával körvonalazhatunk a legvalóság- hűbben, alapjában véve mindnyájan látjuk, érzékeljük, tapasztaljuk az új lakótelep utcáin sétálva, az új .automata gépsor mellett dolgozva. Ezúttal az említett napi- hírek mozaikjaiból összeálló képet megkíséreljük árnya- latdúsabban és — a statisztika kalauzolásával — pontosabban fölvázolni. A kérdés ugyanis, 'amelyre választ fogalmazunk, így hangzik: milyen gazdag Magyar- ország? Hozzávetőleges értelmezésben már sokszor, sokféle válasz hangzott el erre a kérdésre; ilyen például az a közismert adat. hogy Magyarországon az egy főre jutó nemzeti jövedelem mintegy 800 dollár, s hogy országunk a nemzetek fejlődési mezőnyében nagyjából a közepes helyet foglalja el. Ez — most már összehasonlító becsléssel — azt jelenti, hogy • a világ laikosainak mintegy a negyede-őtöde nálunk gazdagabb, fejlettebb országban, háromnegyede- négyötöde pedig a miénknél szegényesebb körülmények közepette éh Kérdésünkre azonban, immár az ‘ általános körvonalra jznál pontosabb felelet is megfogalmazható, a statisztikusok ugyanis leltárt készítettek országunk javairól, számokban fejezve ki hazánk nemzeti vagyonát. Mielőtt mindnyájunk közös otthonának e sokatmondó, izgalmas vagyoni leltáráról tudósítanánk, megjegyezzük, hogy a nemzeti vagyon fogalmáról, számítási, módszereiről a szakemberek véleménye is eltérő. A Statisztikai Hivatal összegezése végül is az ország vagyonát' a felhalmozott javak, a legfontosabb. természeti erőforrások és a háztartások tulajdonában levő értékek mérlegében határozta meg. A "nemzeti vagyon tételeit kimutatták úgynevezett.brut- tó. valamint nettó — tehát értékcsökkentéssel mérsékelt — értékben is. E sajátos nemzeti főkönyv soknullás számai önmagukban természetesen keveset mondanak a közgazdaság szakkérdéseiben avatatlanok számára. Ezért mindenekelőtt olyan kalandozásra invitáljuk az olvasót, amely összehasonlítható, tehát mindnyájunk számára érthető, érzékelhető tényekkel szemlélteti nemzeti vagyonúnkat Nos, a legfontosabb ilyen tény arról ad hírt hogy tíz esztendő alatt az ország nemzeti vagyona 30 százalékkal nőtt. Jóllehet ez az emelkedés mérsékeltebb a termelés tízesztendős bővülésénél, de a különbség abból származik, hogy a nemzeti vagyonnak hozzávetőleg 40 százalékát adó föld, erdő és ásványi vagyon tíz év alatt természetesen nem változhatott Figyelemre méltó az ügy-' nevezett felhalmozott eszközök — állóeszközök, befejezetlen beruházások és készletek — változása; itt az ütem azonos a termelés emelkedésével, az arány tehát a közismert beruházási gondok ellenére sem nőtt Jelentős viszont és az ország korszerűsítési irányzatait sűrítve fejezi ki, hogy tíz esztendő alatt a nemzeti vagyon „gépek és berendezések” tétele csaknem megkétszereződött 90 százalékkal bővült Közben számottevően gyarapodtak, gazdagodtak a háztartások is; a lakosság birtokában levő, úgynevezett tartós készletek — ruházati cikkek,, háztartási felszereléseik, járművek, kultúrcikkek stb. —ca>. téke 60 százalékkal emelkedett. Ha ezt az arányt alakosság ossz® fogyasztásával hasonlítjuk össze, kitűnik, hogy az úgynevezett tartós készletnövekedés gyorsabb ütemű volt tíz év alatt A nemzeti vagyon számoszlopai sajátos nyelven tudósítanak a társadalom állapotáról, más szóval: értékeink tulajdonformák szerinti megoszlásáról is. A vizsgálat időpontjában Magyarország teljes • vagyonának 64 százaléka volt össztársadalmi tulajdonban, 17 százalék a szövetkezetek közös javainak értéke és a lakosság személyi tulajdona a teljes vagyon 19 százalékát tette ki. Időzzünk még az iménti sor utolsó tételénél: a személyi tulajdon — tehát a családok, a háztartások •— javainak bemutatásánál. Azt mondtuk, a tartós háztartási készletek értéke tíz év alatt 60 százalékkal növekedett, s most, a részletekről szólva, hozzátehetjük: a háztartások teljes vagyoni helyzete tehát a tartós készletek, a készpénz és a betétállomány, levonva ez utóbbiból a személyi hiteltartozásokat — még kedvezőbb változásokat jelez, a növekedés tízéves aránya ugyanis ilyen módon 90 százalék. A nemzeti vagyon mérlege, mint említettük, tartalmazza a gépek és az épületek, az erdők, a földek és a bányák összegezett statisztikáját is, de a jó gazda forint részletességű számvetése, a sok-sok részletadat szövevényével, inkább a szakértők, semmint a gazdagodásban érdekelt közvélemény számára jelent sokat Ezért is emeltük ki az adatok bozótjából azokat a tényeket, amelyek voltaképpen a legfontosabbról, fejlődésünk céljáról, értelméről — mindnyájmik gyarapodásáról* íüdósítáiiák. Két választ is kaptunk a december 7-én megjelent, Furcsa számla című írásunkra. Az egyik válasz a Mátra- alji Szénbányák Vállalat köz- ponjábol érkezett, a másik pedig, a közvetlenül érintett petőfibányai vegyesüzemtől. Ügy illik, hogy helyt adjunk a ,másik fél” érvelésének. Legyen a vita nyilvános. Hátha mások is kedvet kapnak a vitába való bekapcsolódáshoz. AZ ELŐZMÉNYEK Megvettek egy faházat a Mátraalji Szénbányák Vállalat petőfibányai vegyesüzemétől és a megrendelő a faház összeszerelésére is megkérte az üzemet. Elkészült a költségvetés, amely tartalmazta a ház árát, a szállítás költségeit és a szerelési munkáért járó összeget. Mindez kitett közel nyolcvan- ötezer forint» tt. Később ebből elengedtek négyezret, a megrendelő észrevételezése után, majd újabb négyezer forint maradt el a végső számláról. Az újságban arról írtunk, hogy furcsálljuk ezt az eljárást. Azon az alapon, hogy vagy nyolcvanötezer forintba kerül a ház és a felszerelése, felállítása, vagy hetvenhétezerbe. De mit gondoljon magában a szegény megrendelő, ha a költségvetés ősz- szegéből kétszer is le lehet faragni négy-négyezer forintot? Mi ezt az eljárást nem tartottuk túlságosain bizalomkeltőnek. A VÁLASZ Ä Mátraalji Szénbányák Vállalattól kapott levél így kezdődik: „Sajnálattal kell megállapítanom, hogy az újság tudósítói között még mindig vannak, akik állásfoglalásaik kialakításánál nem győződnek .meg alaposan a ’tényekről:” Majd hivatkozik arra, hogy’ az ÉRDÉRT faházakat ismertető füzetek szerte az országban megtalálhatók, amikben az is benne van, hogy a házak ára, csak az épületegység-csomagra vonatkozik. Később pedig közli: a fixáras szerződésnél tartalékösszeget is szerepeltethet a költségvetésben a vállalat. Miután a szóban forgó esetben a megrendelőről kiderült, hogy költségvetésből gazdálkodó szerv, az eredeti tervezetet módosítani kellett a megrendelő észrevételei alapján. „Az így létrejött, építési szerződés szerint került kivitelezésre és leszámlázásra 76 855 forintért a felépített faház.” Még egy megjegyzés a levélből: „Nem tesz jót a Népújság jó hírének sem, az ilyen — tájékozatlanságból adódó — állásfoglalás.”. válasz a vAlaszka Nehéz megállapítani, minek alapján mondja ki a válasz a határozott véleményt, miszerint az újság tudósítója nem győződött meg alaposan a tényekről. A faház stimmel, a számla végösszege stimmel, hogy a TÜZÉP gyöngyösi telepének dolgozója azt állítja: ők ilyen faházat nem árusítanak — ezt az újságíró nem vonhatja kétségbe. Utóvégre nekik már csak tudniuk kéE, mit adnak eL Tegyük fel, hogy a költség- vetés összeállításánál senkinek nem volt tudomása arról, hogy a megrendelő költségvetésből gazdálkodó szerv”. Jó. Persze, előre is meg lehetett volna mindezt kérdezni. De hát nem kérdezték. így is lehet; Miért szerepeltettek akkor az eredeti költségvetésben a ■ faház szerelési munkáinál előbb huszonöt százalékos, majd később tizenkilenc száKolbászból fonhatnák a kerítést is Az Alföld páratlan értékű léglaerődítményénék egyik emeleti múzeum-helyűségé- gében egész sor színes szalagainké vall arról, hogy Gyula város kolbászfcészí- tői már régen is nagyüzemi szinten művelték nemes mesterségüket. S hogy nemcsak a mennyiségre törekedtek, ezt az 1938-as brüsszeli világkiállítás gyómáhtdiplo- májánál mi sem bizonyíthatja jobban! A hagyománytisztelő hajdani megyeszékhelyen féltve őrzik az utókornak a híressé vált szakma ereklyéit, s beszélnek még Stéberl Andrásról is, aki a valamikori gyufaüzem helyén voltaképpen megteremtette a kolbászgyárat— de igazából a- mai termékekre, töltelékárukra, az időközben teljesen kicsierélődött, korszerűsített feldolgozótelepre büszkék. 'Mar hogyisne, hiszen —■ mint a készséges kalauz, Uitz Mihály üzemszervező szavaiból is kiderül —: a Békés megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat gyulai bázisán naponta már közel félezer sertés kerül a bontókések, darabolóbárdcik alá. s az egész esztendőben gyártott kolbászfélék a cég ipari árbevetélének 60 százalékát adják. A hazai piacon kívül 26—30 más országba is elkerülnek, s ott mind keresettebbek. Olyannyira, hogy a‘ „leleményes” külföldiek néhol még a hamisítással is megoró- bálkoznak csak. hogy kielégíthessék a vásárlók igényét, étvágyát. Pé’da erre. hogv szakenhbereink találkoztak már kanadai gyulaival és a TERIMPEX a nemzetközi bíróság útján nemrégiben kötelezett egy nyugatnémet társaságot a „Puszta kolbász’’ néven, nemzeti színeink alatt forgalomba hozott idegen termék sürgős „átkeresztelésére”. A csabai is —- gyulai Érthető kíváncsiság csalt a régi művészet mai örökösei közé, ahol így végre alkalom adódott közvetlenül is megismerkedni a gyulaival. S természetesen — a csabaival. Miután a esabai is gyulai... Hús. hús — szárazabb és zsírosabb szeletek, darabok — mindenütt amerre az üzemszervezővel végighaladunk. Aztán furcsa nevű masszát mutat kísérőm: — Ez a „prád”, a kolbász fontos kötőanyaga. Nélküle a bél elállna a tölteléktől, s az apróbb -na gyob b üregek miatt egy-kettőre megrom- lana az áru. Végignézzük a keverést, amit tulajdonképpen két lépésben végeznek, s áz előbbi folyamat érdekessége, hogy közönséges dagasztógép adja a segítséget és — anélkül, hogy különösebb titkokat hoznánk magunkkal az érdekes műhelyből — a sokféle fűszer között még cukor is van... Külön élmény a töltés, hiszen a gépek teljesítménye egyenként és műszakonként 80—90 mázsa, de ettől — ahogy mondják az üzemben — jóval többre képesek! Rendkívül hasznosak ezek a gépek, szívesen alkalmaznák ezeket például a „pározásnál” isj ám egyelőre még várni kell. Sánta pár nem lehet sukra, mivel manapság a kolbászbél nem egyforma átmérőjű, s így bármilyen ügyes is a konstrukció, a különböző keresztmetszetű hüvelyekből a gép ugyanakkora töltelékadag mellett is hosszabb és rövidebb szárakat készítene. Az ilyenféle „sánta kolbásznak” azonban nyilván nem örülne a fogyasztó, s ezért in kább — ha furcsa is ez a modem üzemben — jelenleg is kézzel alakítják a párokat, mint hajdan. Egészen addig, amíg a vásárlók valamennyien, véglegesen meg nem barát- Lkoznak az egyenletesebb műanyagbéllel... A házi d isznóy ágasokhoz, feldolgozásokhoz szokott ember számára szokatlanul nagy mennyiséget mutogatnak mindenütt, szüntelenül nagy számok röpködnek a levegőben köröttünk. Ilyen- ténképpem egy idő után annyira elzsibbad a látogató feje, hogy már csodálkozni sem tud. Természetesnek veszi azt is. hogy például a kolbászfélék konzerválására szolgáló műh é!vsor parázsszánjain évente 700 ezer forint értékű bükkfa megy — a szó szoros értelmében — füstbe... — Egyrészt ezért, másrészt pedig, hogy a kamrákat jobban kihasználhassuk — magyarázza az üzemszervező — nem utolsósorban •kettőre csökkentsük az egyébként 3.5 napos füstö- Kassa Dezsőnek, kutatóintézet mérnökének kitűnő újítási alapján szerencsére' már mind eredményesebben próbálkozunk a gazdaságosabb, befúvatásos gépi füstöléssel is. Több mint 250 vagon A füstölésről beszélgetünk kísérőmmel, már-már azt hihetnék, hogy végiét is ért a sétánk Kolbá&zországbam, amikor kiderül, hogy a sok gyulainak, csabainak még az érletöcsamokba, az udvar túlsó felén álló kétszintes épületbe is el kell jutnia, hogy végtére is nevet kap- • hasson. A hatalmas üzemrészben, ahol légfuvással, hőmérsékletszabályozással szárítják a kolbászokat, nem kevesebb, mint 16—18 vagon áru érik egyszerre a 24—26 napos terminus alatt. Évente így több mint 250 va- görj gyulai és csabai kerül tó a vállalattól, Ausztrália és Észak-Amerika kivételével a világ minden részébe. A tengerentúli szállítás biztonságosabbá tételére alkalmazzák egy idő óta a hagyományos „kiszerelés” mellett a széndioxid-védőgázas, műanyagtasakos csomagolásit: Így ugyanis a páradús levegő nem rontja a töltelék minőségét. Ütra kész dobozok, ládák hosszú sora az üzemi „vég- . állomásán”. Mégis kevés a gyulai, a csabai — sajnos még itt a városban is, s ezért többnyire csak a ,, gyulai módra” készített kolbászból választhatunk az üzletekben. Nem akar a vendég kötekedő lenni a házigazdánál, de a kínos kérdés valahogy mégis előkívánkozik a búcsúzásnál; — Ekkora igyekezet mellett vajon miért hiánycikk mégis a gyulai, csabai, mikor lesz több a valódi finom kolbászból? — A jelenlegi helyzet minket is bosszant, de az igé- nyekkel sajnos még képtelenség lépést tartanunk — mondja az üzemszervező. — A vállalat IV. ötéves terve szerint azonban főleg a hazai kereslet jobb kielégítésére, szeretnénk megduplázni a gyulai mennyiségét, csabaiból pedig háromszor annyit akarunk készíteni, mint most. Üj gépek vásárlásával, üzembe helyezésével, modem technológiák bevezetésével, különféle korszerűbb létesítmények építésével. S nem utolsósorban e szakmunkásgárda erősítésével, amire jellemző, hogy jelenleg is száz ipari tanulónk készül leendő mesterségére. Három év múlva hentest avatunk... a nők között is. , Gyón! Gyula 1 Várni kell a jelenleginél lesi időt, szélesebb körű alkalmaza- az iparági számla zalékos hasznot? Ugyanis — ellentétben az idézett válasz állításával — az öt százalék tartalékot akkor nem engedték el! „Költségvetésből gazdálkodó szerv” ide vagy oda: a tartalék maradt! Pedig itt nincs fixáras szerződés! ÉS A TAJÉKOZATLANSAG Bármikor bemutatjuk a birtokunkban levő költség- vetés egy példányát, amely a rajta levő, cégszerű aláírás alapján hiteles. Ezen a pél - dányom az első módosítás is rajta van, méghozzá pontos dátummal és aláírással átvezetve. Tehát ez is hiteles. Végül ugyancsak birtokunkban van egy jegyzőkönyv, amely 1 Petőfibányán készült, a ve- gyesüzernben. Ez tartalmazza a harmadik összeget. Hitelességét a már említett cégszerűség bizonyítja. Ebben a jegyzőkönyvben olvasható az is, hogy a TÜZÉP által a gyöngyösi szüreti napok alatt kiállított faház ára 39 000 forintban ‘ volt feltüntetve. És most egy kitétel ebből a jegyzőkönyvből: .Kivitelező nem tudja pontosan ellenőrizni, hogy a TÜZÉP által feltüntetett ár mit tartalmaz”, . Kérdés: ilyen esetben, miért az újságíró a tájékozatlan? De az újságíró személyesen tárgyalt ebben az ügyben a vegyesüzem vezetőjének helyettesével is. Ennek a tárgyalásnak a végső eredménye az volt, hogy kiderült: az üzem a faház felállításét megegyezéses alapion végzi. Magyarán: lehet alkudozni. Még magyaróbban: ha a 85 ezret adják meg, ki bánja. A MÁSIK VÁLASZ A petőfibányai vegyesüzem Helyettes vezetőjétől kapottlevél egyik bekezdése ( így szól: „Mi a faház eladásával kapcsolatban az Eger—Salgótarjáni TÜZÉP vezetőivel tárgyaltunk és nem a gyöngyösi TÜZÉP vezetőjével, ezért lehet a félreértés.” Nem sokkal később egy újabb bekezdés: „Mi készítettünk egy árajánlatot, amelyben 84 767 forint fix vállalási összeg szerepelt.” Most már csakugyan abszolút tájékozatlan az újságíró. Jó lenne tudni végre: fix ár szerepelt-e a költség- vetésben, és ha igen, akkor miért engedtek el belőle nyolcezret, vagy nem fix 'ár szerepelt, és akkor miért jár más nyomon a vállalat központjától kapott válasz? Hogy tovább bonyolódjék a dolog: „a megrendelő közölte, hogy költségvetésből gazdálkodó szerv, miáltal hat százalékkal csökkentettük a hasznot, továbbá a megrendelő nem fogadta el a fix- áras szerződést, így a tartalékösszeg elmaradt.”} Hohó, álljunk meg! Visz- szakanyarodtunk az eredeti kérdéshez! Mert: mi történik akkor, ha elfogadja a szerződést? Avagy: minden azon múlik, vajon bólint-e vagy sem? Ezek szerint mégis csak alkudni kell! Itt a bibéje a dolgoknak. ÉS VÉGÜL Hadd idézzen az újságíró az eredeti cikkből. „Lehet, hogy a vegyesüzemnek a financiális jogszabályok szerint nagyon igaza van, nagyon szabályszerűen járt el, de a védtelen megrendelők és ügyfelek nevében tiltakozni vagyok kénytelen. Mert a hetipiac is más és egy állami ügylet is más.”Mégisosak furcsa az a számla. Ha ennek a furcsaságnak az érvényben ■ levő rendelet az oka, akkor ezzel a rendelettel van baj. ... G* Molnár Fereae-1972. Januar L, szombat
