Népújság, 1972. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-08 / 6. szám
................................................................................ P éntek esti külpolitikai kommentárunk Kellemetlen dokumentumok LYNDON B. JOHNSON ELNÖK idején, különösen visszavonulásának bejelentését megelőző időszakban, az amerikai sajtó rendkívül gyakran használta a „credibility gap” kifejezést. Ez szó szerint hitelességi szakadékot jelent, vagyis azt, hogy szakadék tátong a kabinet állításai és a valóság, a tények között. Most — rövid időn belül immár ki tudja hányadszor, ismét látványosan bebizonyosodott ez a régi igazság, amely szerint a tények makacs dolgok és hogy az ilyen szakadék hosszabb távon elnyeléssel fenyegeti azokat, akik felelősek érte. Miközben az amerikai igazságszolgáltatás felkészült arra, hogy leszámoljon Daniel Ellsberg professzorral, akinek a nevéhez fűződik a Vietnammal kapcsolatos, Washington számára rendkívül kellemetlen dokumentumok nyilvánosságra hozása, újabb, a jelek szerint nem kevésbé kellemetlen dokumentumok kerültek az amerikai és a nemzetközi sajtóhoz. Ezek az indiai—pakisztáni konfliktusra vonatkozó amerikai magatartással kapcsolatosak. Az Egyesült Államok egyik legtekintélyesebb lapja, a Washington Post részletesen idéz ezekből az okmányokból, amelyekből ismét különös dolgok kerülnek ki. Az okmányok nemcsak Amerika és India viszonylatairól, hanem az amerikai kormány és a tények viszonylatairól is árulkodnak. Méghozzá úgy, hogy hosszú szünet után ismét tele van az amerikai sajtó a credibility gap, vagyis a hitelességi szakadék kifejezéssel. Ügy tűnik, Richard Nixon kormánya eljutottt addig, ameddig egykor a Johnson-admi- nisztráció: mind kevésbé hisznek neki. Ez először Vietnammal kapcsolatban, most pedig az Indiai szubkontinens vonatkozásában derül ki. A MOST NAPVILÁGRA KERÜLT titkos dokumentumokból kitűnik, hogy a végül is legilletékesebb személyiség Kenneth B. Keating, az USA indiai nagykövete idejében és pontosan tájékoztatta Washingtont a kirobbanó konfliktusról. Keating nemcsak azt jövendölte meg, hogy ez a konfliktus India katonai győzelmével végződik, hanem azt is megjegyezte, hogy „Dél-Ázsiai új hatalmi realitásai egybeesnek az erkölcsi realitásokkal”. A nagykövet ezzel azt deklarálta, hogy 1. India vált a térség domináns hatalmává és 2. morális értelemben is teljesen Indiának van igaza. A dokumentumok egyértelműen azt mutatják, hogy a nagykövet elképedésére az amerikai kormány pontosan az általa javasoltak ellenkezőjét cselekszi és hirdeti. S hogy ez folytatódik, azt többek között egy, a legutóbbi órákban érkezett hír is tanúsítja: a Pentagon szóvivője kijelentette, hogy az amerikai flottaegységek „meghatározatlan ideig” az Indiai-óceán térségében maradnak. AZZAL A NEM IS TITKOLT CÉLLAL, hogy Pakisztán pozícióit erősítsék és nyomást gyakoroljanak Indiára. ^^AWWSAAVsAAAAAiWMMiWWWV^A^A/WSAMAAAAAAAAA^^^AW Folytatódik az Aaidersoii-okiratok közlése Bányászsztrájk Pénteken délben a nagybritannlal bányavidékek legtöbbjén már leállt a munka. Az 1926. óta először meghirdetett • országos bányászsztrájk szombaton éjfélkor kezdődik ugyan, 289 bányában azonban már az utolsó műszakoknál tartanak. Ha az utolsó pillanatban nem jön létre megállapodás a bányászszakszervezet vezetősége és a brit széntanács között, akkor a brit konzervatív kormány másfél esztendős hivatali ideje alatt a legjelentősebb bér követelési mozgalom robban ki az angol iparban. A bányászszakszervezetek vezetősége nem fogadta el a kormány tárgyalási meghívását és a testvérszervezetekhez fordult támogatásért. Nixon nem köt Pekingben japán érdekeket sértő külön ügyletet... WASHINGTON: Pénteken folytatódtak Nixon elnök és Szato japán miniszterelnök megbeszélései San Clemente-ben. A Fehér Ház szóvivői mélységes hallgatásba burkolóznak a megbeszélések érdemi tartalmáról és menetéről. A Nixon—Szato találkozón „a nyilvánosság előtt mutatott szívélyesség álcázza a mélyebb problémákat" —, írja San Celemente-i, jelentésében a pénteki Washington Post. Amerikai megfigyelők nem számítanak érdemi közös közleményre a magyar idő szerint szombaton hajnalAz FBI folytatja a nyomozást az indo- pák tsz t árú háborúval kapcsolatos fehér házi dokumentumok ügyében az zal a céllal, hogy kideríti Jack Anderson forrásait A pénteki Washington Pos! további részleteket ismertet a Fehér Házban dr. Henri Kissinger vezetésével lezajlott titkos stratégiai tanács kozásokróL A szó szerinti idézetekből kitűnik, hogy a külügyminisztérium nem értett egyet a nyütan Pakisztán-ba- rát, illetve India-ellenes kor- mányvonallal. Emiatt éles szóváltásra került sor Samuel Depalma külügyi államtitkár és dr. Kissinger között. „Jahja és Gandhi asszony egyaránt harcias kijelentéseket tesz. És ha mi nyilatkozatunkban utalunk Gandhi asszonyra, nem kellene-e egyúttal Jahja kijelentéseire is céloznunk?” — vetette fel Depalma. „Az elnök úgy véli, hogy a bürokráciának (a külügyminisztériumnak) a megfelelő nyilatkozatot kell kiadnia ha pedig ez nem történik meg, akkor majd a Fehér Ház fogja megtenni amit kell” — válaszolta Kissinger. Jack Anderson pénteki „Washingtoni körhinta” rovatában dr. Henry Kissinger elnöki főtanácsadó tevékenységét elemezve megállapítja, hogy „egyszemélyes külügyminisztériumként próbálja szolgálni az elnököt” és „a külügyminisztériumot, a maga világméretű külképviseleti hálózatával nagyjából a ki- futófiú ' szerepkörére súly ly esz tették”. A VDK bombázása nehéz feladat elé állítja a Quang Trung nevű alakulat 33. zászlóaljának rádiósait. (Telefoto — MTI—KS) Kém lehet alku tárgya! január S» szombat j A z utóbbi időben mind világosabbá válik, hogy Nixon indokínai politikájában súlyos időzavarba került. Már több mint egy éve olyan határidős naplót dolgozott ki, amelynek utolsó lapján, az 1972 novemberi választások napjára az Egyesült Államok indokínai győzelme van bejegyezve. Ez a győzelem persze egyértelmű lenne Nixon választási győzelmével is, hiszen hol nem választanák újra azt az elnököt, aki legfőbb választási ígéretét beváltja. Nixon jól emlékszik nyilván arra is, hogy a legutóbbi választást a vietnami béke jelszavával nyerte meg. Ezt a békét azonban katonai győzelemmel. a vietnami, a laoszi és a kambodzsai nép leigázásával szeretné elérni, az indokínai térség népei számára megalázó feltételekkel. Nixon győztes elnökként szeretné újraválasztatni magát. Tavaly nyáron már nyilvánvalóvá vált az amerikai vezetés, különösen Nixon előtt, hogy az úgynevezett „vietnami zálással”, vagyis azzal, hogy a helyi bábkormányok csapatai vegyék át a harcoló amerikai egységek szerepét, nem szerezheti meg a várt katonai győzelmet az 1972-es választásokig. Ebben az időben hangzottéi a Dél-vietnami Ideiglenes Forradalmi Kormány hétpontos javaslata, amely tisztességes kiutat ajánlott Ni- xonnak. hogy kigázolhasson a háború mocsarából. A javaslat első és legfontosabb pontja kimondja, hogy ha az Egyesült Államok bejelenti csapatai kivonásának határidejét, megállapodhatnak a csapatok biztonságos kivonásának módozataiban, s a hadifoglyok szabadon bocsátásában, hogy azok gyorsan visszatérhessenek otthonaikba. Nixon azonban mind a mai napig figyelemre sem méltatta ezt az ésszerű, egyedül lehetséges békés megoldást ajánló javaslatot. Sőt, idei első televíziós nyilatkozatában — a tényekkel ellentétben — egyenesen úgy igyekezett beállítani, mintha az Egyesült Államok tett volna valami hasonló javaslatot, amit —- mint mondotta — „az észak-vietnamiak kategorikusan elutasítottak”. E kijelentést még az amerikai szenátorok közül is többen ,,az amerikai nép becsapásaként” értékelték. „Az elnök azt állítja — mondta McGowen szenátor —- a bombázások célja, hogy elérje a foglyok szabadon bocsátását, gyakorlatilag azonban a foglyokat ürügyül használja fel a bombázások folytatásának igazolására.” Amögött, hogy Nixon nem válaszolt a hétpontos javaslatra, még mindig a katonai győzelem reménye húzódik meg, bár — a sok éves tapasztalatok alapján — Washingtonban már jó néhány politikus tisztában van azzal, hogy ez teljesen hiábavaló, hiú remény. Hogy mégsem alakult ki határozott ellenzéki csoport az amerikai politikai körökben, ez azzal magyarázható, hogy az indokínai háborúval kapcsolatos általános imperia lista törekvésekben, az am: rikaiak ázsiai pozícióinak ban véget érő találkozóról. A Fehér Ház attól tart ugyanis, hogy bármilyen utalás Tajvan jövőjére — ami a Nixon—Szato megbeszélések egyik legkényesebb témája — érzékenyen érintené Pe- kinget és veszélyeztethetné az amerikai elnök február 21-én kezdődő egyhetes kínai látogatását. Másfelől viszont Szato nem térhet haza üres kézzel San Clemente- ből Japánba, ahol „fordított Pearl Harbournak” tekintik az amerikai elnök pekingi látogatásának, majd a Japánt súlyosan érintő amerikai pénzügyi . intézkedéseknek előzetes konzultáció nélkül történt bejelentését. Amint Dan Rather, a CBS fehérházi tudósítója ebben az összefüggésben megjegyezte, Nixon elnök mindenáron meg akarja akadályozni, hogy Japán a Szovjetunióhoz keressen közeledést és önálló utakat Peking felé. Nixon elnök ismételten biztosította Szatót: „Nem köt Pekingben japán érdekeket sértő külön ügyletet” részletesen tájékoztatja majd pekingi megbeszéléseinek eredményeiről és „szoros konzultációt tart fenn” Tokióval az Egyesült Államok további lépéseiről. A New York Times tudósítója szerint a megrendült bizalom helyreállítását megnehezíti, hogy „Nixon és Szato közismerten rossz érzéseket táplálnak egymás iránt: Nixon szerint Szato megszegte ígéretét a textilexport kérdésében, Szato viszont úgy érzi, hogy az amerikai elnök személy szerint megalázta őt a Kínával és gazdasági problémákkal kapcsolatos meglepetésszerű bejelentéseivel”. Jarring-tanácsfiozások megszilárdításában általában egyetértenek. Washington indokínai politikáját tekintve különösen figyelemreméltó az amerikai —kínai közeledés története. Nixon pekingi utazásának bejelentése és a hétpontos javaslat válasz nélkül hagyása között kétségtelen az ösz- szefüggés. Az utazás __ bejelentése óta érezhetően’ csökkent Kínának, mint az indokínai népi háború egyik nemzetközi hátországának szerepe. Az amerikai lapok cikkei elárulják, hogy az indokínai térség az amerikai és a kínai hatalmi befolyás közötti alku tárgya lett. A VDK ellen lefolytatott ötnapos bombázásokat több amerikai lap közvetlen kapcsolatba hozza Nixonnak azzal a törekvésével, hogy erőt és elhatározottságot akar mutatni a pekingi tárgyalások előtt. Nixon szeretné felhasználni a kínai vezetőkkel folytatott tárgyalásait arra is, hogy újabb ázsiai tervekkel feledtesse indokínai kudarcát. Olyan látványos „új ázsiai politikát” szeretne felmutatni, amely az indokínai háború eredménytelensége ellenére is biztosítaná neki a sikert az új elnökválasztáson. A vietnami nép és a vele szolidáris békeszerető emberiség elítéli a háborús politika folytatását csakúgy, mint a kulisszák mögötti alkudozást az indokínai' népek bőrére. Ez a szolidaritás a biztosítéka annak, hogy az indokínai népek h^si harca ij'őzr.i fog minden ngrosszor •Ú3 s">? 5t dl ’ ’ ' •(.-*. 1 .'umány■ o f. tóit. K. 1. Gunnar Jarring Svédország moszkvai nagykövete, az ENSZ-főtitkár közel-keleti különmegbízottja a szovjet ’ fővárosból történt elutazása előtt tanácskozott a négy nagyhatalom Moszkvában akkreditált diplomáciai képviselőjével — jelenti az AFP. A megbeszélések során megvizsgálták a közel-keleti ^helyzetet és Jarring kifejAl lentin Nem akarunk erőszakhoz folyamodni Salvador ATlende, chilei köztársasági elnök bejelentette, hogy Jósé Tóba belügyminisztert, akit a képviselőház az ellenzék javaslatára felfüggesztett hivatalából, a kormányon belül jelentős posztra nevezik ki. A chilei elnök a miniszterelnökségi Hivatal erkélyéről beszédet mondott a belügyminiszter mellett tüntető több ezer főnyi hallgatóság előtt. „A nép politikai öntudata és színvonala megnőtt — hangsúlyozta az elnök —, de a politikai éretlenséget bizonyítaná, ha most felfegyvereznénk a tömegeket. Nem akarunk erőszakhoz folyamodni és elutasítjuk azt, de ha mások az erőszakot alkalmazzák ellenünk, mi az alkotmánnyal és a törvénynyel felelünk”. Ha ebben is meg akarnak akadályozni bennünket, akkor a forradalmi erőszak eszközéhez nyúlunk... tette, hogy milyen formában képzeli el közvetítő tevékenységének felújítását. Az ENSZ-főtitkár különmegbízottja hangoztatta, hogy 1971. február 8-án keltezett memorandumát továbbra is érvényes munkaokmánynak tekinti. Mint ismeretes, Egyiptom már közölte, hogy egyetért az okmányban kifejtettekkel, de Izrael mind ez ideig nem adott választ. Jarring egyébként rövid stockholmi tartózkodás után héttőn érkezik New Yorkba, ahol először .Kurt Waldheim ENSZ-főtitkárt keresi fel. majd Egyiptom, Izrael és Jordánia ENSZ-képviseloivel lép érintkezésbe. A Panoráma Szálloda és Vendéglátó Vállalat köz- gazdasági iecliiiiküiii! rázffiégá dolgozót keres ügyvitelibérszámfejtő, SZTK-ügyin- téző, gyors- és gépíró munkakörbe. Jelentkezni lehet a vállalat munkaügyi osztályán, Eger, Marx K. u. 2. A Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalat több éves gyakorlattal rendelkező épí'SSZ fe'jjÉt építés; széltolói ps- és gépírókat alkalmaz. \ Jelentkezés: a vállalat személyzeti és oktatási osztal,,a. személyesen, vagy lírásban. Eger, Klapka György u. 11.
