Népújság, 1972. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-05 / 3. szám
m van a számok mögött? Mépiegen inegpÉ idegenfopgalma I Sokan jönnek, évente százezrek a Mátrába, a Blikkbe, s főleg Egerbe. Pontosan talán senki — sem hivatal, sem magánember — ezt megmondani nem tudja. Ugyanis nagyon sokan jönnek olyanok, akiket itt-tar- tózkodásuk alatt egyetlen helyen sem „számolnak” meg. HÁNYÁN JÖNNEK HEVES MEGYEBE? A Központi Statisztikai Hivatal „Idegenforgalmi statisztika” című kiadványa — amely negyedévenként, valamint a negyedéveket ösz- szegezve, évenként jelenik meg — rendkívül sokféle adatot és igen sokféle szempont szerint tálal az érdeklődők számára, de kizárólag csak azokkal a bel- és külföldi turistákkal számol, akik valamilyen nyilvántartást vezető szálláshelyen legalább egy éjszakát eltöltőitek. Az ilyen alapon vezetett statisztika, következésképp az ilyen adatokból levonható felületes következtetések — bizony megtévesz- tőek és félrevezetőek... Tudniillik e szerint ott van nagyobb forgalom, ahcá több a szálláshely, s ahol nagyobb a forgalom, ott helyes volt eddig is és az lesz a jövőben is a népgazdasági szintű fejlesztés. Az, hogy ez a logika téves, világos, hiszen mit te- ' gyen az az idegenforgalmi- lag vonzó tájegység, amelyik azért nem tud nagy szállodai forgalmat produkálni, mert — kevés a szállodája? Hol tartják nyilván a Heves megyei Idegenforgalmi Hivatalon kívül, hogy csupán Egerben évről évre tízezreket kell (csoportos és egyéni turistákat) elutasítani azért, mert még fizetővendéglátói férőhelyen (magánházaknál) sem tudnak részükre szállást biztosítani? Ki , számol azokkal az ezrekkel és j tízezrekkel, akik — talán * többnyire épp a szálláshiány miatt — reggel jönnek, este mennek és helyet még egy vendéglőben sem kapnak; hogy megebédeljenek? — Ok is turisták, kirándulók, s azt sem tudjuk, hogy hányán jönnek, mint ahogy azt is csak sejtjük, hogy hányán jönnének, ha végre j tájegységünk rangjához illően tudnánk vendégeinket fogadni: szállással, étellel,$ itallal, szórakoztató, kültu-1 ráíis és sportprogrammal el- j látni. A NÖVEKVŐ FORGALOM FEJLESZTÉSEKET SÜRGETI Aki tudja, hogy a Mátrát —Bükk üdülőterület általá-1 nos rendezési tervét a kor-| mány éppen a múlt nyáron | tárgyalta, s határozatban | mondta ki, hogy e két hegy- i vidék turisztikai, gyógyásza- ? ti, üdülési és idegenforgál- 4 mi hasznosítása céljából * szükséges a nagyarányú fej- i lesztés, azt mondhatja, hogy 5 nyitott kapukat döngetünk. | Nem vitás, mérföldkőnek ■ számít már ez a kormány- : határozat, de ha meggondol- <1 juk, bizony csak 10 év hiúi- | va valósulnak meg eme el-J határozás első konkrét pro- ; duktumai, s 25 év múlva • az utolsók,, akkor mai gond- 3 jainkat figyelembe véve ; aligha lehetünk optimisták. ,i Megmagyarázni lehet, de} megérteni aligha, hogy a fejlesztés sorrendjében táj- egységünk miért került az ötödik helyre. Előttünk előbb a Balaton, majd a Duna-' kanyar, Nyugat-Dunántúl és a ; Velencei-tó fejlesztését határozta el a kormány. A Balaton elsőbbségét vitatni: sem lehet, Nyugat-Dunántú-; Ion bizonyára európai _ szín- vonalon akarjuk fogadni a nyugati turistákat (és beljebb?), a Duna-kanyar kell a közeli fővárosnak (bár a Mátra sincs messze...), a Velencei-tó pedig — ahogy egyesek érvelnek — „fékezi” és felfogja a Balatonhoz tartó belső forgalom egy részét. (Csak jelen féktelen ül kis részét — ahogy ez majd a később ismertetendő statisztikai adatokból is kiderül ...) MIRŐL BESZÉLNEK a Statisztikai ADATOK? A Központi Statisztikai Hivatal említett idegenforgalmi adattára — mint erről már szó volt — csupán a különféle szálláshelyeken megfordult vendégek és vendégéjszakák számáról és a szálláshelyek férőhelyeinek számáról tudósít különböző szempontok szerint. Olvasni azért ezekből az adatokból is lehet. Ha jól meggondoljuk, az is mond valamit a számoszlopokat Vallató, türelmes érdeklődőnek, hogy a szállás-, illetőleg a férőhely-kapacitás bemutatásánál —, hogy melyik tájegységen mennyi kereskedelmi és üdülési férőhely van — sem a Nyugat-Dunántúlt, sem a Velencei-tavat nem említik. Sőt: Nyugat-Dunántúlt még a szálláshelyek vendégforgalmának bemutatásánál is kihagyják a területcsoportok, tájegységeink közül. Bizonyára nem a nagy forgalma miatt... Nos, nézzük először a férőhely-kapacitást 1970-ben Csak a kereskedelmi férőhelyeket, vagyis, amelyeket szakszervezeti beutaló nélkül vehet igénybe a vendég. Ilyen a Balatonnál volt a múlt évben közel 57 ezer, a Duna-kanyarban több mint ötezer, tájegységünkön pedig (a Mátra Nógrád megyei és a Bükk Borsod megyei területeit ‘ is beleszámítva) közel nyolcezer férőhely. E nyolcezer férőhelyem közel egjimillió vendégéjszakát töltöttek. Ehhez viszonyítva a mintegy hétszer ekkora férőhely-kapacitású balatoni szálláshelyeken hétmillió vendégéjszakára lett volna szükség, hogy a szálláshelyek kihasznált- sági foka azonos legyen, de csupán alig négymillió vendégéjszaka jut a Balatonra a valóságban. Vagyis négyszer több vendégéjszaka a hétszer nagyobb szálláskapacitásra. (Hej, szálloda- és vendéglátóipari vállalatok! — Ezek szerint gazdaságosabb beruházás lenne a jövőben a fejlesztési alapokat a Mátrában és a Bükkben lekötni mint a Balatonnál ! —) A Duna-kanyarban egyébként szintén — legalább 20 százalékkal alacsonyabb fokú a szálláshelyek kapacitásának a kihasználása, mint a Mátra—Bükk területén; alig félmillió vendégéjszaka’ jut a több mint ötezer férőhelyre. A Velenceitónál pedig mindössze 54 000 vendégéjszakát töltöttek a turisták 1970-ben. Ezek a statisztikai adatok tehát egyértelműen arról vallanak, hogy mostoha szállás viszonyaink ellenére (a nyolcezer férőhely fele magánházaknál van tájegységünknél, a Duna-kanyarban pedig csak huszadrésze a fizetővendéglátói szálláshely!) abszolút számokat tekintve is közvetlenül a Balaton után a Mátra—Bükk vendégforgalma a legnagyobb. Vagyis: nem az ötödik, hanem a második helyen .állunk a forgalom nagysága alapján. Arról már nem is beszélve, hogy szálláshelyeink kihasználtsága — Budapestet nem számítva — a leggazdaságosabb országos viszonylatban. Faludi Sándor Pá ivó díj ok, nívódijak — évenkint A tehetségek és az alkotókedv ki txmtakozásának, a megye szellemi bázisa kiszélesítésének elősegítésére alapítványokat létesített legutóbbi ülésén a Szabolcs- Szatmár megyei Tanács: tanyai diákotthoni, középiskolai, egyetemi és főiskolai,’valamint alkotói alapítványokat,7 pályadíjakat, nívódíjakat. Az alapítvány rendszerének elő kell segítenie a tehetségek felkutatását, azok oktatási és nevelési feltételeinek biztosítását; a kiemelkedő tanulmányt elérő egyetemi, vagy főiskolai végzettséggel rendelkezők letelepedését ; az elméleti és gyakorlati tevékenység elismerését. Idén megkezdődik a munkások és középfokú szakemberek új rendszerű továbbképzése — Eredményes esztendőt zárt a szakoktatás: 1971-ben jelentősen bővült a fiatalok képzéséhez szükséges objektumok, intézmények hálózata, javult a tantestületek összetétele és mindezzel együtt számottevő haladást értünk el a leendő szakmunkások nevelésében, képzésében — mondotta az MTI munkatársainak Pápai Béla, a Munkaügyi Minisztérium szakoktatási főosztályának vezetője. 1971-ben körülbelül 265 „Megszülettek a legújabb AB-bébik” — adják hírül a lapok] és én fejet hajtok Allah nagysága előtt. Mert Igazuk van az tgazhltüeknek, Allah nemcsak nagy és nemcsak félelmetes, hanem teremtő Is, avagy megsemmisítő. Mint az AB. Az Allah AB! Attól függ, hogy mit értünk e pompás rövidítés alatt. Az Állami Biztosítót é, avagy Allah ama bizottságát, amelynek működése nem. Allah teremtő szándokát szolgálja? Mert Allah hatalmas és az AB az ő szolgája itt ezen o magyar földön. Így is, úgy Is. Ahogy Allah és a kedves nőnemű lény akarja. Most az egyszer igaz: száz esztendeje nem volt ilyen időjárás. Büszke vagyok. Születtem együtt annak idején a pengővel, cseperedtem a gazdasági vdlságggal, megértem a második világháborút, megéltem az „ötvenes éveket" és meg az ellenforradalmat megdolgoztattam magam a konszolidációban és már azt hittem, hogy férfikorom delét érve, továbbra is unalmas és szenzációmentes lesz az életem. Am jött ez a téltelen tél, amilyen száz esztendeje nem volt és lám meg vagyok mentve. Lesz mit mesélnem az unokáimnak! (—ó) millió forintos költséggel elkészült nyolc új iskola 83 tanteremmel, hat kollégium 1100 férőhellyel, három új tanműhely 350 munkahellyel. örvendetes, hogy 1971-ben egyetemet, illetve főiskolát végzett tanáraink aránya 82 százalékra növekedett, s a szakoktatók csaknem 60 százaléka nemcsak jó szakmai felkészültséggel, hanem érettségivel is randekezik, — Terveink szerint 1972- ben újabb II iskolát —, egyebek között Szolnokon, Siófokon, Barcson és Kapuvárott — továbbá négy kollégiumot és két tanműhelyt kívánunk átadni a munkáspályát választó fiataloknak. Meggyőződésünk, hogy az általános iskolát végzettek érdeklődése a szakmunkáspályák iránt nem csökken, s ösztönzőleg hat a fiatalokra, hogy korszerű intézményekben, jó szaktudásra tehetnek szert. — Egyébként 1972-ben 70 000 első éves tanuló felvételét tervezzük. Ez a szám 1971-ben felvett 76 000-nél kevesebb ugyan, de tudomásul kell vermünk a demográfiai hullámot követő apály kezdetét. Ugyanakkor nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt sem, hogy 1971-ben — jóllehet a tervek csak 75 000 tanuló felvételét irányozták elő — mégis 76 000-ren választották ezt az iskolatípust jövendő életpályájuk megalapozójának —, fejezte be nyilatkozatát Pápai Béla. (MTI) A TVPIIUTO REíTEiyfc (8) Közelebb a titok nyitjához... 8. leg ma élő nemzedékünk sohasem fogja megtudni, hogy mit emeltek ki az osztrák hatóság búvárai, mit fedeztek fel a mélybe bocsátott tv-kamerák és fényképezőgépek a hathetes „Toplitz- akció” során. Az Express lapból azt is megtudjuk, hogy Gruber, hajdani SS-tiszt tanúja volt annak is, amikor a közeli Fuchsl-kastélyban tárolt, Európa különböző országaiból összerabolt aranyérméket pakoltak a te*"*- és viríibban titkos náci okmány hiteles, teljes szövegét hozta nyilvánosságra, melyet néhány ezer többi társával egyetemben, jól lezárt tartályban, a Toplitz-tó mélyéből emeltek ki a búvárok. A sok ezer többi okmányt azonban még ma is hétpecsétes titokként őrzik, — mint Adolf Hitler idejében! Olyan rendkívüli fontosságú iratok kerültek elő a legendás tó fenekéről, melynek ismertetésére, — mint egyes nyugati szóvivők hangsúlyozzák, — még nem jöttél az idő!... Nem agyonázott, s ráadá- su hamis angol fontok vonzották és még ma is vonzzák a hajdani náci beavaVégre, 1963. október utolján az osztrák hatóságoknak is betelt a pohár. Skorzeny és társainak titokzatos ausztriai látogatásai és a fiatal müncheni Alfred Egner, titkos küldetés közbeni vízbe fulladása nyomán, nem odázhatták már tovább a legendás tó hatósági felügyelet alatti átkutatását. Az első „eredmény” a tóba veszett nyugatnémet■ fiatalember hullája volt, amelyet a 70 méteres mélységbe lebocsátott tv-kamerák derítettek fel. Nagy meglepetésrel előkerült, ugyancsak 70 méteres mélységből, az 1945. tava- szán tóba dobott hitleri „csodafegyéer” egy kilövő vasállványzata is! — bizonyítva, hogy egyik-másik nyilatkozattevő nem a kis- ujjából szopta mondanivalóját. .. A mélyvízi kutatás ismét több, fonttal tömött ládára bukkant. A /„zsákmány” ekkor 40 ezer font sterlingre rúgott! Az egyre érdekesebb ered- ■ ményeket felmutató vizsgálat során azonban, — nyugati berkekben merőben szokatlan módon. — hirtelen váratlan eljáráshoz folyamodtak az osztrák hatóságok. A Toplitz-tavat 120 felfegyverzett osztrák csendőr vette körül és zárta el, — mint írták a lapok: — „hermetikusan a külvilágtól”, magyarán a közvéleménytől, — fittyet hányva arra a korábbi hatósági nyilatkozatra, hogy ,.a kutatásokat a legteljesebb nyilvánosság előtt bonyolítják le.” Így azután senki emberfia sem tudia. s valószínű* Az úgynevezett „ALPESI ERŐD” távlati képe. QMsiMi Mm. január 5., aaertia Ráadásul az Osztrák Belügyminisztérium azt is közölte, hogy a tóban soha többé kutatást nem fog folytatni és ilyet engedélyezni... Ugyanakkor pedig, a bécsi Arbeiter Zeitung arról számolt be, hogy a tónak a hatóságok csupán csak egyr negyedét vizsgálták át... Sőt, a kutatás 1 tartama alatt, a bécsi hatóságoknál jelentkezett Max Gruber osztrák állampolgár, egy nagy nyugatnémet gépgyár vezérképviselője, aki a világháború során, mint az egyik SS páncélos hadosztály tisztje teljesített szolgálatot, Gruber eskü alatti vallomásában elmondotta, hogy SS-felettesei parancsára 1945. március 15. és április 18. között ismeretlen tartalmú ládákat ' siillyes < itek a Top- litz-tóba. seskannákból, valamint krumpliszsákokból, jól záródó lőszeresládákba. S ezeket is a tóba dobták! Fültanúja volt annak a beszélgetésnek is, melynek során Ribbentrop külügyminiszter kijelentette: „Jó alkalom ez arra, hogy megszabaduljunk baktériumfegyvereinktől is!" Arról azonban nem volt tudomása, hogy e veszedelmes fegyvereket is ide rejtették volna. Kétségtelen tehát, hogy az osztrák hivatalos hatósági kutatások, éppen úgy, mint a Stem nyugatnémet magazin magánakcióin, vagv ép- nen dr. Willy Höttl nyilatkozata. semmiképpen nem oldották meg a toplitzi rei- . télyt. Annál is inkább, mivel 1970-ben egy nyugatnémet hetilap olyan legszigotottak, legszűkebb körét a kicsinyke osztrák alpesi tóhoz!. .. Igen ám, de mi lehet végül is „az a rejtélyes ismeretlen valami", melyért eddig tizennyolc ember fizetett az életével?... Hitler legfanatikusabb híveinek legszűkebb csoportja, mejy öt perccel 24 óra utón is ki akart tartani, Nyugat-Ausztria hegyei között szándékozott megteremteni az ún. „ALPESI ERÖD”- öt, ahol megbújva, egyezkedési kísérletekbe kezdhetett volna a nyugati hatalmakkal, egy kompromisszumszerű megadás érdekében... A tervezetet maga Himmler helyettese: Kaltenbrun-' ner SS-altábornagy személyesen terjesztette a führari bunker inélyén lapuló Hitler elé, — aki azt hitvány gyávaságnak minősítette, s mereven elutasította, mondván': — „Higgye meg, ha ón nem. hinnék abban, hogy a háborút győzedelmesen fejezzük be... már régen főbe lőttem volna magam!" Kaltenbrunner hazatérve az osztrák Alpesek védelmébe, így nyilatkozott. Hotelnek: a Führer véleményéről; — „Hitler biztos a győzelemben! Semmi szükség sincs tehát az alpesi erőd kiépítésére!’’ Bár a birodalmi kancellár elvetette az alpesi erőd tervét, de mindennek ellenére Göbbels propagandaügyi miniszter értékesítette a „végső győzelem” érdekében! A sajtónak adott titkos utasításaiban megtiltotta, hogy róla Németország területén akárcsak egyetlen szót is írjanak, nehogy megingassák a „néptársak” hitét, — de ugyanakkor a semleges országok felé teljes energiával terjesztendőnek parancsolta, hogy a „pszichológiai hadviselés” erejével félelmet keltsen a támadó szövetséges haderőben. Höttl egy nyilatkozata szerint, melyet a. nyugatnémet Spiegelnek adott: az amerikai katonákat „páni félelem” fogta ed, ha csak említeni is hallották az Alpesek nevét. Szerinte ugyanis az 'USA, hadserege egyáltalában nent volt felkészülve a nehéz alpesi terepen vívandó spe* ciális harcokra. A meztelen igazság ezzel szemben az, hogy éppen az alpesi erőd sziklabéroei között megbújt SS-vezéreket lepte meg csak igazán a „páni félelem” a keleti és nyugati szövetséges csapatok egymást érő pörölycsapásai alatt Éppen ezért, 1945. áprilisában és május első napjaiban, az Európa minden részéből összerabolt kincseik egy java részét, hatalmas valutakészletejikel s legfontosabb titkos okmányaikkal és irataikkal egyetemben, ott a Toplit^tó táján gyűjtötték össze... S ezzel, — úgy hisszük, — máris közelebb vezethettük olvasóinkat a toplitzi rejtély titkának megoldásához, (Folytatjvltl
