Népújság, 1972. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-30 / 25. szám
Jégszobrászat A Figaro és az Air France minden évben megrendezi a tengerparti ho- mokszobrászversenyt. Most azt akarják bebizonyítani, hogy jégből és hóból is lehet olyan művészeti alkotást készíteni, amely jelveszi a versenyt a carrarai márványból készült szobrokkal. A japánok Sapporóban, a kanadaiak pedig Quebecben évek óta megrendezik a hatalmas méretű jég- és hószobrok fesztiválját. A Figaro és az Air France közösen meghirdetett jégszob- rász-versenyének győztesei igen értékes jutalomban részesülnek. Az első helyezett részt vehet a sapporói hófesztiválon, a második helyezett pedig a québeci karneválon. Szuvenizíihn Eredeti emlékkel szolgál az ifjú házasoknak a déli szovjet város, a Don menti Rosz- tov anyakönyvi hivatala: filmszalagon örökítik meg az esküvői szertartást. Az új stúdió, amely a „Szuvenir- film’• nevet kapta, kérésre filmfelvételt készít az újszülött bejelentéséről, a gyermek életéről stb. Rejtett kamerával dolgoznak, hogy a felvételek hitelesek és közvetlenek legyenek. 450 éves a legnagyobb bazai „énekeskönyv” Érdekes énekgyűjteményt foglal magába az Esztergomi Bibliotheca legnagyobb kódexe, amely egyben az egyik legnagyobb hazai kódex. A kétkötetes, 80-szor. 60 cm-es, egyenként mintegy 30 kilogramm súlyú könyvhöz 1519-ben — Bakócz Tamás megrendelésére — kezdett hozzá ismeretlen alkotója. Az esztergomi érsek valószínűleg nem magának csináltatta, hanem unokaöccsének, Erdödi Simon zágrábi püspöknek szánta ajándékként. Gazdagságának kifejezésére nemcsak hatalmas méretű, hanem pompás kivitelű művet rendelt. A kötetenként több mint 400 oldalas kódex, amely a Graduale címet viseli, a miséken — 52 vasárnapon és a jeles ünnepeken — hásználatos, változó énekeket foglalja magába. V-. Jávor Pál (1902—1059) Furcsa elgondolni, hogy január 31-én hetven éves volna, ha élne. Jávor Pálra úgy emlékeznek vissza a mai negyvenen túliak, mint a férfias fiatalság egykor abszolút típuséra. A magyar hangosfilm első évtizedének ő volt a színész- csiillaga, bajuszosam, vagy bajusztalanul örökharmincéves, ellenállhatatlan mosolyé, mindenen győzedelmeskedő erejű és egészségű. Ha elegáns szabású iszalonrühában játszott, akkor is volt benne valami ,népmeséi”. Egy kissé a mesebeli hőst testesítette meg a mozik nézőterét megtöltő milliók szemében akibe önmagukat „láthatták, bele”. Miért ne diadalmaskodhatnának egyszer ők is úgy, mint Jávor Pál a filmeken? A színész hallatlan népszerűsége tehát nem is any- nyira színjátszó tehetségének szólt, inkább annak a típusnak, amelyet megtestesített. A harmincas években, s a negyvenes évek elején készült magyar filmek zöme voltaképpen nem adott Jávor Pálnak igazán művészi feladatokat. Az igazi színművészet rajongói úgy is tekintettek rá egy kissé: filmcsillag, nem több, sikerember. Aztán a Nemzeti Színházban, olyan szerepekkel, mint a Rómeó és Júlia Mercutiója, a Nóra Rank doktora, vagy Peer Gynt: kiderült — Jávor Pál színész a javából. — S az előretörő fasizmus éveiben az is kiviláglott, milyen becsületes ember. Magyarország német megszállása után le is parancsolták a színpadról, majd börtönbe, s koncentrációs táborba vitték. A felszabadulás után a Művész Színházban A makrancos hölgy Petruchióját játszotta el, majd kiment Amerikába. Csak 1957. késő őszén tért vissza, sok csalódással a háta mögött, nagybetegen. „Hazajött meghalni” — mondták rá, akik a hajdani férfisaépséget romjaiban látták viszont. D. L. V/V/V\AA/WSA/V\AAA/^W>AAAAAAAA<WW\A^AAAA/WVAAAA/ Farkas András: Szedte a lábait Szedte a lábait és szaporázta Lépteit ott, az az asszony. Háta a lomha futáshoz Görbe vonalra hajolt meg, Mint aki kérdi a jellel, Honnan a sors, hogy a testben Ennyi a szolga-alázat? Vitte a lába testét. Arca, ahogy belebámult Ebbe a néma világba, Csúnya se volt, csodaszép se, Csak lebegett az időben. Mert a zavart, kicsi ábrák Két szeme-pontja tövében Rajzolatot szaporáztak, Mikben a benti soványság És a szelíd eszelősség Bontja ki balga magányát — Karja közén a futásnak Lendületét megölelte, Majd szaladó lihegésscl Mondta nekem, meg elébem, Mintha belőle a kérdés Bennem is, általam is már Testesedő remegéssel Kérne-kíván na-akarna Válaszadást sietősen: Higgye el oly sok a dolgom! Már tizenöt, huszonöt már, Annyi az év, ki se látszom, Már amióta anyámnak, Délben, a munkahelyemről Hordom a kosztot. A távot Innen odáig az egyet, Onnan idáig az egyet, Két fulamos kilométert Megteszek, úgy s csak azért, Hogy ki ne múljon az asszony, Édesanyám a világból — Már szalad is, tovamállik Képe-alakja a percben. Téli a fény, ahogy innen Úszik utána, a napnak Bámulatos idejében. Fent magasodnak a tornyok, Szögleteit kifeszíti Büszke-magányos okosság És az a tétova fenség, Mely a valódi arányok Szédületében adódik — Két torony és kupolás menny Közt szalad innen előre Száztarajos, haragos szél Felkakasodva az égre, S nézem a tollasodó szárny Ahitatos suhogását, S látom a szélben, a fényben, Ott, ama asszonyi lelket, Mert tizenöt konok éve, Mert huszonöt konok éve — Mit tudom én, az idő mi? — Hordja az ételes órán Anyja elé a falatkát, önmaga hardjá, pedig hát Megveheti, ha akarja Ezt az ebédközi munkát, Megveheti, de a lelke Így teszi jól a magáét! Addig, amíg ez a lélek Hordja az édesanyának Azt, ami kell, ami pénzben Nem vehető meg a földön, Adja a mozdulatával, Adja-nagyítja az élet Ritka-valódi lehével, Futva-szaladva-loholva Adja-nagyítja a vérnek, Jognak, az emberi erkölcs Játszi javának a tartást, Addig az édesanyának, • Addig az emberi létnek, Van remegő becsülése, Van hivatása a földön, És van az emberi szépség Testi valója feletti Egyszeri, tiszta csodája — KÓSA CSABA: KÜLFÖLDI CÍM Hátradőlt, kockás zsebkendőjével végigtörölte izzadt arcát. Aztán cigarettára gyújtott. A Nő újra suttogóra fogta, s a táblára mutatott, amely tiltja a dohányzást. — Nem lesz baj? Ez a külföldi szólhat a kalauznak ... — örüljön, hogy bagósza- gor érez! A Nő mégis ki akarta nyitni a fülke ajtaját, a Férfi azonban lefogta a kezét — Ha nem tetszik neki, kimegy! A sűrű, meleg füst még jobban elálmosította, a sarokba csúszott, s nemsokára elbóbiskolt. A Nő az ülésre rakott néhány- kerek, fényesre glancolt almát. Harsogva, ütemre harapott, a boldogságtól valósággal el- omlott az ülésen. Tatabánya után azonban furcsa izgalom vett erőt rajta, a csutkákat besöpörte az ülés alá, megigazgatta a haját s kölnit locsolt a hónaljára. — Ébredj! — rázta a Férfi vállát. — Ébredj, hallod! A Férfi pislogott. — Figyelj na, papa! Eszembe jutott valami. Ez a külföldi a hasznunkra lehetne, összebarátkozunk vele, meghívjuk hozzánk, kicsit áldozunk rá, s a jövő nyáron kivitetjük hozzá Emesét. — Aha — dünnyögte a Férfi. Lassan ébredezett, vakarta a mellét, ásítozott; végül azonban felfogta, miről van szó. Felült, kiegyenesítette a derekát s végigmustrált. — Rendes fickónak néz ki. Kínáld meg kolbásszal! Maga is feltápászkodott, orrom elé tolta a demizsont. — Húzd meg, Sajtfejű, ne sajnáld! Igyál, na, rajta! Mi szeretjük a vendegeket, igyál na! Akkor már a Nő is a nyakamon volt, egy kolbászpárt lengetett a levegőben. — Tessék parancsolni! Faluról való, disznóöléses! Tessék elvenni, finom ez! Ráztam a fejem. — Á, Sajtfejű! — legyintett a Férfi. — Nem bírja a gyomra. Ezek nem bírják az ilyesmit. A Nő ugrott a csirkéért: gömbölyödő combok, ingerlő püspökfalatok, puha, fehér mellek tornyosultak az ölében. — Ezt sem? — kérdezte a Férfi. Azért nem haragudott, a vállamra vert. — Sebaj, koma! Cseppet se félj! Kitaláljuk majd, mit szeretsz te! Mellém húzódtak, közrevettek. — Ejry, sőn métyen, nekem — fuvolázta a Nő — Métyen bitte. A vasúti hídon robogtunk át, a Férfi bökdösni kezdett a hüvelykujjával. — Koma te! Hallod! Ad- ressz! Érted koma? Adressz! — Ejn sőn métyen — lihegte a Nő. — Idenézz, koma! —- a Férfi ceruzával, papírlappal hadonászott — Adressz tiéd! Nekem! Ejh! nem érti, az istennek sem érti! Adressz, hé! Hauz tied! Hauz, stnasz- szé, adressz, érted? — Ö, adressz — kapcsoltam. Felírtam a címem, gondosan, nyomtatott nagybetűkkel. GRÖNLAND; UJUKKU- JUKVU 7. III. e. ESZ KIMO A Férfi vette kézbe először a papírt, nézte báván, aztán megmutatta a Nőnek. Ösz- szehajoltak, sugdostak valamit a hidegről, s viharos gyorsasággal csomagolni kezdtek. — Gyerünk! — vezényelt a Férfi. Súlyos robajjal törtek előre a peronon; a demizson, s a táskák súlyától görnyed- ten menekültek. Néha ijedten visszapislantottak: nem akarom-e utolérni őket. \.V\VvVvVv\ V ..............%'WVWWWWWV\AAAAAAA/ !- — Csendesen! — súgta.- Felém intett. t A Férfi keze félúton, 1 arasszal a szája előtt meg- 1 e állt. ] — Ugyan — legyintett. — < Egy kukkot sem ért! s, — Nem biztos — aggó- 1 i- dalmaskodott a Nő. | !- — Tán vak vagy? — kér- i !- dezte a Férfi, s látszott, :- hogy kezdi elveszíteni a tü- ( relmét. — Nem látod azt a á lapot nála? y — Milyen lapot? — súgta •- a Nő. í. A Férfi dühösen a kolbász- i- ba harapott. I- — Nahát, valami külföldi ■- újság! — Apró húsdarabok 11 vágódtak a szemközti ülés- n re. — Észrevehetted, hogy tt szavunkat sem érti! Ez egy n külföldi vonat, össze-vissza *- mászkál, amíg hozzánk ér- i- kezik. A Nő oldalról, vigyázva st rám pillantott, a zakómat i- vizsgálta* aztán a cipőmre >- ugrott a tekintete, de nem Ír találhatott áruló jelet, mert 3- bólintott. r- — Csakugyan, papa. Csak- 1- ugyan. i- Az ülés alatt demizson szendergett, jó ötliteres. A a Férfi magához emelte, vaskos, zsíros ujjaival átkap- > csolta a fonott nyakat, s 3t szuszogva, nyögve inni kézit. dett. Vékony, vörös sugár "ő csörgött az arcára, s lassan a beszivárgott az inge alá. — Ha egyedül lennénk — te jegyezte meg, keze fejével a száját törölgetve —, ha ez y. a mókus nincs, végig lehetne dőlni az ülésen. :i! Megdörzsölte a szemét, ál- az mosan hunyorgott, de csak a cipőfűzőjét lazította meg, a hogy kicsit kényelmesebben a érezze magát. — Na — fészkelődött, s a íz- Nő combjára csapott. —Adj még valamit! Üjabb szál kolbászt kezdett meg. A Nő is étvágyat kapott tőle, egy kisebb táskáért nyúlt, s a zörgő zsír- papirokból fehér, duzzadó csirkemelleket csomagolt ki. — Te — kérdezte a Férfit, már a csontokat szopogatva — honnan szedik ezek azt a rengeteg pénzt? — Tudom én? Van nekik, annyi biztos! Körmeivel piszkálgatni kezdte a fogai közé szorult húsdarabokat. — Ez a pókusz, ez többet mondhatna róla! Í aggal elv [egében bó ilami men ;e csak óv ól lenget íztán diád;: lesen elurs A száll; útjára i ú, szürke rolt, két fo odott, pi jla füllel, emelték rokból, ho enek fűsz jtő hasábc 'önyörű sz k kandik; igbeejtés k íztanom k rfi azonb megragad' yt, derékb k úgy recs ilmas lend itt. efőttesüve; ilében, lefí ofárit, s k ; a lébe. M ;e azt a v; ?;centis ubc a megsárgi ;a a belé! lkat. . mondta _ Csöpög — mondta 1 m oran a Férfi, mert am átharapta az uborka tork a bugyborékolva félté cseppek végigspriccelték nadrágját. — Kimegy? — kérde: két nyelés között. — Persze, hogy kimé nyugodj meg! — Múltkor sem ment — Amire te gondolsz, a paradicsom volt. — Megint kidobhatom nadrágom! —v mondta Férfi. A Nő közelebb hajolt h zá, hangját lehalkította. 2 .........................A*.
