Népújság, 1972. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-22 / 18. szám

R/id£# KOSSUTH S,1S Lányok, asszonyok. k. Irt \OtJ3 snkor­8.so Händel es Bach müveiből. 10.05 Olvasópályázat. íl.05 Zongoraművek. 13.20 Zenei anyanyelvűnk. 12.30 Mire jó a telefon? 12.40 Melódiákoktól. 14.00 Földrajzi fejtörő. 14.15 Népi muzsika. 14.25 Üj Zettel Újság. 15.05 Kis tnagya» néprajz. 15.10 Csak fiataloknak! 18.00 168 óra . .. 17.30 Hangjától, Mikszáth elbeszéléséből, 17.50 Nóták. 18.28 L. Be raster vezényel. 20.10 Heltai Jenő müveiből. 21.11 Esti pihenő — muzsikával. 22.20 Ritmus és melódia, o.io —2.00 Melóöiakőktcl. PETŐK! l, 05 Cscmbjűómtivcls — vokális művek. 9.03 Operetlr eszi etek « 9,45 Válaszolunk hallgatóinknak. 11.50 Jelképek erdején át. 12.00 Verbuuko* muzsika. 12.20 Zenekari muzsika. 13.03 Interjú művészekkel. 13.33 Kórusművek. 14.00 Napraforgó. 15.00 Orvosok a mikrofonnál. 15.05 Zenekari muzsika. 15.28 Hires helységek: Nagykálló. 16.06 A hét műsorából. 18.15 Kíváncsiak klubja. 19.08 Népi muzsika. 19.35 Mesterek ■— mesterművek. 20.22 R. Strauss: A rózsalovag. 3 felvonásos opera • MAGVAR #,30 Pillantás a s partvilágba. #.50 Minden megtörténhet. Magyarul beszélő angol film. 15.08 .Játék a könyvtárban. 1. rész. 15.50 MieliaJ úr kalandjai... 3. Michal úr kezfogója. 18.20 Hírek. 16.25 Küzv. a Bakony Vegyész— VÍF Dimitrov Szófia női kézilabda BEK-mérkőzésről 17.33 Lengyel rajzfilmek. 17.33 Antenna. 15.35 Francia képzőművészeti filmsorozat. 3. rész. (Színes Isi) 38.50 Kizi-blzl . 19.15 Cicavízió. 19.30 Tv-híradó. 20.00 Tabi László öt perce. 20.05 A cirkusz csillagai. 2. rész. (Színes isi) 20.55 Jog és zűrzavar. Magyarul beszélő angol film. 22.10 Tv.híradó. , 22.20 A nagy utazás. Magyarul beszélő Iranern film. POZSONYI 11.20 A világ nagy vasútjai. 8. rész. 16.00 vz Ostrava—Z. Brno férfi röplabda-mérkőzés. 14.30 Tollaslabda-mérkőzés. 17.20 Iskra S.—Sparta Praha férfi röplabdamérkőzés. 19.00 és 21.45 Tv-híradó. 19.50 Vadászat parancsra. Kisfiún. 21.10 Az Ítélet. Tv-játék. 21.55 A legjobb pillanatban! Angol vígjáték. Hwzf\ fc» -4 EGRj VÖRÖS CSILLAG (Telefon: 22-33) Fél 4. fél 6 és este 8 órakor Jelenidő Magyar film. Rendező: Bacsó Péter EGRI BRODY (Telefon: 14-07) Fél 4, fél $ és fél 8 órakor Alphavillc Tudományos-fantasztikus francia—olasz film. GYÖNGYÖSI PUSKIN A kaktusz virága GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Háromnegyed 6-kor Oliver I-II (Duoia -helyárak) HATVANI VÖRÖS CSILLAG Csárdáskirálynő HATVANI KOSSUTH A félszemű seriff FÜZESABONY Halló, öcsi! PETEK VAS ARA León e.« az Atlanti-fal Egerben, du. fél 4 órakor: MACBETH <*>etőíi ifjúsági bérlet) Hrfce ? órakor - WACBETH Ken*«* Íí a 0000001 szánni „W ARSZAWA TI - 20 gépkocsit A varsói Zeran kerület­ben működő Személyautó- gyár megkezdte a gyárban előállított első gépkocsik fel­kutatását. Az első kocsi, amelyet a Szovjetunióban készült alkatrészekből itt szereltek össze, az 0000001-es számot viselte. Az első nap Kigördülése óla (1951. no­vember 6.) a Személyautó- gyár (közismert lengyel rö- viditéssel: FSO) szerelősza­lagját félmillió „Warszawa” gépkocsi hagyta el, majd a teljes egészében lengyel konstrukciójú, kisteljesítmé­nyű „Syrena”, az utóbbi években pedig a „Polski Fiat”. Az első esztendőben, 1951-ben a varsói Személy- autógyárban mindössze 75 kocsi készült: jelenleg a gyár kapuin 310 gépkocsi gördül ki naponta, s az 1954. évi teljes termelés le­gyártására ma csupán öt napra van szükség. 1956 óta a „Warszawa M—20” már teljes egészében lengyel ter­mék: az „ősmodellen”, amely lényegében a szovjet Pobje- da másolata volt, ez idő alatt 4000-nél is több szer­kezeti változtatást hajtottak végre, s a „Warszawá”-kat a legutóbbi években tíz kü­lönböző változatban gyár­tották. Az egymillioinodik kocsi A gyár jövőjéről, a ter­vekről beszélgetünk az üzem vezérigazgatójával, Jerzy Bielecki mérnökkel. — Húsz évre volt szükség, hogy az FSO eljusson az 500 ezer gépkocsiig. Mennyi idő múlva gördül ki az egymil- liomodik kocsi? — Erre a legközelebbi öt esztendőn belül kerül sor. A milliomodik gépkocsi az ed­digieknél hosszabb élettarta­mú, nagyobb teljesítményű, s emellett olcsóbb lesz. Típusa: Polski Fiat. — A Polski Fiat állandó korszerűsítését nem csupán a nemzetközi autópiac „divat­tendenciái” és a külföldi vá­sárlók igényei teszik szük­ségessé. Épp ennyire fon­tos számunkra a hazai vevő is, akit kifogástalan termékkel szeretnénk ellát­ni. V — Ez nyilván további be- ^ ruházásokat igényel. _ A további beruházó-^ sokra feltétlenül szükség^ van, ezeket egyébként elő-^ irányoztuk a legközelebbi ^ évekre. Az üzem korszerű-^ sítésére fordított eddigi ki-$ adások rekordtempóban té-^ rülnek meg. 1956-tól a FSO-^ ra fordított minden egyes^ zloty közel ötszörös hasznot^ hozott a népgazdaságnak. í Gyárunk termelésének nö-^ vekedési üteme pedig a leg- ^ magasabb az egész lengyel ^ iparban. % ‘5 Az üzem új dolgozó gárdája — Az üzem közmondáso-1 san a „semmiből rajtolt”. , £33300]! ÜGYELET Egerben: szombaton délután 2 ólától, hétfő reggel 7 óráig, a Bajcsy-Zsilinszky utcai rendelő­ben. (Telefon: 11-10.) : Gyermekorvosi ügyelet szom­baton 16 órától 17.30 óráig, va­sárnap délelőtt 9 órától 10.30 óráig Délután 16 órától 17.31) , óráig, az Alkotmány utcai ren- j delőben. (Telefon: 17-71.) Ren-, delési Időn kívül az általános ' orvosi ügyeletén (Bajcsy-Zsi-; linszky utca.) Hétfőn 19 órától , kedd reggel 7 óráig, a Bajcsy-: Zsilinszky utcában. Fogorvosi ügyelet: 9—13 óráig, a Technika Házában. Gyöngyösön: szombaton 14 őrá- ' tói hétfő reggel 7 óráig. Az or-; vosi ügyelet helye: Jókai utca 41. szám. (Telefon: 17-27.) Gyermekorvosi ügyelet: vasár­nap délelőtt 10 órától 12 óráig, a Puskin utcában. (Telefon: 23- 3'*.) Hatvanban: szombaton 12 órától hétfő reggel 7 óráig, a rendelő­intézetben (Telefon: 10-04). Ueri- drtés gyermekek részére' Is. Gyermekorvosi ügyelet vrsár. nap 10—12 óráig, a rendelőinté­zet gyermekszakrendelésén. (Tele­fon: 10-M.) Fogorvosi ügyeié1 3—10.30 óráig a rendelőlntézétbs». — öt üzemrészünkben ma összesen 17 ezer dolgozót foglalkoztatunk. 162 üzem együttműködése Az FSO-val 162 üzem és vállalat kooperál, amelyek közel öt és Cél ezer alkat­részt, elemet és félterméket gyártanak a Személyautó- gyár számára. Ez elég bo­nyolulttá teszi a gyártási folyamatot. Valószínűleg nemsokára létrejön az egy­séges gazdasági szervezet, amely egyesíti a lengyel gép­járműgyártás szakosított vál­lalatait. A varsói Személyautó- gyár egyébként az általa gyártott első gépkocsikért — a világ bármely pontján és bárki, birtokában legyenek is — csereérték fejében a következő jutalmakat tűzi ki: í. az 0000001 számú, legel­ső „Warsawa M—20” gépko­csiért (amennyiben megvan hiánytalanul minden erede­ti alkatrésze) — egy új Polski Fiat 125p típusú sze­mélyautót; 2. az FSO-ban 1951-ben gyártott első tíz „Warsawa IM—20” kocsi közül a legré­gibb, példányért — egy új Syrena 104 típusú személy­autót; 3. az első száz „Warszawa M—20” fennmaradó 90 kocsi­ja közül a legrégebbi pél­dányért készpénztérítést ad­nak, amelynek összegét a varsói Személyautógyár szak­értői a kocsi sorszámának, állapotának, befutott kilo­métereinek, a gyártási idő­szakból származó eredeti al­katrészek hányadának fi­gyelembevételével állapítják meg. Ügy hírlik, hogy a 0000001- es számú Warszawa nyomai Finnországba, mások szerint Csehszlovákiába és az NSZK-ba, újabb nyomok ál­lítólag Magyarországra ve­zetnek. A lengyel sajtó nem­régiben hírül adta. hogy Lengyelországban, Gdansk­ban rábukkantak a 0000003- as számú Warsawa M—20- ra. A 0000001-es, és 0000002- es, valamint a 00000010-es kocsikról azonban még se­honnan sem érkezett hír. Hegénphfisöh - harminc éti ufj Látogatóban a „Volokalamszki országút" szerzőiénél Moszkva, Csemy ahovszki j utqa. Itt lakik Alekszandr Bek, a Volokalamszki ország­út című dokumentumregény szerzője. ... 1941. őszén, a szovjet nép életének e nehéz hónap­jaiban, amikor a német fa­siszta seregek Moszkva alatt álltak, Panfilov tábornok gárdistái testükkel állták út­ját az ellenségnek. És a vo­lokalamszki országúinál véd­ték meg fővárosukat. E hősi tettükről szól Alekszandr Bek regénye, aki akkor az egyik gárdazászlóalj főhad­nagyi rangban levő parancs­noka volt. A könyv olvasói bizonyára emlékeznek még rá, hogy egy német katona szüntelenül ezt hajtogatta Panfilov tábornok előtt a ki­hallgatáson : „Reggelizni: Fo­lokalamsz'k, ebédelni: Mosz- kau”. Ez volt a hitleristák terve. A Vörös Hadsereg har­cosai azonban mindhalálig kitartottak, és megállásra kényszerítették a német tan­kokat. A hitleristákat visz- szavetették 120—140 ki­lométerre Moszkvától. A né­metek Moszkva alatt elszen­vedett veresége nagy nem­zetközi visszhangot keltett és jelentősége meghatározó sze­repű volt az egész háború ki­menetelére. A Volokalamszk irányában folytatott harcok véres, ke­gyetlen, de felbecsülhetetlen értékű iskolát jelentettek a szovjet katonák számára az egyszerű harcostól a legma­gasabb parancsnokig. Ezt ír­ja meg könyvében Alek­szandr Bek. Azóta harminc esztendő télt el. ,.. Idős, magas, sovány férfi nyit ajtót: az író. Érdekel, mikor találkozott legutóbb könyve életben ma­radt szereplőivel, mit tud róluk, hogyan élnek most. — A közelmúltban Írét íz­ben is jártam a volokalamsz­ki országúton — mondja Alekszandr Bek —, éppen azokon a helyeken, ahol a könyvemben leírt események lejátszódtak. Ezenkívül jár­tam Isztrában egy irodalmi esten. Ez a Moszkva környé­ki városka azért is kedves minden orosz ember számá­ra, mert egyrészt itt élt Cse­hov színművének három nő­vére, másrészt 1941-ben Be­loborodov ezredes gárdistái - nak sikerült visszahódítani­uk a fasisztáktól. A városi művelődési otthonba sokan eljöttek a legendás ütközet egykori résztvevői közül. Ki­derült, hogy a háború után többen itt telepedtek le Moszkva környékén a volo­kalamszki és isztrai körzet­ben. Ezt az estet Isztrában Alekszej Szurkov költő ve­zette. ö hanrriinc éve Belo­borodov hadosztályának állo­mányában volt, és itt alkotta Fedezék című dalát, melyet aztán széltében-hosszában fújt az egész hadsereg, az egész, front. „Pattog a dob- kályhában a szikra, csurran a tüskéből a könny, zeng idelenn a harmonika, moso­lyodról, szemeidről. Rólad suttog minden bokor, a Moszkva környéki hóme- zököin...” A dal egy fede­zékben született meg, a? első vonalban, két ütközet kö­zött. Levélnek készült, ver­ses levélnek a költő felesége számára. Később megjelent a Pravda hasábjain, aztán a megzenésített vers visszake­rült az első vonalba: „Ó, de messzi, de távoli vagy, s ide négy lépés a halál.. — Novemberben Guszen­kovo faluban jártam — foly­tatja Alekszandr Bek —, ab­ban a faluban, ahol élete nagyszerű feladatának telje­sítése után hősi halált halt Panfilov tábornok. Voltaim Anyinoban is, vagy ahogy a katonai térképeken nevezték ezt a falut: Gorjuniban — folytatja az író. — Itt foly­tatott súlyos küzdelmeket Momis-Uli zászlóalja. — Panfilov mellett köny­vem főhőse, főszereplője. Baurdzsan Momis-Uli. Ez az ember nem kitalált személy. Hol él ma? Bizonyára em­lékszik rá, hogy Momis-Uli kazah. A háborút főhadnagy­ként kezdte, és ezredesi rang­ban fejezte be. Momis-Uli a későbbiekben néhány esz­tendeig katonai akadémián tanított. Ma Alma-Atában él. Nemrég töltötte be hat­vanadik életévét. Bourdzsan Momis-Ulit köszöntötte a Ka­zah Szovjet Szocialista Köz­társaság kormánya, üdvözöl­ték egykori bajtársai. A Moszkva alatti harcokban sú-< lyosan megsebesült. Erről az esetről nincs szó a köny­vemben. A következőképpen történt: Épp a parancsnoki ponton tartózkodott. Egy lö­vedék átütötte a falat, és beletörődött a hátába a ge­rincoszlop tájékán. Baúr- dzsan maga akarta eltávo­lítani a lövedéket, de társai nem hagyták, orvost hívat­tak. Baurdzsan nem akart tu­domást venni a sebesülésé­ről, nem hagyta el posztját. — A későbbiekben azon­ban a seb sok kellemetlen­séget okozott. Momis-Uli nyugdíjba vonult, visszatéri szülőföldjére, Kazahsztánba, tollat fogott és „Mögöttünk Moszkva” címmel megírta visszaemlékezéseit. Baur­dzsan Momis-Uli a Szovjel Írószövetség tagja. Neve is­mert és megbecsülésnek ör­vend a dokumentummüvek kedvelői körében. Pjotr Logvinyenko, a had­osztály komisszárja ma égj Moszkva környéki szovhos igazgatója. Ű is gyakran tarl előadást a Moszkváért vivőt' harcokról. 1964-ben együti utaztunk az NDK-ba. a Né­met Demokratikus Köztársa­ság néphadseregének vendé­geként. — Járt-e már ön Magyar­országon? — Igen, mégpedig a ma­gyar írók vendégeként. Közü- lük többel azóta is jó barát­ságban vagyok. Személyes kapcsolataimon túl: sok fia­tal magyar írót ismerek mű­veikből, nagyra becsülöm te­hetségüket, és nagyon fogai örülni, ha módom lesz köze­lebbről is megismerkedni ve lük... Búcsúzóul jó erőt, egészsé- get kívánok Alekszandr Al- fredovicsnak új műve baíeje zéséhez, melynek címe: A fronton és a hátországban. E< a könyv ismét azokról szól akik a Moszkva környéki hó­mezőkön semmivé foszlattál a hitleri hadsereg legyözhe tétlenségéről szőtt mítoszt. Sz. Kaszimova (APN—KS) Megsemmisített fasiszta gépesített egységek — harminc évvel ezelőtt — a volokaiamszki országúton. Romi felvette a nyomot A FEHÉR GÉPKOCSI ha­talmas tempóban nyelte a kilométereket. Utasai nem sok szót váltottak egymás­sal, mindketten az utat fi­gyelték. Ahogy közeledett a határ, a férfi és a nő egy­re idegesebb lett. Mind sű­rűbben néztek hátra. Tóth Feri, az őrsparancs­nok fia, Jakab Jancsi, a pa- rancsnoiíhelyétteeé, amióta megkezdődött a nyári szü­net, ugyancsak élvezték a vakációt. Naphosszat fut­balloztak a srácokkal a kert végében, vagy felültek a biciklire s körbekarikázták a falut. Néha' elmentek egy kicsit hosszabb útra, a szom­szédos községbe. Most egy ilyen nagyobb kirándulás­ra készültek, amikor a falu­ból kifelé menet meglátták az út szélén a fehér kocsit. — Látod, Jancsi, ez bérelt 1 kocsi. — Azt te honnan tudod? — Még ennyit sem tudsz? Az XX rendszám azt jelen­ti. A fiúk elkarikáztak a ko­csi mellett, s természetes kíváncsiságtól vezettetve be­néztek az ablakon. Alig mentek tíz métert, amikor ismét megszólalt Feri. — Láttad azt a hatalmás távcsövet a férfi kezében? — Láttam. — Te, ezek biztosan a ha­tárt figyelik! Gyere, lessük meg őket. — Mentek még néhány métert, aztán le­szálltak a bicikliről.1 Jancsi lefektette az övét az árok szélére, s úgy tettek, mint­ha a kerékkel bíbelődnének. De egy pillanatra sem vet­; ték le a szemüket a gépko- ; csiról Világosan láttak, | hogy a lerli időnként asze- i méhez emeli a hatalmas látcsövet és hosszan néz a határ irányába. — Ezek át akarnak lógni. Gyere, szóljunk apának — mondta kis idő után a pa­rancsnok fia és máris ug­rott a nyeregbe. A TITOKZATOS XX rendszámú kocsi után meg­indított kutatás nem járt eredménnyel. A határőrök hiába járták végig a kör­nyező falvakat, hiába ér­deklődtek a fehér autó után, senki nem tudott -róla. (Mint­ha a föld nyelte volna el. Pedig a fiúk nem tévedtek. Erich Schröder valóban azért figyelte a határt, hogy kilesse az alkalmas helyet, ahol az éj leple alatt át­szökhetne a határon. Ügy este kilenc óra kö­rül lehetett, amikor a ha- . társértők elindultak a vá~ * rosból, hogy visszamenjenek a már kiszemelt hátársza- kasz közelébe. Még mielőtt azonban a helyszínre értek volna, a férfi letért az út­ról, s egy bokros, nádkupa­cokkal telerakott helyhez hajtott. Itt vártak egy da­rabig, s miután látták, hogy senki sincs a közelben, ki­szálltak a kocsiból, maguk­hoz vették holmijaikat s elindultak a határ felé. Las­san. óvatosan haladtak. A férfi ment elől. Mögötte a lány, minden porcikájában remegve, de igyekezett az ütemet tartani. Hajnali három óra lehe­tett. Keleten már megjelent egy keskeny, világos csík, amikor drótkerítés allta út­jukat. Lefeküdtek és hosz- szan figyelték a környéket. Aztán a férfi kiadta a jel­szót. — Gyeríln*. Átsegítették egymást. Né­hány méter után újabb aka-; dály előtt voltak. Itt már! nehezebben boldogultak, < ezért nem is kísérleteztek aj mászással. Szétfeszítették a: drótokat és átmásztak az j így keletkezett résen. A TÚLOLDALON AZ-: TÁN futásnak eredtek. Be; a búzatáblába, meghajolva i törtettek előre, nyugati ■ irányba. Még csak nem' is sejtették, hogy a határőr- \ sön riasztották a riadócso-: portot, amelynek régi „tag-! ja” Romi nyomozókutya is.: Újabb négy perc telt el; — talán ez rekord az őrs; történetében —, s a riadó- i csoport már kint is volt aj helyszínen. A hátrahagyott; nyomok mindenki előtt vilá-j gossá tették a tényt: két is-: meretlen személy megkísér- i li illegálisan átlépni a Ma-: gyár Népköztársaság állam-j határát! — Romi! Szimat! Keresd!; Az őrvezető rátette a ku-j tya orrát a nyomra. Az ál­lat szimatot vett. Megindult előre, mintha puskából lőt­ték volna ki. A hosszú pórá­zon szinte húzta maga után a gazdáját. A határőrök alig tudták követni. Száz métert tettek meg ta­lán vagy százötvenet, ami­kor a kutya felmordult és a búzatábla szélén levő bokor felé ugrott... Vezetője ve­zényszava alig tudta vissza­tartani, hogy neki ne ugor­jon a bokorban guggolók- nak, de éberen figyelte minden mozdulatukat. — Kezeket fel! Jöjjenek elő! A HATÁRŐRÖK s a ter­metes kutya láttán rájöttek, hr>yy a tervük nem sikerült Halász Kálmán

Next

/
Thumbnails
Contents