Népújság, 1972. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-21 / 17. szám
Lajos udvaritól eltanult modorommal intettem mosolyogva, hogy menjen már ki a fészkes fenébe. Ka- jcvác Brúnó azonban, úgy látszik, ugyanabba az illemtanodába járt, mint én annak idején, és megmakacsolta magát: — Ugyan, kérem, Puszpáng kartárs, hogy jövök én ahhoz, hogy fin előtt lépjek ki az ajtón? Csakis maga után. Csakis! — tárta szét mind a két karját, mélyen meghajolva, mert tehette, mert neki nem kellett fognia ezt az átkozott csapóajtót, amely félelmetes súllyal akart megszabadulni görcsőid ujjaim közül. — Nézze, drága KaPuszpáng kartárs... Engedje meg, hogy csekély szerénységem esedezzen az ön udvariassága iránt és közismert nagyvonalúságára, mély humánumára építhessek... — Nyögve kapaszkodtam a csapóajtó gombjába, szemem előtt szikrák és nagy pofonok lehetőségei pattogtak... — egyszóval engedje meg, hogy én legyek most az udvarias... Tessék, aranyos és köztiszteletben álló Puszpáng kartársam, csak ón után.., — Az anyád! — öntött el a düh, mert ebben a pillanatban csak ennyit tudtam mondani. Az ajtó, a csapóajtó ugyanis kicsúszott az ujjaim közül is a tölgyfa süvítő és félelmetes tempóval lőtte ki az utcára Kajevác Brúnót, egyenesen eqy arra járó teherautó kerekei alá. Bt most letört szívvel, mély önmarcango- lással töprengek: gyilkos vagyok-e, avagy csak önvédelemből tettem, amit nem is akartam. Hiszen egy ilyen ajtó, ha a nálamnál is gyengébb Kajevác tartja kézben a gombját, engem vághatott volna ki harmadik szökési sebességgel az autó kerekei alá. Ki tehet arról, ami meg vagyon Írva a sors könyvében? Mindenesetre mögöttem manapság tört orrú emberek szitkozódnak, mert ha én annak a hivatalnak a csapóajtaján kilépek, azonnal és azon mód elengedem a gombját, önvédelemből is! Meg állati murit is ám! lagri) Magazin Hétről hétre találkoznak olvasóink a címűi adott szóval. Hasznos feladatot teljesítünk tehát, ha arról szólunk, hogyan vállalhatta lapunkban ez a hangsor nyelvi szerepét. Hogy a kérdésre helyes választ adhassunk, a magazin szó életútját is jól kell ismernünk. A magazin hangsor arab eredetű, s tipikusan nemzetközi szó. Az arab máhzart név többes számú alakja, a mahazin olyan raktarak, boltok megnevezésére .szolgált, amelyekben a tömegek igényeit kielégítő, olcsó, tömeges árukat raktározták és árusították. Bizonyos jelentésbővüléssel került át ez a név az olasz nyelvbe, s a magazzino szó a következő jelentésárnyalatokat is hordozta: áruház, árucsarnok, raktár, közraktár, tárhoz stb, stb. A magyar nyelvbe a német nyelv közvetítésével, megcsonkított alakban került át. Az 1370-es években az el Óbb felsor akoz- tatott jelentésámyalataira és használati értékeire utaló utcanév is alakult ki éppen Egerben e szó felhasználásával. Az egri Magazin utca elnevezés szótörténeti szempontból is értékes számunkra. A magazin név először a* angol nyelvben szolgált olyan ’ folyóirat megnevezésére, amelyben elsősorban a tömegek nevelését szolgáló cikkek, közlemények jelentek meg. Később általában az olcsó és sole képpel megjelenő újságokat, folyóiratokat nevezték mag ezzel a szóval. Hozzánk is átkerült ez a Jelentésváltozat, és a Gara- sos Magazin, Filléres Magazin elneiezések is arra utaltak. hogy, a tömegek részére olcsó folyóiratokat kívántak szerkeszteni. A nyelvújítói buzgalom ezt a tipikusan európai vándorszót is ki akarta Iktatni a nyelv- használatból a ezek a címék nyertek polgárjogot: Filléres Tár, Garasos Tár, stb, stb. Mai nyelvhasználatunkban is él a magazin szó, és tovább hordozza azokat á jelen tésámyalatokat, amelyekről szóltunk. Az Ifjúsági Magazin, a Zenei Magazin megnevezések arra utalnak, hogy ismeretterjesztő igénnyel, szórakoztatva nevelik a tömegeket Lapunkban a Vasárnapi Magazin a magazin szó eredeti értelmének megfelelően olyan ismeretek tára kíván lenni, amely igényesen, szórakoztatva, a szó és a kép egymást erősítő hatásával is vállal nemes értelemben vett népművelő feladatot. Különben egy egészen új jelentés- árnyalat is társult a magazin szóhoz, s így az egyveleg, az innen-onnan magyar megnevezésekkel vonható rokon értelmű sorba. E változatos fogalomielölő szerepe miatt teljesíti jól hivatását szavunk lapunk hasábjain is. r Dr. Bakos József Mit eszünk, mit isznnii? Gyakran halljuk: a memrehányást, hogy ésszerűden a táplálkozásunk, nehéz és egyoldalú, sok húst, kenyeret, kevés zöldséget, gyümölcsöt fogyasztunk. Sokat és sokfélét iszunk, sokat dohányzunk, feketézőnk. Az emberhez hozzátartozik a kíváncsiság és ezért utánanéz, vajon másutt, másképpen, ésszerűbben, okosabban élnek az emberek! Lássuk a statisztikai adatokat Lehet, hogy sokat eszünk, de ment tűi sokat és nem Is annyira egyoldalú a táplálkozásunk, mint ahogy a sok szesrw ; «hányásból gondolhatnék. Egyik fő fogyasztási cikkből, a gabonafélékből, az úgynevezett cereáliákből hazánkban az egy főre jutó évi fogyasztás 130 kiló. Ez jó közepes átlagnak mondható, mert például Bulgáriában ez a fejadag évi 251 kiló. A legalacsonyabb az Egyesült Államokiban, évi 65 kiló és Svédországt&n évi'66 kiló. A húsfogyasztásban ugyancsak mértéktartók vagyunk és középen haladunk, évi 55 kilós fogyasztással. Csaknem kétszer annyit fogyasztanak az Egyesült Államokban és Ausztráliában, 109 kilót, illetve 106 kilót személyenként és évenként Franciaországban 83, az NSZK-ban 77, az NDK-ban 65, Angliában 75, Csehszlovákiában 70 kiló az évi fejadag. Viszont Jugoszláviában csak 34, Japánban pedig csak 14 kiló évenként Halféleségből meglepő dolog, hogy Magyar- országom, a halászlé hazájában alig haladja meg az évi 3 kilót az egy főre jutó fogyasztás, inig Japánban, 32 kiló, Svédországban 20 kiló az évi fejadag. Igaz, hogy viszont Jugoszláviában, ahol hosszú tengerpart, sok tó és sok folyó van, még nálunk is kevesebbet, évenként két kilót fogyasztanak személyenként. A tejfogyasztás nálunk elég alacsony. Évi 110 kilő az átlag míg a Szovjetunióban 304, Svédországban 258 kiló egy ember évi fogyasztása. A tojásfogyasztás Magyarországon évi 12 kiló személyenként. Ez ugyancsak közepes fogyasztás, mert az Egyesült Államokban ugyan 18, és Angliában 16 kiló, viszont Bulgáriában és Jugoszláviában egyaránt csak 6 kilogramm az évi átlag. Gyömölcsből átlagban 72 kilót fogyaszt évenként egy magyar ember. Ez is európai közeparánynak mondható, mert például Bulgáriában 152 kiló, Csehszlovákiában viszont csupán 42 kiló az egy emberre jutó évi fogyasztás. Egyik helyen kiviteli, másik helyen behozatali problémák adják a magyarázatot Az alkoholfogyasztás hazánkban mindenesetre tekintélyes, de alkoholfokokban, mérve ebben is nagyjából közép- útón haladunk. Viszont a feketekávé-fogyasztásban erősen felzárkóztunk az élcsapatba. bass nmi VI RAG ASSZO NY visszahoztad Ml— * virágokat » nefelejcset a rózsát a Illa harangvirágot és mind a tarka színeket as Ólatokat a mezőt a mezőt gyerekkorom tágas Játszóterét a szénaillatú délutánokat és visszahoztad az álmokat Is az igazakat 'fii. Nagy Ernő: Pásztorszállás. $ . ,\V\\V\VWW«/W>WW^^^VWAAAAWWNAAA/VvvSAWlAAWVVV\v 4 Szajna-parfi trubadúr — Gilbert Bécaud — N ' agyon gyakran halljuk whiskytől és nehéz cigarettáktól színezett érdekes hangját a rádió hullámain. Talán nincs is ember, aki ne szeretné közismert dalát, a Natalie-t, vagy más dalait, amelyekben fiatal lányokról és a szerelemről énekek A Natalie talán már árulkodik arról, hogy most nem másról lesz szó, mint a 44 éves Gilbert Bécaud-ról. A televízióban látott show-müsoraiból bizonyos mértékig már valamennyiünk személyes ismerőse a Szajna-parti Trubadúr, amikor a színpadon látszólag könnyedén és játékosan adja elő szebbnél szebb számait. Pedig produkciói mögött temérdek kemény munka, sok tanulás, alaposan megfontolt színpadi rendezés van. Amikor egy-egy műsora után agyonizzadt öltözékétől megszabadultan öltözőjébe megy, nemegyszer mondja ismerőseinek: egy félóra alatt a színpadon annyi kalóriát használok fel, mint a nehézatléta egy versenyen. Sokan talán nem is gondolnák, hogy kéttucatnyi munkatársa gondoskodik róla, A. technikai felszerelés is horribilis összegbe kerül, s egy-egy turné során még csak landolnia sem szabad arra, hogy a kocsi •gyszer árokba fordulhat. Napjának minden percét gondosan negtervezi és pontosan beosztja, s me- .idzsere hajszolja az időbeosztás pontor ■'tartásáért. Kocsiban vagy repülőgépen is minden másodpercet felhasznál arra, hog> i) dalokat tanuljon be, csiszolgassa sanzonjait. Bécaud sztár. Mindenütt riporterei. várják, látogatókat kell fogadnia, örökké mosolyognia kell és autogramokat osztogatni. Ha megérkezik turnéjának agg újabb A világ legrégibb könyvei 1946-ban egyiptomi parasztok, nem messzire Luxortól, véletlenül kiástak egy agyagedényt, amely néhány kötetnyi vékony bőrbe kötött kéziratot tartalmazott. A kéziratok parí- ruszoldalai hozzá voltak erősítve egymáshoz* sőt részben be is voltak számozva. Kiderült, hogy a 13 kötetbe összegyűjtött több mint 50 kopt nyelvű szöveg az ismert kéziratos könyvek közül a legrégibb. A III—IV. századból származik. de egyes kéziratok talán még ennél is korábbiak. A könyvek fakszimile kiadása hamarosan megjelenik. A kiadást az UNESCO és az EAK kormánya égisze alatt létrehozott nemzetközi tudós- csoport készítette elő. Az eredeti szövegek megjelentetése után 1972-ben kiadják a szövegek először angol, majd francia nyelvű fordítósát Mit is tartalmaznak ezek az értékes kéziratok? A gnosztikusok közel-keleti misztikus szektájának hagyományaként maradtak ránk. A gnosztikusok azt állították, hogy megtalálták a lét titkainak megismeréséhez vezető utat állomására, elvárják, hogy vezényeljen zenekarokat, megnézze a ‘nevezetességeket. Eközben technikusai a hangversenyteremben már szerelik,a bonyolult technikai berendezéseket, s nemsokára megérkezik maga Bécaud is, hogy személyesen beállítsa a fényszórókat, megvizsgálja a zongorát és a széket. Háromtól hétig próbál A próba szünetében hozat magának egy gulyáslevest, vagy néha beefsteaket Rendszerint mást nem is eszik. Húsz éve egyfolytában mélykék öltönyben lép fel fekete-fehér pettyes nyakkendővel Nem titkolja, hogy babonás, ugyanilyen öltönyt viselt első párizsi fellépésén is, igaz ugyan, hogy az akkori öltözék még nem selyemből készült. Minden fellépés előtt tébolyitóan ideges is előadás után is csak órák múlva tud lazítani idegfeszültségén. Ma is ugyanúgy drukkol mint a kezdet kezdetén, nehogy olyasmi történjék vele, mint Hamburgban, ahol a nadrágja elrepedt, vagy Olaszországban, ahol beleesett a zenekarba. Előfordult már az is, hogy egyszer egy nő a nézőtéren kiabálni kezdett, hogy jobban énekel, mint 6. A művész csak úgy tudta megmenteni a helyzetet, hogy az ordibáló nőt felinvitálta a színpadra és maga kísérte énekét. Miközben a nézőtér csak úgy harsogott a nevetéstől. Az igazi lidércnyomás azonban Münchenben érte utói, amikor is a színpadon állva hirtelen csődöt mondott a hangja. Ekkor elnézést kért a nézőktől, s a színfalak mögött, rendhagyó módon, szivarral, cigarettával, whiskyvel kúrálta magát, ami még mindig használt. Akkor is csak arra gondolt, hogy nem szabad elveszítenie a fejét. A mő'Uxer bevált, s miután visszatért a szfrcpodr-i, ugyanúgy döngette a zongorát és év*Jselr, mint a malőr előtt. " rodukcióiba minden energiáját beleadja, mert sikert másként nem lehet elérni. Sokan bizonyára azt hiszik, hogy ez a fekete hajú, kedves arcú énekes, minden idejét szebbnél szebb nők társaságában tölti. Holott Bécaud számára az éneklés és a siker fontosabb, mint a nők. ö is tudja, hogy a siker ára a fegyelmezett élet, s a fegyelmezett munka. Egyébként jellemzésül csupán annyit, már sokszor megkérdezték tőle, mi a vágya: „Aludni, csak egyszer egy napot átaludni.”' <-+) Napok óta marcango a bűntudat: gyilkol vagyok-e, vagy csak < sors könyvében vol megírva az fi szömyi vége? Most én len nék-e az 6 helyében míg most én olvasón az ő helyében lejfájt adatait. Megöltem-e avagy csak véletler baleset? Kérdések ét megint kérdések, amelyekre a választ képtelen vagyok megtalálni: gyilkoltam-e, vagy csak önvédelemből öltem, azaz egyiket sem tettem, hanem a tettes a véletlen volt? — Parancsoljon ' — mondta Kajevác Brúnó a Hivatal utcára nyíló csapóajtónál. — ó nem, csak fin után — mondtam erre én szerényen, mert kora ifjúságom óta mindig tudtam, hogy ha én engedek valakit előre, akkor abba én rúghatok bele hátulról esetleg, de ő így nem tud belém rúgni hátulról biztosan. Fogtam hát a csapóajtót és elegáns, a spanyol grandoktól é$ XIV. . jeváe Brúnó. Ha magú • annyira jól nevelt és ,, illedelmes ember, ák- i kor legyen olyan ud- varies, hogy először én , lehessek udvarias ma- gához ... Tehát, pa- i rancsoljont — liheg• tem vörösödé arccal, mert a csapóajtó... szóval, az ajtó gomb• ja... egyszóval, majd | kiszakadtak már az uj- t jaim. 1 Kajevác Brúnót ' szemmel láthatóan ■ meglepte logikám ®i- ' lágossága és 7 jetke- zetessége, az a köny■ nyed szellemi elegan- j cia, ahogyan és amivel hivatkoztam az 6 ille- ’ delmet lényének udva■ rias magatartására. ■ Aztán a dögnek felcsillant a szeme: — Drága, aranyos
