Népújság, 1972. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-18 / 14. szám
Az illusztráció mestere a Műcsarnokban Reich Károly kiállításáról ' Pénteken, január H-én nyílt meg a Műcsarnok ka mg^atermében Reich Károly Kossuth- és Munkácsy-díja* grafikusművész kiállítása *«toly január végéig tekinthető meg. Az I9fi4-es Dürer term, tárlata éta, amely nnjlto sikerrel /.árult, na gyón vártuk már, hogy újból láthassuk mesteri gráf) kúit u kiállítótermekben is Mert alkotásaival kiállítás nélkül ír találkozunk ugyan nap mint nap a könyvek lapjain, de a közvetlen találkozás, a nyomdatechnika közbeiktatását kiküszöbölő tárlat mégis meghittebb, bensőségesebb, s talán éppen ezért teljesebb képet mutat a művész egyinéségé- ről, alkotómódszeréről, munkásságáról. Olyan művész munkáival állunk Itt szemben, akinek alkotásait kiállítások nélkül is ismeri az ország apraja- ■ nagyja, Hiszen nem egyszerű grafikus: ó magát illusztrátornak vallja. S ezt nem szerénységből teszi, nem azért hogy ezzel saját munkájának jelentőségét csökkentse. Sőt! Ezzel azt szeretné elérni. hogy végre elismerjék, hogy az illusztrálás nem csajt egyféle rajzolás. Több annál, Műfaj, Céljai között mégsem ez az elsődleges, óbban foglalkoztatja az, .he©' az embereket tanítsa, .'.ívelje, szórakoztassa, miiént a könyv. Munkáival <■ nnak akar szerves részévé v Ini, abba beleolvadni. Eszközei ugyanazok, mint 1 úrmely grafikusnak: a pa - ■>ír, s a ceruza. S ha leül rai/olni, mégsem úgy teszi, mint egy „szabad-grafikus". Témát nem az „ihlető múzsa” sugall — az adott. Adott a művel, amely előtte fekszik, szavaival. mondataival, gondolataival. Nincs szüksége belső tépelődésre, amíg alkotni kezd. Ez nem azt jelenti azonban, hogy igaztalannak tartja, lie valaki úgy dolgozik. Csak örül annak, hogy neki nincs szüksége rá. Alkotás közben eggyé kell válni az íróval, hiszen annak megírt gondolatait keit átültetni a kép nj elvére. De egynek kell lennie a jövendő olvasóval is. 1T tn neki beszél, neki tolnia ol. Három szemlélet ötvöződik ezért rajzain — az íróé, a/. $ olvasóé és sajátja — s csak§ áz a teljes őszinteség, ami ^ rá annyira jellemző, lehet ^ biztosítéka, hogy tevékenység ge mindhárom igénynek ele- ^ get téve, eredményes lesz. s Mert az őszinteség'rá éppen ^ olyan jellemző, mint a fö-$ lényes technikai biztonság. a ^ grafikusok mesteri fogásai ríak tökéletes ismerete. Ra.i * $ zajról, illusztrációiról azonban nem csak mesterségbe:* 1, nagyságát olvadhatjuk le, de erezzük rajta az emberi hozzáállást is, képeiben él égés/ világa. Reich világa: a sze retet világa, s így minden ami szép és jó, alkotóeleme, dy bármi, ami durva vas? közönséges, hazug vagy sértő, nem tartozhat bele. hoz készített karcok mellett sorakoznak a népek meséihez készült színes illusztrációi. Zelk Zoltán verseit illusztráló munkái a kiállított Lapok legszebbjei közé tartoznak. A művész az Éneitek énekéhez alkotott grafikáit Is bemutatja, melyekben példamutatóan torrasztja egységkai felkészültségének tökéletességét, sokoldalúságát. Jól ismert, önálló kiadva nyal, A két sörényei, és y Variációk, amelyek a kiáili tason is láthatók, s amelyek rajzaihoz Nagy László, Illet ve Devecseri Gábor írt verset, azt mutatják, hogy rajA „leblattolt" Moliere Hihető-e a hihetetlen ? Fehéren „fekete város" Ha jól tudom — szégyellem bizonytalan zenei műveltségem — „igazi” magyar kifejezéssel azt nevezik le- blattolásnak, amikpr valaki egyből, egyszeri ránézésre le- énekli. vagy lejátssza a kottát, Nagy rutin, megfelelő rátermettség és azonnali ráérző készség kelletik ahhoz, hogy az ilyesfajta „leblatlo- lás”, ami ugyan több mint a rögtönzés, de kevesebb mint a legrövidebb felkészülés is — nos, hogy az ilyen leblat- tolás megfelelő hatást: is teremtsen. Az volt az érzésem, hogy az Egri István rendezte, kétségtelenül újszerű hatású televíziós játék, A képzelt beteg, ilyen „blattolt” előadás volt. Pontosabban: ilyen hatást kellett! Kedves, könnyed rögtönzésnek, amelyet valami komor tragédia két felvonása közti szünetben, afféle önmaguk szórakoztató lótéka formán derültek végig maguk a színészek és színésznek is. Igaz. így kevésbé volt részletező, kritikai erejű e játék, de pergőbb és könnyedebb mindenképpen. Sztankay István a „blatto lásban" külön is'kiemelkedik remek rögtönző (?) erejével, a jól játszó , és karikírozu együttesből, A hihetetlen is hihető, ha hitelesen adják elő. Ezt a kétségtelen közhelyet. ám mégis alapigazságot formázza a Solohov-novellák nyomán filmre írt Doni elbeszélés. Azazhogy énnek az alapigazságnak a másik oldalát — u hihető is hihetetlenné válik, ha azt rosszul csinálják. S úgy érzem, Felytn, a rendező nem csinálta jól ezt Lap Belelt—üevecserl „Varldciák"-M’oól. Reich nevével képzeletünkben összefonódott' a szeretet. Hiszen ez, az egyéniségből és munkáiból egyaránt sugárzó, mindent bi*- tűltő tiszta érzés a ma©’a- rázata, hogy Reich P'-'szt- •ráclóit a világirodalom bármely alkotása mellett helyénvalónak érezzük. Jelenlegi kiállítása is ezt. reprezentálja, bemutatva, hogy az ő műveivel találkozhatunk, ha gyermekme- séket lapozunk, vagy Shakespeare örök darabjait élvezzük. A windsori víg nökbe az archaikus — az irodalmi emlék légkörén ez illő —, s a modem a mai emberhez szóló — stílus jegyeit. S bár a művész elsősorban illusztrátor, a tárlaton mégis találkozhatunk néhány önálló grafikájával is. Ezek éltesen bizonyítják, hogy a művész nem azért vállalja az irodalmi művek szolgálatát, mert önmagának nem tud témát találni: éppen egyik Ilyen lapja, az őszi ünnep az, amely talán leginkább bizonyítja graft. zaiban olyan élet lüktet, amely más művészt is alkotásra ösztönöz. Érthető, hogy a kiadók állandóan foglal- koztatják a művészt, aki nagy fantáziával minden képen Új és Új rajzi ötletekkel, teljes odaadással Illusztrálj* a könyveket.. Erről ő így vall:. „Szeretem szép mes- térségemet, r. mmdig örömet adót, amely engedi remél- nem, hogy kapott képességemmel jó ügyet szolgálok. Cliikán Bálint KQPAg-HEm Qäma 101Z. január ÍR., kedd Kopra a tavasz közepén váratlan örökséghez jutott. Háromszázhúsz tehermentes négyszögöl kizárólagos gazdája lett. Itt, M. kézségben, alig húsz kilométerre a fővárostól. A hivatalos értesítés- , ben az állott, hogy az örökölt ingatlanon víkendház is van. A‘fiatal újságíró, aki soha semmiféle birtokkal nem rendelkezett, elvesztette a fejét az örömtől. Telektulajdonos lett’ És nyaraló is van fajta! És háromszázhúsz négyszögöt! Valóságos uradalom. Hisz a főszerkesztőnek js csak nyolcvan négyszögöle van Szentendrén! Ráadásul az övé valami hegynek a tetején fekszik! Élénk fantáziával nyomban el is képzelte, milyen lehet. Körös-körül kőlábazatai vaskerítés, zöldre festve. Amint beér az ember a kapun, álomszép kertbe kerül. Árnyas lugas vezet a kicsiny, de modern, a technika minden vívmányával felszerelt, lapos tetejű nyaralóhoz. Hátul gyümölcsös, parányi úszómedence. Meg minden. Az még hagyján. hogy ennyire elragadta a. te A végzetes hibát azzal e..vbekötött vadam avatoún népségre. Vendégeket hívott a telkére, mielőtt egyszer is látta volna! A kirándulás jól indult, pompás társaság gyűlt össze. Csupa fiatal. Nyolcán. Fele fíű, fele lány. Gitta is eljött: pedig egyáltalán nem ígérte biztosra. A kényes, finom, előkelő, gyönyörűszép Gitta! Ettől Koprának olyan jó kedve kerekedett, hogy végigbolondozta az egész utat. Tudniillik szerelmes volt a manökenbe! Ragyogó hangulatban kászálódtak le az autóbuszról M.-ben. dalolva, nevetgélve meneteltek a Szakács-rétig. Ott Kopra Tibor egy rettentően kövér bácsitól, aki lajtosszekeret hajtott, megérdeklődte az útirányt. Aztán gyerünk, megrohamozták az Árkos utcát. Hát igen, mire porosán, lihegve, felhorzsolt lábszárral a kompánia felért a csúcsra, mintha csökkent volna kissé a kezdeti mámor. A daloló kedv mindenesetre elszállt. De amint egy kicsit kifújták magukat és körülnéztek, megújult a lelkes hangulat. Micsoda elragadó kilátás! Körös-körül csupa hegy! És milyen mókás a falu, odalent a völgyben! Akkorák a piros tetős házalt, mint egy-egy gyufásskatulya! A levegő! Érzitek ezt a levegőt?! Hamm! Hisz ezt valósággal harapni lehet! És milyen vadregénye3 itt minden! Ott a filmet: a csak időben együtt Játszódó novellák ősz- szeíűzése erőlteietté vált és időt sem adott arra, hogy a cselekmény valamelyik szálát, valóban a fő szálnak tekinthessük, mert s ezt dolgozta ki a rendező művészi és elhitető erővel. Hiába volt Sibatok alakjában . és Szabó Gyula szinkronjával ahol módja nyílt rá. jó alakítás Juvgenyij Leonov gép-, puskása — az atmoszféra ■ teremtésre, az epizódok és az epizodisták ábrázolására már sem az erőből, sem az időből nem tellett. Kár. Nagy lehetőség halasztódott így el. Fehéren, feketén, azazhogy könyvben — esküszöm, így emlékezem —• nem is volt ennyire érdekes és Izgalmas és változatos és korkifejezó Mikszáth regénye Lőcséről. Zstirzs Éva gazdag cselekményvezetéssel, minden gondolatot, mondatot, tálán még vesszőt és pontot is » kép nyelvére váltott, fel. De ném statikus képpé, nem holmi ólszimbólumok kifejezőjévé — hanem cselekményben gazdag és mindig változó képpé Zsurjss Éva tudja azt. amit minden bizonnyal rruts rendező is-tud. legfeljebb néhány közülük szagyell: az aradé es látványos cselekmény aligha árt a művészi mondandónak. Iguz: eddig még mlndösz- s/.e három folytatás „múlt” el A fekete városból —, de az három óra volt, S három óra alapján talán már nem tűnik elhamarkodottnak a megállapítás:' örömmel és Jóérzéssel várjuk a vasárnap esti következő órát r sikeres sorozatból. üyurkó G«5*» i meg egy csapat kecske! Nézzétek, milyen aranyosak! A főváros falai közül kiszabadult ember boldog izgalmával folytatták az utat, hogy most-már a helyszín- rajz alapján kinyomozzák Kopra Tibinek, ennek a sze- rencsefiának a birodalmát. Az lesz mindennek a teteje! És ekkor — kínos csalódás! Az örökséget megszemlélni és megborzadni tőle — egy pillanat műve volt. A legrondább hely ezen a vidéken! Merj: mit ér a nagyszerű panoráma, a tiszta, friss levegő, ha maga a telek sivár kőfuilmaz, itt-ott némi gizgazzal, szúrós, tüskés bokorral?! Még; csak bekerítve sincs. Az á bizonyos hétvégi ház pedig — ócska, rozoga, düledező sufni. Se ajtaja, se ablaka. Csak lógó, rozsdás zsanérok jelzik, hogy valamikor, ilyesmikkel is rendelkezett. Bent — szemét, por, mindenféle kacat. A faiak korhadó deszkái között átfütyül a szél, a tetőből is — mint valami halcsontváz — már csak a lécek marád- tak meg. És bánatosan len, gedező kátránypapír-foszlá- nyok. Körös-körül a telek földjén, ahol az esővíz utat mosott magának, másfél ásónyomnyi mélységben már kilátszik a bazalt alapzat. [ Nem kell Hozzá szakember, a lajkus is látja: nemhogy í igazi gyümölcsfákat nem le- ' hét ide telepíteni, még talán törpe barackost sem bír el a í talaj. Villanyvezeték közel- távol sehol, (jgy kulacs vízért * is a szomszédba, vagy két- száz méterre kell zarándo- 1 kölni. Oda, ahol, egy koszlott £ falú viskó előtt áll valami s kerekes kút. r Röviden. és a társaság I leggyakoribb kifejezésével: ! ciki a köbön. Hát most ho- 1 gyan tovább? Mert ezen a í híres háromszázhúsz négy- t szögölön jóformán még arra sincs megfelelő hely. hogy * magukkal cipelt pokrócokat leterítsék, kipihenjék a hegymászás fáradalmait. vidám avató ünnepségre hívott vendegek összenéztek. Sajnálkozás, tanácsi a lanság, pici káröröm, bosszúság, zavar ült a szemekben. A kör- szakállas Gaál Feri. egyéb ként harmadik rendező-asz- szisz.tens a tévében,• megpróbálta feloldani a nvo- mottá vált közhangulatot. Korholy képpel előrelépett, megköszörül te a torkát és formás kis szónoklatot ka- nyarított ki. Gratulált Koprának. aki Fortuna kegyeltje, aki olyan birtokot öröW költ, amely mellett a schőiH brunni és a versailles-i park — falusi kaszáló. A házigazdát a dolovai nábobhoz hasonlította, Jókai új földesurához, Dáriuszhoz. es minden jobb módú emberhez, aki eszébe jutott az irodalomból és a világtörténelemből. Végül felkérte, jelöljön ki számukra valami alkalmas helyet, ahol sza- lonnasütési célzattal tábortüzet gyújthatnának anélkül, hogy veszélyeztetnék * park csodálatos páváit, szelíd őzeit, dísznövényeit, vagy a hengerelt pázsitot. Gaál elérte a célját, előbb csak páran kuncogtak, végül általánossá vált a jóízű nevetés. Fiatalok voltak, egészségesek, egymás társaságában talán még egy úszó jégtáblán is kellemesén érezték volna magukat. A sors tehát lehetőséget adott Kopra Tibornak, hogy kimásszon n kínos helyzetből. Együtt kacag a többiekkel és rendben van minden. (Folytatjuk) Szusszanásnyi időre itt is megpihen. Letelepedik egy kiugró kőtömbre, tenyerét dörzsölgeti; megnyomta a bőrönd fogantyúja. Aztán feláll, nyújtózik, megropogtatja a derekát. Már s’zode- lözködne ismét, amikor eszébe villan egy ötlet. Nem valami bátor ötlet, de talán segít. Leakasztja a nyakából az oldalzsákol, ■; a pántot a nadrágszíj alatt áthúzva, hátul a derekára kötözi. Így folytatja az útját. Az oldal- zsák minden lépésnél odacsapódik a csípőiéhez. Ettől a hangulata már némiképp derűsebb, mint korábban volt. Nem szégyen, ha az ember fél valakitől, vagy valamitől. Kiváltképp, ha ez a félelem &o’és,z sere? szornorú 1 n tataion alapszik. Haso^" esetben minden ember, akinek csöpp sütnivalója van, megteszi a szükséges előkészületeket. Hogyha már a bántalom elkerülhetetlen, csökkentse, amennyire lehet. Kopra Tibornak is veszélyben forog a testi épsége. És ez a veszély olyan mértekben nő ahogyan hősünk közeledik a Kopasz-hegy tetejéhez. Ez a fura ügy csak a tör- iőneti előzmények ismerőiében válhat érthetővéKulturális hírek Hétfőn végétért a hatodik Miskolci Országos Grafikai Biennálé, a Miskolci Galéria termeiben Budapesten valamint a különböző művésztelepeken és az ország más részein csaknem nyolcvan grafikus kétszúznyolcvan alkotását mutatták be. Ezúttal először külföldi művészek vs bemutatkoztak a lengyelországi krakkói terület húsz grafikusművésze nyoldvan- nyolc alkotását állították ki. A zsűri határozata alapján az idei biennálé nagydíját Würtz Aclám nyerte, aki a hagyományoknak megfelelően az 1973-ban megtartandó biennalen önálló tárlattal szerepel. ★ Szerdán délelőtt 11 órakoi kerül sor Karinthy Frigye- síi emlékének avatására, a Mező Imre úti temetőben. A Fővárosi Tanács által adományozott síremlék Borsoí Miklós Kossuth-díjas szobrászművész alkotása. (MTI)
