Népújság, 1971. december (22. évfolyam, 283-307. szám)

1971-12-12 / 293. szám

Tanulás, játék, szórakozás Délután a kollégiumban Egerben, a Benin út jobb oldalán modem vonalú, emeletet: épület emelkedik. A várót egyik új ékessége, a Mezőgazdasági Szakmun­kásképző Intézet kollégiuma. — Szeptemberben, a tan­évnyitóra készült él — mondja kalauzunk, Czeglédi László igazgató, — akkor adta át a Heves megyei Ta­nácsi Építőipari Vállalat va­lamennyiünk megelégedésé­nagyvismyői Szabó Sándor a legbátrabb, ö az osztály KISZ-titkára. —_ Nagyon szeretünk itt lenni — meséli. — Tavaly a szomszédos Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet’ egyik régi, megkopott épü­letében laktunk, elég rossz körülmények között. Az új kollégiummal össze sem le­het hasonlítani. Itt mindé­Készül a dekoráció a KISZ-kongresszusi kiállításra. (Foto: Kiss Béla) ne a korszerű, szép kivitelű épületet. Az iskolát hosszú, zárt fo­lyosó köti összes kodlégium- maL A folyosó két oldalán ízlésesen berendezett klub­szobák, könyvtár, rádió és televízió biztosítja a tanulók szórakozását, kikapcsolódá­sát A folyosóról nyílik a tágas étterem is, melynek falát és mennyezetét egy­más mellé illesztett, lakko­zott falécek borítják. Itt reggeliznek, ebédelnek és va­csoráznak a fiatalok. ' ' A kollégium jelenleg kö- feei háromszáz fiatalnak biz­tosít otthont Szőlész-borász, Zöldség- és gyümölcskertész, dísznövénytermesztő és sütő­ipari szakmunkástanulók laknak itt. Az első, második és harmadik emeleten van­nak a hálőszobák. A folyo­sókon, amerre csak járunk, mindenütt cserepes virágok, az ablakokon függönyök te­szik hangulatossá a kivilágí­tott épület belsejét. Benyitunk az egyik első emeleti szobába. A szemköz­ti ablakon szép panoráma tárul elénk. Jól látni az Ege­det és a Várhegyet, valamint a közeli Hadnagy utcai la­kótelep tóronyházait Négy egymás mögött el­helyezett heverő, beépített szekrényeit,, a falakon képek .és polcok, a linóleumpadlón szőnyegek., A sarokban fo- lyósmosdo. Négy kislány la­kik itt, de közülük most icsak az egyik van a szobá­ban. Könyv fődé hajolva ta­láljuk. — Nehéz a kémia, sok az egyenlet, — mondja Gonda Erzsébet — kissé szomorká­• san. Ezeket tanulom már egy óraja. v ,A hosszú hajú szőke kis­lány Mezőtúrról jött Eger­be i és dísznövénytermesztést tanul. — Már negyedik hónapja itt lakunk az új kollégium­ban, amely kényelmes kö­rülményeket biztosít a tanu­lásra és a szórakozásra. — Milyen kollégiumi ren­dezvényeik vannak? — Szinte a hét minden napján rendezünk valamit. Elsősorban sajtófoglalkozáso­kat az aktuális külpolitikai és belpolitikai eseményekről, azután ismeretterjesztő elő­adásokat is tartunk.- — Legutóbb milyen isme- retterjesztő előadáson vett részt? — Ahol. a serdülőkori kozmetikáról beszélgettünk. — Mivel tölti szabad ide­jét? Mosolyog. — A legszívesebben ver­seket olvasok, Balassi Bá­lint a kedvencem. nünfc megvan, maximális ké­nyelem, a tanuláson kívül sportolási és szórakozási le­hetőség is. — Mit sportol? — Focizni és asztaliteni­szezni szeretek. — Ügy hallottuk, hogyko- rábbass esztergályostanuló volt! — Igen, de az nem ment, a fémek helyett inkább a kenyeret választottam. — Mi a legszebb a sütő­ipari munkában? ' — Az a tudat, hogy egy város, vagy egy község la­kóit mi látjuk él kenyérrel, kiflivel, zsemlével. Nagy fe­lelősséget jelent ez, azután lelkiismeretes munkát, hogy jó legyen a dagasztás, a mi­nőség. A földszinti klubterem­ben, az egyik asztal mellett kivágott újságcikkeket, fény­képeket ragaszt széles kar­ton Lapra egy rövid szőke ha­jú kislány. — A KISZ VIII. bangresz- szusa tiszteletére kiállítást rendezünk — mutat a tab­lókra Murányi Róza, — be­mutatjuk iskolánk KISZ- szervezetét és eddigi ered­ményeinket. Rózsika másodéves, dís2- növénykertész-tanuló. A szakiskola KISZ-titkára és szeptember óta a kollégium diákönkormányzati tanácsá­nak elnöke is. ■— Mit jelent itt a diákön­kormányzat? Magabiztosan válaszol. — Az iskolai demokrácia elmélyítésében nagyon jelen­tős. Havonta értékeljük a kollégiumi közösség tanul­mányi eredményét, a végzett társadalmi munkát, a sport­teljesítményeket és a kultu­rális tevékenységet. Az ered­ményeket pedig minden eme­leti folyosón kifüggesztjük a faliújságra, ahol mindenki látja, hogy mit, hol kell ja­vítani. Így a tamulótársak még jobban segítik, ösztön­zik egymást a kedvezőbb eredmények elérésére. Csak pár őrát töltöttünk az Egri Mezőgazdasági Szak­munkásképző Intézet új kol­légiumában, de ez idő alatt is meggyőződtünk arról, hogy mind a tanulásban, mind a szórakozásban kedvező felté­teleket biztosítanak a fiata­loknak. Érdemes tehát ide jelentkezni... Mentesz Károly Rokonlátogatáson hí. Halászok között AZT KÉRDEZTÜK bará­taink, akarunk-e találkozni a múlttal? A Gsud-tó egyik szigetéri, a Határ-szigeten él egy, kis népcsoport, amely kivételesen, híven, megőrizte az ősök szokásait. Az orosz ősökét. A Határ-sziget évezrede­ken át lakatlan volt. A Bej- pusz vize hol elöntötte, hol náddal takarta be, hol ki­mosta a bamásfekete tőze­get És egyszer — talán 400 éve —, rátaláltak az orosz szegénylegények, a cár! csendőrség elől menekülő el­ítéltek. A szökevények, a „raszkolnyikok” megteleped­tek. A keleti, az orosz part félé nem hajózhattak,, inkább a távolabbi, a nyugati, az észt partra. Innen nősültek, így keveredtek az észtekkel, de híven őrizték az orosz szokásokat. Csud, vagy aíiogyan itt ne­vezik, Pejpusz-tó a magyar tengernél éppen hatszor na­gyobb; 3600 négyzetkilomé­ter területű. Átlagos mélysé­ge 4—7 méter, a déli teknő- ben valamivel mélyebb. A Csud-tó déli teknőjében hajóztunk motorosunkkal, Űticélunk a Határ-sziget. Valóban határ: az Észt ás az Orosz Köztársaság határa. A szigetet körbe ölelő nád- tengerben nehezen találtuk meg a csatorna bejáratát. Mesterséges csatorna, mere­dek tőzegfal között vezet a sziget belsejébe — a kikötő­höz, a halraktárthoz, az olaj­tartályokhoz, ahol a motor­csónakok tankolnak — a két falu közé. Mert a Határ-szigeten két falu közössége él: Piiri & Saare a faluk neve. Valami­kor — a század elején —, még 150 faházból állt egy- egy község, most összesen ha 120 házat számlálnak együt­tesen. Még 1924-ben tűzvész pusztította el a többit. A ki­kötőből gyalogoltunk a fa­luba, egy kisfiú, szaladt elénk. Tízéves forma és mint ké­Elég-e csupán fő gazdának lenni? m. másodéves sütőipari szakmunkástanulók közül, a Az elmúlt évtizedben — hasonlóan az országos kép­hez — hatalmas változások zajlottak le megyénk me­zőgazdaságában. Kialakul- ■ tak a nagyüzemi gazdálko­dás feltételei, ma már kel­lő nagyságúak az üzemi mé­retek, modem gépek és esz­közök segítik a termelést. Egyes ágazatokban ‘erőtelje­sen kibontakozik az iparsze­rű termelés, mint. például a sertéstenyésztésnél. Felvetődik a kérdés, hogy a gazdasági fejlődéssel pár­huzamosan kellő mértékben változott-e a termelőszövet­kezetek vezetőinek szemléle­te, elég-e manapság, ha csu­pán jó gazda valaki? A kérdésre nem könnyű válaszolni. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a szö­vetkezeti "vezetők jelentős része megfelel a ■ mai kor követelményeinek, azonban az is tény, hogy nagyon sokszor hatnak még ma is olyan szemléleti maradvá­nyok, amelyek nemhogy se­gítenék. de egyenesen gátol­ják a fejlődést. A közelmúltban például a hevesi járás gazdasági ve­zetőinek aktívaértekezletén a gabonatermesztésről is szó esett. A járás adottságai nagyjából közepesnek mond­hatók, s mégis, a gabonater­mesztés átlagai elég gyen­gék. Az okok elemzése során felszínre került, hogy akad­nak például olyan ffazdasá- gok, amelyek néhány éve nem vásároltak gabonavető- magvat. hanem a saját ter­mésükből vetettek. Felesle­ges bizonyítani, hogy az ilyen takarékoskodás mi­lyen kedvezőtlen eredmé­nyeket szül. Ez á példa is bizonyítja, hogy néhány gaz­daságban a vezetők — a nagyüzemi szemlélet hiányá­ban — éppen azokkal az anyagokkal, eszközökkel ta­karékoskodnak, melyekkel elősegíthetnék a nagyobb ho­zamokat, S ezáltal termé­szetesen a nagyobb bevételt. Sajnos, sorolhatnánk (tovább a példákat — nerii egyesei­ben történt már meg az is, hogy a termelőszövetkeze­tek éppen a takarékosságra hivatkozva lemondták mű­trágya-megrendeléseiket. Az elmúlt években nagyon sokszor esett szó a közgaz­dasági szemléletről. Való­ban, ma már alig lehetsé­ges jól gazdálkodni anélkül, hogy a vezetők ne számol­nák: mit és hogyan érdemes termelni. Mégis, azt lehet elmondani, hogy“ a gazdasá­gok jelentős részéiben még ma sem folynak olyan elem­ző számítások, * amelyek még biztonságosabbá, haté­konyabbá tennék a gazdál­kodást. Számításokat termé­szetesen mindenhol végez­nek, csak sajnos, nem biz­tos, hogy ezek a számítások a valóságot- hűen tükrözik. Jelenleg megyénk termelő- szövetkezeteiben alig-álig akad képzett üzemgazdász. Nem csupán azért, mert ke­vés akad belőlük, hanem azért is, mert nem }s na­gyon igénylik a munkáju­kat. Volt már olyan eset, hogy az üzemgazdászt egy idő után más beosztásba he­lyezték, mondván, hogy ott haszonosabb munkát végez. Nem szülcséges azt sem bi­zonyítani, hogy ahol az alap­vető közgazdasági elemzé­sekre sem fordítanak kellő t gondot, ott aligha képzelhe­tő el magas szintű gazdálko­dás. A termelőszövetkezeti ve­zetők sokszor hivatkoznak arra. hogy azért vannak ne­héz helyzetben, mert kévé? az anyagi erő, nem szívesen végez a tagság nehéz fizikai munkát, kevés a jó gép, nem ösztönöznek kellőképpen a szabályozók. Bizonyára sok igazság van ebben. De az is biztos, hogy ném minden esetben lehet a fenti okok­kal magyarázná a gyengébb eredményeket. A megalapo­zottság nélküli beruházások, a helytelen műtrágya-fel­használás, az elemzések hiánya — elsősorban nem anyagi jellegű kérdés. Mint ahogy az sem, hogy az idén nyáron például a termelő­szövetkezeti öntözőbereride- zéseket álig-alig használták. Nem vitás, hogy az anya­gi lehetőségek, a közgazda- sági környezet behatárolja a gazdálkodást. Akármilyen jő és képzett vezető is legyen valaki, nem tud csodákat csinálni, ha nincsenek meg a kellő feltételek. De az is biztos, hogy ma már egy szövetkezeti vezetőnek nem elég csupán a hagyományo­san értelmezett jó gazdának lennie. Nem elég, ha min­dennap kijár • a határba, mindent aprólékosan ellen­őriz. Mindez hiába, sőt azt is mondhatnánk, hogy fe- lesléges, ha nincs korszerű nagyüzemi szemlélete, nem látja át az egész gazdaságot, nem ismeri a modem tech­nikát. Lassan a végéhez közele­dik az év, a szövetkezetek a zárszámadásra készülnék. Nem titok, hogy megyénk néhány gazdasága nehéz helyzetben van, pénzügyi nehézségekkel küzd. A fel­mérések maidnem minden­hol arra utalnak, hogy az objektív okok mellett sok szubjektív elem is közreját­szott a gyengébb eredmé­nyek kialakulásában. Mindez azt bizonyítja, hogy a veze­tőknek korszerű szemléletet szükséges kialakítaniuk, mert a helytelen szemléleti ma­radványok végső soron fo­rintokban jelentkeznek. Kaposi Levente sőbb ssaegtudtuk, Jurijnak hívták. — Anyukáin azért küldött, hogy keressem meg az ide­geneket a szigeten és vigyem hozzánk. így kerültünk Vaszilij Tromiimovics Kobülkin la­kásába. Belépő, előszoba, jobbra nyílik a nagyszoba, balra az istálló. Vaszildj Tromiimovics va­lóságos fogadást adott ma­gyar vendégei tiszteletére. Igazi orosz fogadást. De még így sem pontos: ó-orosz fo­gadást, ó-szlávot. % Orosz szokás szerint teát ittunk először. Szamovárban főzték. Szánkba vettük a cuk­rot, úgy szűrtük át rajta a teát. Nem akármilyen cukor volt. Maguk főzik a teához. Kissé barnás, égetett ízű, tej­jel vegyített. Tányérban szik­kadt, darabokra tört. így te­ázás közben beszélgetni, ez is az ősök szokása. HALLAL KÍNÁLTAK a tea után; szálka nélküli, főtt hallal. „Most fogtuk — biztat­tak bennünket; reggel még a Pejpuszban úszkáltak!” Az­tán füstölt, majd sózott, olaj­ban párolt hal következett és végül sajnálkozás, hogy nem tudtuk valamennyit, amúgy magyarosam végigkóstolmi. A halhoz vízben főtt, egészben, tálalt burgonya. Eiz így szokás. És fekete ke­nyér. Rozskenyér, kellemes ízű, vékonyra szeletelt A Határ-sziget halászok la­kóhelye. A parton, van a Le­nin Kolhoz, annak egyik üzemegysége a sziget, és az üzemegység vezetője Vaszilij Tromf imovics, vendéglátó gazdánk. A szamovárban villany for­ralta a vizet A szobában, ahol ültünk, rekamié, nagy és kényelmes fotelek, a leg­újabb típusú televíziókészü­lék, áramerősség-szabályozó­val (gyakori az ingadozás, a tó medrében, víz alatti ká­belen jön. ide az áram a hat kilométerre levő, keleti part­ról.) Rendszerese® közlekedik Tartu és a Hatá*«sziget kö­zött a „Rakéta”, a szárnyas­hajó. Naponta hozza a pos­tát, az élelmiszert. Ha „be­áll” a Csud-tó vize, akkor repülőgép jár. Hetenként kétszer száll le a 12 szemé­lyes gép a szigetre. Csupán akkora sima terepet találták a mocsaras szigetem, ameny­syi éppen elegendő a lessál láshoz. Küzdelmes az élet a szi­geten még ma is. Amikor az idő engedi, a csónakok ingajáratban, közle­kednek a Nagy Föld és a sziget között. A partról hoz­zák a tűzifát. Két méter ma­gasra is felrakják a hatalmas hasábokat. A fatüzelésű kan­dallók télen azután mohán falják a ropogva égő fát. Közlekedési eszközük a ke­rékpár, traktor (egy van a szigetem), meg a tűzoltóautó. Különben gyalogszerrel róják á mély, süppedős talajú uta­kat. Utak? Mikor, merre en­gedi az embert a szél, a víz, a torzsok között alattomosan meglapuló mocsár. Jó néhányan. megtartották őseik vallását is. Nem a pra­voszlávot (ilyen, is van.), de az ó-szlávot. Papjuk, KiriS Alekszejevics Szmimov, ho6Z- szú szaíkállat visel (mint va­lamennyi ó-szláv hitű a szi­geten) és hosszú, tógasaarű kabátot. Meghajol felénk: „Mivel lehetek á szolgála­tukra?” Ezzel a mozdulattal szól az istenéhez is. Aztán bevezet a templomba. Tudja, hogy „pogányok” vagyunk, ezért előre megy és szót vált a „magasságossal”, valószí­nűleg az érdekünkben. Az ikonok nagyon értéke­sek. Több száz éves, nem fa­kuló festékkel festett képek. Mutatja a bibliáját Iniciá­lás, ó-szláv írás. Titokzatos jelek a szöveg alatt: a kotta, ahogyan a szöveget énekelni kélL Ezt már csak ő érti messze a vidéken. Az ó-hitűek, a pravoszlá­vok és a lutheránusok külön temetkeznek, külön templo­mot emeltek, de egy vízből, a Pejpuszból élnek valameny- nyien. A kikötőben feltámadt & szél. Most kellemes, de té­len bizony csípős. Alaposam kipirulhatnak a Piiri-i, Saa- re-i emberek, mire a jég há­tán kiérnek a partra, a Nagy Földre, hogy bevásárolja­nak... így élnek, évszázadok óta, de egyre kevesebben. A fia­talok felülnek a „Rakétára” és csak vakációra jönnek meg. CSALÁDOT már a Nagy Földöm alapítanak. Csaba—Gáidonyi (VÉGE) „Heves megye Tanácsánál) Közlönye” a megyei tanács végrehajtó bizottságának hivatalos lapja havonként jelenik meg és tartalmazza a megyei tanács rendeletéit és határoza­tait, <a végrehajtó bizottság széles, körű nyilvánosságot igénylő rendelkezéseit, A Közlönyt a nem tanácsi szervek, vállalatok, in­tézmények és állampolgárok is megrendelhetik, .élőfizetéses rendszerben, évi 60 forint előfizetési dij ellenében. Az előfizetésre vonatkozó igényt a megyei tanács vb titkárság szervezési osztályához (Éger, Kossuth Lajog u„ 9 sz.) kell bejelentem. Az 1971. december 20-lg beérkező megrendelések esetében a kiküldött befizetési lapon történő előfizetés ntán a Közlönyt 1972. januártól, az előfizetők rendszeresen meg­kap ják.

Next

/
Thumbnails
Contents