Népújság, 1971. december (22. évfolyam, 283-307. szám)

1971-12-09 / 290. szám

Mire szabad a szombat? „Oz idg rendkívül drága költekezés” Kisfilmen a füzesabonyi repülőparádé A NÉPMŰVELŐKET két­szer csapta be a szabad szom­bat. Először: amikor hittek benne. Másodszor: amikor már nem hittek benne. Nem egészen az ő bűnük. Az élet és néhány szocioló­gus ludas ebben. A szabad szombatok ugyanis nem hoz­tak telt házat a közművelő­dés számára: mire a ténye­ket számbavevő szociológu­sok ki jelentetlek: a kulturá­lis nyereség — nulla. Am a szociológusok arra voltak kíváncsiak: Mi van? Az emberformálás hivatását vélialó népművelőnek vi­szont azt kell kérdeznie: Mi lesz? ... Csak így tud ma — a HOL­NAP kezére dolgozni. Nos, hamarosan kiderült, hogy a szociológusok a jelen­ségben — a lényeget keres­ték. A tényekből — a ten­nivalókat „olvasták” ki. És megfogalmazódott a művelődéspolitikai elv e té­mában: Meg kell tanítanunk az embereket a szabad idő hasznos eltöltésére! Kétségtelen, sziszifuszi munkát jelentő hétköznapi tennivaló. Ám társadalmi ha­tásában történelmi hordere­jű. ★ „Az idő rendkívül drága költekezés” — mondta egy ókori görög bölcs. S mi. akik a vékonyerszényű idővel köl­tekezünk, naponta tapasztal­juk. Drága, mert az idő az em­beri teremtőerő, a társadalmi teremtőerő kategóriája. Nem kevésbé drága a szabad idő, melyet Marx „az egyén tel­jes fejlődésére szolgáló idő­nek” tart. Témánk ezúttal éppen az: hogy „költekezünk” a meg- rövekedett szabad idővel? Hát, pazarlóan! A válasz ta­lán meghökkentő: azért pa­zarlón, mert pénzünket gya­rapítjuk általa — nem ön­magunkat! Nem a magunk személyiségét, képességét, tu­dását, energiakészletét. A szociológusok megállapí­tásai nem hízelgőek. Kimu­tatták például, hogy 1969-ben 1 millió 460 ezer ember túl­órázott, többségük éppen a szabad szombaton. Követke­zésképpen nem arra „szabad” amire hivatott lenne. Nem több tudást, több alkotóener­giát szül — csupán több jö­vedelmet! Máris adva a feladat: a szabad időt tartozunk felsza­badítani a pusztán formális szabadság alól, hogy mind az egyén, mind a közösség szá­mára hasznos idővé változ­zon! Hogyan ? A SZABAD IDŐ kategóri­áján belül Marx megkülön­böztette a szabad időt és a termékeny időt. Erre kérdez rá A szocialista kultúra prob­lémái című könyvében Her­mann István: Hogyan válhat a szabad idő termékeny idő­vé? És válasza a következő: „Csak akkor, ha a társadal­mi termelési folyamat és a . társadalom egész szerkezete, belső szervezettsége lehetővé teszi, hogy a szabad idő ne elidegenített szükségletek ki­elégítésére szolgáló idő le­gyen, hanem valóban a ma­gasabb rendű tevékenység számára szolgáló idő, amely más emberré változtatja a személyiséget, aki aztán meg­újult emberként kerül visz- sza a termelési folyamatba.” Vagyis a szabad idő meta­morfózisát (átváltozását) sür­geti. Mindez azon múlik, miként „költekezünk” szabad időnk­kel. Mert lehet az emberi, egyben társadalmi fejlődés előrelendítője, ám lehet a ká­ros kedvtelések szülője is. Figyelmeztető egy svájci szo­ciológus sokat sejtető meg­jegyzése.1 miszerint az embe­ri társadalmat három nagy veszély fenyegeti: az atom­bomba, a túlnépesedés, és a szabad idő. Mi kissé ' megmosolyogjuk ez utóbbi „veszélyforrást”, bár a nyugati életforma kö­rülményei talán kedveznek a bűnös időtöltésnek. A szocia­lizmusban aligha kell .tarta­nunk hasonlótól, hiszen a •technikai forradalom párosul a társadalmi forradalommaL Ám attól joggal félhetünk, hogy a több szabad időhöz jutott dolgozó eltékozolja a társadalom eme adományát.! Elegendő-e tehát, hogy a l munkásnak legyen szabad f ideje a művelődésre, testi és» szellemi megújulásra? Nem. * Sokkal fontosabb, hogy ma-i ga a munkafolyamat és a tár­sadalmi összfolyamat meg­szülje ezt az igényét! A szabad idő eltöltése nem az egyén magánügye. Éppen annyira a társadalom köz­ügyé is! Érthetetlen, hogy az üze­mek, vállalatok — miután megteremtették a szabad szombatok bevezetésének ter­melési, technikai feltételeit Előlegezett bizalmatlanság — jó szándékkal Nyitott ajtók, nyitott zsebek . .. Sajnos a hosszú évek gya­korlata bizonyítja, hogy a .karácsonyi és újévi ünnepek során történik a legtöbb bűncselekmény. Nagy a for­galom az üzletekben, alig femek el a vásárlók — ezt a lehetőséget használják ki a nagy zsúfoltságban a zse­be.^ek. hasonlóképpen, mint a vasút- és a buszforgalom csúcsidejében. Fokozottabb éberségre van tehát szükség mindenütt. Ez idő tájt. a fenyőfavásárok idején történ­het meg az is, hogy megsza­porodnak a fenyőfalopások — sőt: előfordult már, hogy kétes üzletek útján jütott valaki fenyőfához. Elég any- nvit megjegyeznünk, hogy a megyében biztosított a fe­nyőfaellátás. van elég', s ha kell, még többet is szállíta­nak. Decemberben. januárban hosszúak az éjszakák — ezt az időszakot igyekeznek ki­használni azok. akik bűncse­lekményeken törik a fejüket; a statisztika .azt mutatja, hogy ilyenkor követik el például a legtöbb betöréses lopást. Jó, ha a lakóterüle­teken csellengő, gyanús ide­geneket figyelemmel lasér­31971. december 9., csütörtök jük, és azonnal értesítjük a legközelebbi rendőrt. Csa­vargók, veszélyes bűnözők is találhatók azok között, akik bekopognak, becsön­getnek a házba, hogy úgy­mond: köszön lsenek. Szeme­tesnek, vagy másnak adják ki magukat, s a számukra legkedvezőbb lehetőséget azonnal kihasználják. Utalni sem kell arra a súlyos, meg­döbbentő bűncselekményre például, amikor a néhány évvel ezelőtti karácsonyon egy idős egri házaspár esett áldozatul a magát szemetes­nek kiadó Rácz Dadánvi ' Miklósnak... A feledékeny- > ség. á nyitott ajtók is meg- j tehetik a magukét. Sajnos í elég jellemző ilyentájt a túl- j zott alkoholfogyasztás is. A | lerészégítés. a fiatalkorúak J kiszolgálása büntetendő cse- , lekmény: még az ünnepi hangulat sóm mentheti fel az' elkövetőt, de azt sem, aki részegségével botrányt ■okoz! És nemcsak a nyilvá­nos szórakozóhelyekre vo­natkozik ez, hiszen ünnepek táján szinte kivétel nélkül minden családnál „kapható” a szeszes ital... Nem is be­szélve arról, hogy az italos állapot különböző, más bűn- cselekmények elkövetésére is „ösztönözhet”. • ^ Biztonságban. zavartalan, * jó hangulatban sokkal szebb, * emlékezetesebb az ünnepünk, j ■ , ■ ... _____ k. g. • A megyei amatőrfilm-mozgalom jövőjéről — nem sokat törődnek mun­kásainak szabad idejének „termékennyé” tételével. A népművelés szinte társtalanul erőlködik. És mennyire meg­sínyli a mecénás hiányát! Mintha a gazdaságvezetők többsége nem ismerné fel természetes szövetségesét a kultúrában. Termelés és mű­velődés összefüggésére világít rá Hermann alábbi megálla­pítása: ......a kultúra igazi n agy funkcióját abban lehet látni, hogy az ember, aki ki­került a termelési folyamat­ból, a kultúra segítségével —, amelyet egyrészt ő maga te­remt, másrészt mint általá­nos kultúrát magába szív — más szubjektumként kerül­jön vissza a termelési folya­matba. Vagyis, ha a szabad idő metamorfózisa megtörté­nik, ha a szabad időből ter­mékeny idő lesz, akkor ez egyet jelent a szubjektum matemorfózisával is: mássá válik, s úgy kerül ismét szembe a maga termelési fel­adataival.” A jövő társadalmának fel­építése nagy technikai fej­lesztése elképzelhetetlen az ember személyiségének telje­sebbé tétele nélkül. Ehhez pedig termékeny szabad idő kell! Mert az ember — a pi­henés mellett — „a szabad idő egy részét is alkotásra használja fel, s nemcsak tár­gyakat alkot, hanem a tárgy­alkotással, és amellett, ön­magát is alkotja. Ilyen érte­lemben az ember önmagát alkotó lény”. ÉRDEKES és lényegre ta­pintó Herrn annak ez a fej­tegetése. Mindez, persze, tet­szetős elmélet marad mind­addig, amíg a társadalom egésze — nemcsak a közmű­velődés! — fel nem szabadít­ja az önmagát alkotó egyén számára a szabad időt. B. ö. Tíz évvel ezelőtt honoso­dott meg Heves megyében a műkedvelő művészeti tevé­kenység egyik legfiatalabb és legkorszerűbb hajtása: az amatőr filmezés. E műfaj egyaránt kíván esztétikai és technikai ismereteket, s nem csak művészi alkotások lét­rehozására, hanem doku­mentációra, ismeretterjesz­tésre, hírközlésre, tudomá­nyos munkára egyaránt al­kalmas. A mozgalom támogatója kezdettől a MÉSZÖV volt, amely felvevőgépek, labora.- tóriumi berendezések vásár­lásával segítette a megye városaiban, falvaiban meg­alakuló filmklubok munká­ját. Rövid idő múltán hat helységben indulhatott vi­rágzásnak ilyenformán az amatőr filmezés, s ötvenre szökött azoknak a száma, akik a klubok gyakorlati be­mutatóin. a különböző szak­mai jellegű előadásokon, majd különböző filmszemlé­ken részt vettek. Négy évvel ezelőtt Füzesabonyban rend­szeresen működött egy mo- presszó is, a hatvani, káli és hevesi ÁFÉSZ-cukrászdák- ban pedig szórványelőadá­sokon mutatták be a klub­tagok a falujuk jelentős ese­ményeit megörökítő munká­kat. így került filmszalagra például egy karácsondi vér­adó ünnepély, a Füzesabony­ban rendezett repülőparádé, s a verpeléti, hatvani, gyön­gyösi szövetkezeti napok szí­nes forgataga. Az egri ÁFÉSZ filmklubjának tagjai pedig a ráctemplomról ké­szítettek szépen szerkesztett, hangulatos dokumentumal­kotást Domboróczky József irányításával. •k Az utolsó két év folya­mán azonban lankadt a len­dület, csökkeni a mozgalom ereje, s pillanatnyilag szét- hullóban vannak a film­klubok. Azok a kis sejtek, amelyek a megyei doku­mentációs munkában oly fontos feladatok ellátására hivatottak. Az ok: nincs gazdája, patrónusa az ügy­nek. S nincs, aki szerény anyagiakkal támogassa ezt a fontos helytörténeti munkát! Szerény anyagiakról beszé­lünk. Mert a leállt klubok teljes felszerelését őrzik a különböző ÁFÉSZ-közpon- lok, csak film és laboráló anyag kellene, s máris foly­hatna tovább á munka. Egy 8 milliméteres géppel dol­gozó kis közösség évi szük­séglete például nem haladja meg a kétezer forintot. Eb­ből négy 10—15 perces fil­met lehet előállítani, labo­ráló költséggel együtt. De ötezer forintból a 16 milli­méteres géppel rendelkező csoportok működése is bizto­sítható. Hogyan tovább? Miként vehetne új lendületet ez a kis anyagi ráfordítással is hatékony mozgalom? Jártunk a korábbi patró- nus, a MÉSZÖV háza táján. Majd a KISZ megyebizott­ságának munkatársaival be­szélgettünk a filmklubok lé­téről. S örömünkre szolgált, hogy mindkét részről meg­van a jó szándék, a támo­gató indulat a mozgalom új­bóli felvirágoztatására. Ehhez hozzájárult az ötö­dik Heves megyei szövetke­zeti kisfilm-fesztivál, amely ez év szeptemberében zaj­lott le szép sikerrel, sorom­póba állítva mindazokat az amatőröket, akik irányítás, szakmai továbbképzés lehe­tősége nélkül, magukra ha­gyatva készítették el alko­tásaikat. Ha sikerül fellen­díteni a filmklubok munká­ját, amatőrjeink sokat kö­szönhetnek Hatvan város művelődésügyi vezetőinek, továbbá a hatvani ÁFÉSZ irányítóinak, akik felkarol­ták a fesztivált, s ilyen cél­ra a jövőben is hajlandók áldozni mind erkölcsi, mind pedig anyagi vonatkozásban. ★ A szereplés, a sikerélmény lehetősége tehát biztosított megyei szinten. Az szüksé­ges most már, hogy a MÉSZÖV és a megyei KISZ- bizottság elvi állásfoglalása a filmklub-mozgalommal kapcsolatos cselekvő formá­ba jusson kifejezésre. Vagy­is e két tömegbázissal ren­delkező szervezet társulásos alapon segítse a megyei film­klub újjáalakulását, bizto­sítsa a szükséges anyagiakat.. Falusi, községi szinten az is elképzelhető, hogy a helyi csoportok fenntartásában szerepet kapjon a művelő­dési otthon. A filmklub-mozgalom új­jászervezőinek elképzelései között szerepel még a Hat­vanban rendszeresítendő or­szágos szövetkezeti film­szemle, amelyet első alka­lommal 1972. szeptemberé­ben rendeznének meg. Erre meghívást nyernének test­vér köztársaságunk, Csuva- sia amatőrfilmesei is, szin­tén növelné a vállalkozás vonzóerejét, jelentőségét. (moldvay) Fordította : Kassai Ferenc 28. — Nem, kedvesem, önnek archaikus elképzelései van­nak a mai perifériáról! — Lagunov ízesen felkacagott. Pirosas arcán mozgékony ráncok futkároztak, kis ősz bajusza kemény jellemről tanúskodott. „Ilyen férfiról mintázhatta Ehrenburg Smiedl őrnagy portréját” — gondolta Tyihonov. — Igaz, nálunk nem épí­tenek felhőkarcolókat, mint a Kalinyin sugárúton, és második éve épül a tisztító­üzem. De önök, fővárosiak, mindig kacérkodnak egy ki­csit a vidéki élettel. ,,Ez az állandó rohanás, ez a vad életritmus!” Nem a ritmu­son múlik. Már régen más­féle kategóriára, másféle meghatározásra lenne szük­ség. Véleményem szerint a mai életet elsősorban tartal­mi telítettsége határozza meg. Nézze meg a gyereke­inket: okosabbak nálunk, többet akarnak tudni az életről. Egyszer azt mondja nekem a fiam — tizenkét éves: — ..Apa, hol juthatnék hozzá Prousthoz?” ,.Ott van a szekrényben, öt kötetben — mondom neki leereszke­dően. — Kezdd a Fáraóval, kitűnő könyv!” Elhallgat az én Aliólcám, azután úira megszólal: „Apu, Boleszláv Prustot már olvastam, én Marcelle Proustra lennék kíváncsi.” Püif neki! Majd­nem ed süllyedtem a rrégpen- föl. Pe-űg nevelnünk kell őket. P° c’dioí, hogy ezt megtehesF.ük, nekünk ma­gunknak is tanulnunk kell. Hol vegyük rá az időt? Ne­kem például olyannyira csú­folt volt a programom, hogy egyetlen egyszer jutottam el a Nagyszínházba. Éppen az­nap, amikor azt az asszonyt megölték. A szobalány me­sélte, amikor megjöttem. Ügy emlékszem múlt hét keddjén volt? ‘— Nem. Hétfőn — vála­szolta Tyihonov. — Hétfőn? Szerintem ked­den történt. De mit találgas­sam, valahol meg kell len­nie a jegynek, mindjárt megnézem. Lagunov elővette kiszol­gált, alaposan megkopott disznóbőrtárcáját, erős, kö­vér ujjaival matatni kezdett benne. — Itt vágy, galambocs- kám! Így ni, na nézzük csak. Első emeleti páholy, február 14. — Lagunov az ujjain számolta: — Ma huszonket­tedike van, tegnap huszon­egy. .. Ügy van! Hétfőn volt tizennegyedike. — Jó volt az előadás? — kérdezte Tyihonov. — Kitűnő! A.Z Igor herce­get játszották. Nagyszerű ze­ne ez, az ember úgy érzi, részese lett valami felemelő eseménynek. Kötelezővé len­nem az iskolásgyerekek szá­mára! — Manapság kevés az iga­zán jó énekes — vetette köz­be Sztasz. — Koncsakot ki alakította ? — Vegyernyikov. Jól éne­kel, de csak azt mondhatja el magáról, ho^ii személye­sen ismeri a poloveci kánt. aki hallotta Makszim Mihaj- lovot — Lagunov megpödör- gette bajuszát. — Ennek el­lenére ió volt. Igazi élveze­tet s&erzeui \ _____ — D mitrij Mihajlovics, mikor hallott először a gyil­kosságról? — kérdezte Tyi­honov. — Azonnal! Amikor el­kértem a kulcsot — tizenegy körül lehetett —. Hászja, a szobalány rögtön elmesélte. Tíz perccel azelőtt szállítot­ták el a holttestet, a lányok az ablakból nézték. — A gyilkosság előtt kö­rülbelül mennyi idővel tá­vozott a szállodából? — De hiszen nem tudom, hánykor ölték meg. Csak ké­sőbb mesélték, hogy nagy feltűnést keltett a szállodá- oan, amikor megtalálták a holttestet. Ha jól emlékszem, kilenc órát mondtak. Mi öt felé mentünk el Lev Alek- szejeviccsel. — Nem tudnám megmon­dani. Valószínűleg későn. Emlékszem, még meghallgat­tam az éjféli híreket, egy órácskát olvastam, azután el­aludtam. — Nem hallotta Kozákot bejönni ? — De hallottam. Feléb­redtem egy pillanatra, még mondta is: „Aludjon csak, én vagyok”. El tj aludtam. — Nem találta Kozákot izgatottnak? Lagunov felkacagott: — Hát, ami azt illeti, ál­momból felriadva, méghoz­zá sötétben, nemigen tud­tam figyelemmel kísérni az ilyen részleteket. Az újságtartó asztalkán, Kozák ágyánál könyv he-' vert: egy Bradbury-kötet. — Lev Alekszejevics is el­ment? — Fél hatkor akartunk elindulni, így beszéltük meg, de ötkor felhívták, ezután elsietett. Nem t'árt meg. Ne­kem még levelet kellett ír­nom a feleségemnek. Tiz-ti- zenöt perc múlva én is el­mentem. — Bezárta a szobáját? — Igen, persze. — Melyik ügyeletesnek ad­ta át? — Hát kedvesem, erre bi­zony nem emlékszem. Ítél­je meg: rengetegen vannak. Arra emlékszem, hopn este Honjától vettem át. Erre is csak azért emlékszem, mert éppen ő számolt be a gyil­kosságról. — Kozak hánykor jött magi _________ Ty ihonov lustán átlapozta. A címoldalon felírás: „A Csehov Könyvtárnak jó em­lékezetül hűséges olvasójuk­tól, Sz. J. Szajkinátóil.” Tyi­honov elmosolyodott. be­csukta a könyvet, felállt: — Ne haragudjon, hogy el­raboltam az idejét. — Ugyan, mit beszél! Már nincs semmi dolgom, a vo­natjegyem is megvettem- Sietek haza, várnak a íeetv- döim. — Viszontlátásra. — Minden jót. Ha mife­lénk jár, keressen fel. Olyan őzcombbal kínálom meg, hogy megnyalja mind a tíz ujját! — Ha lehetőségem'lesz rá, feltétlenül, örömmel. Köszö­nöm- Addig is-,. (Foktaté*** -

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents