Népújság, 1971. december (22. évfolyam, 283-307. szám)

1971-12-08 / 289. szám

ItpM gw »pH A század eleji agrárszocialista mozgalmak idején játszó- ■Í'MKq’ IkKI f* III'fß faj. jarlcSQ Miklós új színes filmje, amelyet Hernádi Gyu­la forgatókönyvéből készít. Operatőre Kende János. A főszereplők között van többek kö­tött Frantisek Velecky, Molnár Tibor, Kozák András. Madaras József, Drahota Andrea, Bürös Gyöngyi, Juhász Jácint és Bujtor István. Egy hivatásos pártfogó hétköznapjai Megyénkben februártól el­sősorban három pedagógus, három hivatásos pártfogó feladata, hogy a veszélyezte­tett helyzetben levő, a próbá­ra bocsátott, az utógondozott fiatalokkal foglalkozzanak. Vajon hogyan birkóznak meg gondjaikkal, a számukra .is nem egy vonatkozásban is­meretlen munkaterülettel ? Erre kerestem választ egyi­küknél, Boros Gyulánénál, aki Egerben, az egri járás­ban tevékenykedik. ★ Fiatalasszony, néhány éve végezte a tanítóképzőt. Jász­berényben. Ügy tervezte, hogy tanít, ám sorsa mégis úttörő feladatot szabott szá­mára. Így idézi a kezdést: — A megyei gyermek- és ifjúságvédő intézet igazgató­ja ismertette velem teendői­met Mindehhez hozzáfűzte, hogy precíz, gyakorlati út­mutató, módszertani „eliga­zítás” nincs, járatlan úton, új munkaterülettel kell megbir­kózni. Mondanom sem keli, hogy aggódtam, mégis vállal­tam, talán, mert a fiatalsá­got vonzza az ismeretlen, a megszokottnál több energiát követelő feladat anyák és apák nevelési tájé­kozatlansága a felelős. En­nek igazolására isimét egy történetet idéz a kórképpel együtt. A fiú édesapja bűnö­ző lett, a jól kereső kisipa­ros anya elvált tőle, s össze­költözött egy nálánál 20 év­vel idősebb férfival. Ott a gyermek nem tudta elvisel­ni a mostohaapa modorát, állandó szekálását, disszidá­lást kísérelt meg. Ebből is bírósági ügy lett, s ezután a fiú — mint próbára bocsá­tott —, rendszeres vendég lett a városi gyámügyi hiva­talban. Kiderült, hogy mély- érzésű, kultúrára szomjúhozó gyermek, s épp azt igényli, amit otthon nem kapott meg: á törődést, a foglalkozást. ★ A hivatásos pártfogónak közel 60 gyermekkel kell tö­rődnie, nap mint nap járni a várost és a járást. Külön gon­dot jelentenek a szülők, akik nehezen tudják megérteni, hogy egy idegen, ráadásul fiatal meglátogatja őket,_ ne­velési módszereikről ér<Jek- lődik, egyszóval ellenőriz. — Idővel én is anya le­szek. Ezért meg tudom érte­ni, hogy fáj a szülőknek ez a beavatkozás még akkor is. ha érzik, hogy hibásak, s azt is, hogy segíteni akarok gyer­mekükön. Arra töi’ekszem, hogy valamiképp áthidaljam ezt a szakadékot. Jó érzés el­mondani: már sok esetben sikerült, s nem egy helyen segítőkészen fogadnak. ★ A beszélgetés sorún gon­dokról is szó esik. Igaz, hogy az iskolák alkalmanként se­gítenek, pontos kimutatáso­kat készítenek a veszélyezte­tett gyermekekről, mégsem adják mindig azt, ami kelle­ne. A pártfogó számára nél­külözhetetlenek a jellemzé­sek. Nem egy iskolától és üzemtől mégis csak néhány mondatos sablongyűjteményt kap. ezekből aztán semmi sem használható, újra kell kezdeni mindent. — Mégsem vagyok pesszi­mista, hiszen az út kezdetén járok, hiába telt el majd egy év. Egy biztos: megszerettem ezt a felelősségteljes mun­kát, mert érzem, rajtam is áll, hogy mi lesz a vakvá­gányra siklatott fiatal éle­tekkel. (pécsi) Nagygombosi változatok A század első felében a Hatvány bárók birtoka volt Nagygombos. Akkor épültek a majorság üzemházai, ak­kor a lakótelep, melynek ki­lencven lakásában ugyan-' ■ennyi család él most. Lélek­számúk ötszázra tehető. Megélhetésüket a gödöllői agráregyetem tangazdaságá­nak hatezer holdja biztosít­ja. Korszerű nagyüzemi ter­melés folyik itt. S jó lehet a munkaszellem. Különben nem dicsekedhetne Száraz József kerületi igazgató az­zal, hogy a tervezett ötmillió forintos tiszta nyereség he­lyett tizenkétmillióra szá­mít 19*71. végén. Évek óta komoly fejtörést jelent azonban a gazda­ság vezetőinek az itt élő kilencven család lakás­helyzete. Megköti a gaz­daság irányítóinak kezét e tekintetben, hogy a Műem­léki Felügyelőség védettnek nyilvánította a majorságt épületeket. A múlt század végére jellemző uradalmi építkezési rendszer és stí­lus ugyanis sehol sem ma­radt olyan sérteten egység­ben, mint éppen Nagygom­boson, Ami rossz, ami avult, jobbára ennek a nehéz örök­ségnek köszönhető most a telepen. Némelyik lakás nedves, hull a vakolata. Máshol azt láttam, hogy nem készült el az álmennye­zet, s az igen magas szo- , bak. konyhák felfűthetetle- nek! Ahhoz, hogy minden itt dolgozó ember korszerű, új lakáshoz jusson: húsz millió forint kellene. Eny- nyit nem tud előteremteni a gazdaság. így marad az évi egymillió, amiből azonban csak a régi épületek idősza­kos felújítását lehet fedezni. ★ Viszont: víz, villany mal­most van mindenütt. Nyolc­vanöt lakásban rádióval, te­levízióval együtt. Negyven­öt család fürdőszobához is jutott. S az ilyen otthonok száma évente hattal még to­vább fog szaporodni. Ennyit fut ugyanis a fejlesztési ke­ret, amelyből különböző kommunális létesítmények tataiozására, karbantartásá­ra szintén gondolni kell. December derekán fejezik be például a gazdaság üze­mi konyhájának átépítését, melynek nyomán kis kultu­rális központtá válik az ét­kezde. A belső tér átképzé­sével tágas klubhelyiséghez, irodához jut itt a KISZ- szervezet. Egy másik szo­bát az öreg szakszervezeti aktivista. Molnár Pista bá­csi rendelkezésére bocsáta­nak. hogy oda fészkelje be magát kétezer kötetes könyvtárával. S hivatalt kap az MHS üzemi csoportja, 1971. december 8.. szerda mely igen élénken munkál­kodik a majorban. Ha már az étkezdéről esett szó, hadd írjam le a hatva­ni ÁFÉSZ hat évvel ezelőtt nyitott nagygombosi boltjá­ban tett látogatásomat is. A Zombori István vezette kis üzlet menete igencsak ar­ról győz meg, hogy mindin­kább „erősödnek” a major­ságban élő családok. Elkép­zelhető lenne különben, hogy az egyszemélyes vegyeske­reskedés évi kétmilliós for­galmat bonyolítson le? Mert veri az idén a kétmilliót, ér­ié akár az életét feltenné a főnök.Van olyan fizetés körü­li hét, hogy 30 ezer forintot árul. S fogynak a koráb­ban luxusnak számító cik­kek is. mint a kávé, külön­böző édességeid, drága hal­konzervek. Ami panasza a boltvezető­nek akad, az a gyöngyösi Füszértre szálljon! Rend­szertelenül, s nagyon kevés húsáru érkezik például Nagygombosra. Mikor ott jártam, nem volt az üzlet­ben egy falat szalonna. S hiába várták a szárított tész­tát, az aznapi küldeménnyel dekányi sem érkezett. ★ Nagygomboson azonban nem csupán a füszerüzlet és a szomszédságában lévő kis italbolt felkapott. Igen né­pesek a könyvtári órák, az ifjúsági klubestek, s az anya­gi igénnyel együtt jelentke­zik a parasztcsaládok betű- éhsége. Erre vall, hogy a tizenegy éve itt postáskodó Dénes István szerint leg­alább három újság jár min­den otthonba. Vezet a Nép- szabadság 89 előfizetővel. Nyomában halad a Népúj­ság, melyet 64 család járat. A Nők Lapját 54, a Képes Űjságot 34 nagygombosi fi­zette elő. Tuba Istvánék, ahol a férj takarnia nyozó, az asszonyka pedig fejőgép mosogató, még a Rendőrúj­ságot is megveszik. A csa­ládfő ugyanis önkéntes rend­őr, hetedmagáva!, s vasár­naponként vágj- hétköznap este, amikor nincs fogara való műsor a tévében, ezt böngészgeti legszívesebben. Jó tíz évvel ezelőtt szép, piros téglaépületet emeltek Nagygomboson a lanulnivá- gyó gyerekeknek. Az iskolá­ban pillanatnyilag közel 30 alsótagozatos kisdiákkal fog­lalkozik Cserháti Csaba ta­nító úr és felesége. A felső­sök Hatvanba járnak, ahol megfelelő szakosított okta-1 tásban részesülnek. í S hogy a demográfusok 5 szíve megnyugodjon: majd- f nem negyven óvodáskorúi kisgyermek él a majorság- J ban, akik óvodai ellátást is 5 kapnak. Igaz, ilyenkor télen szünetel az intézmény, dehát ez érthető. A mezei munka nem foglalja úgy le a csa­ládokat , mindig marad ott­hon valaki, hogy gondjaiba vegye a család szemefényét. * ★ Nagygombosi látogatásom 1 során egyébként többfelé hallottam, hogy az asszo­nyok szívesen maradnak ott­hon a háztartásban. Előnyük a majorságban élő családoknak az olcsó la­kás. Pásztor Márton trakto­ros például havi 47 forin­tot fizet fürdőszobás ottho­náért. Igen komoly segítsé­get jelent a gazdaság által juttatott 600 négyszögöl il­letményföld. s a fejadag, az évente kimért gabona is. ★ Hazafelé készülőben fia­talokkal találkoztam. Ter­vezgetnek. Készülődnek az új klub megnyitására. A gazdaság megvett már bele mindent. — Az újesztendőt ott akar­juk köszönteni — mondják, egymást visszhangozva. Biz­tosan jól is érzik majd ma­gukat az idei szilveszteren. Moldvay Győző Az egyik korai esetet idé­zi. A városi gyámügyi hi­vatalban találkozott a fia­talemberrel, szerdán délelőt­tönként ugyanis itt fogadja „pácienseit”. Nehezen in­dul a beszélgetés. A fiatal- asszony tudta, hogy Z. X. egy alkalommal virágot lopott és azt az idős embert, aki fi­gyelmeztette, megverte. Az ügy a bíróságra került, s a fiatalembert próbára bocsá­tották. Hiába kezdte közvet­lenül, nyers, rövid válaszokat kapott, körülbelül így: pincéi' akarok lenni, munkahelyem­mel elégedetlen vagyok, mi nekem havi 1800 forint? Pénz kell, minél több! Tudtam, hogy indulatos, hogy sérült, leükivilágú, mind­ezért a családi nevelés felelős elsősorban. Órákig tartott, míg sikerült megkö­zelítenem. Mégis megérte, mert a fiú azóta rendszere­sen bejár, már nem kell le­vélben figyelmeztetnem. Újra hangsúlyozza, hogy a vakvágányra jutott életekért elsősorban a szülök, a rend- szertelen családi élet. az Újszerű megoldás Besenyőtelken áruház és művelődési ház egy fedél alatt Besenyőtelek tanácsa már hosszú ideje tervezi egy kor­szerű művelődési ház építé­sét. A megvalósításához szükséges összeg a negyedik ötéves tervben is csak szű­kösen áll a tanács rendelke­zésére. s ezért a Füzesabony és Vidéke Körzeti ÁFÉSZ vezetőivel karöltve egy újsze­rű megoldást találtak a gon­dok enyhítésére. A körzeti ÁFÉSZ új ABC- áruház építését tervezi a községben, s most a két épít­kezést közösen, egy fedél alatt valósítják meg. A közös érdek és az igény szeren­csés egymásra találásából az alábbi terv született: az ÁFÉSZ megépíti a földszinti részen a minden igényt ki­elégítő áruházat, az emeleti részt pedig a község műve­lődési otthonként építi to­vább. A közös építkezés gazdasá­gos, mivel egy alap és tető alatt, azonos víz- és energia- ellátással mindkét intézmény üzemelni tud. Az új létesít­mény helyének kijelölése és a terv tárgyalása is megtör­tént már. Az emeleti részen egy zenés klub, egy nagyte­rem, egy könytvári helyiség, színpad, klub, öltözők, vetí- tőhelyiségek és szakköri szo­bák állanak majd a művelő- dók rendelkezésére. A közös létesítmény alap­jainak lerakását 1973-ban. kezdik el és előreláthatólag öt és fél millió forintba ke­rül majd az épület Cs. 1. A VEINER - 6.V/EIN6R : Fordította : Kassai Ferenc Ez gól volt. Kozak még a futkározást is abbahagyta. A szoba közepén állt, elegáns nyakkendőjének csücskével törölgette a szája szélét, Tyihonov nyugalommal ló- bálta kezében a retikült. Kozak elhatározta, hogy a pálya közepére penderíti a labdát, újrakezdéshez. — Bocsásson meg, úgy látszik, eltévesztettem a na­pot. Hát persze, kedden vet­tem a táskát! — És vendégségbe is ked­den ment? Kozak zavarba jött egy pillanatra: — Nem... Vendégségben hétfőn voltam. — Ha szabad kérdeznem: kinél? Hol? — Sztasz elő­vette a zsebnoteszét. — Aljosinéknál. A dél­nyugati városrészben. — Van telefonjuk? — Nincs, de rövidesen kapnak. — Mikor ért oda és med­dig maradt? — Hatra már ott voltam. Későn jöttem el. — A barátai minden bi­zonnyal megerősíthetik, hogy az egész estét náluk töltöt­te? Kozákon erőt vett az ide­gesség. Lehetetlenségig meg­feszítette a nyakkendőcso­móját, csak akkor lazította meg, amikor már-már ful­dokolni kezdett. Ingén ki­gombolta a legfelső gombot, majd újra megrántotta nyakkendőjét. retném, ha náluk ellenőriz­né ezt a tényt. Tyihonov csodálkozva vonta fel szemöldökét: — És miért? — Maga intelligens em­ber! Megértheti, hogy van­nak dolgok, amiket az em­berek félreértenek. Az ön jövetelét helytelenül is ér­telmezhetik. Gondolja el, hogyan vélekednének rólam ezek az egyszerű, jámbor nyárspolgárok, ha a bűn­ügyi rendőrség érdeklődne felőlem. Nem olyan egysze­rű ez! A bűnügyi rendőr­ség! Gondolkozzék! Hogyan hangzik ez? — Büszkén — felélte ko­moran Tyihonov. — Az ér­vei elégtelenek. Annál is inkább, mert becsületes em­bernek nincs mit tartania attól, ha a törvény nevé­ben kérdezősködnének felő­le. Ezért velem kell jönnie Aljosinékhoz. sírnom — Tönkreteszi a vadonat­új nyakkendőjét — figyel­meztette Tyihonov. — Szó­val? — Becsületszavamat adom rá, hogy egész este ott vol­tam, de nagyon nem sze­— De hiszen ez lehetetlen! — kiáltotta kétségbeesetten Kozak. — Egyáltalán nem lehe­tetlen. Nagyon is lehetséges. Higgye el nekem. — Értse meg, arról van szó, hogy Ai.iosin nincs ott­hon. — Nincs? Hát hol van? — Kiküldetésben — vála­szolta elhaló hangon Kozak. — Hát akkor hol járt hétfőn este? — Már mondtam, Aljosi­néknál. — Értem. — Tyihonov tü­relmetlenül dobolt a karos­szék karfáján. — Miért nem fogalmaz pontosabban? Al- josinnénál járt és nem Al­josinéknál! — Aljosinnénál — sóhaj­tott beletörődőén Kozák. Tyihonov gondolkodóba esett. „Tragikomikus, ha belegondol az ember, mi mindennel kell foglalkoznia szolgálatban. Mellesleg, ez érthető is. Olyanok va­gyunk, mint a határőrök. A normális és torz jelenségek határvonalán cirkálunk. Az igazi határt azonban csí­kosra mázolt oszlopok jel­zik. A mi munkánkat nem könnyítik meg jelzőtáblák. Az ember nem lehet tapin­tatos, nem fordíthatja él szemérmesen a tekintetét aa idegen szennyes elől...” Tyihonov végigsimította te­nyerével az arcát, majd fel*» feíállt: — Sajnos, el kell keseríte­nem, Lev Alekszejevics: el kell mennünk Aljosinékhoz. — De nem érdemes egy ilyen csekélység miatt... Maga is nevetni fog az egé­szen. .. — Lehet. De ahogy a fő­nököm szokta mondani, az nevet legjobban, aki követ­kezmények nélkül nevet. Kinyílt az ajtó, magas, ősz hajú férfi lépett a szo­bába. Tyihonovhoz lépett, és telt, vidám basszushangján bemutatkozott: — Adjonisten! Lagunov vagyok — erős, férfias kéz­fogással üdvözölte Tyihono- vot. (lölyUtJulsJi

Next

/
Thumbnails
Contents