Népújság, 1971. december (22. évfolyam, 283-307. szám)
1971-12-05 / 287. szám
Közösek a feladatok, közösek a gondok A Pesti Napló az .1911. ka- . rácsonyára kiadott Csoda Albumában így reklámozza önmagát: „Gondos szerkesztés, kitűnő értesültség..Lám, már hatvan évvel ezelőtt is fontos volt egy lap számára a „kitűnő értesültség”. És most az atom, a világ- mindeitség meghódítása, a kibernetika korszakában mi a helyzet? Korunkra a rendkívül intenzív információéhség a jellemző és a nagy erőfeszítések ellenére is az in- formáláltsági igény kielégítetlen. t A nem egészen egy hónapja megtartott országos újságíró aktívaértekezleten is többször szóba került a tájékoztatás további javításának igénye. — Az újság — szocialista újságról lévén szó —, az újságíró — kommunista vagy párton kívüli — élete szoros kapcsolatban van a társadalom életével. Újságaink, újságíróink minden tekintetben a párt politikáját igyekeznek szolgálni, elkötelezettjei szocializmust építő társadalmunknak. A párt politikája és határozatai, belpolitikai életünk nyugodt kiegyensúlyozottsága immár másfél évtizede kedvező légkört biztosítanak az újságírói munkához. Az újság, hivatásának megfelelően, kötelessége — többek között — gyorsan és pontosan tájékoztatni a közvéleményt életünk alakulásáról, örömeinkről és • 'gondjainkról, azokról is, amik kedvezők számunkra és azokról is, amik nem. Az újság azonban csak akkor tájékoztathat, ha az újságírót is tájékoztatják, ha jól tájékozott a szerkesztőség. Kollégáim nevében is mondhatom: a tájékoztatás óriásit fejlődött, az utóbbi években alig akad rá'panasz, az újságírók informálódási lehetősége általában biztosított. Hadd vezessem be most pár percre olvasóinkat is munkahelyünkbe. A szerkesztő asztalán minden hét végén ott fekszik, hogy milyen fontosabb országos és megyei események várhatók az elkövetkezendő héten. Tudósítóink, levelezőink rendszeresen tájékoztatnak bennünket annak a környezetnek életéről, munkájáról, esetleges problémáiról, ahol ők is élnek. Mintegy 40 községgel, üzemmel van rendszeres telefonkapcsolatunk, telexgépek, képtávíró köt bennünket össze az országgal és közvetve a világgal —, kollégáink naponta több községben, üzemben, intézményben és a legkülönbözőbb országokban — fordulnak meg, hivatalos és személyes kapcsolatuk van minden információs „góccal” és nem utolsósorban egy mástól, is informálódnak. Joggal kérdezhetne most rá az olvasó: ha ez így van, akkor erről meg erről miért nem írt az újság? Több oka van ennek. Az egyik dolog, hogy nem minden esemény való, vagy fér be az újságba, nemcsak lehetetlen, de felesleges is mindent megírni. Az újság elsősorban azzal foglalkozzék, ami a közvéleményt valóban és érdemben foglalkoztatja. A másik dolog viszont az, hogy ha nem is sokan, de akadnak még olyanok is, akik azt vallják, hogy ha valamiről hallgatunk, akkor talán nincs is, akik beszélnek ugyan a tájékoztatás növekvő fontosságáról, a párt és a tömegek kapcsolata „szempontjából”, vagy a szocialista demokrácia „oldaláról”, de ha nekik kell tájékoztatniuk, behúzódnak csigaházukba és onnét nyújtogatják érveiket: nem a közvéleményre tartozik, minek azt megírni. S ezzel voltaképpen lebecsülik a tömegeket —, vagy nem tekintik nagykorúnak. Ami ugyancsak egyre megy! Akad olyan is, aki amikor Informálja a sajtót, úgy tsz, mintha kegyet gyakorolna, mintha áldozatot hozna. Az újságíróaktíva referátumában Óvári Miklós, a Központi Bizottság titkára így szólt ezzel kapcsolatban: yrA sajtó gyors és pontos tájékoztatásával nem szívességet tesznek, hanem kötelességüket teljesítik”. A következők pedig a Központi Bizottság egyik osztályvezetőjének a szavai: „Határozottan ki kell tartanunk amellett, hogy sem a „felfelé”, sem a „lefelé” irányuló tájékoztatásban semmi helye a valóságos tények kozmetikázásának, a nemkívánatos jelenségek megszépítésének éppen úgy, mint a jelentéktelen apróságok túlzó felnagyításának". Akadnak olyanok Is, akik az újságot, az újságírót egy- egy nem nagy, de kétségtelenül mégiscsak bosszantó tévedésért, ahogy mondani szokták, örök életre elparen- tálnák. A tévedés jogát, amely mindenkinek megadatott, sokan nem tartják jognak az újságíró számára. Mert valóban előfordul, hogy vagy félre tájékoztatták az újságírót, vagy gyorsan kell állást foglalnia, véleményt mondania egy-egy dologban, s előfordulhat, hogy az információ, a kialakított vélemény a későbbiek során csorbát szenved. De ezt a kockázatot vállalni kell, a tévedéstől való félelem nem akadályozhatja az újságírót abban, hogy véleményt mondjon, tájékoztasson. A közvélemény alakulásának figyelemmel kísérése — szocialista viszonyok között — nemcsak az országos, vagy a megvei párt- és állami vezetés feladata. Többek között a kommunista újságíró kötelessége közé is tartozik, hogy a gyakorlatban is figyelemmel kísérje és támogassa a párt politilcájának megvalósulását. Mint egyik eszköze a pártnak és a kormánynak, feladata az is, hogy „csöngessen”, jelezzen, ha a párt politikájának végrehajtásában torzulás, bizonytalanság, vagy esetleg meg nem értés tapasztalható. A pártsajtó tehát egy időben tölti be azt a feladatát, hogy egyrészt eljuttatja a párt politikáját a tömegekhez, másrészt a tömegek, a közvélemény hangját tolmácsolja az országos és a megyei vezetőknek. Munkánk, az újságíró munkája nap mint nap a megye nyilvánossága előtt zajlik, tevékenységüle összefonódik a ‘megye életével, örömével, gondjaival, az élet összes ellentmondásaival. Az újságíró részese a hétköznapok küzdelmének, ott van a nehézségeknél és az ünnepi pihenőknél is. Munkáját értékelik, megbecsülik, s az újságíró nagy-nagy felelősséggel végzi munkáját — a pártnak, a társadalomnak, olvasóinak és lelkiismeretének egyaránt felelősséggel tartozik. Az Idei sajtónap „előestéjén” Kádár elvtársnak az újságírók aktíváján elmondott szavai jól tükrözik ezt: „Ami a párt és a sajtó közvetlen viszonyát illeti, közösek a feladatok, közösek a gondok. Ha valamivel büszkélkedhetünk, akkor együtt büszkélkedhetünk, ha valamit szégyellnünk, kell, akkor együtt kell szégyellnünk... A Központi Bizottság immár nem az előlegezett bizalom, hanem az eddigi tapasztalatok alapján teljes bizalommal várja, sőt, elvárja a sajtó támogatását, s arra mindenkor és mindenben számít”. Papp János Fizetnek a vált vezetők Azok a szép napoik,.. Bizonyára sokan emlékeznek még a városban, a megyében a Heves megyei Vegyesipari Vállalat X969. májusában rendezett nagyszabású „dáridójára”, amelyen az 1968-as esztendő gazdasági eredményeit • köszöntötték, ünnepelték meg határtalan lelkesedéssel,- és fölöttébb vastag borítékok kiosztásával, illetve átvételével. Dőlt a pénz, volt miből osztani, hiszen megyénk egyetlen vállalata sem értei akkora kiosztható nyereséget. Igaz, jól és sokat is dolgoztak, de a kifizetett nyereség jó része mégsem munkával „jött össze”, hanem egy érv közben végrehajtott állami árrendezéssel, amely jócskán „meglökte” a vegyesipar . nyereségét is. A sok pénz kiosztását, a sok kitüntetés); derű, jókedv, erős optimizmus követte. Érdekes tei-vek, célkitűzések születtek a jövőre,1% új profilokkal bővült a’ vállalat munkája, új szerződéseket írtaik alá a szép eredmények méltó folytatásához. Vége a szép napolnak Ä nagy öröm, a lelkesedés azonban nem sokáig tartott. Üjira fellángoltak az ellentétek a vezetők között, a sok incidens hatására megbomlott a munkáskollektíva korábbi egysége is, egyre több kifogás érte a munka minőségét, a szolgáltatások helyett a jövedelmezőbb építési munkálatok kerültek előtérbe. A kapkodásnak, a vitáknak, a megalapozatlan vállalásoknak, gazdasági döntéseknek logikus következményeként az 1970-es esztendőt már veszteséggel zárta a vállalat. A felettes szerv vizsgálatot rendelt el, s a több oldalú ellenőrzés eredményeként szanálták "a vállalatot. De nézzük meg részletesen is, hogy mi történt tulajdonképpen a vállalatnál. Az eseményeket Gégény Tiborral, a Heves megyei Tanács ipari osztályának főmérnökével pergettük vissza. — A vállalat szanálása csak az 1970-es esztendő veszteséges gazdálkodása miatt tértént? — Alapjában véve igen, de természetesen hozzájárult a vállalat vezetői között kialakult rossz hangulat, légkör is. Még számlázni sem tudtak — A vállalat fő profilja a különböző lakossági szolgáltatások biztosítása volt. Tevékenységének több mint 50 százalékát mégis az építőipari munkálatokra fordította. .. — Egészen pontosan arról van szó, hogy a vizsgálat több olyan súlyos problémát tárt fel a vezetésben, a munkában, amelyeket figyelembe véve az adott személyi, tárgyi, gazdasági feltételek között nem láttuk biztosítottnak a vállalat stábi- liását, eredményes munkáját. Hogy mással ne bizonyítsam: a vállalat valóban „megfeledkezett” a fő profiljáról, rendkívül komoly bajok voltak a munka szervezésével, a munkafegyelemmel, a vezetési morállal is. Ami pedig szinte betetézte ások hibát, az a vállalatnál működő számlarendszer volt Bármennyire is furcsán, érthetetlenül hangzik: a vállalat olyan számlarendszer alapján dolgozott, hogy munkájáért lényegesen kevesebb költséget számított fel, mint amennyi jogosan megillette volna. *— Ez nevetségesnek hangzik. — Pedig így van. Olyan jelentős összegtől estek el, amely pedig megillette volna a vállalatot. Mire ez azonban kiderült, már késő volt, a „viszaszámlázásra” már nem volt lehetőség. LÉpíiast IbfOfMttapsa Téli pillanatkép. Az útkamyaron túl váratlanul elénk tárul a falu. A völgyben meghúzódó házak hófödte tetejéről szikrázva verődik vissza a délelőtti napfény. Az első házsor tö- yében, egy parányi ér jegén versenyt korcsolyáznak a gyerekek. Hangos ujjongásuk messze felveri a kezdődő tél hideg csendjét. így fogad bennünket az apró község, -Nagykökényes... B B II — Valóban a kis községek 5özé tartozunk — mondja Bártfai Zoltánná tanácstitkár. —. Mindössze 846-an émús, itt,, de bátran sxmmáX(Fotö: Tóth Gizella) hatom, hogy nem rosszul. Bárki megnézheti ezeket a házakat, hiszen egy-egy kis palota valamennyi. Nem is vágynak el innen az emberek, talán csak a fiatalok. De az egész heti munka után ők is hazatérnek ide... — Hol dolgoznak a nagy- kökényesiek? — Sokfelé. Ki Petőfibá- nyára, ki a Mátravidéki Hőerőműhöz, mások Budapestre, vagy Hatvanba, Ikladra, a műszergyárba járnak. Legtöbbjükért eljön az üzem autóbuszjárata, s a műszak után vissza is hozzák őket. Jelenleg több mint kétszázan keiresik a községtől távol a kenyerüket. — Itt nincs munkalehetőség? — Csak a tsz-bem, ■ ■ ■ ■ . A nagykökényesi Rákóczi Tenmélőszövetikezetben 106 férfi és 118 nő dolgozik. A község lakosságának egynegyede. — A férfitagjaink főleg az állattenyésztésben dolgoznak, meg a gabonaátadásnál; ahol erős munkát kell végezni. De néha még ide sem jut elég kéz — kezdi a beszélgetést Petik Ferenc főkönyvelő. —• A nők közül csak a néhány állandó tagnak tudunk munkát biztosítani. Nekik is a csirkenevelőben... — Nem gondoltak arra, hogy segédüzemág létesítésével megoldható lenne ez a probléma, s talán nem is mennének el máshová dolgozni az emberek? — Volt róla szó. De amikor utánaszámoltunk, kiderült, hogy csak ráfizetnénk vele. Meg nem is tudtunk volna állandó munkaerőt biztosítani, A környező ipartelepeknek óriási szívóhatásuk van, nem jönnének már haza dolgozni az eljárók. Így aztán most néhány fiatal kivételével csak az idősebbekre támaszkodhatunk. Sürgősen gépesítenünk kell mindent, csak ez a megoldás marad... ■ B H 1 Nemcsak a tsz-ben, de az egész községben alig van fiatal. Nem maradnak itthon. Laczik Ilona még gimnáziumba jár Hatvanba. Utolsó éve az idei. — Itthon nincs megfelelő munkalehetőség. Én is Hatvanban szeretnék maradni: az érettségi után könyvesbolti elárusítónak jelentkezem. Addig? Sokat tanulok és olvasok. Most például Hem- mingwayt... a ■ ■ n Művelődés. A nagykökényesiek áldoznak érte. Pázmándi Erzsébet klubkönyvtárvezető sorolja a tényeket: egy-két éve adták át a modern épületet; állandó program, ‘ olykor-olykor (igaz, ráfizetéssel) nagyobb ŐRI-rendezvény és 2400 kötetes könyvtár várja a község lakóit: a heti két alkalommal a legújabb filmeket vetítik a mozihelyiségben: mindezt 141 televízió, 162 rádió és több mint háromszáz újság, napilap teszi egésszé. A klubkönyvtárhoz minden ház kötődik valahogy! Bili Szabadság utca 16. Laczik József tsz-nyugdí- jas, de még most i* óolgozik a közösben. Éjjeliőrként vigyáz 38 elletős tehénre. 1959 óta tagja a szövetkezetnek, ő is és a felesége is. — A szerződ tetőt várom, a malacok miatt. Lassan át kellene adni őket. Nagyok már, nehéz kínlódni kilenc darabbal — mondja. — Milyen volt az idei év, hogy fizet majd a tsz? —i Ügy mondják, hogy 50— 60 forint között lesz a műn; kaegység. Nem volt érős évünk, de biztos megfizette a tavalyi pénzt BUBI És a jövő? — Nagy tervünk van a következő évre: vízvezetéket építünk minden utcába. Lehet, hogy máshol ez ltöny- nyebben megy, de a mi érőnkből csak most sikerül majd megcsinálni, öt évig gyűjtöttük rá a forintot, ösz- sze is jött 900 ezer. A többit a víztársulat fizeti. Nem kis összeg lesz: négy kilométer csőhálózat — kétmillió forint! De megéri, mert közös vágyunk teljesül vele... — mondta a tanácstitkámő. — Aztán? Az utak következnek, mert itt télen nyakig ér a sár. Ezt akarjuk elűzni! S van még néhány apró dolog: az óvoda átadása, az iskola felújítása. Erőnkhöz mérten lassan mindent megvalósítunk terveinkből. A szavakat nyugtázták az emberek; Nagykökényesen minden kisebb-nagyobb változásnak, egy-egy lépésnek tudnak örülni. Szilvás István — 4 váV-tlat tevékenységének több mint 50 százaié' Ica építőipari jellegű volt Közismert, hogy milyen nagy a kereslet az építők iránt. Ennek ellenére mégis veszteséggel dolgozott a pegyesipar? — Sajnos így van. Ez sok mindenre választ ad. — A szanálás indokai között szerepel a vezetők magatartása is. Ez annál is inkább érthetetlen, mert az MSZMP egri városi végrehajtó bizottsága, a megyei tanács ipari osztálya többször is figyelmeztette a vállalat vezetőit, illetve felhívta figyelmüket a vállalat gazdálkodásában észlelt hiányosságokra. — Pontosan így van. Sajnos, mégsem változtattak magatartásukon. Ráadásul ezek a viták olyan embereket is megzavartak — például a főkönyvelőt — akik különben jól képzettek, mégsem tudták nyugodtan dolgozni. Bz úl cég neve: Heves metyei Szó gát atö Vállalat ’ — A vállalatot végűi te szanálták, beolvasztották a Heves megyei Talajerőgazdálkodási Vállalatba. Miért pont erre esett a választás? — Egyrészt, mert megbízható vezetők irányítják, másrészt pedig a Talajerőgazdálkodási Vállalat is egyre szélesebb lakossági szolgáltatást végez már. — Mi lett a neve az új tanácsi vállalatnak? — Heves megyei Szolgáltató Vállalat. Fő profilja: a lakossági szolgáltatás. Eger városán, Gyöngyösön, Hatvanon kívül telephelyet létesítenek majd Pétervásá- rán. Hevesen, Füzesabonyban és Lőrinciben. Már javában folynak az előkészületek. az új vállalat 1972. január 1-évei kezdi meg munkáját. Egyébként mindkét volt vállalat dolgozóira számít, biztosítja foglalkoztatásukat. • — Milyen felelősségre vonások, szankciók követték a vegyesipari vállalat szanálását? — A legmagasabb vezetők bérét 25 százalékkal csökkentették, ezenkívül vissza kell fizetniük a nyeresógpré* miumot is. Különben a vállalat két ismert vezetőjének is lehetősége van az új vállalatnál maradni, dolgozni. Természetesen nem igazgatói, nem műszaki vezetői beosztásban. Reméljük, végre levonják a tanulságokat a történ tekbőL Alapjában véve humánus felelőségre vonás történt Ügy is mondhatnánk: a vállalat volt vezetői olcsón megúszták a történteket. De most már az is fontos, hogy az új vállalat mielőbb munkához lásson, és eredményesen dolgozzon. A vegyesipar példája azonban legyen figyelmeztető, mások is okulhatnak belőle! Koós József MPnHifSa íL 197L december 5*- ys-$ásr»ajj Miért szanálták a Heves megyei Vegyesipari Vállalatot ?
