Népújság, 1971. december (22. évfolyam, 283-307. szám)

1971-12-17 / 297. szám

R/tdí& KOecTTTH 8.18 Liszt-zcngaraműveü, 8.00 Olvasópályázat, 9.30 aégj melódiád, 10.05 ískolarad.o 10.40 Édes anyanyelvűnk, 10.45 Operarészietek. 11.00 Hogyan gyógyulnak s sebek? 11.10 Zenekari muzsika. 12.20 Ki nyer ma? 12.35 Tánczene. 13.20 Cigánydalok. 13.45 Riportműsor. 14.00 Tudod-e? 14.25 A Nyitnikék postája. 15.10 Nemzetközi éneklő bét. 15.50 Polkák. 16.05 így élünk. 17.20 Nóták. 17.45 Kodályt Marosszéki táncok. 17.59 Gombó kinn van. Iíj. hang játék. 19.40 Tánczene. 20.20 Zelk Zoltán versel. 20.35 Operettrészletek. 21.03 A gazdasági növekedés anatómiája. *1.13 Lemezmúzeum. 21.29 Mozart: D-dúr hegedű- verseny. 23.20 Meditáció'.... 22.30 Mi újság az Operában? 23.30 Népi zene. 0.10 Segovia gitározik. PETŐFI 2.05 Verbunkosok. 9.00 Ezeregy délelőtt. 11.45 Szép Ernő: Színház után. 12.00 Barokk muzsika. 13.03 Válaszolunk hallgatóinknak. 13.23 Áriák. Mindenki kedvére — kettőtől — hátig. 18.13 Népi zene. 18.45 Miért komplezprogram? 19.00 Három Beethoven-nyltány, 19.30 Kodály: Magyar népzene. 21.06 A két csacsi. Rádiójáték. *2.00 Zenetörténeti érdekességek. 22.29 Könnyűzene, 23.30 Kórusok, hangszerszólók. MAGYAR 8.25 Iskola-». 17.18 Hírek. 17.25 Muzsikus üaialcA rn középdöntő. 19.35 RiportíUm. 19.15 Esti mese. 19.30 Tv-híradó. 20.00 Tatay Sándor: Nagyapák, szülők, unokák. Tv-játéik. 31.05 Milyenek az olaszok? 2. Arcok. 21.30 Colt és muzsika. 6. rész. 32.45 Tv-híradó. EGRI VÖRÖS CSILLAG! (Telelőn: 23-33) Fél 4 és este 7 órakor. OLIVER I—II. A Twist Oliver színes angol- amerikai musical változata. (Dupla hely árak). EGRI BRODY: (Telefon: 14-07) Fél 4, fél 6 és fél 8 órakor , Betyárkapitány Színes szinkronizált román kalandűlm GYÖNGYÖSI PUSKIN: Salud, Marija I—II, (Mérsékelt helyárak). ' I GYÖNGYÖSI SZABADSÁG! I Kés ~ t HATVANI VÖRÖS CSILLAG: 4 Délután fél 6 órakor ♦ Es hamarosan a sötétség HATVANI KOSSUTH t Vesztesek és győztesek HEVES Napsugaras szemek FÜZESABONY: Két élet egy halálér pEtervasara Figyelj rám) £zínhai Egerben este 7 órakor: A FÉLKEGYELMŰ (Shakespeare-béirlet) MORZSÁK ÜGYELET Az első bélyeget 1840-ben adták ki Angliában, amelyet csirizzel vagy tűvel erősítet­tek a borítékra, öt év múl­va jelent meg Oroszország­ban az első bélyeges borí­ték. ★ A Madagaszkárt Tamatava kikötőjében bikaviadal he­lyett többre becsülik , szóra- közt alább ncik tartják a kro­kodil és az ember párviada­lát. Az erejét és életét kocká­ra tevő harcos nem kesztyű dobásával hívja ki párbajra ellenfelét. Puszta kézzel partra vonszol két, maxi­mum 20 kilós krokodllust, hátukra apró bóját erősít, hogy tudja a víz alatt is követni útjukat. Beengedi őket a Pangalin-csatorna ráccsal elkerített „arénájá­ba”. Aztán ö is bemászik és kezdetét veszi az élet-halál küzdelem. A hírek szerint eddig még mindig az embe­rek kerültek ki győztesen a viadalból ★ Franciaország egyik kis szigetén a Vizcayai-öbölben 1100 négyzetméter területet jelöltek ki az első nyugat­európai „ideiglenes” teme­tő felépítésére. A holtteste­ket megfelelő díj ellenében befagyasztják és addig őr aik, míg a tudomány lehe­tővé teszi „feltámasztásu­kat” Az Egyesült Államok­ban ilyen célból már 12 holt­testet tartósítottak. A csendes-óceáni tudomá­nyos kutatóintézet halászai érdekes gyűjteményre tettek szert. A kollekcióban mű' anyag játékautő, női táska, fogkrémestubus, sótartó, ci­pőkanál, kőlnlsüveg is szere­pel. A szovjet halászok leg­utóbbi útjukon Jkultúrszom- jas” bálnák és cetek gyom­rából szedték elő ezeket tárgyakat. ★ Az Interpol munkatársai, akik több nyelven beszélnek, a bűnösök telefonbeszélgeté­seinek lehallgatása közben vagy leveleik, feljegyzések olvasása során nehezen bol­dogulnak a tolvajnyelvved Hogy megbirkózzanak nyelvi problémákkal, külön­leges osztályt hoztak létre, ahol az egyes országok zsar­gon-nyelvét tanulmányozzák. (Saiga Attila gyűjtése) gOTO h3AROK^ Színes negatív A színes negatív emulziója lé­nyegében ugyanolyan három ré­tegből áll, mint aminőket a for­dítós filmnél megismertünk. Csak az érzékenységben, gradációban és a szlnképzőkben van eltérés. Kidolgozásuk azonban egészen más, mint a fordítós filmeké. A leexponált filmet mindjárt színes hívóban hívjuk elő. Elma­radt az első fehér-íekete előhí­vás és az átvilágítás, vagyis az átfordítás. Az azonnali szlnhfvás következ­tében az exponálás okozta lá- lénskép helyén nemcsak ezüstkl- válás történik, tehát nemcsak fe­kete-fehér kép keletkezik, hanem az ezüstkiválás arányában szí­nezék is képződik. Utána nem kell mást tenni, mint kioldani a felesleges ezüsképeket és az emulzióban elbomlatlanul meg­maradt ezüstbromidot. A kioldás halványító fürdőben, illetve fi- xiroldatban történik. A színes negatív a színek szem­pontjából is negatív, mert a tár­gyak színeit nem eredetiben ad­ja vissza, hanem azok komple­menterjelt (kiegészítő szineit) mutatja. Ha ezt a negatív képet azután egy hasonló szerkezetű filmre, vagy papírra átmásol­juk, megkapjuk az eredeti színe­ket. Az átmásolt pozitív film vagy kép kidolgozási eljárása meg­egyezik az előbbivel. A színes . negatívot általá­ban színes papírképek előállítá­sánál használjuk. De a filmgyá­rak ennek segítségével állítják elő sok példányú színes pozitív filmszalagjaikat is. Készíthető ró­luk fehér-fekete nagyítás (vagy másolat) Is. Sajnos, hogy a színes fényké­pezés ma még nem egészen tö­kéletes. Ezt magunk Is tapasz­talhatjuk. Igen sok elméleti és gyakorlati kérdés vár még tisztá­zásra. Nézzünk ezek közül egyet- kettőt példaképpen. Igen nehéz a film gyári ön­tésénél elérni, hogy az egyes ré­tegek pontosan és egyenletesen az előirt vastagságúak legyenek. Vagy, hogy érzékenységük meg­egyezzék, s Így egyik szín sem kerülhessen túlsúlyba a kidolgo­zási eljárás során. A nem tökéle­tes öntés az eredője pl. annak a gyakran tapasztalható hibának, hogy a lombok, vagy a fű zöld­je kékeszöld árnyalatban jelent­kezik. Ez az ún. .vad” zöld ront­ja a képhatást. Elég gyakori hiba sz la, hogy a három réteg gradációs görbéje nem eléggé párhuzamos egymás­sal, vagy súlyos esetben keresz­tezik egymást. Helyrehozhatatlan elszíneződési hibák keletkeznek az Ilyen esetben. Különösen for­dítós filmnél, ahol utólag nem lehet a hibát korrigálni. Körmendi Károly SZERKESZT O BT. Ztott, Epen A beküldött adoma valóban kedves — házi használatra —, közlésre sajnos nem alkalmas. Pál Vilmos, Váraszó: Munkatársunk részt vett a jel­zett eseményen, s nem volt ab­ban semmi rosszindulat, hogy nem írt a váraszói menyecskekó­rus és citerazenekar szereplésé­ről. Minden bizonnyal Ismertet­jük majd munkájukat, dicséretet érdemlő lelkesedésüket. Sajnos egyszerre mindenről nem tudunk Írni. Alkalomadtán, több dicsére­tes szereplés után, kulturális ro­vatunk képviselője meglátogatja községüket Is. Pakisztán s Egy tragédia gyökerei n. Keresztelő Cambr5d<ro-V>on A Bangla Desh-ben folyó, sikeres hadműveletek hírére az Indiába menekült kelet- pakisztániak áradata megindult vissza, hazája felszabadított területeire. Képünkön; ke­let-pakisztáni menekültek visszatérnek a felszabadított Jessore városba. Eleinte sokan voltak a Mo­hamedán Liga vezetői kö­zött, akik világosan • látták az angolok céljait így pél­dául jellemző, hogy a későb­bi Pakisztán „atyja” és el­ső vezetője, Mohamed Dzsin- nah, hosszú évekig az Indiai Kongresszus soraiban tevé­kenykedett. Amikor végül el­fogadta, hogy a Mohamedán Liga elnökévé válasszák: még így beszélt: „Az idegen ha­talom létrejötte és tartóssá­ga Indiában annak a követ­kezménye, hogy India népe, különösen a hinduk és mo­hamedánok, nem egyesülték és nem bíznak eléggé egy­másban”. A legtekintélyesebb politi­kusok tisztánlátása sem tud­ta azonban visszaszorítani azokat az elemi erejű, rom­boló energiákat, amelyeket az India népét vallási ala­pon kettészakító döntés fel­szabadított. A Nemzeti Kongresszus egyre inkább kizárólagosan hindu szerve­zetté vált, a Mohamedán Liga és személyesen Dzsinnah pedig mind hatá­rozottabban csúszott egy szeparatista magatartás felé. 1937 táján már Dzsinnah „mohamedán nemzetről” be­szélt Indiában, amelynek a hinduikkal vívott harcban kell megszületnie. Gandhi, a Nemzeti Kongresszus ve­zetője ezt a felszólalást Dzsinnah „hadüzenetének” nevezte. Néhány évvel a második világháború kirobbanása előtt tehát a mohamedán földbirtokosok és burzsoázia által vezetett Liga már egy­re inkább közeledett egy kü­lön, indiai mohamedán ál­lam létrehozásának követe­lése felé. Ezt az államot gazdag mo­hamedán földbirtokosok Cambridge-ben tanuló fiai nevezték először „Pakisz­tánnak.” Érdekes, hogy a külön államot már jóval Dzsinnah előtt igen határo­zottan követelte egy moha­medán politikai csoportosu­lás, amely az indiai Pand- zsáb államban élő Mohamed Iqbal politikus és költő kö­rül jött létre. Iqbai 1930-ban üzenetet intézett a Mohame­dán Ligához. Ebben azt kö­vetelte, hogy Pandzsábot, az úgynevezett Északnyugati Határtartományt, valamint Kasmír, Szind és Belud- zsisztán tartományt össze kell olvasztani egyetlen állam­má. Egy pillantás a térképre világossá teszi ennek a kö­vetelésnek legérdekesebb jellemvonását, A külön mo­hamedán államra vonatkozó terv csak a jelenlegi Nyugat- Pakisztán területére korlá­tozza ezt az államot. Szó sincs benne a jelenlegi vál­Egerben: 19 órától szombat eggel 7 óráig a Bajcsy-Zsilinsz- y utcai rendelőben. (Telefon: 1-10). Rendélés gyermekeit ré- zér6 is Gyöngyösön: 19 órától szombat , eggel 7 óráig, a Jókai utca 41. » zám alatti rendelőben. (Tele- * m; Kinyitom a szemem, még csak hajnalodik, megborzon­gok, a szobában csípős hideg van, kicsit fázom, csak az or­rom bújik ki a nyirkos pap­lan alól. Fekszem a félho­mályban, meglepődöm, külö­nös ez az ébredés, iszom a nyugalmat, mint nyáron a jégbe hűtött citromlevet. A metsző hideg jólesik, a ke­zem kidugom a paplan sar­kánál, észrevétlenül furcsa állapotba keirülök, kitárom a szívem, pontosabban nyitva az agyam, mindent és min­dent befogadok. Élesen, tisz­tán, súlyosan. Belém vésőd­nek a reggel rezdülései, job­ban, mint a hosszú évek ta­pasztalatai, olyan vagyok, mint egy kitárt marok, a he­gyes ujjak messzire érnek, a körülöttem levő tárgyakat megismerem. A zöld asztalt, a fonott kerti széket, a rongy­szőnyeget, apró kályhát, a szomszédos i ágyat, ahol há­rom paplan alatt a feleségem alszik, s a csendet, amely ép­pen olyan tárgyszerű, mint a fehér falon a megnagyított fénykép, amely a téli tavat mutatja. A befagyott és fod­ros víztükrötI amelytől ez a nyaraló kétszáz lépésre van, de a távolságot megnöveli a közbeeső öreg fenyves, mely a téli paradicsomban is virul. Érzem, hol ér véget a fenyő­fasor, hal kezdődik a szür­ke jégmező, amely inkább hasonlít a tarlóhoz, mint tü­körhöz, akkor is érzem, ha nem is látom, mert ágyban fekszem és akkor is, ha a hő­dunyha eltakarja előlem az odavezető utalhat. Az éjjeli hófúvás betemette a kanyar­gó ösvényeket, az összegyűj­tött avarhalmokat és a nyá­ri napozószigeteket. Nincs már meg az a lábnyo'mút sem, amelyen tegnap délután elszökdécseltünk a bezárt nyaralóig, régen nincs, hi­szen az esti szél elrejtette a lábnyomainkat és a frissen hullott hó pedig befejezte a csendes temetést. Ha roman­tikus lélek lennék, azt mon­danám, hogy a világon kí­vülre kerültünk, s van is eb­ben egy kevés igazság, mert a mindennapi, nyugalomtól megfosztott életünktől két­száz kilométerre vagyunk. Hatalmas ez a távolság. Az álmosító hóesés, a fák mögött rejtőzködő tó és a bennünk uralkodó csend évmilliókra elválaszt bennünket a tegna­pi naptól ét • holnaptól, amikor kétnapos szabadság után újra pöfögő vonatra ülünk, és négy óra alatt megtesszük az évmilliókat. Kinyitom a szemem, már nem alszom, a feleségem is forgolódik, de a világért sem nézne fel, mert félálomban tisztábban élvezheti a 48 órás kikapcsolódás ritka csodáit. Csodákat. Évente egyszer adó­dik ilyen alkalom, akkor is csak néhány szemvillanásnyí órára. A szimpla ablakot pu­ha, finom erezésű jégvirág borítja, ezt látnom, kell, job­ban kibújok a nehéz paplan alól, így megfigyelhetem a jégvirág-gleccserek ékszeres koronáit. A királyi látvány fölött kipillantok a havas ud­varra, s ezzel már visszauta­zom a hópelyhes gyermek­korba, amikor az őszülő nagyszülők neveltek és a szürke reggeleken arra éb­redtem, hogy a kis méretű ágyammal szemben, a két­szárnyú ablak előtt a esc-, resznyefa csipkeruhába öltő- - zött és hóbundába bújt gör- ' be karjaival az üveget ko- • cogtatja. Az emlék álomba ringat, ismét becsukom a sze­mem, visszacsúszom a meleg paplan alá, hadd merüljek > mélyebbre, az elmesélhetetlen J emlékek közé, kint pedig' hadd fütyüljön a szél, mert mi tökéletesen védve va­gyunk és nincs ennél csodá­latosabb, talán csak a teljes védtelenség, de arra semmi lehetőségünk. S különben is ’ elég nekünk a folytonos, sok-1 szór megfoghatatlan, de soha J nem teljes védtelenség. Egy-, szer úgyis bevalljuk, hogy[ képtelenek vagyunk megbir­kózni a bizonytalanság­gal, a szalmaszálka- J landok csalódásaival, az ‘ állandó jégszilánk-veszé-} lyekkel, mert a nagyobb tó- > madásokra nem gondolunk,J már a kölyökordasok elől is' menekülünk, pedig ipa — látszólag —, annyi a legsú­lyosabb vereség, hogy vala­milyen okból fegyelmit ka­punk, de ettől a rangkudarc­tól jobban remegünk, mint évtizedekkel ezelőtt apáink a börtönbüntetésektől. Jobban, mint nagyapáink az első vi­lágháborús fagyhaláltól. Fel­pillantok, csak egy másod­percre, a jégvirágszirmok kö­zött látom, hogy ismét hull a hó, nagy pelyhekben, lassan, libegve, aztán észrevétlenül ság gócpontjáról, a mai Ke- let-Paikisztánról! A moha­medán külön állam első hir­detői számára egyszerűen el­képzelhetetlennek tűnt, hogy ezt, a kétezer kilométerré levő, távoli vidéket (az ak­kori Bengál tartomány mo­hamedán többségű felét) iá a jövendő mohamedán ál­lamhoz csatolják. Számukra a külön állam fogalma —> csak a mai Nyugat-Pakisz- tánt jelentette. Cambridge-ben tanuló pa­kisztáni diákok 1933-ban ki­adott röpirata ugyancsak ag Iqbal által ' felsorolt tarto­mányok neveit említette: az első négy tartomány kezde­téből, valamint az ötödik tartománynév végéből ez a röpirat alkotta meg először a „Pakisztán” szót. (Más vé­lemények szerint a szó ere­dete kettős: az említett mes­terséges összetételen kívül még azt is jelenti, hogy „az erkölcsileg tiszta emberek or­szága”.) A Mohamedán Liga, mint láttuk, fokozatosan csúszott a „Pakisztán-elv” elfogadása felé. Ilyen előzmények után született meg a Liga 1940- ben, Lahore városában tar­tott ülésszakán, a hírneves­sé vált „Pakisztán-határo- zát”. Ez lényegében két kö­vetelést fogalmazott meg: 1. A mohamedán többségű vi­déknek India észak-nyuga­ti és keleti övezeteiben füg­getlen államokat kell alkot- ♦ niuk; 2. Ezeknek az államok­nak a területi alkotóegységei szuverének legyenek. A jelenlegi helyzet szem­pontjából is érdekes követ­keztetéseket lehet levonni a határozatból. Először is: az Iqbal és a Cambridge-i cso­port által képviselt, korai Pakisztán-elgondolással szemben itt már nemcsak nyugaton, hanem Brit-India keleti részén is (tehát je­lenlegi Kelet-Pakisztán te­rületén) követelik a külön mohamedán állam megalakí­tását. A második érdekes­ség az, hogy a lahorei hatá- . rozat nem beszél egységes államról. Dzsinnah és a La- horeban összegyűlt többi ve­zető mohamedán politikus nyilvánvalóan elképzelhetet­lennek tartották, hogy az egymástól oly messze eső két területet egy központból ' lehessen kormányozni! Mai kifejezésekkel, élve tehát a. lahorei határozat két, egy­mástól független mohame­dán államot követelt: egy „Nyugat-Paki-sztánt” és egy „Kelet-Pakisztánt”. Gömöri Endre (Következik: Az első vér- őzön.) elalszom, s nem álmodom. Mwm@) 1971. december 17« péotcfc

Next

/
Thumbnails
Contents