Népújság, 1971. december (22. évfolyam, 283-307. szám)
1971-12-17 / 297. szám
Száz év a magyar mezőgazdaságban r Magyarországon a kiegyezés teremtette meg sok egyéb mellett a rendszeres/ statisztikai felmérések lehetőségét is. Mezőgazdasági terméshozamokról megbízható adataink 1871 óta vannak. Itt az alkalom tehát, hogy kereken száz esztendő fejlődésén pillantsunk végig. A következőkben sok adatot idézünk majd, de mindegyiket hektárokra V07 natkoztatva, hogy egy kicsit gyakoroljuk az immár országosan bevezetett újfajta mértékrendszert. (Egyébként egy hektár egyenlő 1.7 ka- tasztrális holddal, tehát aki akarja, visszaszámolhatja az adatokat.) Búza — lépcsőfokokon A hazai búzatermés az első felmért időszakban — 1871 és 1880 között — 7,4 métermázsa volt hektáronként, évi átlagban. A következő évtizedben , már 11,8 métermázsára ugrott és innen kezdve lényegében 70 esztendeig folyamatosan, de csak apró lépésekkel emelkedett. A századfordulóig érte el a 12,3 mázsát hektáronként, a század első évtizedében változatlan volt, az első világháború Időszakában valamicskét csökkent, majd a huszas években 60 kilóval, a harmincas években újabb 80 kilóval növekedett- Mai társadalmi rendszerünk első teljes évtizedében — 1951 és 1960 között, 14,9 mázsa volt a búzatermelés hektáronkénti, évenkénti átlaga. Ekkor kéz- ' dődött új szakasz.. Az 1960- as évtized első felében már 18,6, a második felében pedig 24,3 mázsa volt az eredmény. A vizsgált időszakban a legnagyobb termés 1969-ben volt: 27,1 mázsa hektáronként. Az idei ter- ' més ezt is meghaladja, azonban 1971 már a százegyedik esztendő lenne, tehát ezt az évet figyelmen kívül hagyjuk. Hasonló a helyzet a növénytermesztés más ágai- ’ nál is. Az árpa például 1871 .és 1880 között 8,2 mázsát termett, a. következő évtizedben 10,6-ot. A második 1 világháborúig 13,5 mázsára emelkedett a hozam, ami a felszabadulás után tovább nőtt A húszmázsás átlagot itt is a hatvanas évek második felében haladtuk meg és a rekord ugyancsak 1969 volt, 23,8 ruázsával hektá- ! ronként. !; a kukorica az első vizs- : gólt évtizedben 9,2 mázsát fizetett hektáronként, a következőkben pedig 12,2-t. Itt nagyobbak voltak a kilengések, az emelkedés nem egyenletes, a múlt rendszer legnagyobb eredménye a második világháború előtti évtizedé 18,7 mázsával. A húszmázsás határt már 1948- toan átléptük és az előző évtized második felében a harminc mázsásat is. (1966—70: 32,3 mázsa). A rekord szintén 1969: 37,9 mázsával. Éles határ A cukorrépa „őshozama” 148,7 mázsa volt hektáronként, ami a múlt század nyolcvanas éveiben 181 mázsára emelkedett és évszázadunk első évtizedében haladta meg először a 200-at. Innen már vissza is csúszott. mégpedig az első világháború utáni időszakban. A második világháború még súlyosabb visszaesést okozott, és csak 1951-ben haladták meg a hozamok ismét a két vagont, ekkor 229 mázsás volt az átlagtermés. A befejezés ugyanaz, mint eddig, az 1960-as évek második felében múltuk felül a 300 mázsát és a rekord 1969- ben tfolt, 304.4 métermázsával hektáronként. Az 1970- es termés ismét 300 mázsa alá esett. Élesen különböző szakaszok határolhatok el tehát a mkr. esztendőn belül. A múlt ívclzad nyolcvanas éveiben le • mi”, ért véget nálunk — a kialakuló kapitalizmus jegyében — a mezőgazdasági középkor. Agrár-termelésünk az akkori világszínvonal körül mozgott, hiszen 60—70 esztendővel ezelőtt még Dániában vagy Hollandiában sem voltak az akkori eredmé- hyeinket messze meghaladó termésátlagok. A mezőgazdasági termelés forradalma Európa fejlettebb részein az első világháborút követő évekre jut. Ebből mi a nagybirtokrendszer és a Horthy-rendszer kettős szorítása miatt kimaradtunk. Amikor ■> másutt száguldó tempóban fokozódtak az eredmények, akkor a mieink legfeljebb csak cammogtak előre. Ennek az elmaradásnak igazi felszámolásához csak az fimúlt évtizedben láttunk hozzá és a módszeres munka látványos eredményei néhány esztendővel ezelőtt születtek meg. A világszínvonalat persze még mindig csak gyengén közelítgetjük, mert a hozamok ma már búzából 30, kukoricából 40, cukorrépából 400 mázsa felett vannak a legfejlettebb országokban, ám semmi akadálya, hogy ezeket is elérjük. A megtett út magyarázatára álljon itt még egy számsor: a múlt században műtrágyát mérhető mennyiségben még nem használtak Magyarországon. Századunk első évtizedében hektáronként és hatóanyagban számolva 1,7 kilogramm volta felhasználás, tehát egy szekér — képletesen szólva —- egy egész falu műtrágya- szükségletét hazaszállíthatta. A tizes években 1,8, a huszas években 2,9 kilogrammra emelkedett a felhasználás, amely a második világháború előtti évtizedben az indulási állapot alá, 1,6 kilogrammra esett vissza. A második világháború után jól mérhető emelkedés következik, de a tíz kilogram-* mot csak- az ötvenes évek második felében értük el. Viszont 1965-ben más 63, 1969-ben 125, 1970-ben pedig 146 kilogramm volt a műtrágya-felhasználás hektáronként és hatóanyagban számolva, azaz ebben az évtizedben már megközelítjük a kezdeti adagok százszorosát. Törések, rekordok Ha már belejöttünk, beszéljünk az állatlétszámról is. Itt az adatok messzibbre nyúlnak vissza, mert az ország állatlétszámát hamarabb kezdték ssámlálgatni, már csak az adókivetés kedvéért is. Az első adat 1857-ből származik. Ekkor az országban — természetesen a mai területre számítva — egymillió 587 ezer szarvas- marha volt. A kétmillió darabot 1895-ben múlta felül az állomány, de akkor még csak 63 ezer darabbal. A múlt rendszerben 1942 volt a rekord, amikor 2 millió 365 ezer szarvasmarhát számoltak^ A második világháború után kereken csak egymillió darabbal kezdhettünk de öt év alatt ez az állomány megkétszereződött. A rekordot 1953-ban mérhetjük, amikor a létszám nem többel, de ezer darabba! meghaladta az 1942-est. In nét visszafelé csúszunk. 1965-ben már kétmillió alá estünk, majd további ap- Tóbb csökkenésekkel a tavalyi egymillió 933 ezer darabbal zárhatjuk a sort A sertésállomány 1857-ben 1 millió 616 ezer darab volt. a fejlődés azóta tiszteletre méltó. A múlt századi rekord a sertés!étszámnál is 1895-ben született hárommillió 182 ezer darabbal. A két világháború között előbb kétmillió alá csökkent az állomány, majd 1938-ban 5 millió 224 ezer darabbal állította fel az 1945-ig terjedő Időszak rekordját A második világháború utáni állomány csak százezerrel haladta meg az egymilliót, de már 1947-ben megközelítette a három, 1949-ben fölülmúlta az ötmillió darabot A felszabadulás utáni rekordot 1965-ből jegyezhetjük, 8 millió 218 ezer darabbal. Mint ismeretes, az állomány most is igen nagy. Végül pedig álljon itt egy figyelmeztető adatsor. A rétek hozama a múlt század hetvenes éveiben hektáronként 13 mázsa volt Magyar- országon. Ez a nyolcvanas években 22 mázsára emelkedett a századfordulóra már megközelítette a harmincat, és tartotta ezt a szintet csaknem egészen a második világháborúig. Ezután már csak egy fellángolás — és egyben rekord — következett be 1851-ben, amikor egy hektár rét hozama 32 mázsa volt. Innen megállíthatatlanul zuhanunk lefelé. 1965-ben 17,9, majd 1969-ben 18,8 mázsa volt hektáronként a rétek hozama Magyarországon. Hetvenes adatom nincs, de nem is keresem, mert félek, hogy az még kevesebbet mutatna. Földeáki Béla I Először: Kerecsent! és Eger között Felújítják a bükki 25-ös utat A környék gyorsan növekvő idegenforgalma, s a Csehszlovákia felé áramlói nagy turistaforgalom miatt a Ke- recsend—Bánréve között húzódó 25-ös számú bükki hegyi út az igényeknek ma már egyre kevésbé felel meg; korszerűsítése mind sürgősebb feladata lesz az úttulajdonos közúti igazgatóságoknak. A mintegy 80 kilométeres útvonal nagyobbik része — közel ötven kilométer —, Heves megyén vezet keresztül, s ezért elsősorban itt jelent gondot a felújítás, korszerűsítés munkája. Különösen az Eger—Kerecsend közötti szakasz állapotának megváltoztatása lett sürgős feladat, hiszen a 3-as főútvonalról lekanyarodva a szűk, hepehupás úton csak lassan haladnak a gépkocsik. A KPM Egri Közúti Igazgatósága az elmúlt években rendszeresen végzett felújításokat az egyes szakaszokon, a részmegoldások helyett azonban most kidolgozták az egész útvonal tervszerű rekonstrukciójának programját. Mint arról Berecz István, az Egri Közúti Igazgatóság igazgatója tájékoztatott, hamarosan megkezdődik a legfontosabb szakasz, az Eger— Kerecsend közötti út felújítása. A közel 11 kilométeres szakaszt 75 millió forintos költséggel korszerűsítik, kivitelező az Egri Közúti Építő Vállalat lesz. Az egri útépítők, a mátrai út és az egri Lenin út felújításánál már bebizonyították magas szintű felkészültségüket, amely biztosíték ennek a fontos munkának a gyors, pontos elkészítésére is. A terv szerint a mostani 6,5 méteres szélességet 12 méterre növelik, amely megegyezik a 3-as főútvonal szélességével. A korszerűség azonban nemcsak ebben mutatkozik majd meg: a lehetőség szerint kiküszöbölik a veszélyes, nem egyszer már halálos balesetet is okozó út- kanyarokat, korrigálják a hirtelen emelkedőket, s jobb minőségű lesz az út burkolata. Kétoldalt leálló sávot biztosítanak, ezzel is növelve a közlekedés biztonságát. A megyeszékhely szempontjából különösen nagy jelentősége van ennek a munkának. A város fejlődését mindig hátráltatta a főútvonaltól való távolsága, a felújított út viszont jobban bekapcsolhatja Egert az országos hálózatba. Amikor a szállítás korszerűsítését népgazdaságunkban a hatékonyság egyik feltételeként emlegetjük, az ilyen törekvések feltétlenül megérdemlik az anyagi áldozatot. Egyébként a Kerecsenden áthaladó útszakasz korszerűsítése még gondot jelent a szakembereknek, mivel ott hiába szélesítik az utat, ha a községi belső forgalom miatt lelassul a közlekedés. Ennek elhárítására a község vezetőivel közösen kell gyors megoldást keresni. Az űt további részét EgérSzarvaskő—Tamalelesz— Szentdomonkos—Borsodná- dasd—Özd—Bánréve vonalán a rekonstrukció későbbi ütemében újítják fel. Itt is hajtanak végre szélesítést, megőrizve a hegyi út jellegét, de különösen a vízelvezetés, s az útpadka felújítása jelent nagy feladatot. Ellátják az útvonalat a legújabb, főútra előírt jelzőkkel, táblákkal is. A második ütem legnagyobb gondját az egri átkelési szakasz jelenti, hiszen a XVII. századi városszerkezet megváltoztatása nélkül kell biztosítani a felduzzadt forgalom átáramlását. Hosz- szú vita, több tanulmányterv elkészítése után megállapodtak a városi terelő utak kiviteli terveinek elkészítésében. Az átkelési szakasz gyors megépítését bár, ebben az ötéves tervben nem szerepel, ugyancsak sürgeti az egyre növekvő gépkocsiforgalom. (hekeli) BAR MÉG NINCSENEK végleges adatok, de összességében már annyit meg tudnak állapítani a gyöngyös tarjám Győzelem Tsz- ben, hogy az idei év gazdasági eredménye meg fog egyezni lényegében a tervezett értékkel. Amikor részletesebb magyarázatot kértünk hukovsz- ki István főkönyvelőtől, ő elmondta: 22 milliói forint bevételt irányoztak elő és körülbelül ennyi várható is. A növénytermesztés ugyan meg fogja haladni közel tíz százalékkal a meny- nyiségi tervet, de szőlőből harminc vagonnal termett kevesebb, mint amenyire számítottak annak idején. Még szerencse, hogy a szőlő idei magasabb ára sokat csökkentett a kiesésein. A tízórán munkanapra jutó átlagrészesedés nyolcvan forint körül alakul majd, , ami szintén megegyezik a Elakadást ielző háromszögek iÄS „‘SfSST’T szágúton műszaki hiba miatt veszteglő járművet jól láthatóan jelezzék. Ezért 1972. április 1-től az elakadást jelző háromszögek használatát kötelezővé teszik. Az európai szabványnak megfelelő — fényt visszaverő -r nappali és esti világításnál jól látható háromszögek gyártását megkezdték az Óbudai Gépipari Szövetkezel marcali telepén. ___ _ éMTI Foto — Bojkor József /ato, — k alkulált mértékkel. A tsztagok tehát nem csalatkoznak majd, számításaikat meg fogják találni. Persze, a gazdaságban mindig gondolni kell a hol- npra is. A jövő megalapozásához bizonyos beruházások is kellenek. Ezért készítik a 11 000 hektoliter befogadó- képességű bortároló- és feldolgozóüzemet, de elkészült a 3200 hektoliter térfogatú tárolótér, amelyben ászok hordák találhatók. A még hiányzó nyolcezer hektoliteres tárolórészleg munkáit a jövő nyárra számítiák befejezni. Ezzel a beruházással nagyon régi gondot szüntetnek meg. Szorosan Idetartozik a szőlőtelepítés is, amely ösz- szesen négyszázötven holdon történt még. Mellette hatvan holdas gyümölcsöst is kialakítottak. Meggy és cseresznye terem majd itt. Bár ennek a szedése elég sok emberi munkát igényel, úgy mondják: minden feladatra találni elegendő embert, ha megfizetik őket tisztességesen. Tulajdonképpen ezekkel a beruházásokkal teremtették meg a nagyüzemi gazdálkodás kereteit. Egyben meghatározták a fő ágazatokat is. A jövő tehát erre az alapra épül Gyöngy östarjánban. ÖNKÉNTELENÜL adódott a kérdés: vajon hogyan állnak munkaerővel, leez-e mindig annyi ember, ameny- nyi éppen kell? Mennyire sürgető a gépesítés ilyen oknál fogva is? A válasz nagyon magabiztosan hangzott. Most ötszáz tényleges dolgozó tsz-tagra számíthatnak, amiből évente a természetes csökkenés tíz százaléknak vehető. De hogy milyen szorgalmasak az emberek, arra a legjobb bizonyíték, hogy most is kétszázötven személy ért el jogosultságot a fizetett szabadsághoz. Ennek pedig feltétele, hogy 250 tízórás munkanapot teljesítsen. Nem mondhatják el akármilyen községben ugyanezt! A gépesítésre — persze — szükség van. Ezért vettek meg egy K ol m mi n -rendszerű szárítót is, aminek teljesítménye olyan nagy, hogy bérmunkát is tudnak vállalni hozzá. Most vezetik be a szőlők vegyszeres gyomirtását. Ehhez is gépek kellenek. De nagyon jó volna egy palackozóüzem is, amelyről annyi szó esett az elmúlt években. Szövetkezebközi vállalkozásban lehetne ezt megépíteni és hasznosítani. De az ilyen társulás még nem természetes út, sok akadálya van egyelőre. Bár elvileg mindenki helyesli, a gyakorlatban azonban egy sor kifogás kerül elő már az első megbeszéléskor is. Szóval: erre még várni kell. De szükségességét maga az élet írja elő parancsolóan. Egyik gondiuk az idősebt» tsz-tagok munkával való ellátása. Ezek a korosabb emberek már évente csak száz munkanapot tudnák letölteni általában, ami nem nyújt nekik nagy jövedelmet. De a téli foglalkoztatós általában is nehézséget Jelent Ezen ugyan igyekeznek segíteni: exporüádákat készítenek, a környező üzemekkel tárgyalnak, hogy ott vállalhassanak munkát átmenetileg a tsz-tagok. Sokan a fiatalabbak közül a hűtőházhoz mennek dolgozni a téli időszakban. Nagyjából ez a teljes kép. Amit mág kiegészítésként hozzá kell tenni: az utóbbi néhány évben sokat javultak az állapotok a községben. Ahogy évente rendszeresen növekedett a szövetkezet jövedelme, úgy jött meg az emberek kedve is. Elég ehhez csak annyit mondani, hogy öt évvel ezelőtt egy munkaegység 24 forintot ért. Most több mint a duplája, de az egy napra eső kereset ennél is jóval magasabb. VAGYIS, most már .látják az emberek az erő feszítéseik értelmét, ezért is tudták az idén a jó eredményt elérni a gyöngyös tarjám Győzelem Tsz-ben. (G. Molnár F.) j WH. december 1"., péntek jói zárják az évet GyongyostarjáifthaH
