Népújság, 1971. december (22. évfolyam, 283-307. szám)
1971-12-15 / 295. szám
21 III. észak-magyarországi fotókiállításról, a néző szemével A HÁROM MEGYE, Nóg- rád, Borsod- Abaúj-Zemplén és Heves fotósai harmadszor, ez alkalommal Egerben, a Megyei Művelődési Központban adtak találkozót egymásnak fotókkal, rövidfilmekkel és diákkal. A kiállításon három megyéből csaknem negyvenein vettek részt 81 alkotással. A műfaj népszerűsége nem vitatható. A természetből az érdekes részletet kilopni és megörökíteni a lencse és a gép segítségével úgy, hogy az ellesett pillanat egyben harmóniát. feszültséget is hozzon, élményt is adjon —nem egyszerű technikai művelet, művészet. Erről a nézőpontról figyelve a kiállítást — feltétlenül jó színvonalról kell szólnunk. A tárlatot a portrék uralják. Különböző divatok és kitérők után ugyanis rájöttek a fotósok, hogy a természetből, ebből a .nagyon bonyolult folyamatból a legtöbbet, a legbonyolultabbat a legegyszerűbben, a legtömörebben még mindig az emberi arccal lehet — és kell — kifejezni. Igaz, a portréknál mindig ott leselkedik a beállítottság, a keresettség veszélye, de a jó fotós nemcsak a lenese, hanem az emberi lélek ismerője is: fel tudja oldani, a riportalanyban a feszültséget legalább addig, amíg az arcon megjelenő fényeikből és árnyékokból kikerekíti mondanivalóját. Ebben az értelemben, a portrék oldaláról figyelve a kiállítást Fejér István Bányászát kell elsősorban említenünk. Az arc nyugalma, az erőteljes vonásokon itt-ott felbukkanó fény, a szénpornak szinte festékszerű túltengése, az arcból kivillanó szem a bányász lámpása alatt — maradéktalan harmónia. Telitálálat Kovács Istvánné öregasszonya — mint ahogy érdekes egyéniséget mutat meg a szigorú tartású, fekete ruhás Bodouyi öregasszonyban Mr.!»*» imán 1* T arcai Béla Leány portré ja más hangulatot áraszt, több lírát az előzőeknél, de benne van a pillanat feszült figyelme, fojtottsága, ami már önmagában véve is felhívja a néző figyelmét az alkotásra. Veres Mihály Súlylökő je formában érdekes, de talán egy csipetnyi hiányzik a verseny izgalmából ezen a képén. A táj, a város, a mindennapi élet témáiból több érdekes felvétel került a kiállításra. Varga András Mene- külő-je téma- és felvételi bravúr. A menekülő nyúl száguldásban van a felvevőgép felé és a mozdulat tisztasága, hevessége nagyszerűen hat a felvételen, SZÍNEIKKEL különös stílust és faltot hoztak a tárlaton Harkacsi József fotói. A Kikötő fényei, a Balaton, a Ködben egyaránt arról tanúskodik, hogy a fotós nagy szorgalommal és kereső indulatokkal végzi munkáját. Érdekes összehasonlításra ad- alkalmat Adamik Miklós „Visontai erőmű” című képe és Mizerák István „125 éves az Ózdi Kohászati Üzemek” című felvétele. Az előbbi rézsűt lefelé tekint a nagy ipari óriásra és ezzel a tájba olvadó óriás szelíddé, csaknem passzívvá válik. Az ózdi felvétel alulról figyel a kohómű arculatára, előtte még egy kohász is áll és ezzel az arányhangsúlyozással válik a kép lebilincselővé. A látás szöge néha nagyon is megemeli a témát, Mint ahogy az is, hogy a művészi ötlet önmagában még nem hozza meg a várt eredményt. Kitűnő ötlet búvik meg például Nagy Szabolcs Szieszta című képében: kirakati haAz Egri Szimfonikusok hangversenyéről Az Egri Szimfonikusok íandel-sorozatának második hangversenyének a tanárképző főiskolán nagy közönségsikere volt. Bach IV. brandenburgi versenyével nyitották a műsort. Ez a szám áradó derűjével megteremtette az alap- hangulatot az esthez. Az első és harmadik tétel életvidámságát a zenekarral fölelgető, versenyző fuvoláit: és hegedű játéka tették felfokozattá. A két fuvolás, Asztalos Loránd és Hibay Éva, a hegedűs Lévay Zsolttal a barokk kamaramuzsikálást keltették életre, plasztikusan közvetítve a koncertmű harmóniáját és szépségét. Händel két orgonaversenye hangzott el. A g-moll orgonaversenyben lágy, bánatos, tétovázó bevezetés után gyorsul fel a zene, cserélődik fel az ünnepélyesség magabiztosabb és vidámabb melódiára. A B-dúr orgonaver- Beny ellentéte bizonyos mértékig az előtte elhangzó műnek, áradó öröme, a benne lüktető energia visszhangot ver a hallgatóban. Ez a mű engedi elképzelni, mekkora élvezettel improvizálhatott Händel oratóriumainak szüneteiben, hogyha ilyen alkotások kerekedtek a rögtönzésekből. Dalnok Lajos orgonamű- vósz a kis orgonán természetesen nem mutathatta be teljes intenzitásában az igazán nagy méretekhez szabott harmóniákat: így, kamaraelőadásban is mindkét művet nagy tapssal jutalmazta a közönség. A műsoz*t Bach Paraszt- te&ntátája zárta. Ha megemlítjük, hogy Bach ezt a művet szász táj szólásban irtai bákat szétszerelve fektet tönkökre és azt mondaná a kép, hogy most ezek a kirakati babák pihennek. Ez így igaz, mégis hiányzik valami a kép ról, valami további ötlet, vagy forma, amely e csupasz és mezítelen fél testeket valahogyan humorosan, szellemesen egésszé öltöztetné. Hálás témához nyúl dr. Sidló Gábor Hóesésben és Gótika című képeivel. Fejér István Opart-ja talán a kiállítás legjobban megfogott ötlete. Ennek a táncosnak a mozdulataiban minden ritmustöredéket megörökít az a puszta fogás, amely a fekete-fehér kockás ruhával a test és a tánc egységét oly érzékletessé teszi. Fehér Miklós Homokbányája észrevéteti magát határozott fényjátékával. Gömbös Dezső Ketten című felvétele ugyancsak hatásos mifnfca. Molnár István Festő című kompozíciója, mint mondanivaló nem rossz. A festő arca mögött a félig kész olajfestmény az állványon, remek ritmusban van a festő arcával. De miért látszik az állvány felső szára, amikor annak az égvilágon semmi köze a foto hangulatához? Vadas Zsuzsa mindkét felvétele valóban művészi teljesítmény. P. Tóth László Fortissimója ugyancsak jó riporteri látásmódról beszél. A rövidfilmekből igazán csak a Reggeli tetszett, őszinteségével és a témához illő szűkszavúsággal. Brunczel Tibor alkotása azt a reggeli hangulatot árasztja, amikor öregasszony a maga tempós mozdulataival kiméri magának falatról falatra az ételt meg a perceket. Juhász Miklós diavetítése a Természet világa címmel jól szerkesztett képsor, a fények árnyalt játékával kísérten mutatja a világokat és a virágok körül nyüzsgő kis állatkákat. Igazi, mély hatása azonban csak Pozder Péter Haiku című képsorának van. Ezek a diák japán versek, négysorosok hangulatát idézik, ötvözik, fokozzák fel és az elmondott versek világa azonos a színekkel, és formákkal, amiket a művész belelát a lírai alkotásokba. A KIÁLLÍTÁST érdemes megnézni, mert Eger kulturális nyeresége és a vetítéseket megismételni, de jobb propaganda-előkészítéssel. , (farkas) Megyénk a hazai sajtóban 1971/8. BAKÓ FERENC: A palóckutatás célja és mai feladatai. Palócföld, 1971., 3. szám. Négy évvel ezelőtt indult meg az Észak-magyarország egyes megyéiben élő palóc népcsoport megismerését célzó tervszerű és módszeres kutatómunka.! A kutatást megelőző, elvi és módszertani kérdéseket megvitató értekezlet Egerben volt 1967-ben. Itt fogalmazódott meg a kutatás célja. A cél a palócság jelenkori kultúrájának, életmódjának megismerése, a népcsoport történelmi múltjának feltárása. Az értekezleten tisztázták a kutatómunka programjának, anyagi bázisa megteremtésének fontosabb összetevőit is. A cikk szerzője, aki a Heves megyei Múzeumi Szervezet igazgatója, a kutatások jelenlegi állásáról és a jövőbeli feladatokról szól. Megállapítja, hogy a munka üteme a tervezettnél lassúbb volt. Ennek oka egyrészt az anyagi támogatás rendszertelensége, másrészt a munkaerőhiány. Ebben az évben be kell fejezni a felderítő kérdőívek gyűjtését. Folytatni kell a tematikus kérdőívek elkészült kéziratának sokszorosítását. Csökkenteni kell a munkaközösségek számát. Szervezettebbé kell tenni a palóc történeti és régészeti kutatást. Célszerű volna legalább egy. palóc területen fekvő középkori falu teljes feltárása — állapítja meg a szerző. 1971. ÉS 1972. KIÁLLÍTÁSAI GYÖNGYÖSÖN Interjú Takács István főmérnökkel. Izzó, 1971., november 24. Az Egyesült Izzó gyöngyösi gyáregysége 1953-ban létesült. Az azóta eltelt időben szépen fejlődött. Többször volt él üzem. Megteremtődtek a fejlődés új feltételei is. A következő évben meg''dúl a gépgyártás. A gyár főmérnöke az Interjúban az új előállítandó géptípusok több fajtáját felsorolja. A cikkben az üzem problémáiról is olvastunk. Legnagyobb nehézséget okozza a gyárban jelenleg a forgácsoló szakemberek kevés száma. GULYÁS JÁNOS: Becsület dolga. Vörös Csillag, 1Í7Í., nővén, bér 3. A Vörös Csiliag Traktorgyár egri gyáregységében az egri ipari tanulók létszáma csaknem az ósszdolgozók 50 száza iék». A sok ipari tanuló kiképzése nagy anyagi és erkölcsi terhet ró a vállalatra. A cikk írója arra keresett feleletet, hogy az itt végzett ipari tanulók vajon a gyáregységben maradnak-e? Arra a következtetésre jutott, hogy sajnos, nem. A fiatalok közül igen sokan hátat fordítanak az üzemeknek. Máshol keresnek állást. Sőt, többen a szakmának is hátat fordítanak. A becsület dolga menni, vagy maradni — állapítja meg Gulyás János. Magyarul: a végzett ipari tanulókban ki kell alakulnia annak a tudatnak, hogy ha az üzem áldoz a taníttatására, akkor érezze kötelességének az ottani munkavállalást. Ebben sokat segíthet a helyi párt- és KlSZ-szer- vezet, valamint szakszervezet. HETVENÖT ÉVES AZ EGRI DOHÁNYGYÁR. Népszabadság, 1971. november 27. 1896-ban, 75 ékvei ezelőtt nyitotta meg kapuit az Egri Dohánygyár. Az akkori kisüzem azóta országosan ismertté vált. A több mint hét évtized alatt óriásit fejlődött. A gyár fejlesztésére csupán 1964-től 100 millió forintot költötték. Az üzem dolgozói évtizedek óta derekasan dolgoztak. Tizen- ■ egyszer nyerték el az élüzem, a múlt évi eredményeik alapján pedig a szocialista munka gyára címet. Az évforduló alkalmából, november 26-án jubileumi ünnepséget rendeztek Egerben. A rendezvényről, amelyen részt vett a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter és az ÉDOSZ főtitkára, pártunk központi lapja, a Népszabadság is megemlékezett. KATHONA GÉZA: Egri Lukács antitrinitárius—anabaptista nézetei. Irodalomtörténeti Közlev menyek, 1971., 4. szám. A ma élő egriek közül csak kevesen tudják, hogy a XVI. század második felében hosszabb ideig , a városban élt Egri Lukács, a hazai reformáció sokat emlegetett, de alig ismert, sőt félreismert alakja. Kathona Géza nagyszerű dolgozatában Egri Lukács szellemi fejlődését rajzolta meg. Közismert, hogy hazánkban az antitrinitárius és anabaptista nézetek először i Arany Tamás eszmevilágában jelentkeztek összefonódva. Egri Lukács végeredményben az 6 irányának felújítója és továbbfejlesztője volt, de módszere és formuiázása, különösen az antitrinitárius tanításban végbement haladást és az anabaptista nézetek teljesebb felkarolását illetően Aranyénál is fejlettebb és iskolázottabb. Eszmevilágában erőteljesen érvényesül, az antitrinitárius irányzat megalapítójának. Servét Mihálynak a hatása. NYÉKI JÓZSEF: Egy a sok közül. Népfront, 1971„ november. Heves megyében az utóbbi néhány évben minden ősszel megrendezik a községi népfront- és a tanácselnökök találkozóját. Azosz- szejöveteleken évenként megbeszélik a községpolitika és a faluszépítés problémáit. Ez év őszén Heréden találkoztak a községek vezetői. Nem véletlen ez. Ebből a községből a jó községpolitikai munka nyomán új arculatú település lett. A cikk szerzője ennek okait kereste. A községi tanácselnök a falu fejlődésének erőforrását a következőkben látja: sikerült megnyerni a lakosság bizalmát. Ez alapja volt az anyagi és társadalmi hozzájárulások biztosításának. Ezután a falu népe bevonásával állapították meg a fejlesztés sorrendjét. Először megvalósították a község villamosítását, ezt követte az utak és a járdák rendbehozatala. Az iskola felépítése volt a következő lépés. Majd egészséges ivóvizet biztosítottak. A művelődési ház felépítésével a kulturális életnek teremtettek otthont. A felszabadulás negyed- százados évfordulójának előkészületei során megindulta faluszópítési akció. Amit a községben elértek, pénzben nem fejezhető ki. Hogy idáig eljutottak, abban nagy része volt a helyi termelőszövetkezet támogatásának is. Szecska Károly fordította : Kassai Ferenc máris nyilvánvaló, mennyire érdekelte Bachot a népi zene és a nép lelkivilága. A kantátában az ifjú pár r énekel, évődifk, elbeszél £ egyetmást a szerelemről, a i földesúrról, annak jámbor J feleségéről, de szerintük az | ispán az valóságos ördög, | akiről még énekelve is el t kell árulni minden rosszat, f A népdalok elevensége, szó-? kimondása, humora átüt at recitatív részeken, s bizo- £ nyitja, hogy a nagy barokk ? mester a kor stiluskariátaint felül és túl is tudott emel-| kedni, megelőzve a roman-1 tika népiességót. i Lugossy Melinda és Bordást György — két fiatal és te-f hetséges énekes — vendég-£ szerepelt ezen a hangverse-? nyen és «zól állottá meg az f ifjú, szerelmes falusi párt? A Paraszífeanlátában közre-? műköjött az MSZBT klub-f jártak karoarakórusa. y Az Egri Szimfonikusodat Íj ez alkalommal Moskovszky | Vince vezényelte. Nem volt £ könnyű dolga a szokatlan? felállásban közreműködő | szólistákkal egybefogni a? kamarajellegűvé csökkentett? Egri Szimfonikusokat, de fel-1 adatát megbízhatóan és si-r körrel látta él. f A nagy érdeklődés, a kö- x zönségnek ez a határozott > ráhangolódása a sorozatra | ékesen szel amellett, hogy t Egerben lehet és kell bővíte-f ni a zenei élet kereteit. Az f idén folyó három hangver- f senysorozat is arról tanúskodik, hogy a város közönsége, igényli a tartalmas zenei | életet és a programokat. £ Harkov) ? 33. Tyihonov újra feladta a kérdést: — És mikor lőttetek először? — Mondom, hogy tegnap! — Biztos? — csóválta meg a fejét Sztasz. — Hát persze — sietett a válasszal Mux'taza. — Két napig tartott, amíg megcsináltuk az agyát. Aztán még vártunk egy kicsit ■.. — Mire? — hegyezte a fülét Sztasz. Murtaza hunyorított: — Féltünk, hátha megkerül a gazdáját Ha meglátja nálunk, mindjárt elveszi. Szóval, vártunk és csak tegnap próbáltuk ki. — Összesen hányat lőttetek vele? — Mondom, hogy kétszer! — türelmetlenkedett Murtaza. — És hány tölténye volt Szer jócskának? — öt. — A többi három hol van? — Itt. — A kisfiú konyákig a zsebébe nyúlt és a rendkívül hasznos tárgyak egész garmadáját zúdította az asztalra: egy réges-régi óraszerkezetet, egy lámpaelemet, néhány jelvényt, egy töltőtoll kupakját. Végül előkerült a három töltény is: fémesen koppantak az asztal üveglapján, — Rendben — mondta Tyihonov. — Kik a szüleid? — Apu házmester a házunkban. Anyu a Bajkál szállodában dolgozik. — Várj csak! Nem Hanif- ja a keresztneve? — De igen. Honnan tetszik tudni? — Magad mondtad-- Bemész néha anyukádhoz? — Be — mondta a kisfiú és láthatóan azon törte a fejét: mikor említette az édesanyja keresztnevét. — Néha pénzt kérek tőle, mozira, olyankor bemegyek... — Világos. Múlt hétfőn nem jártál nála? Mozi után? Murtaza ismét gondolkodóba esett, azután bizonytalanul mondta: — N-nem emlékszem. Azaz, inkább a mozi előtt. Tyihonov leültette Mur- tazát a folyosón és Szavel- jevet hívatta. Rövid beszámolójából kiderült, hogy Szerjózsa Baranov elbeszélése pontról pontra egyezik a barátjáéval. — Szaveljev, hívd fel a Köztisztasági Hivatalt, és tudakold meg, járt-e kedden hókotrógép Vladikinóban. Ha igen, melyik napszakban. A puskát magammal viszem, a szakértők kegyére bízom. A puskát a legtapasztaltabb fegyverezakértők egyike, Sifrin vizsgálta meg. Jelentése szűkszavú volt és egyértelmű: „Megállapítást nyert, hogy a T. Sz. Akszjonova halálát okozó töltényt a szakértői vizsgálatra benyújtott VB 806237 számú puskából lőtték ki. A puska a Tulai Fegyvergyárban készült. Fotótáblázatok mellékelve.” — Itt nem lehet hiba? — kérdezte hitetlenkedve Tyihonov. — Nézze meg a fényképeket — vont vállat Sifrin. — Hasonlítsa össze a táblázatokat és meglátja: tökéletesen egyeznek a méretek. A golyót ebből a puskából lőtték ki, ez úgy igaz, ahogy ma szerda van és ön itt áll előttem. — Jól van — mondta Tyihonov. — Meggyőzött. Nagyon hálás vagyok önnek, Jurij Petrovics. Nem is sejti, mennyire fontos nekünk, hogy a bűnjel birtokában legyünk. . ___ .. S ztasz hallgatott egy darabig, azután megkérdezte: — Ha jól emlékszem, gyűjti a bélyegeket, nem? A fegyverszakértő felélénkült, sűrű fekete szakállába markolt. A szakáll sebhelyet takart: egy laboratóriumi kísérlet emlékét. — Gyűjtöm hát. Ezt mindenki tudja. Mutat valamit? Sztasz elnevette magát: — Semmi különöset, ön többet érdemelne. Valamikor régen, még diákkoromban összegyűjtöttem egy albumra való ócskaságot. De van egy valóban értékes bélyegem is, egy 1935-ös Levanyevszkij, Moszkva—San Francisco bélyegzővel. A tudomány iránti őszinte tiszteletem jeléül önnek ajándékozom— Legalább annyira bőkaJ zű, mint amennyire váratlan az ajándék! — mondta meghatottan a fegyverszak« értő. — De nincs erőm hozzá, hogy visszautasítsam. Abban sem vagyok bizonyost hogy lesz-e lehetőségem viszonozni ezt az ajándékot. Mindenesetre gondolkodoní rajta. — Ne gondolkozzon rajta — mosolygott Tyihonov. —• Mert én ravasz fickó vagyok: már megoldottam a problémát. Lenne ugyanis egy kérésem. Itt van ez a három töltény. A kérdésem az: megegyeznek-e az Akszjonova holttestében talált golyóval? — Holnap délig meglesz az eredmény. Rendben? ön úgy gondolja, hogy o töltényeknek egyezniük kell? Tyihonov ravaszul kacsintott. (Folytatjuk)
