Népújság, 1971. november (22. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-14 / 269. szám

4 A BOLOND LÁNY Marcel Achard nagy sikerű vígjátéka az egri Gárdonyi Géza Színházban f Cseppet sem túlzás, A bo- iónd lány valóban nagy si­kerű vígjáték, amely ide­stova tíz éve járja már a nagyvilág színpadait. Most Egerbe is elérkezett, s örömmel konstatáljuk mi­lyen frappáns dramaturgia, s milyen szellemesen vidám történet kerekedett a krimi­be öltött történetből. Az író nagyszerű színpadismerele, könnyed társalgási stílusa a ml Molnár Ferenciünkre em­lékeztet. Még abban is érez­hetünk egy kis rokonságot, hogy mindkét író mégfrics- kázza kissé a társadalmat. Nem nagyon, csak éppen módjával, mondhatnánk ügy • is, leheletnyi finomsággal. Hogy ml a siker titka, ezt legalább olyan nehéz felde-, ríteni, mint e^gy rafináltan kitervelt gyilkosság körül­ményeit. Ezért erre itt most nem is vállalkozunk. Meg­elégszünk annyival, hogy . megjegyezzük:. Achard jó tollú író, ügyes . színpadi szerző, A bolond lány jog­gal hódította meg a közön­séget. Nem kívánjuk égig magasztalni; mert nem is lehetne, de tény; hogy kel­lemes és jó vígjáték. A jenesnek, a helyzetek és az embert kapcsolatok komikuma egy vizsgálóbírói szobában vív szócsatát, mi­közben nem kisebb drámai kérdést kell tisztázni, mint azt, hogy Jet a gyilkos. Eny- nyit a darabról, egy szóval sem többet, végtére is bűn­ügyi- történetről van szó, nem ildomos elrontani a kö­zönség szórakozását. A darab tehát egyértel­műen tetszett. Sajnos, nem mondhatjuk el ugyanezt az előadásról. Hegedűs László rendezői tehetsége nem igényli az udvarias 'fogal­mazást, ezért nyugodtan le­írjuk: volt már sokkal 'jobb formában is. Az az érzé­sünk, hogy a rendező túl­zottan bízott a darabban, a szöveg erejében, s úgy gon­dolta. megáll az a maga lá­bán is, s ezért megspórolta az ötleteket, s elmulasztotta a helyzetek játékmesteri ki­aknázását. Így mértéktartó­an korrektre formálódott az előadás, amely ugyan ízlés­sel szolgálta az írói elképze­lést, de csak elvétve fedez­tük fel benne Hegedűs Lász­ló humorra hangolt egyéni­ségét Igaz,' a szereposztás is kompromisszumokra épült, így néhány pontja vitatható. Hegedűs nem kapta meg — vagy egyeztetési gondok mi­att nem kaphatta meg — egyes szerepekre a legalkal­masabb színészeket. Ilyen körülmények között éppen azt a könnyed stílust, azt a franciásan pikáns, sziporká­zó szellemességet nélkülözte az előadás, amely a dialógu­sok fölött behálózza a szín­padot és charme-jával szin­te átível a rivaldán. A címszerepben SoóS Edit, a színház új művésze debü­tált az egri színpadon. Ér­demes volt néhány, évet vár­ni a darab bemutatójával, már csak azért is, mert így most minden tekintetben al­kalmas és tehetséges szí­nésznő játszhatta el A bo­lond lány címszerepét. Soós Edit kulturált játékkal, köny- nyedén, bő humorral vázol­ta fel a szobalány sokszínű alakját, szellemesen érzékel­tette a figura pikantériáját, de felvillantotta a könnyen vett élet mögött meghúzódó drámát is. Makay Sándor bizonyuk a legjobb partnernek. Két el­lentétes figurát hozott 3 színpadra; játszotta, a bárót, míg egy másik felvonásban a törvényszéki őrt. Mindkét alakításnak íze, hangulata volt. Hogy tehetséges mű­vész, azt már többször le­írtuk. Most hozzátesszük! egyre jobban finomodnak eszközei, * különös érzéke van a groteszk humor iránt. Élvezetes játéka az előadás második erőssége, s nem vé­letlen, hogy éppen azokban a jelenetekben kaptuk az egész előadástól reinéit fran­ciásan könnyed stílust, ame­lyekben Soós és Makay ural­ták a színpadot, A szereposztással kapcso­latos vitánk a vizsgálóbíró alakjával kezdődik. Nem vi­tatjuk Pákozdy János tehet­ségét — többször bizonyítot­ta már —, de most, ebben a vígjátékban nem azt adta, amit a darab hangulata megkövetelt. -Igaz, eljátszott ő mindent becsületesen, ami meg van írva, a vizsgálóbí­ró igazságérzetét, vívódását, a nyomozás izgalmait, sőt még a figura szerelemdik­tálta -karrierizmusát is. Csak épp mindezt nehézkesen, ki- nos pedantériával, s nem egy komédiázó vígjáték stílusá­ban. ­Vitánk van az írnok figu­rájával is. Jó ötlet volt. fia tál színészre bízni ezt a sze­repet — Somló István játé kát ígéretként is elkönyvel­hetjük —, de meg kell je­gyeznünk, hogy kilógott az együttesből. Szerepe túl nagy hangsúlyt kapott, voltak je­leneitek:, amikor szinte az ön­álló produkció igényével lé­pett fel. Visszafogottabb, mértéktartóbb alakítás jobb lett volna. A védőügyvédet alakító Szilágyi Lajos bizo­nyára szereposztási tévedés áldozata. Hangvételével, mozgásával egészen mást játszott a ‘színpadon. Voltak pillanatok, amikor úgy érez­tük, hogy éppen egy bohó­zatban táblából. Antal Avat­ta a vizsgálóbíró feleségé­nek szerepében nagyon csi­nos volt ás okosan számító. Ennyi van megírva, nem több. Máthé Eta bankár-fe­lesége tetszett. Pálffy György ügyésze nem látszott ko­moly ellenfélnek. An egyszerűség**» te szellemes színpadképet Snki Antal, a kifejező jelmezeket Letanooszkg Klára tervezte. ★ Egy sikerű vügjftU­kot láttunk, korrekten be­csületes, de nem ötletdús rendezésben. S láttunk két emlékezetes alakítást Gehet persze, hogy a közönség másként vélekedik, s felül­bírálja ezeket a sorokat. De ehhez előbb meg kell néz­nie az előadást!.*! Márkása László Nyelvész a katedrán Nevét nemcsak diákjai — az egri Szilágyi Erzsébet Gimnázium tanulói — isme­rik, hanem a falusi pedagó­gusok s a termelőszövetke­zeti tagok is. Érthető, hi­szen dr. Pelle Bélává már hat éve járja — szabad ide­jében — megyénk községeit, s kutatja a nevek már-már feledésbe merülő titkait. Ht­jaira elkísérik diákjai, hely­történeti szakkörének tag­jai. Kollektív munkájuk eredményeként az év elején megjelent az egri járás föld­rajzi neveit feldolgozó kö­tet, s már megkezdődtek a második előmunkálatai is. A gyűjtőtevákenyság, a min­dennapi tanári munka mel­lett még arra is futotta jól beosztott idejéből, hogy el­készítse és ti legrangosabb minősítéssel — summa ram laude — megvédje doktori diszertációját. o o o Két inspiráló emléket idéz. Az egyiket még középisko­lás diákkorából, frappáns portrét formálva Váci Mi­hály nagyszerű, paztaűaa egyéniségéről. — Mint kollégiuma gaagató naudszeresen tartott előadá­sokat számunkra marxiz­musból. A tebonyolultabb fogalmakat is érthetővé tud­ta tenni számunkra. Több­ször beszélt a honismereti mozgalom fontosságáról. Ké­sőbb évék múltán is több­ször találkoztunk, legutóbb akkor, amikor itt járt az egyik könyvhét alkalmából, s diákjaimmal elkísértük Máiradeüecskére író-olvasó találkozóra. Ügy terveztük, hogy népdalt gyűjtünk együtt, ezt azonban nem tud­tuk idő híján megoldani. Egy házhoz mégis elmen­tünk, s ott a költő tanította tanulóimat népdalokra. Az­előtt is, akkor is támogatá­sát ígérte földrajzi névgyűj­tő munkánkhoz. A másik emlék főiskolai tanulmányok idejéből való. Az azóta már országhatáro­kon túl is ismert Papp Ist­ván professzor tanította a nyelvészeti tárgyakat az eg­ri főiskolán, ő vezette a tu­dományos diákköri foglalko­zásokat, ahol sűrűn beszélt a névkutatás fontosságáról. A fiatal tanárjelölt éltkor döntött végleg, s elhatároz­ta, hogy szabad idejében névkutatással foglalkozik. o o o Hatévi munka megannyi gönd között. Nem kevésre vállalkozott diákmunkatár­saival: feltérképezi Heves megye földrajzi neveit. A kezdés volt a legnehezebb: a lelkes diákokat hozzáértő munkatárssá nevelni, meg­nyerni a pedagógusok, a községi vezetők támogatá­sát, segítőtársakká formál­ni az adatközlő, egyszerű fa­lusi embereket. — Ma már minden olajo­zottan megy, megkezdődött a második kötet előkészítő munkája, más szóval a „ki­képzés” : összehívtuk a fü­zesabonyi járás pedagógu­sait, ismertettem velük a gyűjtőmunka módszereit. Hamarosan útra kelünk mi is. Jelenleg nyolc szakkép­zett diákmunkatársam van. Mindegyikükkel két segítő­társ megy, munka közben tanulnak tőlük, egyúttal se­gítenek az anyaggyűjtésben is. A gyerekeknek tetszik ez a munka, ha szükség van rá, akár 100 embert is megtu­dok mozgatni. Élménydús számukra a határjárás, ami­kor az adatközlőkkel együtt járják a dűlőket, s azono­sítják a neveket. A járási vezetőktől, a tanácselnökök­től minden segítséget meg­kapok, úgy érzem, hogy a második kötet jóval hama­1800 címszó 621 oldalon UJ FILMLEXIKON A—K, azaz az első kötet. Mert kettő lesz. 1964-ben még egy volt. Most kettő is kevésnek tűnik. Pedig 1800 címszó lelhető fel az első kö­tet 621 oldalán. Hiába, a film külön birodalom a művészet világában. Hódító vagy letű­nőben levő birodalom? Erre senki nem tud felelni. Az vi­szont tény, hogy közöhségér- deklődés van, ez hívta élet­re az Ábel Péter szerkesztet­te, az Akadémiai Kiadó meg­jelentette ' testes könyvet. Abasidze grúz színésznő az első, Kyo Machiko japan szí­nésznő az utolsó címszó, s közöttük hírességek és hír­hedtségek — horror, azaz rémfilm —, kihunyt és most Sziporkázó csillagok, eltűnt és frissen felbukkanó irány­iatok — free cinemé —, tech­nikai fogalmak magyarázata. Azaz, ahogyan egy lexikon­hoz illik. „Benne legyen minden.” Benne van? Lesz, aki ezt állítja, mások az el­lenkezőjét.- Tökéletes lexikon nincsen. S olyan végképp, amely da­colna az idővel. Ezért, hogy volt mivel bővíteni az 1964- ben megjelent Filmkislexikon címszavait, s újak serege is helyet követelt. (Mintegy ezer új név szerepel a kötetben, s mellette fogalmakat ismer­tető új címszavak garmadá­ja.) Paradox módon e bővü­lés az, ami előre sejteti: az Üj Filmlexikon is elődje sor­sára jut. Addig azonban százszor, meg százszor kézbe vesszük. Útbaigazít? Igen. Áttekinthető, ami egy lexi­konnál elengedhetetlen? Igen. Bőséges magyarázattal szol­gál? Hát... Itt már némi ésetlegesseget tapasztálba- iáik. Van, akiről sok tény és adat szól. Másokat inkább csak az tesz „kiemelkedővé”, — mármint a címszó hosszá­val —, hogy valamilyen film­jét fölsorolja a lexikon. S van, aki ötvenben is szere­pelt ... Vagy nyolcvanötben. Mint Curd Jürgens. Film .'.. persze, a képek. 1100 található belőlük az el- j ső kötetben, mi tagadás, sze-; rencsétlen csoportosításban. Külön. Minden bizonnyal van | technikai magyarázata, de a lexikonforgató azért eltöp­renghet: a címszó kikeresése után miért kell a képét — keresgélnie...-? (mi r verne# -G.vemeK*» M0M01AS magán­ügyben Fordította: Kassai Ferenc o m ÍStl, november 14,, vasárnap zetben anélkül, hogy hírt ad­nának magukról.” Ágak, ma­darak vonalakból rótt ábrái, semmi egyéb. — IU sincs semmi — nyáj­■— Várjon, pontosan meg­mondom. A harmadik oldalt fél hatkor hozzák. Igen, fél hat volt, amikor benéztem a rovatba. Tanya telefonon be­szélt valakivel. Még intett is, hogy várjak egy pillanatig. De közben a titlcárságra hí­vattak. Gondoltam, majd ké­sőbb visszajövök. Vissza is jöttem negyven perc múlva, de Tanya már nem volt itt. — Nem emlékszik, miről beszélt Tanya a telefonban? — Nem szoktam odafigyel­ni mások telefonbeszélgeté­seire. — Kár — mondta Tyiho- nov. — Kár, hogy ez alka­lommal nem lett hűtlen a szokásához. A személyzeti osztályon Szíasz ' gyorsan átlapozta Akszjonova „anyagát”. A szakszervezeti bizottság juta- lomszabadságra javasolta tóttá át Szíasz Beljakovnak a noteszt — Mondja, nem foglal­koztatta Akszjonovát valami­féle bűnügy? Nem mondott valami ilyesmit? — Az ilyen ügyek nem tar­toznak a mi rovatunk tema­tikájához. Mondta, hogy ér­dekes cikket fog adni, de hét­főn nagyon el voltam foglal­va... — Mikor látta Tanyát utol­jdtml _____________ ra bb elkészül majd mint az első. o o o A disszertációról csak, úgy mellékesen beszéi. Három tanulmányával pályázott többek között megírta a földrajzi névgyűjtés hiány­pótló módszertanát, több éves tapasztalatainak gyűj­teményét, összegezését. Bár­hogy célzok is a summa cum laude minősítésre, erről többet nem beszél. An­nál inkább a tervekről. Ez­zel kapcsolatban viszont bő­ven akad jegyezni való. — Sokat segítenek a fel­nőttek, akiknek szintén ve­zetek honismereti szakkört a Megyei Művelődési Köz­pontban. Többségük nem szakképzett ember, mégis önálló témát dolgoz feL Egyik födrajzi, a másik ra­gadványneveket gyűjt évek óta. Diálkmunkatáreaim fel­dolgozzák Váci Mihály He­ves megyei látogatásainak visszhangját, ezzel kapcso­latos emlékeket gyűjtenek, szeretnénk a kész anyagot a Megyei Könyvtár segítsé­gével házilag megjelentetni. Ügy érzem tartozunk ezzel a költő emlékének. A leg­fontosabb . persze az, hogy befejezzük a megye földraj­zi neveinek kutatását, fel- térképezését. o o o Délelőtt az iskolában, a katedrán, irodalmat és nyelv­tant oktat, a szép értésére; érzékelésére neveli a ‘tanu­lókat. Délután a szakkörben diákmunkatársait képzi vagy gyűjtőútra indul velük. Az - esti órák is nemegyszer nyel­vészeti buvárkodáásal tel­nek. Mennyi idő idő marad akkor a két gyerekre, a csa­ládra? — Jó beosztással futja. S hadd áruljam el, amire tényleg büszke vagyok: má­sodikos gimnazista, fiam is a humán tudományok; és tárgyak . iránt érdeklődik. Nem kis eredmény ez, ha valakinek matematikus a férje... Pécsi István Várnába, a nemzetközi új­ságíró üdülőbe, s ez alkalom­ból „jellemzést” adott róla: „Tevékeny, áldozatkész új­ságírón© ... széles körű tár­sadalmi munkát végez ... po­litikailag és erkölcsileg áll­hatatos.. .” Sztasz elgondolkozott. — Valami nem világos? — kérdezte a személyzetis. — Nem egeszen. Mit je­lent például az, hogy „erköl­csileg állhatatos?’!. — Hogy-hogy mit jelent? Azt jelenti, hogy... — Hogy tevékeny, aktív volt a munkában? Az. utolsó irat Akszjonova kiküldetési papírja volt. „Kü- löntudósítónk 1966. február 3-tól február 10-ig tartózko­dik , Rovnóban, a vegyipari üzem építkezésén.” Sztasz zsebnaptárt vett elő. Tizediké csütörtökre esett. Pénteken tehát már be kel­lett volna jönnie, de Beljakov szerint csak szombaton je­lentkezett a szerkesztőségben. Meg kell tudni, nem fűzött-e valamilyen magyairájsatot a késéséhez. Lenyomta a Műm­esét. Az ajtó kinyílt, de a 414. szoba üres, volt. Belja­kov asztalán cédula hevert; „Szerk. értekezleten vagyok. Ötkor itt leszek.” Sztasz órá­jára nézett. Ideje, hogy vi&z- szatérjen a Betrovkára ... Sarapov benézett az ajtón: Tyihonov asztalánál ült és valamilyen, géppel At pa­pírlapokat tanulmányozott. — Régen itt vagy? — Egy órája. Kerülj bel­jebb, Vlagyimir Ivanics. — Hoztál valamit? — Hát, hogy mondjam? Ezek az írások az újságíró- nó személyiseget „jellem­zik”. . Sarapov Tyíhompvhots lé­pett, leült a szélt, sarkara — A szerkesztőségben vol­tai? —■ Igen. Itt a jellemzése, olvasd el. Sarapov hunyorgott: — A nyomozás szempont­jából édeskevés. — Mindenféle szempont­ból hiányos. Talán csak egy másik személyzetis számára lenne elegendő. Természete­sen beszélgettem a munka­társaival. Úgy beszélnek róla, mintha élne. A jelenlegi ki­indulópontunk minimális esélyt ad a tettes leleplezé­sére. Meg kell találnunk azt a motívumot, amely oka le­hetett a merényletnek. — Megölhették nyerészke­dési vágyból... (Folgtatjuki — Függesszük fel ezt a kri­minalisztikai vitát, ha lehet. Szeretném* megnézni Tanya Akszjonova hagyatékát... Három óra körül Sztasz be­tolta az utolsó íróasztalfió- kot is. Hátradőli székében. Nem talált semmit. Semmit az égvilágán. Beljakov is el­fáradt, segített a nyomozó­nak a kéziratok kibogarássá- eában. — Nézze csak, ez volt ar. utolsó jegyzetfüzeié. Hétfőn az asztalomon felejtette. „Az utolsó előtti — gon­dolta Tvihonov. — Az utol­só a rettküljébem. volt.” Átlapozta a piros, bőrköté­ses noteszt. Rövid feljegyzé­sek, utalások embereikre, ha­jókra, a csukotkai atomerő­műre, mese Horérol, a vad- szarvasról aforizmaszerű tőmondatok, mintha rendezői utasítások lennének egy ké­szülő filmhez: „Expressz-szí- vekben!” „A hazugság pok­róca, igazság-darabokból varrva!” „Tempóveszteség”, „Olyan érdekesen hazudik, szívesen hinne neki az em­ber.” A notesz utolsó lapjai tar­talmazták rovnód riportjának vázlatát A legvégén egy név: „A. F. Hizisnyak”. És néhány mondat: „Azt mond­ják, a leprábacilusok tizenöt evi£ Is eieHietnek a szerve-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents