Népújság, 1971. november (22. évfolyam, 258-282. szám)
1971-11-12 / 267. szám
Heves megye me2®gqicíg»eégq 1971-ben Az állatállomány növelése csak optimális takarmányozással lehetséges Az idei gazdasági év a XV. ötéves terv első éve, amely lassan a végéhez közeledik. Amikor számvetést készítünk megyénk mezőgazdaságának eredményeiről, fontos, hogy az állattenyésztés eredményeivel is részletesen foglalkozzunk. Túlzott vágóállat- kínálat 1 Heves megyében a szarvas marha-tenyésztés az idén, a tavalyihoz képest nem mutat lényeges változást. A közös gazdaságok nem vásároltak több szarvasmarhát, mint 1970-ben. Egész évben jellemző volt a húsértékesítésre irányuló hizlalás. Ez érthető, mert a kedvező piaci értékesítés jelentős jövedelmet biztosított az üzemeknek. Azonban a tenyésztői mimika az idén is rendkívül sok kívánnivalót hagyott maga után. A gazdaságok nem fordítottak elég gcmdot a tenyészállat-utánpótlásra és -nevelésre. Ugyancsak nem volt megfelelő a gazdaságokban a tejtermelés fokozására irányuló törekvés sem. Változatlanul magas önköiteég- gel állítják élő a tejet üzemeink. Alihoz, hogy az önköltség a jövőben ne emel-; kedjék, a jelenlegi 2400 liter helyett legalább háromezer liter tejet kell termelni tehenemként. Ez azonban pillanatnyilag Heves megye termelőszövetkezeteiben nem valósult meg. Pedig a közös oly XlCDSZCrÜ magyar tarka szarvasmarha genetikai tulajdonságai alapján és jó alkalmazkodó ké~ ; pességével a nagyobb fejtei^ ynelésre is alkalmas lenne« ' Heves megye szarvasmar- tea-állományának csaknem 1 egy harmada jéLenleg háztá- j gi gazdaságokban van. Az i idén január 1-én életije lépett 1 kormányrendélet jelentős ál- [ lami támogatást biztosít a ’ háztáji szarvasmarha-te- * nyésztőknek. Ennek ellenére megyénkben eddig 1200-an ’ kértek állami támogatást er- ‘ re. Pedig még több száz ' igényre lenne lehetőség, Ügy látszik azonban, egyelőre nincs igény a háztáji gazdaságokból ... Problémát okozott az idén az is, hogy az előző évektől eltérően túlzott méreteket öltött a vágóállat-kínálat, mind a közös, mind a háztáji gazdaságok részéről. így - érthető, hogy a kínálatnak csak egy részét vásárolta fel a Heves megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat megfelelő kapacitás hiányában. A jövő év elején már várhatóan javul majd a helyzet, s a vállalat már felvásárolja a fennmaradt vágóállat-kínóla- fot is. 90 ezer sertés a megye vágóhídján A sertéstenyésztésben az idén előrehaladás tapasztalható megyénkben. Ami azzal magyarázható, hogy a közös és háztáji gazdaságokban pillanatnyilag a sertéstenyésztés a legjövedelmezőbb. Jelentősen elősegítette a tenyésztői kedvet a kedvező húsértékesítés is. A közös gazdaságok az idén egymásnak is eladtak sertéseket, a többit pedig az állatforgalmi és húsipari vállalat vásárolta meg csaknem kilencven- ezret. Ez a mennyiség a vállalat történetében rekordnak számít A húsprogram meg-, valósítására a negyedik ötéves tenr végéig megyénk-; bem is felépül néhány szakosított sertéstelep. Ezek kö-. zül az idén a tamamérai és az aldebrői telepeket népesítették be sertésállománnyal. Gyapjűtermelés helyett — inkább húsjuhtenyésztés Ä juhászatban az utóbb! evekhez hasonlóan, 1971-ben ás inkább a húsjuh-tenyész- tés került előtérbe. Ezt elsősorban a kedvező felvásárlási árak tették lehetővé, amelyek arra ösztönözték az üzemeket, hogy minél nagyobb számban értékesítsenek vágó juhot a piacon. Ai kedvező értékesítés ellenére azonban a termelőszövetkezetekben nem tart lépést a juh tartási és -tenyésztési technológia korszerűsítése. Ez részben pénzügyi hiámy- 'nyal, másrészt pedig az egyre csökkenő munkaerővel magyarázható. Növekvő kereslet napos baromfiból Év elején a rendkívül alacsony tojásárak miatt visszaesett a baromfitenyésztés Heves megyében, a kedvező ab- raktakarmány-termés hatására azonban az év közepén. a pillanatnyi megtorpanás feloldódott a baromfitenyésztő üzemekben. Rohamosan megnőtt a kínálat naposcsibékből, amelyet korábban nem tudtak mindig zavartalanul biztosítani /az üzemeknek. A Heves megyei Baromfikeltető Állomás most az év második felében már kedvezőbb lépéseket tett a baromfi-törzsállomány növelésére. Így várhatóan a jövő év tavaszán már biztosítják a termelőszövetkezeteik naposcsibe-igényeit. Bár még másfél hónap választ el bennünket az év végétől, az. állattenyésztés idei eredményeiről mérleget vonva hangsúlyoznunk kell, hogy a negyedik ötéves terv állattenyésztési programjának megvalósításáért jelentősen előbbre kell lépniük megyénk mezőgazdasági üzemeinek is. Ez pedig a szarvas- marha-, a sertés-, a juh- és <a baromfitenyésztésben csak a korszerű tartási, tenyésztési technológiák elterjesztésével és nem utolsósorban optimális takarmányozással érhető éL Mind. a tejtermelés önköltségének csökkentése, mint a tenyészállat-utánpótlás csak a tafearmánytermő területek ésszerű növelésével, az átlagtermések fokozásával és a gépesítéssel párhuzamosan valósítható meg 1975-ig. Mentusz Károly Vf külszíni bauxitbánya A Bakony bauxttvaggo- na nem összefüggő egységben helyezkedik el, hanem ún. lencsékben. Ha- limba körzetében, a kimerülő 11-es számú fejtés szomszédságában megkezdődött egy új bányaterület előkészítése « művelésre: Az új „lencséből” műszakonként 130 tonna első osztályú bauxbt kerül majd a felszínre. (MTI Foto— Jászai Csaba felv. — KS) Túlsózott szalámi, a megengedettnél nagyobb víztartalmú disznósajt és angol szalonna Vidéki élelmiszervizsgáiatok A megyei élefmiszereJlen^ őrző és vegyvizsgáló intézetek nagyszabású őszi ellen-; őrzéseket kezdtek a gyárakban és az üzletekben. A szúrópróbaszerű mintavételekkel megállapították,- ho-gy nyár óta lényegesen javult a forgalomba hozott liszt minősége, sokkal kevesebb kifogást emeltek a sütőipari. alapanyag úgynevezett íz- hibája miatt. Az ugrásszerű javulást annak tulajdonítják, hogy a gabonaipar megszigorította az ellenőrzést, és „visszatartják" azokat a szállítmányokat, amelyek kifogásolható árut tartalmaznak, A tejtermékek minőségé is tovább javult az őszi hetekben, de még mindig elég gyakran találnak olyan árut, amely nem minden szempontból felel meg a szabványéi őírásoknak, és így végeredményben anyagi veszteséget okoz a vásárlóknak. Tipikus példa, hogy a túró zsírtartalma alatta marad az előírtnak, máskor pedig a sajtok összetételében találnak kifogásolnivalót Emiatt az utóbbi hetekben két ízben indítottak üzemek ellen, szabálysértési eljárást. Űjabban a zsír is visszatérő „tétel” az ellenőrök listáin. A szegedi intézet például 540 mázsányi sertészsírt zárolt azért, mert avasnak bizonyult az áru. A húsipari termékek között összetételi hibák miatt , .leállították” néhány felvágottféle árusítását, ilyen például az egyik vidéki üzemben, készült nyári tu- ristaszalámx szállítmány, iamelyet a hentesek a gyárban elsóztak. A győri intézet ellenőrei lefoglaltak olyan disznósajtot is, amelynek túlságosan magas volt a víztartalma. Hasonló kifogást emeltek az ellenőrző mérések után a Dunántúl egyes vidékein forgalomba hozott angol szalonna ellen. Általános panasz van a csomagolóanyagok minőségére. Az ezzel kapcsolatos vizsgálatok szerint a polietilén. csomagolóanyagok sokszor nem felelnek meg a követelményeknek, idő előtt elszakadnak. A csomagolópapírok minősége is romlott az utóbbi időben, legalábbis azoké, amelyekben az élelmiszereket árusítják. A söripari üvegek koronadugói sem felelnek meg a szabványoknak. A parafa- dugók is gyenge minőségűek, ezért az ellenőrök felhívták a gyártóüzemek figyelmét, hogy fordítsanak nagyobb gondot a selejtes áru elkülönítésére. (MTI) Csuk egy ssó ? Hogy állunk az újításokkal? T Egyéb témáink közben a napokban a Heves megyei Tanácsi Erősáramú Villamos Szerelőipari Vállalatnál — az újításokra terelődött & szó. Beszélgetésünk alatt előkerült “az öreg napló is, amely egyébként a cég alakulása óta őrzi a javaslatokat. Huszadik évében van a vállalat, s ahogy tallózás közben megszámláltuk az eddig benyújtott újításokat — nem találtuk éppen kevésnek. Egyfelől tehát megelégedéssel nyugtázhatnánk a tapasztalatokat. Deli István igazgató azonban mégsem elégedett. A naplóból ugyanis az is kiderül, hogy egy idő óta észrevehetően kevesebb a dolga az újítási előadónak... Amíg tavaly 11 javaslatot terjesztettek a vállalat vezetői elé. addig az idén már csak összesen néggyel próbálkoztak. Tavalyelőtt is csupán ötöt jegyezhettek a naplóba... Meglehetősen hullámzik a kedv, amit talán már kedvnek sem nevezhetünk, hiszen — maradjunk áz idei helyzetnél — a lelkesedésnek nem a lobogása, legfeljebb pislákolása az a néhány újítás, amellyel kopogtattak... — Vajon mi lehet ennek az oka? — kérdeztük az igazgatót. — Lassú az ügyintézés, sok az újítások buktatója, vagy éppenséggel ki- [ «tf a hftr.orarmm? ... — Ismereteim szerint nem mondhatnám túlzottan lassúnak' egy-egy újítás „átfutási idejét”, s ha igényesek is vagyunk az elbírálások alkalmával, a használható javaslatokat mind elfogadjuk, megvalósítjuk. Ami pedig a díjazást illeti: hatnyolc százalékos kulcsot alr kalmazUnk, vagy eszmei díj esetén. 300—500 forintot fizetünk ... Az a véleményem, hogy az okokat másban kell keresnünk. S hogy „nyomozásunk” más útra terelődött, az igazgató sajátos körülményeket emlegetett. Véleménye alapján náluk is elterjedt egy y furcsa „elmélet”, miszerint ebben a szakmában már nem lehet újítani, hiszen mindent kitaláltak... A hálózatépítésre, kábelszerelésre vonatkozóan valamennyiüket köti az érvényben levő, úgynevezett ÁBEO-előárás, és a Magyar Villamos Művek iparágban íratlan törvényként elfogadott technológiai „rendtartása”. Ezektől eltérni nem lehet, vagy nem tanácsos, hiszen az élet- és vagyonbiztonság megőrzése szempontjából alapvetően - fontos szabályokat rögzítenek. — Eszerint kizárt dolog, hogy újítsanak, valamilyen témát találjanak a vállalatnál? ... — Ezt éppen nem mondanám ... Példák bizonyítják, hogy bár ma már szinte teljesen tökéletesnek mondható az ügyes szerszámokkal, különböző kisgépekkel való kereskedelmi ellátás, szükség szerint még mindig lehet kitalálni egy-egy hasznosabbat. S nagyobb horderejű technológiai kérdésekben is lehet újat mutatni. Az előbbire és az utóbbira még az idén is akadt vállalkozó. Egyikük egy szemhajlító szerszámot készített, s ezzel a jövőben elkerülhetjük, hogy a munkára eddig használt kombináltfogókból évente 100—150 tönkremenjen, míg a másik alkalmazásával közel 90 ezer forinttal lett olcsóbb egy martonvásári munkánk... Kétségkívül nem könnyű valami eredetit alkotni, de mint a naplóból is kitűnik: lehet. . — Talán egy-egy sokoldalú újítási feladattervvel jobban is ráirányíthatnák a figyelmet a munkára. — Kétségtelen. Az idén azonban sajnos, újítási fel- adattervünk sincs... A tartózkodás mellett bizonyos fáradtság is tapasztalható az újítók körében. Olykor ugyanis még a kevés számú javaslat között is akad szinte gyerekes ajánlás, olyan „újításnak” mondott megoldás, módszer, amivel már régóta találkozni, vagy inkább látszat, mint gyakorlati jelentőségű produktum. Az ilyenekkel természetesen vusütt «#yí«sea foglalkoznak, elutasítják ezeket. Persze, ez nem tetszik, dacot, haragot ébreszt az „újítóban”, többnyire elveszi a kedvét a további p róbálkozásoktóL — Hogy lehetne a helyzeten javítani? — kérdeztem az igazgatót. — Nálunk is nagyobb propagandát kellene csinálni az újításoknak, egy-egy konkrét területre, feladatra jobban rá kellene irányítani a figyelmet. Bizonyára hasznosak lennének az iparágon belüli gyakoribb tapasztalatcserék, a szakmai tudományos egyesület csoportjai közötti élénkebb együttműködések, vagy éppenséggel a más egyesületekkel kiépített jobb kapcsolatok. Nemcsak a statisztika szépítéséért, hanem valóban a legfontosabb feladatok megoldásáért, a leggazdaságosabb, legésszerűbb munka kialakításáért jó lenne, ha a szocia, lista brigádok is — amelyeknél egyébként verseny- szempont az újítás — többet törnék a fejüket. Hangsúlyozom: a szakmában nem könnyű „okosnak lenni”, de igenis lehet. Bármennyire is kialakult például a vállalatunknál a mi sajátos technológiánk. bármennyire js jó a szerszám- vagy kisgépellátás, s bármennyire „kötnek” bennünket a szakmai rendszabályok, előírások — azért van új a nap alatt... í&óni} / assankéni — legalább- is egyes községekben, Városokban — közhiedelemmé válik, hogy a tanácstagnak „csak egy szavába kerül” és mindent el tud intézni, hiszen a nagyobb tanácsi önállóság éppen azt jelenti, hogy a helyi kérdésekről helyben döntenek. Ám ez a „csak egy szavába kerül" — figyelmen kívül hagyja a reális adottságokat és lehetőségeket. Elsősorban azt a — sokszor valóban nehezen tudomásul vehető —, tényt, hogy a tanácsok anyagi keretei végesek. Éppúgy, ahogyan országosan nem lehet minden tervet, elképzelést egy csapásra megvalósítani —, noha az ország vezetői csakúgy, mint az egyszerű állampolgárok tudják, hogy az országnak mi mindenre volna szüksége —, a község vagy a város vezetői, a tanács és a végrehajtó bizottság tagjai is fontossági sorrendben tudnak csak haladni lakóhelyük, választóik érdekében. Ha valahol nincs elég orvos, s ezért zsúfolt a rendelő, solcat kell várni a fekvőbetegeknek —. ki vonhatná kétségbe, hogy ezt hamarabb kell megoldani, mint valamelyik házsor szépítését? S ha százaknak és ezreknek okoz nem csupán bosszúságot, hanem állandó baleset- veszélyt is a gödrös, hepehupás utca — ennek kijavítása kétségtelenül fontosabb, mint az új házakba a villany bevezetése, bár senki sem tagadja, hogy arra is nagy szükség van. A választó, akinek meggyőződése, hogy a tanácstagnak „csak egy szavába kerül”, nehezen hiszi el, hogy a választókörzet, vagy egy utca lakóinak összefogása, társadalmi -munkája sok esetben előbbre viheti az ügyet, közelebb hozhatja a megoldást, mint az, ha mindig mindent a „közös zsebből” akarnak fedezni. S a tanácstag, aki maga is elfogadja és magáévá teszi ezt a felfogást, valójában nem teljesíti azt a feladatot, amivel megbízták. S innen már csak egy lépés még tovább: amikor a' tanácstag — mert elhiszi, hogy ■neki valóban „csak egy szavába kerül” —, arra is vállalkozik, hogy egy-egy család önös érdekeit támogassa, hogy vitákban, peres ügyekben foglaljon állást tanácstagságának súlyával. Márpedig nem kell külön magyarázni, hogy választói nem ezért adták neki a megbízatást. iUj egtörténik az is, hogy a község kasszájából olyan kiadásokat fedeznek, amelyek nem azonnal hoznak hasznot az adott helyen, hanem esetleg járási, vagy megyei hatásai vannak, s csak évek múltán térülnek meg a község számára ■— de akkor annál busásabban. A rövidlátó, önmagát jó tanácstagnak tekintő ember ilyenkor, a község, vagy a választókörzet vélt érdekében igyekszik fellépni, s ezzel csak árt a község vagy választókörzete valódi érdekeinek. Az igazán jó tanácstag meglátja az összefüggéseket, a jövő perspektíváit, s igyekszik megmagyarázni azokat választóinak is. Vurkonyí Emit#
