Népújság, 1971. november (22. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-25 / 278. szám

Fel nem mért lehetőség Gyöngyössolymoson Néhány vendég már akad — Jobb sorsra érdemes bisztró — Á Mátra mindent meghatároz HIVATALOSAN még nőn szervezték meg a flzetőven- dég-szolgálatot, de már akadt néhány üdülő Gyöngyös sóly­moson. Az új telep házal méreteikben, felszereltségük, ben lehetőséget nyújtanak ahhoz, hogy a tulajdonosok szobát adjanak ki a nyári hőnapokban az itt időzni akaró családoknak. Ha a Mátra nem nyúlna be a községi kertek aljába, ha ennek a nagyon látoga­tott Idegenforgalmi terület­nek nem lenne gondja a szálloda hiánya, altkor ki­sebb szerep jutna a most említett témában ennek a hegyaljai községnek. Az már a helyzet fonáksága, hogy a beszélgetés során a megkér­dezettek ügy rácsodálkoztak a kérdésre, mintha eddig ilyen meg sem fogalmazódott volna bennünk. De pillana­tok alatt felocsúdtak, és ak­kor ők kezdték sorolni, mi­lyen lehetőségekkel rendel­keznek ahhoz, hogy Gyön- gyössolymos akár rövid idő alatt is valamiféle üdülő­hely-jelleggel feléljen meg az ilyen igényeknek. Mindenekelőtt az elhelye­zési lehetőségekről essék sző. Erre alkalmasak az új tele­pi házak. Mindegyike úgy épült, hogy a fürdőszobát a tervező nem felejtette ki. A tulajdonosok ezeket a für­dőszobákat a legtöbb házban fel is szerelték. Hozzá a vi­zet az udvarban ásott kút- ból biztosítják villanymotor segítségévek Következzék az étkezéá lehetőség felmérése. Ott a bisztró, ami egészen fiatal létesítmény. A nagyobb te­remben asztalok sorakoznak egymás mellett, ehhez pe­dig egy kerthelyiség is csat­lakozik. Mostanában már csak üzemi étkezést biztosít délidőben a bisztró, bár va­lamikor jó hírű konyhája még Gyöngyösről is sok ven­déget csalogatott ki. Más dolog, hogy a kerthe­lyiség sem üzemel újabban. Ebben ludas az a hurkasü­tő bódé Is, aminek idetele­pítését a helybeli hatóság engedélyezte. Bizonyára a bisztró mulasztását akarták ezzel kiegyenlíteni, ha már ott a betérő vendég hiába keresne harapnivalót a pul­ton, vagy a hűtővitrinbem, illetve: eredménytelenül kér­ne étlapot. Ennek a bisztrónak a mentségére legyen mondva: nem az egyetlen, amelyik néhány évvel ezelőtt még kisvendéglői feladatokat lá­tott el, aztán fokozatosan lecsúszott kulturáltabb kül­lemű kocsmává. A gyöngyös- Eolymosiról a szomszédban lakók is tudnának néhány megjegyzést tenni: zárás után hogyan randalíroznak a környéken a szesszel fel- töltött „erős emberek”, csap­kodva a bádogasztalok tete­jét, harsány hangon bíztat- gatva egymást. Rendet lehetne Itt is te­remteni rövid idő alatt min­den vonatkozásban. Csak a megfelelő célokat kellene körvonalazni. SZÓLNI KELL a szórako­zási lehetőségekről is. Ebben a kérdésben Rótt Imrének, a művelődési ház Igazgató­jának a véleményét is kér­tük. Az új, szép külsejű, sok adottsággal rendelkező intézmény ma még kevésbé tölti be feladatát, bár igaz­gatójának törekvése az, hogy tartalmas foglalkozási lehe­tőséget adjon a község fia­taljainak. Itt emlegeti némi nosztalgiával az egykori, hí­res névre szert tett énekkart, a tánccsoportot, a fúvósze­nekart. Ha nemcsak az em­lékük élne ma már, hanem Csipkerózsika álmukból fel is lehetne támasztani ezeket, akkor színessé, változatossá lehetne tenni a solymosdak hét végi napjait De azokét Is, akik ideiglenesen tartóz­kodnak a községben, nyara­ló vendégként. És végül a természeti kör­nyezet A Mátra önmagában Is nagy vonzóerő. A közvetlen környék viszont tartogat még kevésbé ismert kirándu­lóhelyeket is. Kis vasút visz Lajosházára, ahol turista­ház várja az érkezőket. Még tovább is lehet menni vo­nattal a Galyatető alatti erdészházig. Gyönyörű az út, mert patak mentén ha­lad a vonat, két oldalt me-J redek és változatos formájú? hegyoldal őrzi a szuszogva i kapaszkodó kis mozdony I nyugodalmas igyekezetét. Az idősebbek azt is tud- i ják, hogy a Két-Cserkő ta- ! Technikumból főiskola vai mellett kis strandme­dence is épült a régi világ­ban. Csak újra üzembe kel­lene állítani. A tsz tanyáján át pedig út vezet egy szép tisztásra, ahol friss forrás is nyújtja a felüdülés lehe­tőségét a szomjas vándor­nak. Megannyi fel nem használt lehetőség. Ha még azt is el­mondjuk, hogy a solymosiak élelmes emberek hírében állnak, akik soha nem vol­tak önmaguk ellenségei, és ha kellett a közös érdek miatt, szívesen adták tehet­ségüket is a cél könnyebb eléréséhez, akkor megjelöl­tük a megoldás módját is. Most már csals egy hivata­los fórum kell, amelyik gond. jaiba veszi az elhatározások megvalósítását. KELL A JÓ BOR, hírét messzire vitte az emberi di­cséret. Több hasznuk lenne a solymosiaknak is abból, ha a távoli vidékeikről nem­csak a bor miatt kereked­nének fel néhányan időn­ként. Mert, ha nincs biztos címük, helybeli bort még a bisztróban sem kaphatnak. A tsz — ki tudja máért? — nem nyitott még borkóstolót sem. Ez is egy kérdőjel a többi mellé. (G. Molnár F.) ,Nekünk is elő kell segíteni a problémák megoldásai..*** A járás küldötte Heves szélén az alföldi pusztaságban, a sík vidéket meredeken elnyúló széles or­szágút és két oldalára épített házsorok törik meg. Alatka- puszta házai ezek, ahol mint­egy 600 ember éL Az alatkai „magányban”, amelyet sokan így neveznek, fiatalok is lak­nak. Főleg szakmunkások, betanított munkások és diá­kok. Ezt bizonyítja a 40 fős KISZ-szervezet, amelynek gazdaságfelelősét Péter Ka­talint, a közelmúltban meg­tartott küldöttértekezlet a KISZ VIII. kongresszusára induló Heves megyei delegá­ció tagjává választotta. — Nagy megtiszteletés ez számomra — mondja a fia­tal, barna kislány. özvegy édesanyjával él itt a tanyán, a főút menti ház­ban. 1968-ban, nem sokkal az általános iskola befejezése után, tagja lett a hevesi Kossuth Termelőszövetkezet­nek, s ma a növénytermesz­tő üzemág egyik lelkes mun­kásaként emlegetik. Akkor lett KISZ-tag is. Odaadó munkájáért az idén január­ban az ifjúsági szervezet tit­kárává választották. — Mondhatom, nem kis fel­adatot jelentett nekem ez a megbízatás —• magyarázza. — Rögtön hozzáláttam a szervezéshez, azaz sajnos csak próbálkoztam, mert többször is csalódás ért. A KISZ-tagok ugyanis nem vették komo­lyan amit kértem, vagy ja­vasoltam. Például amikor társadalmi munkát szervez­tem, egyszerűen nem jöttek el... Szomorú, de a negy­ven tagból mindössze 10—lő­re lehet számítani — Hol találkoznak és szó­rakoznak az alatkai fiata­lok? Elkeseredetten beszél. — A régi iskolaépületben, ahol a padokat is otthagy­ták. Amikor találkozunk, minden alkalommal ki kell pakolni onnan. Kaptunk hat­ezer forintot a járási KISZ- bizottságtól bútorokra, be­rendezésre. Vettünk asztalt és székeket, de nem tudjuk hol elhelyezni. A termelőszövet­kezet központjában jelenleg a könyvelők használják. Van egy magnónk is, de ez hol működik, hol nem! Ilyen körülmények között bizony nehéz „összekovácsolni” egy szervezetei — A szövetkezet milyen támogatást adott? — A vezetőségben nincs egyetlen fiatal sem. Nincs, aki véleményünket, elképze­léseinket elmondja. így nem kapunk megfelelő támoga­tást, bizalmat a szövetkezet­től. — ügy értesültünk, hogy nemrég lemondott KlSZ-tit- kári funkciójáról! Tekintete . szomorúságot hordoz. Megjelent a Delta novemberi száma Ä tudományos-technikai haladás és az ifjúság cím­mel Főcze Lajos, a KISZ KB titkára írt ünnepi ve­zércikket a KISZ VIII. kongresszusa alkalmából a Delta Magazin új számában. Vázolja a tudom jnyos-tech- nikai foradalom egyre gyor­suló áramlását s azokat a feltételeket, amelyek szük­ségesek az ifjúság méltó részvételéhez az új, nagysze­rű feladatokban, összefog­laló cikket közöl a lap a holdgeológia megállapításai­ról, a rák és a vírus kérdé­seiről, valamint „A magfú­zió gyufája” címmel a ter­monukleáris erőművek idő­szerű problémáiról. Berrfo- tatja az emberi szót és írást megértő, alakfelismerő kom­putereket, megemlékezik a két és fél ezer éves Perse- polisról és részletesen tár­gyalja az emberi szervezet­be beültethető műszervek jelenét és jövőjét. A műsza­ki fejlődés jövőjébe pillant a holnap városi közlekedé­sével foglalkozó cikk. •vala­mint a sztereofonia helyébe lép» kvadrofcmia („négyszög­letes” muzsika) bemutatása. A népszerű Delta-lexikon, ötletek, találmányok, újdon­ságok bemutatása, nagyszá­mú hír, tudományos infor­máció, száznál több. — ja­varészt — színes kép egé­szíti ki a lap új számát. — Igen. Szeptemberben, amikor újjáválasztottuk az alatkai szervezetet, elkesere­désemben lemondtam. Bár sokan ellenezték ezt, mégis így döntöttem. A vezetőség­ben, mint gazdaságfelelős to­vábbra is tevékenykedem. Segítem az új titkár munká­ját és örülnék, ha az eddi­gieknél jobb eredményt ér­nénk el... — Mit szeretne megvalósí­tani a következő hetekben a KISZ-szervezetben? — Most politikai tanfolya­mot szervezek. Szeretnénk, ha minél több fiatal venne részt ezen, ahol időszerű külpoli­tikai, belpolitikai, illetve gaz­daságpolitikai kérdésekről kapunk tájékoztatást Elő­adókat a járási pártbizott­ságról, illetve a honvédség­től hívunk. — Ha a KISZ VIII. kong­resszusán szót kapna, mit mondana el felszólalásában? — Mindenekelőtt a járás­ban dolgozó fiatalok helyze­téről beszélnék. Arról, hogy egy-egy községben milyen a KISZ-szervezet és a párt- szervezet közötti kapcsolat, illetve, hogy milyen a ter­melőszövetkezet vezetőségé­nek és a helyi KlSZ-szerve- zeteknek a kapcsolata? Ügy érzem, ezek azok a kérdé­sek, amelyekbe a mi helyi problémáink is beletartoz­nak. — Véleménye szerint ho­gyan lehetne változtatni az alatkai KISZ-fiatalok ked­vezőtlen helyzetén? Nagy sokára szólal meg. — Csakis közös erővel. A pártszervezet, a szövetkezet vezetősége és a KlSZ-szerve- zet összefogásával. A támo­gatás, a nagyobb bizalom ki­harcolását azonban nekünk, fiataloknak kell elsősorban elősegíteni, nagyobb aktivi­tással, érdeklődéssel és meg­értéssel ... Mentusz Károly a veiNER-G.veiNeR szál az a fickó, vagy nem jár. Ha pedig jár, hová tűnt? Ilyesmi nem fordul elő. — Acélos logikai — neve­tett Sztasz. — Na jó. Haza­megyeit, te is pihenj. Holnap tízzé gyere el értem. Megszólalt a telefon. Sza- veljev félve pillantott a ber­regő masinára: milyen meg­lepetéseket tartogat még ilyenkor, késő este? Tyihonov válaszaiból és tekintetéből megértette, hogy a kellemetlen meglepetés alighanem az ő személyével lehet kapcsolatban. xnoran Sztasz. — Gavrilenko késett az épülő aluljárónál. — És aztán? — Szóval, a Nyakigláb le­ugrott Gyemidov buszáról és átszállt az előzőre, Gav- rilenkóhoz. így történt. Gye­midov egyből felismerte, mást azonban nem tehetett. — És te hol voltál? Sztasz Szaveljevre emel­te tekintetét: Szaveljev ár­tatlanul és szemmel látha­tóan álmosan ült a dívá­nyon. — Elhúzódott egy kissé a dolog a bűnügyi szakértővel Fordította: Kassai Főtana hoz, amit látunk — esett gondolkodóba Trifonova. — Önnek azonban biztos ered­ményre van szüksége, nem pedig hipotézisre. így van? — Igen. — Van egy javaslatom. A titok nyitja bizonyára a mű­szál természetében rejlik. Meg kell kérdezni a szak­embereket. Ha megengedi, el­vinném a kardigánt Ragovin professzor laboratóriumába. Ott mindenféle műanyaghoz értenek. — Nincs túl késő? — Már beszéltem a labo­ratórium tudományos mun­katársával, Leninnel. Vár rám... Szaveljev este kilencre jött meg. — Semmi — mondta fleg­matikusán. — Megérkeztem a megállóhoz, Gyemidov bu­sza is épp akkor jött. ösz- szenéztünk és „good by”. Szaveljev szaporán pislo­gott vörös szempillájával. — Megvártam még né­hány autóbuszt, azután ide- hoHottam. Biztos téved a sofőr. — Miért gondolod? — Mert vafty fir a butz­— Sarapov hívat —mond­ta zordonan Sztasz... Sarapov előregörnyed, sárgás fényű, pergamenszerű arcán élesen kirajzolódnak a ráncok. A feketekávés csé­szén melengeti a tenyerét. — Szép kis ügy... — szó­lal meg Sarapov. — Ezt nem vártam tőled, Tyiho­nov. — Láthatólag nem vár választ, mert jól tudja: nincs mire felelni. — Szóval, azt mondod, Gyemidov busza utolérte Gavrilenkóét? Igen? ÍQen — erősíti meg ko­— mondta Tyihonov. Szaveljev felfigyelt, meg­rázta rczsdaszínű üstökét: — Én mentem ki helyet­te, alezredes elvtárs. Ott voltam a megállónál. Nem tudhattam, hogy a Nyakig­láb Gavrilenkóhoz szállt át. — Hát persze — húzta gú­nyosan a szót Sarapov. — Nem tartotta be az ígéretét ugye? — Milyen ígéretét? — ér­tetlenkedett Szaveljev. — Hogy kizárólag a 10 óra 37 es járatot veszi igény­be. .. (Folytattam 16. — Mindjárt megvizsgáljuk mikroszkóp alatt — felelte Trifonova és a műszerasz­talra helyezte a kardigánt. — Nézze, csak, a nyílás he­lyén egyenletesen szakadtak el a szálak, mintha borotvá­val metszették volna át. Fi­gyeljen jól. Most újra átszú­rom az árral. Mit lát? A mikroszkóp fantasztikus ábrát tárt Tyihonov elé. A szálak dzsungelében recés­fejű acélszömyeteg tűnt fel. A szörnyeteg előtt a „szál­fák” engedelmesen szétha­joltak, majd ismét békesze- retően összesímultak. — Ez pedig az a szem, amelyet késsel vágtam szét. — Trifonova arrébb húzta a kardigánt. Tyihonov jól lát­ta, hogy a vágás helyén egyenlő hosszúságú, borzas „bokrok” ágaskodtak. Né­hány szál egészben maradt. — Érti már? *— kérdezte Trifonova. — Egyet nem értek: az egészet — kockáztatta meg fáradtan a régi tréfát Tyiho­nov. — Talán nem árral hajtották végre a merény­letet, hanem kötőtűvel... — Ez már közelebb állah­V Főiskolai rangra emelke­dett ez évben Kaposváron a 0JH£§í 1*71. november 25., csütörtök Felsőfokú Mezőgazdaságú Technikum. Somogy megye { első főiskolájának elismeri' pedagógusai és kutatói van­i.ak. Képünkön: II. éves hall­gatók az állatházban. (MTI-foto: Bajkor József ’ felvétele — KS)

Next

/
Thumbnails
Contents