Népújság, 1971. november (22. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-20 / 274. szám

FURCSA PAR r Végre egy igazán kitűnő amerikai filmvígjáték, ame­lyet minden fenntartás nél­kül és minden tekintetben csak dicsérni lehet. Neil Si­mon, az amerikai színpad legsikeresebb vígjátékírója, nagy emberismerettel és vér­beli írói iróniával, humorral és megbocsátással kezeli alakjait, jellemeit. Alig akarjuk a szemünknek el­hinni: egy idegileg kimerült, saját bogaraiba, szokásaiba becsavarodott és esett, kö­zépkorú férfi hogyan tud a legjobb szándék mellett tűr­hetetlen poklot teremteni maga körül. Azzal, hogy jót tesz. Azzal, hogy elfogadja és kiszolgálja a barátság cí­mén keletkezett együttélést. Azzal, hogy önmagában vé­ve helyes gondolatait és tet­teit akkor, ott és úgy tuk­málja másokra, legalábbis házigazdájára, Oszkárra, amikor és ahogyan és ameny- nyiszer ez már felzabálja a türelem utolsó cafatjait is. Csak vérbeli író akar és mer hosszú percekig, jele­Háború és béke (Kedd, 20.00): A Lev Tolsztoj reglényé­ből készült, magyarul beszé­lő szovjet film 1. része. (A második részt csütörtökön 20.00-kor vetíti a televízió). A hatalmas méretű mű tel­jes vetítési ideje 8 ára, az Amerikai film netek egész során át sündö­rögni ekörül a szerencsét­len és összeomlott Félix kö­rül és éppen akkor, amikor a családi ‘válságból a halál­ba akar menekülni. És a szerencsétlen Félix mégis szeretetre méltó, há­nyattatása után el is nyeri jutalmát, mert Cecily és Gwendolyn, a két csinos kozmetikusnő beleszeret. Ta­lán csak a vígjátéki poén kedvéért, de ha jól utána­számolunk az író számítógé­pén, akkor inkább azért a meglepő őszinteségéért jut révbe, amivel felnyitotta előttük sorsát, jellemét és azt a nagy-nagy vágyat, hogy ő jót akar, szeretni akar, és mindenekelőtt, min­den öngyilkossági fenyegetés ellenére, élni. Tulajdonképpen semmi nem történik ebben a já­tékban, azon kívül, hogy Félix bogaras. De e boga- rasság körül több száz ra­gyogó mondat robban el és ezekben a mondatokban a szellemességet a mi min­dennapi nyelvünkön jelle­zió Éjszakai előadás című sorozaténak bemutatójaként. Az ismert Németh László- regény színpadi változatát a rendező, Zolnay Pál alkal­mazta televízióra. Kurátor Zsófit, a magyar irodalom egyik legremekebben meg­formált asszonyát; Berek Kati alakítja. mek szlporkáztatják, akik egyszerű mozdulataikkal, felháborodásukkal, apró és nagyobb szenvedélyeikkel kötődnek egymáshoz és kö- tüzködnek az élettel és ba­rátságaikkal. A néző végig­kuncogja ennek a baráti pókerbandának a kisszerű- ségét, kisfiúságát és azt, ahogyan a veszély első ri­asztó leheletére egymáson akarnak túltenni a barát­ságban és emberségben. Ebben a filmben a sike­res és szellemes színpadi írót és elsősorban az írót ünnepeljük hálásan. A fil­met végig az írott és kimon­dott szó uralja és a kerge­tőzéseken kívül akár egy helyben ülve is el lehetne mondani ezt az egészet, annyira csak a szavak és az arcok töltik meg itt a ké­peket. Ez az alkotás is újabb bizonyíték arra, hányféle le­het a film és hol vannak határai. Jack Lemmon a mai néző számára a jelentős jellem- színészek egyike, cikiért ma­gáért is érdemes bemenni a moziba. Esett és esendő, hetykesége inkább szánal­mat és mosolyt kelt, megbo­csátást és félelmet, vajon mikor üt a fejére újból a balszerencséje. Mellette Wal­ter Matthau ugyancsak ki­tűnő'figurát formál és fel­fedi előttünk az amerikai átlagpolgár egynémely hal­ványabban megrajzolt voná­sát Gene Saks rendező és Ro­bert Hauser operatőr érde­me, hogy csaknem egy az egyhez áttették a színdara­bot a filmre, mert ez így és csakis így lehetett jó. mUi.-vM, 0arkas) Diák­tanácskozás Tavaly 1800, az idén mái­két és fél ezer munkásszülő középiskolás gyermeke vesz részt az egyetemi, főiskolai KISZ-fiatalok korrepetáló tanfolyamain. Az egyetemis­ták fáradozása, segítsége nyomán a fakultatív osz­tályközösségek tagjainak 70 százaléka tett legutóbb si­keres felvételi vizsgát a különböző felsőoktatási in­tézményekben — mondotta dr. Vajó Péter, a KISZ-kb titkára, a Marx Károly Köz­gazdaságtudományi Egyete­men pénteken megtartott or­szágos diákszemináriumon. Mintegy 130 főiskolás és egyetemista vitatta meg, hogy milyen további erőket le­hetne mozgósítani a fizikai dolgozók tehetséges gyerme­kei tanulmányainak segíté­sére. Dr. Vajó Péter hangsú­lyozta, hogy a kezdeti lépé­sek után az aktivitást orszá­gos mozgalommá kell fej­leszteni. Jelenleg a leghaté­konyabb formák közé tar­tozik a tanulótáborozás. Az idén több mint kétezer olyan középiskolás fiatal vett részt a KISZ egyetemi előkészítő táboraiban, akik az egyete­mi székhelyektől távol lak­nak. A budapesti Műsza­ki Egyetem ifjú kommunis­tái e téren már előbbre lép­tek. Novemberben a szak­munkástanulók köréből szer­veztek tíz csoportot, s a kísérleti foglalkozásokon ez­úttal nem a továbbtanulási, hanem az önművelődési-kul- turálódási igény felkeltése az elsődleges cél. A tervek szerint a jövő tavasszal kö­veti példájukat az egri Ho Si Minh Tanárképző Főis­kola, a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem és a Pécsi Tanárképző Főiskola kol­lektívája is. Doktor úr Dühöng az influenza. Tüsszögve, bágyadtan járnak az emberek. A rádió, az újságok naponta szállítják a friss hí­reket. Az A—2 vírusnak szinte talaja, melegágya az enyhe, csepergős, nyirkos idő. Reggel van, alig múlt valamivel hét óra. Az utcán ta­lálkozom a körzeti orvossal. Kezében az ismert doktortáska. — Hová mész? — Remélem, végre haza. Ügyeletes voltam az éjjel. Több mint húsz hívás volt, úgyszólván bejártam a fél vá­rost. Különösen az apróságokkal, meg a gyenge öregekkel van baj. — És tegnap? — A szokásos nappali rendelés, ötven beteg délelőtt, harminc délután. Rendelés után influenzaoltás. — Jólesik majd a pihenés, a meleg ágy... Nagyot néz. — Lefekvés? Bekapom a reggelit és indulok tovább. Derűs arccal beszél, úgy, mintha mindez éppenséggel nem is történhetne másképpen, mintha az éjszakák nem is a pihenést szolgálnák és mintha alvásra lopni kellene az időt. — Egészséges vagy? — Csodálatos módon igen. Hanem a két gyereket, meg az asszonyt már megfertőztem, ök odahaza nyomják az ágyat. — A csodaszer? — Nincs ilyen. Sok mozgás a friss, szabad levegőn, vitamindús táplálkozás. Akad néhány perc időm, kávéra hívom. Először gondolkodik; a félesége várja. A gőzölgő, forró kávé szinte átjárja a belsőt. A ködös, nyirkos novemberi reggelen parányi búfelejtő. Másra szeretném terelni a szót. Legalább erre a né­hány percre hagyjuk a betegséget, a bajt. — Eladod a Trabantot? Váratlanul a homlokára csap. Eszébe jut valami és válasz helyett mondja: — Van egy rákos betegem. Munkásszálláson lakik. Sen. kije, semmiféle hozzátartozója nincs. Ahová a vállalat megy, oda költözik ő is. Nagyon rossz állapotban van. Vi­lágéletében szorgalmas, munkásember volt, de most már nem maradhat tovább az egészséges emberek között. Feltét­lenül kórházban, vagy betegotthonban a helye. Próbálkoz­tam, javasoltam, de mostanában mindenütt nagyon sok a beteg. Értsd meg! Egy emberről van szó... Üresek a kávéscsészék, ö elmegy, én maradok. Emberek, ismerősök jönnek, mennek. Biccentünk, kö­szönünk, szót váltunk. — Mi újság? — Mi lenne? Influenza. Beteg a fél város. A doktor lakása előtt találom magam. Táskával a kezé­ben váratlanul kitoppan. — Nem mentél haza? — Már voltam! — mondja futtában, miközben alakját elnyeli a sűrű novemberi köd... Szalay István Fordította : Kassai Ferenc első két részé 4 óra. Nehéz dolog egy olyan klasszikus regényt, amelyhez minden­kinek emlékei, képzetei ta­padnak, filmre vinni. Ki­váltképpen áll ez a Háború és békére. Szergej Bon-dar- csuk vállakózása ezért is tiszteletet parancsoló. öt évig dolgozott a filmen. Ügy hisszük, a széles áradá- sű tolsztoji művet nem kell bemutatnunk senkinek, s így Bondarcsuk vállakózásá­ból azt emelnénk ki, ami a regényhez való maximális hűségben nyilvánul meg. A méltóságteljesen hömpölygő cselekmény során természe­tesen látni fogunk látvá­nyos, lenyűgöző méretű csa­tajeleneteket is. A főszere­peket Ludmilla Szaveljeva (Natasa), Tyihanov (Bolkonsz- kij herceg). Zahava (Kutuzov) és maga a rendező, Bondar­csuk (Pierre Bezuhov) ala­kítja. Jogi esetek (Csütörtök, 21.40): A kedvező fogadtatásra ta­lált műsor ezúttal — néhány érdekes példa elemzésével — mindennapos gondunkról: a vásárlásról szól, ezen be­lül is arról, hogy milyen jo­gaik vannak a vásárlóiénak. Valószínűleg ezúttal is ér­dekes lesz a „laikusok” és — szakemberek vélemény- alkotása, ki milyen momen­tumot emel ki egyugyanazon esetből. Németh László: Gyász (Szombat, 22,10): Németh László regényének színpadi változata, a televí­mi. november 20., szombat Bródy Sándor: A medikus (Vasárnap, 13.25): A háromfélvanásos szín mű közvetítése a Színház és Filmművészeti Főiskola előadásában, felvételről. Ez úttal tehát a főiskolások ál lítják elénk a századfordu ló szegény egyetemi diáit jai i. B-ódy műv.í. • job! a Tan . .1, ' a Da dánál, ám Liydy . . edve sebb színműve veil A Me d.. us is lelépi, ző erkölcs rajz, noha h endde végződ'k: J.1 r • a ; .'.talár voisl:. I i. . ’ ú közü az egy.;’. k módja l.-.-n é ! ..nagy Jelenet a „Bonanza” című amerikai filmből. (A tv no­vember 27-1, szombati mű­sorához!) bin főorvos gyermekeinek nevelője, s a főorvos azt ter­vezi, hogy a fiatalember a vejévé lesz és majd átveszi a rendelőt Is. János azonban nem altarja elfogadni a ké-, szén kapottat. Jánost, Pau-» dits Béla, Rubin főorvost Oszter Sándor alakítja. 1 12. A Petrovjtán Sztasz be­kapcsolta a villanymelegí- töt, elővette a páncélszek­rényből a különböző körze­tektől beküldött bűnügyi dossziékat. Jelentkezett a 78. sz. őrszobáról Szása Sza- veljev is: Tyihonov mellé osztották be segítségül. — Hallgass ide, Szaveljev — mondta neki Tyihonov. — Hozd fel nekem légy szí­ves Akszjonova dolgait. In­nen pedig elmész a házgyár­ba és megtudod, hol töltöt­te Jakimov a hétfő estét. — Jakimovról már érdek­lődtem — felelte Szaveljev. — öttől tizenegyig Szviblo- vóban volt. Az ideiglenes vízvezetéket javították... A rendőrségi étkezde, mint mindig, most is zsúfolva volt. A levestől elment az ét­vágya. Rosszkedvűen rágta az ízetlen húst, s arra gon­dolt: megkérdezhette volna Sztavickijt, hogy főznek ab­ban az étteremben. Szaveljev már várta oda­fenn. Hatalmas kartondo­bozt nyújtott át Tyihonov- nak, majd dolgára sietett. Sztasz meggyújtotta a lám­pát, kinyitotta a dobozt. Bolyhos, fekete kabát, szürke prémgallérral. A fe­kete szövetben morzsányi rés. Csak úgy lehet észre­venni, ha az ember a fény felé fordítja a kabátot Szür­ke gyapjúkardigán. Nagy­szemű kötés, szép minta. Nagy szemű kötés. Hol le­het a rés? Nehéz megtalál­ni. Lehet, nógy runes is. A szúrófegyver áthatolhatott a szemek között anélkül, hogy sérülést okozott volna az anyagban. Igen, ez a való­színű. De nem, itt a nyílás. Egy kerek kis lyuk. Vérfolt. Sztasz erős nagyítóüveget vett elő íróasztala fiókjából. Talán a lyuk formájából kö­vetkeztetni lehetne a fegy­ver formájára? Nem, a len­cse nem mutat semmit. Fel kell hivni a bűnügyi orvos- szakértőt. Este fél nyolckor Tyiho­nov kilépett az utcára. Az ivlámpák kékesfehér fénye kiragadta a hóesés ködös gomolygásából a járókelők és bizonytalanul tapogatózó gépkocsik körvonalait. Tyi­honov felhajtotta a gallér­ját. Vászja, a sofőr most is ráér. — Száz éve várlak — dör- mögi mérgessa -.irrihonoy, miközben beszáll a kocsi­ba. — Te jó ég, Vászja, hogy nézel ki? Bőrhólyag nőtt az ujjaidon a dominó­tól!. .. — Nincs valami jó kedve ma — mosolyog Vászja. — Pedig velem még sehonnan sem késett el! A Bajkál szálloda előtti autóbusz-megállónál Sztasz lemérte magának a távolsá­got: hatvanhat lépés egyik lámpától a másikig. A jár­dán lépkedett, időnként le­verte cipőjéről a havat, sze­me sarkából a járókelőket figyelte. Mégiscsak furcsa: három nap alatt kétszer járt itt az ismeretlen fiatalem­ber. Aligha véletlenül. Meg­van rá a lehetőség, hogy harmadszorra is felbukkan­jon. Nem lenne rossz.. Min­den a helyére kerülne. Ter­mészetesen nem elég elcsíp­ni. Be is kell bizonyítani, hogy ő a tettes.M Az autóbusz-megállónál már gyülekeztek a várako­zók: középkorú asszony kis­gyerekkel, két iskoláslány, két katona. 20 óra 25 perc. A síkos aszfalton csúszkál­va, nehézkesen fékez az au­tóbusz. Gavrilenko járata. Csikorogva nyílik a hátsó ajtó, az utasok gyorsan fel­kapaszkodnak. Kész, mehet. Tyihonov ismét egyedül ma­radt a farkasordító hideg­ben. A következő kocsi Gye- midové. Azzal kell jönnie! Mert ha nem, mi a fenének fagyoskodik itt? A ház sarka mögül tagba­szakadt férfi érkezik, a meg­álló felé lépked. A követke­ző busz Gyemidové. Tyiho­nov már nem fázik. A fér­fi már itt is'van a megálló táblája alatt. Magas prém­sapkát visel. A kabátja fe­hér a hótól, ö lenne az? Az istenfáját, ebből egy fél mé­ter a kucsma! Tyihonov topog, fázik a háta, a lába. Nagyon hideg van. Apró termetű, széles- vállú rendőr hadnagy tűnik fel kéz a kézben egy csíkos bundás lánnyal. Néhány má­sodperc és itt van Gyemi- dov, a gyanúsított meg se­hol. A sarkon valóban fel­tűnik a busz. Egy férfi in­teget a vezetőnek: várjon egy percet! Lélekszakadva rohan, bőrkabátot visel. Tyi­honov látja, ahogy Gyemi- dov gondterhelten csóválja a fejét. Találkozik a tekin­tetük. Nem, ez sem ő. Az autóbusz már jó fél perce áll. A férfi beszáll, az ajtók becsukódnak. Tyihonov alig hallhatóan dünnyögi: „Várj még egy percet! .'ön- nie kell!” Gyemidov min­dent ért. Az autóbusz remeg, jár a motor. Gyemidov vár, de sokáig nem várhat. Tyi­honov vállat von, az autó­busz elindul: menetrendje van. Tyihonov tovább toporog. Végül is a „Nyakigláb”, ahogy Sztasz magában elne­vezte, nem kötött szerződést az Autóbuszüzemmel, mi­szerint csakis Gyemidov ko­csiján hajlandó utazni. Egy alig látható lyuk a kardi­gánban, a kötés meg sem sé­rült. Nagyon fájhatott... Vagy azonnal elvesztette az eszméletét? Nem, aligha. Hi­szen húsz lépést tett még. Futott volna? Nem. Jevsz- tyignyejeva és Latina azt ál­lítja, hogy ment. Lassan ment. Némán esett össze, egyetlen heves mozdulat nélküL Még egy autóbusz, s még egy. A szálloda étterméből spicces társaság indul kife­lé. Mellette mennek e’ Tyihonov megtudhatta, b a krasznojarszki rablói - páratlan a földkerekségen, Nyefedovát pedig így is, úgy is megfúrják. Ha nem a főosztályon, akkor a mi­nisztériumban. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents