Népújság, 1971. november (22. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-03 / 259. szám

Járási-városi konferenciákról jelentjük: EGER VÁROS A városi tanács nagyter­mében került sor az MTS Eger Városi Tanácsának kon- ■ ferenciájára, melyet Danes Lajos, a városi tanács elnök- helyettese, az MTS Eger Vá­rosi Elnökségének tagja nyi- • totí meg, köszöntve a megje- , lenieket, küldötteket, meghí- voltakat, közöttük Trezsenyik Sándort, a városi pártbizott­ság titkárát, Pusztai Lászlót, az MTS Heves megyei elnö- , két, dr. Lévai Andrást, a me­ggyei pártbizottság munkatár­sát, Tábor Istvánt, az MTS országos elnökségének tagját, Kiss Sándort, a KISZ megye- bizottság titkárát és Nagy Katalint a KISZ városi tit­kárát. Az ülés levezető elnö­ke egyhangú szavazás alap­ján Tóth Ferenc lett. A mun­kabizottságok megválasztása után Pető Miklós az MTS városi elnöke egészítette ki az írásos beszámolót, illetve a jö­vő feladatairól, szóló javasla­tot. Bevezetésként elmondotta, hogy az MTS II. kongresszu­sa, illetve az MSZMP Politi­kai Bizottsága 1967. évi hatá­rozata jól jelölte meg a test­nevelés és sportmozgalom feladatait, és ezt az elért eredmények is tükrözik. Az (.'gyes, vezető szervek — el­nökség, szakbizottságok —. feladatukat jól látták el a vizsgált' időszakban. Nem nioridható él ugyanez az MTS Városi Tanácsa szervezeti for­májáról, bár ez országosan is problémákat vetett féL, ezért az MTS határozata alapján j ícmmai változtatást alkalmaz- üpak, s az új tanácsot ennek alapján választják majd a küldöttek. Eger városban 30 egyesület működik 12 000 sportköri taggal A taglétszámban nö­vekedés mu takozik, de még mindig kevés nő vesz részt sporttevékenységben. Gond mutatkozik a létesítmény-él- Játottsóg terén is. Kevés a pálya, a fedett helyiség, s a meglevők állapota, gondozása sem kielégítő. Dicséretesen alakult a legtöbb sportkör­ben a gazdasági és pártveze- tők, valamint a sportaktivis- ták kapcsolata, néhol azon­ban még tapasztalható az együttműködés hiánya. A minőségi és tömegsport teáén biztató fejlődés mutakozotta vizsgált időszakban. Ezután ismertette javasla­tait az elkövetkező felada­tokról, majd befejezésül kér­te az illetékeseket, hogy a jövőben a városrendezés so­rán teremtsenek lehetőséget új pályák építésére, mielőtt a .meglevő .létesítmény diet megszüntetnék. A vitában a hozzászólók értékes gondolatokkal, javas­latokkal egészítették ki a be­számolót. Többen is foglal­koztak a létesítmény-hiány kérdésével. Balogh Tibor szenvedélyes hangon emelt szót az évek óta megoldatlan korcsolyapálya ügyében. Nagy tapssal fogadták a résztve­vők Bóta Margit felszólalá­sát, aki a KISZ és sport kapcsolatával foglalkozott, és kérte a sportvezetőket, hogy vonják be jobban a KISZ- aktivistákat a sportmunkába. Felszólalt Trezsenyik Sándor is. Elmondotta, hogy egyet­ért a minden területet jól elemző beszámolóval, elége­dett azzal a munkával, mely a mozgalomban folyik. El­mondotta, hogy a pártvezetés is látja a létesítménygomdo- kat, s hogy a magasabb szin­tű munkához, jobb eredmé­nyek eléréséhez szükség van a tervezett létesítmények fel­építésére. A lehetőségekhez mérten a költségvetésiből biz­tosítanak összeget ezek létre­hozásához. Foglalkozott a sportvezetőkkel szemben tá­masztott társadalmi igén.y- nyel. és még átgondoltabb, rendszeresebb munkát kért valamennyi vezetőtől, akti­vistától. Pusztai László hozzászólá­sában többek között az ed- zőéllátottság kérdését ele­mezte. Rámutatott arra hogy bár sok a jól képzett szak­OMmm UH. nvveinbcr 3„ szerda ember a városban, a megyé­ben közülük csupán 9 tevé­kenykedik függetlenített munkakörben. A többiek má­sodállásban vagy társadalmi munkában látják el feladatu­kat. Ezen a jövőben változ­tatni kell, mert a magasabb szintű versenysport, a nagy­arányú fejlődés teljes embe­reket követel. Pozitívan érté­kelte azt, hogy a minőségi sport terén elért eredmények megoszlanak az egyesületek között. Végül elmondotta, hogy az ifjúsági törvény megfelelő pontjainak alkal­mazása, érvényesítése segít­het a sportmozgalom további fejlődésében. A vita során felvetett prob­lémákra, kérdésekre Pető Miklós válaszolt, majd a részt­vevők megválasztották az MTS 13 tagú városi tanácsát és 30 küldöttet a megyei kon­ferenciára. Az MTS Éger Vá­rosi Tanácsánál: tagja lett Danes Lajos, Katona József, Kiss Jenő, Kivés Béla, Kor­sós László, Lisztóczky Péter, Nagy Katalin, Pető Miklós, Pócsik Dénesné, Rákos Etel­ka, Rátkai István, Szarvas Aladár és Virágh Tibor. El­nöknek ismét Pető Miklóst választotta a tanács első ülé­sén. (—gfi) Füzesabonyi Járás Az MTS Füzesabonyi Já­rási Tanácsa a járása hivatal tanácstermében tartotta meg a járása TS küldöttkaníeren- ciáját, amelyen megjelent Ve. rés István a füzesabonyi já­rási pártbiaotság első titká­ra, dr. Lévai András, a me­gyei pártbizottság munkatár­sa, Ipacs József, a járási pártbizottság osztályvezetője és Miklós István, a megyei TS munkatársa. Joó István elnöki megnyi­tója • után a jnunkab izotteá- gok megválasztására' került sor, majd Kovács József, az MTS füzesabonyi járási el­nöke a járási küldöttkanfe- rencia írásos beszámolójához szóbeli kiegészítést tett. El­mondotta, hogy a járási TS nagy segítséget kapott a já­rási pártbizottságtól és a KISZ-bizottsáigtó.1 a közgyű­lések előkészítésében és a ká~ derki választásokba.! í. A köz­gyűlési beszámolók igen szín­vonalasak voltaic, a kétéves munkát foglalták magukba, melynek keretében, elsősor­ban a szervezeti élettel, a ne­velés kérdésével és az aktív sporttevékenységgel — szak­osztályi munkával —, foglal­koztak. A 18 sportegyesületi közgyűlésen 107 fő szólalt fel. A hozzászólások több mint kétharmada értékes és hasz­nos volt. A KlSZ-alapszerve- zetek akcióprogramjaiban komolyan foglalkoznak a sportmunkával és a kitűzött célokat mindenütt igyekeznek a legmesszebbmenőkig meg­valósítani. Ennek tudható be többele között, amíg 1968-ban mindössze csak 617 KISZ-tag vett részt a spartakiád és egyéb jelvényszerző verse­nyeken, addig ez a szám 1971-re már J.285 főre emel­kedett ... Az MHSZ járási ta­nácsadó testületével jó mun­kakapcsolatot tart a TS. Rendszeresen elkészítik a kö­zös együttműködési terveket, melynek megvalósítását szin­tén .közösen végzik. Az MTS járási tanács 25 tagú. amely félévenként rendszeresen ülésezik. A ta­nácsüléseken a megjelenés az utóbbi négy év alatt 82,4 szá­zalékos volt. A tanácsülése­ken az egész járás sportját érintő kérdésék kerültek megtárgyalásra, mint példá­ul a káderk épzes, az iskolai testnevelés és sportmunka, a verseny és tömegsportanuinfca, az együttműködési és feladat- tervek, a testnevelési és sportmunka tárgyi feltételei­nek javítása, a füzesabonyi járás 5 éves sportfejlesztési terve stb... A járási TS el­nöksége mellett nyolc szak- szövetség és négy szakbizott­ság működik 3—5 fős veze­tőséggel. Igen jól tevékeny­kedik az asztalitenisz, labda­rúgó- és sakkszövetség. A gyengébbek közé tartozik az atlétika, kézilabda, sportlö­vő, teke- és természetjáró szakszövetség. A szakbizott­ságok közül a spartakiád rendező bizottság, az agitáci- ós és propaganda bizottság, az igazoló és minőségítő bi­zottság kielégítően, a fegyel­mi bizottság pedig kevésbé megfelelően működik... A járási pártvégrehaj tó-bizott­sága 1969. június 25-én tár­gyalta az iskolai testnevelés és sportmunka helyzetét a járási TS elnökségének élő­terjesztésében. Megállapítot­ta, hogy az iskolai testnevelés és sport helyzete a járás te­rületén nem kielégítő — an­nak ellenére, hogy az iskolai testnevelés terén a korábbi évekhez viszonyítva van né­mi fejlődés és előrehaladás. A járás területén levő isko­lákban a testnevelő tanárt ellátottság igen gyenge... A minősített sportolók számá­val nem nagyon dicsekedhet a járás. A járás verseny­sportjának kiszélesítése ér­dekében a Füzesabonyi Va- 'sas SC-t, mint a járás leg­nagyobb egyesületét bázissá keli kialakítani, a minőségi sport érdekében. A politikai, társadalmi és gazdasági fej­lődés következtében a füzes­abonyi járásban a jövőben a versenysport három jelentős bázisra fog felépülni: Kál, Füzesabony és Poroszló. A létesítményeket számba véve sem kedvező a helyzet, mert a 18 spoartegyesüiet 85 szak- oszállyában levő csapatok igényei, és a fejlődés érdeké­ben szükséges^ hogy a járás területén minél több létesít­ményt hozzanak létre, ezt még sürgetőbbé teszi a tö­megsportban részt vevők nö­vekvő száma is... A mandátum vizsgáló bi­zottság elnoJvének a jelenlé­se után vitát nyitottak a be­számoló és a feladati rész fe­lett. i Kovács József vitaösszefog­lalója után a járási sportta­nács és a megyei küldöttek megválasztására került sor. A megválasztott »porit a- tnács megtartotta első alakuló ülését, ahol sor került a tiszt­ségviselők. megválasztására. Az MTS füzesabonyi járási elnökének ismét Kovács Jó­zsefet választották. Első el­nökhelyettese Petrák János­áé, második elnökhelyettese pedig Kiss Ottó lett. A fe­gyelmi bizottság elnökének Fáaold Károlyt választották. (Sz) NAGY SIKERE VOLT az idén megyénkben a munkahelyi spartakiádoknak, amelyen- több tízezer ember vett részt. Az SZMT sportbizottsága, valamint a megyei TS rende­zésében lebonyolított döntőkön hatalmas küzdelmek után dőlt el a bajnoki címek sorsa. A győzteseket, valamint a legjobb teljesítményt nyújtó versenyzőket megyénk vál­lalatai, intézményei értékes jutalomban részesítették. A Lőrinci Hőerőmű tiszteletdíját a tömegsportokban kifejtett példamutató munkájáért Katona József volt úszó Európa- bajnokunk, olimpikon, az Egri Dózsa OB I-es vízilabda­csapatának játékosa kapta, aki a spartakiádökon mint lab­darúgó is megmutatta, hogy kitűnő a „gömbérzéke”. Az erőmű 'tiszteletdíját — képünkön —• Szabó István (jobbra) az SZMT titkára nyújtotta át november 7 tisztelete jegyé­ben a kitűnő sportembernek. A képen balra Szegedi Barna, az SZMT sportíelelőse. (Foto: Kiss Béla) November 7-én avatják a Lésiárl-ferrást a rímgréten Az Eger—Lillafüredi út melletti Heregrétem nagy v ál- toaésokat tapasztalhatnak az arra járó természetkedve­lők, kirándulók. A rét szegé­lyén árnyékot adó fák alatt pihenőpadok, gondosan ki­épített tűzrakóhelyek várják a pihenni vágyókat. A rét felső részén a nagy fa alatt asztal, padok, fatönk ülőkék varrnak és tábortűzhely '.is épült ugyancsak padokkal, ülőkékké!. A rét közepén a fákkal benőtt mélyedésben elkészült a dr. Lénán János tanár, természetfkedvelő, az ifjúság nagy barátja, a He­ves megyei Természetbarát Szövetség volt főtitkára em­lékére kiépített forrás. Igaz, egyelőre vékonyan csörgede­zik belőle. a víz, de ezen nem is lehet csodálkozni, hi­szen az elmúlt időszakban szokatlan csapadékhiány volt, és várható, hogy a beinduló esőzések után bővebb lesz a vízhozam. Ezek a létesítmé­nyek idegenforgalmi szem- ] pontból is jelentősek. Az ünnepélyes avatásra, noV&mbér'7-'éfi 11 órakor ke­iül sor. A rei»dezőVf'Xninden természet ked velőt szí vese n látnak. Heregrétro Egerből autóbusz indul 6.05 és 9.2«. órakor. Az ünnepélyes ava­tás után Máriusz Ferenc és Csávás István vezetésével Dénárt János emléktúrát in­dítanak Felsőtárkányba. Alfredo Di Stefano hőseiről... A labdarúgóvilág Di Stefa­no nevét hosszú évekig, mint kivételes képességű klasszisjátékosét ismerte. Ma viszont, a£ 1970—71. évi spanyol bajnokságot nyert FC Valencia menedzserét ünnepük személyében. Hogyan is indult a nagy világsztár pályafutása? Er­ről vall maga Di Stefano: — Buenos Airesben szü­lettem 1926. július 4-én. Apám, aki a maga idejében kitűnő játékos volt és a kö­zépcsatár posztján szere­pelt, arra tanított — ma is jól emlékszem, pedig még csak hatéves voltam —, ne- csak a bal lábammal rúgjak, hanem a jobbal is. Egylá- bas játékosként sohasem lesz belőlem nagy focista. Meg­fogadva tanácsát, a srácok­kal, a környékbeli grundo- kon már mindkét lábammal egyformán kergettem a rongylabdát. Eleinte kölyök-, majd iskolacsapatban játszot­tam. 17 éves koromban pe­dig már a Barracas kerület „veterán” játékosa lettem. Édzéseinket sűrűn látogatták a nagy klubok szakvezetői, s így történt, hogy szenyor Lubrowszkinak, a River'Pla­te edzőjének olyannyira megtetszett játékom, hogy azonnal leigazolt amatőr já­tékosként klubjához. Aztán egy évet a Huracan nevű klubnál fociztam, majd új­ból visszatértem a River Plate-hoz — profinak. Mind­járt bekerültem az első csa­patba, ahol jól is ment a já­ték, s így csakhamar a klub szurkolóinak dédelgetett kedvence lettem. A River-be- li hároméves működésem so­rán a csapat két alkalommal is nyert argentin bajnoksá­got, míg én — amire rop­pant büszke voltam — két ízben lettem gólkirály. Aztán mint afféle nyughatatlan természetű „latinnak” egy­szer csak „szűk lett Macedó­nia” és áttettem működésem színhelyét a bogotai (Colum­bia) Los Millionarios klub­hoz. Bizony az argentin kö­zönség, mely olyannyira szí­vébe zárt, sehogysem tudta megérteni és megbocsátani, hogy formám csúcspontján fordítottam hátat a klubnak, amelynek színeiben kezdtem pályafutásomat, váltam ki­forrott játékossá, továbbá, hogy elhagytam hazámat. Most máj’ elárulhatom: Co­lumbia az időben összevásá­rolt mintegy 60—70 klasszis­játékost, hogy a labdarúgás nívóját minél magasabb szintre emelje. Az általuk szerződésileg biztosított anyagiak „tizenötszörösen” kedvezőbbek .voltak az ed­diginél. Így ugyebár érthe­tő?... Különben is ez a „kérlelhetetlen” professzio­nalizmus ... Di Stefano három és fél évet játszott a bogotai klub­nál, majd 1953-ban, 27 éves korában, áthajózva a vén Európába —, Spanyolország­ban kötött ki. A spanyol la­pok óriási szenzációként tá­lalták-a hírt, hogy az argen­tin világsztár a Real Madrid játékosa lesz. Hát még ami­kor hírül adták, hogy mily csillagászati összegért vette meg őt Santiago Bemabeau, a Real Madrid dúsgazdag igazgatója, az emberek ugyancsak elcsodálkoztak. A Real nem kevesebb, mint tízezer fontot fizetett a Los Millionarios klubnak Di Ste- fanóért és négyezer font ha­vi fizetést biztosítottak ne­ki ... Aztán — mint a profi lab- darúgóvilágban ez már megszokott — tovább gyű­rűztek és toronymagasra csaptak a hullámok Di Ste­fano körül. Ahogy az örök rivális FC Barcelona meg­szimatolta, hogy a világsztár spanyol földre lépett, ügy­nökei, csekkfüzettel zsebük­ben, nyomába szegődtek és alaposan túllicitálva a Real ajánlatát, sikerült is egy év­re szerződtetniük Di Steía- nót. A történet azonban itt ko­rántsem ért véget. A Real vezetői ebbe nem nyugodtak bele! Sőt, a Los MilUonarios elnökét Barcelonába citál­ták, akinek hivatalos okmá­nyokkal kellett bizonyítania, hogy ők már egy évvel előbb odaígérték a játékost a Real Madridnak, így neki van el­sőbbségi joga. A nagy „kötélhúzás” véget ért. Di Stefano 1953. őszén végleg átkerült a Real Mad­ridhoz, s ez időtől kezdődött el a nagy sztár aranykorsza­ka az akkor már a klub szí­neiben játszó Gento, Kubala és Fleitas társaságában. Di Stefano egészen csodá­latos karriert futott be. Já- tókos-palyaíutása során a Real Madrid öt alkalommal nyert BEK-et, egyszer lett áru Intorkontmentälrä Kignt győztese. Miután Időközben „megszerezte” a spányol ál­lampolgárságot, 31 alkalom­mal szerepelt a válogatott­ban. Összesen 301 gólt rú­gott. De a statisztikák egy érdekességet is feljegyeztek: a Real Madrid Di Stefano működése alatt egyszer sem nyert spanyol kupát... A Di Stefano-sztori 1958. augusztusában egészen várat­lanul megszakadt. Ekkor ugyanis a Real Madrid le­szerződtette az akkor fény­korában levő Didit, a VB- győztes brazil válogatott já­tékosát. „Két dudás egy csárdában” ... ugyebár? Di Stefano nem sokat teketóriá­zott, szedte sátorfáját és — mint eddigi pályafutása so­rán annyiszor — nem kis meglepetésre leszerződött játékosként és menedzser­edzőként az Elche nevű klubhoz, amely csodákat re­mélt Di Stefano működésé­től. A várva várt csoda azonban elmaradt, s a sok csalódás és keserű kiábrán­dulás után Di Stefano alatt forró lett a talaj Spanyol- országban. Ezt érezte ő ma­ga is és búcsút intve egyko­ri sikereinek, újból vissza­tért szerencsét próbálni ha­zájába. Argentínában bizony ridegen fogadták, s csak ne­hezen tudtak neki megbocsá­tani, hogy sikerei teljében oly hűtlenül elhagyta hazá­ját, klubját és „elspanyolosí- totta” magat. Aztán a kö­réje von „jéghegy” felenge­dett és egy napon Di Stefa­no átvette a buenosi Boca Juniors klub menedzseri tisztét. És megtörtént a cso­da... Álig hat hónap lefor­gása után sikerült az euró­pai támadó stílust „beoltani” a Bocába és a klub 1969-ben ~ húsz ,4« «tán először — megnyerte az argentin baj­nokságot. Amikor azonban dicsősé­gének csillaga újból felra­gyogott, Stefano ismét el­hagyta hazáját és újból visz- szatért Spanyolországba, ahová már .eljutott a Bocá- nál végzett menedzseri mun­kájának sikere. Elvállalta horribilis összegért, az FC Valencia menedzser-edzői tisztét és keze alatt a csa­pat — megszakítva a 11 éves „madridi” sorozatot — meg­nyerte Spanyolország 1970— 71. évi bajnokságát. Az újságírókkal szemben feltűnően tartózkodó Di. Ste­fano, aki a sajtót eddig is félvállról kezelte és amo­lyan szükséges rossznak te­kintette, rájött a felismerés­re: ha tovább akar előrelép­ni, - akkor már nem élhet meg többé egykori játékosi sikereiből, hírnevéből. A me­nedzseri hivatásnál egészen mások az igények és köve­telmények, ott szükség van a „publicity”-re. Di Stefano felengedett, megbarátkozva a sajtóval, ma már időnként mosolyra is derül arca és szívesen beszél munkájáról, sikereiről. — Mint játékos nagyon sokszor segítettem győze­lemre a Real Madrid színe­it, de menedzseri sikerem az valahogy más és értéke­sebb számomra. Minthogy játékosaimmal állandóan együtt edzem, az utóbbi idő­ben több fontot veszítettem súlyomból, s vagy tíz évet öregedtem... Alfredo ma 45 éves. Don Julio Miguel, a Valencia el­nöke új, két évre szóló szer­ződést ajánlott fel neki és egy üres blankettát tolt elé­je. Az összeget töltse ki sa­ját elképzelése szerinti.» inomutg

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents