Népújság, 1971. november (22. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-17 / 271. szám

Karintliyáda — második kiadásban

A5Í EGRI Megyei Színpad hétfőn este, a Gárdonyi Géza Színházban megismételte egy évvel ezelőtti Karinthy- müsorát.

A siker az ifjúság körében megismétlődött. Karinthynak és a pódiumnak Egerben mindig sikere lesz, mert van cg}' egységesnek mondható érdeklődés a műfaj iránt. És itt most nem a humorista, a „víg" Karinthyra gondolunk elsősorban. A műsor első felében ugyanis a komoly, az élet apró és nagy dolgain bölcsen elgondolkodó Karinthy írásai elevenedtek meg, többek között az olvasás és hallás közben egyaránt megremegtető írás, a Barrabás. Karinthynak volt mersze, képzelőereje és erkölcsi tartása ahhoz, hogy ezt az „evangéliumi paradoxont” kigondolja és azzal a végső következtetéssel megfogalmazza, ahogyan a mű szól. Es a mű ma is — más Időkben, más lélekhez — változatlan érvénnyel szól.

Nem kevésbé mély töprengés az írói hivatásról és az emberi felelősségről a Ki kérdezett? című írás. A belső törvény szerint megszólaló és felelősségre vonó kérdés mindenkiben felmerül, űzőbe veszi gazdáját, csak az a visszafelelő kérdés ismétlődik a súlyos válaszokra: ki kérdezett?

És sorolhatnám tovább a gyorsan pergő mondatokban testet öltő erkölcsi igazságok keresését és azt a humort, azt a jóízű nevetést fakasztó paródiasort, amely hozzátartozik Karinthy eleven, mai napig is élő írói arcához.

A Megyei Színpad törzs- tagjai az évek óta megszokott lelkesedéssel, szorgalommal és tehetségükkel adták vissza az írások lelkét, használták ki Karinthy ezer műfajának lehetőségeit. A fiatal közönség ismeri és szereti a színpad tagjait, tudomásul veszi hibáikat és szakmai esendőségeiket. Tapsai megérdemelten jutnak a címzettekhez. Két megjegyzésünk azonban lenne a felújítás kapcsán.

Az EGYIK jó szándékú észrevételünk az lenne, hogy a felújítás a volt sikerre épít, de azt is mutatja, hogy az elmúlt időszak alatt a színpad nem tudott, vagy nem akart létrehozni olyan újabb műsort, amely a közönség érdeklődését továbbra is ébren tartaná, velük szemben. Ez az egy helyben állás a megmerevedés, az egy helyben maradás veszélyével jár.

A második megállapításunk szakmai. Addig az előadóknál különösebb probléma nincs, amíg monológsze- rűen kell valamit elmondani. Az új tagoknál itt is támad ugyan ellenérzésünk, amikor úgy halljuk, hogy a hangszín, a szöveg értelmezése és külső feldíszítése az előadó hibás alapállására utal a művel szemben — mint a cirkuszi monológ esetében —, de a pódiumszereplés akkor válik kritikussá több esetben, amikor a szereplőknek párbeszédeket kell szinpadszerűen, drama- turgiailag is feldolgozniuk. A gesztusok lemaradnak vagy előresietnek,, s így a hang és a mozgás ritmusa zavarja egymást, ütközik, ellenkezik. Ebből kapkodás, bakizás születik, és Így a friss jelenet kapkodóvá, értelmetlenné, vagy kevésbé értelmessé válik. És itt hiába tud és akar az egyik fél a párbeszédben, ha a másikra nem lehet ráhatni, rájátszani azt, amit az író elképzelt, szellemesen megírt.

Ezeket a megjegyzéseinket a kiérlelés érdekében írtuk az előadóként kitűnően helytálló Szívós József címére, aki az egész műsort ösz- szeállította és rendezte. Mellette változatlanul Virág Tibor és Ráduly Margit az együttes erőssége, Hornyák Istvánnal, Jónás Zoltánnal, Nagy Edittel, Mészáros Jutkával és Juhász Csabával.

A KÖZÖNSÉG külön nyugtázta azt a grafikailag és nyomdatechnikáikig is nívós meghívót, amelyet az est alkalmából a Művelődési Központ kiadott: a többlapos meghívót Bandy illusztrálta.

(farkas)

SZKP-történet

Űj kiadásban jelent meg a Szovjetunió Kommunista Pártjának története című tankönyv, amelyet Borisz Ponomarjov vezetésével a szovjet társadalomtudomány legkiválóbb tudósaiból álló szerzői kollektíva írt. Az SZKP történetének negyedik. bővített kiadása egészen 1971 közepéig dolgozza fel a szovjet párt kül- és belpolitikai tevékenységét, s magában foglalja a XXIV. pártkongresszus eseményeit Is.

Az előző, harmadik kiadáshoz képest a tankönyv nemcsak bővült és gazdagodott, hanem néhány módosítást is végeztek rajta a szerzők, mindenek előtt a háború utáni párttörténet periodizációjában. Ennek megfelelően a fejezetcímek a következőképpen alakultak: ,.A pirt harc a a szocialista népgazdaság helyreállításáért és fejlesztéséért (1945— 1952)”

„A párt harcban a szocialista társadalom fejlesztéséért a szocialista világrendszer viszonyai közt (1952 —1958)”

„A párt harca a szocialista társadalom tökéletesítéséért és a kommunizmusba való fokozatos átmenetért. A szocialista világrendszer fejlődése (1959—1970)”

(MTI)

Bartók vezet

PHIanatbÉp az egri fonoíéMliól

Szőke diáklány a kényelmes, bőrpárnás padom. Mellette nyurga fiatalember. Mindkettő fülén hallgató készülék, amely Beethoven A-dúr szonátáját közvetíti lemezjátszóról. Szigeti József játssza hegedű szólamát, Bartók Béla zongorázik. Régi, értékes, de kissé erőtlen felvétel. Csuhaj Kati szól is a Megyei Könyvtár újonnan nyílt zenei klubvezetőjének, hogy hangosít- son a lemezjátszón. Megtörténik. S mi Varga Imréné- vel félrehúzódunk, tájékoztatást várva tőle Eger új művelődési lehetőségéről.

— Egy hete indultunk 1200 művészlemezzel és szép- irodalmi, nyelvi felvétellel. Ehhez 1000 kötet zenei vonatkozású könyv, 14 féle folyóirat, s mintegy 30 zene. kari mű kofctaanyaga kispartitúrója járul. Azért hozta létre könyvtárunk a zenei klubot, hogy hangversenyektől, zenei eserriényektSl függetlenül mindenkor a zeneművészet barátainak rendelkezésére álljanak a hanglemezre, magnószalagra rögzített müvek — mondotta a

klubvezető, aki hetenként három alkalommal, hétfőn, kedden és pénteken délután áll a ze.:ekedvrtő«c rendelkezésére — tasmezeket partitúrákat, könvvoket mi nem kölcsönzőnk ki. Ezeket itt bent ‘•«Ugathatiák, olvashatják a látegetelt. Egyszerre négy különbőz* művet tudunk leját&fcCKti, s nyolc pár fejhallgatóval rendelkezünk. Ha azonban egy-egy népesebb társaság keres fel bennünket, s azonos műsorra kíváncsi, hangszórón keresztül közösen meghallgathatják a kért számokat...

Elmondotta később Varga Imrémé, hogy kérésre vállalják intézmények és iskoláit különböző zenei műsorainak megszerkesztését, s hangszalagra rögzítését.

Amennyiben a csekély kezelési költséget megtéríti az illető, s hoz magnótekercset: magánosok részére szintén elvégzi a könyvtár ezt a munkát. Már teljesítettek Is Ilyesféle igényt. November 7-re a 10-es számú általános iskolának készítettek

Hétfő délután a Megyei Könyvtár zenei klubjában.

ifjúsági és mozgalmi dalokból szép összeállítást.

A zenei klubnak van betűrendes és szakkatalógusa. A betérők ennek alapján válogathatnak az általános jellegű és gyűjteményes zene- tudományi munkákból, életrajzokból, hanglemezekből és népzenei felvételekből, amelyeknek anyaga kiterjed az Európán kívüli zenei folklórra.

A klubvezető jegyzi a látogatókat, így könnyű felderíteni, ki volt az első vendég Dombóvári Jánosnak hívják, főiskolai hallgató, s Bach A-moll koncertjét játszották le neki többször is. Egy növendékhangversenyre készül a fiatalember, s ezt a számot szeretné előadni.

— Kitől hallgatnak legtöbbet?

— Idáig Bartók vezeti

— Ügy hallottuk, klubdélutánokat is kívánnak szervezni?

— Ez egyelőre terv, de a tél folyamán valóban szeretnénk minden hónapban egy-egy társasösszejövetelt tartani a klubban, amikor a zeneirodalom klasszikusainak legjelentősebb műveit tűznénk műsorra. De ugyanakkor zenei dokumentációs munkára is készülünk. Folyik Egerben egy barokk bérletsorozat, ennek az anyagát a jövőben mind szalagra vesszük, s elraktározzuk...

Tegyük még mindehhez, hogy a fonotéka, a Megyei Könyvtár újonnan szervezett zenei klubja közös törekvés gyümölcse. Létrejöttében, s további munkájában segítő kezet nyújt zenéiskolánk, valamint a tanárképző főiskola ének-zene tanszéke is a házigazdáknak.

(moldvay)

Citerakészitő

Énekelni nem szeret, de citerázni annál jobban a 68 éves Korozs Károly báAVEtNeR-G. VEINEK

fordította : Kassai Ferenc

lífil, november 17., szerda

esi felnémeti nyugdíjas tsz tag. akinek nemrég mutat ták be maga készítette hang szereit a hobby-kiállitáson. J Fözött bükkfából készül a;, újabb tenorcitera.

(Foto; Tóth Gizella), t

9.

CSÜTÖRTÖK

A félhomályos, hosszú folyosón Sarapov alakja tűnt fel, himbálózó járásáról könnyű volt megismerni.

— Messzire készülsz?

— Sztavickijhez.

— Miért nem hívattad be?

— Célszerűtlen. Ua otthon teszem fel neki a kérdéseim, az baráti beszélgetés. Ha itt beszélgetek vele — az már kihallgatás. Kihallgatni pedig még korai. Egyelőre beszélgetni kell vele.

— Hát akkor csak kedvesen! — mosolygott Sarapov.

Reggel újra esni kezjdett a hó. Az idő melegebbre fordult. „A 42-es troli odavisz a Kuznyeckij mosztra. De inkább gyalog megyek. Legalább még egyszer végiggondolok mindent" — morfondírozott Tyihonov.

Sztavickij egyáltalán nem olyan volt, amilyennek Tyihonov elképzelte. Nem volt benne semmi édeskés. Magas, jóképű férfi nyitott ajtót, futó pillantást vetett a rendőrségi igazolványra és nyugodtan muuuiá;

— Jöjj&n be. Már vártam.

— Miért?

— Goromba tréfa lett volna a nyomozószervek részéről, ha nem beszélnek azzal, aki talán mindenkinél jobban ismerte a meggyilkoltat.

Sztaszt kellemetlenül érintette a kifejezés. Az ember a szeretett lényről nem beszél úgy, mint „a meggyilkoltról”.

— Elhatároztam, hogy nem követem el ezt a hibát.

Levette a kabátját, forgolódott, úgy tett, mintha keresné, hová akaszthatná. A fogason rövid, szürke kabát lógott, a polcon fekete műbőrdzseki hevert.

Sztasz együgyűen elmosolyodott:

— Bocsásson meg a tolakodó kérdésért: mennyibe került ez a dzseki?

Sztavickij csodálkozó pillantást vetett rá:

— 720 forintba. Magyarországon vettem. Miért?

— Ugyanílyet kínáltak v> kém is, kilencven rubele: Drága, nem?

— Ha tetszik, megéri.

— Azt sem tudom, lllik-e húzzam ez a /eneie szm.

— Próbálja fel.

— Szabad?

— Persze.

Sztasz felhúzta a cipzárat, megfordult a tükör előtt:

— Ügy érzem, jó meleg. Télen is lehet hordani, kabát helyett.

— Lehet. — Felelt Sztavickij. — En ugyan általában csak az autóban viselem.

Elhallgatott, majd némi töprengés után megszólalt:

— Talán be is fejezhetnénk a jelmezbált. Nem áll jól önnek ez a dzseki. Kinyomja a pisztolya. Különben is mire kell ez?

— Kíváncsi voltam, hogy áll. A pisztolyt illetően pedig tévedett. Ez egy doboz mentolos cukorka. ParancsoljonI

Tyihonov kényelmesen elhelyezkedett a karosszékben:

— Nem hordom, csak ha nagyon muszáj. Nehéz.. El is veszíthetem, akkor meg a fejem veszik érte.

— Azt hittem, nem tesz egy lépést sem revolver nélkül,

— A revolver ugyanolyan munkaeszköze a nyomozónak, mint a színésznek a maszk, ön magával viszi a maszkját bevásárlásra, vagy ha vendégségbe megy?

— Szóval, csak azért jött, hogy felpróbálja a dzse iámét?

— Nem. Vendégségbe jöttem. Igaz, ezúttal meghív is nélkül. Munkám során né! a kénytelen vagyok mellőzni a

— Köszönöm, nem kérek. Szóval, gyanakszik rám?

— Nem. Nincs rá elegendő alapom. Beszélni szeretnék önnel.

Sztavickij sértődötten iiümmögött:

— Hogyhogy egy ilyen komoly beszélgetésre nem Hozott n»agaim revolverti.

formaságokat. Gondoltam)

jobb ha én jövök magáhozt mintha maga jön hozzám.

— Kinek jobb?

— Hát. — Sztasz határozatlan mozdulatot tett.

— ön szerint tehát civil körßlminyek közt hatékonyabb a kihallgatás?

íFoiytatJukJ