Népújság, 1971. november (22. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-16 / 270. szám

Együtt kell cselekednünkl Á megye? KISZ-vb „újonca” ütünk, s mi természetesen próbálkozunk is. Foglalko­zunk a termelés segítésével: önkéntes műszakokat szer­veztünk és szervezünk jelen­leg. Legjelentősebb munka­helyünk, a sserszámműhely, éppen a KISZ Vili. kong­resszusa tiszteletére lett if­júsági üzemmé, ami a cím mellett nyilvánvalóan foko­zottabb teljesítményeket is jelent. Kézdemérnyezéseámk- nek, javaslatainknak kellő a visszhangja: fiataljaink egy- re-másra tettek meg tiszte­letreméltó versenyvállalásai­kat. Konkrét javaslatokat ad­tunk a meglehetősen nehéz helyzetben levő vállalat kiút- jának megtalálásához, s ezért szüntelenül teszünk is vala­mit. Próbáljuk csökkenteni az állásidőket, a selejtet. Érezhetően szívesebben be­szél a közös munkáról. Saját magáról kevesebb a szava. Jellemző szerénységére, hogy csupán legutóbbi találkozá­sunk alkalmával tudtam meg, hogy: kétszeres kiváló dolgozó, tulajdonosa a KISZ- kb aranykoszorús jelvényé­nek, jutalomként részt vett a szófiai VIT-en, nemrég pedig egy szibériai kirándulás ke­retében a IV. szovjet—ma­gyar barátsági találkozón... (gyónt) Megloptak a kiskörei buszon T Nem sóikkal ezelőtt, a KISZ »egyes küldöttértekezletén először választották a végre­hajtó bizottság tagjai közé Hagy Imrét. Az ünnepi esemény alkal­mából — már ki tudja há­nyadszor találkoztam a fia­talemberrel. Ismerősöm még a Selypi Cukorgyárból, ha jól emlékszem, egy nyugdí­jas-búcsúztatón láttam leg­először. Amolyan rendezőfé­léje volt ő is az össze jövetel­nek. Későbbi munkánk a hatva­ni járási bizottságon hozott össze ismét bennünket több­ször is. Függetlenített beosz­tásban a politikai neveléssel foglalkozott a leggyakrabban és a legszívesebben, de min­den más érdekelte, szinte mindenről tudott, ami a nagy területen történt, vagy éppen készülőben volt, s készséggel végzett bármilyen feladatot, ■mire csak kérték. Aztán az apói Qualitálnál beszélgettünk többször is az ifjúságról, a KISZ-szervezet mindennapi munkájáról, ter­veiről, a vállalat gondjairól. Igazából itt tárulkozott ki a fiatalember, itt vallott szen­vedélyesen arról, hogy volta­képpen mi is vonzotta a mozgalomhoz. Mindig fűtöt­te valami 1 torából fakadó lel­kesedés, tenniakarás, szeret­te a közösséget, jólesett szá­mára, ha tagja lehetett. így lépett még ipari tanulósága idején a KISZ-be, ahol vi­szonylag hamar bizalmat kapva, alapszervezeti vezető lett. Társadalmi megbízása­ként patronálta a helyi álta­lános iskolásokat is, s talán ebből tűnt ki, hogy többre képes. Valószínűleg ezért vá­lasztották a cukangyári KISZ- szervezet csúcsttikárának, katonakoráiban a honvédségi testület tisztségviselőjének, leszerelése után egy idő múl­va pedig a járási bizottság függetlenített munkatársá­nak. Most, hogy a hatvani járás megszüntetése után a QruaM- tálban folytatja feladatainak végzését, szinten nem tesz másképpen: mint csúcs titkár­ként, mint pedig — újabban —, a vállalati KÍSZ-bizottság titkáraként, csodálatos em­berként is, iparkodott megta­lálná helyét a mozgalomban. — 326 tagja van vállala­tunknál a KISZ-nek — mond­ja —, s ez ugyancsak meg- iiatárózza a teendőinket, jó­kora felelősséget szab rám is. Sok mindent kellene csdnál­Igen. megloptak. Kerek huszonöt percemet lopta el az éjszakából a kiskörei busz, mely Eger célállomás­sal hétfőn reggel 5 óra 20- kor startolt a tanácsházá­tól, hogy nem sokkal ké­sőbb Tiszanánán rostokol­jon teljesen indokolatlanul. Legalább negyvenen mász­tunk fel a járműre, s ha ezt szorzóm be a percekkel, kiderül: bő tizenhat órával károsított meg bennünket a 4-es Volán. Ha háromne­gyed 6-kor indul, ennyivel többet alkatiunk volna, eny- nyivel frissebben vethet­tük volna magunkat mun­kába a végállomáson. Mikor mindezt a hajnali sötétbe burkolózó tiszanánai indóház előtt megjegyez­tem, derék kalauznőnk így I válaszolt. — Evek óta ez a rend! Bár Nánán nincs semmi­lyen csatlakozásunk, innen csak 6 órakor mehetünk to­vább . — Szép dolog a hagyomány. A jól bevált régi módsze­rek alkalmazása. Kár azon­ban ennyire ragaszkodni a hagyományokhoz. Legalább­is az ilyenféléhez, amely bosszantja az embert, mor­zsákban felfalja éjszakai nyugovását, s óhatatlan azok ellen hangol, akik ennyire felületesen bánnalc velünk. Azt már csak a történeti hűség kedvéért teszem hoz­zá, hogy ugyanez a busz, termetes vezetője jóvoltá­ból, tucatnyi utasát hagyta Füzesabonyban. Szerencsét­lenek, tudván, hogy a járat itt is megpihen mindennap, levegőzni szálltak le a túl­fűtött gépjárműből, s a fennmaradtak hiába csen­gettek, a vezér indulatosan még nagyobb gázt adott ■motorjának. Az emberség dicsőségére, Vagy rosszul írtam? ^ ' (m- gy.) nyernek fokozottabb érvé­nyesítésére készteti az okta­tást és a tanulást. Segítsé­get ad a hallgatólcnak a meg­értés, a visszacsatolás folya­matos önellenőrzésében, az új ismereteknek begyakor­lásában, alkalmazásában, ez­zel módot nyújt az inten­zívebb önálló munkára, az egyéni adottságoknak leg­megfelelőbb ütemű tanulás „ön vezér lésére’’. A progra­mozás módszerét kevésbé költséges, gép nélküli módon is lehet alkalmazni a felső­fokú képzésben. NAGY TERET KAPOTT — szinte minden szekció vi­tájában — annak boncolga­tása, hogy a fokozottabb mértékben önálló, alkotó ta­nulmányi munkára épülő felsőfokú képzésben nem avul el a felsőoktatás ha­gyományos, klasszikus for­májának: az előadásnak a jelentősége. Inkább jellege és a többi oktatási-tanulási formához viszonyított ará­nya, funkciója változik ma. A lehetőség szerint tartóz­kodni kell a prelegáló, év­ről évre ugyanazt ismétlő rutin előadásoktól, s nagy gondot kell fordítani az ál­landó tartalmi és formai frissítésre. Az előadásokban természetesen a legfonto­sabb tényező a tartalom tu­dományossága, a logika meggyőző ereje, világossága, érthetősége, a problemati­kus oldalak polemikus fel­tárása, de nem hanyagolha­tó el megformálásának ha­tásossága, kivitelezésének tökéletesítése sem. A mo­dem felsőoktatási gyakorlat a hagyományos előadási formához képest már szá­mos új típust alakított ki és fejlesztett tovább. Így töb­bek között például: az audios vizuális eszközök beiktatá­sa, overhead-projektor al­kalmazása, az előadással szinkronban kísérleti műve­letek együttes lebonyolítása stb. A szakmai, tudományos igényességgel áthatott elő­adás egyben a hivatásra ne­velésnek, az erkölcsi-világ­nézeti formálásnak is egyik legszámottevőbb eszköze. Minden egyetemi, főiskolai oktatónak éreznie kell, hogy az élő szó ereje, a tudós al­kotók és elhivatott szakem- bei'ek közvetlen megnyilat­kozásai, érzelmi attitűdjei, állásfoglalásai, szakmai-vi­lágnézeti „vallomásai” sem­mi mással nem pótolható indíttatásokat képesek adni az induló- szakembereknek. S ha ez megvan, akkor éri el teljes hatását a felsőok­tatás előadási rendszere. TERMÉSZETESEN a kor­szerű felsőfokú képzésben szükségszerűen mind jobban növekszik az egyéni elmé­lyedést és aktív ismeret- szerzést, készségfejlesztést ösztönözni hivatott, intenzív tanulócsoportos, kiscsoportos foglalkozások szerepe és részaránya. Kiscsoportos jel­legüknél fogva különösen al­kalmasak a hallgatókban élő egyoldalúságok, téves néze­tek felszínre hozására, a tanultak megemésztésének elősegítésére, a hallgatók adottságai, képességei meg­ismerésére és aktivizálására, vita- és kombinációs készsé­geik fejlesztésére, szemléle­tük és módszerbeli eljárása­ik csiszolására. A kiscsopor­tos foglalkozások viszont nem teszik „feleslegessé” az esetleges több száz hallgató előtt tartandó, klasszikus ke­retek között folyó szakelő­adások rendszerét sem. N épköztársaságunk okta­tási törvénye szerint képző intézményeinkben olyan megfelelő képesítésű okta­tók működhetnek, akik vi­lágnézeti, erkölcsi, politikai, pedagógiai és szakmai szem­pontból egyaránt alkalma­sak arra, hogy tanítványai­kat szocialista / szellemben neveljék és előkészítsék a társadalmi munkamegosztás­ban reájuk váró feladatok­ra. Minden oktatónak köte­lessége. hogy szakmai és pe­dagógiai felkészültségének színvonalát növelje, eszmei­politikai képzettségét tökéle­tesítse. A képzésnek az al­kotó oktatással és tanulás­sal szervesen egybekapcsolt eme felfogása nélkülözhetet­lenné teszi, hogy a tanszé­keken uralkodóvá váljék a pezsgő tudományos légkör, hogy azok tényleges szak­mai-tudományos alkotómű­helyekké váljanak. E mű­hely legyen njútott a hall­gatók számára is: legyenek gyakoribbak és látogathatók az intézet, a tanszék, a szak­csoport tudományos rendez­vényei, információi, vitái, szakmai megmozdulásai. Vonzáskörükben a hallgatók érdeklődését megnyerte, tényleges „tudományos is­kola”, tanítvány! kör fej­lődhessék ki. A tanszéki kollek­tíva tevékenységének egé­szében a nevelőmunka ha­tékonyságának erősítése ér­dekében megkülönböztetett gondot Szükséges fordítani az oktatás-képzés erkölcsi, ideológiai vonatkozásainak, a tudománj'os munka világ­nézeti, metodológiai meg­alapozottságának, pártossá­gának erősítésére. Számos kiváló tanszékünk, szakcso­portunk bevált, követendő flz iszákosságtól az alkoholizmusig (1.) Az alkoholizmus elleni küzdelem — az idegorvos szemével Kérdéseinkre válaszol dr. Kardos György osztályvezető íőorvos Az alkoholizmus „oka” nem az alkohol, mint ahogy az elhízásé sem a táplálko­zás, a válásoké sem a há­zasság, a gázolásoké sem a közlekedés. Jóllehet azt, aki nem közlekedik, nem lehet elgázolni; az, aki nem nő­sül meg, nem fog elválni; az, aki nem eszik, nem fog meghízni és az, aki nem fo­gyaszt szeszes italokat, so­hasem lesz alkoholista. Er­ről a témáról tettünk fel né­hány kérdést dr. Kardos Györgynek, az Országos Ideg- és Elmegyógyászati Intézet alkoholelvonó és munkaterápiás osztálya ve­zető főorvosának. — Hogyan alakni ki az iszákosságból az alkoholiz­mus? — Az adott társadalom ivásnomiái az alkoholizmus­betegség elhárításában, „jár­ványos” elterjedésében meg­előző, illetve „kórokozó” szerepet játszanak. Ott, ahol a közvélemény csak a mértéktartó — étkezéshez, családi körhöz, alacsony szesztartalmú italokhoz kö­tött — fogyasztást fogadja el, s elutasít mindenféle visszaélést, csak kevesen kockáztatják meg a rend­szeres és mértéktelen fo­gyasztást. Ezúttal nem kell példáért messzire mennünk. A mi közvéleményünk ivásnar- mái is ilyenek — a nőkre nézve. Ezért nálunk is tíz- tizenötször kevesebb a nő­beteg, mint a férfiak száma, S az alkoholizmus az ő kö­rükben korántsem terjed olyan mértékben, mint a fér­fiak között. Igaz, hogy a be­tegforgalmi adatok terén tá­jékozatlan közhiedelem sze­rint nagyon sok az alkoholis­ta nő: a tények azonban mást mutatnak. Ez azért van így, mert az emberek az ittas nőket észreveszik és megjegyzik, az ittas férfia­kat nem., Végül ott, ahol a közvéleménynek laza és szabados, elnéző és előre nem látó ivásnormái van­nak, olyanok, amelyek a minden ésszerű mértéket megcsúfoló ivászatnak sza­bad folyást engednek, nép­tapasztalata. hogy időközön­ként színvonalas ideológiai konferenciákon, vitákon na­pirendre tűzi a hallgatók vi­lágnézeti, politikai, erkölcsi nevelődésében felmerülő, a képzés-nevelés során előtér­be állítandó fontos és idő­szerű kérdéseket. Például a nacionalizmus, kozmopolitiz- mus problémáját, a hazafi- ság és internacionalizmus Hiánytalan, vallásos és egyéb idealista nézetek kritikáját az adott tudományág kérdé­seivel kapcsolatban, külön­féle divatos modem bur- zsoá irányzatok (egziszten­cializmus, a neopozitiviz- tmus, a strukturalizmus), az újrevizionistg nézetek bírá­latát, a szocialista együtt­élés, a kommunista erkölcs, az igényes értelmiségi élet­stílus és magatartás, az ál­talános művelődési eszmény problémáit. A tanszéki kollektíva ne­velő tevékenységének sike­réhez nem különben égető­en szükséges, hogy nagy gondot fordítsunk az egyes oktatók pedagógiai, didakti­kai, pszichológiai, metodi­kai felkészültségének és ta­pasztalatainak fejlesztésére. A felsőoktatásban működő oktatók számottevő részé­nek ugyanis nincsen ilyen jellegű képzettsége, s ez je­lentős mértékben gátolhatja oktató-nevelő munkájuk ha­tékonyságát Nem lehet egyetérteni olyan oktatói szemlélettel, mely az egyéni tudományos munka sikereit az oktató-nevelő tevékeny­ség rovására ambicionálja. Éppen ezért elengedhetet­len. hogy a tanszéki kollek­tívában időközönként napi­rendre tűzzünk olyan di­daktikai, pszichológiai; ne; betegséggé (azaz a lakosság több mint egy százalékára kiterjedővé) válhat a min­dennapos iszákossagból adó­dó alkoholizmus. Megint nem kell a példáért messzire menni; ez vonatkozik ná­lunk a férfiakra. — Melyek a legmarkán­sabb / ismertető jelei az al­koholizmusnak, mint be­tegségnek? — A szeszes italok fo­gyasztása, sőt a velük visz- szaélő fogyasztás sem vezet szükségszerűen alkoholiz­mushoz. A rendszeres ^ fo­gyasztóknak csak egy része, 5—10 százaléka válik alko­holistává. Olyan beteggé, aki az ivást abbahagyni nem tudja, ha égyszer elkezd in­ni, s minthogy az ivást és az ittasságot ellenőrizni sem képes, addig iszik, amíg le nem részegedbe. Más szóval, az alkoholista rendszeresen és mértéktelenül iszik, mi­után a szervezetében rejlő an yagcsere-zavarok és alko­holfüggősége miatt egyebet nem tehet. A rendszeres fogyasztók többsége „egyszerű” iszákos marad, azaz olyan fogyasztó (és nem beteg!), aki az adott társas környezet ivásn.ormái- nál többször és többet iszik, holott másként is tehetne, ha akarna. Ő azonban „ki­tart” a hol ilyen, hol olyan mértékű, mindennapos fo­gyasztás mellett, mert sze­ret inni, azután meg is szok­ta. igénytelenségéhez képest marad is elég ideje és pénze a társas ivásra, amivel min­den emberi kapcsolatot és közösséget pótol. <— Milyen körülmények veretnek a rendszeres iszá- kossághoz, az alkoholiz­mushoz? — Mielőtt erre válaszol­nék, utalni szeretnék vizs­gálatainkra, amelyekből ki­tűnt: a társadalom legve­szélyeztetettebb rétegle a fiatal munkásaké, akik korán „fel­nőtté”, azaz önállóan és vi­szonylag jól keresőkké vál­nak, tehát elég sok szabad idejük és pénzük marad az lyek behatóbb megismerése és vitatása az adott tanszé­ken különösen időszerűvé vált. RANGOS HELYEN foglal­kozott a. konferencia általá­ban a pedagógusképzés hely­zetevei. Fontosságéit az egész társadalom nevelő tevékeny­sége szempontjából méltat­ta. E vitakérdésben többen szóvá tették az egyetemen folyó tanárképzés mostoha helyzetét. Jogosan képezte kritika tárgyát az egyete­meken és főiskolákon folyó tanárképzésben a pedagó­giai tárgyak oktatása. Kifo­gásolták, hogy nem biztosí­tott e fontos szaktudomány résztárgyainak komplex szintézise. Elismerően nyi­latkozott több felszólaló a pedagógusképző intézmé­nyekben folyó nevelőmunka helyzetéről, helyes irányai­ról és új kezdeményezései­ről. A konferencia záróülésén megfogalmazódott az az Igény, hogy a munkakollek- iívákban és a hallgatók kö­rében is tegyék megbecsült­té tudósainknak, pedagógu­sainknak, szakembereinknek azt a típysát, aid nagy fele­lősségű és igényes szakmai munkáján túl szocialista ér­telmiségi emberhez méltóan, példamutatóan veszi itt ré­szét a közösségi, közéleti cs népművelési feladatok vég­zéséből. A III. országos felsőokta­tási nevelési konferencia zá­rógondolata az volt, hogy a sikeres felsőfokú nevelő- munka alapja: csak az ok­tatási szervezeti egységek magas színvonalú pedagó­giai munkája lehet ivásra. (Minthogy egyiket sem óhajtják másra, többre, jobbra fordítani). Ami a kérdést illeti, azt válaszolhatom, hogy a fér­fiak között többnyire aread- szeres ivásra késztető és szoktató társaslélektani kö­rülmények („velük tartok én is”, „csak nem maradok el a haveroktól” stb.) vezet­nek mindennapos iszákos- sághoz és ezen át az alko­holizmushoz. Az esetek.egy­ötödében a szeszes italok rendszeressé váló, azaz visz- szaélő fogyasztását „lelki ba­jok” ellenszereként alkal­mazzák. — Mi következik mind­ebből? — Mindenekelőtt az, hogy az alkoholizmus elleni küz­delem ismert jelszava: „az alkoholizmus betegség”, ép­pen a fogalmak és teendők tisztázása érdekében meg­szorításra szorul. Arra a ki­egészítésre, hogy az iszákos­sá« még nem alkoholizmus, kiás szóval, az alkoholiz­mus megelőzése: az iszá- kosság elleni küzdelem, ami elsősorban olyan közvéle­mény kialakítását igényelné, amely a szeszes italok fo­gyasztásával történő min­denfajta visszaélést, kárté­kony nemtörődömséglet és ostoba elnézést elítél, beleért­ve a szeszes italoknak a túl- fogyasztására számító túlkí­nálatát és túltermelését is. Minél több embert teszünk ki az iszákosságra szoktatás l&ockáaatának, annál na­gyobb lesz az alkoholisták száma is. Az alkoholizmus elleni küzdelem nem szorít­kozhat az alkoholisták elle­ni küzdelemre. Sőt, minden célirányosnak ígérkező mód­szert be kellene vetnünk az iszákossághoz vezető mér­téktelen fogyasztás vissza­szorítására és kordában tar­tására. Gazdasági és admi­nisztratív rendszabályoktól sean szabadna borúlátóan vi- szolyognunk. Ahogy ezek nem helyettesíthetik a Köz­I vélemény alakítását, az utóbbi sem helyettesítheti ezeket az intézkedéseket, amelyekkel a jelenlegi, vagy a „tegnapi” szinten kellene és lehetne tartani az ivást. Immár nincs az életnek olyan területe (a sporttól a család- és ifjúságvédelmi kérdéseken át a gümőkór í elszámolhatóságáig). ahol ne égett volna a körmünkre az alkoholizmus-betegség kockázatával felelőtlenül ját­szó, túlzott italfogyasztás. S minthogy az alkohol­probléma megoldása nem az „ellenanyag” felfedezésétől és a „védőoltások” beveze­tésétől függ. tőlünk — orvo­soktól — aligha várhat a társadalom többet, mint a baj megállapítását. A dohányzás megzavarja az éjjeli látást A cigarettafüstben levő szénmonoxid csökkenti a vér oxigéntartalmát, A. nyugat- nemet légierő repülőorvosi intézetének munkatársai egy nemrégiben lezajlott kong­resszuson ismertették ez irá­nyú vizsgálataik eredmé­nyét, melyek mind a repü­lés, miiül a gépjárművezetés biztonságának növelése szempontjából komoly je­lentőségűek. rNmism 0 1951, november lfci„. kedd veléselméleti, tantárgymeto­dológiai témákat is, ame­

Next

/
Thumbnails
Contents