Népújság, 1971. október (22. évfolyam, 231-257. szám)
1971-10-14 / 242. szám
Felnőttoktatás ma Évről évre egyre csökken a dolgozók általános iskolájába beiratkozok száma. Ennek érzékeltetésére említünk néhány adatot. Gosztonyi János művelődésügyi miniszterhelyettes sajtótájékoztatóján elmondotta, hogy míg 1964-ben 121 ezer felnőtt vett részt esti vagy levelező oktatásban, addig az elmúlt tanévben mindössze 25 ezren iratkoztak be. Megyénkben az 1965—66-os tanévben 2350 felnőtt lett ismét „diák”. Az elmúlt tanévben már csak 222-en vállalták a tanulással járó gondokat. Ennél is el- szomorítobbak az új tanév kilátásai. E nagyarányú létszámcsökkenés, illetve a mögötte rejlő érdektelenség okait keressük riportsorozatunkban, próbálva felvillantani a kiút lehetőségeit is. Ki, miért nem tanul? Óránként 30 tonna aszfalt Fuvarozás körben f rAz egri Finomszsnelvény- gyár közei 3500 dolgozója közül 600-nak nincs meg a nyolc általános iskolai végzettsége. Közülük kerestünk meg néhányat az okok után érdeklődve. A viszonylag idősebb korosztályt a 47 éves Barta Simon képviseli, aki Felsőtár- kényből jár naponta az üzembe. Négy elemit végzett, most betanított munkásként dolgozik. — A múltban, nem volt lehetőségem tanulni, mert dolgozni kellett, szükség volt a munkáskézre a családban. — Később, a felszabadulás után miért nem iratkozott be? — Nékem a munka jár az eszemben, nem a tanulás. Van erne egy jó szólás: ha jó volt így délelőtt, akkor jó lesz délutánra is. •— Az üzemben, nem biztatta senki, hogy tanuljon? — Nekem soha nem szóit senki, de ha agitáltak volna, akkor sem álltam volna kőiéinek. Így is jól vagyunk. A feleségem is a gyárban dolgozik, meőakémL Ö is csak hal osztályt végzett, mégis vitte valamire. — Mennyi az órabére? — Nyolc forint hetven fillért kapok. — Mit keines egy kezdő saatkmunkás? — Legfeljebb, ka nyolcat. A hevesi Bencsik Lajosné 36 éves. Diákkorában — szülei tanyán éltek — anyagi okok miatt nem tanulhatott. A felszabadulás után Pesten próbált szerencsét, szakmáit kezdett tanulni, majd Hevesre került az állami gazdaságba, s végül mint férjes asszony a Bervába ment dolgozni. — Hét forint ötven filléres ónabénred vettek fed. Ennyi nekem elég, hiszen a férjem is keres. Nem volna kedvem már tanulni. — Tanfolyamét csak úgy végezhet, ha megvan a nyolc osztálya. Így magiasabb órabérhez jutna. — Az a húsz-harminc fillér többlet nem éri meg, hogy megerőltessem magam. Nincs már se türelmem, se időm. Reggel négykor kelek, s este ötre érek haza. Utána főzni kezdek, később jön a mosogatás, takarítás és néha, ha van időm, a televízió. Lukács Gyula 17 éves, anyagmozgatóként dolgozik az üzemben 7 forint 80 filléres órabérért. Három osztályt ismételt, így jutott túl a tanköteles korhatáron. Beszélgetés közben kiderül, hogy jó közepes képességű. Honnan akkor a többszöri bukás? — Nem az iskolába, hanem mellé jártam. Ha csak lehetett, lógtam. ■— Nem vonták felelősségre? — Ki lehetett játszani az ellenőrzést. Csavarogtam, játszottam a haverokkal. — Testvéreid? — Idősebbek nálam, mindannyian elvégezték a nyolc osztályt. — Nem akarod befejezni az általános iskolát? — Tudom, hogy szükség van rá, meg is próbáltam tavaly az egri dolgozók iskolában, de megbuktam két tárgyból, fizikából és élővilágból. Üjra megpróbálom, de azt hiszem, egyedül nem megy. — Segítséget nem kértél a munkatársaidtól, vagy a brigádtól. — Nem hiszem, hogy ilyenre áldoznának idejükből. Gyöngyösön, a MÁV Ki- térőgyártó Üzemnek 988 dolgozója van; közülük 312-nek nincs meg a nyolc osztályos végzettsége, holott ezt a MÁV Vezérigazgatóságának belső rendelkezése megköveteli. De más követelni és megint más végrehajtani. Hogy mi okozza a legfőbb nehézséget, arra úgy kapunk frappáns választ, ha fdjviiMiantttnk egy arcot a sok közül, idézzük egy párbeszéd jellemző részleteit. Forgó József segédmunkás, néhány hónapja dolgozik a gyárban, órabére 7 forint, 60 fillér. — Miért hagytad abba az iskolát? — Átlagos tanulmányi eredményem 3,4 volt. Mehettem volna tovább, de nem volt kedvem tanulni, minél A tényleges — bármenynyire is hihetetlen — helyzet ez: Szabó József, az Észak-magyarországi Vízügyi és Közműépítő Vállalat — tehát egy szocialista vállalat! — gépészeti osztályának tmk-előadója, akinek munkaköréhez tartozik a gép- járműjavítási feladatok elvégzése és intézése, nem léphet be az AFIT XVI. Autójavító Vállalat egri üzemegységének területére. Zélei Ferenc, a vállalat — egy másik szocialista vállalat! — üzemvezetője ugyanis ezt megtiltotta. A portások az üzemvezetőtől utasítást kaptak: amennyiben Szabó József akaratuk ellenére az üzem területére lép, hívják a rendőrséget. És volt már példa rá, hogy valóban hívták is. Mi szülte ezt a nem mindennapi helyzetet, hogy egy szolgáltató vállalat vezetője ilyen intézkedést hozzon partnere, egy másik . vállalat ügyintézőjével szembeni Nos, a nyomok nem a „mennyországba vezetnek”, hanem az autójavító vállalat egri üzemegységéhez. Itt dolgozott ugyanis Szabó József, kezdetben mint autószerelő, 1970. augusztus 1-től pedig mint a szemlés csoport vezetője. Ezzel a beosztással ZeLei Ferenc üzemvezető bízta meg VIII. 6-i levelében (!?). Nem egiószen egy hónap múlva, november 16-i keltezéssel Szabó József levelet kapott ugyancsak Zelei Ferenc üzemvezetőtől, amelyben értesítik, hogy csoportvezetői tevékenysége alól 1970. november 15-től (?!) felmenti az üzemvezető és áthelyezi a revíziós csoportba. „A felmentést — olvasható az üzemvezetői levélben — a kialakított egészségtelen hamarabb pénzt akartam keresni. — Az iskola vezetése mit szólt? — Elmúltam tizenhat éves. Semmit, egy szóval sem marasztaltak. — Később levelező tagozaton, vagy dolgozók iskolájában nem akarod befejezni tanulmányaidat? — Nem látok benne fantáziát. Hiába a végzettség, nem adnak érte egy fillért sem. Akkor meg minek. Így is emelkedik az órabérem, hamar elhagyhatom a kezdő szakmunkásokat, ha igyekszem, dolgozni pedig szeretek. Ügy látom, hogy az érvényesülésemhez nincs szükség több tudásra. Hogy a „miért nem”-re adott válaszok nyomán teljesebb képet lássunk, hadd idézzem a Berva oktatási vezetőjének, Máté Józsefnek egy történetét} — Két ipari tanulónk felkeresett, s azt mondták, abbahagyják a tanulást, hiszen semmj értelme. Egy segédmunkás többet keres mint mi majd, ha végzünk. Áldozatot az ember csak valamiént hoz. Egyoldalú megállapítás, de van benne némi igazság. Pécsi István csoportszellem, a helytelen szakirányítás tette szükségessé.” Szabó József, a munkaügyi döntőbdzottsáighoz fordul és december 24-én megszületik a „salamoni ítélet”. A csoportvezetői tevékenység alól a felmentést jóváhagyja a döntőbizottság, a felmentés indokait azonban nem fogadja él. Tehát Szabó József felmentését nem a kialakított egészségtelen csoportszellem, a helytelen szakirányítás tette szükségessé — és ezt részletesen meg is indokolja a döntőbizottság —, hanem az, hogy . a dolgozó már kinevezésekor, majd ezt követően is kérte a leváltását, illetve áthelyezését a revíziós csoportba.” Ez tehát a határozat. Az üzemvezető nem fellebbez, nem fellebbez Szabó J ózsef sem, hanem elhelyezkedik az Észak-magyarországi Vízügyi és Közműépítő Vállalatnál a gépészeti osztályon tmk-előadói beosztásban, 1971. szeptember 22-én újabb jegyzőkönyvvel bővül a Zelei kontra Szabó iratcsomó: Kreácsik János és Magyar Ferenc portások kijelentik Szabó Józsefinek, hogy Zelei Ferenc üzemvezető utasítása alapján nem léphet be az üzem területéit', s ha mégis, azonnal hívják a rendőrséget. Szabó Jó-, zsef önérzetében megsértve, munkája végzésében akadályozva több helyre — többek között szerkesztőségünkhöz is — panasszal fordult. Szabó József kérésére megkerestem Zelei Ferencet, aki kijelentette: ebben az ügyben csak a miskolci vál- lalatvezetőség illetékes nyilatkozni (?!), magánemberként azonban rrnrirllrrair semre ál& Néhány méterrel az eger- baktai kőbányától is tetszetős, új, teljesen automatikus aszfaltkeverő telepet épített az Egri Közúti Építő Vállalat Mint Zana Károly igazgató és Rakusz József osztályvezető a helyszínen elmondotta': a 7 300 000 forintos beruházással épített keverőtelep része annak a gépsornak, amelynek több egyseSummaziasiKent es magánemberként az egész Zelei— Szabó ügyhöz, amely ma már nemcsak: két ember ügye, hanem két vállalaté és jó néhány olyan emberé, aki foglalkozott, vagy foglalkozik véle, aki állást foglalt vagy állást kényszerült foglalni, aki exponálta magát a vitában — nos, mindezek miatt is csak annyit: egy állami szolgáltató vállalat nem rezervátum! Nem tiltott, „fűre lépni tilos” terület és a vezető nem „kiskerttulajdonos’ Ez az egyik oldal! Egy ilyen vállalatnál természetesen nemcsak a vezető nem csinálhat akármit, hanem a tisztelt ügyfélnek is alá kell vetnie magát az üzem rendjének, fegyelmének. S ahová tilos belépnie az egyik ügyfélnek, oda tilos az a másiknak is, aki már nem dolgozója, hanem egyszerűen ügyfele a vállalatnak. Ugye milyen egyszerű a megoldás? Sajnos ebben az esetben ennél jóval bonyolultabb. A sok vita, a két emberben lerakodott indulat nem teszi ilyen egyszerűvé a megoldást. Ennyiben sem két ember ügye ez. A két vállalatnak — főleg az autójavító pártszervezetének, szakszervezetének, kollektívájának és vezetésének — kell segítenie abban, hogy a két ember személyi indulatát, sértődését félretéve végezze munkáját, tiszteletben tartva természetesen „a másik fél” kötelességeit és jogait. Hogy „nagy ' szavakkal” éljünk: a szocialista egymás melleti élés, együttműködés — szimpátia ide vagy oda —, ha úgy tetszik, hivatalból mindkettőjükre kötelező. PáW* János ge — terítőgép, gumihenger, rakodógép — az egri Lenin út építésén mutatkozott be sikerrel, eredményesen. A gépesítési programra nem kevesebb, mint 15 millió forintot fordított a vállalat. A baktai keverőtelep óránként 50 tonna aszfaltot kever, az éves kapacitása pedig 80 ezer tonna aszfalt. A telep gépi berendezéseit a Német Demokratikus Köztársaság szállította, és német szakemberek irányításával alig két hónap alatt helyezték üzembe. Az új gépekkel megszűnt a korábbi nehéz kétkezi fizikai munka, az irányítópulton keresztül adott parancsok alapján a gépek minden munkát elvégeznek. A telep kész, megkezdődött a próbaüzemelés, kitűnő az aszfalt minősége. Mindezek ellenére azonban korántsem teljes az öröm az Egri Közúti Építő Vállalatnál. Mert hiába épült a keverőtelep — nem véletlenül — néhány méterre a Mátravidéki Kőbánya Vállalat baktai üzeméhez, a bánya nem ad követ, alapanyagot a szomszédos telepnek. {Foto: Kiss Béla) Így aztán az a nevetséges helyzet ismétlődik napról napra, hogy a baktai kőbányából gépkocsik szállítják a zúzott követ az ország különböző részeibe, a keverőtelepre pedig a Borsod megyei Tájáról hozzák az alapanyagot. A summás szállítási költségeket természetesen valakinek fizetnie kell. Ez a valaki pedig minden esetben az építtető, a beruházó. Mert a kivitelező vállalatok — Heves és Borsod megyében is — természetesen joggal számítják fel a szállítás árát. Abban igaza van a Mátravidéki Kőbánya Vállalatnak, hogy a- keverőtelep most épült meg, a baktai kőbánya kapacitását pedig már az év elején lekötötték. De azt már aligha hisszük, hogy ne lehetne a szomszédos telepnek követ adni. Mert az egyszerű józan ész is — a népgazdaságról nem is beszélve — azt diktálja: a keverőtelephez ne Borsod megyéből, hanem a néhány méterrel arrébb lévő kőbányából biztosítsák a szükséges anyagot. k— Hogyan lehet 41 perc kétezer óra Az ok egyszerű: öt-tiz perccel a munkásvonat előtt a Ügy vélem, már az általános iskola alsó tagozatában is illik tudni, hogy 41 perc még háromnegyed órát sem jelent. Az idő mértéke szerint! A MÁV mértéke szerint azonban 41 perc kettőezer órát jelent. Ennyi veszteséget a Siroki Fémművek számára! Az utóbbi időben ugyanis mind rendszeresebbé válik, hogy a Kaiból Sírokig közlekedő és a „meleg" szalaghoz „közvetlen csatlaJcozást” biztosítandó munkásvonat késik. A Kápolnától az üzemig mindössze 24 kilométer az út, ám a vonat e rövid távon is október 5-én 21 percet, 6-án 41 percet késett. A. műszakváltás így lehetetlenné válik a szalag mellett az új műszak 700 fős munkásgárdája egy órát másfél órát is elvárhat, míg fel- fűtik az anyagot és megindulhat a termelés. Az üzem gazdasági szakemberei kiszámolták, hogy volt olyan nap, amikor a vonat késése miatt kétezer óra esett ki a termelésből. De hát mi az- okc*-á késés. . káli vasútállomásról Sírok— Recsk—Kisterenye irányába az állomás dolgozói elindítanak egy-egy tehervonatit. Közismert, hogy a szárnyvonalakon, mint amilyen a kis- terenyei is, s különösen ott. ahol a terepemelkedés sem alacsony, nem éppen gyors- vonati sebességgel száguld egy megrakott tehervonat. Lassúsága éppen elegendő ahhoz, hogy „visszafogja’’ a mögötte percnyi pontossággal érkezni akaró személyvonatot. A gyár vezetői levélben fordultak a MÁV-hoz, k<> ve, tartsák be a közös sr. zödest, biztosítsak a munkás- vonat menetrend szerinti indítását. S a MÁV válasza? Néhány nap múlva 48 percet késett a vonat! (gyurkö) tUpnfficSfí A /JwCfmfJWf/ ly El, SBjedm Az üzemvezető és a kitiltott ügyfél
