Népújság, 1971. október (22. évfolyam, 231-257. szám)
1971-10-12 / 240. szám
KOSSUTH 8.18. Nóták. 8.32 Harsan a kürtszó! 9.07 Rimszkij-Korszakov: Az arauykakas. 3 felv opera. 11.22 Fiatalok stúdiója. 11.37 Kamarazene . 12.20 Ki nyer ma? 12.30 Melódiákoktól. 13.40 I orv én y könyv. 14.00 Népi zene. 14.13 Mesejáték. 14.49 Éneklő ifjúság. 15.10 A népdalok hete. 15.24 Rádióiskola. 16.05 Közv. a bajnoki labdarúgómérkőzésekről. 16.20 Van CUburn zongorázik. 17.20 Könnyűzenei híradó. 17.50 Atlasz. 18.13 A népdal hete. 18.30 A Szabó-család. 19.25 Az öttusa VE-ről. 19.35 Hangversenyközv, az Erkel Színházból. 20.25 Versek. 21.45 Operettmuzsika. 22.20 A népdal hete. 22.35 A biblia világa. — 8. rész. 22.55 Áriák. 23.15 Verbunkosok. 0.10 Zene rézfúvókra. PETŐFI 8.05 Olasz muzsika. 8.50 Sláger volt — hallgassuk meg újra! 9.26 A népdal hete. 12.00 Zenekari muzsika, 13.03 Wagner: Lohengrin. Készletek. 18.10 Riport. 18.25 Hangverseny. 19.10 Muzeális lemezek. 19.24 Iráni irodalmi műsor. 20.28 A népdal hete. 20.43 Rádiószínház. 21.09 G. Fame és A. Price műsorából. *1.54 Beethoven: Appassionata- szonáta. 22.16 A műhelyben beszélik ... 22.31 Lemezgyűjtök húsz perce... 22.51 Suppé-nyitány. 23.15 Szimfonikűs zene. MAGYAR 9.55 Iskola-tv, 17.13 Hírek. 17.20 Az NVSZ Interpress stúdiójának műsora. 17.30 Miről ír a világsajtó? 17.45 Gondolkodnak-e az állatok? Szovjet film. 18.25 Radar. 19.10 Esti mese. 19.30 Tv-híradó. 20.00 Tabi László: Csodák világa. I. Felvirradt a Tóth Macának. 20.35 Adam: Gisella. Tv-balettíilm. 22.05 Tv-hirado. 22.15 Beszámoló a Petroszjan— Fischer sakkmérkőzésrűl. POZSONYI 9.25 Holt lelkek. 10.35 Fúvószene. 16.25 Slovan Bratislava—VSZ Kosice jégkorongul érk. 19.00 és 21.50 Tv-hlradó, 19.40 Esti dallam. Bolgár zenés film. 21.10 Gyilkosság a Morave utcában. Tv-film. EGRI VÖRÖS CSILLAG {Telefon: 22-33.) Kél 4, fél 6 és este 8 órak n- Ragyogj, ragyogj csillagom Színes, szinkronizált szovjet film EGRI BRODY (Telefon: 14-97) Délután fél 4, fél 6 és este fél 8 órakor Sötét pillanat Színes csehszlovák film GYÖNGYÖSI PUSKIN A nagy zsákmány (Felemelt helyárak) GYÖNGYÖS! S’/ARAösAG A halhatatlan légiós HATVANI VÖRÖS CSILLAG Préri v \ HATVANI KOSSUTH Befejezetlenül » (50 százalékos helyárak) FÜZESABONY Őfelsége herceg elvtárs HEVES Vök úr házasodik iQmm iiRYSie.T Egerben:' 19 órától szerda röggel 7 óráig, a Bajcsy-Zsiünsz- ky utcát véne'.? Iben. (Telelőn: 11-10.) Rendelés gyermekek részere is. Gyöngyösön: 19 órától szerda reggel 7 óráig, a Jókai utca 4$, agám alatti rendelőben. (Te- . *5*34»; 17-iU „ ___________ Bad apesil gyár - Debrecenben A Budapesti Finomkötöttárugyár debreceni gyáregységében divatos férfi-, női, gyermek- és bákfispulóverek készülnek. A jelenleg 700 fővel dolgozó üzem a IV. ötéves terv végére jelentősen bővül. Most vásároltak új gyártelepet és így a tervidőszak végére duplájára növelt létszámmal, közel 500 millió forint értékben állítanak elő ruházati cikkeket. Képünkön: előkészítik a fonalat a kötéshez a csévélőben. (MTI foto — Balogh László) A gyermekgondozási segély nyomán falun is nőtt a születések száma A gyermek gondozási segélyben részesülő dolgozó nők egyéni körülményeiről végeztek három éven át részletes adatgyűjtést a társadalombiztosítási szervek: statisztikájuk számos érdekes következtetésre nyújtott alkalmat a segély népesedési hatásáról. Érdekes megfigyelés például — s a gyermekgondozási segélynek a születési mozgalmat kedvezően befolyásoló hatására utal —, hogy míg 1967 előtt a házasságban élő eltartott nőknél volt gyakoribb a gyermekáldás, addig a segély beveztése óta a dolgozó asszonyok termékenysége a magasabb. Számszerűleg kifejezve: az utóbbi három évben a 15—49 éves korcsoportban ezer dolgozó nőre évi átlagban 64 élveszületés jutott, a nem dolgozó asz- szonyoknál csak 52.. Kimutatható, a gyermekgondozási segély hatása a mezőgazdasági népességnél is. A falusi lakosság körében a születések száma — részben a népesség elöregedése miatt — az 1949 utáni évtizedben észrevehetően csökkent, az I960 óta országos átlag alatt volt. Most viszont a legfiatalabb — 24 év alatti nők — termékenysége a mező- gazdaságban a legmagasabb, sőt az idősebb korcsoportokon belül is kedvezőbb ez az arányszám, mint például a szellemi dolgozóknál. A népesedéssel foglalkozó szakemberek a felmérés során azt is megállapították, hogy a gyermekgondozási segély hatása a többgyermekes családtípus előmozdításában nem mutatható ki. Még a legutóbbi időszakban is az igénybevevők 90 százaléka első ízben, 10 százaléka pe- djg másodízben vette igénybe a segélyt. A segélynek tehát nincs olyan számottevő hatása, amely a több gyermekes család gondolatának szélesebb körű elterjedését, vagy elfogadását jelezné. (MTI) Látogatás a 75 éves Pátzay PáS Az elmúlt hetek folyamán szinte valamennyi napilap hírül adta: a kétszeres Kos- suth-díjas, kiváló művész, Pátzay Pál, 75 éves. Sok műkritikus, műtörténész, művészeti író mondta el ez alkalomból a véleményét a művész eddigi pályafutásáról, eddigi tevékenységéről, eredményeiről. De vajon mi az ő véleménye erről, mit mond ő azoknak, akiknek alkot, tehát nekünk, mindannyiunknak? Az Epreskert aranysárga levelű, őszi fái között sétálva közeledünk műterme felé. Az ajtón belépve érdekes világba jutunk. A mester, alti csendesen meghúzódva ül a hatalmas ablak alatt megszokott karosszékében, még meg sem szólalt, s máris többet árult el magáról, mint sokan órákig tartó fecsegéssel. Szobrai sugározzák őt, s jobb útmutatóul, tájékoztatóul szolgálnak, mint az életrajz. Majd megszólal. Most sem fecseg, mondatainak, gondolatainak súlya van. Amit mond, megfontoltan és komolyan mondja. Beszéde mégsem nehézkes. Az élet megtanította rá, hogy súlyos gondolatait is könnyedén ki tudja fejezni. Hiszen szüksége is van rá: csak így lehet jó mester, igazi tanító. A beszélgetés elején stílusáról kérdezem. „Azt mondják, hogy klasz- szicista vagyok. Ezt így nem fogadom el. Realista vagyok. Szobraim témáit mindig a jelen világból, saját életemből veszem. A klasszicista szobrászatra is, mint az enyémre, jellemző a szabatosság, a formák szabatossága. Ha ezt értik klasszicizmuson, vállalom. Soha nem fordultam mitológiai, ókori témák felé. Realizmusom mindig az adott életből merít.” Egyik legismertebb alkotása, a Kenyérszegő realista, monumentális nőalakja műterme közepén áll. Arra terelődik a beszélgetés. „Ennek is megvan a története, miképpen minden szobromnak. Ez a mű a kenyér szagából indult el. Én, tudja, dunántúli vagyok. Felénk nehéz félbarna kenyeret sütnek, 2—3 kilósat. Egyszer, még fiatalabb koromban történt, Szegedre utaztam. Hirtelen friss kenyér szagát hozta felém a szél. Leszálltam, s a szag után mentem. A szegedi kenyérpiacra értem. Ismeretlen dolog volt ez előttem eddig. Szeged környékén a tanyasi emberek nem sütnek kenyeret. műtermében ök vásároltak itt. Hagy termetű asszonyok hatalmas kenyerekből kilós szeleteket vágtak, s azt árulták. A látvány megragadott, s hazaérve egy kis vázlatot készítettem róla. S eltettem. Később, 10—15 év múlva jöttek hozzám egy kéréssel: a pékek székházához szobor A kenyérszegő. kellene. A polcról elővettem a régi vázlatot. S szobor lett belőle.” Igen. S alkotását már akkor is örömmel fogadták, és sok művészeti könyv hivatkozik rá ma is. Vajon valóban ilyen töretlen szobrainak sikere, amint ez külső szemlélőnek tűnik? Vagy e forrongó, változó világ hálátlan is volt olykor e művészetért? „Gyakran. Tudja, háromszor mentem már ki a divatból. De mégis itt vagyok. Sok fiatal pályájának indítását rám bízzák, taníthatok, alkothatok. Ifjú barátaimat, akik azon keseregnek, hogy nem divatosak, a magam példájával buzdítom. Habár rólam most is sokan mondják, hogy konzervatív vagyok. Ez nem igaz. Modern vagyok, hiszen az egyetlen új dolgot én javaslom: anyanyelvű művészetet kérek a művészektől, alkotóktól.” A mester a Magyar Nemzet hasábjain megjelent hasonló című cikkére utal néhány szóval, pár gondolattal. ő egyike azon kevés művészeknek, akik nem csak hirdetik ars poeticájukat, de sok cikkben, írásműben is vallanak róla. Helyesel. „Igen, így van. Egyike vagyok, sőt, szinte egyetlen vagyok, aki az alkotók közül a művészettel szinte tudományos szinten foglalkozom. A mai műtörténészek gyakran esnek abba a hibába, hogy futurológusok akarnak lenni. Előző korok műtörténészei valóban történészek voltak: a múltat vizsgálva elemezték a művészetet. A mai kor emberének is ezt kellene tenni. S nem csak a változást kell elfogadni fejlődésnek. Régi korok mesterei .már fiatal korukban úgy alkottak, mint haláluk előtt, legalábbis ugrásszerű változás nem állt be művészetükben. Nem fejlődtek volna? Dehogynem! Rembrandt 16 éves korában festett egy önarcképet. Ez éppen olyan tökéletes Rembrandt, mintáz idős mester képei. Csak éppen élete végére elmélyítette azokat az igazságokat, amelyeket fiatal korában is ismert már. De elmélyíteni más, mint megváltoztatni! Az ö elméletük szerint én sem fejlődtem! Ezt nem ismerem el. Változni nem változtam, hisz soha nem szolgáltain ki semmilyen divatos irányzatot, s most is azt csinálom, amit magam diktálok magamnak. Divat nekem nem parancsol.” A divatos irányzatról beszél, hogy hogyan jöttek, s mentek alkotóideje alatt. A mai korról, az adott pillanatról is elmondja véleményét. „A jelenben uralkodóvá vált a gépeszményűség. El vagyunk ragadtatva mindattól, ami gépi, amit a gépekkel létre tudunk hozni, amit a gépekkel csinálhatunk. Ez háttérbe szorítja a képalkotást. De nem csak háttérbe szorítja: vissza is hat rá. Ebbe bele kell nyugodni. Az idők változnak, a divatok elmúlnak, de az igazi értékes művészet minden változást túlél. Mert az igaz művészet mindig értékes, és mindig csak az igaz érdekes.” De a mester nem csak tanít, alkot is. Szobrai között sétálva eddig ismeretlen, új és új alkotásokat találok. A legfrissebb, még készülő munka egy Bartok- portré, profilból. — Tudja mennyi veszedelem fenyeget egy újságírót? Bármikor megégetheti a kezét! — Igen, ha a forró kályhára tenyerei. — Ne szellemeskedjen. Szent igaz, hogy az újságíró bármikor repülhet... — Hogyne. Sok a külföldi kiküldetés, a kellemes repülőút. Vagy nem így gondolta? — Nem egészen. El tudja képzelni maga, milyen érzés, ha az emberrel mindig le akar számolni valaki? — Ne vegyen fel annyi előleget! ... — Elhatározta, hogy nem veszi komolyan a szavaimat? — Igen. Mert nekem egy újságíró ne sírjon, hanem írjon. — Az se veszélytelen. — Miért? Írjon igazat! — Az kevés. Vegyünk egy példát. Van egy lassan már őszülő kollégánk. Amikor ifjan idekerült, hetenként írt egy cikket a városról. Hol a piszkos, sáros utcákat, hol az akadékoskodó, bürokratikus ügyintézőket tűzte tollára. Egy-két év alatt városszerte megismerték a nevét. Boldog volt és elhatározta, hogy végképp letelepedik itt... — No látja, milyen köny- nyen szereznek maguknak népszerűséget! Mi is látjuk a szemetet, a bürokráciát, mégse ismer bennünket senki... í — Csak várjon! ■ Űjság- l írónk, letelepedési szándé- j icát komolyan véve, elment I a lakáshivatalba. A tisztvise- i lő kérdi a névét, Amikor meghallja, felnéz a papírok közül es sokat sejtetően megkérdezi: maga írja ezeket a cikkeket a lapba? — Most azt akarja mondani, hogy a kollégája nem jutott lakáshoz? — Dehogynem. Behelyeztek valahonnan a környékről a tanácshoz egy tisztviselő- nőt, aki azonnal kapott lakást. Kollégánk megismerte, beleszeretett, feleségül vette és hozzá költözött. — S azóta is boldogan élnek, ha meg nem haltak. — Nem haltak meg, de nem is élnek boldogan. Az asszonyka megkérte a férjét ne írjon többé cikkeket. A szerkesztő megértő volt, áthelyezte a kollégát a kulturális rovathoz. Iskolaügyek. Egyik nap elcsattan valamelyik iskolában egy pofon. A szomszéd gyerek kapta. Sírva meséli otthon. Másnap cikk. — Tudom. Közben az újságírónak is gyereke született. Iskolás volt, és apja vétkéért kicsapták ... — Majdnem. A gyerek ugyanis csak három év múlva meat iskolába. És az aranyos, jó emlékezetű tanító néni — bármi történt az osztályban — odafordult a kis csemetéhez: „Na, ezt mondd el az apádnak, hadd legyen mit írnia neki!” — Mit akar, a maga kollégája még témákat is kapott. — Akkor ez már nem az ő asztala volt. A kulturális rovatban akadt egy megrögzött agglegény, aki esti iskolába sem szándékozott már beiratkozni, így aztán ő írta meg az ilyen ügyeket. Amíg a rovatvezető le nem állította, mondván, jövőre iskolás lesz az ő fia is. Barátunk ekkor már a kereskedelmi rovatban dolgozott. S mint ilyen, lassan kiírta magát a hentesboltokból, a piszkos fűszerüzletekből, a tökrészegeket kiszolgáló talponállókból. Egy fagylaltmérgezésfol szóló riportja után a cukrászdákban is persona non grata lett. — És él még szegény? — A hivatalsegéd látja el élelemmel, s folyamatban van az áthelyezése más rovatba. De jelenlegi munkakörét senki nem vállalja el. Mert enni, inni valamennyien szeretünk. Táplálkoznunk csők kíáéö ______________ — Meghasad a szívem. És mégis csinálják? Miért nem hagyják abba és keresnek valami tisztességes foglalkozást? — A főnökünk tartja bennünk a lelket, A múlt héten is felolvasott a szerkesztőségi ülésen egy régi okiratból, biztatásként. Egy 1868. évi városi közgyűlési jegyzőkönyvből való a részlet. Hallgassa csak, pontosan idézem: „Olvastatott a Nagyméltóságú m. Kir. igazságügyminiszter úrnak 1867. okt. 12- éről kelt 923. sz. körintézvé- nye, mely szerint a sajtótevékenységért elítéltek a közönséges bűnözőktől elkülönített, tisztességes helyiségben lesznek elzárandók, s társadalmi állásuknak és műveltségüknek megfelelő szelí- debb bánásmódban részesí- tendők, megengedtetvén egyúttal a szellemi foglalkozás, s az ehhez szükséges szerek használata is. Felolvasás után a közgyűlés így határozott: „Tudomásul és alkal- mazódásul a helybeli törvényszékkel és a rendőrkapitányi hivatallal másolatban közöltetni rendeltetik.” Amikor ezt végighallgattuk és azt is megtudtuk, hogy az idézett igazságügy-miniszteri rendelkezést még nem helyezték hatályon kívül, egyhangúlag úgy határoztunk: újságírók maradunk utolsó leheletünkig. — Na hallja, ha ilyen megkülönböztetett bánásmód jár vele!? j = E= 1 „Ismertem öt személyesen is — emlékezik yissza Pátzay Pál —, nagyon jól. Már akkor mély benyomást tett rám hófehér bőre, mélykék szeme, mely sötétlett fehér arcán. Ügy szeretném meg- mintázni, hogy a portré kifejezze azt a szinte test nélküli zenei alkotót, aki munkáival olyan hatással volt a XX. századi emberekre.” Bartók hatásia ténylegesen vitathatatlan. S itt él, dolgozik e műteremben Bartók barátja, a XX. század egy másik alkotója, aki a mai napon is telve van- még alkotni vágyással, újat akarással. Minden munka, amely kikerül keze közül, hazánk kultúrkincsét gyarapítja. A Bartók-portré a szombathelyi zeneiskola részére készül, de nem csak a szombathelyiekké lesz. A művész az ország minden dolgozójának alkot. S mikor a kora őszi késő délután kilépek sajátos hangulatú műterméből, a pusztuló természet halk sóhaján túl felrémlik a régi mondás'. „A művészet hosszú, az élet rövid — Ars longa, vita brevis.” Pátzay mester érdekes gondolattal búcsúzik, szinte egy mondatba foglalva are poeticáját: „A művészetet nem kitalálni kell, csak folytatni lehet.” Chikán Bálint 1971. október 12., kedd
