Népújság, 1971. október (22. évfolyam, 231-257. szám)
1971-10-09 / 238. szám
I FEH ER KLARA ixZeuM Laci hat és fél éves, és mohón érdeklődik a világjelenségei iránt. Már hároméves korában szakadatlanul kérdezősködött: miért nő a fű? Miért hullanak augusztusban a csillagok? És hová hullanák? Mikor indul az első menetrendszerű holdrakéta? Mitől forog az óramutató? Hogyan kell fékezni a villamost? Forró-e a gázláng? Nagyon forró-e? (Majd kipróbálás után: miért kente be a kezemet olajjal a doktor bácsi? Lehet ejtőernyőt csinálni gézből? A kórházi liften miért lehet lefelé is menni? Az autóbusz ajtaja hogyan csukódik magától? Miért ne kérdezzek annyit?) Óvodába életében mindössze egy napig járt, négyéves korában. Az óvónéni levitte a csemetéket 'a térre sétálná, majd amikor visszaterelte őket az ötemeletes épületbe, az első csoport belépett a liftbe. Az első csoporttal Láci is. Belépett, körülnézett, majd berántotta maga mögött a rácsos vasajtót, becsukta a liftajtót, és megnyomta a legközelebbi gombot. A lift lement a pincébe. A nagy kaland a gyerek visításával, az óvónéni Témült kiabálásával és Laci kicsapásával végződött. „De otthon is... otthon is én nyomom meg a liftgombot” — védekezett zokogva, amikor közölték vele, hogy ki- tiltatott az ország minden óvodájából... Ezek után érthető, hogy a család izgatottan várta áz iskolába indulás nagy napját Mindenki ellátta jó tanáccsal: legyen szerény, udvarias, csendes, rendes és legfőképpen, az ég szent szerelméért, ne nyúljon semmi-; hez. Mamája kézen fogva vezette, és egész úton intette: csak akkor szólj, ha kér-; deznek, csak álékor mozogj, amikor a tanító néni megengedte, csak az a tied, amit; odaadnak neked és így to-; vább, és így tovább. A terembe lépés pillanatáig nem is vol1 semmi baj. Az osztály küszöbén Laci álmél- kodva megállt, szeme kérész-; tülsiklott húsz pádon és; negyven tisztára súrolt gyereken, és a gyönyörűségtől elfulladva kérdezte: „Atáb-; la... hogyan lehet fel-lehú- zogatni a táblát?” „Sehogy”: — mondta a mama rémul- 'ten. „A táblához nem szabad közel menni. Értetted?”: „Igen” — válaszolta a fiatalember, és megbabonázva bámulta a hatalmas, fekete: alkotmányt, amin piros vo-: nalak és kockák díszlettek, és alsó peremén ismeretlen: rendeltetésű krétadarabok csábítottak... Napokon át a tábláról mesélt. ' „Én még mindig nem mehettem a táblához.” „De; Lontayt kihívta a tanító néni. és megengedte, hogy felrajzoljon egy kört.” „Pataki ma két vonalat, húzott a: táblára.” „Ma a kockás táb-; Iára rajzoltak.’« „Ma a tani-; tó néni lehúzta a felső táblát”... és aki a legjobban viselkedik, az lesz a hetes, az fogja egy hétig törülni a: táblát..." „De te csak akkor nyúlsz a táblához...” — kezdte a: mama. ..Ha a tanító néni kiszólít” — fejezte be Laci: szelíden. Ez az esemény a második |*&ten bekövetkezett Még— Elvesz.:. Ti.:, tettem.: — Hol vesztetted ed? — Nem tudom. — Azonnal mondd meg < az igazat — El... vesz... tettem... — Merre vesztetted el? — Az osztályban, -í — Hogyhogy az osztály- ; ban? Az osztályban. — Megkeressük. — Ne keressük meg. Édes- < anyám, ne keressük meg! — De hát azt muszáj. Nem ; lehetsz iskolás ellenőrző < könyv nélkül. . — Akkor, inkább ne le-? gyek iskolás... — De hát hogy gondolod?! Minden gyereknek iskolába < kell járnia. No, gyere, kis- ; fiam. Gyerünk csak vissza.; Minden lépcsőfokon csökö-S nyösen megállva, minden lé-; pésnél sírva, könyörögve, de? mégiscsak visszatértek az is-5 kólába. A pedellus bácsi jött; velük az üres tanterembe.; Nézték a padokat; sehol < nincs az ellenőrző. Tanári; asztal: ott sem. — Márpedig édes fiam, < innen haza nem megyünk, < artlíg nincs meg az ellenőrző < könyv. — Talán... talán ott... < a... a dobogóban... — Hol? — Itt Egy korhadt deszka a ka-; tedra szélén... oda bele- < nyúl Laci és vékony gye-; rekujjai kiemelik a piszkos,« összegyűrődött ellenőrző; 1 könyvet — Ugye, megvan, te híres!? Hogy ezért mit kapsz apád-; tói.., add 1 csak ide!! Lás- í síik, mit írt bele a tanító né-; ni... Biztonság okából jobb kéz- ? ről a marna, bal kézről a; pedellus bácsi fogta a gye-; reket, nehogy eszébe jusson; kereket oldani. A mama megtalálja a ta-j nító néni félelmetes üzene- ? tét ránéz a könnytől masza-; tos arcú csemetére, és han-1 gosan olvassa: „Értesítem a kedves szü-; löket, hogy Lacit jó maga-; tartásáért el lehet vinni a; vadászati világkiállításra...”; hozzá — mint az iskolába beidézett kedves szülőnek a tanító néni elmesélte — a következő módon: Számtanórán a tanító néni intett Lacinak, hogy jöjjön ki a táblához, fogja a krétát, és rajzoljon fel két asztalt Először egyet, azután még egyet. Laci a kréta után nyúlt, de félúton megállt szenvedélyesen felkiáltott két kézzel elkapta a tábla fémfogantyúját és lehúzta. Ezután teljes erejéből felfelé nyomta a fogót a lendülettől a nehéz tábla felfelé ■siklott a keretben. Laci fel- húzódzkodott, két lábbal kalimpált a levegőben, majd visszacsúszott Most újra fel... most újra le... „Hagyd abba” — kiáltott a tanító néni, de Laci megszállottan hintázott a táblán. Minden ő volt most, Ikarustól Picoard professzorig, mélységek és magasságok hőse... Az osztály visított a tanító néni csaknem sírva fakadt a kedves szülőiket behívták az iskolába... Laci állt lehajtott fejjel hallgatta a szidalmakat és fenyegetéseket, az anyai sírást, az atyai kiabálást — Az ilyen gyerek nem ehet a családi asztalnál... az ilyen gyerek nem kap „jó éjszakát puszá”-t, az ilyen gyereket nem viszik el a vadászati világkiállításra... Az utóbbi szíven találta a bűnöst Egy héttel élőbb ígérték meg, hogy szombat déután kiviszik a kiállításra. — Ígérd meg, hogy ezentúl jő leszel — így a mama. — Nem kell ígéret. Semmi ígéret — kiabált a papa. — Majd ezentúl megkérjük a tanító nénit hogy az ellenőrző könyvedbe írja be, hogy mit műveltél az iskolában, és otthon is aszerint bánunk veled... Négy nap télt el, szomorú csendben és békességben. Szombat délben a mama várja otthon a csemetét: Laci nem jön. Már a negyedikes nővérkéje is otthon van. A szomszéd gyerekek is otthon vannak... Laci sehol... A mama rémülten szalad az utcán. A sarkon túl már látszik az iskola. És ott... az utcán, a falnák borulva áll a kis elsős poronty. Táskája a földön, arcát eltakarja és sír, sír keservesen. — Kisfiam,.. Lacikám..! má történt? — Se... sem... semmi.::, — Megint rossz fát tettél' a tűzre? — Ne..: ham.-! 1.1! igazán... — Hát akkor? — A tanító néni..: a tanító néni... beírt a kiskönyvembe ... — Mit írt bele? — Ho ... honnan tudjam azt én? Én... még nem tudok olvasni... — De azt mondod, hogy jó voltál... — Ne... hem vagyok benne... egészen biztos ... — Hol az ellenőrző könyved? — Nincs. — Hogyhogy nincs? 8ASS ERVIN: Metamorfózis gyönyörűen megjártuk a pokolnak útját hét éjjelen hét nappalon a síneken vasszürke tény talpfák rabcsíkja hátra fut erőskarú fák hajladoznak kavicsba rúg a fagy. s a ködben egy templom érkezik sosem volt benne isten csak zengő orgona kőszentek emberarcú gipszfigurák ide jöttünk te és én kődben vasszürke fényben boldogtalan és gyönyörű lett az a templom hegyes melleden tántorgott az ég lobogó gyertyák kerítése között a kövön feküdtél énekelve mint hatalmas hófehér X és szétmállott bennem a fájdalom arcod az én arcommá változott öled bokrában virágok nyütak s a templom ahol sosem volt isten felemelkedett s a dal amit énekeltél forró volt és rettenetes megjártuk a pokolnak útját bét éjjelen bét nappalon kőszentek voltunk emberarcú gipszfigurák néma árnyak festett szemekkel vérző szívvel de a fagy kavicsba rúgott és betört egy színes ablaki megjártuk a pokolnak útját hét éjjelen hét nappalon erőskarú fák hajladoztak gyümölcsöt érlelő nyárban aztán őszben hideg esőben hátadhoz sodródtam boldog Iszonyú mágnes és selyem hajad betakarta az életünket Múzeumok és műemlékek hava A közösség emlékei Ha a régi fcalendáriumi jegyeket és neveket felújítanánk, akkor a skorpió havát bízvást elnevezhetnénk a múzeumok és műemlékek havának. Az októberi múzeumi hónap immár hagyomány nálunk, az idén azonban tartalma és neve is kibővült, egyúttal a műemlékek hónapja is lett. A múzeumok és a műemlékek őrzik az emberi közösség történelemmé váló életének tárgyi emlékeit. Olyan emlékek ezek, amelyek láttán megelevenedik előttünk változó környezetünk egy-egy korszaka, egykori használati tárgyainkból, eszközeinkből, viseletűnkből el tudjuk képzelni, át tudjuk érezni elődeink életét, az elmúlt korok mindennapjait. Mindez mire jó? Nem teher tudatunknak ez a sok emlék? Nem — hanem támpont, nélkülözhetetlen ajap. A tárgyak intő tanújelei a múltnak, amelynek tanulságai nélkül minden nemzedék elölről kezdhetné tétova léptekkel a történelem útját, képletesen szólva mindenki Ádám és Éva volna. Az emberiség azért emelkedhetett ki az élőlények közül és jutott el minden buktatójával, gyarlóságával és küzdve kivívott erényével a mai civilizációig, mert az egyes ember képes megosztani társaival és utódaival tapasztalatait, emlékeit, tudását, mert az emberi emlékezet — közösségi emlékezet. Amikor a siklósi várban megnyílt az .idei múzeumi és műemléki hónap, a hely s a környezet bizonyára sokakban megmozgatta e kollektív emlékezet egy rétegét, felidézte a török idők emlékét. Ez a másfél évszázad pusztító harcaival és még pusztítóbb, őrlőbb, békés, de nem megbékélt időszakainak a népet és a településeket morzsoló elnyomásával egyike volt történelmünk ama szűrőinek, amelyeken kevés építészeti és tárgyi emlék jutott át. Ezért van az, hogy 8284 számon tartott műemlék épületünk között viszonylag kevés a középkori vagy még régebbi. A honfoglalástól a török időkig terjedő több mint hat évszázad emlékei műemlékeink-; nek alig több mint 26 százalékát teszik ki. Természetesen ez is sok. Hogy csak egy példát említsünk: a műemlékeink két százalékát kitevő várak és várromok száma 175. Így hát a műemlékek gondozása, megóvása nem kis erőfeszítést igényel az országtól. Nem ünneprontás talán éppen az ünnnepi hónap alkalmából szóvá tenni azt, hogy a kirándulóktól, a látogatóktól is nagyobb megbecsülést érdemelnének ezek az épületek és — főleg — a romok. A megbecsüléshez tartozik az is. hogy ne örökítsük meg érzelmeinket, látogatásunkat, ne hagyjunk emléket rajtuk, és ne is vigyünk emléket magunkkal belőlük. Hiszen áld kézzelfogható emléket akar magával vinni, az a múzeumoknál mesteri műtárgy- másolatokhoz juthat. Az ünnepi alkalomra múzeumaink új kiállításokkal készültek. A gazdag választékot még csak felsorolni sincs mód itt. Csak néhány különleges újdonságra hívjuk fel a figyelmet. Ebben a hónapban nyílik meg a látogatók előtt a régi ipar szép emléke, a szarvasi szárazmalom, Győrött a patikamúzeum, Kápolnásnyéken a Vorösmarthy emlékmúzeum. Az egri vár kiállítása a hazai pénzek történetét mutatja be, a dénártól az új forintig. Szombathelyen egy lelkes és önzetlen gyűjtő, Schmidt főorvos gazdag hadtörténeti gyűjteménye tárul a közönség elé. Néhány példa csupán, még csak nem is érzékelteti a program gazdagságát, de ízelítőt ad az újdonságokból. Ha helyénvaló az újdonság szó a régiségekre, múltunk emlékeire. De a régi tárgyak is újdonságot jelentettek a maguk korában, s ha ezzel a- szemmel nézzük őket, közelebb jutunk a történelem sodrásának meg. értéséhez. Már pedig mi is ebben az emberiség életén végighaladó sodrásban élünk, ennek mozgását, törvényeit kell megértenünk ahhoz, hogy eligazodhassunk múltban, jelenben és tájékozódhassunk a jövő felé. NÉMETH FERENC KISS DÉNES: ŐSZ A nyár rózsáival messze szalad a szA1 utakon gurul tekinteted vonásod gördül át levelekével mosolyod fönnakad az út peremén Házak egykedvű szürkesége belehasad az őszi szélbe Nem táncoltatnak napot az elszabadult ablakok \ Este nem kelnek ki elvetett csillagaink felhők giz-gaza fedi az égi mezőt hajad függönye lóg az utca fölé lábad kopogását viszik magukkal gépkocsik villamosok nesztelen borzong kövek bőre Bennem futás irama ébred arcomból árad a szél süvítése nevetésed vérezve utánozzák elejtett üvegfigurák • ANTAliFY ISTVÁN: Munkásszállás vasárnap délután A fehér falah most is fénylenek, az udvar virágai most is nyílnak, az ablakok is tárva-nyitva, s fehér csomagolópapírnak mintái a polcokon, idenéznek. \ Minden olyan, mint más, egyéb napon, de most vasárnap délután van, és ím, e percekben azt találgatom: e szobák emeletes ágyain hétköznap éjszakáin megpihenve miről álmodnak hű lakói, belesóhajtva éji csendbe felriadó vágyaikat; s hová tűntek ők, hol vannak e délután • csendjén, lakói e tanyának? Pihennek, otthoni dikón talán, vagy a szomszéddal, rokonokkal beszélik a világ, s maguk sorát... Elmentek mind... hogy néhány éra múlva a rángató vonatra üljenek, s a most üres, magányos kis szobák csendje érkezésükkor dalba kezd. KERÉNYI GRACIA: Lila TMa virágok nyúljatok értem amikor a falak föl-alá járnak. Rezgő lila alkonyi levegőből építek neked várat. A földszinten lakik a dió, meg a gesztenye, a szóló meg a kenyér az emeleten. A földszinten göröngyös a vágyakozás. Az emeleten hallgatag és lágy a szerelem. En teneked soha nem csilingelnék. A szemem is kinyithatom, ha akarod. Ilyen szeretőd többé nem lesz. Ilyen szeretőm többé nem lesz. Ttyen bántóm. Ilyen jóakaród. *****A/WSAA/VSAAAAAAAA^^/Y>AA^WV\AA/\AA/VVWWWW\AAA/WWWW»
