Népújság, 1971. október (22. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-07 / 236. szám

' Huszonhétezer ember a 3- as főútvonal mentén, Pesttől és a megyeszékhelytől alig órányira. Van itt egy nagy­üzem, ahol éves átlagban háromezren jutnak tisztes keresethez. Vannak a város­nak középiskolái, van szép könyvtára, kis múzeuma, modern kórháza, s rátermett vezetősége. Mindezek felté­telezik a dinamikus, sokszí­nű kulturális őletet.. De csak leitételezik, mert... ★ — Nem úgy mennek a dolgok, ahogyan szeretnénk! A konzervgyár művelődési háza kedvező adottságokkal rendelkezik. ám tartalmi munkája erősen kérdőjelez­heti). Presszó inkább, s tánc­klub, mintsem a népműve­lés hajléka. Ugyanezt mond­hatom a vasutasok Liszt Fe­renc Művelődési Otthonáról, amelynek annyiban t an kö­ze a névadóhoz, meg a mű­velődéshez, hogy évek óta fenntart egy kisebb zene­kart. A városi tanács áltál támogatott Vörösmarty Mű­velődési Központ viszont, amely legtöbbet tett utólag az igények kielégítéséért: halálra ítéltetett. Két hét, s omlanak a falak. Kell a te­rület lakásoknak. Pár év múlva emeletes OTP-házak állnak a helyén. Kocsis István népművelési félügyelő a központ felszá­molását azért is sajnálja, mert a közelmúltban sike­rült élére olyan szakembert állítania, aki minden szem­pontból megfelel a követel­ményeknek. Csupa ötlet, len­dület és jó pedagógiai ér­zék az új igazgatónő. — S hagyják veszendőbe? — Most forr az egész do­log. Másik utat. választot­tunk, azt munkáljuk. De er­re inkább osztályvezetőm il­letékes. ★ Bényei Tamás kipróbált ember. Tanított, művelődési otthont vezeteti, dolgozott a lőrinci tanácsapparátusban. Most huszonkétezer ember oktatási, művelődési ügyét kell kézben tartania. Azt mondja: ez lesz a legnehe­zebb. Mármint rendbe tenni a népművelés szénáját. ★ Épület nélkül nehezen Megegyezik-e a y,ár és a tanács? A hatvani közművelődés válaszúton Tíz új játékfilmet vásárol; a Filmátvéteii Bizottság ka, a negyedik ötéves terv­től viszont e tekintetben semmit sem remélhetünk. Szeretnénk koncentrálni az erőket, s a konzervgyár mű­velődési házának közös hasz­nálatával megoldani az el­következő évek gondját —' mondja hivatalában a fiatal osztályvezető. — Az épület központi helyen fekszik. Nagyterme,, társalgója könyv­tára, büféje mellett van hat klubszobá ja, amelyek a kor­szerű népművelés alapkellé­kei. S mindehhez komoly anyagiak járulnak. Ha hoz­zátennünk a mi évi százezer forintos juttatásunkat, to­vábbá biztosítanánk a ma­gas szintű szakmai vezetést, pár éven belül hatványozód- na az eddigi eredmény. ★ Az osztályvezető és a nép­művelési felügyelő nem állt meg a terveknél. S az ügy vitelében támogatóra lelt a városi tanács elnökében. Szeptember B-ám lezajlott a konzervgyárban egy megbe­szélés is, amelyen részt vett a két üzem Igazgatója, De­cs i Ferenc és Papp József. A szakszervezeti bizottság tit­kára, Döme Jánosné a kö­vetkezőkben foglalta össze e tanácskozás lényegét: — Vezetőink támogatják a fúziót. Ebben elvileg megál­lapodtunk. Később arra néz­ve folyt megbeszélés, hogy miként képzeljük el a közös intézmény működtetését. Mi évi 150 ezer forintnál többet nem tudunk áldozni erre a célra, s közös használat ese­tén elesik a művelődési ház azoktól a mellékjuttatások­tól, melyeket korábban él­vezett a gyár jóvoltából. . Villanyt, fűtést, karbantar­tást az új vezetőségnek kell biztosítania, illetve ezek költségét a gyár levonja majd az évi támogatás ösz- szegéből. Egyébként mintha most elaludt volna a dolog. Akkor megegyeztünk a vá­ros képviselőivel, hogy mű­ködési tervezetet készítenek, de mindmáig nem jelentkez­tek vele! ★ Igyekeztünk a dolog vé­gére járni, hiszen nem akár­milyen ügyről van szó. Hosz- szú évekre megszabhatja a fúzió Hatvan város kulturá­lis fejlődésének ívét, s nem mindegy számunkra, hogy alá, vagy felfelé mutat ez a vonal. Nem alszanak a hatvani tanácsvezetők! Ám egy ki­csit elgondolkodtak a terve­zeten, melyet legközelebb a gyár és annak szakszerveze­ti bizottsága elé kívánnak terjeszteni. Mert úgy tűnik számukra, mintha „nesize semmi, fogd meg jól” játé­kot űznének velük a gyári­ak. Egyfelől hangoztatják a megértést, a közös érdeket, mivelhogy jórészt gyári mun­kások és azok fiai használ­ják a jövőben is a művelő­dési házat. De érthetetlenül számítóvá, garasossá válnak, amikor az ügy anyagi vetü­letiről esik szó. Vagy nem ezt jelenti, hogy még a fá­radt gőzért is pénzt akar­nak bednkasszálni, a majda­ni vezetőségtől? Amely az egész város örömére, szóra­kozására, gyarapodására kí­ván munkálkodni? ★ Néhány fejezet a leendő, közös üzemeltetésű hatvani művelődési ház munkater­véből: „Segíti a vezetőség a helyi üzemek szocialista brigád­jainak kulturális munkáját A két gyár fiatalságára tá­maszkodva, ifjúsági klubot szervez, amely .szellemi gya­rapodásukat szolgálja... A hatvani dolgozók szakmai műveltségének fokozása ér­dekében szükségesnek látja vitaestek, filmbemutatók, tu­dományos előadások rende­zését ... Létrehozza az iro­dalombarátok, technikusok körét, kiállítások lebonyolí­tásával támogatja a képző­művészeti stúdiót, kamara- műsorain Mensáros László, Berek Katalin, Komcz Gá­bor felléptével magas fokú művészi élményhez juttatja a város lakosságát... S ami legfontosabb: gondol olyan kisközösségek, szaklcorök lét­rehívására, melyek a hely­béliek sokféle irányú érdek­lőd ősét kielégítik.. ." ★ Mi a vitába először a cél­kitűzések fenti összegezésé­vel kívánunk beleszólni. Ügy érezzük, nyom annyit a lat­ban, mint a másik oldal bár­miféle gazdasági megfonto­lása, óvatossága. Figyelmeztetünk ugyanak­kor arra, miszerint nem el­hanyagolható, sőt létfontos­ságú a munkaerő-hiánnyal küzdő nagy gyártelep részé­re a város jó közhangulata. Azé a városé, amely dolgos kezekkel szolgál, máskor pe­dig fogyasztóvá lép elő. A napokban például 300—400 diák végzett exportcsoma­golást a konzervgyári mun­katermekben, s ott vannak a hatvani- fiatalok a cukor­répa feldolgozásánál is! Társadalompoli fikánk egye­temes érdekei ezzel együtt parancséiban írják elő az ér­dekek, lehetőségek általános összehangolását. S azt kí­vánják a kölcsönösség élve alapján, hogy a gazdaságos árutermelés mögött egy egészséges, szellemileg jól tartott társadalom álljon fe­dezetként. A járható út eh­hez: a művelődési, szórako­zási lehetőséglak megterem­tése. Üjabb tíz játékfilmet vá­sárolt magyarországi forgal­mazásra a Filmátvételi Bi­zottság. Az „öt könnyű da­rab" című színes amerikai filmet Bob Rafelson ren­dezte, főszerepét Jack Ni­cholson játssza. A film egy középosztálybeli fiatalem­ber útkereséséinek történeté­be ágyazva mond kritikát a társadalom felett. A megvá­sárolt alkotások között sze­repel a japán Akira Kurosa­wa „Dodeska-den” című filmje, amely a világváros perifériáján élő elesett em­berek életét ábrázolja tragi­kus és tragikomikus epizó­dokban. Stanley Kramer ké­szítette az „Áld meg az ál­latokat és a gyermekeket" című színes amerikai filmet. Az emberségbe vetett hit szépségéről szóló alkotás ro­konszenves gyermekhőse egy, az állatok életét mentő ak­ció közben halálos sebet kap. Marcel Camé színes fran­cia filmjének címe: „Aliik a rend nevében gyilkolnak". Főszereplője a híres énekes- színész Jacques Brel. Szem- bene Ousmune szenegáli ren­dező készítette az „Ermitai”- t A film története a máso­dik világháború alatt ját­szódik, és egy néger törzs ellenállásáról szól a szene­gáli katonákból toborzott gyarmati hadsereg kegyetlen rekviráiásával szemben. Az „Olivér” című musical­film címszereplője, a kis Mark Lester játssza a. Melo­dy című színes angol film főszerepét. Rendezője War is Hussein, s a történet ismét gyerekekről szól. Ugyancsak Mark Lester főszereplésével készült a „Szemtanú”, egy színes izgalmas, kalandos bűnügyi történet. Ironikus hangvételű bűn­ügyi tárgyú alkotás Billy Wilder „Sherlock Holmes, magánélete" című színes, szélesvásznú angol filmje, Robert Stephens és Colin Blakely főszereplésével. Kitűnő társadalmi szatíra Kervin BUlington „Michael Rimmer felemelkedése” cí­mű színes ungoi filmje. Egy gátlástalan karrierista törté­netének tükrében mutatja be az angol politikai manipu­lációkat. A főszerplő Peter Cook. A filmet hazánkban a „Gátlástalanság lovagja*- címmel mutatják be. Luchino Visconti „Elátko­zottak” című színes olasz— NSZK filmjének cselekmé­nye 1933-ban játszódik, s egy Ruhr-vidéki iparmágnás család történetébe enged be­pillantást a nácik hatalom­ra jutása idején. A főszerepe­ket Helmuth Gerger, Dirk Bogarde és Ingrid Thulin játssza. Moldvay Győző ff á» n? t*. íí fi S n i* « Mi A Nemzeti Múzeum kupolatermében kiállítás nyílt a rű magyarországi hegedükincsekböl. A vitrinekben több száz éves hegedűritkaságokat tekinthettek meg az érdeklődök. Képünkön: érdeklődők egy 1715-ben készült hegedűnél. (MTI foto — Petrovits László felvétele) Sugár István nek: „Feleségem. . a pénzt hajhássza és a jövendőbéli kitartásának módját vadász- sza... de... úgy veszem ész­re, hogy a Grófné eltökéllet- te magában továbbra is en­yémet szomorítani és veszte­getésemre iparkodni...” A türelmes öreg püspök­nek elképzelhetően a könyö­kén jön már ki a Dőryek és Buttlerok évek óta egymást érő botrányaiban való instan­ciák özöne. Tűz és víz lovagjai 16. Az egri püspöki szentszéki bíróság ítéletét, mely megle­hetősen tárgyilagosan ítéli meg a helyzetet, János és Ka­tinka kerek egy esztendeig dú­ló ádáz levélpárbaja követi. A küzdelem vérre megy! A grófnő állhatatos kitartással harcol házasélete visszaállí­tásáért, vagy a megítélt tar­tásdíj megfizetéséért. de Buttler egyelőre egyikről sem akar hallani. Az. igaz, hogy ezekben az években jócskán rájár a rúd a fiatal grófra, hiszen nem­csak elhunyt apja tartozásai­nak törlesztése, de mostoha­anyja özvegyi jussának és négy asszony testvére örökö­södési igényének kielégítése szakad a nyakába. A furfan­gos jó egri prókátorok azon­ban mindig kihúzzák a csá­vából. Amikor pedig felesége vég­ső nekikeseredésében már a vármegye bíráival, az erdő­telki birtokból akarja leíog- laltatni a. neki dukáló tartás­ i iig i «nt «T» m rr. S9Í1. október csütörtök díjat, súlyos adósságai ki- egyenlítésére Buttler vala­mennyi Heves megyei birto­kát zálogba adja korábbi gondnokának, az alispánnak, Fáy Bertalannak —, s maga pedig a bánáti 20 ezer hol­das párdányi birtokára költö­zik. A Dőryeket a guta ke­rülgeti a gróf ravasz fogasa miatt. i A kibontakozó levélpár­harcban a grófnő mindig rendkívül óvatos, mindig fi­nom hangú és minden levélé­ben felajánlja visszatérését Jánoshoz. Férje kezdetben si- mulékony udvariassággal tér ki a javaslatok élői, de ha­marosan 'hangot változtat, és nyers parlagi durvasággal vágja a felesége szemébe: Nem! Soha! A minden jövedelem nél­kül tengődő asszony és sú­lyos adósságokban fuldokló apja, végül isimét minden re­ményüket az egri püspök közbenjárásába vetik. Pana­szos leveleikkel ostromolják, segítségét kérve, részben a jüizasság visszaállításához, részben pedig a tartásdíj ki­vasalásához. „Én egyebet soha nem ke­reste n, hanem hogy férje­met ennekutána is szeressem, vele együtt élhessek —, Írja Katinka a püspöknek —, de nyilvánvaló, hogy igaz szán­déka nincs vélem élni... nem keres engem, hanem János végül is 1200 forintot ígér be tartásdíj fejében, és hogy távol tartsa magától hitvesét, felajánlja neki hat­szobás pompás miskolci há­Az Egri Érseki Egyházi Levéltár részlete, ahol a különös házasság valamennyi iratát gondosan őrzik emberöltők óta. mindig úton-módon tovább is szomorítani, nyomorúságba hagyni akar.” — Az öreg Dő- ry pedig így festi a helyze­tet: „Leányom mindenre kész, amit Excellentiád ren­delni fog, de semmi nélkül nem élhet! Kész urához visz,- szamenní, de nem úgy, hogy tartsa őt az Ura, mint a tö­rök rabj.lt. hanem hogy éljen véle, mint férje feleségé­vel ... A lassan-lassan megkérge- sedő szívű Buttler így repli­kazik vissza az agg püspök­zát, teljes berendezésével, tü­zesvérű paripákkal és hintó- val kiegészítve. A válasz: al­kunak nincs helye a szent­széki bíróság ítélete felett! Buttler úgy veszi észre, hogy feleségének ellene való uszításában apósa és anyósa a főludas. Azok megtorpedó­zására agyalja ki hát haj­meresztőén embertelen butt- leri ajánlatát. Katinka jöjjön csuk bátran vissza hozzá. Ű kész örömest visszafogadni. A Bánátban fekvő birtokán, Párdányban lakhat, ahol most egyébként 5 is él. De szigorú kikötése, hogy sem apját, sem anyját még látogatóban sem fogadhatja. Sőt leveleit is csak az ő ellenőrzése után adhatja postára. Évente ugyan 600 forintot &d néki ruházkodásra, de amennyi­ben akár csak egyetlen kikö­tését is megszegi, minden jo­gát egyszer s mindenkorra elveszti! Valóban őszinte részvéttel lehetünk Dőry Katinka iránt, és megérthetjük keserű kifa- kadását az egri püspöknek irt levelében: „Kívánja, hogy szülőimet többé ne lássam. Az Isten és természet ellen vagyon, sőt a barmok és vad­állatok sem tiltatnak szüleik­től! Nyilván látom, hogy ezen kívánsága nem egyebet, mint hozzám való idegenségét mu­tatja..." Amikor a 24 éves fiatal pór belefárad a meddő tusako­dásba, közbenjárók révén rö­videsen megegyeznek. A sú­lyos anyagi gond ok Icai küsz­ködő grófné kénytelen elfo­gadni az 1200 forintos tartás­díjat, melyet a férje megte­téz azért még 200-zal, lak­bértérítés címén. S bár az asszony fenntartja természe­tesen jogát a 30 ezer forint hitbérre, de annak fizetésé­től most eltekint. A hirtelen jött megegyezés nyomán a perlekedő felek ke­délye lassan-lassan lehiggad. — Buttler a bánáti Párdány- ban éli főúri gondtalan éle­tét. Gazdálkodik, járja a kör­nyék ’földesurainak kastélya­it, s híres-neves becskereká megyebálokat. De a különös házasság ese­ményei — méltán országos hírükhöz —, lassan, de biz­tosan gördülnek tovább... Dőry Katalin grófnő, hir­telen elhatározással, hátat for­dít a girincsí szülői kastély­nak, s a messzi felvidéken Eperjesen telepszik le, 3 a 24^ éves, férjétől különváltál! élő menyecske környezetében Ismét mindennapos vendég Szirmay József kapitány úr. Olyan megbotránkozást kelt a történtek után ez az eset, hogy híre még az egri püspök fülébe is eljut, aki nyomban levelet diktál Buttler János­áé Dőrv Katalin grófnő cí­mére, Eperjesre. „Méltóságos Grófné! Érté­semre esett, hogy Méltóságos Grófné Eperjesre vette laká­sát, és hogy Szirmay József is többnyire ott tartózkodik. Én ugyan, távol legyen tő­lem, hogy valami rossz véle­kedéssel legyek a Grófné eránt, hanem mivel Önön Maga jól tudja, hogy micso­da szóba vétetett Szirmayval, és kivált férje, mely rossz gyanúságba esett eránta. Ma­ga ítéletére bízom, gondol­ja meg, hogy nem jobb vol­na e Maga lakását Szirmay- tól távol venni, társaságát kerülni, és kivált azon igye­kezni, hogy soha magányo­san vele öszve ne jöjjön. Én valóban azt állítom, hogy ez a Gröfnénak mind hasznára, mind becsületére nézve jobb lenne. Mert így minden gya- núságol, és rossz beszédeket személyétől éltávoztatna, mindazonáltal könnyebben remélhetné, hogy férjével öszvemehessen. Ebben félhe­tő, nehogy a férje rossz íté­leteket mondjon és ne csak magához vissza ne vegye, de még az élelmire eddig adni szokott költségeket is meg­tagadja. Ezeket a Grófné jó szívvel vegye tőlem és taná­csomat kövesse, . Katinka grófnő azonban fütyült a jóindulatú figyel­meztető szóra... —éwm. (Folytatjuk}

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents