Népújság, 1971. október (22. évfolyam, 231-257. szám)
1971-10-31 / 257. szám
I /Wre jő a művészet ? (5.) >/AftA.WMT^/>^VVW/A%^^^fl^ft^Vi*i**AU*AA*A**A**AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA/WSAAAA^ Miért áldozott mindig is pénzt, fáradságot, energiát a művészetekre az emberiség, amióta csak leszállt a Iáról, és két lábra állt? f „Miért nem hoznak be srexfi.Lm«ket? Hagyják a sok szöveget! Én azért váltok jegyet a moziba, mert szórakozni akarok!” Aki filmmel kapcsolatos közónségleveléket olvas, vagy Sitkétokra jár, bizonyos, hogy szp szerint is találkozik ilyen kifakadásokkaL Lehet, r hogy a bevezetés más, de a ! • második mondat rendszerint ! így fejeződik bet „Szórakozni akarok!” Tény és való: minden em- , bér — kivétel nélkül — ' azért néz filmet, színházat, i televíziót, olvas regényt, verset, novellát, hallgat zenét, mert szórakozni alkar. ! Azért kell ezt előrebocsátani mert sokan úgy gondolják, hogy aki Bartók-muzsikát hallgat, vagy Jancsó-fil- met néz, az tulajdonképpen unatkozik, csak nem vallja be. Jobbik esetben azt fel- . tételezik, hogy az illető meg •kar tanulni valamit. A szórakozás ellentétének ugyanis igen sokan az unalmast, illetve a tanulást tartják. S az unalmasság tekintetében igazuk is van. Az tényleg kínos dolog. De már az iskolák hibája, hogy a legtöbb ember a tanulást száraznak, unalmasnak tartja. Ez nem szükségszerű! További nagy kérdés: Id, makor, min unatkozik? Az iskolákban alkalmazott nem szerencsés módszereket a művészet nehezen tudja jóvátenni, de azt talán bebizonyíthatjuk, hogy a tanulás, vagy legyünk pontosabbak: az új ismeretek szerzése igenis szórakoztató lehet. Talán elég hivatkozni a tévé Delta című, tudományos ismeretterjesztő műsorára, amely a különböző statisztikák szerint az egyik legnagyobb nézőszámot elérő adás. „Igen, ha tanulni akarok, altkor iskolába járok, vagy a , Deltát nézem, de ha szórakozni akarok, akkor mást mutassanak!” FI kell ismerni, ha egy műalkotás, legyen az regény, film, színdarab, bármi, csak Ismereteinket gyarapítja, akkor lehet jó lecke az iskolában, jó Delta-műsor a tévében — de nem művészet. Vizsgáljuk hát meg közelebbről ezt a „szórakozás” szót, hátha sikerül eloszlatni a körülötte terjengő homályt. Az bizonyos, hogy a szórakozás valamilyen időtöltést jelent, méghozzá nem munkával töltött időt. Régi nyelvünkben úgy is mondták inkább, hogy „elmulatjuk” az időt. amiből a mulat szó tartalmául ma már csak az italos-táncos időtöltés maradt. A szórakozás bizonyára több ennél, még ha igaz is, hogy általában a munka utáni Időtöltés egyik fajtáját értjük alatta. Az is bizonyos, hogy aki éppen szórakozik, az többnyire megfeledkezik magáról, elfeledi személyes ügyeit, gondolatai elkalandoznak, izgul, vagy nevet, szom örköd ik vagy elan dalodik. Orvosok megmérték, hogy ilyenkor a vérkeringés meggyorsul, a lélegzet szaporább lesz, vagy éppen lelassul. Ezek a tünetek mindenkinél jelentkeznek. Nincs em©JMií 1371.. október 31., vasárnap bér, afci másképpen szórakozna. A nagy eltérések ott mutarkoznak, hogy kinek mitői lesz szaporább a lé- le^ete, magasabb a vér- nyíWása, ki min nevet, kinek mikor kalandoznak el a gondolatai. Nézzünk példa után. Egy tisztes kinézésű ember megy az utcán. Teljesen váratlanul elesik — a fenekére ül — és csodálkozva körülnéz. Ha látjuk az esetet, feltétlenül elnevetjük magunkat Reflex ez. Tudjuk, hogy neki lépnie, járnia kellett volna tovább, ez lett volna a természetes. Ehelyett váratlanul lecsűcsült (Egy várható mozgásfolyamat váratlan, indokolatlan megszakadása, íme: minden humor forrása.) Ez a fenékre ülés egyeseiket szórakoztat; de a produkció korántsem művészeti jellegű. Más példa. Jacques Taty, a kitűnő francia színész-film- rendező Ply time című filmjéből való. Az előkelő étterem portása véletlenül ösz- szetöri az üveg bejárati ajtót. csak a nagy, kilincset helyettesítő réztányér marad a kezében. Jön a főnöke, kívülről meg új vendégek közelednek az ajtóhoz. Ijedtében a réztányérral úgy „nyitja ki” a levegőt, mintha ott lenne az üvegajtó. A jelenet humora sokrétű, művészi. Jellemzi a hőst, a helyzetet, az esetet. Különösen hogy a nyitást, csukást sokszor megismétli — ez megint csak humorforrás —, mígnem hainalban egy részeg a portás karja alatt, négykézláb kimászik az „üvegajtón”. Ez a jelenetsor már nem nevettet meg annyi embert, mint az egyszerű fenékre ülés, de azért még elég sokat. Azt viszont még kevesebben tartják mulatságosnak — pedig az —, amikor Hamlet Polóniusból bolondot csinál. Ezek azonban mind humoros hatások. A szórakozók aránya drámai jellegű műveknél még radikálisabban csökken. Sokan úgy vélik, minden az iskolázottságon múlik és a nézőstatisztikák felszínes elemzése ezt igazolni is látszik. Pedig az iskolázottság valószínűleg nem a legfőbb választóvonal. Sokkal Inkább az, hogy valaki milyennek tekinti az életét, mire tartja magát, milyennek érzi a lehetőségeit. Akit munkájához semmi sem köt. csak a kenyérkereset súlyos kényszere, aki nem hisz abban, hogy személyes sorsán — s főként a világén — valamit is változtatni lehet, aki becsületes ugyan, de csak leélni és nem megélni akarja az életét, az természetesen olyan szórakozást kíván, amely kikapcsolja a saját életéből. Lehetőleg a világéból is. Szívesen veszi a fenékre ülés reflexhumorát, éppen mert csak reflexeket mozgat, gondolkodni nem kell rajta. Szívesen hagyja magát elandalítani bármivel, mert mindez óvszer a valóság, a hétköznapok ellen. Van persze — szerencsére egyre nagyobb számban sok olyan ember is, aki hisz az élet megjavíthatóságában, személyes sorsunk alakítható- ságában, a megszerzett ismeretek és élmények gazdagító hatásában. Az ilyen emberek számára a szórakozás sokkal tartalmasabb Mivel nem útálják a valóságot, hanem nagyon is kíváncsiak rá, a műalkotásokban tükröződő valóságot is izgalommal, érdeklődéssel figyelik. Ami nem azt jelenti, hogy a szórakozás számukra egyenlő a tanulással. Éppen úgy Izgulnak, nevetnek. sóhajtoznak, mint mindenki más — sőt jobban, gyakrabban, mert a művészet sokkal több ilyen alkalmat biztosít számukra. A kétféle embertípus, a kétféle művészetbefogadó típus között persze rengeteg átmenet van. Am, nagyon problematikus. sőt alighanem hamis az az elmélet, amely a táncdalt vagy operettet azért védelmezi, mert ez „út” a komolyabb művészetekhez. Van jó táncdal és operett, nyilvánvalóan soha nem ismertnek ki a divatból. Am azok, akik az először felsorolt, zárt embertípushoz tartoznak, a műélvezetet, a szórakozást a táncdalnál, a magyarnótánál, az operettnél be is fejezik. Ez a mérce számukra, ezért utasítanak el minden mást A táncdaldömptng, az operett-, vagy műd alkui túsz — ha valóban kultusszá válik — végképp lezárja az embert, megakadályozza, hogy kinyíljoin a művészetek és az élet gazdagabb tájai felé... Mérhetetlenül nehéz hát a művészetek irányítóinak feladata, hogy az egyszerűbb szórakozási igényeket kielégítsék, s közben ne a zártságot, hanem az emberi nyitottságot növeljék. BERNATH LÁSZLÓ István tegnapelőtt Rómába utazott László tegnap Párizsból jött haza, Ferenc Bostonban keltezett képeslapját ma hozta meg a posta. Kinek mi jut, nem irigykedem én: kat-kat — mondják a tanulékony percek, utánozva a kerekek szavát, s én tenyeremmel, ahogyan szokás, letörlöm a tél fagyni készülő leheletét emlékem ablakáról: a töltéstől egy karnyújtásnyira ott áll most is a körhinta' a réten, megül a hó a lovacskák farán, megül a teve két púpja között. VAKADT SZABOLCS: Hadak vonultak port kavarva, és meglapultak házaikban a jámbor, dolgos emberek; hallgattak, még padló se nyikkant, ilyenkor csak a szív remeg a borzalomtól, mely megülve az asztalt és a székeket, a kézzel fogható valóság, nem a lugas és nem a rózsák, * nem az érett szőlőgerezd; minden más formát vált, és éles késsé változik át a hang, hadak vonultak, és a házba angyal hiába is suhant, senki se érezte meg édes jelenlétét, a bűvölet többé senkire nem hatott már. nem voltunk mások, csak kövek, a mozdulatlanságba zárva. Szépség - mint lcéső ősz... Szépség — mint késé ész hirtelen enyhiiletének csalóka nyugalma a kérleVhetetlenség Méterében (mert hisz a tél bizonyos) — mihez fogjak veled, Seneca vére, jó zsibbadás, mihez, te még egyszer lomb az ágon, te utoljára és átvonulóban, te kétes ragyogás — mielőtt végleg magamra hagysz'! PILINSZKY JANOS: ANTALFY ISTVÁN: BALESET ALKONYAT Madarak vérzik be a mennyet, cigányok és gyerekek léptei lyuggatják át a szerenádnál szűzibb kemény havat. De ez a szép, ez a gyönyörűségben ejtett örökös baleset. Elhallgatott a suhogás. Csupa tükör lett a Világ. Munkásarcokon fény pereg gyárablakok fedőin át. S mire a fény szürkülni kezd. hangos-zajongő gyermekek csillagkavicsok ezrivel dobálják tele az eget. Innen az ablakból valószerűtlenül kicsinek látszik a hold, és meghódí thaita ti arínak. Udvara van a holdnak. Holnap biztosan feltámad a szél. Innen az ablakból egy teljesen jellegtelen és jelentéktelen mellékutcára látná. Éjszaka teherautók alszanak itt, de nappal szinte teljesen forgaimatlam. Szemközt egérarcú öregember lakik. Az egérarcúnak van lemezjátszója, délutánonként Beethoven-szimfómáákat forgat rajta. Az alatta levő lakásban fiatal lány lakik a szüleivel. Szép lány. Rozsdavörös a haja A szomszéd ház lépcsőjéije minden délután kiül egy rejtélyes öreg és összehúzott szemmel figyeli a járókelőket Szivarozik. Csongort. Innen az ablakból mindent látok. A többi ablakokból engem látnak. + Tétel: Ahol ablakok vannak, vannak falak is. ★ — Ugye, milyen ügyes fejélő vagyok? — Igen, Sanyi, ügyes fejelő vagy. — Ugye, milyen ügyes focizó vagyok? — Igen, Sanyi, ügyes focizó is vagy. — És erős is vagyok. — Az vagy. Meg hencegő is vagy. Nem mondta apukád, hogy nem szabad hencegni? — Nekem nincsen apukám, csak anyukám. Sanyi lesüti bogárfekete szemét. A piros pettyes labda kicsúszik a kezéből. Gurul-gurul a lejtős udvaron. — Van barátod? — Nincsen. — Mi szeretnél lenni? g — Nem tudom. — Hány éves vagy ? — öt és fél — Mit szeretnél a legjobban? — Játszani a fiúkkal az utcán. Sanyi elmélyültem bámul. Ott áll birodalma közepén. Az udvar tíz méter széles, tizenöt méter hosszú- Három méter magas kerítés veszi körül. É. kilép a lakás ajtaján. Megyünk. Sanyi kikísér bennünket a kapuig. Integet nekünk. Aztán visszalép a kapu alá, s hallani, hogy csikorog a k lot a — Megismerkedtetek? — kérdezi É. — Ö a lovagom. Szép, szomorú kölyök. — Csipkerózsika hercegnek hívom. — Csipkerózsika lány volt — Sanyi korában ez még mindegy. Képzeld, órákig képes az ablakban állni. Mit gondolsz, mit nézhet? — A fiúkat nézi, akik játszanak az utcán. — És amikor nincsenek az utcán a fiúk? — Akkor is. ★ — És mondd, kérlek szépen, az a pilóta láthatta a repül öáblakból a hirosimai- katasztrófát, aki ledobta a bombát? — Nem, kérlek szépen, semmi esetre sem láthatta, addigra messze járt onnan a gép. — Akkor mit láthatott a repülőablakbol? — Japánt, augusztusban, kérlek, szépen. ★ Megy a gőzös, megy a gőzös, bandukol a gőzös. Men- degélnek visszafelé a fák meg a szántóföldek. így, oldalról nézvést nem térkép a táj, műhelynek látszik inkább. Mintha golyószórók erdei volnának, sárga kukoricatáblák menetelnek. — Erre már hiába jön az eső — mondja a pengevékony fiatalember a szemüveges nőnek. A vonatablakban állnak. Fújja a hajukat a szél. A bőrülésen két könyv hever. Ok hagyták ott nyitva. Matematikakönyvek. Megy a gőzös; megy a gőzös, bandukol a gőzös. Errefelé már könnyű esőcske leng a puha szélben. A pengevékony fiatalember felhúzza az ablakot. A szemüveges nő szinte bocsánatkérő hangsúllyal kérdezi: — Ennek a táblának azért még lehet, hogy jót tesz az eső? — Nem tudom. Talán. Közelebb kéne menni, innen az ablakból ezt nehéz megállapítani... — mondja tűnődve a fiatalember. Tétel: A paróka, nem róka. a vakablak nem ablak. ★ Nyolc órát ül egy üvegablak mögött. Pénzt számol. Ezer, tízezer, százezer. Annyi. Meg kétszer annyi. Meg isten tudja, mennyi. Három gyereke van. Kabátra ennyi. Füzetre, ceruzára annyi. Kenyeret kell venni délután, a zsír is elfogyott már. Ja, és Zolikának új cipő is kell. Az annyi, de lehet, hogy van olcsóbb is. Talán a Bizományiban. Annyi. Ezer, tízezer, százezer. Pénzt számol. Nyolc órát ül egy üvegablak mögött I ★ — Mit játszotok, Zolika? •— Katonásdit — Ez itt az erődötök? — Igen. Innen lövünk, az ablakokból. — Az erőd ablakát nem ablaknak nevessük. i „Szórakozni akarok!" ZELK ZOLTÁN: Kinek mi jut TOLDALAGI PÄL: Hadak vonultak
