Népújság, 1971. október (22. évfolyam, 231-257. szám)
1971-10-31 / 257. szám
KOKT E R Ujságíró-miatyánk Az újságíró örök naív lélek. Ezernyi pofonok és csalódások árán is újra hisz, mint az öregedő férj a csapod ár, tüzes feleségének. Az újságíró megírja — nem nagy ügy, igaz, de ügy —, hogy az előírásoknak fittyet hányva, néhány üzletben papír nélkül adják ki a kenyeret. Az újságíró úgy hajtja álomra fejét, hogy a nagy nemzetközi újságíró-munkamegosztásban ugyan neki témának csak a papír jutott, mégha az előkelőbb, a kenyérpapír fajtájából is, de kötelességét e kicsinyke frontszakaszon is híven teljesítette. Nem lehet utóvégre mindenki tábornok és a háborúkat mindig a névtelen kis közlegények nyerik meg. De a kenyeret továbbra is papír nélkül szolgálják ki a boltokban, s a papírügyben felelős elvtársak egy szóra, sőt egy sorra sem méltatják az ügyet Egy normális és józan ítéletű ember ilyenkor már tűnődni kezd, hogy érdemes-e tovább folytatni sziszifuszi harcát a kis ügyek nagy összessége ellen, és az esetek többségében a normális és józan ítéletű ember azt mondja: „Egy frászt töröm én magam és röhögtetem is ki magam ráadásul...” De ki mondja azt egy újságíróról, hogy normális és józan ítéletű. Mint mondom, az újságíró örök naív megszállottja annak, hogy amit leír, annak foganatja is lesz. Egyszer talán! Ezért írja meg az újságíró, hogy valaki valami bölcsnek éppen nem mondható döntése nyomán előbb megy a tehervonat, s csak azután a munkásvonat: s a döcögő hegynek fel tehervonat mögött húszperceket késik a munkás-személyvonat. Micsoda kár ez! Ezer órák mennek kárba, a húsznyi percek nyomán tíz- és százezer forint a veszteség. Igyekszik mindezt világosan, érvelve megírni az újságíró, s cikke végeztén megelégedetten dörzsöli össze kéziratpapírjait, — ha ez a világos okfej tés, ha ez a nemes indulatoktól átfűtött hang, a közös cél ily magabiztos megmutatása sem hoz eredményt, akkor olyan Írógépen írta cikkét, amiben voltaképpen tán nem is volt gépszalag. :. .és másnap reggel nem húsz, de negyven percet késik ama munkásvonat! És másnap este, egy megvívott és ismét elvesztett csata után, úgy helyezi fejét a párnára a toll rabszolgája, hogy ('kénytelen szembenézni munkája eredménytelenségével. Más szóval, azzal a ténnyel, hogy feltétlenül eredményes, ami az eredménytelenség kivívását illeti. De sebaj! Oj tettekre fel! Van még hiba, amit pellengérezni kell, van még ügy, ami közügy és tennie kell miatta, vagy ellene, avagy érte... És másnap úgy indul neki ismét az élet egyáltalán nem síma és nem is egyenes országútjának, hogy messziről táncos lábú gazellának nézhetné bárki. Az újságírót! Aztán megírja azt, hogy valaki valahol úgy viselkedett, ahogyan valakinek sehol sem szabadna viselkednie. Sokan egyetértenek az újságíróval, kevesebben nem, de azok nagyon nem és fejét követelik az újságírónak, vagy legalábbis a tollát, mert mégiscsak tarthatatlan, hogy egyes újságírók mi mindent meg mernek írni. Ha igaz, akkor is. Ha mindent megírnának, ami igaz, kevés lenne egy újság, nem igaz? Egyszóval, az újságíró arra kap ♦ választ, hogy 6, mármint a toll lel- J kés és naív forgatója, milyen, de arra nem, hogy a valaki valamiért milyen valamit kapott. Ez az a pillanat, amikor jobb örültek is sutha vágják Napóleon-sapkájukat és őszintén bevallják, hogy többé nem lesznek Napóleonok, inkább csendes és szerény KopemikuszoK. Bár, ha jól meggondoljuk, abból is akadt baja e Kopernikusznalt, hogy nem földi ügyekkel foglalkozott, hanem az égiekkel. Az újságíró azonban nem „jobb” őrült, mert ha őrült, akkor is feltétlenül a rosszabb kiadású... Mert lám, megír valamit megint, amiben most nincs igaza. Biaonyisten nincs. Mégis megírta. Azt hitte, hogy igaza van. Vagy lesz. De nem volt és nem is lesz. Ahá! — mondják ilyenkor egyesek. Hát nem megmondtuk! És újból megmondják boldog lelkesedéssel, mintha az újságíró tévedése ment- ! hetné az ő tévedésüket. Tudják önök, hogyan hangzik az ujságíró-miatyánk? Nem? Tessék: „Mi atyánk, ki vagy a mennyekben, add meg nekünk a tévedés jogát... Amen!” Messze lehet az isten. Még nem adta meg Félbemaradt építkezés Ez is olyan takaró, ami túl rövidnek bizonyult Értetlenül járnak el az emberék az elhagyott építkezés mellett most már hosszú-hosszú hónapok óta. Gyöngyösön, a Rákóczi utcában még az úttestet is lekerítették annak idején, több mint két éve, amikor hozzáfogtak a munkákhoz. Az Egyesült Izzó ebben az épületben akart mintegy harminc fiatal műszakijának lakást biztosítani. Egyelőre azonban áll a munka az építkezésen. Amikor a terv elkészült, 8.8 milliót tüntetett fel végösszegként. A Heves megyei Állami Építőipari Vállalat szakemberei már tízmilliót jelöltek meg keretként a tervek átvizsgálása után. Közben emelkedtek az építkezési anyagok árai is. és az eredeti, majd a módosított összeg újabb harminc százalékos növekedését kellett kimondani a Vállalkozónak. amikor a költségeket meghatározta. Ezzel még- mindig nem jutottak el a csúcsig. . Ma már ti zennégymilliót emleget mindenki. Ez a pénz sem végleges összeg, mert az építők csak a munkák befejezése után mondják meg a teljes árat. Könnyen megtörténhet tehát, hogy úiabb százezrekkel kell megtoldani ai eddigi pénzmennyiséget. Ezek a lakások azonban nem olyanok, mint azok, amiket általában építeni szoktak mostanában, innen a nagvobb költség. Érthető indokolás. Kérdés: feltétlenül nagyobb méretű lakásokat kellett-e tervezni a közismert szűkös körülményeink között, amikor a beruházási igények rohamos növekedésével nem tudott lépést tartani az építőanyaggyártás és nem tudott vele együtt haladni az építőipar sem. Nem kell magyarázgatni, hogy ma milyen feszültségek okoznak nyugtalanságot a lakások építésének ütemében. A realitás azt követelte volna meg. hogy az alapterületét a lakásoknak az átlagoknak megfelelően határozzák meg. Akkor az egy lakásra jutó építési költség sem lenne ilyen riasztóan magas. Talán nem tűnik erőltetett összefüggésnek, ho«y ennek az épületnek majdnem a szemközti szomszédja egy olya- n- rü lakóház, am'*. - C 'is n Erőmű berubá. -V a során emeltek. Miért lenne véletlen, hogy ezt az épületet „lordok házának” becézi a gyöngyösi köznyelv. És nem a lakók minősítését fedi a név. Az izzós fiatalok türelmetlenek. Évek óta hiába várnak a megígért lakásra. És még most sem tud senki biztosat, mikorra lehet majd költözni. Azt sem tudják, vajon át kell-e terveztetni az épület alaprajzát, hogy a lakások méretei ne legyenek hival- kodóak. Egyáltalán: megoldható-e egy ilyen áttervez tetős, amikor a vasbeton-szerkezeti pillérek már tekintélyes magasságra növekedtek? A kétségek még csak fokozzák az értetlenséget és az idegességet a legérintetteb- bek körében. Mindehhez hozzá kell még tenni, hogy az új lakásrendelet szerint a használatba vételért is komoly összegeket kell kifizetni. Ennek a háznak az esetében jóval több pénzt, mint amennyit az átlag lakásokért a most felépült lakóépületekben. Nem feltétlenül szükséges tehernövekedés ez. Berzenkednek is miatta az érintettek. Az építkezés története 's alkalmas az általános példa érvényességének igazolására. Elkezdték annak idején majdhogynem baráti alapon. Szakaszos tervszolgáltatás-» ban állapodtak meg. Feltét-♦ lenül a segíteni akarás ját-J szott főszerepet ebben, ami-* kor az építők ráálltak a ké-J rés teljesítésére. Minden bi-1 zonnyal az Izzó pipishegyi J nagy beruházása styán ala- * kultak ki azok a jó' kapcso-j latok, amelyek lehetővé tét-* ték az egyébként súlyos aka- * dályok leküzdését a jóindulat igénybevételével. De há a pokolba vezető út is jóin dulattal van kikövezve, tartja a régi mondás. ; Szerződés még ma sincs, végleges számok még ma sincsenek. Elkezdődött valami azzal, hogy majd lesz valahogy. Mert ha már belefogtak, ak- j kor be is kell egyszer fejez- \ ni. A kényszerhelyzet nem tűr majd halasztgató maga- , tartást senki részéről. * Fejest ugrott mindenki a> mély vízbe. Merő jó szándékkal. Azt mondiák a fiatalok, ‘ nem kell olyan nagy ügyet csinálni ebből a nagyvonalú építkezésből. Be kell fejezni az eredeti tervek szerint. Ajctáo, amikor kész az egész, oda kell adni az CTTP-oek. Értékesítse öröklakásként valamennyit Akad rá vevő. biztosan, példa erre a nagytemplommal szemben levő épület, aminek lakásait szintén elég borsos áron Elkerült minden különösebb nehézség nélkül kiárusítani. Akinek van pénze, vegye meg az átlagosnál nagyobb méretű és műszakilag jobban felszerelt lakásokat Ez legfeljebb a lordok al- Bóháza lesz. Az így kapott pénzen pedig építsenek a fiataloknak normál lakásoikat, plusz négyzetméterek nélkül. Máákor is felemeltük már a szavunkat a nem feltétlenül indokolt igények kielégítése ellen. Hadd hivatkozzunk a gyöngyösi toronyházra, aminek létjogosultságát már kezdetben megkérdőjeleztük. Arra gondoltunk, hogy a túlméretezettség példája ragadós. Bizonyára^ alkalmat ad arra, hogy mások is megkíséreljék a rálicitálast Különösen egy dinamikusan fejlődő város, egy nagy beruházás körülményei között, amikor annyi sok millióval lehet gazdálkodni. Régi mondás az is, hogy csak addig érdemes nyújtózkodni, ameddig a takarónk ér. Különben rá lehet fázni. G. Molnár Ferenc »•*•*•«•* — Miért lógatod az orrod? Bánatod van? — Ugyan. Csak keresek valamit... — Mit keresel? — Egy aranyrudat, vagy egy nagyobbacska aranyrögöt ... De egy öklömnyi gyémánt is megfelelne — tettem hozzá, jelezve, hogy vágyaiA megemlékezés virágai (Kiss Béla felvétele) Nyolc, öklömnyi gyémánt mat illetően nem vádolhatnak egyoldalúsággal. A kérdező rám nézett, zavartan el- vigyorodott, aztán óvatosan, hogy bele ne harapjak a kezébe, megveregette a vállam: — Ahá, persze... Egy öklömnyi izé is megfelelne — mondta és rémülten elrohant. Pedig nem vagyok örült. Csak peches ember. Olvasom az újságokban, hogy hol a távoli Szibériában, höl a közeli Alföldön, hol kutatás közben, ahol az eke nyomában, de valakik valahol mindig találnak valamit. Szarmatasírt, amelyből főszarmaták kardjai, kösöntyűi, kupái kerülnek elő vert aranyból. Nem is ezüstből! Aranyból! Ma- szatos kölykök aranyruda- kát találnak egy bőrzacskóban. Nem mosdanak meg és mégis aranyrudakat találnak egy csővezeték részére kiásott árokban. Szibériában! Ha nálunk kiásnak egy árkot, az nálunk is úgy marad jó ideig, mint Szibériában, de hol találok én egy árokban bőr- zsákot? S ha találok, hol van abban arany? S ha van, akkor én találom meg? Szó sincs róla. Szeretnék egyszer már találni római kori arany ses- tertiusokat —, például Vagy Dárius király kincseiből néhány kilócskát csupán, vagy mindössze egy fél királyi koronát, összesen nyolc öklömnyi gyémánttal, de lehetnek fél ökölnyi zafírok is rajta, de akkor tizenhat legyen belőlük. Avagy arany tálcákat, hogy legyen min bevinni a Nemzeti Bankba a megtalált tizenhét darab valódi gyönggyel díszített serleget. Mert ugyanis én mind, de mint, amit találnék, azonnal vinném a Nemzeti Bankba. Hogy felvehessem az e kincsekért járó vállver égetési és a vele járó forint jutalmat Hogy becsületes megtaláló legyek! Hogy bekerüljek... Nemi Nem oda!... Az újságok hasábjaiba kerüljek, mint olyan, aki megtalálta, bevitte és mind felvette. Az érte járót. A jutalmat De nekem ez nem adatott még meg. Mis oda se néz és belelép Az idegen szavak bűvöletében S. Gy. egri olvasónktól kaptuk a következő levelet: „Az egri Népújság apróhirdetéseit böngészve találtam benne ezt a soha nem hallott szót: szezonalitás. Mit szólnak az újszülötthöz?” Véleményünket az általánosabb tanulságok megfogal* mazásának igényével tárjuk olvasóink elé. A francia eredetű és lassan közkeletűvé váló szezon szavunk szócsaládja ismét szaporodott egy új taggal. Lapunk hasábjain már írtunk arról, hogy az idény, évad, évszak, időszak jelen- tésváltazatokat megnevező szezon hangsor igen gyak-, ran vállal nyelvi szerepet, aj éppen ezért szócsaládja is! egyre népesebbé kezd válni. Különösen feltűnő, hogy lapjaink .kiemelt címeikben adnak szerepet a szezon szónak és származékainak. A címben például ezt olvassuk: „őszi szezonkezdet a vízilabdázóknál.” A szövegben pedig ez olvasható: „Őszi idény a vízilabdázóknál.” Gyakran tallákozhatimk a „szezonális vendéglő” jelzős szerkezettel, s olvastunk cikket „a szezonizmus egyoldalú és káros szemléletéről”. Most pedig a Heves megyei Patyolat Vállalat hirdetésének szövegében „a vállalat szolgáltatási tevékenységéből eredő szezonalitás okozta túlzsúfoltságról” tájékoztat bennünket a vállalat vezetősége. ^**n-e különleges szerepe a szezonalitás hangsornak a hirdetés szövegében? A válaszunk egyértelműen nemleges. Az idényszerűség ma már közkeletű magyar szó, s a hirdetésben Is jól teljesíthette volna nyelvi szereltet. A szezonalitás nemcsak idegen hangzásával szokatlan a magyar fül számára, hanem valóban útját szegi a megértésnek is. A hirdetés szövegét pedig úgy kell megfogalmazni, hogy annak befolyásoló hatása is legyen.. Erre sem alkalmas ez az idegen hangsor. Gyakran tettük fél azt a kérdést is: mi lehet az oka az idegen szavak felesleges elszaporodásának. Az okok között számoltuk él az előkelősködést, a felesleges szak&zerűsköd est, a hivatalos megfogalmazásra való törekvést s a nyelvi öntudat meggyengülését. Hogy a hirdetés megfogalmazója miért „talált rá” a szezonalitás idegen s^óra, pontosan nem tudjuk. A magyarázó okok között azonban első helyen kell említenünk, hegy • rideg hivatalosság ludas ennek az idegen szónak a használatában. Abban azonban nagyon reménykedünk, hogy ez a teljesen felesleges idegen hangsor nem honosodik meg mindennapi életünk nyelvhasználatában. Dr. Bakos József egy gödörbe. S ha lábát is töri, de a gödörben egy kis zsák van, benne Lajos korabeli aranypénzekkel. S megvan a táppénz-különbözet. En odanézek, és figyelek és mégis belelépek. Bele! Elcsúszom és még táppénzkiegészítés sincs. Csak röhögés. Rajtam. En még soha semmit sem találtam. Azazhogy ma reggel. Fel is rikoltottam ájult örömömben... — Találtam egy húszast. Nahát, hogy mik vannak. Itt, a zsebemben találtam! — lelkendeztem. — Nagyszerül — mondta a feleségem és könnyedén kicsippentve ujjaim közül, s táskájába tette a húszast. — Ennyi hiányzott a fodrászhoz! — mondta magyarázókig, miközben én hülyén bámultam immáron üres markomat. Ha én találok valamit, azt se én találom, azt se magamnak lelem. De azért van isten! Nem a Dárius kincseit találtam meg, neki! (egri) 1971. október 3L, vasárnap
