Népújság, 1971. október (22. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-30 / 256. szám

Egyéni érdek, népgazdasági kár Hiánycikk a csehi szén... Felírat a TÜZÉP-telepen: '„Egercsehi szén bizonytalan ideig nem kapható”. A csehi bánya nagy kalóriaértékű kincse, amely — köztudott — egyike az Ózd vidéki bá­nyákból előkerülő legjobb mi­nőségű szénfajtáfcnak, hiány­cikk lett. Tód előtt, a fűtési szezon kezdetén egy ilyen hír nagyobb hangsúlyt kap, hi­szen ezt a fajta szenet kere­sik legjobban, a vásárlók, akik egyre türelmetlenebbül kilincselnek a TÜZÉP irodái­ban. S a válasz mind ez ide­ig többnyire így hangzik: nincs, sajnos nem tudjuk, mi­kor érkezik, keveset ka­punk... és így tovább. Naponta 24 vagonnal kevesebb Nehéz helyzetbe került az idén az egercsehi bánya. Hossz geológiai viszonyok, váratlanul elkeskenyedő Ksénrétegék, be nem vált gé­pek, egyik baj a másik után. Az eredmény pedig az, hogy a tervezett kilencven vagon szén helyett hosszú hetekig ötven-hatvam vagon került felszínre naponta. „Csúszott’' a tervteljesítés, s vele együtt « prémium is... — Nem tudunk helyre ver­gődni — kesergett Zsákai Já­nos, az üzem főmérnöke. Szeptember óta egymás után. hagyják itt az embereink a bányát. Most, hogy végre kead kialakulni egy-egy jobb telepünk, s tudnánk termel­ni, állandóan hiányzik mind­egyik munkahelyről tíz-tizen­öt- bányász. Elém tesz egy listát : ^ a szeptembertől kilépettek név­sora. Egy hónap leforgása alatt 56 bányász mondott fel, s keresett magának más munkahelyet. Miért éppen szeptembertől? Abban a hó­napban ünneplik a bányász­napot, s ilyenkor osztják ki a hűségjutalmakat .. — Minden produktív mun­kásra négy tonna szén jut naponta. Pillatiatnyilag ná­lunk hatvan ember hiányzik a legfontosab munkahelyek­ről, s ez annyit jelent, hogy naponta 24 vagonnal keve­sebb szenet tudunk termelni, a tervezettnél. Ha nincs terv- teljesítés, akkor továbbra sincs premium, s a helyzet nemhogy javulna, egyre rom­lik. Ki tudja, meddig tart ez az ördögi lánc ? Miért mennek el? Az utóbbi időben minden kilépővel külön beszélget az üzem valamelyik: gazdasági vezetője. Megkérdezik a fel­mondás indokait, próbálják marasztalni. A bányászbecsü- letre, az átmeneti nehéz idő­szak megváltozására hivat­kozva. Az emberek többsége azonban hajthatatlan, a hosszú utazásra, a nehéz munkára, s legfőképpen a ke­vés fizetésre hivatkozik. „Megyek, mert másutt töb­bet adnak’’ —. mondják, s leteszik a csákányt, a bá­nyászruhát olyanok is, akiit már tizenöt-húsz éve dolgoz­nak itt. Hová mennek? Min­dig, mindegyiküknek akad munkahely,, ahol szívesen fo­gadják, s megtoldják a 10—12 forintos órabért, főleg az építőiparban. Mert kell az ember, akinek munkája meg mindig olcsóbb, mint a gépe­— A baj persze ■ nálunk sem jár egyedül. Körülbelül a háromszorosa az átlagnál a betegek száma. Körzeti or­vosokat hívtunk össze, hogy kikutassuk az okokat, s meg­próbáljunk segíteni. Kiderült, hogy igen sokan a szabad­saguk ideje alatt .is dolgoz­ni mentek, alkalmi inunkat vállaltak az Alföldön. Ezek­nek a bányászoknak 70—75 százaléka, mivel fáradtan jött újra a föld ala, hamarosan betegállományba került. Ro­hannak az emberek a pénz után; nem kímélik önmagu­Á kilépők — Miért adták be a fel mondá nikat? — I gyszerű azt megma­gyarázni, kérem: kevés a fizetés. STobfrä, atsanok. resmá. s számtalan lehetőség kínálkozik. Lakatos vagyok, itt dolgozom a bánya gépsze­relő műhelyében. Nekünk föld alatti pótlék nem jár, csak órabér, meg prémium. Prémium meg nagyon kevés van az utóbbi időben. Miért maradjak, amikor másutt tót­szer ennyit is kereshetek? — Egyszerire hárman mondtunk fed a lakatosok kö­zül Olyan szakma ez, amire mindenütt nagy szükség van. Azt mondják, nem biztos, hogy az ígérgető vállalatok, tsz-ek később is megadják azt a pénzt, amivel most csá­bítanak; adják csak bét évig, az is megéri. Utána legfel­jebb megyünk tovább... J. György és Cs. László már több mint húsz ,éve dol­gozik a bányaüzemnél; ott laknak a hányászlakótedepen. — A külszínen dolgozó szakmunkások méltánytalan­nak érzik a különbséget, ami a född alatti pótlék miatt ki­alakult köztük és a többi bá­nyász között — mondta a fő­mérnök. — Igen sokan nem hajlandók a felszínre jönni, ha itt nagyobb szükség van is rájuk, mert akkor elvesz­tik a huszonöt százalékot. Er­re hivatkozva már sokan el­mentek, ezért tervezzük, hogy föld alatti készenléti átalány címén 5—20 százalékig ke- resetkiegészífcést adunk. Az alapbért már nem tudjuk emelni. — Ilyen nagyarányú elván­dorlás eddig egy évben sem fordult még elő. Bízunk most is a törzsgárdánkban, s elég nagy szocialista brigádlét számmal is dolgozunk. Óriási felelősség van a váltunkon, hiszen a szénre nagy szükség van; mi lesz, ha hirtelen, hosszú telet kapunk? Az egercsehi hányiaüzeim súlyos gondokkal küszködik. Sajátosak a problémái, a rossz munkafeltételek, várat­lan, s elháríthatatlan aka­dályává váltak a zavartalan termetesnek. Helyzetük még­sem választható ét a környe­zetükben általánossá váló je­lenségektől, a fokozódó és tói, az azonos teljesítmény aránytalanul különböző anya­gi elismerésétől Többet kell tenni az üzem, a vállalatve­zetőinek, is a helyzet mielőb­bi normalizálásáért, de pró­bálkozásuk csak akkor jár­hat sikerrel — ahogyan kor­mányunk elnöke a közelmúlt­ban is hangsúlyozta —, ha valamennyi üzem, vállalat rendet csinál a munlcaerő- gazdálkodásban, mert a ká­ros munkaerőmozgatás nem­csak a munkafegyelmet, a munkamorált, egymás gazda­sági, politikai eredményeit rontja, hanem tovább növeli az újabb fluktuációt is. Hekeli Sándor Kis üzent — nagy munkába!! (Fent) Valamikor gépállo­más volt — most a Csősze­relőipari Vállalat selypi-vö- rösmajori telepe. Ez a hiva­talos neve, az immáron négy­éves múltra visszatekintő üzemnek. Legkülönbözőbb méretű csövek előgyártása folyik itt, . hídalkatrészeket, tartóoszlopokat, és légtechni­kai berendezéseket gyárta­nak még többek között. Jan- csó László lakatos hegesztés­hez készíti elő a munkadara­bot, (Balra) A salgótarjáni hő­erőmű részere készül az a szivattyúsor, melyen Danyi Imre hegeszt. (Tóth Gizella felvételei.) Kommunista műszakok az AGRIA Bútorgyárban Az AGRIA bútorgyár pártalapszervezeténeik kez­deményezésére — a K1SZ- al apszervezet bevonáséval — kom munistam űszakok meg­rendezésére került sor. A gyár dolgozói egyetértéssel fogadták a kezdeményesést és a kommunistaműszakokat munkaidejük letöltése után kétszer négy óra alatt ’telje­sítették. Bérük 75 százalékát a tanyai iskolák villamosí­tásának elősegítésére aján­lották fel. A gyár gazdasági vezetői gondoskodnak arról, hogy az így felajánlott mintegy 20 ezer forintot átutalják. Furcsa kis ktsz-ek Tyúkszem és egyéb lábfájdalmak Ez év tavaszán a szoká­sosnál is csendesebb, hal­kabb előkészületek után két ktsz is alakult Egerben. Az egyik a Fém- és Villamos­ipari, a másik pedig a Tüze­léstechnikai szövetkezet ne­vét vette fel. Két ktsz, két vezetőség, különböző profilok, próbál­kozások, mindezek ellenére is azonban nagyon sok kö­zös vonása van a még ser­dülő korban járó szövetke­zeteknek. Többek között mindkettő beszerezte az ala­pító levél kiállításához szük­séges hivatalos okmányokat, mindkét helyein kívülről fúj­ják: „A X, pártkon gresz- Kzus is megerősítette, hogy a szövetkezeteik fokozzák részvételüket a lakosság egyre szélesebb választékú igényének kielégítésében, a hiánycikkek számának csök­kentésében.” Mindkét szö­vetkezet rendkívül rossz kö­rülmények között dolgozik, valamint mindkét helyen szép számmal találni olyan embereket — vezetőket és beosztottakat egyaránt —■ akik az előző munkahelyü­ket, beosztásúikat nem éppen önszántukból, valamiféle ér­demeik elismerése mellett hagyták volna el. Takarékossági világnap MINDEN év októberében megünneplik a világ takarék- pénztárai a takarékosság napját. Ez a nap jó alkal­mat kínál arra, hogy szám­adást készítsünk mi is: ho­gyan élünk, takarékoskodunk Heves. megyében, milyen eredmények vannak mögöt­tünk, s mik a megoldásra vá­ró legfontosabb feladatok? Megyénk takarékpénztári hálózata igen kiterjedt, s a különböző szolgáltatásokat a lakosság legszélesebb rétegei igénylik — az iskolás korú legifjabbaktól, a legidősebb korú emberekig. A takarék- pénztárak a takarékossági formák széles skálájával áll­nak mindenki rendelkezésé­re. Az általános iskolások ta- karékbélyeget gyűjtenék, új és szépen fejlődő torma az ifjúsági takarékbetét, de szól­ná kell itt a különféle kama­tozó és nyeremónybetétek- ről, a sokrétű hitetezési for­mákról is. Ez évben tovább bővült a takarékpénztári hálózat te­vékenysége. Július óta a ta­karékpénztárak vezetik a ta­nácsok pénzforgalmi számlá­it, s novembertől kezdődően a tanácsi beruházások pénz­ügyi lebonyolításával kapcso­latos feladatokat is ellátják. A legérzékenyebb pénzügyi szeizmográf mindenkor a ta- kidmbeton-üEüiuuiiy alakulá­sa. Heves megyében ennek a sjseiamográfhak a mozgása igen kedvező. 1956. végén, még csak alig több minit 8 milliós betétállományt kezel­tek, a jelenlegi pedig jóval meghaladja az egymiRiárd forintot is. Ez az adat min­den különösebb kommentár nélkül megmutatja: milyen lakosságunk pénzügyi hely­zete, s hogyan emelkedik tö­retlenül életszínvonalunk. A legifjabb takarékosko­dók, az általános iskolások évente mintegy 4 millió fo­rint értékű bélyeget gyűjte­nek. Több mint 3 ezer fiatal kötött szerződést arra, hogy ifjúsági takarékbetétet léte­sít. Az üzemi bankok, a KSTgk több mint 28 ezer dol­gozót tömörítenék s ezek ha­vi betétjei meghaladják a 2 és fél millió forintot. A ka­matozó betétállomány is any- nyira megnövekedőit, hogy az évente megtérítendő kamat eléri a 45 milliót. Igen kedvező szolgáltatás­nak számít az átutalási betét, amellyel leveszik a lakosság válláról a havonta rendszere­sein ismétlődő közszolgáltatá­si és egyéb más díjak ki­egyenlítésének gondját. ERDEKES és sokat mondó adat: a megyében működő 9 takarékpénztári, egység egy év alatt kb. 13 millió tató- és lottószelvényt értékesít. Jó segítője » taktwétepiéi®' tár a lakosságnak a különbö­ző hitelnyújtás lehetőségei­vel. A legközismertebb for­ma a személyi hitel, s ugyan­csak kedvelt az áruhitel. Je­lentékenyen segíti a takarék- pénztár a kertszövetkezeti mozgalom fejlődését. Kevéssé ismert még a szol­gáltatási hitelakció. Ennék keretében — hasonlóan az áruhitelezéshez —, kölcsönö­ket nyújt a takarékpénztára szervezett társulásokhoz, s a valuta mellett még a repülő­jegyek megvásárlásáról is gondoskodnak. Hiteles számadatokkal iga­zolható, milyen szépen meg­szaporodtak megyénkben, a lakásépítkezések. Csak ebben az évben 1074 családi ház, 153 társa&ház és 484 tolda­léképítkezés, tatarozás, kor­szerűsítés stb., valósulhat meg a takarékpénztár segít­ségével. A különböző építke­zésekhez folyósított kölcsö­nök összege meghaladja a 93 millió forintot. A szociális követelményeknek meg nem felelő lakótelepek felszámolá­sához X millió 826 ezer fo­rinttal járult hozzá az OTP. HOSSZAN sorolhatnánk még, mi mindenhez nyújt anyagi támogatást a taka­rékpénztári hálózat. Vala­mennyi számadat azt bizo­nyítja, hogy hazánkban a ta­karékpénztár igazán és váló­ba» tekosfiág bgnkja”. Érdemes közelebbről is megvizsgálni, hogy mivel foglalkoznak, mit termelnék az említett szövetkezetek. Csak távirati stílusban . a Fém- és Villamosipari Ktsz- ről. Makiári úti üzem: ipari dugaszotok bérmunkában, Sas úti üzem: fénycsőfogla­latok bérmunkában; ugyan­itt víztorony-vezérlő beren­dezések (!) saját termékként, Szilvásvárad: vízmentes kap­csolók bérmunkában, Eger- szóláton öntöde. öttagú (!) munkáslétszámmal. Hogy mi köze mindezek­nek a bérmunkáknak a la­kossági szolgáltatásokhoz? Természetesen semmi. Nézzük a Tüzeléstechni­kát: fő profilja az olajégők gyártása, központifűtés-szere- lés, ezenkívül van egy álta­lános lakatosrészlege, és kooperációs bérmunkát vé­gez a villamosipari ktsz- szel. És ha mindem jól, flottul megy, akkor az elkövetke­zendő hetekben tovább bő­vül szolgáltatási tevékeny­sége. Ugyanis egy régi jó pesti ismerős javaslatára a szövetkezet elnöke már el is küldte az illetékes állami szerveknek a nem kevesebb, mint ötoldalas, 18 pontos javaslatot az újabb profilok bevezetésére. A javaslat ötödik pontja minden bi­zonnyal nagy örömet vált ki Eger lakosságában. A várható nagy érdeklődésre való tekintettel szó szerint idézzük: „Minden olyan ember, aki sokat szenvedett már tyúk­szem és egyéb lávfájdalmak miatt, örömmel fogja venni lakáspedikür szolgáltatásun­kat.” Bár tyúkszemem még nincs, nekem mégis ez az ötlet tetszik a legjobban. Mert elég lesz, ha majd fel­hívja az ember a szövetke­zetei, és telefonon kérhet egy olajégőt, és természe­tesen egy jól képzett, gyors, bátor tyúkszemirtót is. Rá­adásul az ,áru” házhoz jön. Az olajégő és a pedikűröző is. Ha elfogadják au újabb javaslatokat, és időközben még a hiányzó erkölcsi bizo­nyítványokat is besz&aik a szövetkezet — mindkét 'szö­vetkezel elnökének megvan — középvezetői is, akitor két-három év múlva, egészen biztoshogy Eger városa nemcsak egy fantáziadús, bátor, hanem egy anyagilag, erkölcsileg is megerősödött szövetkezettel gyarapodik majd. Hiszen a tüzeléstech­nika, az olajégő gyártása és a tyúkszemirtás jól megfér­nek egymás mellett. A Minisztertanács Tanácsi Hivatala 100—26/1970. szá­mú körlevelében a követke­zőikre hívja fel az állatni felügyeletet gyakorló taná­csok figyelmét a szövetke­zetek alakításával kapcsolat­ban: „Meg kell akadályozni az olyan szövetkezetek alakulá­sát, amelyek néhány ember nyerészkedése miatt jönnek létre.” „Nem” tudják, hogy ez a levél eljutott-e Egerbe, ab­ban viszont egészen bizto­sak vagyunk, hogy az ille-, telkesek közül valamennyi­en tudják: a város ipari üzemei, vállalatai súlyos munkaerő-hiánnyal küzde­nek, milliós gépek állnak, mert nincs hozzá szakem­ber. Milliókkal lehetne a termelést növelni, százezrek­kel lehetne többet adni a dolgozóknak, ha valamennyi üzemben teljes kapacitással dolgoznának. Ha nem csal­nák el az embereket tőlük. Mert a két szövetkezet dolgozóinak jó részét is az üzemektől, a vállalatoktól toborozták össze. Halkan, csendben és természetesen a szükséges okmány okkal. Hogy fellendüljön a város­ban a lakossági szolgál tatás, a nadrágszíjakhoz, a külön­böző biztosító övékhez szük­séges alumínium csatok gyár­tása. Természetesen a lakossá­gért, a lakosság javára. Aho­gyan az alapító levelek is szólnak. Amelyeket a legna­gyobb törvényességgel állí­tották ki, amelyek alapján — ahogyan a városban na mint 'nap hallani — munka hoz, „szolgáltatáshoz” látót: az említett Icét kis fares ktsz. Koős József

Next

/
Thumbnails
Contents