Népújság, 1971. október (22. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-29 / 255. szám

>»*»»»■ » iWAWWWIOA •; Ciiitőrtök esti külpolitikai kommentárunk Disszonáns hang Brüsszelben A DISSZONÁNS HANG élménye szinte mindenkivel előfordult már. Nemcsak úgy, hogy zenekarban, kórus­ban hirtelen fülsértőén megszólalt egy oda nem való hang, hanem úgy is, hogy egy jó ügyért munkálkodó kö­zösség valamely fórumán csendül fel a rosszindulat bán­tó disszonanciája. A hatás mindkét esetben hangulatromboló lehet és az ember valami ilyesmit érez most egy brüsszeli keltezésű közlemény nyomán. A belga fővárosban, amely már hosszabb ideje egy­ben a NATO „fővárosa” is, befejezte tanácskozását az észak-atlanti szövetség úgynevezett nukleáris tervező­csoportja. Ezen hét ország — az Egyesült Államok, Nagy- Britannia, a Német Szövetségi Köztársaság, Belgium, Olaszország, Dánia és Görögország — hadügyminiszterei vettek részt. A tervezet azt latolgatta, hogy az atlanti hatalmak „hogyan és milyen körülmények között vet­nének be taktikai atomfegyvereket Dél-Németországban egy katonai konfliktus esetén”. EGY NYUGATI KOMMENTATOR napjainkat „az Utazások korának” nevezte. Nem azért, mert a világban soha nem látott méreteket öltött a nemzetközi turizmus, hanem azért, mert soha nem látott méreteket öltött a vezető államférfiak utazása. Ez valami nagyon lényegeset jelez: azt, hogy a gló­bus számos pontján most érnek be hatalmas erőfeszíté­sek és hatalmas változások gyümölcsei. A világpolitika számos sorsdöntő kérdésében az álláspontok elmozdultak a nemegyszer több évtizedes holtpontról. A józanság, a realitások szele kavarja fel nem egy vonatkozásban a megrekedt, áporodott levegőt. Két világháború első számú színtere, a ml tágabb hazánk, Európa biztató folyamatok porondja. Az Egye­sült Nemzetek Szervezetében véget ért a negyedszázados obstrukció a kínai ENSZ-tagság kérdésében — Nixon Moszkvába és Pekinge készül, Brezsnyev Párizs­ban tárgyal, Brandt nemrég volt a Krímben. Koszigin most hagyta el Kanadát — mozog a világpolitika és a je­lek szerint jó irányban, ILYEN KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT atomfegyverek vetésével kapcsolatos elmefuttatásokról záróközie- ■nyt kiadni: kockázatos és furcsa vállalkozás. Olyan írja a csütörtöki Pravda — mintha az aláírók nap­tára húsz évvel korábbi időpontot mutatna . • • Brezsnyev Marseille-hen Brezsnyev Marseílle-ben (középen) Ortoll Ipari és tudomá­nyos fcjlesztssügyi miniszter (baloldalt) valamint Gromiko külügyminiszter (Brezsnyev mögött) társaságában. A hát­térben: a hires Notre Dame de la Garde székesegyház. (Telefoto — AP—MTI—KS) Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára francia­országi látogatása során csü­törtökön Ortoli iparfejleszté­si miniszter kíséretében — Marseüle-be látogatott. Ütjá- ra elkísérte még Kirillin szovjet miniszterelnök-he­lyettes és Gromiko külügy­miniszter. A marseille-i városháza előtt hatalmas tömeg gyűlt össze, s a francia—szovjet barátságot éltetve, viharos lelkesedéssel üdvözölte meg­érkezésekor az SZKP főtit­kárát A városházán Gaston De{jerre marseille-i polgár­mester — aki egyben a fran­cia nemzetgyűlés szocialista képviselőcsoportjának elnöke is —, üdvözölte Leonyid Brezsnyevet. Hangsúlyozta, hogy személyében Marseiile lakossága azt a férfiút is üd­vözli, aki rettenthetetlen bá­torsággal, fegyverrel a kéz­ben harcolt a hitlerista ag- resszorok ellen, és aki most ugyanilyen rendíthetetlen ki­tartással küzd a nemzetközi enyhülés ügyéért, az európai biztonsági értekezletért és a világbéke fenntartásáért. Leonyid Brezsnyev válaszá­ban kijelentette, hogy külö­nösen nagy örömmel jött el Marseille-be, ebbe a nagy kikötővárosiba. Hangsúlyozta ezután, azért látogatott él Pompidou elnök meghívásá­ra Franciaországba, hogy út - jáva! is hozzájáruljon a két ország közötti kapcsolatok el­mélyítéséhez, kiszélesítéséhez és megerősítéséhez, a politi­ka, a gazdaság, a tudomány, a technika és a kultúra terén egyaránt. A Pompidou elnök­kel és más francia államfér­fiakkal tartott eddigi tárgya­lásaira a kölcsönös megértés és a szívélyes barátság nyom­ta rá bélyegét, s bár a tár­A szuezi kötélhúzás N | éhány napja az egyip­tomi, hivatalos hír- ügynökség „alaptalan speku­lációnak” minősítette azokat az amerikai nyilatkozatokat, amelyek szerint az egyipto­miak elfogadták volna az amerikai közvetítést a Szue- zi-csatornával kapcsolatos egyezmény elősegítése érde­kében. Az amerikai diplomá­cia az utóbbi időben mind gyakrabban szivárogtat ki olyan derűlátó értesüléseket”, amelyek szerint Egyiptom kész újabb engedményre a szuezi megállapodás érdeké­ben. Ugyanakkor Tel-Aviv köti az ebet a karóhoz: Iz­rael nem hajlandó eleget tenni az egyiptomi feltételek­nek, s az EAK-nak kell en­gednie, ha valóban akarja a Szuezi-csatoma megnyitá­sát ... Nyilvánvaló, hogy olyan összehangolt izraeli—ameri­kai lélektani hadjáratról van szó, amely nyomást akar gyakorolni Egyiptomra. Eb­ben a helyzetben érdemes felvázolni a szemben álló ál­láspontokat., annál is inkább, mert közeledik az ENSZ-ben a közel-keleti kérdés vitája. A Szuezi-csatoma megnyi­tását először Szadat elnök javasolta, bizonyos feltételek alapján. Két, homlokegyenest el­lenkező elvi álláspontról van szó, amelynek áthidalására jelenleg nincs semmiféle ter­vezet, vagy utalás. Egyip­tom álláspontja szerint Izra­el ugyanis egy különálló részleges rendezéssel meg­akadályozhatná az egész probléma rendezését, tartó­síthatná az arab területek megszállását, csak néhány kilométernyire vonulna visz- sza a Szuezi-csatomától, anélkül, hogy kötelezettséget vállalna az egész Sinai-fél- sziget kiürítésére: | ás szavakkal: Egyip­tom a Szuezi-csator- na megnyitásával a béke fe­M 1971. október 29, péntek lé tenne kezdőlépést. Izrael viszont területhódító tervei­hez szeretne újabb időt biz­tosítani magának. Ezt a kétféle alapállást tükrözi a tűzszünet kérdése is. Tudvalevő, hogy jelenleg nincs tűzszünet a Szuezi 1 csatorna frontvonalán, az el­lenfelek csak hallgatólago­san szüntették meg a tüzet és éppen legutóbb, több inci­dens figyelmeztetett a fegy- vemyugvás bizonytalanságá­ra, törékenységére. Nos, Egyiptom meghatározott idő­tartamú tűzszünettel kötné össze a csatorna megnyitá­sát, azzal a céllal, hogy eb­ben az időszakban üssék nyélbe a konfliktus egész rendezését, a Bizonsági Ta­nács határozata alapján. Iz­rael viszont korlátlan tar­tamú tűzszünetet akar. Ez is a megszállás tartósítását, az amnektálás politikáját szolgálja. Nincs megegyezés abban sem, átkelhetnek-e egyipto­mi csapatok a csatorna kele­ti partjára, illetve, hogy mi­lyen távolságra vonuljanak vissza onnan az izraeli csa­patok? Egyiptom ragaszko­dik ahhoz, hogy visszasze­rezze szuverenitását a csa­torna mindkét partján, vagyis azt kívánja, hogy csa­patai keljenek át a jelenleg megszállás alatt álló övezet­be. Izrael ebbe nem hajlan­dó belemenni; csupán mű­szaki jellegű egyiptomi je­lenlétet fogadna el egy rend­kívül keskeny parti sávban. Ez annyit jelent, hogy Izra­el továbbra is kezében akar­ja tartani a Sinai-félsziget csücskén levő Sarm-el-Sej- ket, azt a stratégiai pontot, amely ellenőrzi a Tirani-ten- gerszorost, vagyis a hajózást az egész Akabai-öbölben. Er­ről a támaszpontról mondta Dajan tábornok: „Inkább Sarm-el-Sejk béke nélkül, mint béke Sarm-el-Sejk nél­kül.” J-irring svéd diplomata, az ENSZ főtitkárának szemé­lyes megbízottja, aki évek óta hiába kísérelte meg a Biztonsági Tanács határoza­tának érvényre juttatását, nem újítja fel misszióját mindaddig, amíg az izraeli kormány nem vállalja a meg­szállt arab területek kiürí­tését. A Közel-Kelettel fog­lalkozó négyhatalmi megbe­széléseken három nagyhata­lom — a Szovjetunió, Fran­ciaország és Anglia — aJar- ring-misszió felújítását kí­vánja, s csupán az Egyesült Államok ellenzi ezt. Az amerikaiak ezzel izraeli partnerüket védik, nem akarják, hogy ráháruljon a Jarring-misszió szabotálósá- nak ódiuma. Ugyanakkor magukat próbálják közvetí­tőként előtérbe állítani; ezé” sürgetik, hogy Jarring me;’ bízatésának felújítása he- j lyett kezdődjék meg Sisco amerikai államtitkár közve­títő tevékenysége. Az erről kiszivárgott értesüléseket cá­folta meg az egyiptomi hír- ügynökség, mert Kairó egyáltalán nem akarja a Jarring-misszió végleges be­fagyasztását. Az ENSZ folyosóin most M folyik a kötélhúzás: ki, milyen álláspontot fog­laljon el a közel-keleti kér­désben, ki és hogyan moz­dítsa el a holtpontról a Szu­ezi-csatoma megnyitásának ügyét? Az egyiptomi és az iz­raeli álláspont — mint fen­tebb láttuk — messze van egymástól. Nyilvánvaló, hogy bármiféle, mégoly részleges megállapodás is csak komp­romisszum eredménye lehet. Egyfelől Egyiptom egyedül nem tehet lépést ebben az irányban, másfelől Izraelnek engednie kell konok és me­rev álláspontjából, ha nem akar teljesen elszigetelődni. Az amerikaiak őszinteségét próbára teszik a most követ­kező hetek: valóban elő kí­vánják-e segíteni az egyip­tomi vizűit megnyitását és így a közel-keleti kérdés rendezését? Rudnyászky István Tito Rosiiingtooiion A Fehér Házban lezajlott ünnepélyes fogadtatás után Tito és Nixon elnök nyom­ban megkezdte tárgyalásait. Később csatlakozott hozzá­juk Vidoje Zsarkovics, a ju­goszláv elnök kíséretének tagja és dr. Kissinger, az amerikai elnök nemzetbiz­tonsági főtanácsadója, ezzel egyidejűleg megbeszélést tartott Mirko Tepavac ju­goszláv és William Rogers amerikai külügyminiszter is. "iubb áldozatok iszak-írországban Csütörtökön folytatódták a fegyveres zavargások Észak- Irországban. A hírügynök­ségek az Ír Köztársasági Hadsereg (IRA) két olyan akciójáról számolnak be, amely összesen két halálos áldozatot követelt. Egy Bel­fasttól 30 kilométerre levő helységben ismeretlen tette­sek gépfegyverekből tüzet nyitottak egy rendőrautóra, s a golyók a kocsiban ülő rendőr-őrmester halálát okozták, társa pedig súlyo­san megsebesült. A helyszín­re kivonult brit katonaság hiába fésülte át a terepet, a támadók időközben elmene­kültek. Az ír határmenti Kinaw­ley közelében aknára futott és felrobbant egy brit kato­nai járőrautó, egy katona meghalt, egy másik pedig megsebesült. Az ír Köztársasági Hadse­reg úgynevezett ideiglenes szárnva csütörtökön magára vállalta a felelősséget a szer­dai londonderry-i bomba- merényletért. amelynek két angol kn irma esett áldoza­tul. Az IRA nyilatkozata le­szögezi. hoav a robbantássá1 a múlt szombaton megölt két nő halálát torolták meg. gyaLások még folyamatban vannak, már az eddigi meg­beszélések is jelentősen hoz­zájárultak a Franciaország és a Szovjetunió közötti barát­ság megerősítéséhez. Délután Leonyid Brezsnyev a tengeri kutató társaság te­lepét tekintette meg. E tár­saság különböző tengerfenék­kutató berendezések előállí­tásával foglalkozik, s jelen­tős segítséget nyújt egy:>:zt a tengerek fenéktérsége kin­cseinek (olaj- és földgázle­lőhelyek) feltárásához, más­részt a mélytengeri biológiai tudományok kutatásához. Az esti órákban Leonyid Brezsnyev repülőgépen visz- szatórt Párizsba. Kolil—Bí> lir falói kozó Egon Bahr, a Német Szö­vetségi Köztársaság kancellá­ri hivatalának államtitkára és Michael Kohl, az NDK miniszterelnökségi .államtit­kára kétnapos tárgyalásáról közleményt adtak ki. Esze­rint Michael Kohl és Egon Bahr november 3—4-én, te­hát egy hét múlva, ismét szerdai és csütörtöki napo­kon, újból találkozik, ezút­tal Bonnban. A közlemény hangsúlyozza, hogy a kül­döttségek a napirenden sze­replő kérdéseket intenzív módon vitatták'meg. Vietnami konferencia 134. ülése A párizsi Vietnam-konfe- rencia csütörtökön megtar­totta a 134. ülését. A saigoni rezsim fődele­gátusa betegségére hivatkoz­va maradt távol. A csütör­töki ülésen a négy küldött­ségvezető közül egyedül Wil­liam Porter amerikai főde­legátus vett részt. Porter ugyanis újból azt hajtogatta, hogy Nixon ame­rikai elnök úgynevezett „vi- etnamizálási politikája” az a hatékony sorompó, amely megakadályozza, hogy a kommunisták erőszakkal ha­talmukba kerítsék Dél-Viet- namot, Phong, a saigoni rezsim küldöttségének helyettes ve­zetője hivatalosan arról tá­jékoztatta az ülés résztve­vőit, hogy kormánya Thieu október 31-i beiktatása al­kalmából „hadifoglyokat”, vagyis a dél-vietnami re­zsimmel szembhelyezíkedő hazafiakat fog szabadon bo­csátani. Nguyen Minh Vy, a VDK helyettes küldöttségvezetője a 134. ülés megnyitása előtt reményét fejezte ki, hogy Porter amerikai delegátus abbahagyja a kenetteljes bé- keszólamokat és „komolyan válaszol” a DIFK 1971. jú­lius 1-én előterjesztett hét­pontos békejavaslatára. képtdvírónkon érkezett Havannában folytatódnak a tárgyalások Alekszej Koszigin szovjet és lid el Castro kubai miniszterelnök között. Most érkezett képűnk még az első találkozás pillanatait mutatja. Kép: Alekszej Koszigin és Fidel Castro a havannai repülő­téren. (Telefoto — TASZSZ—MTI—KS) Pai Hsziang-kuo kínai kereskedelmi miniszter Rómába érke­zett. A repülőtéren olasz kollégája, Zagari fogadta a ven­déget, aki aláírta a kínai—olasz kereskedő’mi egyezményt. (T W"' 'TTT KS) A kairói opera, amely a Szuezl-csatorna megnyitásának tisztelőiére Verdi Aidájával nyitotta kapuit 102 évvel ez­előtt, Kit,, „ii lt. A tűzoltók óriási készült«'ggel próbáltak megbirkózni a iángtengerred.

Next

/
Thumbnails
Contents