Népújság, 1971. október (22. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-24 / 251. szám

kokte'q, Hiszékeny bűnösök Voltaképpen ók is bűnösök. Tet­testársak. Pedig lám, őket csapták be, az ő hiszékenységüket használ­ták ki, ők vonultak a „balekok”, akik futnak a pénzük után, s fut­hatnak is még jó ideig. A példa le­hetne helyi, de országos is: pénzt kérni, hogy a „befolyásos” baráton keresztül előnyhöz juttassák a pénzt adót Az esetek legdöntőbb többsé­gében lakásról van szó, ostoba, sze­rencsétlen hiszékenyek, a lakásra, otthonra kuporgatott forintjaikat adják át lelkes reménykedő biza­lommal, alig vagy egyáltalán nem ismert embereknek azzal, hogy azok „befolyásos” barátaik segítségével gyors lakáskiutalást szereznek a számukra. ( Hogyne: Pécsen is előfordult, Pes­ten is, sőt évekkel ezelőtt Gyöngyö­sön is, hogy lákáshivataibéli embe­rek a már kiutalt lakást adták él annak, akinek már kiutalta a ta­nács, — törvényes keretek között. J Kevés, szórványos, alig található , esetek ezek, hiszen állami és társa- f dalmi szerveink, de az egész éber közvélemény árgus és mindenre ki­terjedő figyelemmel kíséri a laká­sok sorsát, dolgát. És mégis, ennek ellenére is akadnak, fölösen is akadnak hiszékeny lelkek, akik a 1 hamis befolyással komolyan üzér- 1 kedőkre szinte rátukmálják a '■ pénzt... — Nem is kértem én pénzt volta­képpen — így vallott az egyik la­kásszélhámos ... — Valósággal rám­erőltették, hogy intézzem el ezért... Mit tehettem volna? Eltettem! — je­gyezte még meg nagy ártatlanul a vádlott, aki azóta már megkapta jo­gos büntetését. Ám mégis volt va­lami igazsága. Tudniillik ezek az emberek, ezek a hiszékeny lelkek, voltaképpen tettestársak. Elhiszik, feltételezik, hogy becsületes embe­reket, tanácsi osztályvezetőket, párt­titkárokat, ügyészeket (?) meg lehat és meg kell vesztegetni, hogy ebben az országban a megvesztegetés olyan természetes valami, mint ahogy os­toba kis lelkűkben ezt megrajzolták maguknak önveszélyes, hamis illú­ziókat a világról. Ha az áldozatok bíznának a tár­sadalom rendjében,, moralitásában, ha hinnék és tudnák, hogy ná­lunk — a szórvány, de kétségkívül előforduló eseteken túl — a tiszt­ségviselőket a becsület, a jószán­dék, a törvényesség tisztelei«, hu­manitás és a segítőkészség jellem­zi, s nem a félrefordított fej, hogy közben ne lássák mikor és mennyi csúszik a zsebbe, — nos, ha bízná­nak, akkor nem csalatkoztak volna. Azt szokás mondani, hogy nem len­ne tolvaj, betörő, ha nem lenne or­gazda. És mi vél van, s mivel az or­gazdaság hozzájárul a betörő és tol­vaj „mesterség” létéhez, éppen ezért keményen, szívósan és következete­sen üldözik és büntetik is ezt a „szakmát”. Nem, semmiképpen nem erőlte­tett a párhuzam: nem lennének la­káshiénák, ha nem lennének konc- dobók. Nem lennének szélhámosok, vagy legalábbis egy területről kiszo­rulnának, ha nem lennének olyanok, akik voltaképpen maguk is bűnt kö­vetnek eL Mert valójában a rágalmazás vét­ségét követik el, — megrágalmaz­zák a szocialista ország intézmé­nyeit, s azok vezetőit, felbújták is egyben, hiszen arra biztatják tettes­társukat, hogy megvesztegessen va­lakit, s ez csak ■ azért nem sikerül­het, mert ez pechükre és természe­tesen nem is létezik. Igaz, bünteté­süket szinte magukban hordják. A keservesen megspórolt ezrek, mint kígyó a rácson, úgy csúsznak át a takarékbetétkönyvekből a szélhá­mosok zsebébe, hogy aztán évek, vagy éppen évtizedek teljenek ei, amíg az egész, vagy csak egy része annak, visszakerülhet a kárvallott­hoz Szánandóak is egyben, hiszen va­lóban lakásra szorultak legtöbbjük, s kínt», néha bizony embertelen helyzetükből így próbálnak a nyo­morúság vámszedői segítségével ki­törni. De elítélendők is, mert még embertelen helyzetből sem az em­bertelen módszerek vezetnek ki, — sőt! Bűnös hiszékenyek ők. Magukban- hordják büntetésüket Azok is, akik már tanultak a saját kárukon, s azok az eljövendők is, akik még mindig nem tanultak a mások kárán sem. Egek: milyen mély tud lenni az emberi hiszékenység! Mit: hiszé­kenység? Ostobaság! A Mátra Szálló — Luca széke A „Kisbojtár66 a kamerák előtt- Elszomorító, lehangoló lát­ány mostanában Gyöngyö­sön a megtépázott Mátra Szálló. Mintha közvetlenül az ostrom utáni állapotban lenne. Pedig jól emlékeznek •á a helybeliek, hogy nem is olyan régen már kifestették, :i csinosították a külsejét, •endbe szedték a bútorzatát s, a földszintjén pedig épít­tettek egy első osztályú presszót, ami az éjszakai órákban zenés szórakozó­helyként működött. Aztán több mint két év­vel ezelőtt ismét bezárta a apuit a Mátra Szálló. Ügy olt, hogy még 1970. őszén nét fogadja a vendégeit Akárcsak a mesében: Egy­ezer volt hol nem volt.. J O O O O Üveg nélküli ablakkeretek ásítoznak az első emeleti ré­szen. Az egykori neonfelirat betűi kimarjultan lógnák a levegőben a főbejárat fölött Olajos zsaludeszkákkal szö- gelték be a földszinti tükör­ablakot, a másikban pedig barrikád szerű torlasz aka­dályozza az illetékteleneket a behatolásban. Az egyik ablakból valami­kor hosszú kályhacsövet dug­ták ki, a bodor füstkígyók nyomait a záporozó esők sem tudták lemosni. Egy haszná­laton kívül helyezett villa­mos daru lemezvasból épí­tett gémje nyúlik a magasba a szálló sarkán. Elárvultán pihen az emelőkas az áll­ványzaton. Két kazántest vár a járdán sorsára. Tömör ön­töttvas bordái olyan behe- mót súlyúak, hogy a legra­koncátlanabb ifjú titán sem tud gurigázni azokkal unal­mas éjszakai óráiban. Minden a félig kész álla­pot átmenetiségét fejezi ki. Derű nélkül, bizakodás nélkül. Kedvetlenül. 0 o o o Vidám szilveszterrel bú­csúzott a Mátra Szálló 1969- ben a vendégektől. Aztán az alkalmazottjait szélnek í eresztették azzal, hogy a nyári szezonra már vissza- jöthetnek, mert az üzemel­tetésre nekik kell majd elő- ; készíteniük a megifjuló szál- lodát. ) Voltak, akik csak csende­1 sen méltatlankodtak közü- i lük, mások félig hangosan káromkodtak. A fiatalabbjai i azonnal a Balatonra gondol- 1 tak: ott nem is lesz nehéz átvészelni néhány hónapot. A családosak pedig nem tud- 1 tas elképzelni, mihez kezd­jenek: akárhová mennek is, sem lakás, sem hely a gye­rekeknek. Apelláta azonban nem volt. Akinek nem tetszett a dolgok ilyetén való alakulá­sa, kikérhette a munkaköny­vét. o o o o Egészen csekély átalakí- Msról volt szó tulajdonkép­pen. A korszerűség megkö­vetelte; hogy fürdőszobákat képezzenek ki, de legalábbis mosdófülkéket, és a beépí­tett szekrényekről se feled­kezzenek meg. Csupán né­hány centiméterrel kell ar­rébb tenni a szobák bejárati ajtaját; így gondolták — és máris lesz hely mindenhez. Aztán a festés, a parketta felújítása, esetleg tapétázás. Az étteremben van egy ga­léria, amit nem lehet hasz­nálni semmire. Azt át kell alakítani. A presszó belső te­re sem sínylené meg, ha ész­szerűen átrendeznék. Azért is, mert hétvégeken olyan a zsúfoltság itt, hogy lélegze­tet sem lehet venni kényel­mesen. Miután belső munkákról van szó, a tél nagyon alkal­mas lenne az elvégzésükre. Az építők szívesen belemen­tek a vállalkozásba, gondol­ván, lesz egy jól fűtött, téli munkahelyük. Végre. 1970. elején. o o o o Gál Bertalan építésvezető úgy mondja, ha a Hungária Hotels tud pénzt biztosítani a munkák folytatásához, ak­kor februárban, tehát 1972- ben hozzáfognak a munkák folytatásához. A legutóbbi hetekben ugyanis ismét látható volt némi mozgás a szálló kör­nyékén, de akkor csupán annyit tettek, hogy a törme­léket kipucolták a belső te-) rekből. Ne legyen ott tovább] szemétdomb. Az eredetileg megrendelt! munkák mennyiségétől már? nagyon messze jutottak.? Szerződésmódosítás, fedezet-S igazolás ismét és újból köz-? ben. Nehéz idők is követ-? keztek, mert kiderült, hogyt a Hungária Hotels ezalatt! minden pénzét felhasználta.? Erre a munkára már nem| jutott a forintokból. X Igaz, az eredetileg elkép-x zeit milliók száma is megnő-7 vekedett. Nemcsak az újabb? és újabb megrendelések kö-; veteltek egyre több pénzt,' hanem az építőipari anya-j gok ára is változott. Hol vannak már a kezdet j szerény keretei! o o o o Végre, a napokban talál­tak helyet az olajtartályok' nak. A szomszéd udvarban süllyesztik le azokat a föld­be. Mert a központi fűtést teljesen fel kell újítani. A régi épület műszaki ál­lapota is olyan, hogy meg­erősítése elkerülhetetlenné vált. Viszont a másik oldal:! ahol úgy gondolták, hogyt könnyű lesz a falakat meg-? bontani, negyven-ötven cen timéter vastag bazaltbeton ba ütköztek. Folyt a verej­ték az emberekről a bontás kor. Valósággal átszabták a? belső tereket az épületben. És még tovább folytatják a?> földszinten a válaszfalak át­helyezését, a helyiségek alap­rajzainak megváltoztatását Csak egy helyen kellett elkezdeni, utána sorozatban ment minden, feltartóztatha­tatlanul. o o o o Olyan is van, hogy a meg­rendelők az alapszerződés­ben is vállalt kötelezettsé­güknek még ma sem tettek eleget: a hűtőszekrényeket, a bútorokat nem szállították eL Márpedig emiatt nincs szabad munkaterület az épí­tőknek. Ök nem pakolhatják át hol ide, hol oda a be­rendezési tárgyakat. Nem szállítómunkások. Érvelésre jó lehetőség. Aztán az alvállalkozó, a Kőfaragó Ipari Vállalat...! Egyik objektív nehézség a másik után. Legfeljebb nagyon bizal­masan annyit még hajlan­dók megsúgni, hogy lakás­átadási terveik miatt egyéb­ként sem tudnának most a Mátra Szállón dolgozni. Még szerencse, hogy annyi min­den közbejött ennél a mun­kájuknál o o o o Csak egy kis festés, egy kis átalakítás ... én mindez majdnem három esztendeig tart. A milliók is milliókra nőnek közben. G. Molnár Ferenc A Magyar Televízió színes tv-filmet készít az Állami Népi Együttes „Kisbojtár” című három részes táncjátékából. Zenéjét szerezte Gulyás László Erkel-díjas, koreográfiáját tervezte és rendezte Rábai Miklós Kossuth-díjas. A tv- film vezető operatőre Lukács Lóránt, rendezője Kalmár András. A nagysikerű „Kisbojtár” felújítva november 21-én, az Erkel Színházban kerül bemutatásra. pán intarziával tehát rend­be lennénk... De még a bú­tor... nos, szóval, hogy mi­lyet gondol az igazgató elv­Szökokúi jobbra — ... és a szökőkút? — Gondolom azt ide, de ne középre, mert középre az olyan ósdi dolog már. Hanem a sarokban legyen. A bal sa­rokban természetesen. Szo­cialista vállalatnál még a szökőkút sem lehet a jobb sarokban... — De kevés a víz...? — Eh, ki gondol vízre.'.'. Kölni. Az jó lesz. Parfüm az kissé drága mulatság, meg nehogy azt mondják, hogy rázzuk a rongyot. Egyszerű kölnivíz kell. — Es milyen illatot óhajt az igazgató elvtárs? — Nézze, kedves beruházó elvtárs, ezt azért meg kell beszélnem az „eszbével”, sőt a pártszervezettel is. Nekem adni kell az ilyen dolgokra és adok is Hogy milyen illa­tú legyen a kölni, azt döntsék ők el. Utóvégre ők is felelős vezetők, nem igaz? — De. Kétségtelenül, ked­ves igazgató elvtárs. Akkor most már csak az marad hát­ra, hogy rokokó, barokk, neo­barokk, neomodem, népi, vagy maláj, nigériai, vagy ómongol bútorzatot gon­dol ide az irodába. És óhajtja-e igazgató elvtárs, hogy eredeti Japán intarziá­val rakjuk be a falakai? — Az intarzia az jöhet. Az kell. Valaki bejön ide hoz­zám, körülnéz és sehol egy intarzia, mit gondolhat erről a szocialista vállalatról... Szóval intarzia az minden­képpen. És legyen japán. A társ? — Hát kérem semmi flanc. Mindenből egy keveset. A tárgyalóasztal legyen maláj. Gondolom a maláj tárgyaló asztalok nagyon olcsók lehet­fíamnak van egy japán mag­nója, hát az kolosszális. Akik ilyen magnót tudnak csinál­ni, azok a legintarziább in­tarziák is képesek intarziái- ni... — Tökéletesen igaza van az igazgató elvi:. rsnak. A ja­ttéit Neomodem íróasztalt kérek, mögéje rokokó tám­lásszéket, de a könyvespolca: már barokkot mintázzanak kérem, hogy aki ide belép, c lássa, hogy szerényen, de ke lő választékkal rendeztük i er' • kis igazgatói irodát... Igazság Egy olvasónk arról érdeke lődik, van-e nyelvészeti vo­natkozása idős ügyfele mon­datának: „Az igazságot nem hoztam magammal". Feltét­lenül van. Még azt sem tart- juk véletlennek, hogy Eger­ben hangzott el az idézett mondat, s elevenedett meg benne a már kihalt, elavult igazság szó régi jelentés- tartalma, használati értéke. A szóban forgo igazság hangsor ugyanis nem a té­nyek valódiságára, nem az ügyfél állításának igaz vol­tára, nem is jogos igényé­nek érvényesülésére utal. A régi nyelvben s a nép nyelv- használatában ezzel a szó­val nevezték meg a hiteles bizonyítványokat, ajánló le­veleket s a kötelező befize­tésekről szóló cédulákat. Er­re a régi jelentéstartalomra és elavult használati érték­re figyelmeztet bennünket az igazságlevél összetétel is. Az országban kóborló koldu­soktól, kereskedelmi utazók­tól, vásározóktól stb. a hi­vatalos szervek az igazolá­sok alkalmával ezekkel a kérdésekkel kérték az igaz­ságlevelet: Van-e igazságuk? Hol az igazság? A múltban ugyanis igazság, azaz igaz­ságlevél nélkül nem lehetett utazni, kóborolni. Hogy egy öreg egri ügy­fél ma is használta a régi jelentéstartalom kifejezésére az igazság szót, elsősorban azért nem tartjuk véletlen­nek, mert Egerben valóban élt ex a szó. Ezt bizonyít­ják az Eger város régi jegy­zőkönyveiben olvasható aláb­bi adatok is: „Onnand mint szökevények igazságlevel nél­kül jöttek eL” (1769) — „Fás és egyéb szekeresek, akik titkon igazság nélkül a piarczról elmennek, fél fo­rintra büntetteasenek." (1777). — „A vásárban csavarogván, mivel sem pénzek, sem igaz­ságok nem lévén, gyanúság­ból behozattak.” (1792). A régi használati értéket példázzák az Egerben ma is gyakran hallott Ilyen meg­jegyzések is: „Igazság nélkül ma sem árulhatunk.” — „Van igazságom a helypénz befizetésérőL” stb. Régebben szélesebb kör­ben volt Ismert az igaz­ság szó ma már elavult je­lentéstartalma. Szólásaink­ban is gyakran vállalt sze­repet Ennek bizonyítására idézzük a következő monda­tokat: Az igazsággal mesz- szire mehet az ember. — Egész tarisznyával hordja igazságát. — A pásztor em­ber igazságlevele kezében van stb. Természetesen a maS köz­nyelv nem él az igazság szóval régi használati ér­tékében. Méltán társíthatjuk tehát az elavult szó minő­sítést mind az igazság, mind I az igazságlevél hangsorok­hoz. Dr. Bakos József — Igen kérem... Erről jut eszembe. Hogy ez kicsi és igazgatói iroda. Hát kérem azért elég hatalmas iroda ez... Ügy nézem van har­minc méter hosszú is... — Negyvenke ttő egy har­mad ... — Igen? Hűha... Es miért ilyen nagy? — Hogy, hogy miért? Hát mekkora legyen egy üzem­csarnokból átalakított iroda- helyiség? Látott maga már kamra nagyságú üzemcsarno­kot? Na ugye... — Érdekes. Felettébb érde­kes. Es, akkor... ugyebár... ha az igazgatói iroda, ak­kor... — Értem, mit akar tudni.. Hogy akkor hol az üzem? Még sehol. Majd lesz. Ha tudjuk, hogy mit gyártunk és hogy gyártunk-e egyáltalán. Mindehhez azonban igazgató kell, aki tárgyalni tud és akar és akinek van is hol tárgyalnia... Itt fogunk tár­gyalni. Itt a jobb oldalon.. Nemi Kérem a szökőkútat tegye mégis a jobb oldalra.. Egy szocialista vállalat igaz­gatója, még üzleti ügyekben sem lehet a jobb oldalon,... Nem igaz? (egri) 1971. október 21„ vasárnap

Next

/
Thumbnails
Contents