Népújság, 1971. október (22. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-23 / 250. szám

Fock Jenő mondott beszámolói a gazdasági aktívaértekezleten f (Folytatás az 1. oldalról) ' *6dott a koncentráció, s ez nem Ids eredmény. A sta­tisztikai adatok szerint az elmúlt évhez képest több mint ötszázzal csökkent a megkezdett és több mint ezeregyszázzal nőtt az át­adott létesítmények száma. Jelenleg mintegy 10 száza­lékkal kevesebb a folyamat­ban levő építkezés, de a költ­ségvetési összegek 13 száza­lékkal magasabbak. Mindennek ellenére tart­hatatlanul magas a be­fejezetlen beruházások állománya. Értékük egy egész év beruházási ősz- szegének mintegy 80 szá­zaléka. Egyik legfonto­sabb feladatunk, hogy ez az arány az ötéves terv végrehajtása során évről évre javuljon, és 1975-re ez elfogadható, 60—70 százalékos szinte csök­kenjen. — A beruházási problé­mák egyik eredője, hogy nem egyértelmű a felelős­ség a beruházási döntése­kért. Nincs megfelelően meghatározva a funkcioná­lis és ágazató irányító szer­vele felelőssége és feladata. Ez párostól a népgazdasági tervezés hiányosságaival. Nem kielégítő az építő- és a szerelőikapacitás, és emel­lett szervezetten a kivitele­zői tevékenység. Találkozunk a népgazdaság erőforrásait meghaladó, és gyakran kü­lönleges építési igények szorgalmazásával is. Nem megfelelő a beruházások előkészítésé, a minisztériu­mok és a vállalatok pedig helytelenül nem képeznék beruházási tartalékot. A kormány elnöke hang­súlyozta a továbbiakban, hogy a helyi érdekeltnek megfelelő beruházásokat ren­deljék alá az össznépgazda- sági érdekeket kifejező be­ruházási tevékenységnek. A kormány ennek megfelelően úgy határozott, hogy az Or­szágos Tervhivatal teljes fe­lelősséggel gondoskodjék a beruházási egyensúly meg­tervezéséről, a felhalmozási források mértékének és fő arányainak kialakításáról, valamint a központi fejlesz­tési célok ütemezéséről. Min­den eszközzel biztosítanunk kell, hogy az állami költ­ségvetés eszközeit a népgaz­dasági tea-veknek megfele­lően használják fel. Az Építésügyi és Város- fejlesztési Minisztériumnak összhangot kell teremtenie a tervben előirányzott építé­si igények és az építőipari vállalatok kapacitásfejlesz­tési tervei között. Tovább kell javítani az állami egyedi, nagy és a fejlesztési kölcsönből meg­valósuló beruházások dönté­si rendszerét. A továbbiakban a kor­mány sokkal szigorúbban bírálja el a terven felüli pótigényeket. A tanácsi, a vállalati vezető szer­vek csakis anyagi lehe­tőségeiknek megfelelő fejlesztéseket tervezhet­nek. A túllépés felelőt­lenség, amely most már nem maradhat következ­mények nélkül. A jövő évi beruházási ter­vek — a tapasztalható túl­zásokkal és sürgetésekkel szemben — csak erőforrása­inkkal összhangban. áLló, reális ütemet irányozhatnak elő. A beruliázások tervsze­rű végrehajtása érdekében minden szinten kötelező a tartalékok képzése. Szigorúb­ban ikell ellenőrizni a mű­szaki éloínások betartását és meg kell akadályozni a fényűző, pazarló beruházá­sokat. A jóváhagyott beru­házások devizaköltségei nem léphetők túL Korszerűsíte­ni kell a beruházások szer­vezését. Ennek érdekében nagyobb összhangot kell te­remteni a beruházók, a ter­vezők és a kivitelezők tevé­kenységében és ösztönzésé^ ben. Az építési idő rövidíté­se érdekében meg kell gyor­sítani a könnyűszerkezeti építési mód bevezetését. a kérdéssel népgazdaságunk érdekeinek megfelelően a párt- és a társadalmi vek folyamatosan és minden szinten határozottan foglal­kozzanak. Következetes intézkedésekkel kell gátat vetni a munkafegyelem további lazulásának A gazdaságtalan termelés megszüntetése politikai feladat is A kormány elnöke ezután a termelés gazdaságosságá­val foglalkozott. A népgaz­dasági fejlődésnek alapvető követelménye — mondotta —, hogy állandóan javuljon a termelés gazdaságossága. Ezzel általában mindenki egyetért. A gyakorlatban azonban már számos vitatott kérdés merült fel. Egy-egy ágazat egészének a gazdasá­gosság szempontjából való áttekintése és a teendők megfogalmazása központi fel­adat. Felmértük, milyen in­tézkedések szükségesek ága­zatonként a jelenlegi hely­zet javításához, nemcsak a közeljövőben, hanem a ne­gyedik ötéves terv egész idő­szakában. A helyzet megvál­toztatását elsősorban mű­szaki fejlesztéssel, a techni­kai, technológiai színvonal emelésével, a termékösszeté­tel javításával kell elérni. Fock Jenő hangsúlyozta, hogy a gazdaságos termelési struktúra javítása érdekében következetesebben kell al­kalmazni mind a közvetett, mind a közvetlen irányítás eszközeit. Következetesebbé tesz- sziik támogatási rend­szerünket a tekintetben, — mondotta —hogy egyes vállalatokat ne ré­szesítsünk előnyben csak azért, hogy elkerüljék, vagy elodázzák a terme­lés struktúrájának átala­kítását, illetve az üzem esetleges megszüntetését. Gazdaságpolitikai céljaink ® ^Valósításiért vállalnunk kell, és meg kell birkóznunk az esetleges helyi politikai zökkenőkkel. Ezután példa­ként említette, hogy a kor­mány néhány nagyüzem problémájával többször is foglalkozott. Döntött a Ganz - MÁVAG, a Hajógyár, a Fel­vonó- és Hajtóműgyár gaz­daságosabb tenmelésének biz­tosításáról. Hangsúlyozta a továbbiak­ban: a minisztériumoknak is sokkal határozottabban kell hozzáfogniuk a gazdaságta­lan termelést folytató válla­latok ügyének rendezéséhez. Néhány vállalatnál máris el­kezdték, vagy el is készítet­ték az ötéves szanálási prog­ramokat. Ezek természetesen kemény, de elkerülhetetlen intézkedések. Vannak, akik attól fél­nek, hogy a szanálás nyomán politikai problé­mák keletkeznek. Az ag­godalom a gazdaságirá­nyítás refomjának be­vezetésekor sem volt indokolt, ma sem kell munkanélküliségtől fél­ni, hiszen egész nép­gazdaságunkra rendkívül nagy terheket ró éppen a munkaerőhiány. Nem szabad ilyen mondvacsi­nált, nem valós indokkal késleltetni a most már halaszthatatlan intézke­dések végrehajtását, A gazdaságtalan termelés v isszaszorí tása, megszünte­tése minden vállalatnál nem­csak gazdaisági, hanem alap­vetően politikád feladat ás. Ezért saüJsaésss, hngr cz»eá A kormány elnöke részle­tesen elemezte a munkaerő- helyzetet, és bírálta azokat a túlzó nézeteket, amelyek képviselői általános munka­erőhiányt emlegetve és rá se hederítve a helyi megol­dási lehetőségekre, arról pa­naszkodnak, hogy a terme­lőszövetkezetek melléküzem- ági vállalkozásai és az ipari szövetkezetek tömegével el­szívják a munkaerőt. Ilyen esetek helyenként valóban előfordultak, de az „elcsábí­tottak” az üzemi munkásság­nak csak elenyésző kis szá­zalékát teszik ki. A munka­erőhiány helyenként, egyes üzemrészekben valóban sú­lyos problémát okoz. Van­nak gyáraink, ahol a mo­dern technikával — amelyre milliókat költöttünk —, el­sősorban munkaerőhiány kö­vetkeztében egy műszakban termelnek, és gyakran ott sem teljes kapacitással. tes intézkedésekkel kell gátat vetni a munkafe­gyelem további lazulásá­nak. Az adminisztratív intézkedéseken túl szá­mítunk a szocialista bri­gádok, a törzsgárda és minden öntudatos dolgo­zó példamutató helyt­állására. Felhívta a figyelmet a munkaerő-tartalékok feltá­rására és hasznosítására, a termelés-előkészítés színvo­nalának növelésére, termé­keink előállítási költségének csökkentésére, valamint, hogy túlzottan növekedett az ad­minisztratív létszám is. Az említett gondok elle­nére is — mondotta — az iparban kedvezően alakult a munka termelékenysége. A termelés emelkedése az iparban teljes egészében, az építőiparban pedig1 kéthar­mad részben a munka ter­Fook Jenő a beszámolóját tartja. A káros munkaerőmozgás rontja a munkafegyelmet, ugyanakkor a fellazult mun-x kamorál tovább növeli ■ a fluktuációt. A munkafegyelem laza­sága jelentős részben azonban a munka szer­vezettségének alacsony szintjével indokolható. Ugyanakkor a laza mun­kafegyelem gátolja leg­inkább a korszerű ter­melésszervezési elvek gyakorlati érvényesítését. Ezért nagyon következe­melékenységének növekedé­séből származik, s ez lénye­gében megfelel a tervelő­irányzatnak. Bár a lehetősé­gek még nincsenek kihasz­nálva és az általános pozitív fejlődés az egyes vállalatok esetében nagy eltéréseket lakar. Figyelemre méltó továbbá — hangsúlyozta —, hogy helyreállt a termelékenység es a bérszínvonal közötti összhang is. és örvendetes, hogy milyen erőteljesen bontakozik ki a vidéki Ipar- telepítés és fejlesztés. Heg kell akadályozni, hogy a termelőszövetkezetek az állami szektortól vonják el a munkaerőt A kormány elnöke ezu­tán a munkaerőgondok meg­oldását célzó kormányintéz­kedésekről beszélt. A mun­kaerőgondok enyhítése ér­dekében nyugdíjrendszerün­ket úgy kívánjuk tovább­fejleszteni, hogy a nyugdíj- jogosultságot szerzett dolgo­zókat — elsősorban a fizikai munkásokat — a további munkában maradásra ösztö­nözze. Terveink szerint a nyugdíjasok — nyugdíjuk és keresetük korlátozása nélkül — évenként négy hónapig, illetve a népgazdaságilag különösen fontos területeken annál tovább is dolgozhat­nak majd. Nem tűrjük tovább, hogy az iparból a termelőszö­vetkezetekbe átkerült dolgozók olyan tevékeny­séget folytassanak, ami semmilyen kapcsolatban sem áll a mezőgazdaság­gal, mint például a tsz- n.vomdában és az öntö­dében végzett munka. Azért, hogy égyes terme­lőszövetkezetekben ilyen ipa­ri üzemeket létesítettek, az ágazatot irányító vezetők is felelősek, hasonlóképpen, mint a helyi vezetők. 1971. január 1-től az új termelési adó az azonos ipa­ri és kereskedelmi tevékeny­séggel elért jövedelmet az állami vállalatokéval azo­nos mértékű adóval vonja el. Meg keil akadályozni, hogy a termelőszövetke­zetek a helybeli munka­erő-tartalékok jobb ki­használása helyett to­vábbra is az állami szek­torból vonjanak el mun­kaerőt. A szövetkezetek és a nagyipari vállalatok közötti indokolatlan jö­vedelemarány lalanságo- kat is meg kell szüntet­ni. Hangsúlyozta,' hogy to­vábbra sem korlátozzák a la­kosság részére végzett szö­vetkezeti szolgáltatásokat, a helyi építőanyagok terme­lését, és az olyan kisipari jellegű termelést, amely a helyi igények jobb kielégí­tését szolgálja. De a ter­melőszövetkezetek ipari be­dolgozást csak akkor végez­hetnek, amikor a nagyipari kapacitások termelése nem elegendő a szükségletek ki­elégítéséhez. Ezenkívül olyan területeken is, ahol ezzel a kihasználatlan helyi kapaci­tásokat hasznosítani lehet. Jogszabályokban határozzák meg a szövetkezetek számá­ra tiltott tevékenységeket. Pontosan körülhatárolják a vegyes profilú szövetkezetek jellegét, és azokra differeR­ciált termelési adót alkal­maznak majd. A mezőgazdaságban is fokozni kell a hatékonyságot Ezt követően a mezőgaz­daság eredményeiről, fel­adatairól beszélt a kormány elnöke. Az eltelt néhány év alatt — mondotta — nagyot fej­lődött a mezőgazdaság, meg­szilárdult a szocialista nagy­üzemi gazdálkodás. Paraszt­ságunk szereti a szövetkeze­tét, ragaszkodik hozzá. Az ez évi termést reáli­san értékeljük. Kenyér- gabonából jók az ered­mények, de kukoricából, takarmányból nem ked­vező a termés. Utalt arra, hogy az elmúlt három-négy évben igen so­kat tett a kormány a mező- gazdasági termelés bizton­ságának fokozására. Meg­többszöröztük a növényvédő szerekkel és műtrágyával való ellátást, az állatállo­mány nevelése érdekében különböző kedvezményeket adtunk, beruházást biztosí­tottunk, takarmányt impor­táltunk. Most már jogos az az igény, hogy ezek az elő­zetes befektetések minél gyorsabban hozzák meg az eredményeket. Ennek érdekében a mezőgazda­sági termelés területén is jelentősen fokoznunk kell a hatékonyságot. Mielőbb meg kell oldanunk a szarvasmarha-tenyésztés, a takarmánytermelés és a legelőgazdálkodás problé­máit. Nagy erőfeszítéseket tesz a kormány, hogy meg­szüntesse a sertésciklust is. Külgazdasági kapcsolataink A kormány elnöke kifej­tette. hogy a kibontakozó szocialista integráció mind kedvezőbb lehetőségeket kí­nál arra, hogy erőteljesebben fejlesszük külgazdasági kap­csolatainkat a szocialista or­szágok közösségével, minde­nekelőtt a Szovjetunióval, hiszen a nemzetközi mun­kamegosztás fejlődése is az erők integrálódásának ká­nyába hat. A nem szocialis­ta államokkal folytatott gaz­dasági együttműködés fej­lesztéséhez objektíve kedve­ző lehetőségeket nyújtanak a tőkés országok részéről megtett kereskedelem-poli­tikai lépések, amelyek cél­ja a gazdasági kapcsolatok kibontakozását korábban gátló akadályok elhárítása. A kölcsönös előnyök mellett és szerény lehetőségeinkhez képest bővítjük a fejlődő or­szágokhoz fűződő kapcsolato­kat. és segítjük gazdasági önállóságuk megszilárdítá- tasát. Határozottan le kell szögezni, hogy ki miért felelős Ezután gazdasági helyze­tünk főbb jellemzőit, tenden­ciáit elemezte a kormány el­nöke. A gazdasági fejlődés üteme — mondotta — 1971- ben várhatóan meghaladja a tervezettet, tehát gyorsul az előző két évhez képest A nemzetközi jövedelem vár­hatóan meghaladja a terve­zettet. A növekedési ütem je­lenlegi gyorsulása azon­ban nem csupán öröm. mivel nem enyhíti, ha­nem bizonyos mérték­ben fokozza nehézségein­ket. Egészségtelenül fel­gyorsult a felhalmozási folyamat. A költségvetési kiadások túlzottan nö­vekedtek, részben a fo­kozott felhalmozás, rész­ben a kialakult termelési és fogyasztási támogatá­sok miatt és amiatt is, hogy az importált áruk árának emelkedését nem hárítottuk át a belföldi fogyasztókra. A kormány elnöke kifej­tette, hogy helyes lépésnek bizonyult a közgazdasági fel­tételek megszigorítása, amely 1971. január 1-től lépett életbe. A kialakult körülmé­nyeknek megfelelően határo­zott gazdasági intézkedése­ket terveznek a jövő évre is mindenütt, ahol csak szüksé­ges. Határozottan le kell szögezni, hogy ki miért felelős. Már a tervezés időszakában fel kell tár­ni a jelentkező ellent­mondásokat. Az ágazati irányító szervek fő fele­lőssége a konkrét fejlesz­tések meghatározásában áll. A vállalatok felelős­ségének egy része abban áll, hogy biztosítsák a termelés maximális gaz­daságosságát. Ennek megfelelő terveket és fejlesztési elképzeléseket dolgoznak ki. Gondos­kodniuk kell a pénzügyi fegyelem betartásáról, a pazarló és gondatlan gazdálkodás megakadá­lyozásáról, a korszerű és gazdaságos szervezeti formák alkalmazásáról. Fock Jenő emlékeztetett azokra az intézkedésekre, amelyeket az idén tett a m kormány a gazdasági élet problémáinak felszámolása és a fejlődés gyorsítása ér­dekében. Egyebek között tár­gyalt a kormány a fogyasz­tói és termelői árak alaku­lásáról, határozatokat ho­zott a lakásépítés fejleszté­séről. a fővárosi autóbusz- közlekedes megjavításának több munkaügyi kérdéséről. Ezután a kormány elnöke röviden ismertette aaokat a feladatokat, amelyeket az év hátralevő részében kivan megoldani a kormány. Rö­videsen napirendre kerül az 1972-es népgazdasági terv és költségvetés. Elemzésre ke­rül még a vállalati szerve­zési tevékenység fejlesztése, , rendezik a kisiparral kap­csolatos problémákat. Ez utóbbi főleg .a szolgáltatá­sok javítását célozza. Meg­vizsgálják a mezőgazdaság szocialista fejlesztésével kap­csolatos feladatokat is. Fon­tosak a vízgazdálkodás táv­lati fejlesztési koncepciójá­ról és a vízgazdálkodási tár­sulások fejlesztéséről kor­mány elé kerülő anyagok. Dolgoznak a tervszerű de­vizagazdálkodással kapcsola­tos szabályok módosításán és megvitatnak számos je­lentést a lakosság helyzetét közvetlenül érintő kérdések­ről. Ilyen például a Munka • törvényiköny végrehajts - sának tapasztalatairól, vala­mint a lakásépítés fejleszté­séről. a lakáselosztásról és a lakbérek új rendszeréről ho­zott határozatok végrehajtá­sáról szóló jelentés. A miniszterelnök ezután a vállalatok ötéves terveit ér­tékelté, majd szólt a párt­ós tömegszervezetek gazda­sági jellegű feladatairól, az új kollektív szerződésekről, a sajtó, a rádió, a televízió tömegpoUtikai tájékoztató munkájáról és az 1972-es óv legfontosabb gazdasági fel­adatairól. ★ Fock Jenő beszámolója után dr. Ajtai Miklós, a kor­mány elnökhelyettesének el­nökletével megkezdődött a vita gazdasági életünk idő­szerű kérdéseiről, a vitában 22-en — vállalati igazgatók, tsz-clnökök, párt- és szak- szervezeti vezetők, valamint gazdasági szakemberek — szólaltak fel. A vitát követően Fock Je­nő, a kormány elnöke vála­szolt a felvetett kérdésekre és összefoglalta az aktíva munkájának tanulságait. A gazdasági aktívaértekez- letct dr. Ajtai Miklós zár­ta be. (MTI) 1971. október 23., szombat

Next

/
Thumbnails
Contents