Népújság, 1971. október (22. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-22 / 249. szám

Törvény a szövetkezetekről VVI. Az állam és a szövetkezetek MINDEN SZÖVETKEZETI maaga lom egyik sarkala­tos kérdése volt a múltban, az ma és az lesz a jövőben is, hogy milyen az állam és a szövetkezetek kapcsolata. A szövetkezetek sehol sem elkülönült szigetecskék a társadalomban, nemcsak ön­magukban és önmagukért létező csoportok. Államunk csakis a kizsákmányolástól mentes szövetkezés szabad­ságát ismeri el, azt védi és támogatja, üj törvényünk kimondja: „A szövetkezetek­kel kapcsolatos állami tevé­kenység célja a társadalmi, a szövetkezeti és az egyéni erdekek összhangjának ér­vényesítése.” Ezek az érde­kek szocialista viszonyok között többségükben meg­egyeznek, de ütközések, el- ellentétek lelletnek és elő is fordulnak. Államunk a tervgazdálko­dással, a gazdasági szabá­lyozók rendszerével, az ár-, az adó- és jövedelempoliti­kával. biztosítja és segíti elő az érdekék leshető legjobb összhangját. Legátfogóbban a jogszabályok révén kerül kapcsolatba a szövetkezetek­kel, szabja meg a fejlődés irányát. Az új törvény min­den rendelkezése az emlí­tett óéit szolgálja. Különö­sen kettőnek van közülük nagy jelentősége. ^ Az egyik az az előírás, amely szerint a gazdasági irányítás és a hatósági tevé­kenység során az állami szer­veknek tekintettel kell lenni­ük a szövetkezeti sajátossá­gokra. Tilos olyan gazdasá­gi fel béfelrendszert _ előírni, amely az állami vállalatok­hoz mérten hátrányos meg­különböztetésben részesíte­né a szövetkezeteket. A má­sik: az állami törvényességi felügyelet keretében ügyelni kell arra, hogy a szövetke­zetek megtartsák a jogsza­bályokat és saját belső sza­bályaikat. A SZÖVETKEZETEK szer­vezetére és szerveiknek szö­vetkezeten belüli működésé­re vonatkozó rendelkezése­ket csak törvény, törvény- erejű rendelet, kormányren­delet és — határozat hozhat. A szövetkezet működésére és gazdálkodására nézve mi­niszteri rendelet, s állam­titkári rendelkezés is álla­píthat meg szabályokat. Igen lényeges intézkedése a törvénynek, hogy a szövet­kezetek működését, gazdál­kodását, illetőleg a tagok helyzetét általánosan és alap­vetően érintő miniszteri ren­delet, s államtitkári rendel­kezés kiadásához szükséges az illetékes országos érdek­képviseleti szerv egyetértése. Másféle, a szövetkezeteket érintő rendelkezések kiadá­sa előtt, s azt megelőzően, hogy a törvényhozás vagy a Minisztertanács elé terjesz­tenék a szövetkezetekre vo­natkozó javaslatot, meg kell hallgatni az országos érdek­képviseleti szerv véleményét is. A gazdasági ágazatokat vezető miniszterek gondos­kodnak arról, hogy ágazatuk területén a szövetkezetek — mint vállalatok — társadal­mi és gazdasági jelentősé­güknek megfelelően fejlődje­nek. Az ágazati miniszterek szakmai felügyeletet gyako­rolnak a szövetkezeteknek a z ágazatukhoz tartozó gazda­sági tevékenysége felett. A tanácsi és más államigaz­gatási szervek ellenőrzik a szövetkezeteknél a minden gazdálkodó szervre egyaránt vonatkozó jogszabályok meg­tartását. az Állami törvé­nyességi felügyeletet a szövetkezetekben és területi, szakmai szövetségeiknél a ta­nács gyakorolja, az országos érdekképviseleti szerveknél, az Országos Szövetkezeti Ta­nácsnál pedig a Miniszterta­nács. Kimondja a törvény azt is, hogy „nem terjed ki a törvényességi felügyelet a szövetkezet gazdasági műve­leteinek és a szövetkezet szervei döntéseinek gazda­sági, célszerűségi szempont­ból való felülvizsgálására, továbbá az olyan egyedi ügyek érdemi elbírálására, amelyekben tagsági vitának van helye”. Mindezek az intézkedések megfelelnek a szövetkezeti önállóság és önkormányzat elvének. Ebből fakad az is, hogy a szövetkezeteik és az állami vállalatok egyenjogú­ságát szögezi le a törvény. Állami gazdálkodó szerve­zetek — vállalatok, bankok — nem gyakorolhatnak ha­tósági funkciókat szövetke­zetek felett. Szocialista vál­lalatok között — a szövet­kezetek is azok —, semmi­féle alá- és fölérendeltség­re nincs szükség. A tulaj­donviszonyok eltérő volta nem lehet ok arra, hogy ezt a tételt megsértsék. A gazda­sági együttműködés és össze­fogás csak kölcsönös előnyö­kön és kockázatvállaláson alapulhat. Igen lényeges az is. hogy a szövetkezetek állami tá­mogatásban részesülhetnek olyan feladatok elltasáért, amelyeknek elvégzését tár­sadalmi és gazdasági érde­kek indokolják, de nem old­hatók meg gazdaságosan. Ilyen esetekben ugyanazt a támogatást kaphatják mega szövetkezetek, amelyet az állaim saját vállalatainak ad. „A szövetkezetek jelenleg és a jövőben is, a társada­lom számára szükséges és hasznos szerepet töltenek be a szocializmus építésében, erősítik hazánk gazdasági, társadalmi alapját” — szöge­zi le a törvény. Bevezető rendelkezéseiben pedig ez áll: „A szövetkezet az ál­lampolgárok által önkénte­sen létrehozott, a tagok sze­mélyes és vagyoni közremű­ködésével vállalati gazdálko­dást és társadalmi tevé­kenységet folytató közösség, amely a szocialista szövet­kezeti tulajdon és a demok­ratikus önkormányzat alap­ján. jogi személyként műkö­dik.” EZEK A MEG FOGALMA­ZÁSOK azt is kifejezik, hogy az állam nem csupán gazdasági, hanem társadal­mi szempontból is nagy je­lentőséget tulajdonít a szö­vetkezeteknek. A szövetke­ztek társadalmi célja a ta­gok szocialista életformájá- 'T.ak és göttdolkozásmódjának fejlesztése, valamint érdeke­ik szolgálata. Államunk minden tőle telhető segítsé­get megad ahhoz, hegy a szövetkezetek ennek a ren­deltetésüknek is eleget te­gyenek. Gulyás Pál (Vége) Javul a mészkőéi látás a b é Isiik! t falvi cementgyárban Az állvány utolsó elemének beemelését készítik elő. A régi és az új állványok egy sorban. (Foto: Tóth Gizella) Tizenkilenc évvel ezelőtt építették fel Belapátfalvan a jelenleg is működő kötélpá­lyát, amely akkoriban két műszakban működött. 1963- bam elkészült a másodi k áll- ványsor és így az anyag- szükségletnek megfelelően felváltva, vagy egyszerire BBáUitottáik a mészkövet az üzembe. Két éve éjjel-nap- nal j önnek-mannek a meg­rakott és üres csillék a gyár es a kőbánya között. A ré­gi kötélpályák a szigorú biz­tonságtechnikai előírásoknak már nem felelnek meg, ezért szeptember végétől a Ce­mentipari Gépjavító Vállalat 18 fős csoportja dolgozik az új kötélpálya építésén. Az állványok Hejöcsabárol ér­keztek és azokat a helyszínen szerelik össze, majd daruval emelik az előre elkészített .beíonalapzatra. Szám szerint kilencet állítanak be. A leg­magasabb 25.5. méter, s egy- nek-egynek a súlya átlago - san 9 tonna. vállalkozás, amely kőéül mindenki ideire* A Tarnamenti Termelőszö­vetkezetek Sertéshízlaló Kö­zös Vállalkozása látszólag révbe jutott, elkészült a modem sertéstelep ,s a kö­zeljövőben megkezdődik a betelepítés is. A tervek sze­rint még az idén 420 te­nyészállat foglalja el a min­den igényt kielégítő férőhe­lyeket. Látszólag tehát minden a legjobb úton halad afelé, hogy a szövetkező termelő­szövetkezetek megtalálják számításukat, a sertéstelep révén minden évben tisztes jövedelemre tegyenek szert. A valóságban azonban ko­rántsem így áll a helyzet. A részt vevő szövetkezetek kö­zül valószínűleg bármelyik lemondana a telep ráeső ré­széről, a vár-ható jövedelem­ről, ha valaki hajlandó len­ne az eddig befizetett össze­get számára visszatéríteni. Hogy ez mennyire így van, azt az is bizonyítja, hogy az egyik közös gazdaság veze­tője már folytatott is tár­gyalást ezirányban. — ered­Először aranyat keresitek ezen a vidéken. Az első írá­sos emlék, amelyek Gyón- gyösorosziró.1 és környékéről említést tesznek, egyúttal, azt is elmondják, hogy az itt bá­nyászott arany volt az. or­szágban. a ,legtisztább és leg­finomabb”. Ezért is hívták a Mátra egyik csúcsát Arany­bányahegynek. A régi idők emlékeit kutatva fölsejlenek a kalapácsos. csákányos, megszállottan kincsek után kutató emberek, akik ha va­lahol ércre bukkantak, azt a helyet egy jótevő szentről ne­vezték el... Ércbányászok között A bejárat falait habarcs, -mész borítja. Flórián Gusz­táv, igazgató szakértő kalau­zolásával haladunk előre a zegzugos, barlangszem jára­tokban. Elmondja, hogy a ha­barcsra biztonsági okokból van szükség: a levegő, a pára állandóan mállasztja a kő­zetet, s ha nem vigyáznak, a leomió törmelék balesetet okozhat. A beton azonban költséges, s beljebb mar el­fogy a habarcs is; erre már meg kell elégedni a rendsze­res kopogózással, a fal szi­lárdságának ellenőrzésével. — A múlt században rabló módjára bányáiszkodtak itt. Elmaradt a feltárás, kifogy­tak a meglevő felérek, az 1880-as évektől be is zárták a bányát. 1920-tól. kezdődött újra a feltárás, de nagyobb lendülettel csak az ötvenes évelt óta dolgozunk. Most már a lehetősegek szerint gé­pesített, korszerű a termetes és egyre többet költünk a fel­tárásra is. Itt Gyöngyösoroszi környékén legalább harminc évre való készlet van, ami gazdaságosan kitermelhető. — Az éi-cet magasvinfej- téssel bányásszuk ki. A fe­lérek, ezek az egy méter szé­les, de sokszor tíz-húsz cen­tire összeszűkülő ércrétegek csaknem függőlegesen he­lyezkednek el a meddőkőzet­ben, s ezt állandóan fölfelé haladva fúrjuk, robbantjuk, legalul egy kitámasztott vá­gatot hagyunk, itt vannak a csapológurítók nyílásai, ame­lyeken keresztül mindig ki­engedjük a kitermelt kőzetet. Az egyes szintek ötven mé­terenként vannak, ilyen ma­gasságig hajtunk ki egy-egy célba vett sávot: — Aranyról már nemigen beszélhetünk. Egyre lejjebb fúrva a cink. a réz, az ólom ércei találhatók, s van még némi ezüst is. Vízben tocsogunk, időnként félre kell állnunk a robogó csillevonatok elől. s állandó­an ügyelnünk kell a karbid­lámpánk huzattól imbolygó lángjára. így jutunk el úticé­lunkhoz — beleszámítva a felvonóban való utazást is —. a Malom bérc 250-es szinti egyik fejtéséhez. Az egymás­tól öt-hat méterre levő csa­pológurítók lécekkel vannak el torlaszolva: csak a megha­tározott helyeken szabad ilyenkor kiengedni az ércet, odafönt most fúrnak a dél­utáni robbantáshoz. A fejtés szélén levő kürtő síkos lépcsőjén élfog a félsz. Nehéz a kapaszkodás; desz­kával körülfogott nyílásokon préseljük át magúinkat, úgy akadunk fai a munka­helyre, a bányászokhoz. Erő­feszítéstől elakadó lélegzettel, s a mélybe zuhanás riasztó gondolatával. Aztán egyszer­re csak ott vagyunk a fejtés­nél; elveszik tőlem a karbid­lámpát, segítenek az utolsó nekirugaszkodásnál, s szem­betalálkoztam a várakozó, né­mi elégtételt sugárzó tekin­tetekkel. „Na, legalább most látja, hogy hol dolgozunk...” A 33-as brigád délelőtti műszakos tagjai éppen pihen­nek. Nincs víz a fúrókala- pácsokhoz. anélkül pedig nem lehet dolgozni, mert egy­szerre elborítaná a kőpor a munkahelyet. Meg kell várni, amíg a szerelők megtalálják, kijavítják a hibát, megtisz­títják az eldugult csövet. Jó­kor jöttünk: egyébként ne­hezen lehetne szóra bírni a bányászokat, nem veszik jó néven, ha zavarják őket a munkában. Teljesítményben dolgoznak. — A szénbányában jobb volt? — Nem, mert az vizesebb, meg veszélyesebb is. Itt, ha rendesen, kopogózunk. nem­igen. történhetik baj. De kü­lönben egyforma. Mindegyik nehéz. Azért jöttem át, mert ez közelebb van a család­hoz. Csak azt nem tudom, miért tartják azokat igazibb bányászoknak... — Ez egy régi gárda —• mondja Czigor Szabó István brigádvezető. — Jól össze­szoktak, «mi nagyon tatán», mert csak úgy lehet sokat termetai. Érteni kell a fú- rákalapacs irányához, a rob- banátöltetek elhelyezéséhez. Ezt nem lehet (sale úgy a mezőről betévedve megtanul­ni, ide igazi ércbányászok kellenek. — Az a baj, hogy kevesen vagyunk és így nehezebb is a munka. Meg aztán az elmúlt hónapban nem jött Iá úgy a lépés, ahogy akartuk, nem si­került a 100 százalék. Cívó- dások, veszekedések is vol­tak, egymást szapultuk. Most lesz majd brigád gyűlés, ahol ezeket mind megbeszéljük. Körbeülünk a laposabb kö­veken. Kényszerű pihenőben levő kis csapat: Barna Kál­mán, Bútora Gyula, Juhász János, Rácz Lajos, Egyed Bertalan. Beszélnek a csa­ládról, a gyerekekről, arról, hogy milyen szép kristály- gyűjteményük van otthon. Szóba kerül a jövedelem, amelyen, mint mondják, meg­látszik, hogy ők nem szénbá­nyászok. S ez valóban elgon­dolkodtató. — Megjött a víz! Hirtelen sustorgás hallat­szik a felfelé kígyózó gumi­csövekben. s a bányászok új­ra neki gyűrkőznek a felál­lított fúrókalapácsoknak. Jó hangja van-e? — kérdezik. A fúrófej fülsiketítő robajjal marja be magát a kemény sziklába. Kint a szabadban, a nap­fényben újra megnézem a magammal hozott öklömnyi kvarcitfcristályt. Szemet gyö­nyörködtető, egymásba illesz­kedő csillogó krástályszem- csék egy vékony színes érc- erecskével; valami őserő al­kotta harmónia. Hideg szép­ség. A valamikor izzó, pusz­tító vulkán gyermeke; érték az'embernek. HéfeftS -Sándor ménytelenül. Vevő ugyanis nem akadt. Hogy miért alakult így a helyzet, s miért ideges min­denki, aki kapcsolatban áll a teleppel? Nem egyszerű erre válaszolni. Az ügy meg­lehetősen sokrétű és bonyo­lult. Mindenesetre azt meg lehet említeni, hogy a ter­vek szerint a telep költsége 35 millió 250 ezer forint volt, s ez az összeg jelenleg 42,5 millió forintnál tart. Tart, de senki sem tudja, hogy mennyi lesz a vég'eges kői Lség. A felmerülő plusz költsé­gek a részt vevő közös gaz­daságoknál meglehetősen nagy pénzügyi nehézségeket okozlak és okoznak Annyi­ra, hogy a legutóbb' igaz­gatósági ülésen a nagyfüge- cH termelőszövetkezet képvi­selője felvetette: nem biz­tos, hogy a rájuk eső idei összeget be tudják fizetni. A másik probléma a gaz- daságQfságnál mutatkozik. • Annak idején, amikor elké­szültek a telepre vonatkozó gazdasági számítások, a kal­kuláció azt bizonyította, hogy minden kilogramm ser­téshús mintegy 3—4 forin­tos bruttó jövedelemhez jut-' tatja a tagszövetkezeteket. A legutóbbi számítások már jóval szerényebb eredmé­nyekkel kecsegtetnek. Ügy néz ki, hogy még egy forint sem lesz a bruttó jövede­lem. Mindez természetesen nem hangolja túlzott opti­mizmusra a részvevőket. Mint ahogy az sem, hogy egyelőre nem biztosított # 1 sertéstelep takarmányellá­tása. A tervek szerint a te- - nyészállatok ugyan elfog­lalják korszerű férőhelyei­ket, de az már kérdéses, hogy mit fognak enni. A ' vállalkozás ugyanis nem tud • szerződést kötni a kellő mennyisegű Táptakarmány megvásárlására. A jelenlegi bonyolult hely­zetet. az idegeskedést ráa­dásul még korábbi okok is elősegítik —, mindenki em­lékszik a telep helyének ki­jelölése körüli problémákra, az építési nehézségeka’e. Mindez megvilágítja és ért­hetővé teszi, hogy a 1 táj dán szép reményekkel induló vál­lalkozás ma már inkább ter­het és nyűgöt jelent minden­ki számára. Azt, hogy a sertéstelep idő­vel beváltja-e a hozzáfűzött reményeket — ma még nem tudja senki. Leliet, hogy igen. De az is elképzelhető, hogy csak kevésbé. Mindenesetre azt meg le­het állapítani — bűnbakok keresése nélkül —, hogy a nagy tempóban emelkedő építőanyag- és építőipari árak, a nem kellően meg­alapozott gazdasági előkal­kuláció, a menet közbeni szervezetlenség kétségessé teszi bármelyik beruházás gazdaságosságát. S emellett még pénzügyi nehézségeket is okoz a vállalkozóknak. A tamamérai sertéskombi- nát körül ma főleg ezért ideges mindenki. S meg­nyugtató szavakat — alig­ha mondhat valaki. (kaposi) Napirendem Recsk község kereskedelmi ellátása (Tudósító nktól): A község kereskedelmi el­látásáról tárgyalt ülésén a községi tanács végrehajtó bi­zottsága. A község kereske­delmi ellátottságát a parádi ÁFÉSZ 9, a Heves megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat 3, az Iparcikk Kis­kereskedelmi Vállalat 3 üz­lete, a szajlai Búzakalász Tsz 1 zöldségboltja és a TÜZÉP-telep biztosítja. Az alapvető élelmiszerekből és iparcikkekből az ellátás ki­elégítő, s egyes árucikkek­ből még a szomszédos köz­ségek igényeit is ki tudják elégíteni. Jelentkezik már az eredménye a két eszten­dővel ezelőtt tartott megbe­szélésnek, melynek során a kereskedelmi . vállalatok ko­ordinálták munkájukat, s azóta még bizonyos helyes verseny is kialakult az áru­ellátás javítására. A húské­szítményekből is javult az ellátás, a termelőszövetkezet közreműködésével és azzal, hogy a raeyatstiai saövutke- aefc'.-taost «Kgp-riféí MáutJ»­jából is biztosít árut. A zöldség- és gyümölcsellátás­ban voltak hiányok, azon­ban ezen a termelőszövetke­zeti zöldségbolt enyhített Időben kaphatók voltak a községben a különbőzé primőr zöldségek. A kereskedelmi ellátás to­vábbi javítását szolgálja a: épülő ABC-áruház, ehhe/ telket a községi tanács biz­tosított. az építéshez pedig társadalmi munkával is hozzájárultak a lakosok. A községi tanács végre­hajtó bizottsága úgy határo­zott, hogy a kereskedelmi el­látás további javításának ér­dekében újabb koordinációs megbeszélésre hívja össze a" érdekelteket, ugyanakko: foglalkozik azzal is, hogy a meglevő boltok tiszták, kor­szerűbbek legyenek. Ilsl H?7i. október ZZ., puttefc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents