Népújság, 1971. október (22. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-02 / 232. szám

Jean-Paul Marat üldöztetése és meggyilkolása... Angol film IV előze! IBSEN: NÓRA (Kedd, 20.Ű0): A háromfel vonáso« szín - mű közvetítése a kecskemé­ti Katona József Színház előadásában felvételről. Ib­sen 1879-ben írta az erede­tileg Babaotthon című szín­művet. A mű tézisdráma a nókérdésről szol, s a témát a nagy norvég klasszikus i égj’ váltóhamisitó feleségé­ről szóló újsághír alapján munkálta ki. Ibsen hőse: — így Nóra is — megpróbál­nak saját emberi normáik szerint élni. ám ez a társa­dalmi icon'/énei ók folytán, nem lehetséges. Nóra is szemben áll a morális kon­venciókat képviselő és tisz­telő Helmer-nel, minthogy nem ismeri a megalkuvást. * rájön arra, hogy házassá­gában elveszítette ember: önállóságát. Megkísérli ez élten a szembeszegülést, de szükségképpen tragédiához vezet az, ahogyan a férfiak az általuk és számukra ho­zott törvények alap .ián a másképpen alkotott nők cse­lekedeteit megítélik. Nórát Bévay Kamilla alakítja. JELENTÉS EGY AKADÉMIÁN (Szombat, 22.20)-. Magyarul beszélő NSZK tv-film, a televízió Éjszakai előadás című sorozatának legújabb darabjaként, A film Franz Kafka egy korai novellájából készült. Műfa­ja monodráma. A képzelet­beli akadémián megjelenik egv félig majom, félig ember, aki elmeséli emberré válá­sának történetét. A gyilkos szatíra pellengérre állítja az emberi társadalom fonáksá­gait, az ember gyengéit. Klaus Kammer alakítja a főszerepet, magyar hangja: Kálmán György. \ a. gy­A film teljes címe: Jeon- Paul Marat üldöztetése és meggyilkolása, ahogy a cha- rentoni elmegyógyintézet színjátszói előadják de Sade úr betanításában. Peter Weiss diámája nem csak di­vatból, hanem — úgy erez zük — a tartalom kényszere folytán is hordja ezt a hosz- szú címet. A drámaíró szerint nem­csak a forradalom, a törté­nelem nagy pillanata érdé mel figyelmet, hanem az is, ami ennek a nagy pillanat­nak a lényköreben ég. árnyat formál, vagy vallomássa alakul. Ez a mai napig is tisztázatlan, történelmileg is tisztátalan egyéniség, de Sa­de márki 1808-ban, tizenöt évvel az események után. az elmegyógyintézetben. őrül­tek. testi és lelki hibások, ilypn vagy olyan bújtatáséi gonosztevők, vagy legalább­is bűnözők közreműködésé­vel előadatja azt a darabot, amit ő írt, Marat haláláról. Nem Marat kimúlása, vagy Charlotte Corday merényle­te az érdekes itt. A folyamat, ahogyan az események el­jutnak odáig! Marat hisz mindabban, amit eszméiben hordoz. A drámaíró fordula­tával élve, Marat a szívét az agyába ültette át vagy fel, mert mindent az ész szerint — talán még az érzelmeit is — megfontolásai szeriót akarta megélni. Nem vette észre, vagy nem úgy vette észre, ahogy kellett volna, az utca népének mindenna­pi szabadság-igényét. A son­gok ismét és ismét figyel­meztetnek és ríkatnuk. hogy a szegény ivadéka bizony szegény marad és hogy a holnapra ígért üdvösségnek ma kellene eljönnie. Marat a szabadság legfőbb gátját abban az önzésben látja, hogy az emberek ra­gaszkodnak valamihez, ami már megvolt. Mit lehet ez ellen tenni? Kiirtani az ön­zést, és ha másképp nem lehet, ki kell irtani az ön­zőt, aki útját állja a hata­lomnak, az új rendnek, a szabadságnak. A márki, de Sade mondatja, eléggé ha­tározott és nyers fogalma­zásban a forradalom eszméit, a társadalmi ítélkezésnek és igénynek ezt a tömény kiált­ványokon átszűrt tartalmát, de 18Ö8-ban, Napoleon ha­talmának csúcsán, a hatalom képviselője az elmegyógyin­tézet igazgatója kénytelen közbeszólni itt-ott, bár ő nemigen érti mindazt a játé­kot, ami körülötte történik. Ha értené, nyomban betil­taná az egész színjátszást. A gondolatok és az esz­mék fénytörése, viaskodó - sa, bizonyítani akarása e*a dráma a filmen is. Nem is filmet kapunk mi ebben a filmben, inkább egy nagy- nagy telki ismereti vívódást. A márki, de Sade, aki arisz­tokrata létére részt vett a forradalom viháraiban, a színműben azért teremt egy Marat-t, hogy módja legyen belső töprengéseit vitába küldeni, hátha a letör go ti események után tizenöt esz­tendővel neki lenne igaza. A márki, Peter Weiss fo­galmazásában ott riadt meg a forradalomtól, amikor az már — látszólag vagy tény­legesen is — értelmetlenül szedi áldozatait. A márki individualista, a személyiség tisztelete még az elmegyógy­intézetben is együk legfőbb és legszilárdabb pontja vi­láglátásának. fis ez hem vé­letlen. A társadalmi hala-, dást az e szemléletnek szem­beszegülő szándék viszi elő­re, még akkor is. ha a sza­badság felemlegetése az ese­mények után, éppen a csá­szári önkény és fény tom­bolába közben még nevetsé­ges is lehetne. Marat tragédiája a dráma során nyilvánvaló. Az a fér­fi, aki a hatalmat csak ab­ban látja, hogy a tömeget csak kiáltványokkal és nem erővel • kell ' irányítani, té­ved ; vagy aki azt hiszi, hogy a hatalom jó szándékú gya­korlása a vezetőnők akár diktátort lelkesedésével is, de erő nélkül lehetséges, nem védekezve az emberi bűnök és aljasságok ellen, annak el kell pusztulnia. A Royal Shakespeare Com­pany társulatának ez a drámái revelációja lenyűgö­ző példája annak, hogyan lehet egy dráma szenvedé­lye* és látomásokra ingerlő szövegéből felépíteni a tör­ténelem egy darabját és azt a víziót, amely Peter Weiss nyomán ebben a században sem veszít semmit aktualitá­sából. A rendező Peter Brook megrendítő képsorokat nyújt át a hallgatóságnak. Azért használjuk ez1 a ..hallgató­ság" kifejezést, bár filmről van szó és megbénító izgal­mas képsorokról, mert min­den képi hatás ellenére el­sősorban a szövegre, a vers­be szedeti belső tépelődésre kell odafigyelnünk. Peter Brook megemeli a drámán belül a márki alakját, aki fölényes józanságéval, pallé­rozott eszével újból és új­ból elemeire szedi szét axt a szabadságvágyat, amely­nek korlátáit maga az ember szabja meg. néha rettenete­sen nagy szükséggel. S ahogy ez a játék a legveszekedet- tebb kitörésbe torkollik. s ahogyan ezt Brook érzékel­teti. a pokoli ösztönök lehe­tőségeit mutatja fel. az ösz­tönökét. amelyek bármikot és bármilyen jogcímen el­szabadulhatnak. Kivált ak­kor. ha a vihart ráadásul még olyan megszállottak is kavarják mint ez a Jacques Roux az expap Marat ol­datán. A kiváló gárdából ideso­rolhatjuk Patrick Magee. Ian Richardson. Susan Wil­liamson. Glenda Jackson Jean Steiner és Robert Llyod nevét. David Watkin operatőri látása és Richard Pease ze­néje csak emelik a döbbe­netes hatást, amit a rende­ző biztos kézzel irányít a meghökkent®« magas fokáig. (farkas) A mo*i előcsarnokában Játsszák az új magyar- filmet: Hahó, Öcsi! A mozi előcsarnokában gyülekeznek az emberek. Anyui kál:. apu'ák és sok-sok gyerek. Az apróságok fele rigaíom.- mal, kíváncsisággal. — Anyu! És hány éves öcsi’ Öcsi Pesten lakik? Végre megszólal a csengő, a közönség belódul a széles­re nyitott ajtókon. A délutáni előadáson olyan képet mutat « nézőtér, m ritka vasárnap délelőtti matiné lenne. Innen is, onnan is gyerekkacaj hallatszik. A nagymamák ti szép számban képviseltetik magukat az érdekesnek ígérkező fil­men. — Per ecet. perecet tessék! — Nagymama, vegyél nekem perecet! Lassan kialszik a villany és kezdődik a film. Öcsit már a: első percekben szívébe zárja a közönség. A mellettem ülő kisfiú száját tdtva lesi a vásznat. — Mondd, Nagymama! Hogy hívják az öcsi anyukáiét? A nagymama rövid, plsszentéssel csendet parancsot és félhangosan rendre inti unokáját. — Ne beszélj, Pistike, csak figyeld ezt a gyönyörű Hí­met. /I másik szomszédom egy harminc körüli férfi, mellette *—!ö évesnek látszó fia. Az ö szemük Is a vászonra tapad, kíváncsiság, érdeklődés tölti meg a levegőt. — öcs? az időt megy keresni. Apu! A fiatal apa nem szól, csuk könyökével inti csendre gyermekét. Vege az előadásnak. A folyosókon, az előcsarnokban ujobb ezer. meg ezer kérdés röppen a nagymamák, anyu- kok. apukák felé. Az utcán véletlenül elém toppan a szom­széd férfi a 10 éves fiával. A gyerek az apja kezét fogja és erős ostromba kezd: — Apu! Gyere, vegyél nekem gesztenyepürét. — Vacsora előtt nem szoktak gesztenyepürét enni. — De én akkor inkább lemondok a vacsoráról. A.: apa megadóan bólint és néhány perc múlva betér­nek a cukrászdába. Utánuk megyek egy kávéra. A kis­fiú, mint aki soha sem evett, úgy eszi a finom habos gesz­tenyét. —• Lassabban, mert elrontod a gyomrod? A gyerek, mintha nem hallana semmit, még nagyobb hévvel gyűri befelé a finom falatokat. Amikor az utolsó kanállal is megeszi, váratlanul az apja felé fordul. —• Apu! Kérek még egyet. Az apa először tiltakozni próbál, majd miután a fel­szolgáló kislány is kedvesen mosolyogva megáll előttük, megadja rnagdf. — Legyen szíves, még egy gesztenyepürét! Újra az utcán vagyunk. A gyerek éli be fordul az apjá­nak. — Apu! Sétáljunk egy kicsit! — Nem lehet, kisfiam, nincs rá időt A kisfiú elkomorkodik, egy darabig semmit sem szól, némán lépked az apja mellett, aztán hirtelen megáll, meg­rántja a kezét. — Apu! Neked még egyszer meg kell nézned ezt a filmet! Az apja rácsodálkozik.- - >/ E* — Igen. meg kell nézned, mert ma, úgy látszik, nem tanultál belőle semmit Szalay István Egy fegyveres rablóhadjárat 12. «**—--------,^n - rflnWweUWWUmnjV A 21 éves házaspár előtt bezárulnak a megértés, a megbékélés, vagy akár csak az egymással úgy amennyi­re való megértés kapui. Egy éleire szóló pereskedés, vi­tatkozás, egymás elleni ás- kálódás, s végül is engesz­telhetetlen gyűlölet lesz úrrá rajtuk — egészen koporsó­juk oezárultáig... ★ Katalin hamarosan rájön arra, hogy elhamarkodottan cselekedeti Fellángolása le­higgad. Férje nem adott olyan alapos okot neki ar­ra, mely indokolná, hogy megszakítsa vele a házassági életközösséget. Közbenjárók megkísérlik ugyan a gróf ol­dala mellé való visszatérés útjának egyengetéset, de az, mint akit önérzetében, be­csületében és méltóságában vérig sértettek, mindenféle közeledési kísérlet elől me­reven elzárkózik. Egye meg Dőry Katinka Grófnő azt. amit magának főzött.. A girincsi kastélyban szü­lei nyakan tanyázó nagy igényű menyecskének egyha­mar kiürül az erszénye. Ap­ja, a minden hájjal megkent 1971. október 2., szombat „vaksi” Dőry Gábor szorult helyzetében, fegyveres rab­lás tervét agyalja ki Buttler tarcali pincéje frissen szüre­telt borkincsének a megka- parintására. Bodrogkeresztúri jobbágyai közül 40—50 jó markos em­bert állíttat maga elé. — „Másnap reggelre, még virradat előtt a kiadandó parancsolatra készen legye­tek!” — harsogja feléjük. S hogy a parasztokat jobb kedvre hangolja, „jó früstö- köt és ételeket” parancsol részükre a szakácsoknál. Még alig-alig pinkád 1794. október 26-ának hajnala, amikor a vasvillákkal, fej­székkel és bunkósbotokkal felfegyverkezett emberek megkapják a földesúri pa­rancsot. — „Ti mostan mindjárt el­mentek Tarcalra a gróf Buttler János borházába, az hóimét a borát ide fogjátok hozni és kísérni- A leányom is, gróf Buttlerné is el fog menni. Azért vigyázzatok, hogy nékie legkisebb baja se történjék, mert különben ezer botot veretek rajtatok, és a házatokba vissza soha sem mehettek!” A parasztok felcihelődnek pz előállott na^y ..vasas «ze- A kocsisor élé’-® .«lló hintó**0 *n«2onv c?.«11 ~ v.r- >i; vö­Hős dereng 1 ^ n^->‘ndula társáé a k^and^a. Ütközően még Buttler tár­cáit szőlejében őrködő bé­rest is fülön csípik s meg- kötöző tten magukkal hur­colják. Tárcái városába ér­pincéjéhez dirigálja Katinlka a kocsikat. A közelben, lakó erdőtelki tiszttartó, amikor észreveszi a gyanús kocsika- ■•avánt, rosszat gyanítva, be­arat A a borházat, sőt ma­ga ts lakásába zárkózik. A L-üstöknél alaposan be- boroztatott, nekivadult em­berek kemény fejszecsapá­sai alatt hamarosan feltárul a bejárat, s az emberek mohón a pincébe nyomul­nak. Amikor Buttler tiszt­tartója látja, hogy- a fele se tréfa, a ház hátúlsó abla­kán kiugrik, hogy segítségért szaladjon. De az őrségre ál­lított keresztúri embereik egyhamar nyakon csípik. A szerencsétlent főidre tipor­ják. s jó keményen gúzsba kötözik. A jobbágyok hadát Butt­ler Jánosné grófnő komman- dírozza. Egymás után cipe­lik a pincéből a kocsikra a zamatos hegyaljai borral töltött hordókat. Csúfságul, csak egyetlenegy hordó bort hagynak az ászokfákon. Kilencvenkilenc és fél hordó bor, két átalag ürmös és há­rom tartály értékes száraz aszúszem zsákmánnyal meg­rakodva térnek meg a Bőry- ek bodrogikeresztúri pincé­jéhez. t:_ A tiszttartót megkötözött kezekkel, . vasvillás jobbá­gyok között hajtják maguk előtt. A felbőszült öreg Dő­ry egy sötét kamrába börtö- nözteti, s késő estére jár már az idő, mikor elengedi. Buttlerné azonban előbb egy szabályosan kiállított „nyug- tá”-t ad át néki, a férje ré­szére, az „átvett borokról”, — de természetesen hallgat az „átvétel” furcsa körülmé­nyeiről. Az erdőtelki kényúr Közben pedig az erdőtelki Buttler-kastélyban vidám élet járja. Hamisítatlan feu­dális főúri a légkör, az élet­mód s a stílus, amit János gróf ott kialakít és folytat. Törölmetszett koronázatlan kiskirályként él Erdőtelek és Párdány örökös ura. Felesége várattam távozása után még a látszat utolsó korlátáit is felrúgva veti magát Katinka két szolgáló­ja, Liza és Béres Marcsa karjaiba. Leplezetlenül be­szél már erről az egész kas­tély személyzete. De míg Marcsa az ügyet csak futó kalandnak tekinti, addig Liza már komoly ter­veket forral szíve mélyén. Felmerül benne, hogy mi lenne, ha 6 lépne Dőry Ka­talin örökébe? Nagy tét fo­rog hát részére kockán! Re­ményét az is táplálja, hogy az erdőtelki templom krip­tájának mélyén porladozó öreg Buttler Gábor gróf is „csak egy kis csizmadia fe­leségét” emelte maga mel­lé... A kikapós lány nemcsak megád mindent és minden­kor urának, amit az kíván tőle, de közben részletesen be is számol úrnője viselt dolgairól. A gróf hálás ked­vencének, a szép kis komor- nának. — „Mint jövendöbéli bi­zonyság, úgy tartatott a gróftól Erdőtelken az ud­varban — mondja az inas — nem pedig úgy, mint szol­gálóleányt, vagy szolgálót, ö iránta azt a parancsolatot adta a gróf a cselédeknek, hogy Lizi leányzó senkim meg ne sértessen, és hogy ötét mindnyájan engedjék önnen tetszése szerint csele­kedni!" Sőt, még egy egri leányt is felfogadnak Lizi szolgá­latára. — Ily sok kedvezés nyomán bezzeg megjön a szépséges és bájával magá­nak fényes jövőt tervezgető girincsi parasztlány hangja. — „Több ízben beszélte Lizi, hogy a gróf néki meg­ígérte, hogy ha elválasztják a gróf né túl, soha más felesé­ge nem lészen, hanem csak ő, Nagy Zsuzsanna — mesé­li Jäger Franciska, a kastély egyik cselédje. — Ezt beszél­te más parasztasszonyok előtt is, akik az udvarba jártak mosni, vagy más do­logra jártak. Hozzáadván, hogy jobb dolgok lészen, ha ő lészen az asszonyok.. * A kis kedvenc szerelmi si­kerei nyomán már féltékeny is Béres Marosára. Szemre­hányással árasztja el ezért János grófot A válasz lako- nikus rövidséggel szemnyi- togatóan buttleri: — „Egyszer veled, másszor Marosával!” A tengernyi kedvezéssel és előnnyel a fiatal gróf csak azért halmozza el a lányt, hogy tettetett szerelme árán, a felesége ellen kincset érő tanút maga mellé bilincselje és elvágja a meghátrálás minden lehetőségétől is. De jellemző a grófra, hogy az értékes tanút, szeretőjét még csak meg sem fizeti! „Ugyan lássa az Isten panaszolja Liza az inas­nak — hányszor kértem a gróftul egy pár cipőre va­lót, mégsem adott. Hi Szén, ha zsidóasszonynál lettem volna oly állapotban, mégis adott volna már annyi ké­rgemre. Holott tudja kend maga is, hogy én néki sokat árthatok, sokat használha­tok!. . (Folytatjtfké ve, egyenesen Buttler boroe­A Dory Katalin által rendezett botrányok színtere.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents