Népújság, 1971. október (22. évfolyam, 231-257. szám)
1971-10-14 / 242. szám
KO^OTH 8.18 János vitéz. Daljáték. 9.00 Kozmosz. 9.22 A népdal hete. 9.44 Áriák. 10.95 Rádióegyetem. 10.35 Barokk zene. 12.20 KJ nyer ma? 12.30 Melódiakoktél. 13.40 Riport. 14.00 Kóruspódium. 14.11 Haydn: London szimf. 14.40 Versek. 15.10 A népdal hete. 15.24 W. Gieseking zongorázik. 16.05 Cigánydalok. 16.25 Vitaműsor. 16.45 Lily Pons énekel. 17.15 A népdal hete. 17.36 Nyitott stúdió. 18.01 Beethoven: Apassionata- szonáta. 18.26 Operettdalok. 18.43 Bartók-kórusmfivek. 19.35 Könnyűzene. 19.45 Verdi: Otelló. Négyfelvoná- sos opera. 22.57 Történelmi figyelő. 23.17 Népi zene. 0.10 Éji zene. PETŐFI 8.05 Chopln-zongoraművek. 9.00 Táncrtalok. 9.30 A pazarló. 11.50 Magánvélemény — közügyekben. 12.00 Könnyűzenei híradó. 12.33 Operarészletek. 12.45 Miskolci stúdió. 13.03 Dohnányi- és Ravel-müvek. Kettőtől — hatig ... 18.10 Táncdalok. 18.20 Rádiőegyetem. 18.50 Könnyűzene. 19.00 Kádióhangversenyekről. 19.39 A népdal hete. 20.28 Az Ifjúsági Kádiószínpad bemutatója. Gabi. I. rész. 21.15 Zenés hangképek. 21.45 A madárvilág birodalmában. 22.05 A népdal hete. 22.10 Erre táncol a világ. 23.15 Mendelssohn: Skót szimf. MAGYAR 8.10 Iskola-tv. 16.48 Nyugdíjasok műsora. 17.35 Hírek. 17.40 Hang — villa. 18.15 Pillantás a sportvilágba ... 38.35 Rizl-bizi. 19.15 Esti mese. 19.30 Tv-híradó. 20.00 A zord folyó. Szovjet tvíilmsorozat. I. A Gromovok 21.20 A rajzfilmek kedvelőinek. 21.50 A nepáli filmsorozat befejező része. 22.20 Tv-híradó. POZSONYI ÍR.55 Dalok Leninről. 19.00 és 21.55 Tv-híradó. 20.15 Cesar Springer. NDK tv- sorozat. 8. rész. 22.15 A jégkorongozás hírei. (Teleion: 22-33.) Fél 4, fél 6 és este 8 órakor A préri Cooper regénye, színes, szinkronizált román—francia —angol filmen EGRI BRODY (Telefon: 14-07.) Fél 4, fél 6 és fél 8 órakor Kongresszusi ifjúsági filmnapok Sárika, drágám Magyar film GYÖNGYÖSI PUSKIN Hahó, öcsi! GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Baleset a tengerparton HATVANI VÖRÖS CSILLAG Kapaszkodj a fellegekbe I—II. rész. (Dupla helyárak.) FÜZESABONY Eper és vér SzÍNHAI Egerben, este 7 órakor: SEGÍTSÉG, NYERTEM! (Moliére-b éri et) iiiüyEisT Egerben: 19 órától péntek reggel 7 rüg, a Bajcsy-Zsilinsz- kv ik . élőben. (Telefon: ll-n) 1 gyermekek részére Gyöngyisö . 19 "tói péntek reggel 7 óráig. 3 Jókai utca ♦t. szám alatti rendelőben. (Te- fen: 17-27.) ! • 0 Erdőkifvesdrö! Űj szociális létesítménynyel egészült ki a napokban a község egyetlen „üzeme”, a Gárdonyi Termelőszövetkezet tartósító részlege. A mintegy harminc helybeli termelőszövetkezeti tagot foglalkoztató üzem saját termelésű anyagokat dolgoz fel, korszerű technológia alkalmazásával. Rendkívül tiszta, higiénikus körülmények között folyik a hatalmas savanyítókádakból az 1—5 kilós üvegekbe való „kiszerelés”. A kereskedelmi partnerek, az Élelmiszer Nagykereskedelmi vállalat, a Borsod—Heves megyei Élelmiszer-nagykereskedelmi Vállalat megelégedéssel vásárolják az ízletes savanyúságokat és az ország egész területén forgalomba hozzák. Jugoszláviába is exportálnak savanyúpaprikát. A kis S2íövetkezeti részleg évente hatvan vagon árut értékesít. A most átadott szociális létesítmények, — mosdó, fürdő, öltözők — a még kulturáltabb munkakörülményeket biztosítják. Nagy József Füzesabonyból A füzesabonyi járás valameny- nyi községében megtartották a KISZ-aLapszervezetekben a vezetőségválasztó taggyűléseket. Megvitatták a fiatalok a vezetőségek beszámolóit és megválasztották új vezetőiket, valamint a járási küldöttértekezletre képviselőiket. Az október 22-én tartandó járási küldöttértekezletre készült be&ámolót a járási vb vitatta meg. A vb tagjai előre, írásban megkapták a beszámolót, így annak alapos, ismerete alapján vitathatták meg. Az értekezleten, melynek napirendjén a küldöttgyűlés beszámolójának megvitatása szerepelt, részt vettek a megyei KISZ-bizottság és a járási pártbizottság képviselői is. A beszámoló jóváhagyása után hozzákezdtek a 22-i küldöttértekezlet előkészítéséhez, szervezéséhez. Varga Gyula Hevesről A Pedagógus Szakszervezet hevesi járási bizottságának napirendjén az 1971—72. évi munkaterv előkészítése és az októberi taggyűlések előkészítése szerepelt Mindkét napirendet a szakszervezet járási titkára, Szuromi Ferenc terjesztette elő.' Az ülésen részt vett a járási pártbizottság képviselője is. Több hozzászólás alapján, javaslatokkal kiegészítve hagyták jóvá a munkatervet. A járási pártbizottság és a járási hivatal képviselői ígéretet tettek arra, hogy segítséget nyújtanak a terv végrehajtásához. Tóth Mária Kálitól Az eddig végzett murikáról és a soron következő feladatokról tanácskoztak a község MHSZ-szervezetének kibővített vezetőségi ülésén. Szabó István, az MHSZ-szervezet titkára beszámolt a lövészldub eredményes munkájáról, amelyet nem akadályoztak a kevésbé megfelelő gyakorlási lehetőségek. Az ,őszi programban sok olyan dolog szerepel, amely segíti a többi tömegszervezetekkel való szorosabb együttműködést. így előadást tartanak a szervezet képviselői a nők klubjában, tájékoztatják a sorköteles fiatalokat a reájuk váró feladatokról, segítik az úttörők honvédelmi nevelését, Tovább bővítik az együttműködést a helybeli KISZ- ezervezettel. Szemléltet« eszközök segítségével ismertetik a modern haditechnikát. Tervezik egy lőpavilon megépítését is, amely jelentősen hozzájárulna a fiatalok ilyen irányú képzéséhez. Tóth Kálmán Visontáról A Thorez külfejtései bányaüzemben megtartották a KlSZ-csúcsvezetőséget megválasztó külöttértekezletet. A küldöttgyűlésen a hatvannyolc küldött mellett részt vettek a járási és a nagyüzemi KlSZ-bizottságok képviselői, a bányaüzem párttitkára is. A külfejtésen jelenleg 4 alapszervezetben 276 fiatal tevékenykedik. Állandó megbízatása 160 fiatalnak van. A beszámoló, mely az eltelt négy esztendő munkájáról adott számot, kiemelte, hogy nőtt a fiatalok erkölcsi és anyagi megbecsülése, munkájukra mindig számíthattak a társadalmi és üzemi feladatok megoldásában. Rendszeresen részt vettek az oktatásban és a KISZ- szervezetek titkárai nem hiányoztak a különböző szintű gazdasági tanácskozásokról sem. A tanácskozás után sor került a csúcsvezetőség megválasztására, élére ismét Varga István került. Ifj. Barta Tibor AZURORSZÁGBAN JÁRTAM 2. A virág és illat Az Azúr-parton annyi az ünnep, hogy szinte egymást érik; tavasszal, télen, nyáron és ősszel, az év minden szakában. Alkalom ezer kínálkozik az ünneplésre. S ha nincs alkalom, akkor teremtenek. Nizzában a kisebb ünnepek végtelen sorából kettő emelkedik ki: a több napos februári karnevál és a nagy nyári éjszakák, júliusban és augusztusban. Az első Éjszaka, amely a sziporkázó jelzőt kapta — Nuit scintillan- te — valójában nyitánya az Angolok sétányán rendezendő nyári látványosságok sorának. De micsoda látvány! Micsoda nyitány! Virágcsatával és konfetti-esővel kombinált tengerparti parádé. A tervek már fél évvel az esemény előtt elkészülnek, hogy a csaknem tízezer munkásnak, mesterembernek elegendő ideje legyen az elképzelt „álmok” megvalósítására. (Egyesek szerint az idén jól is jött ez a munkaalkalom, mert januárban több kisüzem volt kénytelen becsukni kapuit és elég sokan maradtak hirtelen munka nélkül.) A luxusszállodák sora előtt húzódó tengerparti korzó két kilométeres szakasza átalakul szabadtéri színházzá. Széksorok, széksorok és a táv közepén két hatalmas tribün, mindez együtt közel százezer néző befogadására. Amikor pontosan 9-kor — a pontosságra igen kényesen vigyáznak a franciák — eldördült az ágyú, megindulnak a kocsik. Harmincegy kocsi, megannyi pompás virágkompozíció. Egy-egy kocsin nyolc-tízezer virág. Látható itt Dél Csillaga kék ragyogásban, Csillaigeső töméntelen szegfűből, szinte sziporkázó fényben. Naplemente vörös virágból. És minden egyes kocsin egy- egy tündér, némelyiken egész kis csapot. Nizzai gráciák, a helybéli mamekien- iskola kétszáz csinos hallgatója. Mosolyognak, integetnek, s közben hintik, szórják bő kézzel a virágot. Nincs néző, akinek egy-két szál ne jutna belőle. A két tribünt p>edig a parádé végére szinte elbontja a szegfű, a rózsa, a sok virág. Oda valahogy több jut A kocsik ugyanis a lelátók előtt lelassulnak és a virágot osztó gráciák keze sűrűbben jár. (Elvégre akik ott ülnek, húsz frankot fizettek a jegyért, míg mi lenn, csak 5 Nizza: virágkarnevál. frankért ülünk,) Háromszáz- ezer csokor virág A hangosbemondó közölte, hogy ennyit szórnak a közönség soraiba. Virág, virág, mindenütt. S ha másból nem, ebből is megállapíthatja az idegen: a virágok birodalmában jár. Nizza és környéke valóban a virág tenne lés világközpontja. Ügy terem errefelé a virág, mint mondjuk nálunk. Békésben a búza. A Nizzától alig 30 kilométerre fekvő Grasse-ról pedig egyenesen azt tartják, hogy világfővárosa a virágkultúrának. De nemcsak ennek. A grasse-i piarfüm is világmárka. Egyeseit szerint Medici Katalinnak köszönhető, hogy ebben a városkában honosodott meg a parfümkészítés. A számára rozmaringból és levendulából készített kivonat volt az első a Gnasse-ban előállított parfüm. Ma a város üzemei, lepárlóüzemed évente általában kétmillió kiló virágnál is többet fogyasztanak. 1970ben 433 millió frank volt s parfümből és az illatszer- gyártás különféle alapanyagaiból származó jövedelem. Grasse — az első pillantásra úgy tetszik — békés, nyugalmas város. De amikor az ember szóba elegyedik egy-egy régi grasse-i virágtermelővel. szertefoszlik az illúzió. Kiderül, hogy Grasse ideálisan szép kék ege alatt sincs minden a legteljesebb rendben. .,A változás, a forrongás idejét éljük” — mondja egy régi parfümtermelő — „a tekintélyünk még megvan, de már érezzük, hogy a monopólium, amelyet sokáig tartottunk, veszendőben”. Egy másik virágtermelő gazda arról panaszkodott, hogy egyre kevesebb és drágább a munkaerő, hogy lassan már nem lehet kapni virágszedő munkásokat; mert igaz, nem is túlságosan éri meg a virágszedés. Itt van például a jázmin. Egy kiló jázmin — tízezer virág. Egy szedőnő bármilyen gyors kezű is legyen, 500 grammnál nem tud többet leszedni egy óra alatt, ezért predig három frank ötven centimes jár neki csupán. De veszély fenyegeti a francia üzemek egy részét is, különösen azóta, hogy az amerikai tőke megvásárolta az egyik leghíresebb grassei céget, a Chirist. Ennek már négy esztendeje, és azóta újabb és újabb külföldi tőkések teszik rá a kezüket egy-egy nagy. múltú üzemre. Ami alaposan kiélezi a konkurrenciaha-rcot itt is, a termelésnek ebben az ágában is. Az egyik meglátogatott üzem vezetője' némi re- zignációval említi, arftikor — illatfelhőbe burkolózva — egy nagy teremben a feldolgozásra szánt rózsaszirom szárítását nézzük, hogy az elmúlt évben háromszáz tonna májusi rózsa termett csupán, pedig valamikor, évtizedekkel ezelőtt, a többszörösét is megtermelték ezen a vidéken. Családok fordítanak hátat, hagyják itt a hagyományos mesterségüket. A virágtermókek helyett lassan előtérbe kerülnek a szintetikus anyagok, amelyeket ultramodern kutatóközpontokban állítanak elő, mint a Roure és Bertrand cégnél, ahol ötven szakmunkás dolAndrej Kucsájev: — Gyere csak, gyere, öcs- kös! Pont rád van itt most szükség —, mondta a nagybácsi, és kedves vendégként tuszkolta be az érkezőt a szobába. A vendég levetette esőkabátját, felakasztotta a fogasra és kérdően mosolygott. — Majd abbahagyod te a mosolygást, mindjárt! — jegyezte meg a nagybácsi. — Ész kell ide, öcskös! Nagy munkában vagyok. Segíts! Azzal újsággal, ceruzával a kezében leült a pamlagra. — No, szedd össze magad! Itt az első kérdés: zeneszerző, hat betűből. — Csajkovszkij — kiáltott fel vidáman az unokaöccs. — Nagyszerű fickó vagy — mondta a nagybácsi és kezdte írni a betűket a keresztrejtvény kockáiba. Egyszer csak fölpillantott: — Nem stimmel. Négy betűvel több, mint ahány kockám van. — Mii számít az? — nyugtatta meg az öcskös. — Az a fontos, hogy kitaláltuk. Vagy ott nem lehet elírás? — 'Ügy gondolod, hogy rossz a rejtvény szerkesztése? — ráncolta össze a boán* tudás lokát a nagybácsi. — És ha más zeneszerzővel próbálkoznánk? — Kivel mással? — tört ki az unokaöccs. — Na jó, legyen igazad! — hagyta rá a nagybácsi, és odarajzolt négy kockát a keresztrejtvény széléhez, beírta a fennmaradt négy betűt. — íme, itt van a következő vízszintes kérdés: folyó, hat betűből. — Volga! — vágta rá az unokaöccs. — Vág az eszed, mint a borotva. Micsoda lexikalitás! De ez meg kevés. Egy kocka üresen maradt. — Egy betű? Hát már az is valami? — bosszankodott az unokaöccs. — Véleményem szerint, azt is elírták! A bácsi megtörölte gyöngyöző kopasz feje búbját, közben számolgatta a kockákat. — Na és más folyót nem ismerünk? — Minek azt ismerni? — mordult rá az unokaöccs. — Hát jó... — Ezzel a bácsika besalírv Ja a felesleges kockát. — Hű, de nagyon meleg van itt — panaszkodott az unokaöccs, és fáoetts nyakából a csillogó fémszálas nyakkendőt; utána az ingét is levette. — Na lássuk tovább a függőlegest. Mi a következő? — Figyeld! Kémiai elem. — Víz. — De... az első betű nálunk „Cs”, mivelhogy Csajkovszkijt elfogadtuk. — Akkor legyen csukamájolaj. — Eszes fickó vagy, öcskös. — A bácsika kezdte imi a betűket. Eszed az van... Több a kelleténél... De a betű. — Miért tesznek fel rossz kérdéseket a rejtvények. Vagy ezt is elírták? — bősz- szankodott az nmkaöea. — Ügy gondolod, megint tévedtek? — A bácsika vette a ceruzát és berajzolta a hiányzó kockát. — Mi a következő? — Magaslat. Sok-sok betű. — Elbrusz. — Micsoda észt Csakhogy kevés. — Elírás, biztos elírás. — Azt mondod? — Hát nem képzeli, hogy' én tévedek? Nézzük csak tovább! — Felvilágosító és humanista a tizenkilencedik században! — Mi? Hogyan? — Felvilágosító és humanista a.... Az unokaöccs lassan öltözködni kezdett. Felvette a zokniját, atlétatrikóját, ingét, mellényét, kabátját és ka- lucsniját. — Csak nem sértődtél meg, Száska? Lehetséges, hogy ez is elírás, vagy rosz- szul fogalmazott kérdés? — kérlelte szinte könyörögve a nagybácsi, miközben kikísérte unokcöccsét az előszobába. A vendég szó nélkül vette le a fogasról az esőkabátját, taszított egyet a lábához dörgölődző macskán, s az ajtó hangtalanul becsapódott mögötte. fordította: Sigér Imre gozik, közöttük nyolc tudományos munkatárs és nyolc mérnök. Ütban visszafelé Grasseből Nizzába tanár ismerősöm, akinek gépkocsiján tettük meg az utat, egy kis kitérővel elvisz arra a helyre, a Napóleonról elnevezett fennsíkra, ahol állítólag az Elba szigetéről újra . visszatért császár észak felé tartó útja közben egy kis házacskában megpihent. A környező fennsíkot nézegetve és gyönyörködve a valóban impozáns látványban, eszembe villannak az egyik grasse-i virágtermelő szavai. Még a városnézés elején, égy oldottabb pillanatban megjegyeztem, hogy itt, a virág hazájában bizonyára békés lehet az élet. Aki a virágot szereti rossz ember nem lehet — idézem a magyar mondást. Mire ő kissé fanyarul jegyezte meg: „Lehet, hogy ez maguknál igaz, csakhogy mi a virágot nemcsak szeretjük, hanem termeljük is.” Valkó Mihály Következik: Ml dolga egy kommunista képviselőnek? 1971. október íi* ss&iüiHek
