Népújság, 1971. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-11 / 214. szám

Léon és ax afiawti -fat Francia—olasz film Ködfui? crony az üio*«g északi részében Hűvös marad az idő Nem túl biztatóak az idő­járási előrejelzések: a prog­nózis szerint az őszies idő­járás tovább tart — tájékoz­tatta az MTI-t péntek reg­gel a Meteorológiai Intézet ügyeletese. Csütörtökről pén­tekre virradó éjszaka is szo­katlanul hideg volt az or­szágban, Az égbolt befelhő- KÖdőtt, különösen az ország északi részén, ahol valósá­gos ködfüglgöny ereszkedett le. Itt 7—10 fok közötti hő­mérsékletet mértek. A déli és a délnyugati területeken derültebb volt az égbolt, a hőmérő higanyszála Szent- gotthárdon, Szegeden és Pé­csett mindössze 3 fokot mu­tatott. Talajmenti fagyokról éjszaka neon kapott jelen­tést az intézet. Gáspár Margit: Ha elmondod, letagadom 9 (Kedd, 20.20): Zenés tv-komédia. 1907. ta­vaszán került színre a sza­tirikus színmű. Címében rej­lik tartalma is: a hivatali pletykák szlogén-mondata: „Ha elmondod, letagadom!”, Ahogy időben távolodunk a második világháború bor­zalmaitól, úgy változik-szí- neződik a róla alkotott ké­pünk? Vagy annyira meg­untuk már a borzalmakat, azok művészi ábrázolását, hogy ebben is a kedélyeset, a humort, az esendő embe­rit keressük? Legutóbb is a Darling Lili című filmben dalokat, jókedélyt, flörtöt, apró szerelmi szenvedélye­ket és nagy-nagy békebeli férfiasságot kaptunk s csak úgy mellékesen, mintha fél­reértés történt volna, hát­színtérként megjelent a há­ború. Nem is borzalmas, in­kább csak sötétebb folt egy sokszínű festményen... Erről a filmről is nyugod­tan állíthatjuk, hogy a ren-, dezői elképzelés és szorga­lom feldolgozta a háborút, mint témát — apróban. Normandia egyik kis város­gozások közül, amely az „eredeti” helyszínen lett for­gatva: Helsingörben. A fő­szerepet Christopher Blutn- mer kanadai származású, hí­res angol színész játssza, magyar hangja: Bicskey Ti­bor. A magyar szöveg Arany János fordítása felhasználá­sával, Vojnits Imre munkája. kajában Léon, ez az igazi kicsi emberke, az együttélés­re törekszik a német kato­nákkal; itatja-eteti őket az üzlet és a relatív nyugalom érdekében. Sokszor borotva­élen táncol, mert ellenállók és feketézők között telik sorsa, míg egyszer az égből lepottyan Jeff, az angol had­nagy. A téma tovább már a ki­taposott úton halad, porosz- kál és mégsem érdektelen. Léon, ez a viszonylag jám­bor francia, nem nagy szel­lemi és erkölcsi képességek birtokában is megérzi a nagy lehetőséget, annak a csábító érzését, hogy az adott pilla­natban saját maga fölé nő­het. Meg is teszi, mert az események sodorják, s ha azt mondjuk, hogy csak sodor­tatja magát, igazságtalanok vagyunk vele szemben. Marcel Camus nem vélet­lenül nagy hírű rendező. Minden képével ugyanazt a lelkiállapotot teremti meg és növeli szuggesztíwá ben­nünk, amit hősei élnek. Es ez nagy dolog a filmen, mű­vészet és varázslat egyben. A kocs maros környezetét, lakásét, bútorait részletesen tálalja, csapzottnak és ko­szosnak is mondható kis vendéglőjét olyan hitelesen adja vissza képein, hogy szinte fojtogat az a kisszerű - ség és zsúfoltság, amit ez a kaparóan szorgalmas és rö­vidre néző ember összehord. Kitűnő érzékkel váltogatja a nagy tablókat, és az apró részleteket, hogy a néző mindig új és új inspirációt kapjon a formákból, a szí­neiéből ahhoz, aminek az át­élésére a rendező őt hívja, kényszeríti. A film főcíme, mint képsor — külön remek­lés! De mindez mégis kevés lenne a közönségsikerhez, ha ezt a szerepet, ezt a Léont nem egy ilyen igazán vérbeli színész játssza, mint Bourvil. Ez az utolsó filmje, s újabbat nem játszik már ez a nagy fülű, szabálytalan arcú, ferde orrú, csontos ar­cú jellemszínész, akinek olyan riadtan ültek a sze­mei abban a nagy és kopár gödörben. Ügy nevettet — nevettetett —, hogy maga soha nem is nevetett talán, felszabadultan, szivből és harsogóan. Jellegzetes kép a filmből: a nagyapai rangot felháborodottan veszi tudo­másul," Jeff, Juliette és még sok minden miatt, de amikor elmondják neki, hogy a ki­csit miatta Léonnak hívják, az arca fagyossága, szíjassá- ga oldódik és félrehúzott szája szögletében megjele­nik az esett és mindig is fá­radt embernek a mosolya. Ez a folytonosan változó és mégis mindig ugyanaz az arc marad meg a nézőben ebből a filmből is, mint Bourvil annyi más alakításá­ból. Mert a kis ember min­dig ezzel a bizonytalan te­kintettel mered a világba. A nagy színész mellett ki­tűnő gárda vonul fel. Peter Mc Enery. Sophie Desma- rets, Therry Thomas, Sara Franchetti és Jean Poiret pontosan eljátsszák azt a kis háborús kört, ahová az em­berek mindenünnen össze­verődtek. Claude Bolling zenéje fon­tos eleme ennek a filmnek. (farkas) A táska Szokásos reggeli kép: Megyünk a sétányon. Ismerős is félig ismerős emberek köszönnek, biccentenek, vagy csupán ránk tekintenek. Itt megy a szőke asszony a férjével, néhány lépéssel előbb az öreg ügynök a szomszéd házból. — A, jó reggelt kívánok! Hogy szolgál a kedves egész­sége? — Köszönöm, kitűnően, — válaszolom tizenkét év óta minden reggel, függetlenül attól, hogy fájnak-e a csigolyáim vagy sem. Többet nem kérdez, ezt is csak megszokásból, hiszen valójában neki teljesen mindegy és közömbös, hogy éppen ma, mi van az én kedves egészségemmel. Két gimnazista lány megy előttem. Formasodott a lá­buk, rövidült a szoknyájuk. — Hányadikosok is ezek? — Mindjárt csak. Tavalyelőtt még elfordultak a sétány előtt, tehát általánosba jártak. Igen. A harmadik szeptem­bert kezdik a gimnáziumban. — Tanultál valamit? — Ev elején? Na, ne hülyéskedj, Különben is megyünk egy hétig szüretelni... Csacsognak, csiripelnek, akár a verebek a fű között. Mióta erre járnak, ők a leghangosabbak. Nevetésüket néha messze viszi a szeptemberi szél. Máskor összebújnak, suttog­nak, mintha valami nagy-nagy titkot kellene itt megbeszél­niük. De lám csak! Egy új színfolt a sétányon. Vele eddig még nem találkoztam. Egy jópofa kisfiú. A hátán iskola­táska. Ügy érzem, illik üdvözölni őt. — Mi újság, kispajtás? — Iskolába megyek. Ezt a táskát Pestről hozta az apu­kám. Háton is, meg kézben is lehet vinni. — Hogy ízlik az iskola? — Jól. Ott van a Peti, meg a Gabika is. — Szereted a tanító nénit? A gyerek megáll, idecsodálkozik. — Mandi néninek hívják a mi tanító néninket. Es Mandi néni azt is mondta, hogy én ügyes fiú vagyok. Lassítanom kell a lépést, mert a csöppség szinte liheg a táska alatt. — Bácsi! Tessék nekem gesztenyét szerezni. Azt mondta Mandi néni, holnapra vigyünk pár darab gesztenyét. — Biztosan számolni fogunk. Engem apukám már óvo­dás koromban megtanított tízig számolni. De azt mondta, ezzel nem kell dicsekedni. — Nehéz a táskád? A kisfiú bólint, azután a sétány végén kereket old. Utána figyelek és azt gondolom, hogy ez a gyerek most a hátán cipeli az egész világot.,, Szalay István Jelenet a „Ha elmondod, letagadom” című szatirikus tv- játékból. A török kortól az első vadásztársaságig Dobó István és a vadászok az tehát, hogy a pletyka to­vábbterjedéséből adódó fele­lősséget még időben el tud­juk hárítani. A cselekmény egy vidéki kutatóintézetben játszódik, ahol a hipokrita, karrierista igazgató min­denkit félelemben, kiszol­gáltatott helyzetben tart, de senki sem meri felvenni el­lene a harcot. Mígnem az intézethez kerül egy fiatal pszichológusnő, aki megold­ja a kérdést, noha az élet­ben efféle megoldások alig képzelhetők el. A főszerepe­ket: Básti Lajos, Ajtay An­dor. Páger Antal és Almás- sy Éva alakítják. Hamlet (Csütörtök, 20.00): Shakespeare drámájának magyarul beszélő angol film­változata. Az 1964-ben — Shakespeare születése 400. évfordulója tiszteletére — készült filmet a BBC a dán televízióval együtt készítet­te, s ez az első a filmfeldol­PlL szeptember 11., szombat Sakk-matt (Szombat, 20.05): A kétrészes verses-zenés komédia közvetítése a Ma­dách Színház előadásában, felvételről. 1970. tavaszán mutatták be az Eugene Seri­be Egy pohár víz-óből ké­szült verses-zenés komédiát, amelyet a prózai vígjátékból Mészöly Dezső írt (zenéjét Fényes Szabolcs szerezte). A fordulatos cselekmény során megtudjuk, hogy a fiatal Anna királynő helyett Marl- bourg hercegnő uralkodik, aki esküdt ellenfele lord Bo- lingbroke-nak. Anna ki­rálynő, a hercegné és egy fiatal udvarhölgy, Abigail egyaránt szerelmes a daliás Masham testőrtisztbe, s ezt használja ki a lord: csak a hercegné viszonyát leplezi le, s így értelemszerűen őt nevezik ki az új kormány fejéül. A főszerepeket Dóm­ján Edit, Tolnay Klára, Szil- vássy Annamária, Gábor Miklós és Bálázsovits Lajos alakítják. A darab filmvál­tozata néhány éve hazánk­ban is műsoron volt A XVI. század végvári ka­tonáinak élete nemcsaik har­cokból állott. Szabad ide­jükben hódolhattak testedző szórakozásaiknak is. Ezek közé tartozott az ősidők óta űzött vadászat. Ez továbbra is a szabadban és a vadas- kertekben folyt. Nagy vadas­kertek voltak Egerben és Tárkányban is. Az egri és a felsőtárkányi vadaskerteiket a nehéz viszonyok között is igyekeztek fenntartani és kezelni, valószínűleg úgy, ahogyan erre Apáczai Csere János is útmutatást ad en­ciklopédiájában. A vadászat emlékei kora­beli költőink alkotásaiban is felvillannak. A vadkertek­ben kényelmes a vadászat, de az igazi mégiscsak a sza­badban folytatott. Erre utal Balassi Bálint: „Köly immár énnekem csak jó ló, hamar agár, Ifjalc társasága, ékes szablya, jó madár, Szép sólymok, vad rárók, kiket madarászok tanítanak, tűseinek Bánással, tartással, szóval, kiáltással szelíden kézre jönnek.’’ Hasonlataiban Is sokszor önkéntelenül is felbukkan­nak a vadászat képei. A vadászat mélyen beivó­dik az emberek mindennapi életébe. Ismerünk vitézt Egerben Vadlövö Bálint né­ven. A Heves megyei címe­rekben is megjelennek a va­dászat képei. A vadászemlé- lcek hatására a vadászat tárgykörének neveit kapják emberek, falvak, utcák, sőt az ágyúk is. Dobó korában az 1552-es ostrom idején a vár leltárában egy Sólyom nevű ágyút is nyilvántarta­nak. Dobó István háztartá­sát a vadászok természetbe­ni szolgáltatásaiból látják el vadhússal A kápolnai vadá­szok ebben az időben még szarvast isi szállítottak a vaprbk Az egri vár ostroma — 12 sólyom miatt? A vadászat nemcsak a magyaroknak, hanem a tö­rököknek is szenvedélyük volt. A nagykőrösiek a tö­rök Szolnokon vásárolnak agarat a fejedelem számára. A miskolciak kedveskedés­ből egy pár madarat külde­nek Egerbe Cseszónak, ame­lyért jelentős összeget kel­lett fizetnie. Egy szlovák történet egye­nesen azzal indokolja a ne­vezetes 1552-es egri ostro­mot, hogy Haszi basa köve­telte Dobó Istvántól, hogy küldje el neki adóját, még­hozzá a 12 legszebb paripá­ját, 12 vadászsólymát és a 12 legszebb lányt, hat kék és hat fekete szeműt. Mivel Dobó óhaját nem teljesítet­te, a törökök ostrom alá vet­ték a várat. A vadászat fontosságát mutatja töröknél, magyar­nál egyaránt az, hogy az ostromok indítékáról pari­pák, vadászsólymok, kívána­tos széplányok meg nem adását tüntetik fél. 1674 kö­rül Alih hatvani miralaj Ali spáhihoz írt levele, Ahmed bülük-bani fiához Egerbe, amelyben arra kéri, hogy a neki felajánlott agarat a le­velet vivő küldönccel küldje el neki. Egy szegény egri rabot is nyúlászás közben fognak el az egri vár törökjei Önöd felé menekülése közben, A papok szenvedélyes vadászok Ä tőrök 1687 után kivo­nul a megye területéről. Megindult az újjáépítés mun­kája: a vadászat és a vad­tartás szervezeti kereteinek kialakítása. A középkor egfi vadaskert romjain az egri püspökök új vadasker­teket hoztak létre. Az 1718-as év augusztu­sában írja a püspök Károlyi Sándornak „A szarvasok dajkája megjött, s a hat szép szarvasfiat meghozta és a két nagy szarvast Egerbe vitetjük. 45 öreg és apró szarvas lesz most már a va­daskertemben. A nagy va- daskert készül már.” Vadaskert azonban nem­csak Egerben van, hanem Tárkányban is, ahová a püs­pök vendégei járnak ki va­dászni. A kerecsendl fácá­nost pedig Mária Lujza így dicsérte: kirándultunk Kere- csendre, ahol az érseknek szép fácánosa van. A vadászat fejlődését az állami rendelkezések is jel­zik. II. József már megen­gedi a birtokosoknak, hogy területüket bérbe adják, de a 8. §. ebből kizárja a pa­raszti és polgári egyént. Az 1818. évi utasítás js földes­úri jogként kezeli a vadá­szati jogot, csupán az 1848. évi átalakulás tett kísérletet arra, hogy a vadászat jogát függetlenítse az előjogoktól. E korban nemcsak a ne­messég, hanem a papság so­raiból is verbuválódnak a legszenvedélyesebb vadá­szok. Thar András, rédei plébánosnak például 1763- ban jegyezték fel egy sze­rencsétlen vadászkalandját. Megalakul a Gyöngyösi Vadásztársulat Idézet egy XIX. századi feljegyzésből: ..A vadászata polgárosult nemzeteknél ma már nem csupán időtöltés, hanem a népgazdászatunk egy jelentékeny ága." Emiatt á vadászatot a XIX. század második felé­ben az eddigieknél is jobban szabályozzák, hiszen állam­érdek a vadállomány zavar­talan és egyenletes fejlődése. Ezért a vadászni kívánó földbirtokosokat vadásztár­sulatokba tömörítik. Ezek közül első a „Gyöngyösi Va- dásztárkulat”, amely 1868- ban alakult meg. Alapszabá­lya kimondja: a társulat va­dászati területet bérel, pénz- erszényéhez képest kerülőket és kutyákat Is tart. vadásza­tokat rendez. Tagjai oly egyének, kik a társulat által elfogadtatnak.” Ez a meg­határozás persze kizárólag azt jelentette, hogy tagjai csak földbirtokosok és gaz­dagabb polgárok lehettek. A tagok jogai közt szere­pel a vadászati jog, amely azt jelenti, hogy a bérelt te­rületen a társulat tagja egye­dül és tagtársaival együtt gyakorolhatja a vadászatot. Kötelessége volt viszont a kopókkal és hajtókkal szer­vezett vadászat bejelentése. Eltiltották számukra a „va­dászatot kenyérkeresetként, vagyis oly módon űzni, hogy a vadásztársulat tagjai az el­ejtett bárminemű vadat el­árusíthassák”. Időrendben ezután alakul meg a tiszafüredi földbirto­kosak vadásztársulata 1875. november 25-én rendes és pártoló tagokból. Rendes ta­goknak azok számítottak, akik viselték a társulat költségeit, mig a pártoló ta­gok „birtoktesteiken azon­ban a vadászat gyakorlását ezen társulat rendes tagjai­nak díjmentesen megenge­dik”. A sajtó és a vadászat 1890-ben egy apátfalvi va­dásztársaságot a korabeli sajtó így jellemez: „Me­gyénk legelőkelőbb sporl- man-eiből alakult vadásztár­saság .., Közelebbről 14 tagú zárt körré alakult egybe azon célból, hogy megyénk vadászatkedvelő, előkelő tag­jait e nemes sport kultivá­lása által is közelebbi érint­kezésbe hozza egymással, mivégből kimondotta, hogy ezen túl rendezendő vadá­szataira vendégeket is szí­ves, barátsággal meghív, s fogad kebelében.” Elnöke dr. Kállay Zoltán főispán lett. A sport és a vod-íszat i?en szoros kapcso­latát érezték, fedezték fel ebben a korban, s ennek a sajtó folyvást hangot Is adott. Varga MiO ,

Next

/
Thumbnails
Contents