Népújság, 1971. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-09 / 212. szám
Pódiumon a népművészet ,,Hón a Halászbástyán Az NSZK-beli Bavária-filmstúdió stábja Budapesten forgatja egy 14 részes színes tv-fümjét, A téli jeleneitekhez a tűzoltók szolgáltatták a „m&fMvat”. (mti foto — Benttő xmre) Bélapátfalva harmadszor is győzni akar Tartózkodó, csendes ember Mező Sándor, a bélapátfalvi művelődési ház igazgatója. S ami külön tetszik: nem panaszkodással kezdi a beszélgetést. Pedig alaposan megnőtt a gondja, amióta Monosbél és Bükkszentmár- ton népművelésével is neki kell törődnie. Méghozzá azok után. hogy a cementgyárban géplakatosként naponta ledolgozza a nyolc órác. Csinos, tetszetős kfvül-foe- lül a kultúra bélapátfalvi hajléka. Nagytermét, két klubszobáját, könyvtárát most festették, parkettázták. Közel félmilliót adott rá a gyár. Csak a bútorzatot kellene újítani. Mező Sándor ebben is nagyon bízik. A Szakszervezetek Heves megyei Tanácsához, s a SZOT kulturális központjához folyamodott támogatásért, ahonnan biztató válasz érkezett. Rövidesen együtt lesz a szükséges 140 ezer forint. Akkor pedig: vivát! Szép kellemesen berendezi a könyvkölcsönző szoba melletti helyiséget, s ott lesz otthonuk a nyugdíjasoknak. Hiányolták már az öregek.' A Kikér kötele/ A bélapátfalvi Gárdonyi Kultúrotthon — ez áll az épület homlokzatán! —, — évek óta serényen dolgozó művészeti csoporttal dicsekedhet. Vannak ebben színjátszók, énekesek, táncosok, s ha egy-egy műsor bemutatására kerül sor, Bikki Oszkár. Bajzáth Márta. Kug- lát Klári. Vitányi Kati, Bársony Károly, vagy Bárdos Dénes neve mindig szerepel a plakáton. S nem csak itthon „játszanak”. Kijárnak Nagyvisnyóra, Balatonba, Mikófalvára. Legutóbb az Isten veled, édes Piroskám című zenés darabot vitték színre. Hét bemutatót megért az előadás. Mező Sándor mégsem erre büszke. — Tavaly, a mi kezdeményezésünkre, s kilenc csoport részvételével cementipari kulturális napokat rendeztünk. Elsők lettünk az irodalmi szakkör verses, zenés QJíémísM Wll szeptember 9* csütörtök összeállításával. Az idén Lábatlanon megismételtük a sikert — mondja. — Ez pedig kötelez! Ezért fogtunk már most a jövő évi műsor előkészítéséhez. Legnagyobb riválisunk Selyp. Űj versenyprogramunkban a Bükk betyárvilága, romantikája elevenedik majd fel, s pódiumra lép benne aki csak él. s mozog a művészeti csoportban. Mncs anyagi gond Gazdasági kérdések is szóba kerültek bélapátfalvi látogatásunk során. Aranyban nem dúskál az igazgató, de különösebb anyagi gondja sincsen. A szakszervezettől', a gyári, nyereségrészesedésből, s az igazgatói alapból erre az évre 68 ezer forintot kapottá művelődési otthon. A lábat- lani győzelemmel megint jött 6 ezer. s az előcsarnokot presszóként bérlő vendéglátó vállalat sem maradt adós. Mező Sándor azonban erre Is rátesz. Az iskola nem rendelkezett megfelelő termekkel, így ő nyitott zeneiskolát Bélapátfalván. Évek óta 25—30 diákgyerek tanul' a művelődési otthonban zongorázni, harmonikázni, furulyázni. S az a Botos Karcsi, aki a presszóban estéről estére hangulatos zongorajátékkal szórakoztatja a vendégeket. már itt tanulta mestersége alapjait. Hasonló igény nyomán indult tavaly az ifjúsági klub Bélapátfalván. S lett rövidesen a község fiatalságának találkozóhelye. Olyannyira példásan dolgoznak a fiatalok, hogy az igazgató „tájolni” viszi őket. Főleg Sírokkal jó a kapcsolatuk. S beigazolódott idők múltán, hogy az ilyen vendég klubfoglalkozások felfrissítik a helyi intézmény munkáját ja. Pedagógusuk az élen; Még egy dologról ne feledkezzünk meg az őszi-téli munka küszöbén! Ahogyan) itt-oit hallani, hogy a falusi1 pedagógusok visszahúzódnak a népműveléstől, úgy áll ennek ellenkezője Bélapátfalván. Mustos Miklós, Kovács Lászlóné, Schillinger Attila nevét említi a kultúrotthon igazgatója, mint akik az ismeretterjesztés és a művészeti munka vitelében legfőbb támogatói; Bár a műszakiak mozognának csak felényit! De ez az értelmiségi réteg ma még zárkózott Bélapátfalván. (moldvay) A Magyar Rádió szórakoztató zenei hete alkalmával a közelmúltban népdal- és nótaesten hallgathattunk a magyar népzene jeles tol- mácsolóit a Zeneakadémián. „Házigazda” Béres János Az érdekes műsor „házigazdája” Béres János volt. akit már régen ismertünk a rádióból, a „Muzsikáló képeslapok”, valamint a Faluról — falunak — muzsikával” kedvelt önálló műsorból. Béres János járja az országot, mindenütt otthon van. Ismeri a népművészeket, szereti őket és talán ezért is esett rá a választás, hogy ezt a szép rendezvényt ő „tálalja” a közönségnek. A házigazda szerepén túl a Borsod megyei kis község szülötte szerető testvérként vette védőszárnyai alá az ország különböző tájairól érkezett előadókat. Az alig egyórás előadás csak ízelítőt adott a magyar népzene kimeríthetetlen kincsestárából. Kicsitől nagyig, tizenévestől hetvenévesig — felvonult a népi muzsika tolmácsolóinak színes tábora. Megismerhettük a hagyományőrzőket, hagyományápol álcát, sőt a kísérletezőket is. Hazánkban a legelterjedtebb népi hangszer a citera. Régen alig akadt olyan falusi ház, ahol citera ne lett volna. Az előadok közül jó né- hányan csaltak ki ebből a régi hangszerből fülbemászó dallamokat Gyalog Magda mezőtúri népi énekes régi gyermekkori tudományát elevenítette fel dalaival és ci terakíséretével. Pribojszky Mátyás, a visontai erőmű munkása egy évvel ezelőtt Kecskeméten, a népzenei fesztiválon tűnt fel. A fiatal csepeli származású PriFordította : Ferenc* CySz6 40. — Ezúttal nem akarom visszaforgatni a lapokat — mondta Tkacsev. — Szerintem minden nagyon világos. Nem szervezték meg rosszul az emberrablást, ezt úgy mondom, mint szakember. Lélektani számításaik is voltak. A holttest felismerését is matematikai alapon számították ki. Hanem azok a kihallgatások, amelyeket Marija Szergejevnával lefolytattak, keresztülhúzta a számításaikat... Itt dőlt dugába a tervük! — Igen, itt szakadt el a szál — hagyta helyben Pro- nyin és hozzám fordult. — Persze, nem azért, mert mi Grigorij Kuzmiccsal olyan nagy elmék vagyunk. Lehet, hogy mi nem is láttunk előre mindent. De velünk vannak az emberek. A nép. Megengedem, megtörténhet, hogy kitudódik valamelyik technikai titkunk. De változtat ez valamit a helyzeten? A mi legfőbb fegyverünk: az ember, a szovjet ember, akit nem lehet sem megvenni, sem megtörni, sem legyőzni. Ezt már az egész földkerekségen kezdik megérteni. De az ellenség... Nekik nem adatott meg ilyen „titkos fegyver”. Hiszen ők saját népükben sem hisznek, nem is ismerik népüket Hanem becsületes emberek azért találhatók még a legmegátalkodottabb kapitalista országban is. Itt van Violet Chalmers. Távolról sem szovjet ember, sok mindent nem ért még, de szivével megérezte, hol az igazság.' Nem akarok az eseményeknek elébe vágni, de azzal a kéréssel fordult hozzánk, hogy a mi országunkban maradhasson ... Mire számítanak? Tudják, hogy véleménycsere folyik, s különösképpen az ideológiai háború dúl. A kapitalista államokban az ember a pénzért él, az urak így nevelik az ifjúságot. így bírálnak el minket is. Ez az ő számításaik alapja és ez a haláluk ím. bojszky Mátyás játszi kömy- nyedséggel, változatos hangszínekkel, szépein muzsikált:- akkor is, most is nagyon tetszett citerajátéka. Nagy Já- nosné tömörkényi fiatalasz- szony népes családjából — fiaiból és leányából — cite- razenekart hozott össze. A családi zenekar kísérte Nagy Jánosné énekszólóját. Szép számmal vonult fel a Pest megyei Túra község előadógárdája is. Közismert, hogy még a század elején Bartók Béla első útja Túrára vezetett, ahol ma is élő a néphagyomány. Az előadáson Szaszkó József — a népművészet mestere — régi népdalokat játszott cite- rán. Sára Ferenc — furu- lyás népművész — vidám hangulatra derítette a közönséget, az egyik, Bartók Béla gyűjtötte népdallal. Az idős fejkendős Jula néni — Tóth L. Mihályné, ugyancsak a népművészet mestere — ízes kiejtéssel, közvetlenül, természetesen énekelt. Dévai Nagy Kamilla gitárral kísérte saját énekét, majd pedig a hévízgyörki Dózsa Termelőszövetkezet „Menyeoskekórusa” következett. Egymás karjába kapaszkodva, népviseletbe öltözötten, mosolyogva daloltak régi arató népdalokat. A KISZ-kb 1970-ben alapított „Ifjú Népművészek Mestere” kitüntetést elsőnek a fiatal soproni óvónő, Buday Ilona nyerte él a „Repülj páva” versenyen. Buday Ilona megnyerő külsejével, szépen csengő tiszta hangjával befészkelte magát a nézők szívébe. Kallós Zoltán erdélyi népdalgyűjtéseiből énekelt. Utolsónak hagytam — nem véletlenül — a legérdekesebb, legmegnyerőbb műsorszámot. Három budapesti fiatal: Ferencz Éva, Halmos Béla és Sebő Ferenc szenvedélyes kedvelői a népzenének. Kutatómunkájuk nyomán a Magyar Tudományom Akadémia új népdalgyűjtéseit megismerve, szorgalmasan tanulnak, ismerkednek a népzene gyöngyszemeivel. Jól összeválogatott dalaihoz különféle hangszereket alkalmaznak. A gitáron, hegedűn, dudán kívül ügyesen játszanak a ma már szinte alig ismert tekerőlanton, népi nyelven: a nyenyerén. A „trió” leánytagja, Ferencz Éva, a „Repülj páva” egyik sikeres részvevője. A műsorban Ferencz Éva szép, erős hangján gyűjteményes népdalfeldolgozásokat énekelt szólóban, s a három fiatal együttes énekszámában igen jól érvényesült a háromféle szólam. A Halmos-trió maivá tette mindazt, amit sokan már elavultnak vélnek. Kimeríthetetlen forrás A népköltészet dalaitól — népballadáig a népművészet minden területe ismerős • mai embernek. Nemcsak hazánkban, de naás országokban is a zeneköltészet, a zene mesterei, szerzői mintegy megmerítik hangjegyes korsójukat a nép költészetének, •zenéjének kútjából. Mert a nép ősi zenéje minden régi és mai zene forrása. Ebbő! a forrásból oltotta szomját Bartók is, és még sokan a régiek, maiak és a jövő mű4 vészei is. Soha nem élteny- nyire a népek muzsikája, mint ma. A Zeneakadémián rendezett előadás is felvillantott a népdalgyűjtés eredményes, szép munkájának színeiből, elmélyítette a hagyomány tiszteletét és kedvet adott a további munkához. Gáspár Judit Pronyin hirtelen elhallgatott, figyelmesen végignézett rajtunk. — Ügy tűnik, hogy túlságosan is belelkesedtem — mondta. — De hiszen mindezt nélkülem is tudják... — Igen, mindezt tudjuk — értett egyet vele Marija Szergejevna. — Csakhogy néha megfeledkezünk erről... Ekkor valamit halkan mondott az anyjának Lé- nocska. — Fáradjonak az asztalhoz — mondta. Keresztülmentünk a konyhán, azon a konyhán, ahol ez a regény is kezdődött. Az asztalon süteményestálak álltak és valamelyik Moszkva alatti erdőben szedett, ecetben savanyított gomba, pezsgősüvegek, valamint egy párás vizespalack. — Mindez Lénocska művészete, én alig értek valamit a háziasszonykodáshoz. Asztalhoz ültünk, s ebben a pillanatban megszólalt... a telefon! — Rögtön megyék, anyuka! — kiáltott Lénocska. — Ez bizonyára nekem szól! A telefonhoz futott. — Georgij Konsztantyino- vics telefonált — közölte csalódottan. — Bizonyára elnézést kér — jegyezte meg mosolyogva Marija Szergejevna. — Nem jöhet, és így tovább... — Pontosan — helyeselt Lénocska. — Bocsánatot kér. Nem tud eljönni. — Mint mindig — mondta Marija Szergejevna. —De rossz lehet neki! Először voltam itt vendégségben, de úgy éreztem magam, mintha otthon lennék, hiszen nagyon rendes emberek közé kerültem. Mégis a legfontosabb nekem Pronyin volt Hányszor gté&tem ezekbe a tisagfe mekbe, hányszor láttam est az okos, egyszerű arcot ezt a szigorú szájat, mégis, soha sem volt unalmas ezt a» embert néznem! — Tudja, Pavel Pavlovics, van egy javaslatom a maga számára — fordult hirtelen Pavlikhoz. — Jelena Viktorovna a lebonyolultabb és legveszélyesebb helyzetekben sem veszítette el a fejét. Emlékszik, azt mondtam, maguk közül bárki lehet elhárító. Jelena Vikto- rovnát nagyon szívesen bevonnám ebbe a munkába... Mi erről a véleménye? — Nem, nem» — kiáltott fel Pavlik. — Legyen meg valahogyan nélküle, belőle orvos lesz! — Hallják? — mosolyodon; el Lénocska. — Helyettem is eldöntötte már! Pronyin komolyan beszélt. de szemében vidám kis szikrák viliództak... S lám, éppen ebben a pillanatban újra megszólalt a telefon. Lénocska felugrott az asztal mellől. — Rögtön..; És kifutott a szobából. — Ivan Nyikolajevics — hívta a tábornokot. — önt kérik! — Bocsássanak meg... Pronyin felkelt az asztaltól. Két perc múlva visszatért és sietősen búcsúzkodni kezdett. — Ne haragudjanak meg ránk, rám és Grigorij Kuz- micsra, de nagyon gyorsan el kell mennünk. Egy kis újabb munka vár ránk... léce
