Népújság, 1971. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-01 / 205. szám
SL& irodalom, CSILLAGPOR Csuka Zoltán jugoszláv lírai antológiája Csuka Zoltán jugoszláv Urai antológiája fordítói val- Somás. Nem csupán a maga fogalmazta szép bevezető írás nyomán állíthatjuk, az állítás mellett a kötet versanyaga ás eleven tanúságtétel. Nem az irodalamtörténeti rangsorolás szempontjainak kizárólagossága döntötte el: mi kerül az antológiába, inkább a fordító vonzódása szabta meg. Persze mégsem önkényesen. Mert a Csillagpor e szubjektivebb válogatás ellenére is kiváló kalauz a Balkán tájain született líra ezredévnyi időt felölelő különös világában. A délszláv irodalmakat valamelyest jobban ismerő olvasónak. meg csemegéket kínál, s az ismeretek gyarapítását segíti. Szerb, horvát, szlovén és macedón versek sorjáznak a könyv lapjain megidézve a Balkán bizánci eredetű kultúrájának gazdag pompáját csakúgy, mint a dalmáciai horvát reneszánsz és barokk csillogását, meditenrán hangulatait S csak természetes, hogy nem hiányoznak a féllegekig nyúló szlovén hegyék és havasi tájak, vagy a szlovén népi sors ihlette versek sem. Népköltés és műköltészet, régi és új versek, emberek és korok vallomásai vonulnak el az olvasó előtt, aM ezúttal isimét felfigyelhet arra is: menynyi a közös vonása e sokszínű lírának a miénkkel, s mennyi a jövőt építő közös tanulság levonásának lehetősége. Már az első szövegek egyike a magyar történelemből is isimért eseményt idéz: Rigóraező tragédiáját Jefimája saerzetasnő „a fájdalom és szenvedés” líráját hímezte arannyal a rigómezed csatában hősi halált halt Lázár fejedelem szemfedőjére, ki „férfias szívvel és sóvárgó áhítattal ment... a sárkány” élébe — gátat vetni akarván az oszmán előretörésnek. Nem kevésbé figyelemre méltó szöveg a Stefan Lazarevic despotáé, Mt Arany János híres verséből (Szibinyáni Jank) ismerhet a magyar olvasó. (Ritka vendég Ráconszágban — Zsigmond, a Mrály, a császár, — Jól fogadja István vajda, — István kinek apja Lázár), s M a szeretet egyik legszebben csendülő középükön énekét írta meg az emberi lélek nemesebbé tételének óhajával. S ha már a közös múlt emlékeit idézgetjük, szóljunk mindjárt a népköltés példáiról is, melyek ugyancsak gazdagján árasztják a hajdan volt kapcsolatok, s a népek közötti megértés számtalan példáját A Jaksityokról szóló éneket olvasva óhatatlanul is a magyar középkori líra egyik szép töredéke, a Jaksícs Demeter veszedelméről szóló ének idéződik fel bennünk, a Hunyadi Jánost raegÄneJtüB veraeíteí lapozva meg a török elleni közös Sarc számtalan történelmi momentuma rajzik fed előttünk nyomban. S még a tény kapcsolatok szféráin kívül eső szövegeket is mennyire rokonnak érezzük: az alábbi, a népi ünnepi énekek sorába tartozó karácsonyi verset például akár nálunk a Tiszaháton is kántálhatták volna az ünnepet köszöntő estéken: Megy a hegyen a karácsony, Szalonna a ködmöne, Disznósajt a mentegombja, Füstölt kolbász a zsinórja. Bőséggel visz egészséget, Egybecsengő vidám kedvet, S bort is visz a csutorába. Azzal köszönt a világra. Régi líra és népköltészet ha ennyi színnel vonul fel az antológiában, az olvasó joggal kíváncsi arra is, mit kap a modem költészetből? Siessünk leírni: meglepően gazdag válogatást. A huszadik század „modemjei” — szlovének, macedónok, horvátok és szerbek egyaránt —, szép csokorba szedve kerülnek bemutatásra, s Csuka Zoltán fordítói készségének széles skálájára vall, hogy remekül birkózik a hagyományos meg avantgarde formáikat követő lírikusok verseivel egyformán, s még a dialektális poézis- nehézségei sem hozzák zavarba. Válogatásának szempontjait itt is a kapcsolatok, a rokon jelenségek, s a személyes vonzódás diktálják. Ezért került be a kötetbe nyilván Vladimír Nazortól a Gubec Mátyás .című vers, vagy Todor Manojlovictól a Párizsi reggelek, mely utóbbi Ady egykori váradi költőtársának szép vallomása a Dunatáj békességét óhajtó magyar költőhéro&zról. De avatott toímácsolója Csuka Zoltán az újabb generációk erőteljesen az intellek- tualitás útjait járó képviselőinek is. A Weöres Sándor bemutatta Vaskó Popát éppoly leleménnyel fordítja pl., mint a tenger, s a dalmáciai szigetvilág ihlette Franice- vic-verseket, vagy éppen a minap családostul egy tragikus repülőszerencsétlenség áldozataiként elhunyt Josip Pupacic költeményét, melyet illusztrációként idéznénk is: Nézem a tengert, amint felém kúszik s a tengert hallom jó reggelt azt mondjad s 6 hallgat engem, s én azt súgom néki jó reggelt tenger 6 ezt mondom halkan majd csendesebben ráköszönök újra s ő hallgat, s csak nevet, s egyre kúszik s nézem a tengert az arányló tengert , s nézem a tengert amint felém kúszik s jó reggelt tenger mondom arany tenger s jó reggelt tenger a tenger azt mondja és átöleli váltamat a tenger \ ' , s a tenger és én és én véle együtt együtt ülünk fenn a fövényét parton és nevetünk és nevetünk le rája. A kötet olvasójának külön meglepetés és ajándék az Illusztrációs anyag. A Csillagpor képzőművészetünk legjelesebbik mesterének, Borsos Miklósnak rajzaival jelent meg ._ •• , lökős István Lengyel József 75 éves VIGH TIBOR: A lázas dombok homlokára ; " KT53CSI, MÉRGES & ÖREGÜR f Lengyel József egy rövid- j .®0egzetű, ám nagy erejű el- i jbeszélésének a Címe. AM | «gysaer is beszállt az íróval, i aligha tud másként gondol- j ni rá, mint „kicsi mérges öreg úrra”, pedig az. elbe- [ .sziélésbelá, letartóztatott öreg i fizikaprofesszor nem kulcs- i figura, nem bdográfikus visz- jezaemlékeaés hajdanvolt önmagára. AM ismeri az írót, jiaz tudja, hegy az élbeszelés- ! beli Adrián professzor má- I sód percre beosztott életvite- 1 le, egész karaktere meglehe- ! tősen távol áll Lengyel Jó- | zselétől. i Egyébként ts, nagyon nem j «Kereti — erről egyik elbeszélésében részletesen is szól ■ —, ha az író örökkön saját 1 gyermekkori, majd későbbi élményeit kérődzi . vissza. Ott kezdődik a prózaíró — vallja —, amikor már képes olyan emberek lelM bőrébe is belebújni, akik egyébként tár vol állnak a szerzőtök 1 Miért hát a csábító azonosítási készség, hogy mindenáron Mcsi, mérges öreg urat lássunk benne? Nyilvánvalóan csak az egyik oka, hogy Andrián professzor letartóztatásának körülményeit a személyi kultusz • éveiben — sajnos —, olyan szakszerű tárgyismerettel idézhette fel, mint aki maga is átélte ezt. Már több indítékunk van az azonosításra, ha arra gondolunk: írásának hőséhez hasonlóan, a szenvedésekkel, érthetetlen és értelmetlen vádaskodásokkal teli években, az egy évtizednél hosszabb ideig tartó lágerélettel _ és száműzetéssel szemben ő is a tiszta értelem, a ráció és az emberiesség védőpajzsát emelte fel. S ez nem ebből az egy elbeszélésből derül M, hanem szinte valameny- nyi nagyszerű írásából, amely ezekről az évekről szól. Talán nem túlzás azt állítani, hogy ezek az évek tették jó íróból nagy. íróvá. Az Igéző, az Elejétől végéig a Sárga pipacsok olyan mélységű és olyan rangú írások e korról, amelyhez hasonló erejű és igazságú irodalmi művek alig születtek a világ más tájain is. t Lengyel József azonban j ®em egyszerűen a múlt író- Hfeákja, még akkor . sem,, ha első, jelentősebb írása, amely nevét megalapozta, a: Visegrádi utca, valójában történelmi visszaemlékezés, naplószerű beszámoló 1919-ról, a Tanácsköztársaság Mkiáltását megelőző, majd az azt követő napokról. Kicsi, mérges öreg úr ő, a forradalom konszolidáltabb éveiben is Mi sem áll távolabb tőle, mint a puszta meditálás, merengés az elmúlt időkön. Valami le- myűgözhetetlen erő köti ösz- 6ze a leghétköznapibb valósággal Mikor 1963-ban Kos- suth-díjat kapott, és erről a kapcsolatról beszélgethettem vele, félig komolyan, félig tréfásan így válaszolt: „Amikor az SZTK rendelőintézetben fél órát kell sorban áll- nom az L-betűnél, hogy megkeressék a kartonomat, akkor mindig biztosítják számomra a napi mérgelődni valómat, s egyben azt is, hogy ne feledkezzem el: hogyan élnek az emberek?” Valóban; tudja, hogyan élnek az emberek —, s nemcsak az SZTK-remdelőbőL Hetvenöt évesen is együtt él korunk' gondjaival, örömeivel, s mindig teljesen egy nyelvet beszél a fiatalokkal Hazajött Magyarországra, szinte ismeretlenül a fiatal írók előtt —, a történelmi riportázsmak nevezett, 1929- ben írt Visegrádi utca csak 1957-ben jelent meg először Magyarországon —, mégis pillanatok alatt példaképük, mek, harcostársuknak érezték az idős kommunista írót A közelmúltban Veszprémben a tv-fUmek versenyének zsűrijében érvelt vitázott, mert a film régi szerelme. Nemcsak íróként teljes társadalmi-emberi mivoltában, kötődik életünk minden parókájához. Most, augusztus 4-én van 75. születésnapja. Talán érdemes felidéznünk még igen korai, avantgarde korszakából való versének néhány sorát a verset, amit huszadik születésnapjára írt: „De tudom: / Nincs lehetetlen / És a természet örök törvényeit egyszer felpeckeli egy ember, / Amint az utolsó hogyan-tói felszáguld a bizonyos miért-hez.” Beraáth László 1912. május 23. AMI VAN, nem' jól van, a nemes nem nemes, a jog jagtalan — mindezt bélyei Bielek Dezső tanár úrnál tanulta meg a Msfiú, a tanár úrnál, aM csámpás volt és hitvány volt és nem nemes volt Tisza István híve volt és a rend őre volt és elég kicsinyes és ostoba, hogy nyíltan éreztesse érzületét egy kisfiúval. Sokra ment a tanár űr evvel a félénk és vad, vad és félénk fiúval, aMt ő Lucifernek nevezett. ■— Lucem-ferens, világossághozó — felelt egy- ' szer hirtelen a fiú, persze nem először, hanem mikor már ezt otthon sokszor át is gondolta — és azóta nagy tekintélye volt az osztályban. Most már ő támadott ő volt a vezető. S mert tilos volt a tüntetésre kimenni, a tanár úr ele- , ve megtiltotta, Mment. 1912-ben nem volt május elseje Magyarországon. A rendőrség megtiltotta volt a tüntetést De aztán jött május 23. Iskolakerülőként indult velük a fiú, és aztán ment egybeforrva az izzó tömeggel. Mert izzó áradat volt ez, mely énekelve hullámzott előre, sisteregve özönlött vissza és torpant meg feldöntött villamosokon ugrált át újjongva, folyatta vérét rohamra ment —* és menekült A suhogó kardokra csörömpölő Mrakatok feleltek és földből kitépett gáz-, lámpák... Huszárok ugrattak a gyalogjáróra. A tömeg visz- szahúzodott .Vissza a Nagymező utcán, a feldöntött villamostól az Oktogon térre. Itt már vérfoltok sötétedtek. Ruharongy ok, elveszett kalapok hevertek szerteszét Rendőrök tántorgó sebesülteket hurcoltak magukkal. Az elhagyott kalaptól a Mozsár utcai kapitányságig keskeny vémyom mutatta az utat. Aztán a vérnyomok egész pókhálója, óriási pókháló, a közepén a kapitányság. A tömeg újra gyülekezett. Üjabb roham! Milyen furcsán, tompán koppan a keménykalap a rendőrkard alatt. Bizonyosan ünneplő kalapja volt az öreg munkásnak, őrzött kincs, amit a tüntetés örömére vett ki a szekrényből. Egész furcsán kop- pant... sose lehet azt elfeledni. .. A tömeget szétverték. A fiú szaladtában kapott egy rúgást. Ezt sem lehet elfeledni. .. ★ OTTHON VESZEKEDTEK. Az apja akkor már öreg volt és nagyon beteg. Izgatottan kiabált. ■— Mind agyon kéne lőni a betyárját! Ha én volnék ott,' beléjük lövetnék. És először beléd, akasztó- favirág! — Ilyent Mván a tulajdon vérének! — sírt az anyja. — Bele! Én csak belé — kiabált egyre mérgesebben a beteg. A fiú kisompolygott a szobából. A keménykalapos öregre gondolt ott a téren, aki nem tudott futni, aMnek a kalapja olyan furcsán koppant. Jaj, miért is izgatódik úgy az apja... És mit mond majd másnap az iskolában. Vajon tagadja-e, hogy hol járt, vagy valljon be mindent, büszkén... Amint besötétedett, újra csörömpöltek az üvegeik, törték a gázlámpákat. Sötétség borult a városra. Csak a katonalovak patkója csattogott a kihalt utcán. * A FTÜ nem feledte el a leckét. De ez a lecke még .nem volt elég. Amikor, a háború jött, kínozta özvegy, szegény anyját, hogy engedje ka- tonánaik. Hős szeretett volna lenni. Csak később, hónapok múlva értette meg, hogy nem hőstettek készülnek ezen a mészárszéken, hogy szimulálni, hazudni kell, kibújni, menekülni. Aztán lassan érezni kezdte, hogy ez sem elég, amikor a vér folyik, és az uzsorások mázsásra híznak ezen a véren. Nemcsak elmenekülni kell, hanem valamit tenni. És keresni kezdte a hósíessegéí. A lázas dombok homlokára a messzeség kék kendőt terít. Tarlóvá érett búza szára szúrja szántások gerezdjeit. Gyalogút repes a domb felől, borzas kis akácot lobogtat. Hű kutyaként lihegő szellők kukoricásban kóborolnak. Pocsolyák tükre hártyásodik. Deres mezőben vadnyúl óvakodik. Fehér fátylakkal bugyoláltak a fák. Telt ködöket markolásznak. EGVPÉTER IVAN: Barna manó dal Minden kincs eltemetetlen versenyt cseng barna szemedben, Ahány dal elhangzott hajdan, mind ott szól barna hajadban... .. Barna a lelked legbelül, kis barna manó hegedül, csak én hallgatom egyedül. FARKAS ANDRÁS: erfe £<£ QUlluL tílk^ín. O, te bolond, fura álmodozó, vársz, Hogy lebegő-lobogó búzakéken Meg ne botoljon az égi hajózás, Perceid olvadozó örömében, Nézed a fényben az ég puha tükrét, Látod, amit beleélni szeretnél, Lent, a habokban a tó szíve szürkébb, Habjai hűsek a barna kezednél, És szemeid makacsul belenyttnak Abba az égbe, ahol a magasság Messzire permetező üde illat, Perceken át kavarognak az álmok, Hogy szívedet tüzesen csalogassák, S nem veszed észre, miért, mi az átnok. VASKÓ POPA (Jugoszlávia): CSILLA G-JÁl ÉK Emezek éjszakák a többiek csillagok Minden éj meggyújtja csillagát Es táncol körűié fekete táncot Míg csillaga elizzik Szerepet osztanak egymás közt az éjek Csillaggá lesznek emezek Éjek maradnak a többiek íi üjra kigyújtja csillagát minden éj S táncol körülötte fekete táncot Míg csillaga elizzik Az utolsó éj lesz csillag is éj is egyben Meggyújtja önnön-magát Táncol önmaga körül fekete táncot Bán Érvin fordítása
