Népújság, 1971. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-07 / 210. szám

Példák vannak országszeri© Féls?^ Gogo^tgy örült na^ója Vészi Endre tévéjátéka, a Félszoba — félmegoldás, félresikerült. Nem is fele­zem tovább, csak annyival még, hogy nem is a főhős­nél kezdem. A könyvtárban, a létrán dolgozik a könyv­táros és őt keresi az asz- s/ony jogtanácsosa, aki ta­lán ügyvéd, talán vállalati jogász, az asszony beosztott­ja, aki mindenképpen függ az asszonytól. Ez a jogász, párnás arcizmokkal, kopa­szodó férfi, pocakos is egy kicsikét, aktatáskával óva­toskodik, talán nem is kö­szön. Mindenesetre fenn­hagyja a fején a kalapot, ott, ahol mindenki ingujjra vetkőzve olvas, belemélyed a tudás megszerzésébe. Nem is tudom, miért nem veszi le ez a diplomás „ür­ge” a kalapját, aki egyéb­ként nem is ürge, hanem „gyáva nyúl”, mert rögtön, szinte kérdés nélkül bevall­ja a könyvtáros férjnek, hogy 5 csak azért szeren- csétlenkedik fel ide, tér­iszonya ellenére a létra magasába, mert ő tart az asszonytól, aki neki főnöke és már a bontóperes ügy­ben is csak azért vitte az asszony ügyeit jobb meg­győződése ellenére, mert hát neki félnivalója van. Ennek a „jogi ürgének”, ennek a gyáva nyúlnak va­lahogy nehezen elhiszem a gyávaságát, megértem félel­mét az asszonytól, aki füg­gőségben tartja valamikép­pen őt; elfogadom ügybuz­galmát, hogy még a tér- iszonya ellenére is meg­mássza a könyvtáros utána létrát, mert anyagi érdekei ilyesmit diktálhatnak neki. De az írónak nem hiszem el azt, hogy így, ilyen mesz- sziről kellene jellemeznie az asszonyt, aki miatt min­den történik. Ugyanezt elmondhatnám a volt férjről és a jelenlegi Jobb az ellátás a tavalyinál Nyilatkozott a Vasért igazgatója Jó , árukínálattal készült fel a fűtési idényre a Vas­ért — közölte Révész István vezérigazgató az MTI mun­katársának adott tájékozta­tójában. A legnagyobb vas­nagykereskedelmi vállalat idei árualapjának megterem­tésénél figyelembe vette a tüzelőberendezések iránti igény változásait. A gázprog­ram elhúzódása miatt a gáz­készülékek iránti kereslet ugyanis elmaradt a koráb­ban várt mértéktől, ezért ha­gyományos, szilárd tüzelésű kályhák, valamint az olaj- kályhák beszerzését növelték. A . tavalyinál ötezerrel több „vaskályhát”, s csak­nem kétszer több hordozható cserépkályhát hoznak forga­lomba. A múlt évi 45 ezer­rel szemben a második fél­évre 103 700 olajkályhát tud a kiskereskedelem rendelke­zéséin bocsátani a Vasért. A múlt évben hiánycikknek számító zománcozott füstcső­ből a tavalyi mennyiség két­szerese kerül forgalomba. A Belkereskedelmi Minisz­térium illetékes főosztályán hasonlóan kedvező országos helyzetről számoltak be. A kereskedelmi vállalatok importtal is törekedtek az ellátás javítására, elsősorban a választék bővítésére. Gon­dot csupán a propán-bután- gáz-tüzelés okoz, az is job­bára a kereskedelemnek, amely a múlt évben mint­egy 170 ezer propán-bután készüléket adott él, s erede­tileg ennyivel számolt az idén is. Mivel azonban az el­ső félévben vásárolt készü­lékek bekötését a gázszolgál­L gtth szeptember 1., kedd tató vállalatok csak 1972, 1973-ra vállalják a forgalom visszaesett, úgyszólván csak cserékre korlátozódott. A be­kötések elhúzódása felvetette a garancia kérdését. A ke­reskedelem és az ipar meg­állapodott, hogy a garanciá­lis kötelezettséget nem az el­adás, hanem a gázbekötés napjától számítják. A szilárd tüzelésű kályhák­ból, tűzhelyekből lényegesen jobb az ellátás a tavalyinál. Az első félévi 23 ezerrel szemben az év második félé­ben 112 ezer ilyen kályha ke­rül forgalomba. A múlt évben mintegy 900 ezer olajkályhával fűtöttek. Az idén a hazai ipar terme­lésével és az importtal együtt a vásárlók rendelkezésére csaknem 400 ezer olajkályha áll Az első félévben 148 ezer fogyott belőle. Bővült az eddigi választék 16 ezer jugoszláv kooperációban ké­szült kályhával, s a ZIM is mintegy 25—30 ezer, koráb­ban csak exportra gyártott kályhát ad a kereskedelem­nek. Olajtároló tartály, hor­dó, marmonkamna ugyancsak van elegendő. Az ÁFOR, a fogyasztási szövetkezetek és a TÜZÉP az idén több mint 200 új olajkutat helyez üzembe, a fűtőolaj-szállítás­nál azonban adódhatnak problémák. Növekedett a hazai villany­tűzhely-gyártás és -kínálat, de mert a gázprogram elhú­zódása miatt a vártnál töb­ben vezetik be a villany tü­zelést, az igényeket nem tud­ják kielégíteni. A kiegészítő fűtőkészüléknek számító 2— 3 kilowattos villanykályhá­ból viszont a hazai termeles is fedezi a keresletet, s a vá­lasztékot még • lengyel im­porttal is bővítik. (MTI) férjről, akik — ha nem len­ne a kifejezés a témához képest idétlen, használnám is — az asszony megett, an­nak akarata ellenére a mély barátságig egymásba szeretnek. És teszik ezt azért, hogy keserveikként emle­getve az asszony zsarnoki stílusát, hosszan és ismétlő­dően jellemezzék előttünk a csinos, nyulánklábú, lenge­öltözködésű asszonyt, aki katonás rendet tart a ház­ban, nem bírja a pálinka­szagot és azt akarja, hogy a férje vigye valamire. Mi sem természetesebb az asz- szonynál, hogy a volt és a jelenlegi férj kipenderül­nek az elegáns lakásból a félszoba családi státuszába, hogy a harmadik, a szakál­las is elnyerje a klasszikus gerinctelenség lehetőségét Éva oldalán. Még a beteglátogató könyvtárosnőt értem meg leginkább, aki az orvosságá­val és viszonylag egészséges segíteni akarásával leplez­te szerelmét a félszobás, ön­magával sakkozó könyvtá­ros iránt. Iglódi István ren­dezése igyekszik líraivá ten­ni ezt az életképet, amely a benne rejlő mondanivaló ellenére éppen jellemzési hibái miatt nem meggyőző. Gogol klasszikus műve tévéváltozatban is nagy lé­lektani ábrázolásra ad lehe­tőséget. Hazai megoldásunk és a jellemszínészek össze­hasonlítása után is marad elismerésünk Jevgenyij Le- begyev számára, akinek ar­cán finom változatai _ suhan­nak át a belső tragédiának. A nemesi gőg belső túlmé­retezése és a sanyarú való­ság olyan szorító nyomása érvényesül itt, amely ellen nincs orvosság. A magyar néző, színházi élmény hatá­sára jobbnak találná, ha Véget ért az egri Gárdonyi Gimnázium KISZ-szervezetének háromnapos házi vezetőképző tanfolyama. Az utolsó napon, vasárnap, Sipos József, a Heves megyei KISZ-bizottság középiskolai felelőse tartott előadást az 1971—72-es tanév akcióprogramjának előkészítési i módozatairól (Foto: Körmendi Károly) maradna minden monológ­ban, a kutya sem szólna vissza, a környezet is csak elképzelt, fantomszerű ár­nyékrendszer lenne, valós alakok helyett, de Lebegyev így is hihető játékot ját­szik, valódit ad, a beszűkü­lés rettenetes izgalmát, az íróasztaltól VIII. Ferdinán- dig. A tévé-nézőnek élmény- szerű meglepetés, ahogyan a szinkront Zenthe Ferenc megoldja. Kiváló jellemszí­nészi és ábrázoló készség vizsgázik itt jelesen. (farkas) Alcsevszkij alezredes gyors léptekkel Pronyinhoz sietett. — Ivan Nyikolajevics, ott egy ember van! — Hogyhogy? — Az az ,elvtárs, aki a csomagot vitte, mérget mert rá venni. A csomag szu­szog. Érti, tábornok elvtárs, szuszog! — Hát akkor cselekedje­nek — adta ki a parancsot Pronyin. Patterson útitársához két repülőtéri tisztviselő lépett. — Bocsásson meg — mondta az idősebbik. —Bo­csásson meg, de lenne egy kérdésem. Kérem mondja meg, mi van ebben a bő­röndben? A bajuszos élsápadt. — Az én holmijaim. Sze­mélyes dolgaim. — És bizonyos ön abban, hogy ez az ön kofferje? — Nem értem... — Bocsásson meg — mondta a tisiztviselő. — En­gedje meg, hogy belenéz­zek. .. Az a gyanúnk, hogy a bőröndöt elcserélték. — De én kategorikusan ki­jelentem, hogy ez az ő bő­röndje! — szólt közbe ke­ményen Patterson. A tisztviselő tagadóam ráz­ta meg a fejét. — Amíg nem igazolja, hogy a bőröndben papírok vannak, addig nem enge­dem elvinni innen! Patterson a zsebébe nyúlt és előhúzta azt a kulcsot, amelyet Harberry adott ne­ki. Hanem nyomban valami misztikum vette kezdetét. Rejtélyes dolog játszódott le világos nappal az emberéit szeme előtt! A bőrönd élt és lélegzett... Lénocska nem tudta, mi­hez kezdjen. Amikor azon­ban meghallotta a zajt és a viharos párbeszédet, a sok hangot és a sok orosz han­got, határozott... Zörögni kezdett, a bőrönd tetejét verte és kiabált: — Nyissátok ki! Nyi&sát<^» ki! (Folytatjuk) Nemcsak pénzben, elképzelésekben sem bővelkednek Fordította: Ferenci Győző 38. Egymással szemben álltak — a halovány, mogorva Harberry és az élénk, ironi­kus Tkacsev. — Hogy került ide Kovri­gina professzorrá)? — Nem tudom. — Ez nem válasz, — Egy ember hozta ide. — Ki ez az ember? — Nem nagyon ismerem. — És csak úgy egyszerű­en elhatározták, hogy magá­nak idehoznak egy ismeret*- len nőt? — Tkacsev elvtárs, bo­csásson meg — Pavlik már rég be akart kapcsolódni a beszélgetésbe, — Egész kín­zókamrájuk van itt! Ott lent valakit ugyancsak be­zártak. Ki akartam enged­ni, de nem tudtam... Tkacsev szigorúan Har- berryre nézett. — Ki van lent? — Nem tudom, —■ Menjünk, majd én megmutatom! — ajánlkozott Pavlik. Tkacsev élőre mutatott a kezével, mintegy megkér­ve Harberryt, hogy menjen előre. — Kérem önt!. — Sehová sem megyek! — csikorgatta fogát Harberry. — Semmi dolgom nincs ott lent. — Maga nélkül is megta­láljuk. .. — Tkacsev az egyik rendőrre nézett. — Legyen itt addig Harbern,’ úrral. Harberry a lépcsőhöz ug­rott — Menjünk! Lementek a pincébe és megálltak a szorosan csukó­dó, zárt ajtó előtt. — Nyissák ki! — szólt Tkacsev. Harberry sajnálkozva in­gatta meg a fejét. — Nincs kulcs nálam..! Ekkor az ajtó mögül han­gos angol szátkozódás hal­latszott. Harberry egy pillanatra megingott, aztán a zsebébe dugta a kezét s átadta a kulcsot Tfcacsevnek. Az őr­nagy éppen hogy megfordí­totta a zárban a kulcsot, feltárult az ajtó és ott állt előtte... Korolj ov! Pisztoly volt a kezében. De ő sem számított ilyen talál­kozásra: Harberry vei akart leszámolni. Tkacsev figyelmeztetően felemelte a kezét: — Nyugalom, Mister Ko- roljov ... Adja ide... Adja ide a pisztolyát. Nem nagyon igyekezett, sőt hanyag mozdulattal vet­te ki Jarger kezéből a fegy­vert, úgy fogta meg. mintha csupán pi&ztolyöngyújtó len­ne. — Hálásan köszönöm — mondta, zsebre dugta a re­volvert, és Korol jov válla fölött a szobába nézett... Sajnos, akit keresett, nem volt ott! — Hol van Jelena Vikto­rovna Kovrigina? — kér­dezte egyenesen Harberry- től. A kérdezett kihívóan, hu­nyorgó szemmel nézett Tka- csevre. — Nem értem, miről be­szél! — Nem tudja, miről van szó? Kár! — és Tkacsev hirtelen Jergerhez fordult.— Kérem az igazolványait... Amaz készségesen átnyúj­totta az iratait. — Igen. Priluckij Alek- szandr Tyihonovics. És va­lójában? — Semmit se mondjon neki többet — szólt közbe Harberry. — Magát nem kérdezték! — kiáltott rá Tkacsev. — Maga velünk jön, mutatott Jergerre. Intett egyik munkatársá­nak és félreállva engedte, hogy azok Jergerrel ketten előremenjenek. Mister Patterson már a repülőtér felé igyekezett. Lénocska pedig be volt zárva, bőrkoporsójában fe­küdt, és gondolkozott, egyre csak gondolkozott, gondol­kozott: hogyan végződik ez a dolog? Megálltak. A kocsi féke­zett. Aztán megint elvitték valahová. Hangokat hall. Sok hangot... Valóban, a Cadillac meg­érkezett a légikikötőbe. Mis- tgr Pattersont elkísérte né­hány honfitársa is. Mister Winslow Gregory, a követ- ségi attasé. Meg az Intu- riszt képviselői. Patterson csomagjait már a targoncára rakták, mellé tették a bőröndöt is és a repülőgéphez indiütak vele. Pronyin a korlátnál állt, amely a repülőteret övezte. Nem lokálpatriotizmusból fakad, tényeken alapszik az a megállapítás, hogy me­gyénk az ország legjelentő­sebb idegenforgalmi megyéi közé tartozik. A Mátra, a Bükk, Eger, Gyöngyös — és még jó néhány helyet lehet­ne említeni —, tömegével vonzzák a kül- és belföldi turistákat. S a vendégek a természeti és építészeti lát­nivalókon kívül, különösen ha nemcsak egy-két órát töltenek megyénkben, szíve­sen kóstolják meg az ország­szerte híres borokat, vagy a tájjellegű ételspecialitásokat. Olyanok is akadnak, akik szívesen szállnának meg több napra is — ha lenne hol. A borkóstolás, az étkezés és a szállás nem olyan egy­szerű dolog. Kevés a ven­déglátóipari egység, a szál­lodai férőhely, sőt nemegy­szer még az is gondot okoz, ha valaki valamelyik élelmi­szerboltban húskészítményt, töltelékárut szeretne vásárol­ni. Mindezekből kiindulva fur­csának, sőt egy kicsit érthe­tetlennek tűnik, hogy me­gyénk termelőszövetkezetei nem, vagy legfeljebb alig használják ki a vendéglá­tásból, kereskedelemből adó­dó lehetőségeket. A borter­melő gazdaságok erejéből is legfeljebb annyira futja, hogy egy-két borkóstolót üzemeltessenek, bár azt M meg lehet jegyezni, hogy a poharazók jelentős hányadát is megyénkén kívül tartják fenn. A mai igényeknek megfe­lelő, kulturáltabb, színvona­lasabb vendéglátó, kereske­delmi egységeket, nem is be­szélve szállodáról vagy kem­pingről, még nem létesítet­tek a közös gazdaságok. Mindez pedig a mai kö­rülmények között egyáltalán nem megvalósíthatatlan el­képzelés. Elég, ha csupán a nádudvari Vörös Csillag Termelőszövetkezetet említ­jük, amely Debrecenben most nyitotta meg kétszáz személyes vendéglőjét — a több éve meglevő mintabolt­ja mellett —, vagy a mező­kövesdi termelőszövetkezetet, amely a Zsóri-fürdő szom­szédságában épített szállodát és több száz személyes ven­déglőt. A közös gazdaságok vezetői az ilyen jellegű kezdeménye­zésekkor általában a pénz­hiányra hivatkoznak. Való igaz, hogy a termelés növe­léséhez, nemegyszer még a szinten tartásához is jelen­tős anyagiak szükségesek, a kevés jut a más jellegű te­vékenységre. De az is biztos, hogy a közös vállalkozások, társulások formájában már sokkal könnyebben megold­hatók a feladatok. Ma már nincs elzárva az út az elől sem, hogy a termelőszövet­kezetek a fogyasztási szö­vetkezetekkel vagy éppen a vendéglátóipari vállalatokkal vegyék fel a kapcsolatot. A közelmúltban a kormány elfogadta a Mátra és a Bükk idegenforgalmi fejlesztési el­képzeléseit. Helyes lenne, ha megyénk termelőszövetkeze­tei is részt vállalnának e hosszú távú terv megvalósí­tásából. Ez nem csupán er­kölcsiekben, de forintokban is kamatozna. (kaposi)

Next

/
Thumbnails
Contents