Népújság, 1971. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-30 / 230. szám

HAHÓ, ÖCSI! Színes magyar film Elnöki székben, kiváló könyvterjesztőként ! Csakugyan, ebben a rohanó Világban lassan már elfelejt­jük a mesét. És ami még en­nél is rosszabb, időnként megfeledkezünk arról, hogy mi is voltunk gyerekek. Még szerencse, hogy időnként (elég ritkán!) akadnak, akik figyelmeztetnek: mindenki­nek volt egykor öcsi-kora, s ezt a csetlő-botló időszakot vállalni kell még felnőtt fej­jel is. Palásthy György rendező R Varázsló sikere után is­mét mesét mond. Lényegét tekintve igaz mesét, amely ha az Óperencián túl nem is, de inneni oldalán bizony gyakorta megtörténik. A rendező ezúttal is a bölcs mesélővei Török Sándorral szövetkezik, hogy kielégítse a gyerekek és a felnőttek meseigényét. Meséjük ked­ves, a tanulság elgondolkoz­tató, a megfogalmazás mód­ja és formája pedig jól szó­rakoztatja a közönséget. Az alkotói szándék az egé­szen kis gyerekeknek és az egészen nagy felnőtteknek szánja és ajánlja a filmet. Író és rendező ezzel a ket­tősségei nem kis feladatot vállalt magára, öcsi kalan­dozásaiból ugyanis nem a gyerekeknek, hanem a fel­nőtteknek kell okulniuk. A gyerekek a látványt élvezik, míg a felnőttek számára a filozófiai magasságokat ost­romló dialógusokat kínálják az alkotók. S éppen e kettős­ség az, amely nem mondha­tó sikeresnek. Ügy tetszik Palásthy nem bízott eléggé a mese erejében, varázsá­ban, vagy nem bízott abban, hogy a felnőtteket is leköti a jó mese, a látvány, vagy a fordulatos cselekmény, ezért szinte „direkt.be” kap­csolja az egyes jeleneteket, s így fogalmazza meg a fel­nőtt társadalomnak szóló in­telmeket. Ezek az intelmek természetesen társadalmi töl- tésűek: a film az örökös idő­hiányt és az éhből fakadó emberi kapcsolatokat tűzi a mese céltáblájára. A család reggeli nyüzsgé­sében öcsire már nem jut idő, s a kis lázongót a fürdő­szoba fogságába parancsol­ja az atyai szigor. S míg kis hősünk megbántva szenvedi a fogságot, képzelete szár­nyakat kap: a fürdőkád tengerszínű vizében kis csó­nak tűnik fel, raj ta két tör­pe, Kököjszi és Bobojsza, ők segítik öcsit kiszabadul­ni, s ők egyengetik útját a pesti utcán, s a Bergengóc király birodalmában is. ' A képzelet messze röpíti öcsit, megy, kutatja az időt, hogy megszerezze azt s átadhassa szüleinek. De hol az idő? Hétfejű sárkány őrzi? Nem. Az időt önmagunkban hordozzuk, mint a jóságot, vagy a sze- retetet, csak nem mindig vesszük észre, s ezért gyak­ran nem élünk vele. Lám, a szigorú öcsi-papának is csak öt percet kellett volna a gyerekre szánnia, ennyi időnek pedig mindig lennie kell. S öt perc bizony nagy idő, még arra is elegendő, hogy öcsi bebarangolja me­seországod, s megvívjon a tüzet fújó hétfejű sárkány­nyal is. Pedagógiailag nagyon hasz­nos, egyben látványos fil­met üdvözölhetünk. Különö­sen ott és akkor jó a Hahó, öcsi!, amikor a képek sod­rására és nem a dialógusokra támaszkodik. Érdemes meg­figyelni azt is, — hiszen a jövőre nézve okulásul szol­gálhat —, hogy a reálisabb környezetben játszódó jele­netek mennyivel jobban le­kötik a közönség érdeklődé­sét. Arról van itt szó, hogy a gyerekek fantáziájában főszerepet kapnak a minden­napok eseményei, találkozá­sai, s a forgalmas utcaképek, a postás, a rendőr, a vonat vagy a repülő ma már ve­tekszik a mesék birodalmá­nak papír-figuráival is. Pa- lásthy filmjében is ezek a hétköznapi jelenetsorok vol­tak az izgalmasabbak, míg a film meseországa túl sze­gényesnek, színpadiasnak tűnt. A fentebb már megfogal­mazott fenntartásokkal együtt Palásthy György filmje ne­mes ügyet szolgálva, tanul­ságos szórakozást kínál. A rendező jó vígjátéki és pe­dagógiai érzékkel építi fel a jeleneteket, s igyekszik megteremteni a realitás és a fantázia egységét. Forgács Ottó gyönyörű, színes képei és remekül sikerült trükkjei méltán érdemelnek elisme­rést. Fel kell jegyezni Lovas Róbert hangulatos kísérőze­néjét is. Kovács Krisztián jó felfedezés, s képes volt egy főszerep eljátszására: Ba­log öcsije kedves, bájos mai kisfiú. A színvonalas felnőtt­együttesből Koncz Gábor alakítására hívjuk fel a fi­gyelmet. Márkusz László Medve János, a vámos- györki ÁFÉSZ elnöke. Hosz- szasan beszélgetünk kulturá­lis témákról, s köziben ön­kéntelenül is szemrevétele­zem a falon lévő elismerő ok­leveleket. Egyre különösképp felfigyelek. A művelődés- ügyi miniszter elismerő ok­levele a hosszú éveken át végzett kiváló könyvterjesz­tői munkáért. Egy elnök, aki elsősorban gazdasági felada­tokkal foglalkozik, hiszen ez a kötelessége — miként lesz könyvterjesztővé, méghozzá nem is akármilyenné? ★ Maga a történet egysze­rű. Medve János 15 éve el­nök, s tíz éve folgalíkozik könyvterjesztéssel. Annál ér­dekesebb a „miért”. Az, ho­gyan lesz egy elsősorban közgazdasági beállítottságú emberből a könyv szerelme­se. Nem túlzás ezt a szót használni, mert még irodájá­nak szekrényei is könyvek­kel megrakottak. Hát még az otthon! De erről beszéljen már ő: — Közel 1500 kötetes házi könyvtáraim van. A gond már az, hogy nincs hová el­helyeznem őket. Feleségem és lányom pedagógus. Ök át­lőtték ki, hogy az egyik aj­tót alakítsuk át úgy, hogy (mindkét oldalán könyves­polcokat helyezzünk el. Így aztán jut hely az új szer­zeményeknek is. Miért is lett könyvbarát Medve János? Az indítóok jó negyedszázadra nyúlik vissza: — Annak idején a szo­ciáldemokrata pártnál dol­goztam, szoros kapcsolatot tartva Szurdi elvtárssal. Adácsi barátaimmal együtt úgy éreztük, hogy az em­berek tájékoztatása, felvilá­gosítása érdekében meg kell próbálnunk egy merész kí­sérletet: falun lapot indí­tani. Az elhatározást tett követte, s hosszú hónapokig rendszeresen megjelent az Adácsi Tudósító, melyet én szerkeszt« ütem. Innen hát az írott szó szeretete. Hogy milyen sze­repet töltött be ez az újság történetében is kuriózumnak számító falusi lap, az külön téma. Jelentőségére azért hadd elevenítsünk fel egy régi történetet: — Amikor Szakasits Ár­pád Gyöngyösön járt, s be­szélgettünk, meghallva az újság hírét, órákon át fag­gatott, böngészgette a nálam lévő példányokat, s vérbeli újságíróként tanácsok sorá­val látott el. ★ Medve János később mesz- szire került az újságírástól, de az írott szó, az irodalom szeretete mindmáig végigkí­sérte. Ezért lett nemcsak könyvgyűjtő, hanem könyv- terjesztő is. — Tíz évvel ezelőtt felke­resett a helyi könyvsebolt vezetője, megrakodva köny­vekkel. Arra kért, hogy pro­pagáljam őket, segítsek el­adásukban. Rábízhattam vol­na másra, de nekem is tet­szet a feladat. Mindjárt fel­kerestem a kollégákat, s ha­mar elkelt az első szállit- .mány. Itt a cégnél közel öt­ven állandó vevőm lett he­tek múltán. Most már ne­kem kellett sürgetnem köny­vesbolt vezető kollégámat, hogy hozza csak az újabb könyveket. A vámosgyörki ÁFÉSZ dolgozóinak zöme ma már tetemes példányszámú házi könyvtárral rendelkezik. A gyarapításról mégsem mon­danak le, s folyvást keresik az elnök-könyvterjesztőt, újabb és újabb kötetekért. — Mit keresnek elsősor- •ban. Nemcsak Szilvásat, Ber- kesit, hanem az egyes soro­zatodat, sőt az új magyar irodalom frissen megjelent alkotásait is. Közkedveltek a lexikonok is. Néhányát mutat a legke­resettebbek közül. Előkerül a közel két éve megjelent Zílahy Lajos regény, a Du- kay család. — Ezt magainnak tarto­gatom, pedig sokan kutat­ják. Egy könyvterjesztő ta­lán leltet ennyire önző... ? Pécsi István A Társadalmi Erdei Szolgálat Yl. országos találkozója Tardoson A Társadalmi Erdei Szol­gálat (TESZ) VI. országos ta­lálkozóját tartják október 2- án és 3-án (szombat, vasár­nap) a Heves megyei Termé­szetbarát Szövetség, valamint a Mátra-bükki Erdő- és Fa­feldolgozó Gazdaság rende­zésében, a tardosd sporttá­borban. Az országos találkozó első napi programját, szombat délután öt órakor, a megyei TESZ-veZetők tanácskozása vezeti be. A tanácskozáson Magyarszéky Béla, a TESZ országos intéző bizottságának vezetője tart előadást a 10 éves jubileumi ünnepségek előkészületeiről. Vasárnap reggel 9 órakor Pusztai László, az MTS me­gyei elnöke nyitja meg ün­nepélyes keretek között a TESZ VI. országos találkozó­ját, majd Magyarszéky Béla ismerteti a Társadalmi Erdei Szolgálat ez évben végzett tevékenységének eredménye­it. Az erdőgazdaság és a TESZ kapcsolatáról tart elő­adást a találkozó résztvevői­nek Adamkó József, a Mát­ra-bükki Erdő- és Fafeldol­gozó Gazdaság igazgatója. Sugár István Egy kis üdülés sok pajzánsággal 10. Buttlemé, szerelme édes gyümölcsével a szíve alatt, terhessége előrehaladt sza­kában hazautazik a girincsi szülői házba, hogy a nagy eseménynél édesanyja a kö­zelében és segítségére le­gyen. János első gyermeke holtan jön a világra, s ezzel kapja a fiatal gróf leghőbb vágya, hogy örököse legyen majd a hatalmas vagyonban, az első és talán a legfájóbb sebet. Ez az első konkoly­szem boldogan induló házas­élete zavartalanságában! A Buttler-házaspár hosz- szú- hosszú hónapokon át éli a dúsgazdag fiatalok gond­talanságát ... Az első fellegek boldogsá­guk egén, a lassan-lassan megismétlődő apró perleke­dések, vitatkozások s ké­sőbb a kölcsönös féltékeny­kedések. — Először Katalin fog gyanút. Megtudja, hogy Girincsről hozott bizalmas komomája, a csinos 17 éves Nagy Zsuzsanna, akit a ház körül mindenki csak Lizi- nek, Lizának becéz, titkos szerelmi kalandba bocsátko­zott a fiatal férjjel. Házasságuk második esz­tendejében, 1794-ben, a fia­talasszony váratlanul meg­«I tó (874* szeptember 30., csütörtök betegszik. Szinte csontvázzá soványodik, naponta vissza­térő hőemelkedések, hányó­láz gyengíti és gyötri. Az orvosdoktorok „hektika”-va. gyanakszanak. Az idő nyáriasra fordultá­val, az egészségéért aggódó János, az akkor jó hírű Ránk-H er lányba viszi gyógy­kezelésre, üdülésre, — a messzi Kassa mellé. Katinka grófnő az abaúji hegyek ölén nincs unalomra kárhoztatva. A fürdővendé­gek körében is akad elég társasága. De vele van ro­kona, Dőry László báró is, sőt férje külön társalkodó- nőt fogadott' szórakoztatásá­ra. Személyes szolgálatáról pedig kedvenc komomája, Lizi gondoskodik. S közben váratlanul ked­ves látogatója érkezik. Gyer­mekkori ismerőse és leány­kori szerelme, szeretője, Szirmay József keresi fel hosszabb idő múltán. ★ Szirmay József kalandos múltú úriember, Zemplén megye legtekintélyesebb fő­nemesi családjának sarja. Miután birtokait a kapitány úr eladta, Oroszországba tá­vozott, s beállt II. Katalin cárnő ármádiájába, s három esztendeig katonáskodott az orosZí—török háborúban. De mert egy orosz tisztet meg­gyilkolt, menekülnie kellett „muszkaországi” véres ka­land iái színhelyéről. Vele járta a messzi idegen földeket szolgalegénye, Ne­mes János, aki korábban Gróf jobaházi Dőry Katalin arcképe. sabb események során.' Szirmayt jól jellemzi, az őt jól ösmerő Liza komor- na: — „Egy közönséges csa- vargó ember!” ★ Szirmay értesülvén Kata­lin ránk-herlányi üdülésé­ről, elhatározza, hogy felke­resi egykori szíve hölgyét. Óvatosságból azonban előbb csak szolgáját küldi hozzá Kassáról, szóbéli üzenetével. — „Köszönti a grófnőt és ne gondolja, hogy róla meg­feledkezett. Nem is fog ró­la soha elfeledkezni. Hanem ha vagyon még egy kis szíve hozzá, és régi szavát, régi ösmeretségét meg nem má­solta, hát üzenje meg, mi­kor lehetne véle és mikor éppen az öreg Dőry Gábor szolgálatában állott. Amikor hazatérnek, még „egy ko- zák”-gt is hoznak magukkal. Jól jegyezzük meg a figurá­kat, mert még fontos szere­pük lesz a história folya­mán, éppen a legizgalma­jöhetne legalkalmatosabbart hozzá Ránkra?” Buttlemé szíve szaporáb­ban ver a hír hallatára. Kö­zel hajlik János inas fülé­hez s odasúgja bizalmas üze­netét: — „Mondja meg néki, hogy keserves könnyeim hullottak nékem érette. De hogy jöhessen ide, nem tu­dom, mert az én uram igen hirtelen. Ha csak valamikor éjjel nem jön? És akkor ezt tudtomra adja, hogy véle szólhassak, úgy hogy az uram ne tudja. Szeretnék is véle nagyon beszélni.” így hát a szerelmi postás jó hírekkel tér meg Kassá­ra. Szirmay nem sokat teke­tóriázik, értesíti érkezéséről. Buttlemét, s már útnak is indul Ránkra. Katinka asszony örömteli izgalommal készül a viszont­látásra. De egyszerre, csak mint derült égből a villám, megérkezik a férje. A fiatal menyecske összeomlana véli titkos tervét, de jól bevált asszonyi praktikához folya­modik. Előbb csak évődik vele, majd egyre tovább fe­szítve a húrt, már egyene­sen civódást, veszekedést provokál, hogy az amúgy is hirtelen haragú János grófot eltávolítsa a szerelmi légy­ott színhelyéről. — „Mindenféle fortélyok­kal akarván élni, hogy el­tudhassa magától” — jel­lemzi a szituációt a min­dentudó komorna. De János gróf a hosszabb távoliét után, ragyogó jó kedvében van, és Katinka minden mesterkedése csődöt mond. így hát módszert vál­toztat, és most már „szép módokkal akarta elűzni ma­gától”. Egyre csak panasz­kodik, hol a fürdőbéli álla­potokra, hol a társaság hiá­nyára. S a végén kiböki nagy hirtelen kiagyalt ter­vét: a legszívesebben Eper­jesre menne át, hogy az ot­tani orvosdoktorokkal ered­ményesebben kúráltathassa magát. A gyanútlan fiatal férj ráharap a kivetett csalétek­re, és még aznap útra is ke­rekedik Eperjesre, hogy ott körülnézzen. Végre itt van a várVa várt ■- * v- • ’ • éjszaka. Buttlemé nyugtalan felajzottsággal várja szere­tőjét. Éjfél felé jár az óra. Alszik már az egész falu és a fürdő vendégserege is. Egyszerre csak halkan, alig hallhatóan megkoppan az ablaka. Odarohan. Könnyű teste szinte röpül. Kinyitja az ablakszámyakat s halk toppanással máris beugrik a titokzatos éjjeli látogató. — „Jóska!” — suttogja forrón, s mohón ölelő kar­jaiba zárja. Kellemesen telik a nyári éjszaka — csókok, buja öle­lések fűszerezik az édes pásztorórát. Nyugodtan he­vernek egymás karjaiban, hiszen Buttlert Eperjesen tudják. Hajnali három óra­kor „Jóska úr” felöltözik, és az ablakon át diszkréten távozik... Alig fekszik vissza Katin­ka ágyába, csak éppen egy kicsinyt elszenderedik, ami­kor közelgő léptek és ajtó­kopogás zajára ébred. Férje érkezik meg. Még mentegeti is magát, hogy hamarább jött, de hát mindent sike­rült jól elintéznie. Reggel a grófnő huncut mosollyal bizalmaskodja el komomájának: — „Az Isten jól adta, hogy egy órával hamarább nem. jött a gróf, mert mellettem találta volna Szirmayt!” A mit sem gyanító Butt-i ler tovább „szorgoskodott grófnéjának gyógyításán”, Medicinákért küld Kassára, hogy azzal se legyen goncT- ja-baja hitvesének. Majd hintóba száll és hazaindul..! Már augusztusra jár az idő, mikor a grófnő végül is elhatározza, hogy Eperjesre távozik. A társaságában le­vő Dőry Laci bárót előre- küldi, s „kemény parancso­lat mellett” egy kis levélkét bíz gondjaira, hogy azt sa­ját kezűleg kézbesítse. A címzett: Szirmay József, Kassa ... Biztonságképpen még meg is fenyegeti az együgyű Do­ry t: — „Hallod-é te bolond! Ha megmondod a grófnak, hogy •magnak tülem levelet vit­tél, magam meg foglak öl­ni/” fFolytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents