Népújság, 1971. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-28 / 228. szám
foáclió KOSSUTH Ut Harsán • kürtszói 3.03 PonehlelU: Gloconda. Négy- íeiv. opera 32.26 KI nyer mar 13.20 Melódiákokt« 13.45 Törvénykönjr» 14.00 Operarészl. 14.14 Rádiójáték gyermekeknek 14.49 Éneklő ifjúság 15.10 Schubert: A-dúr rondo 15.23 Rádióiskola 16.03 Muzsikáról fiataloknak is.u Riportmfisor 14.50 Sportkantáta 17.20 Casals gordonkázik 17.30 Könnyűzenei híradó 13.00 A fegyveres erők napja. Köszöntő 13.13 verbunkosok 14.30 A Szabó család 13.25 Versek 13.35 Liszt—Bartók-verseny díjnyerteseinek hangversenye 33.26 Népi zene 22.40 Walser úr hollói Hangjáték 21.42—0.12 Tánczene PETŐFI im Beethoven-művek 2.45 Külpolitikai figyelő 9.00 Nótacsokor 11.45 A sarlómozgalomról 12.00 Operettrészl. 12.20 Szimf zene. Randevú kettőtől hatig . — 13.10 Hangverseny 18.58 Operettrészl. 13.24 Köre. a Magyarország— Románia vízilabda- mértről 20.25 Táncdalt* 26.23 P. Merimée: Lokis. R.-váít. 21.15 Népi muzsika 22.20 Lemezgyűl tök húszperce 22.40 Zenés] áték-részL >2.15 A veszprémi éneklő hét díszhangversenyéről MAGYAR «.06 TTV 17.33 Hirek 27.40 Görbe utak. Magyarul h. NSZK film 16.05 KUCkó 18.45 Esti mese UK A fegyveres erők napja 16.20 Tv-híradó 20.00 Humoristák klubja 20.50 Halat a hegyilakóknak 21.30 Nyitott könyv 22.10 Tv-híradó POZSONYI 19.00 és 21.45 Tv-híradó 19.30 Esti dallamok 20.00 Világítótorony Bratislava íőlőtt a.05 Ballada az edtévedt moziról (Szovjet tv-lilm) 33.10 Interpódlum *7L EGRI VÖRÖS CSILLAG (Telefon: 22-32.) Fél 4. tél t és este 8 órakor A medve és a baba színes, szinkronizált francia film víg Játék Főszereplő: Brigitte Bardot EGRI BRODY (Telefon: 14-07) Délután íé! 4 és este 7 órakor .4 neretvai csata Színes kétrészes Jugoszláv— olasz—NSZK—olasz film (Dupla helyárak I) GYÖNGYÖSI PUSKIN A préri GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Akkor hát, szia/ HATVANI VÖRÖS CSILLAG Egy falat kenyér HATVANI KOSSUTH Traianus oszlopa 1—17. (Dupla helyárak!) HEVES Maria szeszélyei FÜZESABONY Diploma előtt PETERVASARA Mr. Zéró három élete Egerben: 19 órától szerda reggel 7 óráig, a Bajcsy-Zsllinszy utcai rendelőben. (Telefon: 11-10). Rendelés gyermekek rószére is. Gyöngyösön: 11 órától szerda reggel 7 óráig, a Jókai utca 41. szám alatti rendelőben. (Tele- ■kt.: 17-27). Uj munka az ismeretterjesztés elméletéről 9 Szőrmeyásár Leningrádban A prémvadász és zsákmánya. A XX. SZAZAD eddig még nem tapasztalt forradalmi változást hozott a társadalmi, tudományos és műszaki fejlődésben. A minden téren tapasztalható előrehaladás arra kényszeríti az embert, hogy állandóan gyarapítsa általános és szakmai műveltségét, növelje tájékozottságát. Az állandóan gyarapodó tudásanyag közvetítésében a közművelődés egyik fontos alkotóeleme, az ismeretterjesztő munka játssza a legnagyobb szerepet Az ismeretek terjesztésében alapvető szerepük van a népművelőknek. A népművelők zöme a pedagógusok közül kerül ki. Nem véletlen tehát az, hogy a tanárképző főiskolákon bevezették az ismeretterjesztői ismeretók oktatását. A főiskolai oktatás szükséglete megkövetelte a korszerű tananyag elkészítését. Ezt a munkát végezte el dr. Nagy Andor, az egri tanárképző főiskola adjunktusa, amikor megírta Az ismeretterjesztés elmélete című jegyzetet. A közel 150 oldalnyi terjedelmű munka nemrég hagyta el a sajtót Szerzője az eddig megjelent szakirodalom és egyéni tapasztalatai alapján írta meg munkáját Nagy Andor jegyzetében három fejezetre bontva tárgyalja anyagát. A rövid terjedelmű előszóban az ismeretterjesztés jelentőségéről, az ismeretterjesztés történeti fejlődéséről ír. A második részben az ismeretterjesztés mibenlétéről, lényegéről, sajátosságairól, céljáról és feladatáról, valamint a közművelődési rendszerűnkben elfoglalt helyéről szól. A jegyzet gerincét a harmadik fejezet alkotja, ahol a szerző részletesen foglalkozók az ismeretterjesztés folyamatával A fejezetben az ismeretterjesztés lélektani, szociológiai, pedagógiai alapjaival, az újabb tömegkommunikációs eszközök szerepével ismertet meg. A JEGYZET VÉGÉN a szerző részletes bibliográfiát nyújt a témakör irodalmáról, társadalom- és természettudományi tematikákat, az ismeretterjesztéssel kapcsolatos dokumentumokat (előadói jelentőlap, szerződés stb.) közöl. A szafckrítika a jövőben bizonyára részletesen foglalkozik majd az ismertetett munkával. Cikkemben végül azt foglalom össze, hogy Nagy Andor jegyzete miben nyújt újat az eddig megjelent hasonló témájú munkákhoz viszonyítva. Üjat ad azáltal, hogy a jelenleg legkorszerűbb ismeretanyagot igyekszik adni. Feldolgozta a jegyzet írásakor a közelmúltban tartott országos népművelési konferencia anyagát is, ezzel a tananyag használhatóságát jelentősen növelte. A jegyzet készítésekor arra törekedett, hogy az ismeretterjesztés legújabb, legelfogadhatóbb koncepciói maximális teret kapjanak az anyagban. Üjszerű, s talán az eddigieknél időállóbb megfogalmazását adja az ismeretterjesztés fogalmának. A népművelésben sokáig elfogadott, úgynevezett ágazati szemléletmód helyett a feladatokban történő gondolkodás módszerét követi, az előadásközpontú ismeretterjesztés helyett ismeretterjesztő rendezvényekről, előadó és hallgatóság viszonya helyett ismeretterjesztőről és a rendezvény résztvevőiről szól. Figyelmet érdemel munkájában az is, amit a tömegkommunikációs eszközök — főleg a televízió — ismeretterjesztésben betöltött szerepéről ír. Közismert, hogy a jegyzet szerzője atv- pedagógia egyik jeles hazai szakértője. Elmondhatom azt, hogy Nagy Andor munkája erényei, újszerűségei alapján a jövőben az ismeretterjesztői munkában a kézikönyv szerepét is betöltheti. Nemcsak a tanárképző főiskolák hallgatói, hanem minden népművelő haszonnal forgathatja. A felnőttoktatás különböző formában, a pártok- tatásban egyaránt kitűnően felhasználható. Szecskó Károly Huszonkét ország legnagyobb szőrmeértékesítő cégeinek több mint kétszáz képviselője vett részt Le- ningrádban, az 58. nemzetközi szőrmeaukción. A karakul-, mókus- és cobolyprémek mellett a külföldi cégek ezúttal nagy mennyiségben vásároltak vtdranyestet, sarki rókát, tengerivad-prémeket és ezüstrókát is. A szovjet szőrmék mellett számos ország — köztük Mongólia is kiállította árucikkeit. A vadprémek aukción való értékesítésének már több mint 300 éves múltja van. A kereskedelem ilyen formája különösen a második világháború után terjedt el, és ma eléri az osszeforga- lom 90—95 százalékát. A nemzetközi szőrmepiacon ma évente mintegy 130 aukciót rendeznek. Ezek közül a legjelentősebbeket Kanadában, az USA-ban és Ausztráliában tartják. _ A New-York-i, a londoni, a koppenhágai, a stockholmi és az oslói — eseménynek számító — s zormevás árakon közel egymillió prémet kínálnak eladásra. A leningrádi szőrmeaukció is a legjelen tősebb’oek közé tartozik. Az első Náva-par- ti nemzetközi szőrmevásárt 1931. márciusában tartották meg. A világháború kitöréséig összesen 17 szőrmévé- sárt tartottak Leningrad- ban. A háború után, 1947-ben a Bzőrmeailkció újra megnyitotta kapuit Leningrádban, ahol 1963-tól évente háromszor — januárban, júliusban és októberben rendeznek szőrmevás árakat. „Az önök aukciói különleges eseménynek tekinthetők a szőrmeszakértők körében, a szőrmepiac sajátos barométerének — jelentette ki E. Drejzin, a British— American Für Corporation igazgatója, az Amerikai Szőnmeszövetség elnöke. — Nem árulok el nagy titkot, amikor saját és kollégáim nevében megjegyzem, hogy alapvető üzleteinket az önök aukciói idején a leningrádi szőrmevásáron kialakult árak szerint kötjük”. A nemzetközi elismerést kivívott leningrádi szőrmeaukció mindenekelőtt a kiállított áruk mennyiségével és a választékkal keltenek figyelmet. Ezeken az aukciókon adják el a szovjet szőrmeexport alapvető részét A Szovjetunió úgyszólván minden sarkából szállítanak ide szőrmét. Minden vásáron körülbelül 3—4 millió, 50—55 fajtába sorolható prém kerül itt közszemlére. A választék óriási, a leg- messzebbmenően változatos és érdekes. A szovjet exportmonopóliumot képező orosz cobolyból 30—35 ezret, a külföldi piaoon versenytárs nélkül álló szibériai mókusból körülbelül 700 ezreit, a foltos virdanyestből pedig 15 színben, illetve színárnyalatban mintegy egymillió darabot kínálnak egy-egy alkalommal eladásra. Ezüstrókából 10—12 ezer, kékrókából 25 ezer és még sok más értékes szőrme talál itt gazdára. A leningrádi szőrmeaukción a nyersanyagként eladott prémek mellett egyre számottevőbb helyet kapnak a félkész, illetve kész szűcstermékek is. A leningrádi aukciókat a Szőrmepalotában tartják. A bemutatótermek különleges világítása elősegíti a szőrme- készlet 5—10 nap alatti megtekintését. A szovjet szőrmék fő vásárlói Anglia, az NSZK, az USA és a skandináv országok, de nagy mennyiségben vásárol Olaszország, Svájc, Franciaország, Dánia és Hollandia is. A hosszúszőrű szőrmék egyik legnagyobb vásárlója Japán. Míg ez az ország 6— 8 éve még úgyszólván nem vett részt a leningrádi aukción, jelenleg Japán vásárolja meg a kiállított ezüstös feketeróka, a nyestpró- mek teljes mennyiségét. Az utóbbi 40 évben megtartott 58 leningrádi szőrmevásár szemléletesen mutatja, hogy a külföldi üzleti körök a Szovjetunióval folytatott kölcsönösen kedvező kereskedelem fejlesztésére törekednek. (APN—KS) Pierre Pellegrine elegáns villája Párizs legelőkelőbb negyedében volt. Az ősz hajú. gazdag bankár méregdrága, faragott íróasztala mellett, a földön feküdt. A perzsaszőnyegen óriási vérfolt. Lefevre felügyelő és munkatársa még egyszer figyelmesen megvizsgál! ik a holttestet. A millió.nos homlokán golyó ütötte seb tátongott. A milliomos ' atal, rendkívül szép feles. ;e, Jasmine kezét tördelte és keservesen sírt: 1 I i — Halott! Az én drága Pierre-emet megölték! Lába körül ott sündörgött a Napóleon nevű terrier. Még mindig nem fogta föl, hogy gazdája halott. — Menjünk, Napó! — simogatta meg Jasmine a kutyát, ily módon is kimutatva, őszintén osztja bánatát. — Vallomása egy lépéssel sem mozdított el bennünket a holtpontról — szakította félbe a felügyelő udvariatlanul a szép özvegy siránkozását. — Szeretném kihallgatni a házmestert is. Itt él a villában?. — Igen, már várja is önöket — bólintott Jasmine. Az alagsorban a házmester felesége, Louise nyitott ajtót. Meg sem várta, hogy föltegyék neki a szokásos kérdéseket. — Minden világos, higgyék eL Urunkat feleségének a szeretője ölte meg. Már néhány éve sülve-főve együtt vannak, s az a nő néhány hónappal ezelőtt csak azért ment férjhez a gazdámhoz, mert a pénzt akarta. — Kérem, térjünk a dolgokra — szakította félbe mérgesen a felügyelő, s feltűnő módon hátat fordított az asszonynak. — Nem sokat mondhatunk — mondta Émile Jacguen, a házmester. — Jobban mondva, csak találgathatunk. Nem láttuk a gyilkost. — Nem igaz, láttuk — szakította félbe az asszony éles hangon. — Az éjjel, nem sókkal a revolverlövés után, ott szaladt el az ablakunk alatt. — Ez igaz, de nem ismerhettük föl. Az ablakunk olyan alacsonyan fekszik, hogy csak a lábát láttuk... Azt hiszem, az lesz a legjobb, ha az elején kezdem. Éjfél lehetett, amikor hallót-* tűk, hogy valaki halkan kinyitja gazdánk lakosztályának ajtaját. Mivel gazdánknak csak másnap kellett volna visszatérnie Olaszországból, azt hittük, Michel Aret, a nagyságos asszony szeretője jött meg. Ugyanakkor hallottuk, hogy Napóleon dühösen ugat. Pedig ritkán szokott. Tíz perccel később gazdánk gépkocsijának zúgását hallottuk. Már ágyban voltunk. Éppen azon elmélkedtünk, mit tegyünk, amikor revolverlövést hallottunk. — Emlékszik még, hány óra lehetett? — Tizenkét óra 16 perc — felelt a házmester habozás nélkül. — Nagyszerű, ha már erre ilyen pontosan emlékszik, igyekezzen a többi történésre is ilyen pontosan visszaemlékezni. — Aztán hallottuk, hogy valaki lefelé fut a lépcsőn, elrohan az ablakunk előtt, Napóleon pedig dühösen ugat utána. Alig bírtam visz- szahívni. A fickónak óriási szerencséje volt, hogy a kutya nem kapta el. — Súlyos hibát vétett, hogy nem engedte, hogy a kutya elcsípje a gyilkost — mondta a felügyelő dühösen, s becsapta az alagsori szoba ajtaját ★ — Még mindig egy helyben topogunk, Pellegrine-né — mondta Lefevre felügyelő az özvegynek. — Ismeri Michel Aret-t? — Természetesen — válaszolta az asszony szomorú mosollyal. — Nagyon jól ismerem. Közeli barátok voltunk, mielőtt Pierre-t megismertem. — Azóta nem volt közelebbi kapcsolatban vele? — Nagy ritkán találkoztunk a városban, együtt ebédeltünk valamelyik étteremben, ez minden. — Na most már semmi akadálya, hogy ismét bensőséges barátok legyenek. — Gondoljon, amire akar, felügyelő, nekem nincs több mondanivalóm az ön számára. — Egyelőre nem gondolok semmire. Jó lenne azonban, ha holnap délután pontban három órakor megjelenne az irodámban, és legyen olyan kedves, hozza magával a terriert is. — Ez parancs? — Igen, parancs — mordult rá mérgesen a felügyelő. — Gyere, Napó, ne félj! -r mondta Jasmine a kutyának, amikor másnap, pontban három órakor megjelent a felügyelő irodájában. Kedvenc kutyáját pórázon vezette. — Időközben kihallgattuk barátját, Michel Aret-t. Igen meggyőző alibije van, de mindenesetre szembesíteni fogjuk a kutyával. — Ez jogilag megengedhetetlen — kiálltott föl Jasmine hevesen. Ekkor lépett be az irodába Michel Aret, egy fiatal, karcsú, nagyon szép férfi. A felügyelő egy percre sem vette le a szemét a kutyáról, amelyet Jasmine keményen tartott. — Engedje el a kutyát! — szólt rá szigorúan a szép özvegyre. A terrier kíváncsian beleszagolt az iroda minden szögletébe. Aztán nyugodtan sorba szaglászta a részvevőket is, köztük Aret-e, majd visszakuporodott Jasmine lábához, és szundikálni kezdett. — Mit jelentsen ez, felügyelő? — kérdezte Michel. — Elmehetnek, szabadok — mondta a felügyelő. Nem is igyekezett titkolni, hogy vereséget szenvedett. ★ Amikor az utcára léptek, Aret gyengéden megszorította Jasmine kezét. — Örökké adósa maradok Napónak. Meg voltam győződve róla, hogy fölismer, ö pedig olyan volt, mint a kezesbárány. — Jobb lesz, ha háládat félreteszed nekem! Nem is képzeled, hogy megszenvedtem, mire találtam egy terriert, amely hajszálra hasonlít Napóleonra!
