Népújság, 1971. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-26 / 227. szám

IT ALÓ CALVINOi

és értelmiség

Ú

jfajta ember jelent meg ezekben az éoekben ! Európa, színpadain, a fizikus. Furcsa figura, a \ színművek tanúsága szerint tragikus alkat. Tudományát senki nem érti, ö mégis mindnyájunk sorsán töpreng. Kikerülhetetlenül sodródik a konfliktus felé. Galileo Galileivel az inkvizíció fogságában, Robert Oppenheimer professzorral az Állambiztonsági Hivatal vizsgálószobájában, dr. Johann Wilhelm Möbiussal az őrültek házában találkozunk. Mindegyikük felett elhangzik az ítélet”.

Marx György, évekkel ezelőtt írott sorai az idő múlásával nem hogy veszítettek volna aktualitásukból, ellenkezőleg: a fizikus dilemmája korunk szellemi emberének, a tudományos-technikai forradalom korát élő értelmiségieknek ßgyik legégetőbb problémájává terebélyesedett. Hiszen a szinte percről percre változó világunk nemcsak a szédületes sebességgel dolgozó számítógépeket, a teljesen automatizált gyárakat, új tudományágakat teremtett, hanem egyszersmind megváltoztatta a társadalom ] szerkezetét és arányait, átformálta az érzelmiség arculatát, megnövelte egyúttal a réteg súlyát és szerepét.

Marx György esszéje a tudományos-technikai forradalom nyugtalanító kísérőjelenségeire hívja fel a fi- gyeimet, mintegy nevekkel illusztrálva az évszázadok során egyre jobban kiéleződő ellentmondást: a tudósok, értelmiségiek munkája rendszerint nem párosul társadalmi megbecsüléssel, avagy másképpen: a végzett munka, s ennek eredménye lett légyen a bármennyire is fontos, politikai-társadalmi, tehát teljes életet nem biztosít.

P

éldák, nevek szinte ezrével kínálkoznak a reneszánsztól napjainkig: a nyomorban koldusként meghalt Rembrandtéi, a saját felfedezése ellen tiltakozó Einsteinig — de nem lenne teljes a kép, ha nem figyelnénk fel az utóbbi években bekövetkezett lényegi változásokra. Mire gondolunk? Például: 1968-ban Francia- országban a májusi események alatt az értelmiségiek — tanárok, tudósok, mérnökök — együtt tüntettek a munkásokkal, nagyobb politikai jogokat követeltek maguknak, több beleszólást életük irányításába.

A folyamat jól kitapintható: a Galileieket, Einsteine, két kínzó gondok a tudományos és technikai forradalom korában az egész értelmiségi réteget ériútő problémává váltak, megoldásukhoz azonban — s ezt a franciaországi példa is bizonyítja, — a tőkés társadalmakban, sok reményt nem lehet fűzni.

Bár kétségtelen tény, hogy a tudományos technikai forradalom belső logikájánál fogva összhangban áll az ember képességeinek széles körű kibontakozásával, álta- ' lános felemelkedésével, be kell látnunk, hogy e folyamat megvalósulása, megvalósítása, még a szocializmusban sem zökkenőmentes. Az értelmiségieket évszázadok óta feszitő ellentmondás nálunk sem oldódik atutomati- kusan harmóniává, hatásaival és következményeivel, te- \ hát nekük is számolnunk kell.

Számítási rendszerűnk azonban — ha egykönnyen : Ö nem is —, de végső soron kezűnkbe adja a megoldás kulcsát. Két okból is. Egyrészt: a tudományostechnikai forradalmat mi nemcsak termelőerőnek, hanem az emberi közösséget formáló humanista erőnek is tartjuk, másrészt: éppen a tudományos-technikai forradalom emberi — társadalmi céljaiból következően a tudó- i mány szerepének és tekintélyének növekedésével arányosam. nő művelőinek, az értelmiségieknek társadalmi felelőssége is.

S a helyzet ezen a ponton fordul meg nálunk — avagy a klasszikusok szóhasználatát idézve: — áll tál- ; pára az, ami eddig a fején állt. Vagyis: a tüntetők követeléseiből a szocializmusban társadalmi elvárás lesz. Következik ez abból, hogy a tudományos-technikai forradalom valóságfeltáró, tudatformáló és cselekvésre kész- : tető funkciója egymástól elválaszthatatlan, tehát az ér- télmiségiek sem csak feleletet adnak a társadalom és tu- '. domány legfontosabb kérdéseire, hanem egyszersmind \ cselekedeteikkel is igazolják feleleteik igazságát. S az \ elvárás mértékének, s a cselekedetek értékének megfe- \ lelően nő e társadalmi réteg felelőssége és megbecsülése j is.

Az elvárás felelősség, megbecsülés elvont fogalmai a ; mindenapi munkában élő kapcsolatot is jelentenek egyben az értelmiségiek és a társadalom között: másképpen szólva az elvárás megbecsülés harmonikus párosa fenntartja a szellemi ember eredendő természetes kötöttségét, mintegy konzerválva bennük a tanulóévek, a‘ család mind érzelmi, mind tudati-társadalmi hátterét.

Így oldódhat fél tehát nálunk az ellentmondás, s jön létre a harmónia az értelmiség munkája, s társadalmi megbecsülése között.

S

hogy ez mennyire nem frázis, bizonyítja ezt a X. kongresszus beszámolójában elhangzott egyik legfontosabb megállapítás is: nálunk a politika és a tudó. mány nemcsak egymásra utaltak, szövetségesek is.

K, Nyíró

liázastársak

Arturo Massolai munkás

éjszakai műszakban dolgozik, reggel hatkor végez. Hazafelé hosszú utat kell megtennie; szép időben, kerékpárján, rossz időben, meg télen, villamosán, jár. Háromnegyed hétkor, hétkor ér haza; vagyis hol később, hol valamivel később, mint amikor feleségét, Elidét felriasztja az ébresztőóra.

Gyakran a két zaj, az óra csörgése és hazatérő fékének léptéi összekeverednek Elide tudatában, s így érik utol álma mélyén, e kara reggeli tompa, mézsűrű álomban, melyet miközben arcát párnájába fúrja, igyekszik még néhány percre kiélvezni. Aztán hirtelen felugrik, szinte kiszakítja magát az ágyból, szemébe lógó, csapzott hajjal, vaktában bebújik a pongyolájába. így lép a konyhába, ahol Arturo 'épp előszedi táskájából az üres edényeket, az éthordót meg a termoszt, s berakja őket a mosogatóba; a gázt meggyúj- totta már és föltette a kávét Elide, ahogy magán érzi férje tekintetét, hátrasi- mítja a haját, erőnek erejével tágra nyitja a szemét —, mintha csak újra meg újra szégyéllné, amiért hazatérő férje mindig így, ilyen rendetlenül, álomit- tas képpel pillantja meg. Más dolog, ha együtt alszik: két ember: reggel mindketten ugyanabból az álomból ébredeznek —, egyenlőek.

Néha a férfi kelti fel; egy perccel az ébresztőóra csörömpölése előtt, kezében kávéscsészével, belép a szobába. Ilyenkor minden természetesebb, az álomból kiszakadás fintorát valami édesen lustálkodó vonás lágyítja, a nyújtózkodó meztelen karok a férfi nyakára ■kulcsolódnak. Megölelik egymást. Arturón esőköpeny; ahogy hofczásimul, aszerint, hogy nedves vagy hideg, Elide arról is tudomást szerez, milyen idő van odakint: esik, havaziky köd szitál... De azért megkérdezi: — Milyen az idő? — a férfi meg belefog szokásos félig-meddig gúnyolódó dörmögéséfbe; sorra veszi a kellemetlenségeket, amelyek aznap érték. A végén kezdi: milyen volt a bicikliút hazafelé, és milyen idő fogadta, amikor kilépett a gyárkapun —, egészen más, mint tegnap este, amikor bement; szót ejt a munka körüli mérgelődósekről, arról, miljten szóbeszéd járta az üzemben, s a többi.

Ilyenkor, e kora reggeli órában a lakás mindig kissé hideg, kihűlt. Elide mégis teljesen levetkőzik, s picit vacogva mosdani kezd a kis fürdőszobában. Férje mögötte lépked, tempósan 5 is levetkőzik, szép nyugodtan lemossa magáról a*

üzem porát, piszkát. Ahogy félmeztelenül mindketten egyazon mosdó fölé hajolnak, kissé merev tartással, de azért lökdösődve is olykor, s egymás kezéből kapkodva a szappant, fogpasztát, tovább beszélgetnek — így élik át a bizalmas együtüét perceit; néha, amint megtörlik egymás hátát, mozdulatuk sdmoga- tássá lágyul, majd ölelésben végződik.

De Elide egyszer csak felkiált: — Istenem! Hány óra? — s máris szalad, kapkodva felkapcsolja harisnyakötőjét, félölti a szoknyáját, megfésülködik, miközben hajtűit összeszorí- tott ajkai között tartva, a szekrény tükre felé nyújtogatja a nyakát. Arturo mögötte ácsorog, rágyújt egy cigarettára, úgy nézi; ilyenkor mindig kis zavar fogja el, hogy csak áll és nem tud mihez kezdeni. Elide végre elkészül, az előszobában bebújik a kabátjába,

yVVVVVSAAAA/VVv^AAAZsZSAZVVVV^Z^V\AAAAAZXAAA/VSAAAAAAA/VNAAyVSAAAAAAAAAAAAA/V\AA/VVNAAAAAAAAAAA/VVS/V<AAAAAzVVVVVVV\AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA

L HELMUT BAICOL:

Levél ViefHantba

Ti, barátaink Vietnamban!

Tudjuk,

ha szólunk is miattatok, de mi'biztonságban vagyunk. , Ha összejövünk autón, vonaton, vagy épp gyalog, de jóllakottam Es ágyban alszunk!

Nálunk tavaszt lel a hajnali nap. és munkánk békés. A cseresznyefák virágoznak és zöldül a vetés.

£s aki vet, azé az aratás.

Ti, barátaink Vietnamban!

Harcosok, halálbamenők!

Nem vagytok egyedül!

Mi kérünk,

higgyétek el, hogy veletek vagyunk. Ami nekünk van, néktek is jut. Pedig kevés, az, amit adhatunk, tíe legalább mi békésen vagyunk.

Segítenünk kell, hogy országotok ne lángtenger legyen, de kék egü, s ne örök rettegésben éljetek.

Hogy békességben aludhassatok.

Hogy tavaszi fényre ébredjetek! j

Lejyen békés munkálkodásotok.

Vi ’ágozzék a cseresznye. A termés , zö'düljön. a határban* s aki vet,

azé legyen a békés aratás! ;

i*,* : Fordította Anialfy Istvári !

/A" A A\\*. \*//////, V. V.W/WVWW

megcsókolják egymást, nyílik az ajtó, s már a lépcsőházból hallatszik, mint szalad lefelé.

Arturo egyedül marad. Hallgatja Elide cipősarkának kopogását a lépcső kövén, s amikor már semmi sem hallatszik, gondolatban követi tovább a gyors tipegést végig az udvaromba kapuin át, a gyalogjárón — egészen a villamosmegállóig. A villamost hallja is, hallja, amint csikorogva fékez, megáll, s kicsapódik az ajtaja. „Elérte” — gondolja, s szinte látja, a feleségét szoronganá a munkások és munkásnők zsúfolt tömegében, ott a tizenegyes villamoson, mely most is, mint mindennap, beviszi a gyárba. Elnyomja a csikket, behúzza a zsalut, és a sötétben bebújik az ágyba.

Az úgy maradt, ahogyan Elide kikéit belőle: de az ő, Arturo oldalán majdnem egészen érintetlen, mintha csak az imént vetették volna meg. Kényelmesen elnyúlik a maga oldalán, de csakhamar átdugja egyik lábát; még ott érződik félesége melege. Aztán a másik lábát is átnyújtja, s így, fokról fokra, lassanként egészen átcsúszik Elide oldalára, abba a meleg mélyedésbe, mély még őrzi felesége testének körvonalait. Bélefúrja fejét az asz- szany párnájába, beszívja illatát, és elalszik.

Este, mire Elide hazaér, Arturo már egy kis ideje tesz-vesz a lakásban: begyújtott a kályhába és elkezdett valamit konyvaszta- ni. Némely házimunkát ő végez él ezekben a vacsora előtti órákban: rendbe rakja az ágyat, söpröget egy kicsit, beáztatja a szeny- nyest. Elide szerint mindez balul sikerül, és ő — őszintén szólva — nem is nagyon igyekszik; amit csinál, az tulajdon!:'poén afféle szertartás, a várakozás szertartása; valahogy ezzel

megy az asszony elé, miközben valójában otthon marad a négy fal között, odakümn meg kigyulladnak az esti fények. Elide járja az üzleteket, annyi másasz- szonytársával együtt, akik ebben a városrészben valamennyien ily szokatlan időben végzik a bevásárlást.

Végre a lépcsőházbói fel- hangzanak az ismerős léptek — most egészen másképp, mint reggel, elnehezedve, tompán kopognak, mert Elide fáradtan vonszolja magát a napi munka és a bevásárolt holmi súlya alatt. Arturo elébemegy a lépcsőfordulóig, ott kiveszi a kezéből, a szatyrot, beszélgetve lépnek be a lakásba. A konyhában az asszony le sem veszi kabátját, csak leroskad egy székre, eközben férje kirakodik a szatyorból. — No, lássunk hozzá! — mondja végül Elide, feláll, leveti kabátját, belebújik a házi ruhájába. Nekilátnak a főzésnek: elkészítik a vacsorát — mindkettőjük vacsoráját —, aztán a férfi uzsonnáját, melyet éjjel egykor szokott megenni a gyárban, az asszony reggelijét, melyet másnap magával visz, s végül azt a reggelit, melyet Arturo holnap délután fog megenni, amikor felébred.

Elide tesz-vesz egy kicsit, aztán elüldögél a szalmafo- natú zsámolyon és irányit- gatja férjét, mit hogyan csináljon. Az viszont frissen, pihenten ide-oda sürgölődik, mindent egymaga akar csinálni —, de ugyanakkor kissé szórakozott is, gondolatai már másutt járnak. Ezekben a percekben néha majdnem veszekednek, már-már csúf. goromba szavakkal vagdalkoznak — mert az asszony azt szeretné, hogy az embere több figyelemmel csinálja, amit csinál, nagyobb buzgalommal, vagyishát álljon jobban mellette, legyen közelebb hozzá, igazi támasza legyen, nyújtson több vigaszt ... Az viszont, az asz- szony hazatérte fölötti első öröme múltával, gondolatban már nincs is otthon, azon igyekszik, hogy gyorsan végezzen, mert hamarosan indulnia kell.

Megterítenék, mipdent úgy készítenek az asztalra, hogy ne kelljen mellőle fölkelni; s ekkor mély szomorúság fogja el őket, hogy ily keveset lehetnek együtt —, szinte alig megy le torkukon a falat, a vágytól, hogy még tovább is ott üljenek és fogják egymás kezét.

De még meg sem itták az utolsó korty kávét, s a férfi már a kerékpárja körül foglalatoskodik, vizsgálhatja, hogy minden rendben van-e rajta. Megölelik egymást. Arturón csak most villan át a gondolat, milyen bársonyos, langymeleg a felesége teste. De felkapja vállára a kerékpárját és óvatosan lebaktat a lépcsőn.

Elide elmosogat, kitakarítja a lakás minden szegletét, fejcsóválva nézi, mit végzett a férje. Arra gondol, hogy az most épp a gyér lámpákkal szegélyezett sötét utcákon karikázik, tán már elhagyta a Gázmüveket.

Bebújik az ágyba, eloltja a villanyt. Ahogy ott fekszik a maga helyén, átdug- . ja lábát a férje paplana alá, hogy érezze a melegét; de minden esetben rájön arra, hogy az az oldal, ahol ő fekszik, melegebb — tehát Arturo is ott alszik mindig; és nagy gyöngédség fogja el.

Telegdi Polgár István fordítása