Népújság, 1971. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-23 / 224. szám

Sportvezetők fóruma: Gondolatok megyénk versenysportjának utánpótlás-neveléséről H [ eves megye verseny­sportja mindig az or­szágos élvonalhoz tartozott, különösen az évtizedes ha­gyományokkal rendelkező úszás és vízilabda sportja révén, amelyben olimpiai, európai, főiskolai világbaj­nokokkal is büszkélkedhet. A megye egész versenysport­ját átfogóan értékelő, az Utóbbi éveikben bevezetett országos pontversenyben is — a 19 megyét rangsorolva — az első és második helyen szerepelt Heves megye. Je­lentős színvonalat képvisel­nek a minősített sportolók. A különböző sportágakban leigazolt több mint 12 ezer sportolóból közel ezer fő az érvényben lévő minősítési szintkövetelmények valame­lyik fokozatának a birtoko­sa. Közülük első osztályú sportoló 36, ifjúsági arany­jelvényes 60 fő. Heves megye sporttánsa- dalmának —, hogy e néhány tényadattal jellemzett ver­senysport színvonalát évről évre „hozni” tudja, s az or­szágos élvonalhoz tartozva minden évben legyenek or­szágos, sőt nemzetközi szán­tén eredményesen verseny­ző sportolói és csapatai — tervszerű, előrelátó és kö­vetkezetes munkát kell vé­geznie. E tervszerű munka állandó feladatát a verseny- sport utánpótlásának a ne­velése kell, hogy jellemezze! P portvezetőinket, ed. w zőinket, sőt ma már a szurkolókat is egyaránt érdeklő téma a versenysport utánpótlás-nevelése. Hogyan néz ez ki Heves megyéberf? Milyen szervezeti keretek között folyt, illetve folyik jelenleg is az utánpótlási- nevelése? Megyénkben 1963-ig szer­vezett, az egesz megyét át­fogó utánpótlás-nevelésről beszélni nem lehetett. Eddig az időszakig tulajdonképpen csak az ifjúság sportolásá­ról beszélhettünk, melynek kereteit az iskolák (általá­nos és közép) és a sportegye­sületek biztosították. A sport­egyesületekben a pillanatnyi gyors eredmények elérésére törekedtek, miközben a fo­lyamatos utánpótlás-neve­lésről általában megfeled­keztek. Természetesen abban az időszakban akadt kivétel is megyénkben. S portegyesületeinkben ál­talában az utánpótlás­nevelése továbbra is a ha­gyományos, ma már korsze­rűtlen, több korosztályos rendszerben folyik. Az után­pótlás-nevelés egységes rend­szerének hatására viszont reflektor fénybe került a sa­ját utánpótlás-nevelésre va­ló törekvés. Ez jelentős anya­gi ráfordítást jelent, amit egyre inkább igyekeznek megteremteni egyesületeink. Jelenleg 10—15-re tehető azoknak a sportegyesületek­nek a száma, ahol válóban a szorosan vett utánpótlás­ról, a felnőtt szakosztályok alá épülő utánpótlás-neve­lésről van szó. Ezek az egye­sületek erős gazdasági bá­zison működnek, melyek sa­ját erőből is tudnak bizto­sítani anyagiakat a külön­böző feltételekhez (edző, ver­senyeztetés, eszköz és fel­szerelés stb.) A további jobb feltételek biztosítása érde­kében meg kell vizsgálni, hogy ezek közül az egyesü­letek közül hol szükséges és hol van lehetőség további edzők beállítására az év­folyamrendszer teljes kiépí­tése érdekében, s ott szorgal­mazni és központilag segíte­ni kell annak megvalósítá­sát. Az utánpótlás-nevelés­sel foglalkozó edzők, munká­ját ugyanakkor úgy kell ösztönözni (bér és jutalom), hogy ez a terület vonzó le­gyen számukra. Mind a szakemberek, mind a közvélemény körében a sportiskolái utánpótlás nyert fäMwsM 1971. szeptember 23., csütörtök E polgárjogot. Jelenleg ez a felkészítési forma tekinthe­tő olyan utánpótlás-nevelő bázisnak, amely folyamatos és tervszerű kiválasztó, fel­készítő tevékenységével csök­kentheti a sportegyesületek­ben jelentkező káros színvo­nal-hullámzást Egerben az Egri Dózsa SC keretei kö­zött működő sportiskolával szemben is ezek az elvárá­sok. A sportiskola jelenleg működő négy szakosztályá­ban — atlétika, labdarúgás, úszás, vízilabda — a 356 sportiskolással 17 edző fog­lalkozik, közülük öten fő- foglalkozásban. Sajnos az egri sportiskola működésé­re, az eddigi eredményeire nagyban rányomta a bélye­gét a sok átszervezés, a he­lyi útkeresés. A tájékozat­lanság és a türelmetlenség miatt sokan csak bíráltak, s nem segítették megfelelő ki­bontakozását, működését. Je­len pillanatban reálisan még azt kell megállapítanunk, hogy a fejlődés ellenére a többi sportiskolához viszo­nyítva legalább 2—3 éves le­maradást kell behoznia az évfolyam-rendszerben, a tar­talmi munkában, a pedagó­giai munkában és a szerve­zettségben. gerben nagy jelentő­ségű és a jövő után­pótlás-nevelése szempontjá­ból alapvető az egri X-es számú és IIT-as számú ál­talános iskolákban működő testnevelés tagozatú osztá­lyok létrehozása. A X-es szá­mú általános iskolában a I—II—III—IV. osztályban, a III-as számú általános isko­lában pedig az I—III—V. osztályokban folyik emelt óraszámmal testnevelési és sportfoglalkozás. E tagozatos iskolák szoros együttműkö­dést valósítanak meg az Eg­ri Dózsa SC sportiskolájá­val. A tagozatos iskolák az emelt számú testnevelési órákon a tanulók általános fizikai felkészítését, míg a sportiskola a sportág mi­kénti felkészítését végzik. A tagozatos osztályok tanulói a sportiskolának tagjai is. s ezzel az egész egyesületnek az iskolai rendszerű szerve­zett utánpótlását biztosít­ják. 1969-től újabb formák is életbe léptek: a sportági sportiskolák. Megyénkben jelenleg a Bervai Vasas SC (Eger) birkózó és a Zalka HSE ökölvívó szakosztály­nál működnek. Céljuk az, hogy a két sporegyesületben az illető sportágban sport­iskolái rendszerű utánpót­lás-nevelés folyjék. Mindkét egyesületben a sportági sportiskola működését a mi­nősített és a válogatott spor­tolók számának a növekedé­sével óhajtják bizonyítani. Jelentős utánpótlás-nevelé­si feladatokat old meg a minden évben megrendezés­re kerülő serdülő korúak nyári sporttábora. Az. ez év­ben 9. alkalommal megren­dezett sporttáborokban 11 sportágban, 720 fiút és 428 leányt, összesen 1448 főt tá- boroztattak. A tábor kez­dettől fogva népszerű volt az egyesületek és az edzők között. A tapasztalatok és a felmérések szerint megál­lapítható, hogy a táborozott sportolók mintegy 50—80 százaléka sokáig a sportág­ban maradt, versenyzőkké váltak, s közülük nagyon sokan magas minősítéssel, országosan is jó eredménye­ket elérő sportolókká fejlőd­tek. A nyári sportnapközik csak részben segítik; ugyan a versenysportot, de; az iskolai tanulók nyári szünidejének szervezett fel- ügyeleté, a testnevelés és J sport sajátos eszközeivel a < foglalkoztatásuk biztosítása, ‘ a szülök segítése, jelentős j szempont a sportmozgalom; számára is. Egerben és Gyön­gyösön már igénnyé vált a ; sportnapközi mind a gyere-< kék, a szülők, mind a műve- ; lődésügyi szervek részéről. A két iskolatípus, az álta­lános és középfokú iskolák: testnevelési sportjánál azt ál­lapíthatjuk meg, hogy a fel­adatokat biztosító személyi, J táxjgjti és aoxagi fettételek J — bár fejlődésük megvan — mégis hiányosak, ezért az utápótlás-nevelés szem' pontjából tömegbázis jelle­gük domborodik ki és nem mint minőségi nevelőköz­pontok. Mindkét iskolatípus­tól azt várjuk, hogy a tehet­séges, kiemelkedő képessé­gű versenyzőket irányítsák a terület azon vezető egye­sületeibe, ahol azoknak fog­lalkoztatását és versenyezte­tését biztosítani tudják. n tervek szerint Heves megye utánpótlás-ne­velésében az elkövetkezen­dő időszakban az alábbi fő célkitűzések megvalósítását kell követnünk. a) Az utánpótlás-nevelés személyi, tárgyi és anyagi feltételeinek megteremtése elsősorban az olimpiai játé­kokon szereplő sportágak­ban. b) A fejlett utánpótlás ér­dekében a fiatalok korszerű kiválasztására továbbá kor­szerű felkészítésük elméleti és gyakorlati módszereinek elterjesztésére kell töreked­ni. c) A megye versenysport­jának utánpótlás-nevelő kor­szerű bázisává a sportegye­sületi és a sportági sportis­kolákat — együtt a sportta­gozatos általános iskolák­kal — valamint a középfokú tanintézeti sportköröket kell fejleszteni. d) A sportegyesületek ha­gyományos szakosztályi után­pótlás-nevelésének hiányos­ságain a szakember ellátott­sággal, az évjárati képzés­sel és versenyzéssel kell ja­vítani. I Csáki Balázs az MTS megyei j munkatársa I Úszás Szovjet versenyzők Egerben A SZOT sportosztályának vendégeként több napon át Egerben tartózkodott a szov­jet szakszervezeti úszódele­gáció, akik között több is mert élvonalbeli úszó is volt. A vendégeket az SZMT szék­hazában Szabó István me­gyei titkár tájékoztatta He­ves megye szervezett dolgo­zóinak életéről, helyzetéről, majd később a szovjet úszók az egri uszodában összemérték tudásukat az Egri Dózsa versenyzőivel. Eredmények; férfiak, 100 m gyors: 1. Nyikolajev Ju- rij 58.4, 2. Scsebnyikov Ge- nagyij 58.5. 3. Kovács Berta­lan 58.7. 100 m mell: 1. Pa­nov Igor i:13.5, 2. Varga Zoltán 1:15,9, 3. Simkó Zol­tán 1:28.9. 100 m pillangó: 1. Konov Szergej 1:01,9, 2. NyikóLájev Jurij 1:04,4, 3. Kovács Bertalan 1:07,7. 200 m vegyes úszás: 1. Nyikolá- jev Jurij 2:24, 2. Scsebnyi­kov Genagyij 2:26,8, 3. Ga- ragyin Szergej 2:29.2. 4x100 m gyorsváltó: 1. Szovjetunió 3:57,8, 2. Eger 3:57,9. Nők: 100 m gyors: 1. Tyi- mosenkó Lena 1:04,4, 2. Vis- nyakova Natasa 1:07,1, 3. Gromova Irina 1:07,5. 100 m mell: 1. Prucz Éva 1:27,5, 2. Bede Erzsébet 1:29,5, 3. Afanaszjeva Tanyja 1:30,8. 100 m hát: 1. Pók Edina 1:19. 2. Objetkova Tanja 1:19,7, 3. Afajesznava Tanja 1:22,6. 100 m pillangó: 1. Leonova Marina 1:15,2, 2. Haiankó Natasa 1:17,3, 3. Prucz Éva 1:25,2. 200 m ve­gyes úszás: 1. Leonova Ma­rina 2:46,5, 2. Objedkova Tanja 2:46,8, 3. Halinkó Na­tasa 2:48,8. 4x100 m gyors­váltó: 1. Szovjetunió 4:31,8, 2. Eger 5:13,2. Kevés induló volt a Mátra Kupa ökölvívóversestyen Nagy csatát YÍvnak a gyöngyösi sakkmesterverseny részvevői Az Építők Szálló ebédlő­termében Dobroviczky Fe­renc megyei sakkszövetségi elnök bevezetője, Ali István VTS-elnök megnyitó beszé­de, majd Bujdosó Lajosnak, a GYESE elnökének üdvöz­lő szavai után hivatalosan megnyitották az október 3- ig tartó nagyszabású gyön­gyösi sakkmesterversenyt Az utolsó pillanatban — főleg betegségek miatt — változott az indulók névso­ra, de így is rangos, a tava­lyinál erősebb mezőny állt rajthoz. Lukács Péter mes­ter országos döntős, de Var- nusz, Káposztás, Grács, Rad­nóti. Koszorús, Hradeczky országos mesterek, és Tipa- ry Lajos címzetes mester is ott van a legjobbak között. A 13 főre csökkent mezőny tagjai már az első forduló­ban nagy csatát vívtak. A Grács—Fábián találkozó függőben maradt, Tipary szabadnapos volt. Gyors győ­zelmet hozott a Lukács—Do­bos összecsapás, melyen Lu­kács mester imponáló fö­lénnyé) nyert. Varga legyőz­te az időzavarba került De­metert. A Gáti—Radnóti ösz- szecsapás döntetlenül végző­dött. Vamusz hétórás küzde. lem után győzött Káposztás Klsváltósúlyban Kerékgyártó szerezte meg a bajnoki címet. Képün­kön az újpesti Szironnyal vív kemény csatát. (Foto: Szendrővári.) A hagyományos Mátra Kupa ökölvívó-bajnokság résztvevőinek száma Gyöngyösön és egyben színvonala is elmaradt a ko­rábbiaktól. Bár a hét végén több helyen is rendeztek ökolvivó- mérkőzésket, ez nem lehet el­fogadható magyarázat a részt­vevők kis létszámára. Feltűnő, és sajnálatos, hogy a Budapesti Honvéd egyetlen ökölvívóját sem nevezte annak ellenére, hogy a gyöngyösiek mindig részt vesz­mester ellen, míg a Hra­deczky—Koszorús találkozó eredménye döntetlen. A má­sodik fordulóban a követke­ző eredmények születtek: Radnóti—Vamusz 1:0, Lu­kács—Fábián 0,5—0,5, Ká­posztás—Tipary 1:0, Grács— Varga 1:0, Hradeczky—Do­bos 1:0, Demeter—Gáti 0,5— 0,5. Az első fordulóban füg­gőben maradt játszmák ered­ményei: Tipary—Koszorús 0,5—0,5, Fábián—Grács 0:1. A mestereik kérésére a kez­dési időpont megváltozott, a fordulókat 16 órakor, a füg­gő játszmákat pedig 9 órától kezdve játsszák. A játékvezető A szeptember 25-én, Bu­dapesten lejátszásra kerülő Magyarország—Bulgária Eu- rópa-bajnoki visszavágó mér­kőzést, az UEFA jelölése alapján skót játékvezetői hármas irányítja — élén Ro­bert Holley DavidsomuU. — Miután én is irok egy könyvet pályafutásomról és egyébként is foglalkozom sportirodalommal, ne vegye tőlem rossznéven, ha nem áll módomban minden kér­désére részletesen válaszolni. De bízom abban, hogy kö­zölt adataim is segíthetnek önnek pályafutásomról szóló cikkének megírásában! —ír­ja levelében mr. Robert Hol­ley Davidson skót FIFA-já- tékvezető­— 1928-ban születtem. 1949-ben tettem játékvezetői vizsgát. 1954 óta vagyok FI- FA-bíró. Az utóbbi években mintegy tíz rangos nemzet­közi találkozót vezettem Eu­rópában. Meghívás alapján hét mérkőzésen működtem az észak-amerikai „soccer- football” ligában és ugyan­csak hét alkalommal Kana­dában. A fentebb közölt adatokat a sportkrónikák feljegyzései alapján módunkban áll még a következőkkel kiegészíteni: Mr. Davidson a FIFA megtisztelő jelölése alapján részt vett az 1962-es chilei VB-n, amelyen a csoport­döntők során előbb az NSZK—Olaszország (0:0), majd a negyeddöntőbe ju­tásért a Santiagööan leját­szott NSZK—Chile (2:0) ta­lálkozókat vezette. Az 1970-es mexikói VB-n Davidson mindössze egy — az Uruguay—Izrael (2:0) mér­kőzésen működött. Mr. John Martinnak, a neves skóciai sportszakíró­nak egy interjú során Da­vidson elmondta, hogy mi­ből áll fizikai felkészülése. — A mind jobban felgyor­suló játék miatt is rendkí­vül fontos a játékvezető mi­nél tökéletesebb fizikai fel­készülése. Ma már nem en­gedhető meg, hogy a játék­vezető 30—40 yard távolság­ból ítélje meg az eseménye­ket. Én — játékvezető tár­saimmal — városom, az airdrie-i Broomfield Park­ban végzem heti, rendszeres edzéseimet. A minél alapo­sabb gyakorlati felkészülés céljából több alkalommal is vállalom hétközbeni. iskolák közötti mérkőzések levezeté­sét. Minden jelentősebb mér­kőzésem előtt (világbajnok­ság, UEFA-torna), alapos orvosi kivizsgálás alá vetem magam, hogy késöbo ne le­gyenek egészségügyi problé­máim.” Davidson még nem járt Magyarországon. Magyar csa­patok mérkőzésein is mind­össze két alkalommal: az 1965-ben Reykjavikban (Iz­landi lejátszott Keflavik— FTC (1:4) BEK; — vala­mint iLgyanezen évben a Tottenham Hotspur—Buda­pest válogatott 4:3 barátsá­gos találkozóin bíráskodott. (Somos) r.ek s testvéregyesület emlék- versenyein. A tízfős hazai gár­dán kívül a PVSK 5, a Tatabá­nya 4, az Óbudai Tsz 3, az MGM Debrecen és az MTK 2, az Új­pesti Dózsa pedig egy ökölvívót indított. A kevés induló miatt a versenybíróság körmérkőzéssel bonyolította le a bajnokságot. Az igyekezettel nem volt baj a mérkőzéseken, de technikailag keveset nyújtottak a résztvevők. Bár néhány jó egyéni teljesít­mény akadt, a színvonalas mér­kőzések hiányoztak a háromna­pos viadalról, örvendetes hagyo­mány, hogy a Pécsi Vasutas és a Tatabanyai Bányász öklözöl 1966- tól minden évben réátt" vesznek a Mail'd Kupa küzdelmeiben. A va­sárnapi döntőn Fodor Kálmán, a Zalka SE elnöke köszöntötte a' résztvevőket. Gyöngyös város üzemei értékes tiszteletdíjakat ajánlottak fel, s ezeket az ünne­pélyes eredményhirdetéskor ad­ták át a versnyzöknek. A bajnokság eredményei. Pa­pír súly: 1. Fischer (Zalka SE), 2. Horváth (MTK), A hazai ver­senyzőnek öt perc elég volt a bajnokság megnyeréséhez. A 2. menetben rákapcsolt, s Horváth- ra kétszer is rászámoltak, ezért edzője feladta a kilátástalan mérkőzést. Légsúly: 1. Magyar (PVSK). Ebben a' súlycsoport­ban csak egy induló volt. Har­matsúly: 1. Rátkai (MGM Deb­recen). 2. Volozin (Óbudai Tsz). 3. Szakka (PVSK). A hazaiakat Zvara képviselte, aki első mér­kőzésén döntetlent ért el Volo­zin ellen, majd a kitűnően ök­löző Rácsai döntő fölénnyel győzte le. Pehelysúly: 1. Pupor- ka (Zalka SE). 2. Jávor (PVSK). Puporka mindhárom menetben jobb volt ellenfelénél. Könnyű- súly: i. Láng (Tatabánya), 2. Csötönyl/ (Zalka SE), 3. Sardt (PVSK). Csötönyi nagy iramú mérkőzésen jől öklözött és pon­tozással nyert Sard! ellen, de kézsérülése miatt a döntőben az orvos nem engedte indulni. Kis- vcltósúly: 1. Kerékgyártó (Zal­ka SE), 2. Juhász J. (Zalka SE). 3. Szirony (Újpesti Dózsa). Ke­rékgyártó első mérkőzésén rossz felfogásban öklözött, Gál (MTK) ellen. Szironnyal szemben már pontozással nyert. A döntőben Ju­hász sérülés miait nem indulha­tott, egyébként mindkét napon nagy akarással küzdött és pon­tozással győzte le Szironyt, illet­ve Gált. Váltósúly: 1. Harcsa (Tatabánya), 2. Gazdag (Óbudai Tsz), 3. Tóth (PVSK). Nagyvál- . tósúly: 1. Horváth (Óbudai Tsz), •t 2. (Tatabánya), 3. Barcza (Zalka SE). Barcza az első napon ra­gyogón öklözött, betartotta ed­zője utasításait és Tóth elleni mérkőzésén a Mátra Kupa leg­jobb teljesítményét nyújtotta. A második napon rá sem lehetett ismerni. Dulakodott, vereke­dett és megérdemelten szenve­dett vereséget Horváthlól. Kö­zépsúly: 1. Kézi (Tatabánya), 2, Molnár (MGM Debrecen). Félne­hézsúly: 1. Tóth (Zalka SE.) Ne­hézsúly: 1, Juhász Lajos (Zalka SE). A pontversenyben a Zalka SE lett az első 32, 2. a Tatabánya 18, 3. Óbuda 11 ponttal. A leg­eredményesebb edző tiszteletdi­ját Szakács Béla, a legtechniká­sabb ökölvívó tiszteletdíját Gaz­dag (Óbudai Tsz), a legküzdőké- pesebb öklöző tiszteletdíját pedig Szirony (Újpesti Dózsa) kapu. <•*——------------- «J

Next

/
Thumbnails
Contents