Népújság, 1971. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-02 / 206. szám

I „Nevelésközpontú év lesz” Beszélgetés Kruppa Lászlóval, a megyei tanács művelődésügyi osztályának vezetőjével Megkezdődött az új tan­év. Ma már diákok tízezrei elevenítik fel a nyár folya­mán bizony kissé feledésbe merült, de a továbblépéshez, az előbbre jutáshoz nélkü­lözhetetlen ismeretanyagot. Ilyenkor nem érdektelen felvetni azt a kérdést, hogy mit ígér számukra ez a tíz hónap, hogyan, milyen kö­rülmények közt tanulhatnak, művelődhetnek. Ezekre a kérdésekre ke­restünk választ Kruppa Lászlótól, a megyei tanács művelődésügyi osztályának vezetőjétől. Új iskolák, napközi otthonok — Gyarapszik-e, s ha igen, milyen új létesítmé­nyekkel a megye iskola- hálózata? — Végre elkészült az egri Malom utcai iskolakombmat második lépcsője. Itt korsze­rűen felszerelt műhelyek és tantermek segítik! az Ipari Szakközépiskola működését, Elsején nyitotta kapuit a gyöngyösi Vak Bottyán Ipa­ri szakközépiskola új egy­sége is. A szülők számára örvendetes hír, hogy a me­gyében hat új óvodai cso­port indult és kilenc nap­közi otthon is megkezdte működését. Az oktatási gon­dokat enyhítette az, hogy több helyen befejeződtek a tanterembővítések. A do- moszlói iskola négy, a füzes­abonyi 1-es és 2-es számú szintén négy-négy tante­remmel gyarapodott Üj négy tantarmes iskolát kapott Szilvásvárad, ugyanitt kor­szerű napközi otthon is lé­tesült. Még egy újdonság: az egri Dobó István Gim­názium és Erdészeti Szak­középiskolának felépült Ke­recseneden a korszerű tanmű­helye, melyre már évek óta szükség lett volna. Kevesebb képesítés nélküli _ Évek óta állandó probléma, hogy nem fogy, hanem nő a képesítés nél­kül! nevelők száma. Mit ígér e téren az új tanév? övéké lesz a fegyelmi jogkör is. Nem kis dolog ez, ko­rántsem egyszerű ezt elsajá­títani, s a gyakorlásra fel­készíteni. Ez lesz az új tan­év egyik lényeges feladata. A megyei művelődésügyi osztály a nyár folyamán már szervezett egy egyhetes benn­lakásos tanfolyamot, ahol épp a munkáltatói jogok át­vételének gyakorlati kérdé­seit vitattuk meg megyénk iskolaigazgatóival. Persze, ez csak a kezdet volt, hogy majdan sikeresen menjen az átállás — talán már év köz­ben is néhány helyen —ah­hoz sok megbeszélés, vita, konzultáció szükséges. A végcél érdekében megéri ez az áldozat, hiszen a majda­ni új gyakorlat eredményes megvalósítása esetén — ar­ra törekszünk, hogy min­denütt ez történjék — ki- alakulhat a termékeny, tor­zsalkodástól mentes, őszinte, alkotó tantestületi légkör, amely nélkülözhetetlen fel­tétele az eredményes okta­tó-nevelő munkának. Középpontban — a nevelés — Oktatási rendszerünk fejlesztésével az utóbbi időben meglehetősen so­kat törődtek a magyar művelődésügy illetékesei. Annál mostohább helyzet­ben volt a nevelés ügye, amely pedig legalább ugyanilyen fontosságú. Igér-e konkrét változást e téren az új tanév? — Nem túlzás, ha így fo­galmazok, hogy az elkövet­kező tíz hónap nevelésköz­pontú lesz. Arra inspiráljuk megyénk pedagógusait, hogy használják ki a szaktárgyak oktatása során adódó bőne- velési lehetőségeket, s a ne­velési terveket valóban meg­valósítsák. Szeretnénk elér­ni, hogy mind a KISZ-, mind az úttörőszervezet töb­bet és főként hatékonyab­ban, eredményesebben tö­rődne a fiatalok iskolán kí­vüli életével, nevelésével. Az eddig nemegyszer és nem egy helyütt formális, éppen csak adminisztrált családlá­togatásokat tartalmassá tesz- szük, elvárjuk, hogy a szülői értekezleteken ne csupán ál­talánosságokról, elvi nevelé­si, oktatási kérdésekről be­szélgessenek, hanem valós gondokat vitassanak meg. A fogadóóráknak olyanoknak kell lenniük, hogy a szülő és nevelő munkatársként derítse fél a gyermekek alap­vető személyiségjegyeit Ne­velés terén előbbre lépni csak így lehet. Ha mindez megvalósul, akkor, ahogy reméljük: gondtalan és fő­ként eredményes tíz hóna­pot zárunk majd jövő év jú­niusában. (pécsi) Nyugdíjasok színházi bérlete A Szegedi Nemzeti Szín. ház az új évadban az eddi­gi bérletezési formák fenn­tartása mellett a nyugdíja­sok résziére is bocsát ki bér­letet rendkívül előnyös fel­tételekkel. Az idős emberek 60 százalékos kedvezmény­nyel 13 előadáson vehetnek részt. A nyugdíjasok a pre­mier előtti utolsó főpróbát nézhetik meg délelőtt fél 11 árai kezdettel. Ugyanaz a teljes műsorprogram várja őket, mint az egyéb bérle­teseket, tehát prózai és ze­nés darabokat egyaránt lát­hatnak. Az újtípusú bérletezési for­rna iránt nagy érdeklődés nyilvánul meg. Nemcsak egyes személyek, hanem szó. ciális otthonok is egymás után jelentkeznek és na­gyobb. 30—40 fős csoportok részére kémek bérletet _ jelentős javulást. Szá-. m űk az elmúlt évihez viszo-l nyitva mintegy 70 százalék-) kai csökkent. Egyedül a he-j vési járásban lesznek vi­szonylag többen. Az is ör­vendetes, hogy a miniszté- | rium megszigorította alkal­mazásuk feltételeit, meg-, szabva, hogy csak akkorái-] kalmazhatók, ha helyettesi-, léssel nem oldható meg hiá- j nyuk, ha nincs olyan nyug­díjas pedagógus, aki vállal­ná az oktatást. Egyébként is! csak olyan fiatal kerülhet ideiglenesen katedrára, akit ] csak helyhiány miatt nemi vettek fel valamelyik egye-, temre vagy főiskolára. Mi ] következetesen érvényesítjük j ezeket az elveket, igyekezve J így is biztosítani az oktatás- < nevelés színvonalát. A munkáltatói jog — az igazgatóké — Az új tanácstörvényi sajátos helyzetet teremteti! oktatási vonalon is. Miként | realizálódik m majd valóságban? — Üj stílust kell msgta-1 nulniuk az év során iskola- j igazgatóinknak, hiszen jövő ( augusztus 31-ig átveszik a J munkáltatói jogkörök gya­korlását. A helyi tanácsok j n evezik ki az igazgatókat. A pályázatokat viszont ők j hirdetik, a tanárokat ők fo­gadják, javasolják kitünte- tésüket, feljebbsorölásukat, s .911. szeptember 2., csütörtök! 34. Jerger elhatározta, hogy ellenőrizteti magát. — Semmi sem tűnt fel magának? — kérdezte Lé- nocskát. — De igen. — Mi? — Megfigyeltem, hogy kö­vetnek minket — mondta. .Lénócska jól megjegyezte Tkacsev utasítását: fel kell hívni Koroljov figyelmét ar­ra, hogy egy meggyszínű Volga a nyomában van. — Honnan veszi ezt? —■ kérdezte Koroljov. — Ki kö­vethet vajon minket? Én- erről a hülye motorosról be­szélek. Ügy szédeleg, mint a bohóc a porondon! — Valóban hülye — ér­tett egyet vele Lénocska. — De nekem ez a meggyszínű Volga sem tetszik. Miért van mindig a nyomunkban? — Ugyanabba az irányba megy, ahova mi... Úristen, hiszen ezek az ön munkatársai! — kiáltott fel meglepetten Lénocska. — Bizonyára oda mennek, aho­vá mi. — Hogyhogy az „ön mun. katársai?” — kérdezte ide­gesen Jerger. Miféle mun­katársaik? \ — Hát nem látja? — cso­dálkozott színpadias pózt vágva Lénocska. — öt em­berük, s kettő közülük tá­nyérsapkában van! — Miféle tányérsapká­ban? — Ejnye, maga! Nem is­meri meg az egyenruháju­kat? — Nem vettem figyelem­be — mondta Jerger. — Várjon csak. A visszapillantóba nézett. A motoros már lemaradt tőlük és köztük és a meggy­színű Volga között volt. — Semmiféle munkatár­saiknak nem kellene utánunk Fordította: Ferenci Győző A Képcsarnok Rudnay Gyula termében állították ki ifj. Kátay Mihály festőmű­vész tűzzománc munkáit. A 79 kisebb-nagyobb mű már az első napokban nagy kö­zönségsikert aratott, értve ezt művésziekben és anya­giakban egyaránt. Mai képzőművészetünkben a tűzzománccal feltétlenül új megoldási, közlési formát hozott ifj. Kátay Mihály. Kis méretű grafikái ebbe az anyagiba ágyazódnak be, kapják színbéli hatásukat, azt a varázst, amellyel a né­zőt fogva tartják. A port­rék, alakok, stilizált formák önmagukban és külön-külön szerepelve egy-egy műben, önmagukban vizsgálva is ér­dekes és izgalmas vonáso­kat kínálnak felfedezni. A megrajzolt arcok — mert ezekre kell odafigyelni elsősorban — felfokozott lel­kiállapotot, nyugtalanságot, felajzottságot, extázist tük­röznek. Akár a vértanú Szent Sebestyént nézem, akárcsak azt a mai öregasszonyt, vagy éppen Teenager-lányt, aki nyilván a mai életből jött a művésszel szembe, hogy egyéniségét kiterítve eléje, megörökítse őt. Ennek az arcokon megjelenő. belső nyugtalanságnak, feszültség­nek a vonásai akkor is meg­maradnak, amikor a művész az ikonok világát igyekszik bennük jellemzéseivel fel- ragyogtatni, sőt akkor is, amikor a megélt vagy meg­sejtett keleti népi hitek ha­tása alatt a sumér bikát, vagy a sumér nőt hozza kö­zeliinkbe. Az Ezüst fej, a Sárga fej, a Vasasszony, a Sárkányos nő, a Rézfej, a nő és lányalákok újra vissza­térő motívumai mellett a Kun lovas, a Faun, a Lány madárral, az ördögfej, a Mézeskalács-huszár, vagy az az ábrázolás, amelyen a „Nabu Isten! Óvd örökösö­met!” — felirat tükrösen ikétszer is olvasható, a stili­zált virágok; a Sumér lili­om, a Négy folyó — négy tenger, az Urartui vörös li­liom, a Tulipán mind-mind azt mutatják, hogy a meg­értett, vagy tartalmúikban megsejtett mitológiák anya­ga a művésziben felhalmo­zódva kifejezési formát ke­resett. A tűzzománc nyugal­jönni — mondta bosszúsan Jerger. — Hiszen ez ször­nyű. Jerger hirtelen kiengedte a kuplungot a kocsi felbő­gött és elugrott a helyéről. Lassított és újra fékezett, elhaladtak valamilyen falu mellett, de a motoros ott pöfögött a hátuk mögött, s a meggyszínű Volga is ép­pen olyan távolságban kö­vette őket, mint először. — Meg kell lépni előlük — mormogta Jerger. — Miért — kérdezte naiv hangon Lénocska. Jerger megint fokozta a sebességet. De sem a motoros, sem pedig a meggyszínű Volga nem szakadt le tőlük. Kitar­tóan követték őket, ponto­san rájuk tapadva. Jerger már nem gondolt Lénocska megsemmisítésére. Semmit sem tehet vele, mert nyomban letartóztatják. Mindössze magára gondolt, arra, hogy milyen őrültség lenne lebukni az utolsó pil­lanatban. Lázasan kereste gondolat­ban a követőitől való elsza­kadás lehetőségeit. Jerger már jó ideje kifu­tott af jaroszlávi országúira, a Harberry nyári reziden­ciája felé hajtott. — Hol vagyunk? — érdek­lődött Lénocska. — A jaroszlávi ország­úton — felelte Jerger aka­ratlanul. — Hamar odaérünk? — kérdezte Lénocska. Jerger hátrapillantott. A meggyszínű Volga még min­dig a nyomukban volt. — Hamar — mondta Jer­ger és rálépett a gázpedál­ra. Egymás után húztak el a falvak mellett. ///. hátai tililtáfaf egri kiállításáról ma, és a grafikák vonzó nyugtalansága így beágyaz­va egy-egy alkotásba nem marad hatás nélkül a néző előtt. A mitológiákban a mű­vész által látott és megsze­retett. valóban meggyőződést sugárzó ikonokból és még ki tudja, hány gyökérből táp­lálkozik ez a művészét, amely formai és technikai újszerűségével, szemléleté­nek következetességével bi­zonyít a művész alkotói út­jának erről az új szakaszá­ról. S hogy a művész belső mí­toszteremtő kedve — mögöt­te húzódhat meg sajátos fi­lozófia is! — mennyire él, hat a formán innen és túl, mennyire minden mozdula­tára jellemző, azt Gilgames, Tejút, Medvetőr, az Állat­küzdelem ábrázolatain felül, a nagy méretű Naphívoga- tők című mű is bizonyítja. Az alakok extázisa, a testek tartásában, a fény felé for­dulásban, a közöttük, a ben­nük létrehozott harmóniá­ban — azt a meggyőződést és fényt tükrözi, amely a művész lelkivilágát most be­tölti. Nem hallgathatjuk el azt a véleményünket, hogy a mai hazai képzőművészeti érában, ahol a ráció mű­vekben túlhajszolt érvei, a művészeti 'alkotásokat már- már számtani és geometriai feladvánnyá süllyesztik vagy emelik — ahhoz képest, ki mit ért a szavakon — jól­esik látni és érezni azt a grafikában és tűzzománc­ban fogalmazott lelkiséget, amely ezen a kiállításon tö­retlen fényben érvényesül. (farkas) Magyar balettek az Operában Az Operaházban az évadot magyar balett-bemutatókkal kezdiki Szokolay Sándor zenéjére, Kardos Ferenc szövegére Fo­dor Antal készít koreográfiát „Az áldozat” címmel. Ké- i pünkön: Orosz Adél éé Markó Iván. Végezetül behajtottak egy utcába, amely nyári fasor­hoz hasonlított. A mélysö­tétben távol világos foltként tűnt föl egy sárga kerítés. — Íme, itt a nyaralónk — mondta Jerger fojtott han­gon, s kiszállt a kocsiból. Nyomban 1 odalépett hozzá egy rendőr. Tisztelgett. — Tudja ön, Kié ez a nya­raló? — érdeklődött. — Igen, igen. Mister Har­berryhez jöttem. Mister Har- berryhez — ismételte Jer­ger. , Amikor meglátta $iz ajtón a csengőt, odanyúlt, de a rendőr megelőzte és ő maga nyomta meg a gombot. Ez­után benézett a kocsiba is Lénocska felé. — A kislány önnel van? — mondta inkább meggyő­ződésből, mint kérdésként. — Velem, velem — ismé­telte szaporán. A kiskapu kinyílt. Jerger körülnézett. A meggyszínű Volga nem mesz- sze állt, de a kocsiból sen­ki sem lépett ki. Ott állt a motoros is. Jerger a volán mellé ült és egy percen belül a nya­raló udvarán termett Bar­nes kocsija. Ugyanakkor a meggyszí- nű Volga is közelebb ment a sárga kerítéshez. Először Tkacsev szállt ki, odahívta a rendőrt, megmu­tatta az igazolványát. — Ismeri azt az embert, aki most az udvarba ment? ■— kérdezte Tkacsev. — Nem — felelte a rendőr. — És kit keresett. — Mister Harberryt. — O, Harberry ... Tkacsev nagyon *jól tud­ta, hogy az amerikai mivel foglalkozik. — A kocsiban valamilyen kislány ült — jelentette a rendőr. — Megkérdeztem, azt mondta, hogy vele van. — Így kérdezte? — Pontosan így. Tkacsev legszívesebben megcsókolta volna a rend- nított, elvégezte a legfonto­sabb dolgot, azt lehet mon­dani, hivatalosan is regiszt­rálta Lénocska jelenlétét a nyaralóban. Jerger, amikor behajtott az udvarra, megállt. Harberry jött vele szem-. ben. — Milyen alkalomból.. — kezdte volna, amikor meglátta Jerger kifejező te­kintetét. — Ismerkedjenek meg — fordult Jerger Lénocska fe­lé Harberryre mutatva. — Mindjárt megláthatja az édesanyját. — Üdvözlöm — Harberry barátságoisan megszorította Lénocska kezét és kisegítet­te a kocsiból. — Nos, hát eljutottunk a nyaralónkig — mondta já­tékos-emelkedett hangon Jerger. Á A második emeletre men­tek. Beléptek a fogadóba. A könnyű székeket tarka­csíkos anyaggal vonták be. Ugyanebből . az anyagból volt a függöny is. Egy ala­csony, kerek asztalon vilá­gossárga kerámia vázában sárga virágokat látott. — Pihenjen le — ajánlot­ta Harberry. — Mi eltávo­zunk. Csak öt percre. — Kérem — mondta Lé­nocska. — Egy kis hivatalos meg­beszélés lesz csupán — ma­gyarázta Jerger. — Hama­rosan itt leszünk. Magára hagyták. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents